Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-09 / 152. (1190.) szám
Az angol sztrájkolókat állandóan segélyezi a szovjet Cook berlini tárgyalásai — Egyetlen deka szén se menjen Angliába Caillaux, a legnagyobb európai energia Francia szanálás és Caillaux alakja: egybeforrva állanak ők ma az európai közvélemény érdeklődésének középpontjában. Ami ma Franciaországban történik, kétségtelenül nemcsak a franciákat érdekli. A frank haláltusája, rettegés, borzalom és lidérc a büszke győző otthonában, a háború utolsó fázisa, melynek a legnagyobb győző esett áldozatul, — jó, valóban nagy dolgok s elvégre érdekelhetik a sújtottakon kivül a hitelezőket is, kik pénzükért reszketnek, vagy a középeurópai hatalmakat, melyek bizonyára nem szánalom nélkül figyelik a franciák vergődését, azt a vergődést, melyet ők valóban a kelleténél jobban ismernek, de ennyi aktualitáson kivül elsősorban Caillaux, a nagy és szerencsétlen politikus az, akiért a világérdeklődés elsősorban hevülni tud. Caillaux ma tét a fogadásokban, favorit paripa, melynek győzelméért imádkoznak, a francia szanálás pedig sportesemény, melyben elvárják, hogy a kopasz, szikár és energikus pénzügyminiszter kifussa az uj rekordot. Ennek az embernek érdekes múltja, ez a szerencsétlen balcsillagzata mulb s a háború után a május 11-iki kartellgyőzelem után keletkezett uj jelene, valami általános szenzáció-glóriát fonnak feje fölé és amint nevét kiejtik, a harag vagy a védelmezés máris vas- yeretü érvekkel vonul a küzdelembe érte, .vagy ellene- Caillaux is elmondhatja: előlem nem lehet közönnyel kitérni. A kérdés csak az, vájjon időszerü-e Caillaux, ez a politikus, aki vörös posztó s akinek láttára minden elementáris érdeket háttérbe lök a személyeskedés, vájjon időszerü-e a körülötte tomboló harc a mai frankotmentő kétségbeesett Franciaországban? Akik hisznek a történelmi hisztériákban s kiszámithatatlanságban, igennel felelnek. Valahogy úgy áll a helyzet ma Párisban, mint negyvenkilencben, Világos előtt Magyarországban állt. A nép és a politikusok nem szerették Görgeit (csak katonái imádták) s Kossuth a kétségbeesett időben mégis kénytelen volt a legfőbb hatalmat a gyűlölt vezér kezébe tenni. Azután jött Világos, ma már tudjuk, hogy a tábornok a lehető leg- bölcsebben cselekedett, de a hazaáruló bélyeg holtáig a homlokára volt sütve. Párisban is akarva, nem akarva, Caillauxhoz kell folyamodnak a politikusoknak, akit pedig gyűlölnek és hazaárulónak tartanak. A helyzet 'őt, a legnagyobb szakértőt és a legerélyesebb, bátor illuziónélküli franciát követeli. Amikor tavaly az amerikai egyezkedés csődje után megbukott, nevettek a nagy garral feltáma- dottnak hirdetett politikus második halálán. 'Azóta a helyzet őt igazolta. Amerikával nem lehet egyezkedni s aki egyezkedett, mint Be- reriger, nagyon rosszul egyezkedett, a frank zuhan, Poincaréék a bűnösek, illetve a háború a bűnös — s Caillaux bölcsen mosoly' gott visszavonultságáhan, mert tudta, hogy halála csak tetszhalál. A miniszterenlökök rengeteg pénzügyminisztert fogyasztottak el, eredménytelenül. A Dawes-annuitások kicsinyek voltak, a külföldi adósságokat törleszteni kellett, a belső adósságok is nyomtak, a frank zuhant, ahhoz kellett tehát folyamodni, aki mindezt kérlelhetetlenül előre megmondotta s akinek ezért buknia kellett- Caillaux élt. Megvallom, az elmúlt hetekben érthetetlennek tűnt, ha a különböző kormányalakításoknál mindig Caillauxról volt szó, s Caillaux mindig azzal vonult vissza, hogy neki több kell az egyszerű pénzügyminiszterségnél: teljhatalom, miniszterelnökség. Hogyan, gondoltam. ez a halott nauvzási hóbortban szenved? — S íme, ma majdnem diktátor Párisban. Személyes presztízse óriási, ámbár gyűlölik. Olyan ő, mint a revolver az életuntnak; borzalmas halálos, de amellett mégis szükséges és boldogan megragadott fegyvere. Caillaux újra feltámadt. Harmadszor is meg fog halni, vagy szanálja Franciaországot? Szanálja a francia Világossal: NémetországBerlin, julius 8. Cook, az angol bányamunkások főtitkára, Berlinbe érkezett, hogy tárgyaljon az orosz munkásság kiküldötteivel az Oroszországból folyósított segélyek kérdésében. Az angol és az orosz bányamunkások közös felhívást intéztek a nemzetközi proletá- riátushoz, melyben fokozott támogatást kérnek a sztrájkoló angol bányamunkások számára. Cook szerint az angol munkások frontja még mindig szilárdan áll. A bányászok tömege elhatározta, hogy semmiféle kompromisz- szumra nem lépnek. A sztrájk még hónapokig tarthat. A bányamunkásokat csak abban az esetben érheti vereség, ha családjaikat kiéheztetik. Addig azonban még hosszú az idő és elviselhető a helyzet, különösen, ha Oroszországból tetemes támogatások érkeznek. A bányamunkások viszont akkor győzhetnek, ha sikerül teljesen meggátolni a külföldi szén Angliába való jutását. Ezen fordul meg a munkások harca Páris, julius 8. A nagy csata tart. A kamara pénzügyi vitájának középpontjába las- san-lassan a washingtoni szerződés kerül. Mint ismeretes, Berenger, Washington' francia nagykövet, néhány hónappal ezelőtt megegyezett Mellon amerikai pénzügyi állaiiiktit- kárral a francia háborús adósságok visszafizetésének kérdésében. Ez a meg egy :s sokkal szigorúbb, mint az olasz-amerikai adósságrendezés. Volpi olasz megbízottnak sikerült a háborús tartozások 70% -át lealkudnia, mig Berengernek alig 50%-ot, holott a francia háborús teljesítmények és a francia háborús veszteségek sokkal nagyobbak, mint Olaszországéi. Kezdetben a francia-amerikai megegyezés nem keltett nagy visszhangot Franciaországban s mindenki boldogan vette tudomásul, hogy végre sikerült az ügyet rendezni. IdüKözbt azonban a közvélemény és a szakemberek belátták, hogy a frank szanálásáról szó sem lehet addig, amíg Franciaország évente oly rettenetes ösz- szegeket kénytelen Newyorknak folyósítani. Az a körülmény, hogy a törlesztésnél Franciaország állandóan idegen valuták vételére kényszerül, lehetetlenné teszi a frankzuhanás elkerülését. A kamara rohama tehát elsősorban ez ellen a washingtoni szerződés ellen indult meg, melynek ratifikálását pedig Briand kormánynyilatkozatában és Caillaux pénzügyi expozéjában föltétlenül kívánta. Érdekes ebben a vitában Caillaux helyzete, akinek tavalyi bukását elsősorban az okozta, hogy nem tudott megegyezni Washingtonban az amerikaiakkal a francia adósságok kérdésében. Caillaux nagyon jól látta, hogy az Egyesült Államok rideg követelései aláássák nek", Parker Gilbert, a reparációk főbiztosa, Benjámin Stronggal, a Francia Bank elnökével és Montague Normannal, az Angol Bank vezérével tárgyal a Riviérán — talán sikerül s Cook e célból is érkezett a német fővárosba. Cook szerint az angol munkásság tudatában van annak, hogy az általános sztrájk lefújásával a szakszervezetek főtanácsa tévesen cselekedett. Thomasnak ugyan az elmúlt napokban tartott vasúti kongresszuson bizalmat szavaztak, de ez a bizalom sem jelent semmit. Anglia különben egyre inkább a szűnni nem akaró sztrájk hatása alá kerül. Az államháztartásban komoly hiányok mutatkoznak, a szénkészletek is apadnak s ha Cooknak egyrészt sikerül orosz pénzsegélyt kapnia, másrészt eléri, hogy külföldről egyetlen deka szén se jusson Angliába, akkor törvény sem használ, a bányatulajdonosok vereségének kikerülésére. A kedélyek a végletekig izgatottak s úgy, mint Cook, a kormány is döntő lépések megtételére készül. a frankot és áthidalhatatlan akadályra találnak a francia adófizetők érzelmeiben. , Akkor tehát eredménytelenül tért vissza és megbukott. Utódjai közül Louobeur is az adósságrendezés miatt volt kénytelen lemondani. Csak jóval később rendezte a jobboldali izü Berenger-Peret alakulat az amerikai problémát. A sors iróniája most mégis úgy akarja, hogy Caillaux legyen kénytelen elődjei tetteiért vezekelni s a vasenergiáju és okos pénzügyminiszter esetleg ismét a washingtoni szerződés miatt bukjon meg. A pénzügyi vita második napja Tegnap a kamarában elsőnek Franciin Bouillon, a radikális szocialisták jobb szárnyának vezére szólalt föl. Ő is azonnal a washingtoni szerződésbe kapott bele s lehetetlennek mondta annak ratifikálását. Élesen megtámadta Amerikát, hogy az óceánon túli rideg pénzemberek semmibe sem veszik a múltat s elfelejtik, hogy mit tett Francia- ország 150 évvel ezelőtt Amerikáért. Azt a kormányt nem támogathatja, amely Berenger szerződését magáévá teszi. Franciin Bouillon után Briand emelkedett szólásra, akit Caillaux, úgy látszik, minaig előtérbe tol, valahányszor taktikai vitákról és riposztozásról van szó. Briand feladata a veszedelmes zátonyt kikerülni és az ellenzék érveit leszerelni. Később parázs vita támadt Franciin Bouillon és a szocialista Renault között a versaillesi békeszerződésről, mert a két szónok mindegyike azt állította, hogy ő volt az első, aki e szerződés igazságtalanságára rámutatott. Kétségtelen, hogy tegnap a legnagyobb sikert Léon Blum szocialistavezér aratta, társa: Malvy, alig tizedét kapta azoknak a szemrehányásoknak, melyeket ő — és mégis összeesett a kamara ülésén és lemondott — Caillaux ellenben összeszoritott foggal áll a gyűlölet fertőtüzében és szanál és menti hálátlan hazáját — és tör a teljhatalom felé. gal? Ki tudja! Schacht és Mellon Parisba jönCaillaux terve. Mi csak egyet csodálunk: ennek az embernek energiáját. Szenvedéseinek ICéfsegbeesetf parlamenti csata Párisban Loucheur rémlátásai — Ostrom Caillaux ellen — Ma Malvy, Tardieu és Louis Marin beszélnek — A vita gyors befejezése akit a jobboldal, Így Tardieu, Louis Malin és hívei tüntetőén megtapsoltak. Blum azonnal a dolog lényegénél kezdte s kifejtette, hogy a szocialisták sohasem járulhatnak hozzá, hogy a kormány teljhatalmat kapjon. Követelte, hogy a kormány okvetlenül vesse el az inflációt s több ízben keményen és személyeskedve szembehelyezkedett a pénzügy- miniszterrel. A jobboldal annál inkább támogathatta Blumot, mert a szocialisták eredeti javaslata, amely vagyonleadással akar segíteni a helyzeten, eleve kgresztülvihetet- len a kamara mai összetétele mellett. Csökkenek a kormány esélyei A pénzügyi vita tegnapi fejleményei után különös lehűlés észlelhető. A ma reggeli sajtó jóformán kivétel nélkül dicséri Blum beszédét és utolsó szóig igazat ad neki. Elsősorban a jobboldali sajtó az, amely gratulál Blumnak. Ez a sajtó élénken elitéli a washingtoni szerződés ratifikálását, ámbár tagadhatatlan, hogy azt annakidején az ö emberei kötötték meg. A jobboldal magatartásán látszik, hogy a kormány számára a legveszedelmesebb pontot a washingtoni szerződés jelenti. A szocialisták és a Bloc National egyaránt elvetik a ratifikálást s a két szárny ellenzékiségén Caillaux okvetlenül megbukik, ha idejekorán nem változtat álláspontot. A nagy információs sajtó Blum beszéde után halványult optimizmussal tekint a vita kimenetele elé. Ma Malvy, Bokanovszky és Tardieu beszélnek. Valószínű, hogy Caillaux is megjelenik a tribünön, különösen ha a pénzügyi vitát már ma éjszaka befejezik. % Loucheur rémlátásai Loucheur volt pénzügyminiszter a Li- berté mai számában interjú formájában vázolja véleményét a pillanatnyi pénzügyi krízisről. Szerinte is a washingtoni adósságrendezés a főhiba. Loucheur ennek ellenére védi az amerikaiakat s kijelenti, hogy Franciaország igen szentimentálisán viselkedik az ügy j megítélésénél. Az amerikaiak tiszta politikát látnak az ügyben és nem fogadhatnak el olyan garancia- klauzulát, amely a versaillesi szerződés elismerését jelentené. (Tudvalevőleg Amerika sohasem ratifikálta Versaillesi.) Franciaországban tehát tényleg uj adókat kell bevezetni. , Loucheur egy külön adót ajánl, egyenesen csak a szövetségközi adósságok tör- : lesztésére, hogy igy még 62 év múlva is lássák az eljövendő franciák, hogy mily borzalmas következményekkel járt a világháború. Franciaország sohasem lesz abban a helyzetben, hogy adósságainak törlesztésére fontot vagy dollárt vásároljon, mert e vásárlásokkal okvetlenül letörné saját valutáját. Az utolsó napokban Caillaux kénytelen volt a devizaárfolyamokat fölhajtani, mert óriási mennyiségű külföldi valutára volt szüksége juniusvégi kötelezettségeinek törlesztésére, így kénytelen az állam saját valutáját aláásni. A kölcsönök sem segítenek Franciaországon, mert minden pénz úgy elolvad, mint a hó a napsugárban. A Morgan-kölcsönből már semmi sem maradt. Az államnak jövőre 175 millió dollárt kell Amerikába küldenie s egyesek mégis a stabilizáció lehetőségéről beszélnek. így csak szerencsétlenség történhetik. Loucheur végül a szakembereknek ad igazat s kijelenti, hogy őt épp azért buktatták meg, Mai uámunk 1© ©l«!al V. 152. (1190) szám • Péntek • 1926 julius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, j\ szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: 7W * 7 * ” 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: polltlKCLl nCLpilCipjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága n., Panskául 12/III. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke BZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hirlap, Praha
