Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-28 / 168. (1206.) szám
1926 julius 28, szerda. 4 ^MGMtA^Cí^ARHmME ma—aMBi—■HBaataaBWM—Mm—— Ma már, mikor gyermekeink az iskolában mindennap azt hallják, hogy a föld tengelye körül naponkint egyszer megfordul és hogy egy esztendő alatt megkerüli a napot, ez annyira természetesnek látszik, hogy pillanatig nem gondolkozunk a dolgon. Nem is tudjuk tehát elképzelni, hogy az emberiség szellemi világában milyen nagy forradalmat jelentett, amikor 400 esztendővel ezelőtt Kopernikus frauen- burgi kanonok felállította híres tanítását, amellyel a földet kiragadta a naprendszer központjából, megdöntötte Ptolemeus évezredes geocentrikus rendszerét és bevezette a heliocentrikus rendszert. Annak a gondolatnak megszokása, hogy a föld tengelye körül forog, rendkívül nehezen ment, mert hiszen következőkben foglalhatunk össze: Képzeljük el, hogy az északi sarkon egy indát függesztünk fel, amely minden síkban végezheti iugását. Hozzuk az ingát működésbe, akkor a tehetetlenségi törvény értelmében mindig ugynabban a sikban kell végeznie lengését. Ha a föld állana, akkor az inga lengési síkja is állandóan egyirányú volna. A valóságban azonban úgy látszik, hogy az inga lengési síkja 24 óra alatt 360 fokú forgást végez. Nem történt tehát más, mint hogy 24 óra alatt a föld forgott el az inga alat. Ha ezt a kísérletet a mi földrajzi szélességünkön hajtjuk végre, az eredmény ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy az inga lengési sikja 2A óra alatt nem teljes 360 fokkal fordul el. Ezjt a kísérletet mindenki könnyen végrehajthatja. Nem kell hozzá más, csak akasszon szobájának tetejére könnyen mozgatható dróton, például zongorahuron egy ingát, úgy hogy az nyugalmi helyzetében csak néhány centiméterrel legyen a padló felett. A fel- akasztás után egy óráig az ingát abszolút pihenésben hagyjuk, akkor vékony fonalat kötünk az inga kövéhez és ezt a fonalat a szoba falához kötjük olyan módon, hogy az ingát eredeti függélyes helyzetéből 20—25 cm.-nyi- re kihuzzia. Most megint pihenni hagyjuk néhány óráig az ingát, hogy minden belső feszültség kiküszöbölődjék. Most megjelöljük a fonál árnyékát a falon, ez a vonal jelzi az inga lengési sií ját. Ekkor a fonalat elégetjük, mire az inga lengeni kezd. Már rövid megfigyelés mutatja, hogy a lengési sík kitér. Tankönyveink ezt a két híres kísérletet sorakoztatják fel a tengelykörüli forgás bizonyítására. 1925 március havában Michelsőn, a híres fizikus, újabb kísérleteket kezdett, amelyek kitünően sikerültek. Mich elsőn érdeme tehát az, hogy a már évszázados bizonyítékok mellé újabb használható bizonyítékot szolgáltatott. A Michelson-féle szellemes kísérletet, amelyet fényingának nevezhetünk, jövő számunk- iban fogjuk ismertetni. (Folytatjuk.) A TUDOMÁNY ÜJ KÉRDÉSÉI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról 121. A föld mozgásai Utánnyomás tilos Foucault-féle ingakisérlet, amelyet röviden a ellentmond a mindennapi tapasztalatnak. Mi semmiféle mozgást nem tapasztalunk. Ellenben azt látjuk, hogy a föld nyugodtan áll, semmiféle természeti jelenség nem mutat arra, mintha forogna. És legyünk csak őszinték! A mi vérünkbe már teljesen átment az a tan, hogy a föld forog, de igen sokan jönnének zavarba, ha valaki azt említené előttük, hogy egy másik felfogás is-lehetséges, mert hiszen Kulisszatitkok Páris kritikus hetéből A titokzatos Herriot - CaiSSaux, aki efigesiéilyeE akar diktatúrát Briand bukása elegánsabb volt, mint Herrsöté — Poincaré távirata: még nem — Hogy tett máróS-koinapra pénzügyi zseni Barihouból — A P. M. H. tudósítójától — abban az esetben is, ha a földet nyugodtan állónak tételezzük fel, a naprendszer összes jelenségeit éppen olyan maradék nélkül megmagyarázhatjuk, mint a mozgó föld esetében. Éppen ezért, ha megfelelő bizonyítékokkal nem tudnék alátámasztani a föld tengelykörüli forgását, mind a két felfogás megállaüá a helyét, mind a kettő csak egyenértékű elmédet lenne és ha nekünk választanunk kellene, bizonyára a Kopernikus elmélete ellen döntenénk, mert ellentmond a mindennapos tapasztalatunknak. A föld tengelykörüli forgása mellett tehát nincs semmiféle kézenfekvő bizonyítékunk, mert ez a forgás a tengely mindennemű ingadozása nélkül megy végbe és a légkör is résztvesz ebben a forgásban, tehát a levegő ellentállásán sem érezzük a forgást. A föld tengelykörüli forgására tehát ter- resztrikus bizonyítékokra van szükségünk és valóban a kutató ember az évszázadok folyamán számos olyan bizonyítékot gyűjtött ösz- sze, amelyek kényszerítő erővel tanúsítják a föld tengelykörüli forgását és más magyarázatot egyáltalán nem engednek meg. Eddig két kísérlet volt döntő bizonyíték a tengelykörüli forgás mellett. Az első különösen azért meggyőző és alkalmas, mert minden nagyobb előkészület nélkül, bármely helyen végrehajtható. Ez az ejtési kísérlet. Vegyük fel azt, hogy az egyenlítő valamelyik helyén van egy egy kilométer mélységű akna. Ha a föld nem forogna tengelye körül, akkor, ha egy követ az akna szájából aláhajitanánk, az pontosan a függőleges irányában esne le az akna fenekére. A valóságban azonban a kő nem ezen a ponton éri el a talajt, hanem egy más pontban, amely a függőleges talppontjától pontosan 1,0725 méterrel van keletre. Az esési pontnak a függőleges irányától való ezen eltérése a föld tengelykörüli forgásának bizonyítéka, amint azt a következő módon könnyen belátjuk: A kő esési ideje, ha a levegő ellenállásától eltekintünk, 14,2996 másodpercet tesz ki. Ezen idő alatt az egyenlítőnek minden pontja, a föld forgásának következtében, 6632,02 méterrel mozgott előre keletnek. A föld belsejében az egyenlítő alatt 1000 méter mélységben levő pont ugyanennyi idő alatt csak 6630,95 méternyi utat tesz meg keletnek. Az eső kőnek a mozgása most már két részből tevődik össze: a föld központja felé törekvő esésből és a keleti irányban való mozgásból, amelyet a kő az esés kezdetekor kapott a tengelykörüli forgás következtében. A tehetetlenségi törvény értelmében ezt a mozgást megtartja. Az akna fenekére érkezésekor tehát 6632,022 méterrel mozdul a kő keletnek, mig az akna talapzatának pontja csak 6630,95 méternyi utat tett meg. Az 1,07 méternyi eltérő., tehát a föld tengelykörüli forgásának következménye. Ilyenfajta kísérleteket 1831- ben Heifh freibergi fizikus hajtott sikerrel végbe. A másik híres kísérlet a tengelykörüli forgás szemléik élővé tételére az úgynevezett Pária, julius 26. Ez az elmúlt hét a francia politikai élet drámai hete volt. A. nyílt színpadon és a kulisszák mögött elkeseredetten folyt a harc és a versengés. A képviselők ezt mondták: mi önkéntesen korlátozzuk a beszédeink időtartamát, mi beleegyezünk a szükség diktálta legsürgősebb tárgyalási módozatba. A kormány válaszolta: nekünk a teljhatalom kell. A kamara mondta: kedden a haza oltárára tesszük azt a jogunkat, hogy sokat beszéljünk. A kormány felelte: kedd, az késő. Nekünk a teljhatalom szombat estére kell. És szombaton este megkezdődött a de- batt. Három óra múlva megbukott a Briand- Caillaux-kormány. A dráma megkezdődött. * Amikor a radikálisok látták, hogy a vezérük, a kamara elnöke az ülésen tőrrel hátba döfi a Briand-kormányt, nagy volt meglepetésük. Herriot nem jelentette be a pártjában, hogy mit szándékozik térni Az igaz, hogy nem mint pártvezér avatkozott a dolgokba, hanem mint a kamara elnöke. De viszont a kamara választotta hivatalnokainak sem szólt semmit a tervéről. — Az erős ember egyedül vau — mondotta Ibsen. És Herriot teljesen egyedül meditált, teljésen egyedül határozta el magát, egyedül tett és egyedül győzedelmeskedett. Briand, a miniszterelnök és Caillaux, a diktátoraspiráns egy óra múlva a lábainál hevertek, hátulról ledöfve . . . * A beavatottak azt mondják, hogy Briand be volt avatva és a két államférfi találkozása éppen olyan tragikus volt a kulisszák mögött, mint a kamara nyílt ülésén. — Lelkiismeretbeli kötelességem, hogy megvédjem a demokratizmust — mondotta a miniszterelnöknek. — De tudja-e, hogy ha minket megbuktat, akkor önnek kell átvenni a hatalmat? — kérdezte tőle Briand. És mivel Herriot erre nem válaszolt semmit, egyszerű szavakkal, de megindultan tette hozzá: És nem érzi énnek a rettenetes felelősségét? Nincs ettől megborzadva? A lelkiismeretére tudná venni ezt? De Herriot csak makacsul hallgatott. A lelkiismerete szintén . . . • Magában az ülésteremben nem voltak nagy beszédek. A folyosókon azonban annál jobban viharzott a szóáradat. Alighogy a Herriot kormány az éjszaka folyamán megalakult, máris háromszáz képviselő esküdött ösz- sze ellene a folyosókon. És még Herriot meg sem érkezett a kamarába, virtuálisán már meg volt bukva. Herriot jól tudta, hogy mi fog következni. Az elkerülhetetlent méla reziguációval fogadta. A szimbolikus irattáska, a tárca, nélkül érkezett. A programbeszéde rövid volt és inkább halotti beszéd, avagy egy végrendelet felolvasása. Az ibseni erős ember nagyon gyöngének és erőtlennek érezte magát a közhangulattal szemben. És egy félóra múlva ott hevert a földön mint a négy nappal ezelőtti áldozatai. És még mialatt a lemondólevelét szerkesztette, a köztársasági elnöknél már ott volt egy delegáció, akik 300 képviselő nevében az unión nationale kormány megalakítását kérelmezték, amit a közhangulat kivan, amelynek a hangját a kamara körül tolongó izgatott, óriási tömeg kiabálva és ordítva üvöltötte a képviselők fülébe és akik, ha Herriot közéjük dobták volna, menten agyonverték volna. Herriot bukása Poincaré felhajnalosodását jelentette. Herriotnak kellett jönnie, hogy Poincaré posszibilis legyen. Herriot megvetette Poinearénak az ágyát. Neki már csak bele kell feküdnie. * De Monzie hirtelen rosszul lett, mikor a pénzügyi expozéját tartotta. Az ülést fel kellett függeszteni. Ez alatt a bizonyos, holtbiztossá vált. Elkerülhetetlen volt a legcsufo- sabb bukás. És mikor visszajöttek a kormány tagjai a tanácsterembe, Herriot sápadt volt, mint a halálra Ítélt. A verdikt nem késett. A volt házelnökből egyszerre volt miniszterelnök lett. És megindító látvány volt, hogy a miniszterek hogyan tartják kezüket az elnökük felé és a kondoleálás megkezdődött, Herriot szó nélkül felemelkedett a székéből. A miniszteri csapat követte. Vive Herriot! kiáltotta el magát valaki a baloldalon. Sokan felálltak és tapsoltak. Mielőtt elhagyta volna a termet, visszafordult feléjük arcán egy kényszeredett mosollyal, láthatóan mutatni akarva lélekere- jét az ellenséges és glaciális hangulatban. De ez a kényszeredett mosoly is az arcára fagyott. A saját pártjának több mint a fele szótlanul ült a padokban. Briand és Caillaux másképpen buktak meg, sokkal elegánsabban. Briand a szavazás eredményének a kihirdetése után, mikor nyilvánvaló lett, hogy megbukott, megkönnyebbülten sóhajtott fel: — No legalább holnap már elmehetek halászni Cocherelbe! — Tudniillik az öreg Briand szenvedélyes halász. Caillaux a monokliját igazította meg a szemében, billiárd golyó simaságu feje vörösen csillogott és csak annyit mondott: — Egy hét múlva az angol font háromszáz lesz. De nem volt igaza. Csak 255-ig kapaszkodott fel. Igaz, hogy a 48 órás Herriot kormány négy nap múlva megbukott. * A szombat esti történelmi ülésen Caillaux idegei a végsőkig voltak fesziive. Minden oldalról hallotta, hogy le lesz szavazva, ha a tel jhatalom megszavazását kéri. — Történjék bármi is, nem tágítok. Itt most már nincs semmi mentség sem. Ha a ház így fiatalít és szépít a Cörall-créme Corall-puder Ml -szappan Főlerakat a í. S. R» részére s Vörös Rák gyógytár, Eratislava. azt akarja, hogy megbukjam, buktasson meg. A következmények felelősségét ők viseljék. — Mégis talán jó volna, ha egy kicsit tompítaná a kegyetlen élességü beszédmodorát a házzal szemben, amikor a tribünön van, talán az többet használna — tanácsolta neki Malvy az ülés előtt. — Hogyan? Akkor amikor a font 200-on áll? . . . Nem. Nyiltan fogok beszélni. Hogy ez kész öngyilkosság? Legyen. Jobban szeretem ezt . . . Leszavazták, megbukott. A diktatúra nem sikerült. A kamara folyosóin élénken kommentálták az esetet. — Érthetetlen ez a Caillaux. Ha valaki át akar lábalni a Rubikonon, hát egyszerűen átgázol . . . Egyszerűen átgázol és nem kér hozzá engedélyt! Caillaux engedéllyel akart keresztülmenni rajta, belefulladt . . . Engedély nélkül talán sikerült volna ... * Mikor Herriot a rövidéletü kormányát alakítgatta, Poincaré Champignyban üdült. Táviratoztak neki, hogy azonnal jöjjön vissza. A barátságos invitációra a következő válasz érkezett: „Még nem, Poincaré.“ Azóta . . .! * A Herriot-kormányba kötéllel kellett fogni a minisztereket, önkéntes vállalkozók kevesen akadtak, senkisem akarta lejáratni magát. Egyetlen önkéntes vállalkozó volt, Dariac. Mikor Herriot szobájából távozva kérdezték tőle: — Vous etes ministre? — Még nem. Herriot felajánlott egy tárcát ugyan nekem, de még mielőtt elfogadnám, a barátaimat, a pártot akarom megkérdezni előbb — válaszolta, hogy az önkéntes felkinálkozás látszatát elkerülje. Eltávozott és egy negyed órai séta után a képviselőház kertjében, visszajött, hogy a tárcát elfogadja, így másodszor is miniszter lett. De határozott pechje van a miniszterséggel. Az első alkalommal a háborús Ribot kabinetben volt miniszter. A kabinet 24 órán belül megbukott. Most a Herriot kabinetben 48 óráig sikerült csak miniszternek lennie. De mindenesetre ez már határozott haladás. * Hétfőn éjjel két órakor De Monzie és Loucheur felzavarték álmából Baríhout, hogy Herriot nevében felajánlják neki a pénzügyminiszteri tárcát. Barthou maliciózusan fogadta őket. — Nekem a pénzügyminiszteri tárcát? — fordult De Monzie felé- — A pénzügyi iolgok nekem olyanok, mintha azt kérné tőlem kedves barátom, hogy tanuljak meg oroszul egy óra alatt. Ezt Barthou mondta, akiről mint az egyik legnagyobb pénzügyi kapacitásról beszélnek — a Herriot kormány bukása óla. * Páris ezekben a napokban az idegein táncolt. A képviselőház körül állandóan nagy tömeg táborozott, amelyet csak a legerősebb rendőri kordon tudott visszatartani, hogy be ne törjenek a képviselőház udvarára. A tömeg ordított, abcugolt, fütyült és tüntetett. A hangulat kint még veszedelmesebb és lázasabb volt, mint benn a Házban. A tömeg megunva a parlamenti huzavonát, maga akart rendet csinálni odabenn és nem egy képviselő sápadt el az ülésteremben, amikor néha bohallatszott a tömeg félelmes zúgása. Az egyik fiatal jobboldali képviselő sorbejárt a folyosókon s kérdezgette a baloldali honatyákat. — Mondja, tud-e úszni „chér camarade“? Mikor csodálkoztak ezen a kérdésen, jobban precizirozta a dolgot. — Csak azért kérdezem, mert hogy ha még ez igy tart. sokáig, akkor nemsokára megismerkedünk a Szajna viz temperát májával. Tény, hogy a tömegben nagy volt a hajlandóság, hogy a veszekedő képviselőket a Szajnába, az egész parlamentarizmust meg a Rubikonba fojtsa. Burghardt Aladár,
