Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-03 / 149. (1187.) szám

4 1926 július 3, szombat. ^R®CM-YV\AfíkAR-HIRIíAB A ruszinszkói földrengés csak kis lánc­szeme egy nagy világrengési folyamatnak Kamcsatkától az Alpesekig megmozdult az óvilág teste — A háborgás okát még nem tudják a multheti s a hpt elején mutatkozó ren­géseknek tulajdonképpeni okát még nem lehet megállapítani, mert elegendő adat nem áll rendelkezésre. Annyi azonban az ő véleménye szerint bizo­nyos, hogy Prága, julius 2. Különös természeti jelenségek mutatkoz­nak ezen a nyárelőn, amelyek ugyancsak gondot adnak a természettudománynak. Az időjárás abnormátásai a meteorológiára ró­nak súlyos feladatokat. A szokatlanul szívós közép európai eső­zés, amely katasztrofális áradásokat oko- ( zott, a tudományos meteorológia számára rejtély, amelyre csak hipotéziseket tud­nak felhozni. „Ha Medárduskor eső esik, utána negyven- napos eső várható", mondja az úgynevezett parasztregula. Akik vakon hisznek ezekben a népies időjárási szabályokban, azok most diadallal hirdetik igazukat. Hiszen junius 8-án valóban zuhogott az égiáldás, amely azóta sem szűnt meg. Sőt a meteorológusok a lehető legrosszabbat jósolják, mert a mai né­metországi jelentések szerint el kell készülnünk arra, hogy az egész nyár elvész az esőzések következtében. A meteorológia fiatal tudomány és a légköri komplikált viszonyokat még nem derítette fel teljes összefüggésükben. Nem csoda tehát, ha száz és száz hipotézist hoznak fel az ab­normális időjárás megmagyarázására. Vannak, akik légköri viszonyokra, van­nak, akik a légkör elektromos tünemé­nyeire és végül, akik kozmikus befolyá­sokra vezetik vissza a mostani esőzés okát. A kozmikus okok között egyik múltkori cik­künkben behatóan ismertettük a napfoltok feliünő gyarapodásán alapuló magyarázatot. Igen sokat emlegetik most Hörbiger glaciális teóriáját is, amely szerint jégmeteorok ke­rülnek a föld légkörébe és ezek okozzák a nagy lehűlést. Akik a légkör elektromos vi­szonyaiból magyaráznak, rámutatnak arra, hogy azok a hatalmas elektromos energiák, melyeket a rádióállomások lövelnek ki, za­varják meg a légkör egyensúlyi helyzetét. A komoly meteorológia azonban a légkör jelen­ségeit vizsgálja és azokból igyekszik magya­rázatot adni. A légáramlás a különböző terü­letek egyenlőtlen felmelegedéséből jön létre. A melegebb terület fölött ritka, a hidegebb fölött sürü a levegő s igy a ritkább helyek feló árad. A meteorológusok szerint Európa klímáját most Belsöázsia szokat­lanul nagy felmelegedése befolyásolja olyan kedvezőtlenül, mert az Atlanti Óceán felöl a nedves levegő most a kon­tinens belseje felé törekszik. Három héttel az esőzési abnormitás be­állta után újból különös természeti jelensé­gek következtek be. A múlt héten megrendült a föld és Európának meg Ázsiának különböző vi­dékeiről földrengéseket jelentettek, me­lyek néhol súlyosabb következményekkel jártak, néhol azonban gyöngébbek voltak és igy nem okoztak károkat. Európában külö­nösen a Földközi Tenger keleti medencéjé­ben, Kréta szigetén és Rhodosban okozott károkat a rengés, de a nyugati medencében, Szicília szigetén és a mediterráneumot kör­nyező földeken, mint Egyiptomban és Kis- ázsiában is mutatkozott. A földközitengeri rengéseknek ennek a hétnek elején utórezgései mutatkoztak. Hétfőn este Svájc nagyobb részeiben erős földlökéseket éreztek. Kedden délután négy órakor a karls- ruhei egyetem szeizmográfja erősebb ki­lengésekkel jelzett földrengést, ugyan­ekkor Ungvár és Teresva között Ruszin- szkó testén is rengés szaladt végig. Este tiz órakor erősebb rengés mutatkozott Aknaszlatina környékén, ebben az idő­ben heves rengés volt a Rajna völgyé­ben is. A földrengés azonban ebben az időben a leg­hevesebben a távoli Csöndes Óceánon levő Sz'- tatra szigeten pusztított, ahol hároim na­pon át jelentkezett, nagy károkat okozott és számos emberéletet követelt. Ezek között az egyidőben jelentkező ren­gések között összefüggés van és a ru­szinszkói földrengés nem elszigetelt jelenség, hanem egyik láncszeme egy rengési hullámnak, mely Ázsia és Európa testén haladt végig. A geológiának tökéletes ismerete volna szük­séges ahhoz, hogy ezt az összefüggést tökéle­tesen lássuk. A geológia szerint Ázsia és Európa tulajdonképpen egy összefüggő kon­tinenst alkot, az ugynev/.elt Euráziát. Euró­pa csak félszigete ennek a hatalmas föld­tömegnek. Ázsia nagy belső hegységei, me­lyek a Pamir-fensikból indulnak ki, átnyúl­nak Európa testére is a Balkánon keresztül és a Kárpátokban, Alpesekben, Pyreneusok- ban folytatódva egészen a Gibraltár hegy- fokig nyúlnak le. Ez az összefüggő e-uráziai lánchegységek öve, amely Európában lesü- lyedt tengermedencéket, Ázsiában pedig ma­gas fensikokat ölel közre. A lesiilyedt medencékben a földkéreg mozgása most sem szűnt meg és éppen napjainkban intenziven jelentkezik. Eurázia testén tehát Kamcsatkától a Szunda-szigeteken keresztül él egészen az Alpesek végső nyúlványaiig egy ha­talmas földrengési vonal húzódik, mely­be Ruszinszkó déli része is beletartozik. Kövesliget'hy Radó dr. professzor, a világ egyik legelső szakértője, állapította meg leg­újabban a mostani rengéseknek ezt az ösz- szeíüggését, nyilatkozata szerint ezek a rengések nem csekély jelentő­ségűek. Özönvíz és földrengés lépett fel egyidőben földünkön, mintha a természet is segítségére sietne az ember romboló munkájának. Olyan napokat élünk, amelyekre a népmese szavai­val bátran rámondhatjuk: Égszakadás, föld­indulás, a fejemen egy koppanás, szaladj te is, pajtás! A legutóbb Bölsohe professzor tar­tott igen érdekes előadást, amelyben a gyakori természeti abnormitásokból arra következtet, hogy átmeneti korszak­ban vagyunk, amely uj geológiai perió­dust vezet be, amelyben egészen más klimatikus viszonyok, tehát teljesen más életfeltételek lesznek. Hogy ez az átalakulás hirtelen, katasztrófa- szerüen, tehát a most élő állat- ésTnövény- világ elpusztulásával, vagy lassú fejlődéssel megy-e végbe, az a jövő titka és a Gond­viselés kezében van. V. Z. dr. ISTENEK NYOMÁBAN A zsidó állam Utánnyomás tilos Jeruzsálem, áprilisban. 1917 november 2-án lord Balfour egy tizsoros, elegáns levelet irt; a híres levél hiteles szövege ez: „Foreign Office. Kedves Rotsohild lord, különös örömömre szolgál őfelsége Kormá­nya nevében közölhetni Önnel a következő deklarációt, amely rokonszenvvel fordul a zsidó cionisták célkitűzései felé, s amelyet a Kormány megvitatott és approbált: „Őfelsége Kormánya barátsággal látja a Zsidó Nemzeti Állam megalakulását Palesz­tinában s minden rendelkezésére álló esz­közzel segítségére lesz e programm meg­valósulásának. Szükséges nyomatékkai ki­emelni, hogy ez a mozgalom semmiben nem érintheti a Palesztina területén élő másnyel- vü és másvallásu lakosság polgári és vallási jogait, sem pedig a más országokban élő zsi­dóság politikai és polgári jogait Hálás lennék Önnek, ha ezt a deklará­ciót a Zionista Világszövetség tudomására hozná. Az ön, etc. (signé) Arthur James B a 1 f o u r.“ Rotsohild lord elolvasta a deklarációt és közölte tartalmát a Zionista Világszövetség­gel. S egy tizsoros angol levél nyomán me­gint egyszer kezdetét vette a világtörténelem egyik legkülönösebb, sokban megindító, sok­ban bámulatra késztető, sokban kétes kime­netelű mozgalma: 2000 esztendős távoliét után egy szétszóródott nép hazavándorlása. A deklaráció kibocsátásának napja óta közel tiz esztendő telt el. Mit akart ez a deklaráció? És mi történt ebben a tiz évben? * Poljakoff említ könyvében egy zsidó anekdotát: Cromwell nem szívelhette a zsi­dókat és nem akarta őket beengedni Angliá­ba. Erre az érdekelt zsidók fölkeresték a minisztert és szóltak: „ó Cromwell, te ellensége vagy a zsidó­ságnak. Igazad van. Szeretnéd, ó Cromwell, ha a zsidó nép kipusztulna a világról. De írva van az írásban, hogy a zsidók csak ak­kor fognak kipusztulni, ha előbb szétszóród­nak az egész világon. Hogyan pusztulhatnak el, ó Cromwell, a zsidók, ha nem szóródhat­nak előbb szét az egész világon? Be kell en­gedned őket Angliába, ó Cromwell, ha azt akarod, hogy szétszóródjanak s aztán elpusz­tuljanak." Cromwell meghajolt az érvelés előtt és beengedte a zsidókat Angliába. Három év­századdal később egy másik angol miniszter módot ad a zsidóknak arra, hogy hazatérje­nek őseik hazájába. A mozgalom óriási mé­reteket ölt. Lelkes zsidó újságírók beutazzák a Szent Földet és őszintén átérzett lelkese­déssel meghatott lírai könyveket írnak a zsidó nemzeti államról. Ha benne vagy eb­ben a mozgalomban, indokolt ma is ez a meghatott lelkesedés. Ha kívülről nézed, most tiz esztendő után, látod ezt és azt, ami most, tiz esztendő után, kevésbé megható, s talán alkalmas arra, hogy egy később kiala­kulandó zsidó nemzeti állam iskoláiban tör­ténelmi órán egy kései generációnak mint gigantikus honfoglalást tanítsák; de sokban alkalmas arra is, üpgy a mozgalommal szem­ben éppen zsidó szempontból — aggoda­lomnak és félelemnek adjon helyet. Az angolok álláspontja egyszerű, s az események kezdik igazolni ezt az álláspon­tot: egy „második Gibraltárt" épiteni a Föld­közi-tenger mellett, az arab népek tengeré­ben, a Szuezi-kanális, tehát India védelmére, s arra az esetre, ha az egyiptomi nacionalis­ták győznek, ha „Anglia éléstára" veszélyben forogna, s ha Kairó és Mosszul között egy* szer megárad és kiönt a mohammedán ten­ger, legyenek a zsidók azok, akik gátat emel­nek Anglia érdekeinek védelmére. Erre a célra volt és van szükség egy zsidó Palesztinára, ami hálás lesz Angliának, s szemöldökfa lesz a recsegő, ropogó épület­ben, ahol az egyik appartementben Anglia, a másik appartementben — Szíriában — rövid ideje Franciaország rendezkedett be, s ahol rövid ideje uj és hívatlan vendégek élesztge­tik a lakók nyugtalanságát a háziurakkal szemben: Moszkva ügynökei. A programm és az elgondolás nem volt rossz, volt benne valami nagyvonalú üzle­tiesség, mint minden angol politikában, ami szívesen lead 50%-ot az üzletfeleknek, ha muszáj. Talán két föltevésben tévedett An­glia: az egyik, hogy alábecsülte az egyiptomi nacionalista mozgalmakat s nem számított rá, hogy alig tiz esztendő múlva, 1926-ban, az egyiptomi választásokon Zagloul pártja min­den terror dacára félelmes méretekben győzni fog, — a másik, hogy túlbecsülte a zsidók buz­galmát és lelkesedését a Nemzeti Állam fel­építése körül; mert akik ott vannak, azok buzgók ugyan és építenek. De akik nincse­nek ott, azok nem buzgók, nem is jönnek, nem is építenek. A világon állítólag 14 millió zsidó él. Palesztinában 120.000 zsidó él; helye lenne (Transjordániát nem számítva) 2—2.5 milliónak. Ebből a 120.00 zsidóból alig 50 ezer esik mindössze a mozgalomra, a na­gyobbik fele mindig is ott élt, nem hajlandó elhagyni a ghettót s a Zsidó Nemzeti Állam céljaira nem jön számításba. Ez az 50.00 zsidó az első években töme­gesen jött, ezres és tízezres tömegekben. 1926-ban, ottlétemkor, áprilisban, a mo- f- lom 9. esztendejében a bevándorlás meg­akadt, megállt. 1926 januártól áprilisig össze­sen 60 zsidó „cihaluz" érkezett Paleszt inába. 50.000 ohaluzzal ppdig meg lehet ugyan hatni a világot; de nem lehet se „más > tik Gibraltárt", se uj Palesztinát épiRui. Cromwell a fülét vakarná: Anglia má­sodszor is elszámitotta magát a zsidókkal. * Nagyszerű dolgokat láttáim Palesztiná­ban, nagyszerű dolgokat, heroizmust, teljesít­ményt, odaadást, idealizmust; csak egész idő alatt nem múlt el az az érzésem, hogy egy kiállításon vagyok, amiről már kiderült, hogy nem tudja behozni a költségeket. Mert a költségek irtózatosak. Ennek a fiaskónak külső és belső okait odalenn mindenki tudja jól. Csak a fiaskót nem akarja senki beismerni, ami érthető. A zsidó nemzeti állam ma kísérlet üvegburá­ban: amit a lombikban látni, az nagyon szép, nagyon érdekes, sőt nem kételkedem benne, hogy az 50.000 zsidó között, akik államot ját­szanak, szegények, a fele legalább öfct is fog maradni, gyerekestül és magára hagyatva s talán valahogy a végén, meg is élnek. Lehet, hogy az, ami ott lenn történik, némi változta­tásokkal életképes is. Csak éppen nem a Zsidó Nemzeti Állaim. Ennek a mozgalomnak évente 5 millió egyiptomi font (25 millió dollár) a budgetje; átkozottul sok félszázezer embernek, akik hozzá még kivétel nélkül mind rosszul és szegényen is élnek. Ennek egyötödét talán ma már kiprodukálja a földből, a .narancs­fákból, a Holt Tengerből, Ruthenberg villa­nyos müveiből maga a „vállalat". Marad egy óriási kérdőjel, egy óriási mínusz. Ezt a mí­nuszát a budgetnek hivatott összeadni évről- évre a világ zsidósága. Az első évben összeadta. A második, harmadik, negyedik évben már csak félig adta össze. A középeurópai valuták össze- om--sa, a gazdasági világkrizis belejátszott ebbe a lanyhulásba. Az utolsó években már baj volt: az angol szubvenció csak nem akart csöpögni s a világ zsidósága egyre kevesebb pénzt adott Zion felépítésére. A gazdag zsi­dók Berlinben és Kalkuttában inkább villá­kat építettek, mint Ziont. Adtak egyszer, ad­tak kétszer, aztán nem adtak. Zion budget-ja erre az évre már rosszul áll. (A Keren Ha- jessod most dolgozza ki egy nagy nemzetközi kölcsön tervét, ami néhány évre szanálná a budget-t s megszüntetné a bizonytalan kö- nyöradamányokra utalt tengődést.) Perselyekből nem lehet egy államot fel­építeni. Lord Balfour ezt valahogy úgy kép­zelte el, hogy a zsidók erre a kürtjeire, az ő levelére, magukon kívül rohanni kezdenek mind a Zionista Világszövetség kasszái felé és két kézzel dobálják be a nemzeti alapra a fontmilliókat. Mikor nem igy történt, Anglia visszahívta a zsidó kormányzót, Sir Herbert Sámuelt, s leküldte a helyébe lord Plumert, aki nem zsidó ugyan, de iparkodik jó vi­szonyban élni az arabokkal is. Ezt az államot úgy kezdték épiteni, mint Texasban egy várost. Mindent egy nap alatt: Tel-Awiwot, a kolóniákat, vasutakat, utakat. Még volt pénz. Európától megundorodott, fiatal zsidók tíz­ezrével érkeztek Jafíába, követ törtek, kosa­rakban cipelték fel a földet a hegyekre, er­dőt ültettek, mocsarakat csapoltak le. Mind maláriások még ma is s nagyon sokan közü­lük megrendítő hittel hisznek ebben a mun­kában. Nagyon sokan közülük kiábrándultak, kifáradtak. Az anyagi támogatás elmaradt. Egy államot nem lehet könyöradományokból eltartani; s a világ zsidósága nem fogta fel kötelező adónak ezeket az adományokat. Egészen különös az, ami odalenn történt s amit azok, akik odalenn vannak, képtele­nek meglátni: egy uj, nagy, modern ghettó alakult az arab tömegek között, Paleszti­nában. Ebben a ghettóban villanyvilágitás van, egyetem, múzeumok és más szép dolgok. Eb­ben a ghettóban a lakosság nagyobb fele nem kereskedelemből és talmudmagyarázatból, hanem földmivelésből él. Ebben a ghettóban a zsidók szabadnak érzik magukat, fölemelt homlokkal járnak atyáik földjén s nem ve­szik észre, mint zárul körülöttük össze, bél­és külpolitikai okokból, megint egyszer az arab gyűrű, s ők maradnak egymás között, a legtisztább tenyészetben, egy ghettóban, ahol ugyan nincs zsinagóga és thora, nincs vallá­sosság és sárga folt, — de az egéz a maga el­szigeteltségében mégis ghettó. Körülötte ‘van a világ. Akik benn élnek a ghettóban, nem hajlandók másról tudni, vagy meg- ' :?k. Középút, módozatok nincsenek. Szükség volt erre? * Ahhoz, hogy Palesztinában mega! Tuijon egy zsidó állam, ami államot, tehát lezárt, politikailag létező, önmagában cselekvő té­nyezőt alkosson, szükség van még egy fél­millió zsidó bevándorlóra és ugyanannyi ezer fontra, ahány bevándorló érkezik. Ezer font az egész világon mindenütt nagy pénz. Akinek ma ezer fontja van, az nem megy Palesztinába, ahol ennek az ezer fontnak csak sok-sok év múlva, sok és fáradt­ságos munka árán láthatja valami kamatját, hanem leül ott, ahol van, $ belekezd egy jól- menő kávémérésbe, vagy bérel egy kis- birtokot. A zsidó álláspont: hogy itt többről, itt nem kolonizátorol^ról, hanem telepesekről van szó, — tehát emberekről, akik nem né­hány év alatt meggazdagodni s aztán Európá­ba visszatérni akarnak, hanem emberekről, akik örökre ott maradnak az uj otthonban, a gyermekeiket arra nevelik, hogy ennek az uj otthonnak legyenek polgárai és munkásai, — hogy itt egy hazának a megteremtéséről van szó, minden tiszteletre méltó. S nem áll az se, hogy megvalósíthatatlan. A félmillió zsidó bevándorló készen áll ahhoz, hogy el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom