Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-22 / 163. (1201.) szám

W26 július .22, csütörtök. g—u—j « —jt- .- J..TI ffymnaWMMMMBMgaMUMU* 'mim'T.'■ VfcUWaiWUI"WVUI i’maUUMlMlllMIII»WW2.Tg!WS?y3gri»gM Kiutasították Paikovich Viktort, Szloveoszká nagy magyarját Augusztus 15-én e! kell hagynia plébániáját, melyen 42 év óta leikászkedik — Alkalmi tudósítónktól — ság, amelynek éveken át vezére volt, hogy mennyi értéket veszítünk távozásával. Megtudja Guta köz­ség, amelynek lelkes és fáradtságos munkával vas­utat és hidakat építtetett, gőzmalmot, hitelszövet­kezetet létesített, hogy mit veszít benne. Megsiratja a magyar tanulóifjúság, amelynek sorsát mindenkor szivén viselte. Ez a szív a há­ború előtt 1ÖO.COO korona alapítványt tett a komá­romi diákasatalra. Névtelenül tízezreiket adott kü­lönféle jótékony célokra és legutóbb a komáromi diákmenzának tartozásai törlesz­tésére 30.000 koronát adott a korábbi tízez­rekre menő adományán felül. A felháborodás, amely a kormány intézkedése ellen fel fog vilharaani, felvéti azt a kérdést, hogy a magyarságot kicsoda biztosítja az iránt, hogy leg­jobbjait hamis és tarthatatlan ürügyek alatt, nem utasítják-e ki még az uj állampolgársági törvény életbelépte előtt. Amint azt Paikovich Viktornak. Szlovén szikó nagy magyarjának példája mutatja. Csallóköz, julius 21. Nagyon "kevesen tudják, talán még magához az érdekelthez sem ént el a hir — Paikovich Viktor ugyanis julius 1. óta Borosznó fürdőben nyaral —, hogy a pozsonyi zsupán s a szlovemszkói miniszter rendelkezése alapján 30 nap alatt távoznia kell Paikovioh Viktornak Szlovemszkó területéről. A kiutasítás okai olyan kicsinyesek és annyira magukon viselik a hajúiknál való előráncigálás jel­legét, hogy azokról komolyan szólni sem lehet. Paikovich Viktor bűnei, amelyekért kiutasí­tásra Ítélték, a következők: 1. A gutái templom ősi oromfalán egy már­ványtábla hirdette annak 1741-ben, Mária Terézia királyasszony idejében végzett renoválását és ki- bővitésát. Paikovich a Magyarország címerét viselő táblát, amely a templom tartozéka, a hozzá intézett felhívásra nem távolította el, a felhívást felleb­bezte, erre soha választ nem kapott. Arra nem jött rá a rövid hivatalos é'SZ, hogy Paikovich a templom plébánosa és nem kegyura, (tehát• a templomon semmi építészeti változást nem tehet. A táblát a kegyur képviselője később eltávo­lította. Egyebekben a prágai templomokban is lát­hatók a régi Nagy-Magyarország címerei, nemcsak márványba vésve, de üvegtfestésü ablakokon 1®. 2. A második bűn: a gutái katolikus ifjúság templomi zászlaján levő nemzetiszinü szalag. Egy ízben a csendőrök érdeklődtek a szalag eredete iránt, akiknek Paikovich kijelentette, hogy azt év­tizedek előtt a zászlóanya kötötte reá. Erre semmi hivatalos határozat nem jött, amint a márvány- tábla ügyében sem. 3. A Szent István-napi ünnepélyes miséket megtartotta. Ez a vád teljesen igaz. Szent István ünnepének megünneplését a Szent László idejében megtartott szabolcsi zsinat rendelte el, tehát ezt egyházi törvény rendeli el. A nép pedig követeli annak megünneplését minden magyar községben. 1920-foain adott ki Medvecky Károly akkori kormánreferens a papsághoz egy körrendeletét, amelyben a Szent István-napi istentiszteletet eltil­totta. Eltekintve attól, hogy ez a rendelet Medvec- kynek csak egy stílusgyakorlata, aki nem adhatott utasításokat a papságnak, mert ehhez semmi joga sem volt: a rendeletnek azért sincsen semmi köte­lező ereje, mert a rendeletik gyüjternényében köz­zétéve nem volt, de nem is lehetett, mert ellenke­zik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvénnyel. Az egyházi hatóság magánleveleikben értesí­tette a magyar papságot, hogy Scsent István ünne­pét ne tartsák meg, de a nagyszombati érseki vi­kárius sem tette közhírré ezt az egyházmegyei körlevelekben, ahol minden legcsekélyebb fontos­ságú ügyre is direktívákat szoktak adni. De haszontalan adna is ki körrendeletét a nagyszombati apostoli adminisztrátor: a magyarok térítőjének ünnepét és az esztergomi főegyházme­gye megalapítójának emlékét ő sem törölheti el. Minden állami beavatkozás ez ünnep ellen, amely az egyház betlügye, a kultúrharc és az egyház elleni támadás tényálladékát állapítja meg. 4. Politikai gyűléseket tartott, hangzik a vád tovább, holott nem csehszlovák állampolgár. Paiko­vich Viktor 1922—25. években a prágai parlament­nek tagja volt. Mandátumot nem vállalt tovább, mert a választói névjegyzékből töröltették felsőbb utasításra. Állampolgársági ügye elintézetlenül áU a pozsonyi zsupáni hivatalban és annak határozata ellen tudvalevőleg panasszal lehet élni a közigaz­gatási bírósághoz. A 'tiltott gyül'é9ezés egyébként a gutái gőzma­lomban folyt le, ahol a felügyelő bizottság ülése­zett és oda csendőr hatolt be azzal a kérdéssel, hogy miféle „gyülés“ folyik? A választás előtt tag­gyűléseket tartott a kér .-.szocialista párt Gután és Paikovich ezekben részt vett. A kommunista párt minden éjjel gyűlést tartott, de este 9 órakor a gutái csendőrök lefeküsznek és csak a ker.-szocia- feta népgyüléseket jelentették fel, amelyeket a pártnak bárhol és bármely időben joga van meg­tartani, ha az nem népgyülés, hanem taggyűlés, akár tetszik ez a csetnyik uraknak, akár nem. 5. Az utolsó indoka a kiutasításnak az, hogy mint magyarországi állampolgár, nem váltott ma­gyar útlevelet. Ez a legrosszhiszemübh és a legcél- zatesabb állítás. Paikovich a felhívásra illetőségi bizonyítvá­nyért fordult Esztergom városához, amely azt meg­tagadta tőle azzal a m egokol ássál, hogy onnan 40 éve távozott el és másutt adózott. Illetőségi bizo­nyítvány nélkül — és ennyit a pozsonyi helyiérde­kű minisztériumnak is tudnia kellene — útlevelet váltani nem lehet­Valósággal nevetségesek ezek a vádak, de a véres komolyság az, hogy Paikovich Viktornak mennie kell akkor, amikor az uj állampolgár- sági törvény a magyarság tízezreinek ad mó­dot az állampolgárság megszerzésére. És ez a kiutasítás nem áll magában.' Csalló­közben a katolikus papság több oszlopos tagja is soron van. Palkovieh-csal együtt kiutasították káplánját, Bayler Istvánt, akinek három nap alatt el kel­lett hagynia a köztársaság területét. Ma Guta 10.000 katolikus lakosának lelkiügyeit egy se- gádlelkész intézi. Paikovich Viktornak 76 éves korában vándor- botot kell fognia azért, mert nem engedett magyar­ságából és jogaihoz törbetlenül ragaszkodott. Az alsófoku hatóság Ielkefienségére jellemző, hogy képviselő korában, amikor állampolgárságát nem bolygatták, megtagadták tőle. az útlevelet. Kérvé­nye kerek egy esztendeig pihent a komáromi ná- cselniik Íróasztalában. Paikovich Viktorról tudja nemcsak Délszlo- venszkó, de egész magyarsága ennek a köztársa­ságinak, hogy kicsoda, tudja a katolikus alsópap­Páris, julius 21. Rákosi Mátyás és társainak pőre élén­ken foglalkoztatja a moszkvai köröket és eb­ből az alkalomból többféle módon próbálnak a volt népbiztoson segíteni. Mint jelentettük, a pör első napján tiltakozó gyűlést rendeztek Moszkvában, melyen magyar részről Bokányi, a csehszlová­kiai kommunisták nevében pedig a Moszkvában felejtett Smeral, itteni nem­zetgyűlési képviselő szónokolt Érdekes azonban a másik, már ismert mód, mellyel a szovjet külországokban bajbajutott ügynökeinek segítségére szokott sietni: ez a túszrendszer alkalmazása. Az orosz hivatalos lapok jelentése szerint a Rákosi-pörrel egyidejűleg Moszkvában egy hasonló kémkedési port tárgyaltak, melynek vádlottja egy magyarországi magyar: Visnyi Károly, állítólagos kém. A moszkvai Pravda adatai szerint Visnyit, aki eredetileg lakatos volt, Csehszlovákia és Jugoszlávia is körözteti. Visnyi a múlt esztendőben a magyaror­szági független szocialista párt, vagyis az úgynevezett Vági-csoport agitátoraként sze­repelt. A moszkvai vádirat azt állítja, hogy nemsokára rá a magyar rendőrség szolgála­tába állt és arra vállalkozott, hogy „provokatív utón bizonyítékokat szerez pártja s a Komintern összeköttetéséről^ E célból a párttól kiküldette magát. Oroszor­szágba s amikor a határra ért, ott már mene­kültnek adta ki magát, aki a magyar rendőr­ség üldözése elől szökött ki a . bolsevikok védőszárnyai alá. Rögtön be akart lépni a kommunista pártba, de amikor ez nem ment simán, a most szintén Moszkvában tartózko­dó Rákosi Zoltánhoz, a volt népbiztos öccsé- hez fordult. Azt a fantasztikus kalandortervet ajánlotta neki, hogy a szovjet raboltassa el a bécsi magyar követet s ennek személyéért aztán má­sodszor is ki lehet majd váltani Rákosit. A követrablást úgy képzelte el, hogy a moszkvai kormány egy kalóz-repülőgé­pet bocsát a rendelkezésére s ezzel szál­lítják el a fogságba ejtett diplomatát Bécsböl Oroszországba, ahol túszul fogják majd tartani a volt nép­biztosért. A hallatlan háryádát persze még a legromantikusabb forradalmárok is kétesnek és gyanúsnak találták. A Pravda azt terjeszti, hogy Visnyi ép­pen Rákosi ellen akart kompromittáló adato­kat szerezni. Ez persze naivitás, hiszen Rá­kosit nem a moszkvai, hanem a budapesti cselekedeteiért vonták felelősségre. A mosz­kvai főtárgyaláson Visnyi állítólag beismerte az ellene fölhozott vádakat. Az., esetben a leg­humorosabb, hogy a szovjetbiróság tanuknak beidézte Vis­nyi feleségét és — Rákosi Mátyást. Ezek után igazán nem lehet tisztán látni, ki lehet ez a titokzatos Visnyi? Kinek a kéme: Budapesté-e, vagy igazában — Moszkváé? Vagy egyiké, sem, hanem csak egy szeren­csétlen mártír, akiből a szokott recept szerint erőszakkal akarnak túszt csinálni a moszkvai urak?. Benes, a „köztársaság pótolhatatlan pretektora” ui pártot alakit, vagy izosiáieSesnokerafa 8@se! Prága, julius 21. A Rudé Právo Benes mandátumügyéböl azt a következtetést vonja le, hogy > a külügyminiszter uj párt alakítására gondol. Ezzel szemben a Kramar-párt sajtója ugv állítja be a dolgot, hogy a szociáldemokrata párt akarja megnyerni Benest a tagjai közé A Slovenská Politika a következőket írja: Teljesen hamis, méltatlan és a demokratikus állameszmével össze nem férő úgy képzelni el a köziigyeket, hogy ennek vagy amannak a miniszternek vagy államférfinek a személye külföldön annyira imádott primadonna legyen, aJdnek a kedvéért a külföld extravaganciákat, speciális engedményeket vagy áldozatokat tenne, mint hogyha ö külföldön köztársaságnak valami pótolhatatlan pro- te'Mora lenne. Páris a diktatúra és a forradalom válaszutján (Tudósítás az első oldalon.) Loucheur, kereskedelmi miniszter Painlcvé, hadügymini szter De Monzie, p éuzügym iniszter Moszkva és a Rákos!~pör Magyar túsz a moszkvai cseka kezében? — Aki repülőgépen akarta elrabolni a bécsi magyar követet — Smeral Moszkvából csikorgatja fogát Magyarország ellen — A szovjet­biróság egy különös pörben tanúnak idézte be a fogoly Rákosit . . .- A P. M. H. tudósítóiétól ­Három minisztérium egybeolvasztása Prága, julius 21. Jelentettük, hogy a kormány kido^ozott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében a közélelmezési és köz­egészségügyi minisztérium be fog olvadni a szociális gondoskodás minszíérumába. A l’rá-i vo Lidu nyomán most az összes lapok meg­erősítik ezt a bírt. A javaslat már az c’^zi ülésszak elején kerül tárgyalásra és rögtön érvénybe lép- Az élelmezésről és az uzsora eb leni küzdelemről szóló agendákat uj törvény* nyel, illetve rendelettel szabályozni fogjak. Ezt elsősorban a cseh iparospárt követeli s ez újításokat a polgári többséggel óhajtja meg-i valósittafni. Kormányjavaslat a katonák választó jogának törléséről? Pozsony, julius 21. A Slovenská Politika jr’ ti, hogy a képviselöház elnökségéhez beérkezett kormányjavaslatok között szere­pel a katonák szavazati jogának elvételéről szóló törvényjavaslat is. Ugyancsak e hir szerint a szocialista körök úgy vélekednek, hogy ez a terv az első lépést jelenti a szava­zat -^.esség korhatárának általános íöleme-i lése felé. Az uj korhatár valamennyi polgár-" ra rézve a 21. életév helyett a 24. lesz. Az erdélyi magyar írók Helikon-ünnepsége Kolozsvár, julius 21. (Saját tudósítónk te* lefonjelentése.) Az erdélyi magyar irók ju* lius 15—17 között országos értekezeletet tar­tottak a Kemény báró nemzetségének ősrégi marosvészi kastélyában. Az irók közöt ott volt Gyallay Domokos Koós Károly, Tompa Lász-i ló, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Fabérv Géza, Endre Károly, Nyirő József, Molter Káro’y, Bartalis Sándor, Olasz Lajos, Bárd Oszkár^ Kacsóh Sándor, Szentimrey Jenő és később megjelent Bánffy Miklós gróf is, aki közvet­lenül akkoriban tette le a román állampolgári esküt. Helikon-ünnepségnek nevezték el az erdélyi irók emez évenként megtartani szó* kott országos értekezletet, a m el ver az iroda-: lom és művészet legaktuálisabb problémáival foglalkoztak. Az ünepségen részt vettek ki* mondották, hogy a népnevelő irodalom és művészet problé­máját a kisebbségi élet első vonalába kell állítani és valamennyi magyar politikai és egyházi intézménynek e célból együtt kell működnie. Megteremtették tulajdon könyvkiadó-vállala-: tukat és elhatározták egy önálló folyóirat ki­adását, amelynek főszerkesztőjévé Bánffy Miklós grófot, felelős szerkesztőjévé pedig Áprily Lajost jelölték ki. Évenként Helikon évkönyvet fognak kiadni. Kemény Lajos báró, a szívélyes házigazda évente 30.000 leit aján­lott fel a legjobb irodalmi munka jutalmazá­sára. A dijat ezidén a Helikon ünnepségeken résztvevő Kacsóh Sándornak ítélték oda. ÍmSIEIIíI IPHH/jí ^ (3 RS KA;TO VA R Is/a jsjA* RU M • A- LIK S Ry * LC > v$ pj? QÖMORi • RUM-e s- U K0AGV/Í A- p,y •AOZNAVA* Mandarin _ Trip!<=-Sec— Curecao — Cacao — D'ő-Crbrne — Karlsbaoi keserű — Cherry

Next

/
Oldalképek
Tartalom