Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-22 / 163. (1201.) szám
^ Mai ntamk 10 oldal % V. 168. (1201) sffijn • Csütörtök ■ 1926 julius 22 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politlkoi napilcipjCL Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágait., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Herriot az ellenséges kamara előtt A mai kormánynyiRafkozaf — Tanácstalanság Párisban — Herriot várható bukásának hírére megjavult a frank — A pártok veszekednek, s a jobboldali diktatúra jön — Herriot manifesztuma Paris, julius 21. Herriot eredetileg úgy tervezte, hogy kormánynyilatkozatát csak csütörtökön mondja el a kamarában, de a katasztrófáiig frankesés arra kényszeritette, hogy már ma délután 5 órakor megjelenjen a képviselők előtt. Erre a lépésre elsősorban az a látogatás kényszeritette, melyet a francia bank kormányzója tett Doumergue elnöknél. Miközben a minisztertanács tegnap délután háromtól késő estig tárgyalt és a kormánynyilatkozat elkészítésén fáradozott, Moreau, a francia bank kormányzója megjelent a Champs Elysóében és szinte demarsszeriien vázolta a francia valuta katasztrofális helyzetét. Különösen az teszi veszedelmessé a helyzetet, hogy Herriot kormányalakítása után Londonban rengeteg mennyiségű francia kincstári jegyet és bont prezentáltak, miáltal a francia kincstárt leküzdhetetlen nehézségek elé állítják. Az elnök a kormányzó látogatása után azonnal magához hivatta Tíerriot-t s egyenesen ráparancsolt, hogy minél előbb jelenjen meg a parlament előtt, mert föltétlenül tiszta képet kell nyerni az uj kormány életképességéről. Ezek utón Herriot már mára összehivatta a parlamentet. A kamara folyosóin ,ahol a képviselők már a kora délelőtti órákban nagy számban gyülekeztek, óriási idegesség uralkodik. Délben híre jött, hogy Herriot meg sem várja a kormány bemutatkozását és már a délutáni órákban lemond. Az uj kormány helyzete valóban percröl-percre rosszabbodik. A legoptimistább becslés szerint is csak a következő szavazatokat szerezheti meg: a radikális szocialisták legfeljebb 100 szavazatát, a köztársasági szocialisták 20 szavazatát, a középpártok 10 szavazatát és a 100 szocialista szavazatot. A jobboldal a maga teljességében, a mérsékelt köztársaságiak pedig kétségtelenül mind a kabinet ellen szavaznak, úgy hogy a döntő szó a kommunistáké lesz. De még ha a kommunisták segítségével sikerül is egy véletlen többséget biztosítani, nem valószínű, hogy Herriot megszerzi a megfelelő tekintélyt a kamarában az uj pénzügyi program megvalósításához. S ezenkívül, ha a kamarában minden sikerül, marad a szenátus, ahol Herriot ellenzéke döntő és mindent ölsöprő. Beavatott körök szerint a kormánynyilatkozat manifesztumszorü lesz s nemcsak a képviselőknek, hanem az egész országnak fogszólani. A kamarában Herriot után azonnal De Monzie pénzügyminiszter emelkedik szólásra, aki kimerítő expozét ad pénzügyi terveiről. De Monzie ma megcáfolta a tegnap elterjedt híreket, melyek a függő adósságok kényszerstabilizálásának tervéről és a? uj teljhatalmakról szólották. A déli lapok titokzatos közleményeket hoznak De Monzie terveiről, melyek állítólag teljesen elütnek lesznek minden eddigi pénzügyi javaslattól. A pénzügyminiszter appellálni fog ugyan va- gyonleadásra, terve azonban mégsem azonos a szocialisták vagyonleadási kívánságával. Ilyen körülmények között senki sem tudja, milyen lesz az uj pénzügyi terv, mert eddig csupa negatívum szivárgott ki, kérdéses azonban, hogy negatívum után marad-e pozitívum a valuta megmentésére. Herriot lemondásának hirére megszűnt a frankpánik Délután két órakor egyre pozitivabb méreteket öltött a kormány lemondásáról szóló hir. Végtelenül jellemző a helyzetre, hogy amint a bukásról szóló hírek kiszivárogtak, a devizapiacon azonnal erős javulás állott be. A font, amelyet ma reggel 260-nal nyitottak Párisban, reggel 242-ig esett, majd délután a tőzsdén, csupán a kamarából érkezett bukási hírek következtében 226-ra esett vissza. A Quotidien szerint a kormánynyilatkozat össze-vissza húsz sor lesz. Amint Herriot fölolvassa, azonnal De Monzie lép a tribünre. De Monzie nyilatkozata után a kormány gyorsított vita megindítását fogja kérni a kamarától. A pénzügyminiszter ma egész éjjel dolgozott, a beavatott körök szerint javaslatának főrésze egy vagyonleadásszerü adó, amelynek részleteiről még nem tudni semmit. A tegnapi frankpánik után a kormány kilátásai tetemesen rosszabbodnak. A tegnap délutáni minisztertanács viharos volt és Dariac meg De Monzie több Ízben lemondással fenyegetőztek. Néhány pillanatig úgy látszott, hogy a parlamenti pártok sohasem egyeznek meg, hogy a nézetek és a személyek közt elfaju ltveszekedést meggátolni nem lehet s más megoldás elképzelhetetlen, mint a diktatúra. Az utolsó jelentések szerint még a szocialista frakció hangulata is erősen Herriot-ellenes. Alig van képviselő, aki a kartell vezére mellett fentartás nélkül kitartana. Benes vesszőfutása (—nt.) A tegnapi sajtóban látott napvilá- gott a hir, hogy örökös külügyminiszterünk letette képviselői mandátumát, hogy a hivatalnokkormány tagja maradhasson. Az elhatározást saját pártja erőszakolta ki a júniusi parlamenti kampány alatt hozott határozatával, melyben kategorikusan felszólítja Benest hogy haladéktalanul lépjen ki a kabinetből, mert a párt nem hajlandó megtűrni egy tagját abban a kormányban, amely a nemzeti szocialista párt, a cseh nemzeti forradalom minden vívmánya ellen folyó harchoz oda adja magát. Jól emlékezünk rá, hogy ezt a határozatot a párt vezetősége és a nemzeti szocialista képviselők, szenátorok klubjai írták alá s hivatalos lapjuk első oldalán tarkán, feltűnően hozta a határozat teljes szövegét. Mindez Béres távollétében történt. Mikor megérkezett, nehéz csatákat kellett vívnia pártjával, végül is minden maradt a régiben. Már-már napirendre tért a sajtó a nagy port vert esemény fölött, amikor most, a politikai szünet alatt vesszük Benes képviselői mandátumáról való leköszönésérek hírét. A hir maga a szenzáció erejével hat, sokkal érdekesebb azonban az a következtetés, amelyet nyilván levonhatunk belőle. Kétségtelen, hogy az említett párthatározat folytán akuttá vált válságot am sikerült a külügyminiszter kedve szerint elimmálm. Kétségtelen, hogy a külügyminiszter deferálni volt kénytelen a saját pártjában folyvást szaporodó ellenfelei előtt és egészen világos, hogy ezzel a kényszerű cselekedettel megkezdődött Benes vesszőfutása a belpolitikában is. Mert a nagy külföldön már rég nem találja a helyét, a saját kis entente-jában sem tartja oly biztonsággal a gyeplőt, mint eddig. A belföldön Benes minden presztízse, minden nimbusza széjjel foszlott. A cseh polgári pártokban a külügyminiszternek ragyon kevés hive van, rengeteg ellensége. Ezeknek az ellenségeknek egy része, igaz, személyi természetű okokból keletkezett, a nagyobb része azonban elitéli Benes külpolitikáját. Azt a külpolitikát, amelyet a külügyminiszter az állam nemzetközi helyzetét és erejét messze felülmúló magasról óhajtott vezetni és amelynek egész folyását az állam polgárai sinylik, meddősége pedig köztudomású. A külügyminiszter politikája határozottan a nagyzási mánia tüneteit mutatta és sohasem gondolt a csehszlovákiai gazdasági élet követelményeivel. x'z állam biztonsága érdekében kötött szövetségi szerződések közül a kisantant a három rossz lelkiismeret összefogása volt; létrejöttéhez nem kellett politikai készség. A franciabarátság ma már vajmi kevés jelentőséggel bír, hiszen a francia nemzet ma súlyos válságot él át és a kivezető utat sok neves francia államférfi egy francia-német antantban keresi. Sem a kisantant, sem a francia szimpátia nem elegendő arra, hogy a kalandorok forradalmi korában nagyranőtt és mesésen kireklamirozott külpolitikai nagyság örökös uralmát biztosítsa. Mert azóta semmi sem történt. Azóta Benes a nemzetek szövetségében néhányszor súlyos kudarcot vallott. Hiába volt hajlékony és sokszor következetlen. A genfi jegyzőkönyv, Locarno, mindezek még a közelmúltban vannak, a középeurópai Locarno terve, és gyakori hangsúlyozott felajánlása újabb eredménytelenséget hozott. Vagy nem fordult-e el egészen tőle Olaszország, Anglia? Lengyelország Pil- suüsky diktatúrája alatt nem lehet neki kedves. A szovjet hangulatát a frankaffér prágai vitája mutatta. Kik hát Benes barátai a külföldön és kik itt bent? Nem látjuk őket és kiváncsiak vagyunk, hogy ily körülmények között miként fogják államférfiul képességei A jobboldali diktátora előtérben Ma mindinkább az a nézet kristály isodik ki, hogy Herriot katasztrofális misztifikáció áldozata lett. Az utolsó napok eseményeit, úgy látszik, a jobboldal legügyesebb diplomatái aranzsirozták s nagyfokú diplomáciai tehetségükkel sikerült anyira vinni a naiv és elvont ideáljaiban élő Herriot-t, hogy állást foglalt Caillaux teljhatalmi törekvései ellen. A baloldali vezér szónoki tehetségének :dke- iiimii ii iiiiiiwhii iibii mini ii—ni—mOT—mnni— megáiláni a próbát és visszaszerezni politikájának hírnevét és pozícióját? Ma Benest a Hradzsin tartja egész erejével és hatalmával, hogy politikai erejét és támaszát visszanyerje a parlamentben is, ahhoz helyre kellene állania a régi koalíciónak a november 15-ike előtti pártmegoszlásában, vagy egy uj többségnek kellene összejönnie, amelyik minden egyéb lehet, csak az úgynevezett vámtöbbség nem. Pedig ha minden kötél szakad, nem tartjuk kizártnak azt sem, , riilt is Caillauxt lehetetlenné tenni. Bizonyos azonban, hogy Herriot nem lát-^ ta a következményeket. A legutóbbi események szerint kormánya tarthatatlan s ami utána jöhet, az vagy a parlament föloszlatása, vagy a jobboldal uralomra- jutása. A legjobb eset lenne még, ha a Briand-Cail- laux konstelláció térne vissza, de akkor is kétséges, vájjon a három elveszett nap hibáit pótolni lehet-e s a Caillaux-féle rendszerrel hogy a külügyminiszter ur egyszerre felhagy a vámtöbbség ellen folyó, nagyobbrészt burkolt hadikészülődésével és, miután már pártjában úgysincs mit keresnie, egy gáláns lépéssel átnyergel a burzsoázia alapján álló pártok együttesének támaszai közé. A lecke fel van adva. Kiváncsiak vagyunk a vizsgára, mert akkor majd csak mégis megtudjuk egyszer, hogy a nagy és nélkülözhetetlen Benes csakugyan nagy és nélkülözhetetlen-e ?! megállithatő-e a frankesés. Ha Herriot kénytelen lemondani, a középpártok és a jobboldal Poincarét dobják a fölszinre. Poincaré pedig akár a kamara szavazataival, akár azok ellen, teljhatalmakat fog követelni s ha más-i kép nem megy, Doumergue elrök segítségével föloszlatja a parlamentet. , S ez a várható jobboldali diktatúra elő- ' szőr hosszantartó és teljesebb lesz, mint | a Caillaux-féle, másodszor pedig olyan j embereket hoz előtérbe, akik egyáltalán j nem lehetnek kedvesek Herriot előtt. így hát az a helyzet következik be, hogy a Caillaux-féle hatalmi rendszer helyébe a sokkal rosszabb Poincaré-abszolutiznios kerülhet, Azáltal, hogy Herriot nemes felbuzdulásában és rövidlátásában nem szavazta meg az alapjában baloldali, enyhe és mérsékelt Caillaux diktatúráját, amely pedig csak szükséges preventív intézkedés lett volna a különben biztosan várható jobboldali diktatúrával szemben, lehetséges, hogy a parlament végleg eljátszotta szelepét és Herriot elősegítette a fascizmust. Amire épített: a parlament egyre fejetlenebbé válik, egyre inkább úrrá lesznek rajta a kicsinyes veszekes dések, azaz még hatványozott mértékben mutatja azokat a hibákat, melyektől az erélyes Caillaux és a bölcs Briaud féltet. A baloldali sajté Herriot ellen A legjellemzőbb a baloldali sajtó állásfoglalása.* Az Oeuvre sajnálattal állapítja meg, hogy Herriot megkezdte döntő offenziváját anélkül, hogy a következményeket sejtette volna. Az Ere Nouvelle szerint a pillanatnyi egyenetlenkedések következtében egy parlamenten kívül álló pénzügyi technikust kell meghívni1 á szanálás elvégzésére. Meg kell találni Franciaország Schachtját. Cachin kommunista képviselő a Humanité un megjegyzi, hogy minden a kamara ellen fordult, amelynek tehetetlensége fölülmul minden) elképzelhetők Ma az egyetlen észszerű dolog a kamara feloszlatása. Nemcsak egymás között, de önmagukban is veszekednek a pártok A politikai élet tisztázatlan helyzetéhez nagyban hozzájárulnak az egyes pártok kebelén belül kitört egyenetlenkedések. Radikális részről a párt végrehajtó bizottságának azonnali egybehivását kérik, mert igen sok párttag nincs megelégedve Herriot vezetésével s azzal a politikával, melyet az elnökség az utóbbi napokban követett. A szocialisták és főleg azok, akik a kormánnyal való együttműködést HoAigoz- tatják, tegnap éjfélig vitatkoztak. Renaudel s az aktív kormánypolitika hívei manifesztumban fordulnak a párt intézőbizottsága ellen, amely szerintük érthetetlen okokból elutasította Herriot ajánlatát és a döntő pillanatban nem csatlakozott a kormányzathoz. Renaudel manifesztumán 26 aláírás van. Paul Boncour ügye is nagy port vert fel a pártban, mert ismeretes, hogy kor- mányhü magatartása miatt a szocialisták de- zavuálták Paul Boncourt, egyik vezetőjüket, aki emiatt le is mondott a népszövetségnél betöltött állásról. Marin képviselő frankciójában is bajok vannak. A klubnak 30 tagja, azok, akik Briand mellett szavaztak, uj frakciót alakítottak, melyet „haladó köztársasági"' pártnak reveztek el. A francia ipar vészkiáltása A lyoni selyemgyárosok távirat >t intéztek Herriothoz, amelyben rámutat hogy a frankesés tönkreteszi a lyoni selyem- piacot és ha a valuta szilárdságát nem síüorül
