Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-21 / 162. (1200.) szám
j\y V, Mai ntaank 1S oScial % V. évf. 162. (1200) szám ■ Siorda * 1926 julius 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1'20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpilcipjCL Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Fraha Egy hitetlen és egy hivő demokrata Herriot rendkívül rossz sajtót kapott. Az Amerikából érkező jelentések egyenesen a frank halálos ledöfésérek minősítik az uj kormány megalakítását, a párisi szenátus pedig megtesz minden intézkedést, hogy a bemutatkozó kormányt azonnal a kormánynyilatkozatnál megbuktassa. Nem hiába ül Herriot kabinetjében Dariac, a francia politikai élet örökös vészmadara, ez a kétségtelenül tehetséges, nagystílű középpárti politikus, aki csodálatosképpen megsemmisített eddig minden olyan kormánylehet iséget, melybe nevét belekombinálták. Egyetlen egyszer volt a háború előtt miniszter, akkor is a humoros emlékű Pákot-kormányban, mely tudvalévőén csupán egyetlen napig élt. Nos, a jobboldal gúnyosan jósol Dariac jelenlétéből s a külföld asszisztál neki. Maga a baloldali sajtó hallgat, szorongva várja, mi fog következni. Azzal ma tisztában vannak Franciaországban, hogy a diktatúra meg a parlamentarizmus harca még nincs befejezve. Bizonyos szomorú büszkeség lepi meg a franciákat, amikor arról beszélne]:, hogy mint a világtörténelem modern részeiben a legtöbbször, most is Párisban csap össze az európai légkör két legvadabb ellensége, a diktatúra és parlamentarizmus, ez a két legnagyobb probléma, melytől a kontinens valamennyi állama vészesen terhes. Mint 1789- ben, ma is Páris vezet. A többi államban ina vagy simán győzött a diktatúra s az önkény, vagy a parlamentarizmus tehetetlenül vegetál, avagy a látszat fakó vonalai mögött kényelmesen terpeszkedik a teljes abszolutizmus, a pártok furcsa, gépszerü abszolutizmusa —■ egyedül Franciaország az a kontinens jelentős államai közül, ahol a diktatúra és a parlament harca komoly méreteket öltött. Elismerjük: kellemetlen időben s a frarkbessz fojtogató markolása alatt, de tény, hogy egy- helyütt áll Herriot, a régi demokrata hangulat legszebb felkészültségével, másutt Caillaux s az a csoport, amely az események kényszerében lehetetlennek tartja a parlamentarizmust. S ami a legjellemzőbb: Franciaországban nem egy klikk, egy szélsőséges jobboldali' vagy baloldali csoport hangoztatja a teljhatalmak szükségességét, hanem olyan emberek, akik maguk is vérző szívvel közelednek a demokrácia utjár. Az agg Briand! A szocialista indulásu fenomén, a parlamentarizmus gyönyörű kivirágzása, a szónok, a vitatkozó, a taktikus, akinek egész élete csak a mások meggyőzésében s észbeli meghódításában merült ki. Most rezignáltan állítja nagyszerű retorikáját az energikusak Caillaux szolgálatába, mert érzi, hogy ő, aki a parlamentarizmust, azaz a nép intellek mái: megnyerését hirdette, nem alkalmas a diktatúrára, a nép akaratbeli energikus megnyerésére. Briand zsenialitása úgy érezte, hogy ma csődöt mondott a régi forma, uj kell s keserű mosollyal tolta maga elé Caillaux rendszerét. Az agg vitatkozó, a nagyszerű szeizmog- ráf-einber látta a diktatúra eljövetelét. Herriot, aki fiatalabb, tüzesebb s nem ily rezignált, lelke egész tüzével hisz a parlamentarizmusban. Első miniszterelnökségéből mennie kellett, főleg megrongált egészsége miatt, ma azonban ismét ép s elérkezettnek látta az időt nagy igazsága: a demokrácia meg a parlamentarizmus bebizonyítására. Mindenesetre heorikus gesztus, hogy mindent magára vállal, mert tagadhatatlan, hogy az örökké veszekedő francia képviselőket az utóbbi időben sok jogos kritika érte. Ezek az emberek apró szépséghibákért, formákért, személyekért és miniatűr érdekekért hajlandók voltak mindent, föláldozni. Törődtek is ők a hazával, amikor személyes ellentéteik!ól volt szó. VeHerript-t a szenátus már bemutatkozásánál meg akarja buktatni A sajtó kedvezőtlenül ítéli meg az uj kormányt — Amerika beáll a frank ellenségei kosé — A párisi fascisták forradalmat készítenek elő — A frank zuhan Páris, julius 20. A késő esti órákban Herriot megalakíthatta kormányát. A miniszteri lista a következőképpen alakul: Miniszterelnök és külügyminiszter Herriot, igazságügyüliniszter és Elzász- Loiharingja minisztere Golrat, belügyminiszter Chautémps, pénzügyminiszter De Monzie, hadügyminiszter Painlevé, tengerészügyi miniszter Re- nauld, kereskedelemügyi miniszter Loucheur, köz- oktatásügyi miniszter Daladier, közmunkaügyi miniszter Hesse, földmivelésügyi miniszter Queuille, munkaügyi miniszter Pasquet, nyugdijiigyi miniszter Bonnet, gyarmatügyi miniszter Dariac. Herriot miniszterelnök éjjel két órakor kijelentette az njságirók előtt, hogy az uj kormány egyetlen célja a frank alátámasztásálhoz szükséges köztársasági koncentráció megalakítása, amely- kérdésben sohasem lesznek tekintettel a pártérdekekre. A kormány minden energiájával e cél felé fog törekedni és arra kéri az országot, hegy őrizze meg nyugalmát, mert erre a nyugalomra föltétien szüksége van az újjászületéshez. Az uj kabinet; 19 tagja közül (az alállamtitká- rokat is beszámítva) 15 kartelltag, 4 pedig a kar- telihez közelálló középpártok tagja. A 15 kartell- miniszter közül 12 képviselő, 3 pedig szenátor. Golrat és Dariac bevonásával az uj kormány meg akarta nyerni a kamara baloldali centrumának tá- mogtását. E két politikus bevonása azonban még korántsem jelenti a tényleges centrum felé való terjeszkedést. Dariac pártja már most olyan határozatot hozott, hogy bizonyos kérdésekben a kormány ellen foglal állást. A sajtó kezvezőtlen hangulata A párisi sajtó szokatlan hidegséggel fogadja az uj Herriobkorimáinyt. A jobboldali lapok magától értetődően teljes vértezel tel Herriot ellen vonulnak s az uj kormánynak gyors halált jósolnak. Iróriikus megjegyzésekkel kísérik Dariac miniszterségét, akinek puszta jelenléte balszerencsét és gyors bukást jelent. A baloldali sajtó, amelyben Caillauxnak is nagy pártja volt, tartózkodóan viselkedik. Jóslásba egyáltalán nem bocsátkozik. Végtelenül jellemző s Párisban még kormánykörökben is kellemetlen meglepetést keltett, hogy De Monzie, az uj pénzügyminiszter, este az njságirók előtt, pénzügyi programjának fejtegetése közben csaknem ugyanolyan teljhatalmai: szükségességét hirdette, amilyenekkel Caillaux állt a kamara elé. A lapok szerint Herriotnak meg fog gyűlni a baja pénzügyminiszterével, mert ez az ember, aki épp úgy, mint Caillaux, vasenergiával lát a szanáláshoz, épp úgy. mint elődje, nem fogja tűrni a képviselők lábatlankodását s önmaga fogja akarni intézni a francsatát. A jobboldali íapol: szerint nem lehetetlen, hogy Herriot már bemutatkozásánál megbukik. Ha a bukás nem a kamarában történik mieg, úgy okvetlenül bekövetkezik a szenátusban, amely ősrégi ellensége Herriotnak. A kartell minisztériumával újra előtérbe nyomulnak a pénzügyeken kívül álló belpolitikai problémák is, így főleg a vallási kérdéseik, amelyek egy ízben már szétzúzták a kartellt. Rossz hírek érkeznek Elzászból, ahol az autonómiisba mozgalmat egyrészt a katasztrofális pénzügyi helyzet, másrészt Herriot határozott val- lásellenessége tetemesen megerősíti. Herriott és a külpolitika Nem valószínű, hogy külpolitikai szempontból a kartell uj minisztériuma lényeges változásokat hoz. Először meg kell várni, hogy Herriot életképes-e s csak aztán lehet szó az esetleges külpolitikai változásokról. Locarno politikája változatlanul megmarad, de lehetséges, hogy a genfi jegyzőkönyv kérdése bizonyos formákban ismét napvilágot lát a francia kartell uralma következtében. Herriot már pénzügyi programjából kifolyólag is eltökélt hive az európai kontinens összefogásának és szívesen látná az európai államok közös frontját Amerika pénzügyi hegemóniája ellen. A latin népek ligája, amelynek az előző francia kormány lelkes híve volt, Herriot előtéri) enyomuíása következtében háttérbe szorult. A baloldali kartell ellensége Mussolininak és Primo de RiVerának e ez az ellenségeskedés minden bizonnyal kihatással les* a marokkói harctérre is. Az angol konzervatív kormány sem föltétlenül szimpatikus Herriot előtt s Párifi nem bánja, ha London teljesen visszavonul a kontinens politikájától. Viszont a népszövetségben Herriot inkább fogja támogatni aa angol álláspontot, mint Briandét s a túlzott spanyol követeléseknek nem fog ^eleget tenni. Az orosz—francia és a német—iránt** viszony Herriot hatalommajuitásával tetemesen megjavult. Ha a kartell szeptemberig uralmon marad, akkor a népszövetség szeptemberi ülés- * szaka több meglepetést hozhat, még pedig olyan meglepetéseket, amelyek a német birodalomra kedvezőek lesznek. A népszövetség kontinentális tagozódásának Herriot korántsem ellensége s csak arra kell gondolnunk, hogy ő a francia páneurópai liga elnöke, ez a liga pedig Coudenhove-'Kalergi tervei szerint programjának vallja a népszövetség kontinentális tagozódását. Amerika bejelenti a harcot Washington, julius 20. A frank tegnapi rekord esése tetőpontjára emelte az amerikaiak aggodalmát a (francia pénzügyi életibe! szemben. Herriot koaunányainkitása egyáltalán nem (hatott meg- nyugtatőlag, sőt beavatott pénzügyi körök rossz jelnek vették a tiszta kartellkormány megalakuláséit. Herriot ellensége a MeHon-szerződésnek s Amerika minden erejével azon lesz, hogy ezt a szerződést elfogadtassa. Ha ez nem történik meg, teljes pénzügyi erejével a frank ellen fordul, ami halálát jelentené a párisi valutánál:. A kormány szerint Amerika nagyobb engedményekre képtelen, mint amilyeneket eddig tett, hisz az uj Melion-szerződés jóformán anullálja a háborús adósságokat s csak azokat a pénzeket követeli vissza, amelyeket Amerika a háború után kölcsönzött Franciaországnak. Uj köicsönökről most szó sem lehet s Franciaország örülhet, ha Newyorkból nem kontreminálják meg a frankot. A frank belső ellenségei Pária, julius 20. Kétségtelen, hogy Herriot hatalomra jutása megváltoztatta a francia kapitalizmus nézetét. A kapitalizmus eddig nemzeti érdekekből az infláció ellen foglalt állást, holott hangoztatta, hogy a francia ipar és kereskedelem tetemes hasznot aratott volna a frank elértéktelenedése követkéz ‘ében támadt kedvező konjunktúrából. Most azonban, hogy a szocialisták álláspontja előtérbe nyomult s a vagyonleadás réme fenyeget, az ipar, a bankvilág és a kereskedelem sem tagadják többé, hogy inflációt akarnak. A frankot igy belülről támadják meg s elképzelhetetlen, hogy ennyiféle támadást kikerülhessen Herriot. Ellene van a világ közvéleménye, ellene van Amerika, Anglia és Németország, ellene van az ország közvéleményének lényeges része, ellene van a francia kispolgár, meg nagytőkés, úgy, hogy egyedül csak a pénztelen francia proletáriátusra támaszkodva, nehéz lesz a levegőben lógó frankot föntanbani. — Az ország hangulata kétségbeejtő- Jellemző a Nouve Siécle, a fascisták lápjánál: vezércikke: „Holnap a megoldásra nem lesz más lehetőség, mint a forradalom. A fasció készenlétben lesz és az első sorokban fog küzdeni Franciaország regenerálásán. A régi, elavult intézmények nem tudnak megbirkózni a mával. Uj eszme kell, nj harc kell, hogy Franciaország végre olyan állam legyen, mint amilyen 1789 óta akar lenni. A fasció el fogja söpörni a gánososkodókat és a tehetetleneket!“ A frank egyre zuhan Prága, julius 20. A frank ma, az átmeneti javulás után, ismét tetemesen esett. Tegnap 72%-ről 75-ig emelkedett a francia valuta, de ma 70X -re esett vissza. A lira is gyengült: a tegnapi 113 helyett ma 11114-lel jegyezték. Brüsszel sokkal el 1 elítéli óbbnak mutatkozott s 79-ről csak 76%-re ment vissza. Súlyos idegenellenes tüntetések Párisban Paris, julius 20. Párisban tegnap súlyos idegenellenes tüntetésekre került a sor. A Montmart- rén a tüntetők megtámadtak egy idegenekkel telt autóbuszt s a beonülőket tetteleg inzultálták. A rendőrség kénytelen volt beavatkozni. Monlpar- nasse mii vésznegyedében az egyik kávé ház teraszán néhány idegen állampolgár állítólag lenéző módon nyilatkozott a frankról. Erre az ott elhaladó munkások ugyancsak tettleg inzultálták a fra-nk- gyalázókat. Ugyanilyen eset történt a Petit Párisién szerint a Montmartre egyik kerthelyiségében is. A rendőrség csak komoly kézitusa után tudta szétválasztani a verekedőket. Hz antlbes! pénzügyi konferencia Schacht, Slrong, Norman, Mellon és Morgan állítólagos tanácskozásai London, julius 20. Az alsóház tegnapi vitájában, amelyen a Franciaországgal kötött adóssági szerződést tárgyalták, a képviselők hangulata ingerült volt Amerika ellen. A francia frankot nem jegyezték 300-zal, mint Caillaux bukásakor hitték, hanem csak 283-mal, ami arra a körülményre vezethető vissza, hogy Mellon és Morgan már útban vannak Európa felé. A City nem tudja, hogy mit gondoljon Amerika titokzatos magatartásáról. A Westminster Gazette a cáfolatok dacára föntartja, hogy Schacht dr., a német birodalmi bank elnöke, Nizzában meglátogatta Normant és Strongot, majd Normannal együtt Párisba utazott. Párisból mindketten visszatérnek Antibesbe, ahová Mellont és Morgant is várják. A Daily Telegraph értesülése szerint Schachtnak az a feladata, hogy az amerikai pénzügyi államtitkártól kedvező feltételeket csikarjon ki Anglia és Francia- ország számára s igy a két utóbbi államtól Németország is számos könnyítést kapjon. Berlin, julius 20. A Lokalanzeiger londoni jelentése szerint a City nagy pesszimizmussal ítéli meg a franciaországi helyzetet. Szakemberek szerint a külföld annyi bizalmat helyezett Caillauxba, hogy ez ártott neki a francia kamarában. Minden, ami ma külföldi dicséret, az Páris előtt értéktelen és veszedelmes. szekedtek, vitatkoztak végnélkül, közben múlt az idő, romlott az ország pénze és ők semmit sem tettek. Magaviseletükkel szinte kihívták a diktatúrát s a tettrekész emberek haragját. Most jön Herriot, igazolni akarja a parlamentet, a régi bűnöket a magáévá teszi s érez önmagában annyi erőt, hogy ezzel a demokratikus tömeggel végezze el a kapu akar. Melyik államiérfinnak: a rezignált de- előtt váró nagy munkát. Ha Briand tette szép, mokratának, a harcos demokratának, a cle- ugy kétségtelenül Herioté is heorikus volt. mokrata-diktátornak lesz-e igaza? Avagy Két demokrata ember. Herriot és Briand. egyiknek sem? A frank halott s minden csak Az egyik hisz a parlamentarizmusban, a má- azért történik igy, ahogy történik, mert f raii- sik nem. Közöttük áll Caillaux, aki tenni eiaország pénzén, ezen a német vérrel tápiáit akar. S fölöttük áll a frank, amely telteket pénzen, nem lehet segíteni?
