Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-20 / 161. (1199.) szám

6

1926 julius 20, kedd.

Megalakult a szinpártoló egyesület Losoncon

Háromszáz tagra számítanak Losoncon — A magyar lányok lelkes buzgalommal fogtak hozzá a taggyiijtéshez

— A P. M. H. kiküldött munkatársától. —?

Losonc, julius 19. Szombat délután tartotta meg alakuló ülését Losoncon az Országos Magyar Szinpártoló Egyesület. A Polgári Körben tartott alakuló ülés iránt, melyet Herzog Ignác losonci gyáros, az egyesület országos társelnöke és Giller János dr. ügyvéd, az egyesület országos alelnöke vezettek,

városszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert Losonc egész magyar társadalma mélyen átérzi a magyar kuliura és a vergődő magxjar színészet iránti kötelességének áldozatkészséget és munkát követelő súlyát és a szervezkedés jelentőségét.

Az alakuló ülést hosszabb előkészítő munka vezette be és előzte meg, melyet a Losoncon lakó országos elnökség tagjai mellett Kristóff Sándor, a magyar nemzeti párt főtitkára vezetett agilis erély- lyel, nem lankadó munkakedvvel és tapintatos ügyszeretettel.

Julius 11-én előkészitő összjövetelt tartottak, melyen az önként vállalkozó urilányok tekintélyes lelkes gárdájával a taggyüjtés módozatairól folytattak megbeszélést.

Julius 15-én este 7 órakor a Polgári Kör nagytermében tartott újabb értekezleten, melyen Kris- tóff Sándor elnökölt,

a leány-gárda elhatározta, hogy személyes agitációval fogja a taggyüjlést diadalra vinni s utcáról-utcára járva szervezik be a magyarság zömét a Szinpártoló Egyesületbe.

A nemes munkában a losonci magyar leányok részéről aktiv részt vállaltak: Berács Lenke, Engel Rózsi, Fabriczy Rózsi, Hercsuth Ica, Héger Manci, Kornyák Ica, Horváth Klári, Kassay Ibi, Kostyál Irma, Lovász Klári, Pankovits Sári, Sándory Olga, Szenes Erzsi, Tarnay Inci, Várady Juliska, Vitov- szky Sári, Vitovszky Irén és Wohlrab Vilma.

A leányok a magyar szinügy iránti lelkesedésben elhatározták, hogy havonként egy.egy estélyt és előadást rendeznek, melynek tiszta jövedelmével az egyesület pénztárát akarják gyarapitani.

A hatalmas. méretek köz megindult szervezkedés a magyarság osztatlan lelkesedésével találkozik: s az eddigi jelentkezések alapján az előkészitő bizottságban biztosra veszik, hogy mintegy 300 fizető tag fog összegyűlni a magyarság soraiból s ez a szám már maga garantálná az egyesület losonci szervezetének eredményes munkáját a szinészet felkarolása érdekében.

GRIGORIJ RASZPUHN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA

IVÁN NAS1VIN REGÉNYE

Grigorij otthona (ii)

— Jó, ha akarod, beszélhetek vele a vasútról, — szólt Varvára Micbailovna. — De nagyon ajánlanám, ha inkább magad mennél hozzá. Sőt, tudod mit? Menjünk most mindjárt együtt, ő valahogy neheztel rád.

— Énrám? De hiszen én semmit nem vétettem ellene.

— Ki tudja? Mégis észrevehető nála valami ilyesfelé. Lehet, hogy azért, mert kerülöd. Menjünk egyenest ő hozzá, megbeszélhetjük a dolgot. Csak, kérlek... ne fölényéskédjél vele szemben. Azt is meg tudod tenni, ha akarod ...

— Ha biztos vagy benne, hogy érdemes, akkor kész vagyok.

— Nagyszerű. Épp hozzája készültem.

Addig kell ütni a vasat, amig meleg.

— Akkor gyerünk.

A gróf hatalmas, szép autója puhán siklott a Gorochovszkaja-utca felé. Útközben fölénnyel .és szigorúan tülkölt rá az emberekre. A grófnak kissé nem volt Ínyére a látogatás, de ha sikerrel jár, akkor olyan nagy nyereséget jelent, amiért érdemes egy kis áldozatot hozni.

A birtokra már volt egy vevője, de Michail Michailovics maga huzta-halasztotta a végleges megegyezést, mert ha közben sikerül kieszközölnie, hogy a vasutat átvezessék a birtokon, akkor háromszoros áron adhat majd túl rajta. Egy kissé azonban kíváncsiság is hajtotta Raszputinhoz. Érdekelte, milyen lehet Grigorij otthona.

Nem sokáig kellett menniük. A simára- borotvált angol-képű soffőr odairányitotta a kocsit az öntött vasból való bejáróhoz, kisegítette utasait, egykissé visszakoztatta a kocsit, kihúzta zsebéből a Peterburgszkaja Gazeta cimü újságot és elmerült egy hihetetlen kalandokkal tarkított érdekfeszitő újság- regény olvasásába.

A kövér, nagy kapus vizsgáló tekinetetet vetett a vendégekre. Ez is a rendőrség embere volt s neki is az volt a föladata hogy szigorúan vigyázzon Raszputin épségére. A gróf és Varvára Michailovna fölmentek a lépcsőn és becsöngettek. Tompa hangok szűrődtek át az ajtó mögül. Titokzatos ránc ült ki a gróf homlokára.

Az ajtó félig kinyílt, már amennyire a biztosító lánc engedte és egy kövér parasztlány tömpe orra és fénylő ábrázatja kukkantott ki a nyíláson.

— Kit keresnek?

Mikor azonban a lány megismerte Var- vara Michailovnát, arca széles mosolyra derült és beeresztette őket a homályos előszobába, melynek fogasa tele volt aggatva előkelő prémekkel. Itt is állt egy erős, megtermett és vizslaszemü titkosrendőr. Úgy látszik régebben gárdista lehetett.

Levetették fölső ruhájukat és megálltak a tágas, nyárspolgárias fogadószoba ajtajában. A szóiba túl volt tömve virággal. Kábító édes virágillat gomolygott az egész lakásban.

A fogadóteremben sok vendég tolongott Arisztokrata-hölgyek, gárdatisztek, nemez- csizmáju parasztok, két papi ember minda- kettő nagy aranykereszttel a mellén, szegény diákok és diáklányok, akik segítséget jöttek kérni, fehércsuklyás ápolónők több egyszerű koldusasszony, egy hízott bankár, aki folyton villogtatta fekete rák-szemét, egy gyászruhás nő, egy kisirtszemü hercegnő, a cárnő egyik udvarhölgye, egy dús aranybajuszu lengyel erdész. Fejedelmi prémek, ragyogó brillián- scv, párisi öltönyök, foltos nemezcsizmák és szerény fejkendők bizarr tarkaságban. A legtöbb vendég kezében ajándék: virágok, torták, különféle csomagok.

Grigorij krémszínű ingben állott közöttük. Az ing telisded teli szép és gazdag hímzéssel. Az egész társaság ájtatosan tekintett Grigorij arcára és sóváran leste minden szavát, minden mozdulatát. Titkárnői segítségével — mert több titkárnője volt, akik sorra váltották egymást, így Golóvina grófnő, az ifjú Naryskina, aki épp most végezte el iskoláit, a vele egykorú Medem baronessz, Szologub grófnő és Olzufjeva grófnő — ezek segítségével hallgatta ki azokat, akik kérelemmel jöttek hozzája. Földfakó arcán fáradtság tükröződött s nehéz szemeivel néha nyomasztó, ólomsuly gyanánt nehezedtek az előtte állóra.

— Ah, Varvára, a mártír ... — fogadta Grigorij az uj jövevényeket udvarias mosollyal. — Sőt még a gróf is! Te ugyan, gró- focskám, szépen megfeledkeztél a barátodról. Éppen tegnap beszéltünk rólad.

r— Ugyan! És hol?

— Csak úgy, ismerősök közt.

Az előszobában megcsörrent a telefon.

— Mi tetszik kérem — hangzott a fénylő ábrázatu leányzó hangos szava. — Grigorij Jefimicset? De ki beszél? Ah . . . mindjárt, egy pillanat . . . Grigorij Jefimics, gyere, a Carszkoje Szelő . . .

Grigorij minden sietség nélkül ment a kagylóhoz, egyik lábát a székre tetté, szeme végigfutott nagyszerűen fénylő csizmáján s nyugodt, biztos hangon szólt:

— Én vagyok ... Ki beszél? Ah, te vagy, Mama? No, hogy vagy? . . . Hála az égnek . . i. És a gyerek? ... Az már igazán szép . . . S a papa, meg a lányok? . . . Nagyon örülök ... Én? . . . Hát mi kell egy ilyen magamfajta muzsiknak? . . . Virágot? Ne, ne, Szasenka, köszönöm. Az egész házam tele van már vele, alig férünk tőle ... De várj csak, Szasenka, megkérdem Dunjását, hogy vagyunk az élelemmel . . . Dunjása, Dunjása — kiáltott egy idősebb rokonának, aki a házban jelentős szerepet töltött be. — He^y állunk a készlettel?

— Kifogyóban vannak már, Grigorij Jefimics. Tojás nincs már egy sem. A vajnak is hamar a nyakára hágunk — mondotta az öregasszony szertartásoson.

— Jó . . . Szasenka, itt vagy még? . . . Ah . . , Azt hittem, már elmentél. Hát akkor hallgass ide, Mama. Dunjásánk azt mondja, hogyha olyan kegyes vagy, úgy küldjél egy kis tojást és vajat ... És talán némi sajtot... Az is valami . . . Virágot, azt ne, már nem tudnám hová tenni. Micsoda? Nem, ma nincs érkezésem hozzá. Ma este néhány fontos megbeszélésem van. Igen, holnap, akkor lehet . . . Nem, nem. Az automobilokat nem szeretem. Inkább jövök vasúton. Jó, jó. Tisz- teltetem mind. Isten veled, Mama.

Visszatért a fogadószobába. Kissé kinyuj- tózott s közben egy ásítást nyelt vissza magába. Valamennyien alázattal tekintettek reá.

— Nos, hogy vagy, gróf? Hallom, nagyon fürge lettél . . . Gyere, a hölgyeim megkínálnak egy kis teával.

Raszputin bevezette vendégeit az ebédlőbe. A nagy asztal körül, melyen vegyest pompás virágok és sokféle edény, egészen olcsó és túlságosan drága evőeszközök álltak, nagy társaság ülte körül. Kizárólag hölgyek. | Az ebédlőbe Grigorij csak a kitüntetett venAz utolsó Szirmay-kastély

Irta: Mouche. )

A mi időnkben, amikor olyan sok kedves magyar föld cserélt gazdát, nem lesz érdektelen egy régi magyar nemzetség idegenbe szakadt ősi kastélyáról egyetmaást elmondani. Pazdicson, S zlovák- Z emplén-m e - gyében van ez a háromszáz éves kastély. Az utolsó Szirmay-kastély Szirmay kezén.

Ezelőtt száz évvel még csak Zemplén- megyében ötven község volt, ahol Szirmayak voltak a földesv.rak; ezeken a birtokokon vidéki kúriák, szép régi lakóházak között tizenkét épület volt olyan, amit 1837-ben Fényes Elek által kiadott: Magyar Országnak s a Hozzá kapcsolt Tartományoknak állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben kastélynak minőst. Azonkívül Borsod, Abauj, Sáros, Szepes és Ugoosam egy ékben is voltak Szir- may-kastélyok. Mindezek részben idegen kézre kerültek, részben rombadőltek, szétforgácsol ódtak s ma ez a pazdicsi Szirmay- kastély az utolsó, melyet a régi magyar nagyuraknak: Rákóczi, Thököly híveinek s a régi ^nelegszivü magyar apáknak, ősapáknak leszármazottja őriz féltő gonddal.

Egy pár Szirmay-kastély van ugyan még ma is a grófságból Szirmay grófok kezén, de ez az ág tulnidonképen még 1693-ban vált külön, mikor őse, Szirmay István, a katolikus hitre áttérve, előbb báróságot kapott I. Leo- pold és grófságot I. József császártól.

A család első ismert törzse Roah nevű vitéz volt, aki 1241-ben a sajói ütközetben a muhi pusztánál a tatárok ellen IV. Béla királyt 30 rokonával védve, hullott el. A paz- diosi kastélyt egy sokkal későbbi ősük, Szirmay Péter építette 1648-ban. Ennek egyik fia az előbb említett Szirmay István, a grófi ág őse; a két nemesi ág megalapítói másik két fia: Péter az abauii-, csécsi-, és András a zempléni, pazdicsi lg ősei, s mind a két nemesi ág utolsó hajléka, amelyben Szirmay lakik, ez a pazdicsi kastély.

Mennyi hagyomány, mennyi emlék fűződik egy ilyen régi kastélyhoz! Nemcsak azok,

amelyek szájról-szájra adva megmaradtak, amiket elmondtak a régiek; hanem elég az, hogy ott legyen az ember; az emlékek, a régi benyomások szinte körülzsongják. Ha járkál .az évszázados óriási fák, az egymásra boTuló platánfák alléi között, mintha a fülébe súgnának régi kedves történeteket, s mintha az ott annyi éven át lakott családtagok kérdezgetnék: ugy-e, szép itt nálunk?

A terebélyes platánfák mintha a régi nagyasszonyokat, a nagyszerű ősanyákat szimszimbolizálnák, akik hazájukat nagy férfiakkal, sokgyermekes anyákkal ajándékozták meg; a magas fenyők állnak mint komoly apák, akik titkon mosolyognak fiaik szilaj- ságán, a fehér nyírfák és füzek mintha mosolygó nénikéi* volnának s a büszke tölgy maga elé nézve, komolyan, mint egy mérges nagybácsi, aki meg kell hogy fizesse a könnyelmű kiadásokat. A madárfák fennhangon éneklik tetszésüket s a virágok gyengén suttogják: milyen szép itt, milyen jó ez a

csend, ez a nyugalom, ahol nem taposnak agyon bennünket kíméletlen mulatozók!

Vannak vidékek, amelyek oly szépek, hogy az ember szeretné megölelni őket. Ilyen vidék az is, onnan a tágas, nagy tornászról nézve békés, szép nyári csendben.

A park régebben várszerü fallal volt négyszögben körülvéve, ennek nyomai még most is feltalálhatok, a kastély alatt pedig a régi börtönöknek a* maradványai beszélnek az elmúlt történeti időkről. A családnak ugyanis pallos joga volt, a legutolsó kivégzés a múlt század huszas éveiben történt, amikor állítólag egy apagyilkos leányt végeztek ki, a hagyományok szerint a kastély északi frontja előtt.

Rákóczi többizben megfordult ott, amikor sárospataki várából sárost várát ment meglátogatni. Kíséretével ott tartott pihenőt ünnepelt vendégeként az akkori tulajdonos Szí rm ay-testvér eknek.

Kedves hagyomány, hogy az a Szirmay István, akit a császáriak kétszer is elfogtak, bár a császári kegy ezt jóvá téve, adta neki a bárói s a grófi óimét, végrendeletében meghagyta, hogy miután bajait Jóbként tűrte és jobb jövendőben Tamásként kételkedett, utót dai a Tamás nevet mindnyájan fölvegyék.

Más verzió szerint ez a Tamás azt jelenti, hogy „ne higyj a németnek", tény azonban, hogy minden Szirmaynak egyik neve Tamás

is.

Mint a legtöbb régi kastélynak, ennek is vannak kísérteties, hagyományos mondái. Van például egy kisértetszoba, ahol állítólag egy szakállas férfi riasztgatja a félőket s a falusi parasztok állítják, hogy látták az ablakon kinézni. Mások szerint karos^székben szokott ülni s idegeneknek, akiket abba a szobába beleznek el, igy jelenik meg. Vannak ugyan nem Szirmayak is, akik ebben Tamásként kételkednek; de tény az, hogy csak a múlt évben egy fiatal ispán, akit ott helyezték el ideiglenesen s aki erről egyáltalában nem tudott, — éjjel fölébredve, azt érezte, hogy valaki közeledik hozzá s olyan iszonyat vett erőt rajta, hogy ruháit csak úgy a karjára kapva, az ágyból kiugorva rohant ki a szobából e inkább az istállóban töltötte, az éjszakát, mert nem volt hatalom, amely abba a szobába visszavitte volna.

Egy másik monda, hogy néha éjjel a börtönből a pincén keresztül vörösruhás, díszes hajdúk visznek fekete koporsót s megkerülve a kastélyt, ünnepies menetben térnek vissza a börtönbe.

Egyizhen egy Pálffy-gTÓf vette bérbe nyaralásra a kastélyt s pár napi itt tartózko- nás után egész famíliástul újra elköltözött, mert állítólag nem hagytak neki békét a kísértetek; dörömböltek, lármáztak, úgy hogy nem tudtak aludni. Lehet azonban, hogy a szép grófné találta unalmasnak a pazdicsi csendet s ezzel a jó kifogással távozott mulatságosabb helyre.

Gyenge idegzetüekre nagy hatással van, ha hallanak ilyesmiről s hogy milyen ragadós az ilyen babona, arra nézve jellemző, hogy a parasztok között már újra el van terjedve az a hit, hogy a csak pár évvel ezelőtt meghalt, jóságáról és szelídségéről híres tulajdonosnője a kastélynak éjjel járkál a parkban. Többen állítják, hogy látták.

Azonban a rémes emlékeken kívül vidám emlékek is fűződnek az ilyen sok generáció- lakta vidékhez. Ilyen Szirmay Andrásnak az esete, akiről egyesek azt. mondják, hogy ö a szakállas kisértet, ő korának nagy műveltségű gavallérja volt. Rengeteget utazott, háromszor is volt Londonban, ami akkoT még igen nagy dolog volt. Sir Andrew-nek nevezték ezért tréfásan s azt is mondták róla, hogy Londonban a legjobb társaságban forgott, de ennek ellenére Parisban állítólag a jakobinusokkal tartót fenn érintkezést. Ennek a Szir- maynak egyszer utazásban nem volt pénze s ezért fogta magát s eladta a kastély aranyozott tetőzetét.

Egy másik ilyenfajta emlék a következő.

Egyszer két^testvér együtt örökölte a kastélyt, még pedig úgy, hogy egyik a földszintet, másik az emeletet. A földszinten lakó igen mulatós ember volt s mindig pénzre volt szüksége s igy egyszer azt akarta, hogy fivére vegye meg tőle az ő részét. Az emeleten lakó fivér azonban drágálta az árat s nem vo” hajlandó megvenni. Egyszer csak hallja, hogy lent kopácsolnak, falat bontanak. Leszólt, hogy mi történik. Ott visszaszólnak a munkások, hogy az alól lakó uraság bontatja a falakat, mert eladja a köveket. Erre mégis csak meg kellett vásárolnia a fentla- kókmak az alsó traktust, nehogy a falakat kihúzzák alóla.

Még egy különös esetet mesélnek egyik birtokosról, Szirmay Hugóról. A kastély ugyanis emeletes volt, most csak két oldala emeletes, a középrészen tetőt húztak a földszintre, amikor a múlt század közepe táján tűz pusztította. Ebből az időből mesélik, hogy ez a Szirmay Hugó, miután fia nem volt, csak leányai, —• nem engedte a tüzet oltani, mórt nem érdemes, — igy mondta, — ha nincs fiú, aki örökölje.

A pazdicsi luteránus templom is tele volt Szinmay-relikviákkal. Eltemetve is többen vannak az oltár körül, Szirmay Tamás kapitánynak szép márványsiremléke is van ott. Az orgonát Szirmayak vették a templomnak, sőt a hagyományok szerint a család egyik női tagja karddal a kezében foglalta el a templomot a katolikusoktól.

A XVIII. század közepén építették a családi sírboltot, ahol jelenleg negyvennyolc Szirmay fekszik. Nem régen Írták is n lapok, hogy ebbe a kriptába betörtek az idén nagyszombaton, s harminc koporsót felfeszitel- tekj széjjeldobáltak kegyeletien gonosz rab-