Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-17 / 159. (1197.) szám
1926 julius 17, szombat Ezelőtt 50 esztendővel az iskolai atlaszokban még sok fehér folt diszlett. Ennek örültek legjobban a diákok, mert ezekből nem lehetett beszekijjidázni. Manapság már nagyon megolvadtak ezek a fehér területek, tulajdonképen csak a sarki vidékeken találhatók meg csupán. Ahol egy félszázaddal ezelőtt a bátor Afrikakutatók életüket tették kockára, hogy néhány kilométerrel beljebb hatoljanak az ismeretlenbe, a vad benszülöt- teitkel élethalálharcot viva és a fenevadak támadásai ellen védekezve, ott, ahol minden lépést baltával kezükben kellett az őserdőkön keresztül tenniök, vagy a sivatagon majdnem szomjan pusztultak a vízhiány miatt — ma vasúti Pullmann-kocsik szaladnak, a vad benszülöttek ivadékai szolgálják fel a jég- behütött wisky-szódát. Manapság teljesen ismeretlen terület azért még akad. Persze, esztendők kérdése, meddig. A legújabb repülő-expediciók, a- melyek a sarkvidékek fehér foltjait fogják felkutatni, utat mutatnak arra, milyen utón halad a modern felfedező. A hozzáférhetetlenség pólusa Steffanson amerikai sarkkutató néhány évvel ezelőtt megállapította a „legnehezebben hozzáférhetőség pólusát". Ez egy hatalmas terület, Alagka és az Északisark között fekszik. Wilkins kapitány, akinek repülőgépét nemrég ismertettük, akarja ezt a területet átrepülni és térképezni. Amundsen sarki útjáról visszatérőben a „Norgéval átrepült ezen a földterületen. Sajnos azonban, olyan sürü köd volt, hogy megfigyeléseket nem végezhetett. így a Wilkins-expedició talán nagyobb sikereket tud majd felmutatni. A repülőgép a sarkkutatás szolgálatában fontos szerepet játszik, bár itt is eminens veszélyek fenyegetik a repülőt, mert a leszállás nem lehetséges mindenütt, a ködök pedig katasztrofálissá válhatnak. A Délisark, az Antarktis területe még ismeretlenebb, mint az Északisark jeges tengere. Érdekesebb is, mert magas felföld (átlagban 3000 méternyire a tenger felett) kepezi a déli sarkvidék nagyrészét. Ennek az óriási területnek a közepére behatoltak Amundsen és Scott. Shackleton szintén sokban hozzájárult az ismeretlen, déli jégvilág felkutatásához, de mindezekdacára még óriási területek maradtak fehéren. A Délisarkon a repülőgépes kutatás az irtózatos, erős viharok miatt igen meg van nehezítve. Különösen nyugati Antarktiszból keleti irányban igyekeztek előrehaladni Shackleton és Filchner. Fáradozásuk azonban meddő maradt, mert csak a tradicionális kutyaszánkó állott rendelkezésükre. A tropikus őserdők titka Sokat rejtenek magukban a tropikus őserdők vidékei is. Itt a térképeken nincsenek fehér foltok, pedig becsülettel azoknak kellene lenni. A folyók lefutását rendesen ismerjük, a többit azonban nem. Itt úgy eegit magán a térképész, hogy a folyómedrek közötti területeket zöldre festi. Nem is kell említeni az óriási mocsaras vidékeket, amelyek felkutatása még sok időt fog igényelni. ItF repülőgéppel sem lehet sokat elérni, mert nincs alkalmas leszállóhely. Léghajóval már több sikerre lehetne szert tenni. Esetleg hydroplánokkal is, mert leszálláshoz alkalmas vizterület akadna. Hogy mennyire ismeretlenek pl. Brazília őserdői, azt csak nemrég bizonyította be egy német „kutató-kisasszony", Snethlage dr., aki nő létére dacolva az életveszélyes expediciós élettel, Brazíliából eddig még tökéletesen ismeretlen folyórendszerekről hozott hirt. Még úgyszólván alig ismert, szintén őserdői jellege miatt, Ujguinea belseje. Ez a nagy sziget, amelyet kontinensnek lehetne számítani, dacolt az eddigi felkutatási kísérletekkel. Pedig belseje rendkívül érdekes lehet, mert hatalmas, hófödte hegyláncokat láttak, amelyekről a benszülöttek azt állítják, hogy bőven aranyat tartalmaznak. A holland kormány amerikai segítséggel most expedíciót szervezett a sziget nyugati részének felkutatására. Itt már modernvonalu munka van tervben. Ugyanis az expedíció útvonalát előzőleg repülőgépes felderítés előzi majd meg. Autó mint sivatagkutató Sok titkot rejtenek még a sivatagok is. Bár itt szintén a sárgára festett területek azt az illúziót keltik, hogy ismert vidékről van •zó, ez nem áll. A sivatagokat piár keresztül- ka gd szelték, de a kutatók útvonalai mindig csak keskeny sávok maradtak. Az úthálózaton kívül - amely pedig igen gyér — még óriási, embernemérintette területek vannak. Itt nemcsak a repülőgép végezhetne megbecsülhetetlen tudományos munkát, hanem az autó is. Vannak a Góbisivatagban vidékek, ahol aránylag tükörsima a talaj és a finom kaviocsal fedett sik terület pompás autóuta- kai. ad. így pl. Kalgau és Urga között ma száz és száz autó bonyolítja le a forgalmat, pedig országúinak nyoma sincsen. Amerikaiak sportból már többizben behatoltak az ismeretlenbe, autón holtig űzve a menekülő vadat. Az autó szerepé a sivatagkutatásban nyilvánvaló. így a franciák a Citroen her- nyóstalpu autókkal már rendszeres járatokat bonyolítanak le a Szaharán keresztül. Itt is még óriási ismeretlen területek vannak. Végül még hálás terület az Óceánok víztükrei. Itt ugyan nem topográfiai problémák mégoldásárŐl van szó, hanem fontos oceanográfiai kutatásokról, amelyek szintén a földrajztudomány szolgálatában állanak. A technikai haladás itt is megteszi a magáét. Amint a fehér „ismeretlen területtel jelzett foltok eltüntetésében a XX. század egyik legnagyszerűbb találmánya, a robbanómotor nagy szerepet játszott. B. H. dr. Egy egzotikus császár és egy valódi diktátor Párisban Mulej Juszuf marokkái szultán és Primo de Rivera fogadtatása — Vive Abd el Krím — Le a hóhérral — A francia főváros mozgalmas napjaiból — A P. M. H. tudósítójától — Párie, julius 16. A piros szőnyeget, ami most itt piroslik a Ga- re de Lyon perronján, már ismerem. Úgyszintén a zöld pálmákat, a kipucolt, kifényesített és a demokratikus nonsalamsszal vigyázban álló republikánus gárdistákat is, a redingobban és csillogó cilinderben szaladgáló francia főhivatalnokokat, az aranysapkás generálisokat, a fekebebajuszu és vas- tagsétap'álcás debektiveket, mozigéppel szaladgáló operatőröket, a csillogó trombitás rezesbandát, a rendőrkordon mögött tolongó és ágaskodó mindig egyforma kiváncsiakat. Már láttam őket, amikor a walesi herceg megérkezett az északi pályaudvaron, mikor a Spanyol király megérkezett az Orsay-pá- lyaudvaron. Most itt van megint minden a lyoni pályaudvaron. Most Mulej Juszuf, a marokkói szultán érkezik háromheti kellemes párisi tartózkodásra, a párisi mohamedán mecset felszentelésére és ami a legfontosabb, a julius 14-iki nagy katonai szemlére, a nemzeti ünnep keretében megünneplendő marokkói győzelemnek szentelt díszes katonai felvonulásra az Arc de Triomphe alatt. Amit miég nem láttam az ilyen fogadóünnepségeken, ezek a dehér- bumuszos, barnabőrü arabok, caidok, sejkek és marokkói iörasfőnökök, fekete szakálla!, szűrős szemekkel és hadaró beszéddel. Ezek már vagy két nappal hamarább megérkeztek, hogy a szultánt itt üdvözölhessék, ők már bejárták a Montmartre- ot, a Monbpamasset is és a két nap alatt kedvelt ■törzsvendégei lettek a nagybulvárdi kávéházak teraszainak. Délelőtt tíz óra. Az autók egyre ontják a respublika nagy férfiait. Már itt van az egész kormány a piros szőnyegen, Briand ravaszán mosolyogva és hosszú fehér haját kaparászva a kezeivel, görnyedt háttal, redingotban. A gárdisták zenekara a Marseiliesre zendit egyszerre e a fogadóterem ajtajában megjelenik Doumergue, a köztársasági elnök, arcán az elmaradhatatlan s legendás hirii elnöki mosolyával, amelynek az alkalomhoz mért apró nüan- szait csak a beavatottak ismerik. Vigyázba-állások, kalap lévé telek, szertartásos elnöki kézfogások s máris berobog a virággal, francia trikolórokkal és vörösszinü, fehérosillagos marokkói lobogóval feldíszített mozdony. Újra a Mar- seilles. A vonat ablakaiban fehérbumuszos és lobogó dzseballás, barnabőrü arcok, fekete szakállak, turbánok, katona sipkák és cilinderek. A zenekar egyre játszik, szaladgálás, a fotográfusok célozgatnak a masináikkal, a harmadik vagon felé, ott, ahol a köztársasági elnök, a miniszterek és a tábornokok állnak s amelynek lépcsőiről négyen is segítik leszállón Marokkó felséges urát, a termetes, ovehézmozgásu, a többi araboknál eötétebb • bőrű, tömpeorru, feketeszakállas Mulej Juszufot, akinek dius szakálla (Allah kegyes volt hozzá),, arca és szemei még sötétebbnek látszanak a fejét beborító | fehér csuklyában és a gazdagredőzetü hófehér burnuszbán. Doumergue arca a legbájosabb mosolyban tündöklők s ez a mosoly az elnök zavarát igyekszik elleplezni, tekintve, hogy a kegyesen mosolygó szultán — akinek az arcán a' megzavarhatatlan keléti nyugalom mellett a fenséges ség és a megvetés árnyalatai is felfedezhetők — nincs tisztában az európai ceremóniákkal és egy árva szót sem tud franciául. Figyelmeztető bökdösések és kifejező' pántom imi- kus jelzések után azonban minden a legnagyobb rendben megy. A kegyes szultán elé járulnak az* előkelőségek s - megtörténnek a bemuta tkozások a tolmácsok segítségével, amelyet Si Kaddur Ben Ghabriit, a szultán főoeremóniaimesfcere rendez, aki üres óráiban drámaíró és akinek "egy darabját „A őherilfíf, vagy a szentimentális bigámia" ciimmel most fogja bemutatni az egyik búiváTd-szimház. Az egyetlen borotváltam] arab, aki az európai és mohamedán udvari szertartások titkait, és fortélyait, éppen olyan jól ismeri, mint a drámairés., rejtélyeit. S mig Doumergue és Briand francia nyelven bók ólnak a szultánnak, amire a szultán fejbóloga- tással és fehér fogainak a többszöri megvi'l lóg fa fásával felel, a vonatból leszáll a szultán három fia, megtermett, hórihorgas alakok és a ikis, bámész- szernü unokája, az egész szultániamilia, az asszonyok kivételiével, akiket a szultán nem í hozott magával Páriába. . .. A nagy sürgés-forgásban —mindenki a szultán körül tolong — a hivatalos rend egészen felbomlik és szép demokratikus rendezetlenségben indul meg a menet a gárdisták sorfala és az éljenzőik tömege között a piros szőnyegen a kijárat felé, elől a még mindig mosolygó Doumergue és a hu- nyorgatószemü Briand, közrefogva a nehézjárásu szultánt, utánuk pedig tolongva a katonai és civil előkelőségek, összekeveredve a fehérbumuszos riff törzsfőnökökkel él caidokkal. Kint az utcán, amerre a lovas gárdisták által kisért autók elrobognak, megrakva ezekkel az exő- tikus és francia előkelőségekkel, az üzletek ajtajai bán álló kereskedők, soöörök, kifutógyerekek, járó-kelők éljeneznek és fel- gyürt ingujju pincérek a kávéházak teraszain a szalvétáikat lengetve kiabálnak a többiekkel: „Éljen Abd el Erim! Yoilá Abd el Erim!" Nem ellen tüntetésképpen. Korántsem. (Lak mert fehér humuszt látnak és arról mindjárt eszükbe jut Abd el Króm. Az ő nevét jobban irmerik a pá- risiak, mint Mulej Juszufét; És mindentől eltekintve, nekik egyáltalában nem fontos ?z, h'-gy Mulej Juszuf, vagy Abd el Krím a neve annak a humuszos arabnak, aki és akinek a kísérete itt felvonul, a fontos az, hogy egy exótikus „cirkuszt", látványosságot lábnak és kiabálhatnak. Bárom hét múlva, ha a szultán megmépszerüsiti magát itt majd a bizarrságaival és exótikumával, amin a párisiak majd jól fognak mulatni, akkor az elutazásánál majd már az ő nevét fogják kiabálni. * Este tíz óra. Az Orsay-pályaudvar. A fentebbi piros szőnyeg, a fentebbi pálmák, a fentebbi gárdisták. Minden olyan, mint reggel a lyoni pályaudvaron, csak fehér arab humuszok nélkül és az elnöki mosoly nélkül. Helyettük dupla rendőrkordon és kétszer annyi titkosrendőr, mint reggel. Most érkezik Primo de Rivera, a diktátor, hogy a francia kormány meghívására részt vegyen a holnapi katonai pompán, hogy újólag kifejezze a nagy spanyol—francia katonai barátságot és ott legyen a diadalmas marokkói francia katonák győzelmi felvonulásán az Arc de Triomphe alatt, öt perc múlva meg fog érkezni, annak dacára, hogy a francia kommunisták és szocialisták elhatározták, hogy tüntetni fognak ellene és emlékezetessé teszik ezt a párisi kirándulást. A piros azőnyegeu, a pálmák árnyában már itt áll az egész spanyol követség és arisztokrácia, itt van Briand, egyedül pincsiben a sok cilinder és a sok aranydiszitésü katonacsákó között. Külön félrevonulva, Móráin, a rendőrprefektus, tanácskozik a detektivfönökkel és a rendőri készenlét vezetőivel. Az utolsó konferencia. Vájjon mi fog történni? A rendörprefektu s melankőlikus szakállal ékesített fejét nyugtalanul forgatja a kordon mögött ágaskodó tömeg felé. A küldöttségek felsorakoznak a hallban. Nyugtalanság, bizonytalanság. Pontoson, az előirt, időben egy füttyszó hasítja' át a levegőt, az első fütty az est folyamán. A be- ro-bogó vonat füttye. A na'gy térnieskocsi ajtajában megjelenik Primo de Rivera hatalmas, robusztus alakja. Szürke eivilruhában, szürke kalapban, gomblyukában a francia becsületrend tiszti rozet tájával. Gszes haj, mosolygó szemek, szimpatikus, nem diktatórikus arcvonások. Nyomában a fia, magas, nyúlánk, kerekmozgásu fiataléi.**^. Kézfogások, udvariás frázisok, hajlongó sok, mint ahogy már az ilyenkor szokás. Természetesen a szokásos rendetlenségben. A zűrzavarból a magnézium rakéták fénye mellett lassanként kiformálódik- a hivatalos menet. A rendőrprefekfus halad elől, bizonytalanul -lépkedve, « ballba veeefő lépcsőn álló kíváncsink sorfalában spanyol anarchistákat keresve. Csend •... Egyszerre elkezdődik az éljenzés. Éljen Spanyolország! Éljen Primo! A .rendőrprefektus mosolyog: minden rendben megy. Megelégedettpég 1.1 .......”'J —1 si került elintéznie. Mögötte Briand, a diktátorral, utánuk a többi előkelőség. A lépcsőn két nő lelkesen tapsol és éljenez. Primo de Rivera kezet fog velük 6 valamit spanyolul mond nekik. Briand mosolyog, láthatóan tetszik neki a demokratikus diktátor. A kapuban áll három hatalmas fekete autó. ötven méteres körzetben az autók körül rendőrkordon, mögöttük nagy tömeg, munkások, spanyol emigránsok, orosz kommunisták, magyar bolsevisták párisi szemete. Mikor Primo de Rivera megjelenik a kapuban, az eddig csendes tömeg meghangosodik, fütyülés, kiabálás: Le a diktátorral, le a hóhérral! A menet hirtelen megtorpan. A kíséret tagjai hirtelen körülveszik öt és 'tapsolni kezdenek, abban a reményben, hogy a spanyol generális nem fogja hallani nz abcugolást, vagy talán, hogy a testükkel fedezzék őt. A rendőrprefektus, pár ka- 'bonatiszt közel hajolnak a füliéhez s kiabálják:) Vive Primo. vive Primo! A detektivfőnök karon ragadja őt s udvariasan, de energikusan betuszkolja az autóba. Hamar, el innen minél gyorsabban, mielőtt még valami baj történne. Az autó elindul, körülötte biciklis rendőrök kerekeznek. A tömeg még egyre kiabál és fütyül, a rendőrök dolgoznak s csakhamar elkeseredett közelharc fejlődik ki a tüntetők és a rendőrök között. Ritkán láttam a rendőröket olyan vehemenciával nekimenni a tömegnek, mint most. A fehér botok jobbra-balra csapd osnak, a kalapok a földön gurulnak és egy-egy földre rángatott tüntetőt hárman is rugdosnak, egy-egy megragadott fütyülőt két markos rendőr is cibál. Szép fogadtatás. Kár, hogy ezt nem látta már Primo de Rivera. Lehetett volna neki, mint diktátornak egyet-mást tanulnia a francia demokráciától. Burghardt Aladár. Az állampolgárságért folyamodók figyelmébe! (E. S. 0.) Mivel az uj állampolgársági törvény szerint az állampolgárság megadása fölött a prágai belügyminisztérium határoz, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Központi Irodája kötelességének tartja közölni a közönséggel, hogy ezekben az ügyekben készséggel jár közbe a belügyminisztériumnál és kéri a feleket, hogy azonnal, mihelyst kérvényüket a zsupáni hivatalok Prágába fölterjesztették, ezt közöljék a Központi Irodával, hogy interveniálhasson a kérvény mielőbbi kedvező elintézése érdekében. Mindenféle tanáccsal és útbaigazítással is szívesen szolgál az iroda. A Központi Iroda cime: Prága II., na Poriéi 14. szám, Mezzanin. „Száraz ‘ lesz Nem etország ?... Berlin, julius. Rövidesen érdekes törvényjavaslat kerül a Reichstag elé. Nem kevesebbről van sző, mint hogy Németország Amerika, és az északiállamok példáját követve, behozza a részleges alkoholtilalma!, amit már csak egy lépés választana el a teljes „szárazságtól". A javaslat a helyi hatóságokat korlátlan joggal ruházná fel a már kiadott italmérési engedélyek bevonására, ha megállapítást nyerne, hogy a vendéglő számára nem forog fenn többé a kimérés „szüksége". A hét egyes napjain (előreláthatólag szombaton és vasárnap) egyáltalán nem volna szabad szeszes italt kimérni. Mindenesetre osztatlan szimpátiával találkoznék a javaslat ama pontja, amely megtiltaná a borvendéglöknek, hogy azokat a vendégeiket, akik nem fogyasztanak szeszes italt, megadóztassák. Uj italmérési engedélyeket csak akkor szabad kiadni, ha a kérvényező igazolja, hogy „elegendő" anyagi eszközök állanak rendelkezésére. A javaslat koncepciójára jellemző az a pont, amely megtiltja, hogy alkoholtartalmú italok hirdetéseit. villamosokban, vasúti kocsikban, földalatti villamosok kocsijaiban és azok várótermeiben kiszögezhessék. A már felragasztott hirdetéseket egy éven belül el kell távolítani. Tizennyolc éven aluliaknak tilos alkoholt kiszolgáltatni és tilos tizenhat éven aluliaknak ni- kotintartalmu dohányárut eladni. A javaslat utóbbi pontja persze csak vendéglőkre és nem trafikokra vonatkozik. A legfurcsább azonban a javaslat zárórendelkezése, . amely az egyes pontok be nem tartása esetén nemcsak a vendéglős, hanem a fogyasztó megbüntetését is kilátásba helyezi. Vagyis ebből az következnék, hogy ha valaki ebédjéhez egy pohár sört akar fogyasztani, el kell kérnie a vendéglős italmérési engedélyét és gondosan megvizsgálni, hogy az engedély mikor járt le, ha még nem járt le, meddig érvényes, végül valami ravasz fondorlattal azt is ki kell sütnie, hogy a szigorú helyi hatóság időközben nem vonta-e vissza az engedélyt? ... A javaslat az őszi ülésszakban kerülne tárgyalás alá, de azt hisszük, — kevés reménnyel a sikerre. A német politikai pállok vezérei a jó sörrel kissé elfogultak és ebben a kérdésben a kommunisták és a fajvédők között lényegesen kisebb a differencia, mint például az uralkodócsaládok végki elégi t ésé n ek dolgában. Egyébként már a vendéglősök is megmozdultak és kijelentették, hogy abban a nem várt esőbbért, ha a javaslat törvényerőre emelkednék, azonnal bezárnák üzemeiket és elbocsátanák összes alkalmazottaikat. Mert — véleményük szerint •— ... ....««-v te m kell... Mi t keli még felfedezni? Hol vannak még fehér foltok a térképeken? — A sarkok, őserdők és sivatagok — Repülőgép a földrajz szolgálatában 6
