Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-17 / 159. (1197.) szám

1926 julius 17, szombat Ezelőtt 50 esztendővel az iskolai at­laszokban még sok fehér folt diszlett. Ennek örültek legjobban a diákok, mert ezekből nem lehetett beszekijjidázni. Manapság már nagyon megolvadtak ezek a fehér területek, tulajdonképen csak a sarki vidékeken talál­hatók meg csupán. Ahol egy félszázaddal ez­előtt a bátor Afrikakutatók életüket tették kockára, hogy néhány kilométerrel beljebb hatoljanak az ismeretlenbe, a vad benszülöt- teitkel élethalálharcot viva és a fenevadak támadásai ellen védekezve, ott, ahol minden lépést baltával kezükben kellett az őserdőkön keresztül tenniök, vagy a sivatagon majdnem szomjan pusztultak a vízhiány miatt — ma vasúti Pullmann-kocsik szaladnak, a vad benszülöttek ivadékai szolgálják fel a jég- behütött wisky-szódát. Manapság teljesen ismeretlen terület az­ért még akad. Persze, esztendők kérdése, meddig. A legújabb repülő-expediciók, a- melyek a sarkvidékek fehér foltjait fogják felkutatni, utat mutatnak arra, milyen utón halad a modern felfedező. A hozzáférhetetlenség pólusa Steffanson amerikai sarkkutató néhány évvel ezelőtt megállapította a „legnehezebben hozzáférhetőség pólusát". Ez egy hatalmas terület, Alagka és az Északisark között fek­szik. Wilkins kapitány, akinek repülőgépét nemrég ismertettük, akarja ezt a területet átrepülni és térképezni. Amundsen sarki út­járól visszatérőben a „Norgéval átrepült ezen a földterületen. Sajnos azonban, olyan sürü köd volt, hogy megfigyeléseket nem végezhetett. így a Wilkins-expedició talán nagyobb sikereket tud majd felmutatni. A repülőgép a sarkkutatás szolgálatában fontos szerepet játszik, bár itt is eminens ve­szélyek fenyegetik a repülőt, mert a leszállás nem lehetséges mindenütt, a ködök pedig katasztrofálissá válhatnak. A Délisark, az Antarktis területe még is­meretlenebb, mint az Északisark jeges ten­gere. Érdekesebb is, mert magas felföld (átlagban 3000 méternyire a tenger felett) kepezi a déli sarkvidék nagyrészét. Ennek az óriási területnek a közepére behatoltak Amundsen és Scott. Shackleton szintén sok­ban hozzájárult az ismeretlen, déli jégvilág felkutatásához, de mindezekdacára még óriási területek maradtak fehéren. A Délisarkon a repülőgépes kutatás az irtózatos, erős viharok miatt igen meg van nehezítve. Különösen nyugati Antarktiszból keleti irányban igye­keztek előrehaladni Shackleton és Filchner. Fáradozásuk azonban meddő maradt, mert csak a tradicionális kutyaszánkó állott rendel­kezésükre. A tropikus őserdők titka Sokat rejtenek magukban a tropikus ős­erdők vidékei is. Itt a térképeken nincsenek fehér foltok, pedig becsülettel azoknak kel­lene lenni. A folyók lefutását rendesen is­merjük, a többit azonban nem. Itt úgy eegit magán a térképész, hogy a folyómedrek kö­zötti területeket zöldre festi. Nem is kell em­líteni az óriási mocsaras vidékeket, amelyek felkutatása még sok időt fog igényelni. ItF repülőgéppel sem lehet sokat elérni, mert nincs alkalmas leszállóhely. Léghajóval már több sikerre lehetne szert tenni. Esetleg hydroplánokkal is, mert leszálláshoz alkalmas vizterület akadna. Hogy mennyire ismeretlenek pl. Brazília őserdői, azt csak nemrég bizonyította be egy német „kutató-kisasszony", Snethlage dr., aki nő létére dacolva az életveszélyes expediciós élettel, Brazíliából eddig még tökéletesen is­meretlen folyórendszerekről hozott hirt. Még úgyszólván alig ismert, szintén ős­erdői jellege miatt, Ujguinea belseje. Ez a nagy sziget, amelyet kontinensnek lehetne számítani, dacolt az eddigi felkutatási kísér­letekkel. Pedig belseje rendkívül érdekes lehet, mert hatalmas, hófödte hegyláncokat láttak, amelyekről a benszülöttek azt állítják, hogy bőven aranyat tartalmaznak. A holland kormány amerikai segítséggel most expedí­ciót szervezett a sziget nyugati részének fel­kutatására. Itt már modernvonalu munka van tervben. Ugyanis az expedíció útvonalát elő­zőleg repülőgépes felderítés előzi majd meg. Autó mint sivatagkutató Sok titkot rejtenek még a sivatagok is. Bár itt szintén a sárgára festett területek azt az illúziót keltik, hogy ismert vidékről van •zó, ez nem áll. A sivatagokat piár keresztül- ka gd szelték, de a kutatók útvonalai mindig csak keskeny sávok maradtak. Az úthálózaton kívül - amely pedig igen gyér — még óriási, embernemérintette területek vannak. Itt nemcsak a repülőgép végezhetne meg­becsülhetetlen tudományos munkát, hanem az autó is. Vannak a Góbisivatagban vidékek, ahol aránylag tükörsima a talaj és a finom kaviocsal fedett sik terület pompás autóuta- kai. ad. így pl. Kalgau és Urga között ma száz és száz autó bonyolítja le a forgalmat, pedig országúinak nyoma sincsen. Amerikaiak sportból már többizben behatoltak az isme­retlenbe, autón holtig űzve a menekülő vadat. Az autó szerepé a sivatagkutatásban nyilvánvaló. így a franciák a Citroen her- nyóstalpu autókkal már rendszeres járatokat bonyolítanak le a Szaharán keresztül. Itt is még óriási ismeretlen területek vannak. Végül még hálás terület az Óceánok víz­tükrei. Itt ugyan nem topográfiai problémák mégoldásárŐl van szó, hanem fontos oceano­gráfiai kutatásokról, amelyek szintén a föld­rajztudomány szolgálatában állanak. A tech­nikai haladás itt is megteszi a magáét. Amint a fehér „ismeretlen területtel jelzett foltok eltüntetésében a XX. század egyik legnagy­szerűbb találmánya, a robbanómotor nagy szerepet játszott. B. H. dr. Egy egzotikus császár és egy valódi diktátor Párisban Mulej Juszuf marokkái szultán és Primo de Rivera fogadtatása — Vive Abd el Krím — Le a hóhérral — A francia főváros mozgalmas napjaiból — A P. M. H. tudósítójától — Párie, julius 16. A piros szőnyeget, ami most itt piroslik a Ga- re de Lyon perronján, már ismerem. Úgyszintén a zöld pálmákat, a kipucolt, kifényesített és a de­mokratikus nonsalamsszal vigyázban álló republi­kánus gárdistákat is, a redingobban és csillogó ci­linderben szaladgáló francia főhivatalnokokat, az aranysapkás generálisokat, a fekebebajuszu és vas- tagsétap'álcás debektiveket, mozigéppel szaladgáló operatőröket, a csillogó trombitás rezesbandát, a rendőrkordon mögött tolongó és ágaskodó mindig egyforma kiváncsiakat. Már láttam őket, amikor a walesi herceg megérkezett az északi pályaudvaron, mikor a Spanyol király megérkezett az Orsay-pá- lyaudvaron. Most itt van megint minden a lyoni pályaudvaron. Most Mulej Juszuf, a marokkói szultán érkezik háromheti kellemes párisi tartózkodásra, a pá­risi mohamedán mecset felszentelésére és ami a legfontosabb, a julius 14-iki nagy katonai szemlére, a nemzeti ünnep keretében megünneplendő ma­rokkói győzelemnek szentelt díszes katonai felvo­nulásra az Arc de Triomphe alatt. Amit miég nem láttam az ilyen fogadóünnepségeken, ezek a dehér- bumuszos, barnabőrü arabok, caidok, sejkek és marokkói iörasfőnökök, fekete szakálla!, szűrős szemekkel és hadaró beszéddel. Ezek már vagy két nappal hamarább megérkeztek, hogy a szultánt itt üdvözölhessék, ők már bejárták a Montmartre- ot, a Monbpamasset is és a két nap alatt kedvelt ■törzsvendégei lettek a nagybulvárdi kávéházak te­raszainak. Délelőtt tíz óra. Az autók egyre ontják a res­publika nagy férfiait. Már itt van az egész kor­mány a piros szőnyegen, Briand ravaszán mosolyogva és hosszú fehér haját kaparászva a kezeivel, görnyedt háttal, redingotban. A gárdisták zenekara a Marseiliesre zendit egy­szerre e a fogadóterem ajtajában megjelenik Doumergue, a köztársasági elnök, arcán az el­maradhatatlan s legendás hirii elnöki mosolyá­val, amelynek az alkalomhoz mért apró nüan- szait csak a beavatottak ismerik. Vigyázba-állások, kalap lévé telek, szertartásos el­nöki kézfogások s máris berobog a virággal, fran­cia trikolórokkal és vörösszinü, fehérosillagos ma­rokkói lobogóval feldíszített mozdony. Újra a Mar- seilles. A vonat ablakaiban fehérbumuszos és lo­bogó dzseballás, barnabőrü arcok, fekete szakállak, turbánok, katona sipkák és cilinderek. A zenekar egyre játszik, szaladgálás, a fotográfusok célozgat­nak a masináikkal, a harmadik vagon felé, ott, ahol a köztársasági elnök, a miniszterek és a tá­bornokok állnak s amelynek lépcsőiről négyen is segítik leszállón Marokkó felséges urát, a termetes, ovehézmozgásu, a többi araboknál eötétebb • bőrű, tömpeorru, feketeszakállas Mulej Juszufot, akinek dius szakálla (Allah kegyes volt hozzá),, arca és sze­mei még sötétebbnek látszanak a fejét beborító | fehér csuklyában és a gazdagredőzetü hófehér bur­nuszbán. Doumergue arca a legbájosabb mosolyban tün­döklők s ez a mosoly az elnök zavarát igyek­szik elleplezni, tekintve, hogy a kegyesen mo­solygó szultán — akinek az arcán a' megza­varhatatlan keléti nyugalom mellett a fensé­ges ség és a megvetés árnyalatai is felfedezhe­tők — nincs tisztában az európai ceremóniák­kal és egy árva szót sem tud franciául. Figyelmeztető bökdösések és kifejező' pántom imi- kus jelzések után azonban minden a legnagyobb rendben megy. A kegyes szultán elé járulnak az* előkelőségek s - megtörténnek a bemuta tkozások a tolmácsok segítségével, amelyet Si Kaddur Ben Ghabriit, a szultán főoeremóniaimesfcere rendez, aki üres óráiban drámaíró és akinek "egy darabját „A őherilfíf, vagy a szentimentális bigámia" ciimmel most fogja bemutatni az egyik búiváTd-szimház. Az egyetlen borotváltam] arab, aki az európai és mo­hamedán udvari szertartások titkait, és fortélyait, éppen olyan jól ismeri, mint a drámairés., rejté­lyeit. S mig Doumergue és Briand francia nyelven bók ólnak a szultánnak, amire a szultán fejbóloga- tással és fehér fogainak a többszöri megvi'l lóg fa fá­sával felel, a vonatból leszáll a szultán három fia, megtermett, hórihorgas alakok és a ikis, bámész- szernü unokája, az egész szultániamilia, az asszo­nyok kivételiével, akiket a szultán nem í hozott ma­gával Páriába. . .. A nagy sürgés-forgásban —mindenki a szul­tán körül tolong — a hivatalos rend egészen fel­bomlik és szép demokratikus rendezetlenségben indul meg a menet a gárdisták sorfala és az éljen­zőik tömege között a piros szőnyegen a kijárat felé, elől a még mindig mosolygó Doumergue és a hu- nyorgatószemü Briand, közrefogva a nehézjárásu szultánt, utánuk pedig tolongva a katonai és civil előkelőségek, összekeveredve a fehérbumuszos riff törzsfőnökökkel él caidokkal. Kint az utcán, amerre a lovas gárdisták által kisért autók elrobognak, megrakva ezekkel az exő- tikus és francia előkelőségekkel, az üzletek ajtajai bán álló kereskedők, soöörök, kifutógyerekek, járó-kelők éljeneznek és fel- gyürt ingujju pincérek a kávéházak teraszain a szalvétáikat lengetve kiabálnak a többiekkel: „Éljen Abd el Erim! Yoilá Abd el Erim!" Nem ellen tüntetésképpen. Korántsem. (Lak mert fehér humuszt látnak és arról mindjárt eszükbe jut Abd el Króm. Az ő nevét jobban irmerik a pá- risiak, mint Mulej Juszufét; És mindentől eltekint­ve, nekik egyáltalában nem fontos ?z, h'-gy Mulej Juszuf, vagy Abd el Krím a neve annak a humu­szos arabnak, aki és akinek a kísérete itt felvonul, a fontos az, hogy egy exótikus „cirkuszt", látvá­nyosságot lábnak és kiabálhatnak. Bárom hét múl­va, ha a szultán megmépszerüsiti magát itt majd a bizarrságaival és exótikumával, amin a párisiak majd jól fognak mulatni, akkor az elutazásánál majd már az ő nevét fogják kiabálni. * Este tíz óra. Az Orsay-pályaudvar. A fentebbi piros szőnyeg, a fentebbi pálmák, a fentebbi gár­disták. Minden olyan, mint reggel a lyoni pálya­udvaron, csak fehér arab humuszok nélkül és az elnöki mosoly nélkül. Helyettük dupla rendőrkordon és kétszer annyi titkosrendőr, mint reggel. Most érkezik Primo de Rivera, a diktátor, hogy a francia kormány meghívására részt vegyen a holnapi katonai pompán, hogy újólag kifejezze a nagy spa­nyol—francia katonai barátságot és ott legyen a diadalmas marokkói francia kato­nák győzelmi felvonulásán az Arc de Triomphe alatt, öt perc múlva meg fog érkezni, annak da­cára, hogy a francia kommunisták és szocialisták elhatározták, hogy tüntetni fognak ellene és em­lékezetessé teszik ezt a párisi kirándulást. A piros azőnyegeu, a pálmák árnyában már itt áll az egész spanyol követség és arisztokrácia, itt van Briand, egyedül pincsiben a sok cilinder és a sok aranydiszitésü katonacsákó között. Külön félrevonulva, Móráin, a rendőrprefektus, tanácsko­zik a detektivfönökkel és a rendőri készenlét ve­zetőivel. Az utolsó konferencia. Vájjon mi fog tör­ténni? A rendörprefektu s melankőlikus szakállal ékesített fejét nyugtalanul forgatja a kordon mö­gött ágaskodó tömeg felé. A küldöttségek felsora­koznak a hallban. Nyugtalanság, bizonytalanság. Pontoson, az előirt, időben egy füttyszó hasítja' át a levegőt, az első fütty az est folyamán. A be- ro-bogó vonat füttye. A na'gy térnieskocsi ajtajában megjelenik Primo de Rivera hatalmas, robusztus alakja. Szürke eivilruhában, szürke kalapban, gomb­lyukában a francia becsületrend tiszti rozet tájával. Gszes haj, mosolygó szemek, szimpa­tikus, nem diktatórikus arcvonások. Nyomá­ban a fia, magas, nyúlánk, kerekmozgásu fia­taléi.**^. Kézfogások, udvariás frázisok, hajlongó sok, mint ahogy már az ilyenkor szokás. Természetesen a szokásos rendetlenségben. A zűrzavarból a mag­nézium rakéták fénye mellett lassanként kiformá­lódik- a hivatalos menet. A rendőrprefekfus halad elől, bizonytalanul -lépkedve, « ballba veeefő lép­csőn álló kíváncsink sorfalában spanyol anarchis­tákat keresve. Csend •... Egyszerre elkezdődik az éljenzés. Éljen Spanyolország! Éljen Primo! A .rendőrprefektus mosolyog: minden rendben megy. Megelégedettpég 1.1 .......”'J —1 si került elintéznie. Mögötte Briand, a diktátorral, utánuk a többi előkelőség. A lépcsőn két nő lelke­sen tapsol és éljenez. Primo de Rivera kezet fog velük 6 valamit spanyolul mond nekik. Briand mosolyog, láthatóan tetszik neki a demokratikus diktátor. A kapuban áll három hatalmas fekete autó. ötven méteres körzetben az autók körül rend­őrkordon, mögöttük nagy tömeg, munkások, spanyol emigránsok, orosz kommunisták, ma­gyar bolsevisták párisi szemete. Mikor Primo de Rivera megjelenik a kapu­ban, az eddig csendes tömeg meghangosodik, fü­tyülés, kiabálás: Le a diktátorral, le a hóhérral! A menet hirtelen megtorpan. A kíséret tagjai hirtelen körülveszik öt és 'tapsolni kezdenek, ab­ban a reményben, hogy a spanyol generális nem fogja hallani nz abcugolást, vagy talán, hogy a testükkel fedezzék őt. A rendőrprefektus, pár ka- 'bonatiszt közel hajolnak a füliéhez s kiabálják:) Vive Primo. vive Primo! A detektivfőnök karon ragadja őt s udvariasan, de energikusan betuszkolja az autóba. Hamar, el innen minél gyorsabban, mielőtt még valami baj történne. Az autó elindul, körülötte bi­ciklis rendőrök kerekeznek. A tömeg még egyre kiabál és fütyül, a rend­őrök dolgoznak s csakhamar elkeseredett közel­harc fejlődik ki a tüntetők és a rendőrök között. Ritkán láttam a rendőröket olyan vehemenciával nekimenni a tömegnek, mint most. A fehér botok jobbra-balra csapd osnak, a kalapok a földön gu­rulnak és egy-egy földre rángatott tüntetőt hárman is rugdosnak, egy-egy megragadott fütyülőt két markos rendőr is cibál. Szép fogadtatás. Kár, hogy ezt nem látta már Primo de Rivera. Lehetett volna neki, mint diktá­tornak egyet-mást tanulnia a francia demokrá­ciától. Burghardt Aladár. Az állampolgárságért folyamodók figyelmébe! (E. S. 0.) Mivel az uj állampolgársági törvény szerint az állampolgárság megadása fölött a prágai belügyminisztérium határoz, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Központi Irodája kötelességének tartja kö­zölni a közönséggel, hogy ezekben az ügyek­ben készséggel jár közbe a belügyminiszté­riumnál és kéri a feleket, hogy azonnal, mi­helyst kérvényüket a zsupáni hivatalok Prá­gába fölterjesztették, ezt közöljék a Központi Irodával, hogy interveniálhasson a kérvény mielőbbi kedvező elintézése érdekében. Min­denféle tanáccsal és útbaigazítással is szíve­sen szolgál az iroda. A Központi Iroda cime: Prága II., na Poriéi 14. szám, Mezzanin. „Száraz ‘ lesz Nem etország ?... Berlin, julius. Rövidesen érdekes törvényja­vaslat kerül a Reichstag elé. Nem kevesebbről van sző, mint hogy Németország Amerika, és az északiállamok példáját követve, behozza a részle­ges alkoholtilalma!, amit már csak egy lépés vá­lasztana el a teljes „szárazságtól". A javaslat a helyi hatóságokat korlátlan jog­gal ruházná fel a már kiadott italmérési engedé­lyek bevonására, ha megállapítást nyerne, hogy a vendéglő számára nem forog fenn többé a kimé­rés „szüksége". A hét egyes napjain (előrelátha­tólag szombaton és vasárnap) egyáltalán nem vol­na szabad szeszes italt kimérni. Mindenesetre osztatlan szimpátiával találkoz­nék a javaslat ama pontja, amely megtiltaná a borvendéglöknek, hogy azokat a vendégeiket, akik nem fogyasztanak szeszes italt, megadóztassák. Uj italmérési engedélyeket csak akkor szabad kiadni, ha a kérvényező igazolja, hogy „elegendő" anyagi eszközök állanak rendelkezésére. A javaslat koncepciójára jellemző az a pont, amely megtiltja, hogy alkoholtartalmú italok hir­detéseit. villamosokban, vasúti kocsikban, föld­alatti villamosok kocsijaiban és azok várótermei­ben kiszögezhessék. A már felragasztott hirdeté­seket egy éven belül el kell távolítani. Tizennyolc éven aluliaknak tilos alkoholt ki­szolgáltatni és tilos tizenhat éven aluliaknak ni- kotintartalmu dohányárut eladni. A javaslat utób­bi pontja persze csak vendéglőkre és nem trafi­kokra vonatkozik. A legfurcsább azonban a javaslat zárórendel­kezése, . amely az egyes pontok be nem tartása esetén nemcsak a vendéglős, hanem a fogyasztó megbüntetését is kilátásba helyezi. Vagyis ebből az következnék, hogy ha valaki ebédjéhez egy po­hár sört akar fogyasztani, el kell kérnie a ven­déglős italmérési engedélyét és gondosan megvizs­gálni, hogy az engedély mikor járt le, ha még nem járt le, meddig érvényes, végül valami ravasz fon­dorlattal azt is ki kell sütnie, hogy a szigorú helyi hatóság időközben nem vonta-e vissza az enge­délyt? ... A javaslat az őszi ülésszakban kerülne tárgya­lás alá, de azt hisszük, — kevés reménnyel a si­kerre. A német politikai pállok vezérei a jó sör­rel kissé elfogultak és ebben a kérdésben a kom­munisták és a fajvédők között lényegesen kisebb a differencia, mint például az uralkodócsaládok végki elégi t ésé n ek dolgában. Egyébként már a vendéglősök is megmozdul­tak és kijelentették, hogy abban a nem várt esőb­bért, ha a javaslat törvényerőre emelkednék, azon­nal bezárnák üzemeiket és elbocsátanák összes al­kalmazottaikat. Mert — véleményük szerint •— ... ....««-v te m kell... Mi t keli még felfedezni? Hol vannak még fehér foltok a térképeken? — A sarkok, őserdők és sivatagok — Repülőgép a földrajz szolgálatában 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom