Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-02 / 148. (1186.) szám
íitéö juaus á, pentedí. 'pmslZMU* Párisi beszélgetés Hevesi Sándorral a világszinházknziséröl Chaplinről, Shakespeareröl Paris, junius 30. Az Avenue de 1‘Opera egyik elegáns éttermének első emelete. A kifényesített pincérek zajtalanul sürögnek és forognak az asztalok körül, ezüst tálcák és finom porcellánpk balanszíroznak a levegőben, a lámpák fénye szikrázik a kristályüvegeken s az asztaloknál internacionális közönség. Itt fogadott engem Hevesi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, aki rövidre mért párisi tartózkodása aíatt — mindössze csak három napig marad Párisban — szives volt egy félórát nekem szentelni. — Párisnak és általában az egész világnak a színházi krízisét abban látom — mondotta Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, — hogy a háború óta a társadalmi kategóriák megszűntek, a színházaknak nincs állandó publikuma, bizonytalanná lettek a direktorok, nem tudván, hogy milyen darab kell a közönségnek s bizonytalanná lettek a szerzők, nem tudják, hogy milyen közönségnek kell írni. — Ezelőtt harminc évvel például a Gym- nase igazgatója tudta, hogy a közönségének mi az igénye és a kihozott daraboknak igy meg volt mindig a sikere- A háboruelőtti közönségnek volt egy határozott karaktere. Ez a közönség egy müveit középosztályból, főiskolai hallgatókból és olyan gazdag emberekből állott, akiknek a gazdagságuk a műveltségűkkel egyenes arányban állott. Ma a középosztálynak nincs pénze a színházra, a mai gazdagok nagy része pedig nem rendelkezik megfelelő műveltséggel. i Ma a nagy társadalmi transzformációk 1 összekeverték a társadalmi kategóriákat, nincs meghatározott ízlésű és határozott igényekkel fellépő egységes publikum. — Elmosódtak a műfajok közötti pontos határok is, aminek az oka jórészben abban keresendő, hogy megszűnik az eddig uralkodó kétféle szemlélet: a tragikus-komikus és a szintétikus szemlélet. Sardoutől máig nagy az ut. Ennek a kétféle szemléletnek a helyét égy szatirikus-ironikus szemlélet foglalta el, ami még mindig kialakulatlan, még mindig bizonytalan és igy érthető, hogy ilyen alapokból nem emelkedhetik egy nagy, határozott szemléletű drámaíró, akinek a feltűnését ma pedig az egész világ várja. — Ami a modern színpad megalkotását, illetőleg a színpad regenerálását illeti, a Pitoeffák által választott utat, amit ma itt Párisban sokan helyesnek tartanak, én nem gondolom célravezetőnek. Úgyszintén Tairoff kezdeményezését sem. ö egy expresszionista színpadot csinál, azzal a bevallott céllal, hogy a darab nem fontos, hogy a lényeg a színpadon és főleg a színészen van és ez teljesen mellékes, hogy a színész mit játszik- Ebből következnek aztán az erényei és a hibái. Olyan követelményeket állít fel a színpadon a színész számára, aminek a színész nem tud, nem képes megfelelni. Univerzális színészekből álló gárdára van szüksége, de univerzális színész csak minden fél évszázadban születik s akkor is csak egy. Univerzális színészeket nem lehet egyik napról a másikra gyártani. — Tairoffnak csak abban van igaza, hogy minden realitást elátkoz. Szerintem a francia Jacques Copeau az, aki a helyes utón jár, hogy a modern színházat megalkossa, mert ő nem indul ki sem a színpadból, még kevésbé nem a színészből, hanem a drámát magát veszi alapnak és kiindulási pontnak. És ez a helyes, mert a drámából kell formálni a színpadot és a színpadnak a színésszel együtt formálódnia kell aszerint, amint maga a dráma változik. — Az a sokat hangoztatott állítás, hogy a mozi ártana a színpadnak s károsan befolyásolná azt, én ezt a felfogást nem osztom. A mozi eddig a színházból táplálkozott s magát a mozit, tisztán ledesztillálva, egyedül csak Chaplinben látjuk megtestesülve mindezideig. — Hogyha logika volna a dolgokban, a mozi hatásának annak kellene lennie, hogy a színpadot megtisztítsa és hogy a színpadokra ezentúl csak igazibb drámák kerüljenek, mipden melodrámai és regényességi sallangtól" megszabadítvaA melodráma és a regényesség a moziban játszódna le, ha mondom, logika volna a dolgokban. — De hogy a jövőben igy lesz-e, azt egyelőre nem lehet pontosan előrelátni. Igazi mozit eddig csak Chaplin adott, ő az, aki teljesen tudatában van annak, hogy mi a mozi. ő egy uj pantomimikát teremtett, amely olyan aprólékosan van kidolgozva, hogy szinte még a vetítővászon pórusaival is számol. Az ő alakitó művészetében teljesedik ki a valódi mo- ziszerüség s az általa rendezett és az általa játszott filmeken mutatkozik a maga teljességében a mozi és a színpad közötti különbség. — A mozi ellentétben a színpaddal, az epikai valami, az egy shakespearei dráma, illetőleg a shakespearei dráma emlékeztet legjobban a mai mozira. Egy Shakespeare-drámát úgyszólván minden változtatás nélkül át lehetne tenni mozira. Ezek a drámák szinte a mai mozira vannak komponálva s bennük a mai mozi jellemző sajátsága, a szimul- tánság is megvan. — Erre neki technikai okokból volt szüksége- A Velencei kalmárt nem lehetne a moziban másképp megcsinálni, mint ahogy ő megcsinálta. A szerződés háromhóuapi tartamát fel kellett apró jelenetekre bontani, amelyek hol Bolognában, hol Velencében, hol a ghettóban játszódtak le s a sok egymásután rakott jelenettel kellett kitöltenie az időt, hogy a nézőkben a három hónap elmúlásának az illúzióját megteremtse. Nála két idő keveredik össze: egy reális idő, amely alatt történnek a dolgok és egy pszichológiai idő, amelynek a mértéke az illúzió, vagyis bizonyos időtartam, amely szükséges ahhoz, hogy a néző elhigyje a dolgokat. Azután még sok érdekes és egyéni dolgot mond el Hevesi a nagy angol szellem- óriásról. Körülöttünk az angolok még mindig a tennisznél, a spanyolok a valutáknál s a németek még mindig a népszavazásnál tartottak. Csak a franciák változtattak témát. A kormányválság letárgyalása után már a Folie Bergére meztelen néger primadonnájának a művészetét elemezték. Természetesen nem pszichológiai alapon ... Burghardt Aladár. ISTENEK NYOMÁBAN Egy állomás fönn a hegyen; jeruzsálem Jeruzsálem, áprilisban Éjjel egy irtózatosan piszkos állomáson félvad, sőt egészen vad hordárokkal verekszem, Ázsia és Afrika határán, Kantarában; egy piszkos teremben arab, zsidó és angol hivatalnoKok kiforgatják a podgyászomat, aztán egy komp átvisz a Szuezi kanálison, késő éjszaka óriási reflektorok villannak egy-egy pillanatra a kanális felett, angol hadihajók vigyáznak a Birodalom egyik legféltettebb ütőerére; aztán megint verekedés hordárokkal, vámhivatalnokokkal, egészen úgy, mint valami európai határállomáson; éjfél van, csak egy butik világos még az állomáson. A butikban egy fiatal zsidó ül és propagandairatokat osztogat, éjfélkor, Kantarában. Aztán látok egy ragyogó, uj vasúti töltést 6 egy ragyogó, uj hálókocsi-expresszt, szép, kényelmes angol pullmanokat (hat év előtt még egyáltalán nem járt erre vasút, kocsival vagy lóháton vándorolt innen Haif- fába az utas!); teletömöm a zsebem propagandairatokkal, a vagonajtó előtt két berber nomád áll, ahogy az isten megteremtette őket, állig felfegyverkezve, sötét, szép, szakállas, dacos arabok, s gúnyos mosollyal mérnek végig engem, aki zsidó propagandával tömöm meg a zsebem; aztán befekszem a hálókocsiba, Istennek ajánlom a telkemet s a zsidó propagandát, eloltom a villanyt és alszom reggelig. Reggel megáll az expressz, az ellenőr felkölt, egy hordár jön a podgyászért és héberül kérdi, hogy hová vigye; nem tudok héberül, szerencsére a hordár tud németül, annál is inkább, mert két esztendeje csali, hogy Palesztinába jött Varsóból, ahol fogtechnikus volt. Leszállók s egy alacsony, terméskőből épített állomásépület falán lassan, szótagolva olvasom ezt az egy szót, ezt a naiv jelzőtáblát: Jeruzsálem. * Szemtől-szembe ezzel a táblával, amire süt a nap, kezdi csak fölfogni az utas, hogy hol van? S az első érzés szorongás, tiltakozás, idegenkedés. Egyszerre nehéz lesz a szived, a lelked; annyi lárma van ebben a szóban, olyan dörömbölés, az emberiség legrégibb, legtitokzatosabb emlékei, vágyai, szándékai zugnak föl ebből a szóból, ebből az állomás- táblából, amit gyöngébbek kedvéért függesztettek ki, hogy össze ne tévessze Buenos Ayressel a vándor: Jeruzsálem. Utas alig akad, majdnem egyedül megyek át a kijáraton. Az állomásépület előtt nem látok még semmit a városból, a város valahol távolabb van innen, ott a hegy mögött. Lassan megyek és csodálkozom, hogy mi ez a feszengés, mi ez a tartózkodás, amivel erre a földre lépek, városok 'legöregebbje, Jerusolajim. Nem hiv itt most semmi, inkább visszahúz, fogvatart valami. Az élet nagy élményei előtt torpan igy meg az ember egy pillanatra, a szerelem, a halál, a nagy megismerések előtt. De ez a tartózkodás, ez a feszengés később se múlik el, hetek múlva se. Ha leülök egy padra az utcán, előbb körülnézek. Ha egy gyufát eldobok, az az érzésem, hogy valami illetlent csináltam. Később megtudom, hogy nem vagyok egyedül igy; később beszélek, óvatosan, zsidókkal és keresztényekkel erről, mind érzik ezt, mind szenvednek alatta. Jeruzsálem annyira megtelt az emberiség legnagyobb emlékeivel, hogy az élőknek már nem is jut jól helyük a falai között. Nincs még egy városa a világnak, hol az idegen ennyire gyámoltalan, el- fogódott lenne. A podgyászomat egy kocsira rakják, én járni akarok és lassan megyek a baktató kocsi után. Előttem ezüstszürke szamáron lovagol a város felé Mária, karján a GyermekUtánnyomás tilos kel, az oldalán baktat kampós vándorbottal József. Lehet, hogy Jeruzsálembe mennek, bemutatni a Templomban a Gyermeket; lehet, hogy csak zöldséges parasztok Betlehemből. * S most itt vagyok Jeruzsálemben s az egyetlen hotelben, a Hotel Allenbyben nincs szoba s egy francia kolostorban szállásolnak el, a cellában egy feszület és egy ágy, a pincérnek azt kell mondani, hogy „mon pére“ és minden tiszteletem Zionnak és a Notre Dame de France-nak, de szeretnék megfür- deni; viszont az ablakból szép kilátás nyílik, ami kárpótol mindenért. Két hegyre nyílik az ablakból kilátás; mon pere behozza a cipőmet s megmondja a két hegy nevét. Az egyik az Olajfák hegye, a másik a Golgotha. S mindennel igy vagy itt, nem tudod, hogy mikor vagy profán s mikor vagy hanyag, snob, vagy túlzottan érzékeny, nem tudod, hog a pad, amire leülsz, a kút, amiből iszol, nem valami hétszer szent ereklye-e, — zavarba jössz, elveszted a biztonságodat, nem mersz az ablakon kinézni, mert hozzászoktál, hogy szép kilátás címén a Gellérthegyet mutassák neked, vagy a Jurát, vagy a Tátrát. Itt a Golgothát mutatják. Jársz az utcán, s a kövek alatt a másik Jeruzsálem fekszik, azt taposod. Egy euka- lyptus-allén mégy keresztül, s csak véletlenül tudod meg, hogy ez az az ut, ahol a vérző homloku Isten utolsó útjára vándorolt előtted, aki lejött a földre, hogy megváltsa az embereket. Régi kövek között fáradtan ülsz le egy nagy, üres téren; s kétségbeesve riadsz föl, mert ez Salamon márványistállója, amit nemrég ástak ki, s ahol 3000 lónak volt helye. Kinek az istállója? Salamon király istállója. * Nincs egy támpont, ahol megpihenhetsz, ennek a városnak nincsenek történelmi banalitásai, ahol elosztana felőled ez a nyomasztó, ez a lenyűgöző ünnepélyesség, Jeruzsálem hétszer és hétféleképpen szent ünnepélyessége. Milyen ez a város, a világ legöregebb fővárosa? A viláf legöregebb fővárosa a legvidékibb város. Minden vidékies, valahogy nem is keleti, nem'is ázsiai értelemben: stuttgarti és kownoi értelemben vidékies, s amellett olyan az egész néha, mint Florenc, s a végén teljesen olyan, mint Jeruzsálem. Nincs egy kellemes utcája, nincs egy kényelmes járdája, nincs egy jó hotelje, nincs egy szabad tere. A város arca keverék ghettóból és kispolgári terpeszkedésből; vidékiességből és ősöreg fővárosi fölényből. A város nem piszkos és nem tiszta, az arab városok szeretetreméltó lármájából, színeiből, mozgalmából nem találsz itt semmit, mecset áll a zsinagóga és hatvanféle keresztény szekta temploma a mecset mellett. Az utcát villany világítja, de a városnak nincs kanali- zációja, se vízvezetéke, az ivóvizet ciszternából szolgáltatják, de az utcasarkán a zsidó rendőr londoni ünnepélyességgel emelgeti a karját és mutogatja az autóknak az irányt. Egy-egy pillanatra, az istentisztelet órájában, zsúfolt az egész város, aztán órákon át szinte teljesen kihalt. A városnak van egy egyeteme, de nincs egy nyilvános fürdője, van egy zsidó minisztériuma és egy angol kormányzója, de nincs egy tisztességes vendéglője. A város jellege nem arab, nem keresztény, de a legkevésbé zsidó. A város arca nem nyugati, de megközelítőleg sem keleti. Csak egy ilyen borzalmasan öreg, históriától, Istenek árnyékától, szenvedélyektől átitatott múltú város engedheti meg magának ezt a sehová-nem-tartozást, ezt a kiszakadást a miliőből, ezt a megcsúfolását minden előzetes elképzelésnek. Jeruzsálem nem olyan, ahogy Josephus Flavius elmesélte és nem olyan, ahogy én beállítom. Nem is áltatom magam azzal, hogy el tudom mondani, milyen Jeruzsálem? Mintha az egész város csak ürügyet, csak keretet akarna szolgáltatni mindenféle — zsidó, mohamedán, keresztény — elképzelésnek arra a tartalomra, amiről ők azt hiszik, hogy az Jeruzsálem. * Jeruzsálem, a város, ami sokszor meghalt és sokszor feltámadt az időben, ma megint élő város. Ez a város a Feltámadás városa; de ez a város a Keresztrefeszités és a farizeusok városa is. Az uj, a fiatal zsidók nem érzik jól magukat Jeruzsálemben. Jeruzsálem ma megint él, a világ érdeklődése hatalmas mozdulatokkal fordult feléje, a Jaifa- utca egy házában, a Keren Hajessod, a zsidó Executive irodáiban a történelem egyik legizgalmasabb, legcsodálatosabb jelenségének, egy nép hazavándorlásának, a zsidó nemzeti állam ujjáteremtésének problémáján és kivitelén dolgoznak minden tiszteletre érdemes, heroikus, tehetséges emberek, — de minden, ami ma Palesztinában történik s ami Jeruzsálemnek is uj vérkeringést adott, amit jórészében Jeruzsálemben adminisztrálnak, gondolnak el és onnan igazgatják hivatalosan, valahogy Jeruzsálemtől függetlenül történik. Mintha a város, ami szükségszerűen centruma a mozgalomnak, elvonná magát a mozgalom elől. Tel-Awiwban, a kolóniákban, Haiffában lépten-nyomon minden a mozgalomra utal, az uj zsidó életre utal, szinte védekezned kell a benyomások elől, amik túl- frissek, erősek, aggresszivek, — Jeruzsálemben, ahol hetvenezer zsidó él, keresni kell a' zsidó életet, az uj mozgalmat, a zsidó nemzeti állam fővárosát, keresni kell valamit, ami erre a nagy, alakuló, forrongó, épülő történelmi jelenségre, a zsidó nemzeti állam ujjáteremtésére utal. A Bezalel-iskola kirakatát, ahol zsidó iparművészeti tárgyakat árulnak, szinte örömmel üdvözlőd Jeruzsálem főterén, végre valami; előtte, szemben a postával, egy érdekesen stilizált modern ba-: zá^íélébeu kinyomozod a zsidó információs irodát; aztán forgatod a szemed jobbra és baba, s ha az utcasarkon a jelzőtábla nem hirdetné három nyelven: angol, arab és héber felitásbaD az utca nevét, sokáig nyomozhatnál, amíg uj zsidó vonatkozásokra akadsz. Az uj zsidó állam a fővárosban, Jeruzsálemben készül, de Jeruzsálem nem lesz fővárosa az uj zsidó államnak. * Ugyanakkor nagy tévedés lenne azt állítani, hogy túlzott keresztény hangulata vau annak a városnak, ahol a kereszténység legelső és legnagyobb történelmi jelenetei lejátszódtak. Jeruzsálem talán nem a vallási türelmetlenség, de mindenesetre a vallási féltékenység, a marakodás, a hó, szükper- spektiváju, apróüzletü vallásos irigység városa. A percek, amiket egy vasárnap délelőtt a Megváltó sírja fölé épített templomban töltöttem, életem legkínosabb emlékei közé tartoznak: az a gyanakvás, idegesség, féltékenység, lenézés, közöny, amivel a keresztény szekták ebben a legszentebb keresztény templomban elhaladnak egymás mellett, kitérnek gymás elől — a változó istentiszteletek percre gondosan beosztott sorrendje, a mohó üzlet az olcsó kegyszerekkel, az egész Gondolatnak ez a kegyeletsértő üzletiessége, hideg adminisztrációja ellenszenvesen hat és nem alkalmas arra, hogy fokozottan elmélyült reflexiókra nyújtson alkalmat Annak a szellemében, Akinek a teste egyidőben az oltárkő alatt nyugodott. S az „Omár-mecset“, Mekka után a mohamedán világ legszentebb mecsetje, csak rövid ideje nyilt meg gyaur látogatók számára is; nagy ünnepeken ma is tanácsos az idegennek lehetőleg nesz nélkül viselkedni itt. Jeruzsálemben a templomokba imádkozni, de egyidejűleg egy kicsit gyűlölni is járnak a felekezetek. S a ghetto 50.000 szent zsidaja megbot- ránkozva halad el Zion „vallástalan** zsidai mellett. A ghetto szent zsidai a panaszok falához állanak és óraszámra siratják Jeruzsálem pusztulását. Ebben a híres jelenetben, ami két évezrede mindennap megismétlődik Jeruzsálemben, sok a komédia, sok az őszinteség. Jól sírnak, sok gyakorlattal sírnak, csókolják a falat s nincs kizárva, hogy a séance végén igazán sírnak. Csak azt felejtik el, miközben Jeruzsálem pusztulását siratják, hogy 2000 év után közben kezd lassan felépülni körülöttük Jeruzsálem. Azok a zsidók, akik az uj Jeruzsálemet felépitik, nem akarnak tudni a panaszok faláról, s azok, akik Jeruzsálem pusztulását siratják, nem akarnak tudni Jeruzsálem felépítéséről. Mert — s ez talán a legkülönösebb — a zsidók ghettóban élnek Jeruzsálemben, atyáik városában, a legtisztább zsidó városban, Jerusolajimban. Márai Sándor.
