Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-14 / 156. (1194.) szám
4 * iAJüí^Atí*K I RhAl> iitótí juuus 14, szerda. 99 „Lássa a világ és ítéljen!“ A szlovák-ruszin határ megvonását magyar ón agitációnak bélyegezték — Zsatkovics lelkiismerete nem bírta el az „államalkotás" kudarcát VII. Ungvár, julius 12. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Alii Zsatkovics volt kormányzót közelebbről ismerte, tudja, hogy Zsatkovics a legkomolyabban hitt abban a politikai ideában, amit úgy Amerikában, mint Ungváron képviselt. Mi sem természetesebb annál, hogy a prágai kormányoknak Ruszdnszkóval szemben való megegyezésellenes viselkedése elsősorban őt érintette a legérzékenyebben. Ennek több ízben kifejezést is adott, röpiratában pedig történeti sorrendben ismerteti kudarcának előzményeit. Egy subaalatti népszámlálás A ruszin-szlovák határ végleges megállapítását előíró egyezmény szerint azt az úgynevezett „semleges területekben való népszámlálásnak kellett megelőznie. Erről a történelmi nevezetességű eseményről a következőket Írja Zsatkovics: — Az 1919 augusztus 12-én kelt Proklamáció áttekintése és a most már általánosan ismert metódus, amellyel az 1921 február 16—23-án megtartott népszámlálást a vitás területeken keresztülvitték; Vita a „tycal" szó körül Zsatkovics már elejétől fogva nehezményezte az autonómiának „local“ jelzővel való közelebbi meghatározását. Röpiratában erről igy ir: — Podkarpatská Rus uniójának történetét tartva szemelőtt, úgyszintén a nemzetközi törvényt és az Amerikai Egyesült Államokban látott precedenst az állami jogokat illetőleg szemlélvén, kétségen felül áll, hogy a második paragrafus „local" szava, azaz a „local maíters" (helyi ügyek) kifejezése a „mutters of the interior" (belső köz- igazgatási ügyek) kifejezéssel azonos. (Ezek a kifejezések a békekonferencia eredeti angol szövegéből vannak kivéve.) Még három pont Ezután Zsatkovics a békekonferencia határozatainak Ruszinszkóra vonatkozó második, harmadik és negyedik pontját idézi, mely szerint: „A kárpátaljai ruszinok országa külön képviselőházzal fog rendelkezni. Ez a képviselőház (országgyűlés) törvényhozó hatalommal lesz felruházva, minden nyelvi, iskolai és vallási ügyben, belső közigazgatási ügyekben és más ügyekben" . . . Itt szögezi le azt is Zsatkovics, hogy a béke- konferencia határozata szerint: „A Ruszin Ország kormányzója, kit a csehszlovák köztársaság elnöke fog kinevezni, a ruszin országgyűlésnek fog felelősséggel tartozni." A vágvölgyi szlovák csak iparból élhet, de Prága az ipart tönkreteszi A trencsésii gyárak szomorú sorsa — Mért örökké ellenzékiek a szlovákok ? Az elzárt utak és a bezárt gyárkapuk — Az őslakos politika különösen a gyűlések betiltása, a közös ruszin-csehszlovák bizottság ki nem nevezése és a többi — úgy gondolom — elegendő bizonyítéka annak, hogy e tekintetben sem tartották be a ruszinokkal kötött egyezményeket. Hogy az ilyképpen okozott (elkövetett) igazságtalanság még nagyobb legyen, Slávik dr. zempléni zsupán, közigazgatási hivatalnok, saját nevével ellátott röpiraioí adott ki és terjesztett alárendelt hivatalnokai segítségével, amelyben többek között ilyenek találhatók: „Szlovenszkón nincs ruszin ... és ezért nyilvánvaló dolog, hogy ez nem ruszin, hanem magyarón agitáció." Úgyszintén ez a zsupán titkos utasításokat adott ki szolgabiráinak, amelyekben hivatkozva Szlovenszkó teljhatalmú * miniszterének egy levelére, követeli, hogy oktassák ki járásuk lakosságát arra, hogy minden ellenkező hir (megjegyzés: hogy a ruszin-szlovák határ ideiglenes) koholt és teljesen alaptalan. A titkos utasítást Szlávik zsupán irta alá. Zsatkovics magyaráz Zsatkovics volt kormányzónak politikai téren ez volt a legnagyobb kudarca, ' amit megakadályozni nem volt képes. Ennek tulajdonítható, hogy efölött Ítéletet mondandó, ismét csak a békekonferencia határozataihoz menekül és e határozatokat magyarázza, mikor ágy ir: — A békekonferencia határozata a következő: 1. pont „Csehszlovákia kötelezi magát létrehozni a kárpátaljai ruszin területet a szövetséges és résztvevő hatalmak által megjelölt határokon belül, mint autonóm egységet a csehszlovák államban, és felruházni azt a csehszlovák állam egységével megegyező legmesszebbmenő önkormányzattal." — így tehát — írja Zsatkovics — a fent említett pont alapján Podkarpatská Rus fel van minden önkormányzati joggal ruházva, amely nem ellenkezik a csehszlovák állam egységével. A nemzetközi törvénykezés, szokás és ügykezelés alatt, amelyek nem ellenkeznek egy állam egységével, azon ügyek értendők, amelyek megakadályozzák a többi önálló államokkal való szabad, akadálytalan érintkezést. Például ide lehet sorolni két önálló állam közötti tárgyalások és szerződések ügyeit. Ebben az értelemben az ilyen ügyeket, mint a külügyek, hadügy, vám, vasút, táviró, telefon, posta stb. lehet oly dolgoknak tartani, melyek az állam egységének biztosítására szükségesek. — Hanem messzire nyúló következtetés volna azt állít a ni, hogy egy ilyen autonóm egység közigazgatásának bel ügyei ellenkeznek egy köztársaság egységével, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok 48 autonőniLkus egységének mindegyike be] ügyein ek önkormányza tava 1, i II előleg helyi ügyeinek vezetésével a legteljesebb mértékben fel van ruházva. Trencsén, julius eleje. Azok a vidékek, ahol megritkulnak a szántóföldek, hegyek és erdők váltják föl a sikot, kiválóan alkalmasak az ipar kifejlesztésére. Sőt, az ilyen területeken a lakosság szinte automatikusan kénytelen vagy a kéz- müvesiparhoz, vagy a gyárimunkához folyamodni, hogy a megnehezült életkörülmények között mégis megélhessen. A vágvölgyi szegény ember Trencséntől felfelé már alig tud megélni krumpliföldecskéjéből s mivel a kézműipar sorsát ma megpecsételték a nagyüzemek, a szegény szlovák számára igazán nem marad más lehetőség, mint a gyár. így azután egy-egy jólmenő, bölcs berendezésű üzem valóságos áldás a vidékre. Említettem, hogy Zsolna fejlődését jóformán kizárólag a nagy posztógyár működésének köszönheti — ez adott kenyeret a lakosságnak, ez növesztette a kereskedelmet, a forgalmat, ez gazdagította a vidéket — s ugyanilyen módon vált áldássá Trencsén szempontjából is a sok nagyüzem, elsősorban a Thieberghien-féle posztógyár. A falu népe még csak eltengődik valahogy ezeken a bérces, erdős vidékeken, a Vágvölgyének szűk termőföldsávja csak megtenni a legszükségesebbeket, ha el is önti a víz néha-néha a föl- decskét, ha mindinkább fokozott erővel nyom is az adó, ellenben a városokba és a városok szűk környékére szorult nép nem láthat más lehetőséget, csak a gyárat, vagy — Amerikát. Régi dolog, hogy a szlovákság, amint csak teheti, itthagyja hazáját és kivándorol. Tudjuk, ho£y az összeomlás után még fokozódott ez a kivándorlás és tudjuk, hogy mi volt az oka. Az is ismeretes, hogy a hajdani Magyarország mennyivel több kereseti lehetőséget biztosított ennek az egyelőre primitív iparral foglalkozó népnek, mint Csehszlovákja. Hisz Budapestet jóformán kizárólag szlovák munkások építették, a nagy magyar aratásokat itteni kaszások végezték s a tutajos vidám énekszóval és pompás humorral szállította a fát le Magyarország felé. De hova szállítsa ma, ha Komáromnál megszűnik a világ s a határ elzárja az életet? Fölfelé Csehországba tutajozni nem lehet. Drótostótok szomorú dekadenciája Régen a primitív szlovák kézműipar még csak eltengődhetett. Az üvegesek, drótosok, tutajosok megélhettek. De ma, amikor a nagy cseh ipar megfojtja a gyengét? Hányszor szorult össze a szivünk Prágában, ha egy-egy utcasarkon, egy-egy kávéház bejárata előtt szlovák kisgyerekeket láttunk ődöngeni, kezükben néhány drótfonat, esetleg már gyárban készült ruhaakasztó vág yegérfogó s oly szánalmasan, csaknem sírva kináígatják megvételre nevetséges áruikat! Ez már nyomor, ez már koldulás — a nagyipar versenyében eddig siilyedt a hajdani becsületes és romantikus drótostótság. Mondom, özek mind ismeretes tények. De ha az ember igy közvetlen közelből látja, mint én most s látja a hajdan megkezdett orvoslási lehetőségeket s látja ezeknek az orvoslási lehetőségeknek mostani szisztematikus háttérbe szorítását — az ember okul s mosolyog a nagy bombasztokkal, de pozitívumok nélkül Prágából kolportált felszabadj tási mesékenA szlovákok ellenzékiségének gyökereinél Bizonyos, hogy a vágvölgyi szlovákság számára s utóvégre ez a szegényebb szlovákság leglényegesebb része, mert a délebbre esők s a keletiek jól elélnek a földmivelés- bői, az árvaiak, liptóiak, turóciak pedig kevesen vannak), a vágvölgyi ipar virágzása lenne a legnagyobb áldás. A kézműipar meghalt, Amerika elzárta kapuit, nem marad más hátra, mint az itteni gyárak kifejlesztése. Valamikor ez is volt a cél, de ma? Megölik a szlovák gyárakat s megölik a szegény „fölszabadított" népet. Uíóvégre kenyér is kell s nem minden a mese. Mi talán azt hittük, hogy a szlovák néppárt ellenzékisége valami kiszámíthatatlan belső érzelemből fakadt, valami „Ugocsa non coronat" van benne, ha azonban végigutazzuk ezt a szép, sz??ény vidéket, uton-utfélcn föllelhetjük az ellenzékiség valódi gyökereit. Ez a nép, mely a szlovákság masszáját alkotja, nem találja meg életlehetőségét, a pillanatnyi rendszerben s mig hajdan fejlődhetett, élhette kis iparát, dolgozhatott a gyárban, vallásos, katolikus lehetett, addig ma mindettől meg van fosztva. A magyarok alkotmányában nem hiába van valami az angolból, a másnyelvü népek kezelésében is hasonlított a magyar módszer az angolhoz: a kisember mindig meg volt elégedve vele, mert gazdaságilag kielégíthette s csak a mindennapi léten tulemelkedő, irracionális hazafiság keresett többet, keresett mást .keresett nacionális érvényesülést. De ma e kisemberek mindennapi léte van megtámadva! Az ipar megfojtása Az ipar megfojtására pedig példa Trencsén. Évtizedekkel ezelőtt francia katolikus, papi tőkével fölépítették a Thiberghien-féle posztógyárt, melyben messze a vidékről elhelyezést találhattak a földtelenek. Magyar konjunktúrával nagyszerűen ment az üzem, de persze a cseh textilipar konkurenciáját és politikai szupremáriáját már nem bírta ki a gyár. Ma még dolgozik ugyan s a munkások között példás a rend, (jellemző a katoliku vidékre, hogy a munkások katolikus szervezetekbe tömö- \ rülnek a katolikus gyárban), de éppen ottlétem alatt hallottam, hogy a tulajdonosok Trencsénbe érkeztek s tanácskoznak a jövőről, mert az üzem fentartása óriási módon megnehezült. Ha ezt a gyárat becsukja, akkor sokszáz ember megint nem tudja, mitevő legyen. Föld nincs, Amerika nincs, kézműipar nincs, Magyarország nincs — hát mi van? S igy van a többi trencséni gyárral is. A Reithofer-féle gyár áll. 200 ember munkanélküli. Léderer lovag hajdani borovicskagyára küzködik. A Titanit robbantószer-gyár már többször átalakult és ki tudja, mi lesz vele. A legludákabb Iudákok A megyeszékhelyt elvették Trencséntől. Az ipart fojtogatják. Nem csodálható tehát az ellenzékiesség. Kétségtelen, hogy Szlovenszkó legfanatikusabb ludákjai éppen ezen a vidéken laknak- A város képviselőtestületében is övéké a többség s a polgármester a közszeretetben álló Misz Rezső szintén néppárti. Jellemző a lakosság politikai hangulatára, hogy a katolikus néppárt nem átallott a helybeli zsidósággal közös frontot alkotni a városházán, csakhogy mindenekelőtt a város gazdasági és kulturális jogai érvényesüljenek. Furcsa dolgot meséltek nekem továbbá az elmúlt hónaook politikai eseményeiről is, arról az időről, amikor a szlovák néppárt közeledett a koalíciós kormányhoz s mármár úgy látszott, hogy feladja eredeti autó- nomista programját. A városban, a képviselőtestületben, a lu- dákok között ez a hir óriási konsterná- ciót okozott. Napokig szinte úgy látszott, hogy bajok lesznek az itteni ludákoknál s csak, amikor a párt elsimította az akar- nokok törekvését, nyugodtak meg a vidék kedélyei. De egy olyan néppárti képviselő, aki feltűnő módon kacérkodott a kormánnyal és az édes miniszteri tárcával, örökké lehetetlenné tétetett Trencsénben. E képviselő miatt különben is bajok voltak már kormánypártisága miatt a szlovák néppárt egyik helybeli eminens tagja csupa haragból és rancu- neból ki is lépett a pártból s ludákká vált. Ahol a magyarság mítosz és tradíció Nem véletlen, hogy Trencsénben és vidékén laknak a legtisztább szlovákok. E nép csak iparból élhet, a régi magyar világ minden eszközzel támogatta a vágvölgyi ipart, most pedig a cseh konkurrencia miatt egyre szükebbre szorul a gyűrű, egyre kevesebb a munka és több az adó. Hát itt ne legyen ellenzék? Hát itt ne legyen visszasirás? A vidéki falvakban megfigyelhető, hogy a lakosság, melynek fiatalabbjai hajdanában már beszéltek magyarul (büszkék voltak, ha magyarul tanulhattak vagy tudtak), mily szívesen gondol vissza a régi időkre. Azok előtt a fiatalok előtt pedig, akik nem emlékeznek már a hajdani időkre, a magyarság valóságos mítosz és tradíció, tündérmese, melyről az öregedők nap-nap után mesélnek az ifjúságnak. A Táros mindent a saját erejéből tesz A nagy adónyomorban és ipartalanragban valóságos szerencse, hogy az őslakosokból alakult helyi közigazgatás a város tradícióiénak és fejlődési vonalának megfelelően kezeli az ügyeket. Misz Rezső polgármester kölcsönt is kapott a város számára s minden igyekezetével, ügyes üzleti érzékével a város felvirágoztatása mellett vanValóban, ha itt valami előnyös fejlődés történik, ezt sohasem a kormány, hanem mindig csak a város, az őslakosság okozta. Kívülről jött segítség egyszerűen —' nincs. A város szlovák s a zsidókon kivül alig beszél valaki magyarul. De a lakosság érzelme egyáltalában nem centralisztikus, de az őslakosok között soha sincs torzsalkodás s mindenki csak a szép Vágvölgyének gazdasági föllenditésén fáradozik- Prága büntetése volt a „felszabadított", de „magyarón" vidékkel szemben, hogy elvette a megyeszékhely- ségét, ámde ez még hagyján! Csak a gyárakat hagyja meg, csak az ipart hagyja meg, hogy a nép dolgozhasson és ne ismerje meg soha az amerikai nyomort. Éljen tovább a Thiberghien gyár és gyártsa tovább a posztót. A posztót, mely már régóta ennek a vidéknek a specialitása olyannyira, hogy már a török hódoltság idején igy ir az egyik török basa a trencséni polgárságnak: „Azután gyaurok, szállítsátok nekem a ti híres ipartok jó posztóját, ugyanolyat, mint amilyet nemes Baré- nvi mester szállított nekem annakidején Bánból." Szvatkó Pál. Az olasz fascizmus kiskátéja A Manchester Guardian római levelezőjének közlése szerint Olaszország könyvpiacát elárasztották az úgynevezett fascista katekizmussal, amely a következő szabályokat tartalmazza: — A civilizáció számodra nem létezik! Számodra egyedül csakis az italianizmus létezhet! — Tisztítsd meg színházadat mindentől, ami Istent, a családot, a hazát, vagy a pártot sérti! — Olaszországban mondhatod, hogy Olaszországot rettenetesnek találod; a külfölden azonban dicsérned kér! hazádat! — Ha Olaszországról vitatkozol és érveid kifogytak már, úgy a vitát ezekkel a szavakkal fejezd be: Olaszország nagyon szegény ország! — A fascisták részére az utolsó háború nem volt az utolsó, hanem az első nagy háború! — A szuronyt és a fegyvert nem azért adták neked, hogy az feküdjön és elrozsdásodjon, hanem, hogy a legközelebbi háborúra készen tartsd! A fascista kenyere a háború! / — Tradicionális hazugság az, hogy Franciaország a mi testvérországunk! — A te vezéred Mussolini s az egész világon csak egy Mussolini van!
