Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-09 / 129. (1167.) szám
2 Elnök szavazás alá bocsátja az indítványokat. A cseh, német és magyar polgári pártok a három napi tárgyalási idő mellett szavaznak. A kisebbségben maradt szocialista pártok óriási lármában törnek ki. Malypetr elnök ezután bejelenti, hogy a ház elnökségének határozata értelmében a legközelebbi plenáris ülés szergán délelőtt 11 órakor lesz a következő tárgyasorozattal: 1. az agráriusok által benyújtott vámjavaslat; 2. az állami tisztviselők iizetésrende- zéséröl szóló javaslat; B. a tnnitótörvény; 4. az orvosok fizetésrendezésérÖl szóló törvény- javaslat; 5. a cukoradó fölemeléséről és 6. a szeszadó felemeléséről szóló törvényjavaslat. Remes cseh szociáldemokrata az elnök szavai után szólásra emelkedik s kijelenti, hogy nem ért egyet az elnök által beterjesztett tárgysorozattal s javasolja, hogy az állami tisztviselőkről szóló javaslatot a vámjavaslat elé tegyék. Elnök névszerinti szavazást rendel el. A szavazás Remes javaslata mellett szavaznak a kommunisták, valamint a cseh és német szociáldemokraták, a német nemzetiek é9 német nemzeti szocialisták. A szavazás óriási lárma közben folyik le. A kommunisták a szlovák néppártiakkal, a cseh nemzeti szocialisták a cseh nemzeti demokratákkal tűznek össze. Remes javaslata mellett 111, ellene pedig 144 képviselő szavazott. A szavazás eredményét a szocialista pártok ismét nagy lármával fogadják. Különösen Bourival nemzeti szocialista fenyegeti heves gesztusok közben a nemzeti demokratákat. Elnök állandóan csönget. Mikor a lármában kis szünet mutatkozik Bergmann nemzeti szocialista terjeszt elő javaslatot, hogy a tisztviselők, a tanítók és az orvosok fizetésének rendezéséről szóló javaslatokat tegyék a tárgysorozat első pontjának. Elnök ujahb szavazást rendel el. A nemzeti demokraták most a kisebbséggel szavaznak. Óriási lárma közepette történik a szavazatok megolvasása. A javaslat mellett 122, ellene pedig 132 képviselő szavazott. Ezután a képviselők nagy lármája közben az elnök berekeszti az ülést. Brazília kilép a népszövetségből Rio de Janeiro, juratus 8. Á. „Glob©“ nevű la/p óiztos forrásból úgy értesül, hogy Brazília & népszövetség októberi ülésszakán mér nem vesz részt, ellenben a közeli hetekben hivatalosan kijelenti, hogy egyszer s mindenkorra kilép a népszövetségből. Madrid, juni/us 8. A Fabra-sajtóügynökség tudósítója előtt Yunguas külügyminiszter nyilatkozott Spanyolország és a népszövetség viszonyáról. A legutóbbi napok eseményei nyomán valószínűnek látszik hogy a népszövetség elfogadja Lord Róbert Cecil spanyol ellenes indítványát. Ha ez megtörténik, Spanyolország érdeklődése a népszövetség iránt csökkenni fog. Egyelőre azonban semmi kétség sem férhet Spanyolország lojalitásához és az állandó megbízott távolléte csak véieblen- ségből történt. . ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY....00 —— Ir ta: LÁZÁR ISTVÁN (30) — Szólj, uram, én úgyis sejtem, hogy meghalt Harangvirág ... — nyöszörgőit az öregasszony. — Láttam a szeme búcsúzó sugarát, amikor elment. És tudtam, hogy örökre megy el . . . Mutsuhito Dsain szótlanul bólintott. — A Halál istene megkönyörült hát rajta? — sirt föl az öregasszony halkan. — Harangvirág! Én kedves leányom . . . lelkem virágbaröppent sugara . . . Összekulcsolta kezét s térdre roskadt. Ömlött a könnye szikkadt szeméből, mint a meleg zápor. Fonnyadt ajkán úgy sziszegett a kin, mint mikor az égő szén kialszik a yizessajtárban. — Ne sirj — remegett Mutsuhito Dsain ajkán a szenvedés. — Mit mondott, amikor elment? — Semmit — nyögte Barack asszony —, csak megcsókolt: Messze megyek, Barack anyám, de nyugtasd meg a szerelmesemet is, mert Dai-Kok megsegít és visszajövök . . . — Tudtad-e, hogy hová indul? — Nem mondotta . . . Kicsi, szép Harangvirágom! Mutsuhito Dsain szeméből kibuggyant a könny. Kopp . . . Úgy esett le, mint a gyémánt. Barack asszony eléje kúszott. — Hol -halt meg a lányom? — emelte rá fájdalmas szemét. — Amerikában 1926 junius 9, szerda. cismammaamnmm^mamammm Föllobbant az autonomista mozgalom Elzászban is A katolikus papok felhívása — Aggodalom Párisban Paris, junius 8. Franciaország pénzügyi bajaihoz most egy másik súlyos belpolitikai probléma szegődik, mely épp úgy veszedelmessé válhat az országra nézve, mint a frankesés. Elzasz-Lotharingiában katolikus részről komoly autonómista törekvések észlelhetők, melyek'mindenesetre összefüggésben állanak Franciaország rossz gazdasági helyzetével. A strassburgi katolikus lapok tegnap felhivást közöltek, mely az elzasz-lotkaringiai hivőknek szólt. A felhivást körülbelül százan Írták alá, köztük Ricklin dr., az elzászi német autonómista mozgalom vezetője és számos pap. Felsorolja a nép autonómista követeléseit, többek között a francia keretek közt megadandó köz- igazgatási autonómiát, a német nyelv behozaA nemzeti demokrata Národni Listy már az őszi választások óta mindenképpen arra törekszik, hogy jóbarátságban éljen a szlovák autonomista pártokkal s jóllehet Kraimarékat a legnehezebb probléma, a szlovák nemzet elismerése választja el Hlin- káéktól, mégis sikerül sajtójában legalább annyit elérnie, hogy hol maga Hlinka, hol pedig a szlovák néppárt egyik-másik vezető politikusa kirohanást intéz a magyarok eltalát az összes iskolákba, az Elzasz-Lotharin- giai vasutak teljes függetlenitését, a konkordátum fentartását, a mezőgazdaság, a szőlészet, az ipar és a kereskedelem védelmét, bi- jpnyos adóreformokat s az elzászi polgárok egyenjogúsítását a közigazgatásban. A manifesztum végül kijelenti, hogy az elzászi nép minden imperializmusnak, sovinizmusnak és militarizmusnak halálos ellensége. Párisban komoly aggodalmakat okoz az elzásziak mozgalma s beavatott körök értehtet- lennek tartják, hogy ez a nép, amely a háború befejeztével oly örömmel csatlakozott Franciaországhoz, most széleskörű autonómiát követel. A mozgalom motívumait általában a katolikusellenes baloldal uralmára és az ország pénzügyi heyzetére vezetik vissza. len. Hlinka András, amint ezt annak idején jelentettük, amerikai utazása előtt nyilatkozott a Národni Listy munkatársának s e nyilatkozat a csehszlovák imperializmusnak egyik legkihivóbb és úgy látszik nem felelőtlen megnyilatkozása volt. Legújabban meginterjúvolta a Národni Listy Tiszo szlovák néppárti képviselőt, aki ma, Hlinka távolétében, egy öttagú bizottsággal vezeti a néppárt ügyeit. Ennyit mondott Tiszo dr. a Národni Listy szlovák szerkesztőjének. Kramarék a nyilatkozatnak természetesen óriási politikai fontosságot tulajdonítanak. A Lidové Noviny a Hlinka-párt válságáról Amióta Hlinka bombasztikus nyilatkozata után hajóra szállt, a cseh sajtó napok óta azt a hirt kolportálja, hogy Hlinka távozásával máris egyenetlenségek támadtak a szlovák néppárt kebelében. A Lidové Noviny mai száma azt jelenti, hogy a harc főleg a taktikai irányelvek hívei és a gyakorlat emberei között folyik. Tuka szárnya, amelyet Hlinka is támogat, ma elvesztette befolyását és olyanok jelentkeznek vezetőknek, akik azt hiszik, hogy régi politikai tapasztalataik révén erre hivatottak. A pártot ugyan egy többtagú direktóriumnak kellene vezetnie, (le az egyéni elöíörések elég erősek ahhoz, hogy az akarnokok a saját törekvéseiket juttassák érvényre. Ma még arra nézve sincsenek egy véleményen, hogy támogas- sák-e a hivatalnokkormányt, vagy pedig továbbra is ellenzékben maradjanak. A párt bals-zárnya azon a véleményen van, hogy a hivatalnokkormány nem nagy érdeklődést tanúsít Szlovenszkóval szemben s ezért vissza akar térni a régi intranzigens ellenzéki taktikához. Tuka viszont az ellenkezőjét akarja s minthogy ma erre gyengének bizonyult, talán azért állt a rodobranc- szervezet élére. A Lidové Noviny végül megállapítja, hogy a szlovák néppártban drámai válság állott be és ma nagyon nehezen található olyan művész, aki a pártválságot egy győzelmes és harmónikus megoldáshoz tudná vezetni. nr r ——————< Az orosz kommunisták megrój ják a lengyel kommunistákat Varsó, jupius 8. Vilnai lapok moszkvai jelentése szerint a harmadik internacionálé végrehajtó bizottsága nincs megelégedve a lengyel kommunista párt legutóbbi viselkedésével. A bizottság állítólag el is határozta, hogy megrója a lengyel kommunistákat a Pilsudski-puccs idején tanúsított magatartásuk miatt. Moszkva megállapítja, hogy a lengyel kommunisták Pilsudski pártjára álltak, s igy kompromittálták a lengyelországi kommunista mozgalmat. A lengyelországi uj helyzet beható megtárgyalása után a végrehajtó bizottság fölszólította a lengyelországi kommunista pártot, hogy vegye fel a harcot egyrészt a fascisták, másrészt Pilsudski tábora ellen. — A ladmóci állami hid ügye a parlament előtt. A Bodrogon keresztül vezető 1 d móci állami hidat az 1919. évi harcoknál a csehszlovák haderők felgyújtották és a hidat a mai napig sem építették fel. A hid felépítése ügyében a község elöljárósága és lakossága a különféle hatóságoknál már nagyon sokszor interveniált, azonban eddig ígéreteknél többet nem kapott. Tekintettel arra, hogy a község gazdái földjeinek nagyobb része a Bodrog túlsó partján fekszik és igy azok megmunkálása a kompon való közlekedéssel nagyon nehézkes és költséges, Grosscbmid Géza dr. keresztényszocialista szenátor a közmunkaügyi miniszterhez kérdést intézett, amelyben sürgős intézkedést kér. Tiszo nyilatkozata — Teljes egészében helyeslem Hlinka elnök nyilatkozatát. Üdvös dolog, hogy a Hlinka-párt elnöke ilyen határozottan precizirozta viszonyunkat a magyarokhoz. Már legfőbb ideje volt, hogy a magyarok megtudják, hogy a szlovákok egyszersmindenkorra szakítottak a hungarizmussal. S ilyen nyilatkozatadásra a leghivatottabb maga Hlinka volt, jóllehet előtte ugyanezt megtette Juriga és Tuka is. A magyaroknak már nincsen joguk hivatkozni a szlovákokra, sem benn az országban, sem pedig a nemzetközi fórumok előtt. — A szlovák néppárt autonomista politikáját a magyarok saját eredményüknek tüntették fel. Ezt önmaguknak szuggerálták be s azután úgy hozták nyilvánosságra, mintha a szlovák autonomista mozgalom hungarista célokat szolgálna és a régi Magyarország visszaállítására törekednék. Ez azonban óriási tévedés. Ebben rejlik az ö tragédiájuk. Politikai naivitás gondolni arra, hogy a szlovákok talán már elfelejtették a magyar elnyomatást. Ha valaki, úgy a szlovákok a legnagyobb ellenzői az integer Magyarország visszaállításának s mindenkinek tudomására kell hozni, hogy minden ilyenfajta akció elsősorban a szlovák nép ellenállásán fog hajótörést szenvedni. A csehszlovák köztársaság drága és egyetlen hazája a szlovákoknak és semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a szlovák talentum és a szlovák szorgalom érvényesülni is fog államunkban. — A magyaroknak éppen ezért nincs okuk zúgolódni sem Hlinka, sem a néppárt és egyáltalában a szlovákok ellen. S éppen ezért kell a legerélyesebben visszautasítani a magyar sajtó támadásait. A magyaroknak tudniok kell, hogy a szlovákok a győzők, a magyarok a legyőzöttek. Minden mozgalom, amely a régi Magyarországot vissza akarná állítani, vagy pedig a mi drága csehszlovák hazánknak ártani akar, a szlovák népnél kérlelhetetlen visszautasításra fog találni. fifi „A szlovákok győzők — a magyarok legyőzőitek” Tiszó ssüevák néppárti képviselő megerősíti és megtoldja Hlistfca magyarellenes kirohanását — Cseh vélemény a Miinka-párt&an dúló személyi harcokról — Ó, jaj nekem . . . még halálba szentült arcát sem láthatom ... Én édesem, Harangvirág! Én most mindjárt Buddha elé járulok, imádkozom érte s téged megátkozlak, uram, Mutsuhito Dsain . . . — Miért? — révedt rá csendesen. — Te űzted el . . . nem tudom, mért ment el . . . csak annyit mondott egyszer, hogy isteni küldetés vár reá . . . Igen, te űzted halálba őt, ki oly igen szeretett téged. Te Ölted meg! Mutsuhito Dsain összeszoritotta ajkát s csendesen sirt. — Tudom ... — mormogta bánatosan. — Gyűjtögette legédesebb csókjait, hogy neked adja, ha majd hazajössz a fehérek országából, de neked nem kellett az ő virágszerelme, mely tisztább volt, mint az égbe- szálló imádság. Mondd, nem fáj a szived, uram, Mutsuhito Dsain, nem sajnálod szegény kis muzmédat? A tudós némán bólintott s forró könnye le-lekoppant a fehér gyékényre. Barack asszony csendesen jajgatott. — Elnémult a gitárja, mellyel a Fölkelő Napot köszöntötte és a te lelkiedhez szélt... Nincs már Harangvirág . . . nincs már kicsi muzméd ... és én is elárvultam öregségemben, most bizonyosan elküldesz házadtól, mert már nincs leányom . . . — Nem — rázta fejét a tudós —, nem küldelek el, csak ne kínozz bánatom percében! Ne sirj! Talán még ma meglátod leányod halálba szentült arcát, mert én hazahozom . . . — Ö, uram — bámészkodott rá —, hogyan tudnád hazahozni, amikor olyan mesz[sze. van? — rázta ősz fejét kétkedőn. — Most már téged is sajnállak és arra kérlek, vigyázz, elmédben nehogy megzavarodj . . . Mutsuhito Dsain sötét fájdalmában maga elé révedt. — Vigyázz a házra, Barack asszony, írást adok neked, hogy, ha nem jönnék visz- sza, legyen a tied. Rendőrök őrzik a házat, senkinek se szólj, ha esetleg megszökném, hogy hazahozzam Harangvirágot . . . Megértetted? — Igen — motyogta hálásan. — Ne aggódj, elegendő yent adok. Nesze . . . Most pedig hagyj magamra, mert a lelkiem összetört és szeretnék megpihenni.' — Mint fáradt galamb a zöld ágon — hajolt földig előtte és a szemében valami kapzsi hála reszketett. Hajbókolva ment ki. Már belenyugodott a változfaatatlanba. Meghalt Harangvirág, nem csilingel többé . . . Mutsuhito Dsain elgondolkozott. A repülőgép . . . Ott van a ház felső padlásán az elektromos repülőgép, amelyet, ő konstruált. Néhány óra múlva San-Franciscóba ér . . . Gyorsan öltözött. Japán diszköntösét vette föl. Mit vigyen magával? Semmit. Csak egy csokor krizantémot. Amit a szegény muzmé sajátkezű lég ültetett . . . Hadd hervadjanak el ott az ő sirjában, mert bizonyos, hogy az amerikai hatóság nem fogja kiadni tetemét. — Barack asszony! — hívta be csendes tapssal. — Mit parancsol az én uram? — Vágd le a kertünk legszebb krizantém ait! . . . Fölsurrant nesztelenül a felső padlásra és az elektro-aeroplánt fölszerelte. Aztán a virágcsokrot a gép ürhasitó nyergére akasztotta és letekintett a kémlő-ablakon. Ott állanak a rendőrök alant és a kaput őrzik. Lapos sajkájuk alig-alig billen. Merően figyelnek. Rajta! A tetősödéi sinje megnyikordult halkan és bemosolygott a léken a végtelen ég. A bárányfelhők aranylilán úsznak. Várt egy kicsit. Aztán beszállóit a gépházba s metszett ablaklalait lezárta. Kész. Kezét a magassági kormányra fektette s az akkumulátor kapcsolóját benyomta a gép motorjába. Villany szikrák sercegték körül. Egy csavart megindított és a gép föl- emelkedett. — Vigyázz! — csattant meg a fegyvex- szij a kapu alatt. Sortüzet adtak rá, de az elektro-aero- plán egy pillanat múlva eltűnt az őserő szárnyán, mint az egekbe szálló gondolat. XXIV Repült Mutsuhito Dsain a „Világok Madarán". Másodpercenkint éghatárok maradottak el mögötte. Gépmadár, mely a levegőtengerből táplálkozik! A perpetuum mobile, mely lélekszéditő rohanása közben vonja ki magának a levegő elektromos energiáját. Az emberész csodája. Szárnya sincs, mégis átrepülhet az egész világon és ezer esztendőkig repülhetne megállás nélkül, ha nem irányítaná és szabná meg rohanása célját az ember, ki látja már a teremtő Világistenség rejtett titkait. ' (Folyt, köv.^
