Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-08 / 128. (1166.) szám
1926 junius 6, vasárnap. 7 V ilágkongresszus egy népnek ötezer éves sírja fölött Itália őslakosainak kultúrája — Egyik feltevés szerint a magyarnak rokona a etruszk Firenze, junius eleje. Érdekes tudományos kongresszus üit össze az elmúlt hónapban Firenzében. A világ minden tájáról vettek részt rajta történészek és nyelvészek, akik az etruszk nép ötezer éves titkának megfejtésén fáradoznak. Ennek az őskori népnek ugyanis, amely jóval a rómaiak előtt virágzott, sem eredetét, sem nyelvét, sem történetét nem ismerjük. A kongresszus azért választotta színhelyéül Firenzét, mert itt külön etTuszk-muzeum van, amely bőséges anyaggal rendelkezik. Az etruszkokról az első feljegyzést Herodolos müveiben találjuk, aki tudvalévőén 2500 évvel ezelőtt élt. Hérodotosz csak futólag említi ezt a népet, amikor azt is írja, hogy szerinte az etruszk nép a lidiaiaktól, egy kaukázusi eredetű fajtól származott. A mai tudomány általánosságban annyit tud, hogy az etruszk nép hatalmas birodalmat teremtett, amely körülbelül ötezer évvel ezelőtt Illíriától, a mai Horvátországtól, kezdve Ibériáig, a mai Spanyolországig és a Vezuvig terjedt. Aránylag magas kulturfokon állott, amint ezt a fenmaradt műemlékek bizonyítják. Ez a csekély ismeret szédületesen megbővülne, ha sikerülne megfejteni az etruszk nyelvű feliratokat. A megfejtéssel azonban a világ leghíresebb nyelvészei is hiába próbálkoztak eddig. Mindössze néhány szónak sikerült megállapítani a jelentését, de ennek alapján semmiképpen sem lehet tovább menni. Trombetti bolognai etruszkolőgus legújabb müvében közli is azt a húsz szót, amelynek jelentését a jobbról-balra való olvasás alapján sikerült megfejteni. Magát az etruszk ábécét Lipsius tanár már megállapította. Nem az Írás tehát a titok, hanem az, hogy milyen nyelv családhoz tartozott az etruszk. 'A kérdéssel foglalkozó tudósok keserves munkájának egész eredménye eddig húsz jelentéktelen szó, — például cián annyi mint fiú, sech annyi mint leány — de ezek a szavak semmiféle ismert nyelvre sem utalnak. A legrégibb történeti nyomok sem adnak útbaigazítást. így többek között Halikarnasszusi Dionizusz nem tudta megállapítani, vájjon az etruszk nyelv á görög nyelvcsaládhoz tartozott-e. A ma élő tudósok egy része az ősi saanszkrit nyelvvel gondolja az etruszkot rokonságba hozhatni, mások viszont a koptok nyelvével, A mi ffiempontunkból Martba francia tanár feltevése a legérdekesebb, aki az etruszk nyelvet ősmagyar, illetve finnugor eredetűnek tartja. Az olasz Carlo Pauli egy nagyszabású illusztrált munkában adta közzé az etruszk nép történelmi emlékeit. A feliratok fényképei alatt mindenütt ez a megjegyzés olvasható: „Nem sikerült megfejteni." A legutóbbi időben főként a berlini múzeumban levő feliratos kőtábla állt az etrusz- kológusok érdeklődésének előterében. Ezt a kőtáblát Nápoly közelében Santa Maria Capua Vet ere mellett találták. Felirata latin betűkben átírva a következőképpen fest: ISVEI TVLE ILUCVE, ILVCUPER PRISH AN TI, AR VUS, TA HIVS, NUNTHERV. A feliratot olvasták élőiről hátrafelé, azután hátulról előre ,a szavakat gyököztók, hasonlit- gatták, de az irás továbbra is megőrizte sokezer éves némaságát. Éppen ezért keltett nagy szenzációt a milánói Cavallazzi bejelentése, hogy megtalálta az etruszk nyelv kulcsát. Az egész világon szétvitte a hirt a táviró. A szenzáció azonban rövid életű volt, mert kiderült, hogy a „felfedezésben" Cavallazzit már régen megelőzték. Cavallazzi azt állította, hogy a görög nyelv alapján jutott a titok nyitjára. A tudományos világ nagy megütközéssel értesült erről, mert hiszen századok óta hiába vesződtek a legnagyobb görög nyelvtudósok is az etruszk feliratokkal. Cavallazzi Prenesztesz arany fibuláján, amelyet a római Őstörténeti muzeum őriz, olvasta az etruszk betűs feliratot s ezt vélte megfejteni, jóllehet ezt a feliratot már előtte 30 évvel megoldották Cavallazzi erről semmitsem tudott, ami egyébként nem csoda, mert sohasem foglalkozott az etruszkölógiával és a nyelvészettel. Ez a felirat ugyanis a tudósok véleménye szerint régi latin nyelven van írva és sohasem volt etruszk. Mindössze a betűk mutatják a görög és az etruszk ábécé keverékét. A felirat balról jobbra olvasva latin betűkkel ez: MANIOS MED VHEVHAKED NUMASIOI Ez a tudósok megállapítása szerint mai latinság- ban így hangzik: MANIUS ME FECIT NUMERIO vagyis: „Manius készített engem Numerius számára." Cavallazzi külön röpiratot adóit ki, amelyben azt vitatta, hogy a négy szóból álló felirat „jókívánságot foglal magában egy ur és leánya számára és szitkot szór ellenségeikre". Cavallazzi műegyetemi tanár s így elmélete nem sok vizet zavar. A tudósok napirendre tértek felette és az olasz sajtóban elhangzott nyilatkozatok alaposan megtépázták Cavallazzi babé- rait. A mostani kongresszustól uj eredményeket várnak s remélik, hogy a tudomány közelebb jut az etruszk titokhoz. Német diákforradalom Hannoverben Kétezer diák Lessing tanár miatt kivonult a műegyetemről és testületileg Braunschweigba költözött Hannover, junius 7. Lessing tanár, a hannoveri műegyetem szociáldemokrata előadója, mint ismeretes, annak idején nagy propagandát fejtett ki Hindenburg elnökké- választása ellen. A hannoveri műegyetem diáksága nagyrészt jobboldali diákokból áll, s mivel maga Hindenburg is hannoveri, érthető, hogy a város ifjúsága teljes erejével a lokálpatriotizmus ellen vétett tanár ellen fordult. Kezdetben bojkottálták Lessing előadásait, majd tüntetéseket rendeztek ellene, s a porosz kormány erélyes közbelépésére volt szükség, hogy a diákság terrorját megakadályozza. Az utóbbi napokban a helyzet ismét kiéleződött. A diákók nem jelentek meg Lessing előadásán, a folyosókon szidalmazták a demokrata érzelmű tanárt, amire az akadémiái tanács több diákot kizárt az egyetemről. Tegnap az ifjúság teljes számmal szolidaritást vállalt a kizárt diákokkal s elhatározták, hogy elhagyják a hannoveri technikát. Ma reggel egy gyűlésen testületileg kijelentették, hogy mindnyájan a közelben lévő braunschweigi technikai főiskolára költöznek át. Ezt az elhatározásukat azonnal meg is valósították s délelőtt 11 óra 15 perckor különvonattal Braunschweigba utaztak. A sztrájkoló és forrongó diákok száma körülbelül kétezer. Braunschweig, junius 7. A hannoveri diákok különvonata délben 12 óra 33 perckor Braunschweigba érkezett. A hannoveria- kat a pályaudvaron az itteni diákság óriási lelkesedéssel fogadta. Körülbelül 3000 egyetemi hallgató ezután tüntető menetben a Keglerheimbe vonult, ahol népgyülést tartott. A gyűléssel kapcsolatban arról is tanácskoztak, hogy miként lehetne a kétezer hannoveri diákot Braunschweigban elhelyezni. Aláírták az elöázsiai Locarnót A török-angol szerződés végleg szabályozza a mosszuli kérdést — „Most az orosz Locarnó kerül sorra” írja az Observer — Egy uj állam keletkezése London, junius 7. Tegnap délután Angó- rában aláírták az angol-török érdekegyensúly megformulázásáról szóló szerződést. E szerződés végleg szabályozza az iraki, kérdést és a világpolitikának ezt az évek óta fenyegető problémáját egyszer s mindenkorra eltünteti a politika porondjáról. A törökök elismerik az önálló iraki államot, amelynek határait az 1924-ben megállapított, úgynevezett brüsszeli vonal alkotja. Angóra mindössze bizonyos kisebb változtatásokat tudott elérni. Törökország és Irak biztonsági paktumot kötnek. Angolország és az irakállam kötelezik magukat, hogy nem támogatják a kurdok mezopotámiai fölkelési mozgalmait. Az Observer az angol-török szerződést <* közeli kelet Locarnójának mondja, amelyet most már okvetlenül követnie kell egy Oroszországgal kötött Locarnómk. Az angol diplomáciának sikerült barátságosan megegyeznie Németországgal is, Törökországgal is. azaz aszal a két állammal,* amelyet 0‘oszországhoz bizonyos szorosabb kötelékek fűznek. A török nemzetgyűlés ma külön ülést tartott, amelyen ratifikálta a mossuli szerződést. Tegnap az aláírás tiszteletére ünnepi ebéd volt Angőrábau. Sir Roland Lindsay, angol nagykövet, hétfőn visszautazott Konstanti- nápolyba. Az angol-török szerződés tiz évre szól. A határok békéjének érdekében egy újabb semleges zónát alkotnak, amelyben csak nemzetközi rendőrcsapatok fogják fön- tartani a rendet. A végleges határvonalakat a szerződés aláírásától szám t)tt hat hónap alatt svájci vezetés alatt egy közös irakiangol és török bizottság állapítja meg. A szerződés aláírásának emlékére általános amnesztiát hirdettek Irakban. A Times szenzációsnak mondja az uj török angol egyezséget, s úgy beszél róla, mint a Baldwjn-kor- mány egyik legnagyobb sikeréről. ,Elnöknö, hölgyeim és szegény uraim!1 A párisi feminista kongresszuson sajnálják a férfiakat — A női mozgalmak záptojásos és büzbombás hős kora már elmúlt — A Sorbonne karzatáról ruzsos, ragyogó párisi nők cinikusan mosolyognak a tárgyaló vénkisasszonyok lelkesedésén A P. M. H. külön tudósítójától — De aztán eszembe jutott! S hogy mikor és hogyan jutott először eszembe, elmondom. * ó, igen ... A házasságod akkor még olyan volt, mint a frissen sült cipő. Illatos melegség áradt belőle s az ember szinte kedvet kapott rá, hogy megragadja és beleharapjon. Mi, a te legénykori barátaid, persze sűrűn tapostuk ajtód küszöbét: a vadmadarak szívesen száritgatják csapzott tollaikat a más fészkének melegén, összeverődtünk, mint azelőtt; a különbség csak az volt, hogy nem a kávéház feketéjét fogyasztottuk, hanem a tiédet s hogy társaságunk egy viruló szépségű nő jelenlétével gazdagodott. Kedvesek voltatok; szives barátok; nagylelkű házigazdák. Éjszakákba nyúló sakkozások s vidám kártyacsaták emléke kisért a pazarul eltéko- zolt ifjúság eme nagyszerű éveiben. De ott kisért néhány elhalt barátunk szelleme is, pompás, nagyhangú fiuké, akik már az örökkévalóság néma vendégei. * Ott ülök köztetek s egy könyv lapjait forgatom. Az éj felén már régen túl vagyunk, de a hangulat még mindig éber és eleven. Én most hallgatok. (Folyt, köv.) Páris, junius 7. Pár nap óta az öreg Sorbonne komor nyugalmát zajos hadilárma veri fel. A máskor kihalt folyosókon nagy a sürgés-forgás, mindenfelé bábeli nyelvzavar, minden sarokban és minden ablakmélyedésben más és más nyelven beszélnek, mindenütt és mindenfelé nők és nők és megint csak nők, fiatalok, öregek, szépek, csúnyák, kövérek és soványak vegyesen, de mind beszélnek, vitatkoznak, rendelkeznek és fontoskodnak korra és nemzetiségre való tekintet nélkül. Mind feminista. A világ minden sarkából összesereglettek a feminista eszme apostolnői és a választójogukért küzdő nők generálisnői, a tizedik nemzetközi feminista kongresszusra, amelyet itt a Sorbon- neon tartanak s ahová ötvennégy nemzet elküldte képviselőnőjét, hogy a fórfiuralom ellen alkalmazandó harciterveket megbeszéljék. Az öreg Sorbonne két hétre a feministák quartier generálja lett. A nagy temek spanyolfalakkal apró helyiségekre vannak felszabdalva, minden sarokban zörög és kattog az írógép, minden ajtóban propaganda iratokat nyomnak az ember kezébe ,a falakon szines plakátok, amelyek mellől Pank- hurst Sylviától egészen Brunschwieg asszonyig az internacionális feminista nagyságok fotográfiái mosolyognak le. A szó szoros értelmében mosolyognak, mert a fényképezőgép lencséje előtt mindenikük elsősorban hiú nő, és csak másodsorban harcias feminista. Amiért is igy a fényképeken mosolyogva, sokkal szimpatikusabbnak találja őket az ember, mint az életben. * A Sorbonne nagy dísztermében ülésezik a kongresszus. Körülbelül nyolcszáz-ezer nő. Puvis de Chavanne gyönyörű, halktónusu freskóját fakóvá teszi ötvennégy nemzetnek a falakra aggatott rikitószinü zászlója. Csak a magyar zászló hiányzik. Ellenben a cseh színekből Kettő is van. A freskó előtt a francia Marienne fehérszoba áll, agyonkoronézva, mintegy irónikus szimbóluma annak, hogy a nyugateurópai népek közül egyedül csak a francia nőknek nincs szavazati joguk. Az elnökségi asztalon ágaskodó rádiótölcsérek mögött foglal helyet a kongresszus elnökncje, Mrs. Ashby, az angol feministák büszkesége. Cigányzene! Kitűnő boro R „Kreuzel Keller“ kertjében (Nekazanka) Olcsó vacsora! Magyar konhya! Magas szőke, és sovány, mint minden angol nő, a szemei állandóan mosolyognak. Energikus, igen nagy rutinja van, nagyszerűen vezeti az üléseket és mindig rendbe tudja tartani a nőkkel zsúfolásig megtöltött termet. Talán egyedül neki köszönhető — azonkívül hogy a férfiak hibáinak az ostorozásáról van szó — az a rendkívül ritka tünemény, hogy az egész terem női közönsége állandóan egy véleményen van. Mellette jobbról-balról a feminizmus legjelesebb alakjai ülnek, az udvarias, szellemes és mindig tapintatos Mme Brunschwieg, a francia feministák elnöknője, a kövér és szemüveges Miss Rosa Manus, az amerikai kiküldött, aki állandóan úgy mosolyog, mint a boldog anya, amikor egy férjjelölt jelentkezik, a finom sely- mekbeöltözött, mindig szégyenkező és mindig csendes japán feminista elnöknő, az olajbőrü, duz- zadtajku és nagy irttáskás hindu. Swaminadhan, nemzeti viseletben, az apostolszerü, fehér ruhába öltözött Cristian Macmillan kisasszony, akinek kenetteljes hangja úgy zengi be a termet, mintegy tulvilági szózat továbbá még vagy tiz tisztes- korú „kisasszony", akiket állandóan körülkering a sovány, rövidhaju és ideges titkárnők serege. Velük szemben a padokon foglalnak helyet a kiküldöttek. Minden nemzet képviselve van. Uj Zéélandtól kezdve egész Izlandig. A nők leg- nagyobbrésze sötétbe van öltözve, mintha elmúlt fiatalságukat akarnák gyászolni. Bizony a legnagyobb részük, túl van már azon a bizonyos kétséges koron is. Sőt vannak köztük olyan öregek is, akiket jobbról-balról kell támogatni, hogy a helyükig eljussanak. A karzatokon sokkal több fiatal és csinos nö van, akiknek az arcán a púder és a piros festék mellett az irónikus mosoly, nem pedig az áhítat vagy a lelkesedés látható. A párisi nők nem igen veszik komolyan a jogaikért harcolókat és csak mulatni jönnek ide az öreg „romhiéreken". Elszórva néhány férfi is felfedezhető közöttük, akiivet nem a meggyőződés, hanem a kíváncsiság hozott ide, és retteneteseket ásitoznak a legnagyobb lelkesedés közepette.----- * A feminizmus ma már túl van a záptojásos és büzbombás hőskorán. Pankhurst Sylviától mostanáig nagy az ut. A kedélyek megnyugodtak, a harci tűz alig pislákol a szemüvegek é3 a lor- gonok mögött, csendes hűvösség üli meg a termet, csak akkor melegedik fel a hangulat, amikor az elért eredményekről számolnak be, hogy hol melyik országban vívták ki jogaiknak: a minden tekintetben való elismerését. Ilyenkor azonban sosem mulasztják el hozzátenni a büszke beszámolóhoz, a férfiak generozitását. A feministák harci taktikát változtattak. A férfiakról már nem mint ellenségről és a föld legzsarnokibb teremtményéről beszélnek, aki csak arra méltó, hogy záptojásokat törjenek a fején össze. A megbékítés és szeretet hangja lépett a régi gyűlölet és elkeseredés helyébe, sőt a szánalom hangja is megcsendült már, amikor a hollandi kiküldött nő igy vezette be beszédét: „Elnöknő, hölgyeim és szegény uraim“! Ez volt az egyetlen alkalom természetesen, amikor a férfiak is tapsoltak, még pedig meggyőződésből. Egy alacsony, cingár bácsika, az egyetlen kivétel, aki robusztus és nagy terjedelmű asz- szonya mellett ülve állandóan tapsol, amikor tapsra emelkednek hitvestársának hatalmas tenyerei. Bizonyára nem meggyőződésből tapsol szegény, hanem, hogy más célzatból ne emelkedjenek a levegőbe azok a bikaölőtenyerek. Bizony, nem ártana megrendezni a férfiak egyenjogúsításáért harcoló nemzetközi kongresszust! * A kongresszus egyébként igen komoly kérdések megtárgyalását vette fel programjába. A nők választójogának a kiharcolásán kívül (azokban az országokban, ahol a férfiak még nem voltak alig „generozusak"), a női munkának a férfi munkájával való egyenértékűségének az elismertetését, minden pálya szabaddá tételét a nők számára, a nők elől elzárt iskolák kapuinak a megnyitását, hogy a női kórházakban és minden hasonló egészségügyi intézményben az orvosok, ápolók és az egész adminisztráció a nők sorából kerüljön ki, hogy a diplomáciai pályára nők is léphessenek, azokban az országokban — igy Magyarországos is — ahol a törvénykönyveit a nők és a férfiak között különbséget tesznek a jogszolgáltatást és jogi felelősséget illetően, ezt a különbséget azonnal szüntessék meg, a női rendőrségnek a szociális szempontokból sürgőssé vált azonnali felállítását minden országban, a proszti- tució elleni hathatósabb küzdelmet, a gyermekvédelmi intézményeknek kiszélesítését és általánosabbá tételét, az általános békéért való küzdelmet, a leányasszonyok és a törvénytelen gyermekek társadalmi helyzetének megkönnyebbítését, a családi életnek fokozottabb védelmét és még más számtalan hasonlótermészetü reformnak a követelését. Ezek között szerepel a fokozottabb, általánosabb és energikusobb nővédelmi intézkedések és törvények életbeléptetésének a követelése. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy vájjon minek van fokozottabb nővédclemre szükség, amikor a kongresszus minden felszólalója minden tekintetben a nőknek a férfiakkal való teljes egyenlőségét hangoztatja? Nem kellene akkor férfi-védelmi intézkedéseket is életbe léptetni? Burghard; Aladár.
