Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-05 / 126. (1164.) szám
A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE Az adóalanyok védelme Amint ismeretéé, a fenti törvény azért kéézülf, hogy az adótartozások esetlég exisz- tentiákát tönkre né tegyenek s meg legyen a lehetősége annak, hogy az adóalany életét a jövő adózó számára megmentsék- Tehát nem irgalmasság volt, ami ezt a törvényt diktálta, hanem hideg számítás, mely a józan államférfiuban a szivet helyettesit! és a jövőt szem előtt tartva, cselekményeit irányítja. Ez á hideg számítás azt. mondta, hogy az adóalanyt nem szabad elpusztítani, de még csak pusztulni hagyni sem, mert ha nem lesz adóalany, akkor adó sem lesz. Tehát még áldozatok árán is meg kell őt menteni, mert a hozott áldozat nem lehet oly nagy, hogy az adóalany adóhozama a jövőben annak sokszorosát ne tegye, illetve a be nem hajtott adó jóval kevesebb baj, mint az a kár, mely úgy származik az államra, hogy e behajtás rxvén az adóalany elpusztul Ós több adót fizetni nem képes. Ezen rideg számítás van lefektetve az 1924. évi 235. számú törvényben s ezen törvényt * csehszlovák köztársaság törvényhozó testületé hozta s a pénzügyminiszter is elismeri. A pénzügyminisztérium végrehajtó szervei azonban nem. Vagy nem ismerik a törvényt, vagy nem akarják ismerni. Hogy ennek következtében aztán miként járnak el, arra szolgáljon például az alábbi eset, melyet iskolapélda gyanánt mindnyájunk okulására teljes egészében ismertetünk. Az első besztercebányai bútor és faárugyár, a Galus, Holescb és Lassovsky-cég 1920, évbén alakult. A gyárat akkor mintegy félmillió korona ára famegmunkáló gépekkel rendezték be- A cég 1925. év végén kétmillió korona passzívával csődbe került, de hosz- szabb tárgyalások után a cégtulajdonosok magánvagyonuk feláldozásával odáig vitték az ügyet, hogy kiegyezés jött létre s a még fennmaradó, körülbelül 600.000 korona adósság fizetésére kétévi moratóriumot nyújtottak a főhitelezők. A cég neki akart feküdni a munkának, hogy ezen kötelezettségének eleget tehessen, illetve a vállalat életét megmentse. Azonban most jön a 235. számú törvény alkalmazott szelleme. A besztercebányai pénzügyigazgatóság 62.000 korona háromnegyed részben illeték, egynegyedrészben adótartozás összege fejében, a kiegyezés után, tehát amikor a vállalat életbenmaradása már biztosítottnak látszott, a leltárban 200.000 koronára becsült gépeket, szerszámokat és árukat Bellus ottani asztalosmesterrel 80.000 koronára becsültette és azokat öt- nápi batáridővel kitűzött árverésen, becsáron alul, ugyanazon Bellus szakértőnek és asztalosmesternek 70.000 koronáért ' szőröstül-bőröstül eladta. A cég az árverés kitűzésekor 10 napi haladékot kért, mert vólt reménye, hogy ezt az aránylag kisebb összeget összehozza, de a pénzügyigazgatósig ezen kérelmet azzal utasította el, hogy most van a legjobb alkalom a behajtásra, mert különben a bankok teszik rá a kezüketA gépeket elárverezték s minden tiltakozás ellenére el is szállitják, tehát a gyárat a pénzügyigazgatóság ezen cselekedete megfosztotta üzemgépeitől és megállította. Eltekintve attól, hogy az ott alkalmazott munkások kenyerüket vesztik, a cég tagjai is teljesen tönkremennek, sőt a hitelezők is károsodnak s mindezen felül egy ipartelep is megszűnt. Tehát, hogy 62.000 korona állami követelés biztosittassék, inkább el kellett pusztulnia a gyárnak, mert gépek nélkül az üres épület és telek alig ér valamit, el kellett vesznie a hitelezők követelésének, el kellett veszteni a munkásoknak a keresetüket és még a bárom tulajdonoscsaládnak is tönkre kellett mennie. Nem számítva a vagyon pusztulását, ez a pusztítás egyenes és közvetett állami adókban már az első évben többet tesz ki, mintha az állam egész követelése ott veszett volna. így tehát ezen eljárással végeredményben még az állam is károsodott és pedig erős mértékben. Az 1924, évi 235. számú törvényben lefektetett adóalany mentési elvből így lesz a gyakorlatban Szlovénszkőn adóalanykiirtás. Nem keressük, hogy ennek miért kellett így történnie, csak azt kívánjuk mej*..ilapítani, hogy nem lett volna szabad így történnie. Az államra nem fontos ugyan az a körülmény, hogy egy üzem tulajdonosa X-e vagy Y, mert akárki legyen is az, az adó mindenkitől egyformán folyik be, azonban az a fontos, bogv ez az ilzem létezzék és éljen, mert csak akkor fizet adót és az i« fontos, hogy » tisztviselőknek, a j munkásoknak kenyerük legyen, mert ezek is fizetnek adót, de az is fontos, hogy a hitelezők ne veszítsenek ilyen nagy összegeket, mert ez is befolyással bir az adóra s mindezt az államjövedel mek hivatott őrzője: a pénzügyigazgaíó- ság nem tudjaHogy nem tudja, azt bizonyítja, hogy kiszedte a gyárból s elárverezd ette azt, ami a gyárat, gyárrá teszi, a gépeket, tehát ezzel megszüntette a vállalatot míilt gyárat. Hát nem bűnös cselekmény-c ez, nem büntetést, érdemelne-e az, •aki ilyet cselék szik. Vagy talán Szlovenszkó dezíndusZtriá- lása ilyen eszközökkel folyik tovább? Csendben, de biztosan. Csák a dob pereg s az sincs fekete posztóval bevonva, pedig a gyászjel megilletné a halálra Ítéltet. Nincs hát fórum, mely ennek a rendszernek megállási, parancsoljon? Egyezik ezen cselekmény a pénzügyminisztérium akaratával, ahol feltesszük, hogy a jövőbelátó szemű emberek is ülnek? Egyezik a törvény szellemével? Hisz még a végrehajtási novella is azt mondja, hogy a kereseti eszközöket nem szabad az adóstól elvenni és megfosztani attól, hogy életét tovább tengesse. Hát van-e józan ész abban a Cselekedetben, hogy akkor, amikor egy vállalat a nagy krízis után újra lélegzethez jutná, akkor maga az állatit döfje bele a kést, mely Végleg kioltja az újra kezdődő óletét s hozzá aránylag oly csekély összegért, amely feltétlen biztosítható lett volna másképp is, ha a hitelezők tízszer any- nyit merték a vállalatnak kétévi törlesztésre meghagyni? Ném tudjuk elhinni, hogy mindezen kérdésre igen volna a válasz s várjuk, hogy jönni fog egy felsőbb intés, mely az ilyen Cselekményeket elitéli és megálljt pa- j rancsöl az adóalanyirtás szörnyű gyakőrlatá- í nak. A magyar nemzeti párt népgyiiiése Ipolyságon Május 30-áii, vasárnap délelőtt fél 12 órakor a magyar nemzeti párt látogatott népgyii- lést tartott Ipolyságon, amelyén a környék lakossága is szép számmal volt képviselve. A gyűlést Csermák Ernő dr. elnök üdvözlő szavai nyitották meg, mire Szent-Ivány József képviselő ismertette a pártpolitika jelen teendőit és irányát. Utána Füssy Kálmán képviselő meleg szavai ragadták magukkal a hallgató közönséget, amint találó hasonlatokkal illusztrálta a nemzeti összetartás szükségét. Utána ifj. Koczor Gyula, a párt iparos képviselője szólt az iparossághoz. Koczor beszédét. kivonatosan ismertetni kívánjuk, mert olvasóinkat közelebbről érdekli. Beszédében csak két tárgyat óhajt, érinteni s ez a magyar iparosság és a munkásság helyzete a csehszlovák állambanElőször az iparosság állapotát vázólja. Bár háború nincs, mégis veszteségi listát lehetne kiadni az adóhivatalban történt hirtelen halálokról, melyek a legutóbbi időben ismételten előfordulnak. Az adóalanyok, amikór közük velük a reájuk kivetett adóterhek nagyságát, annyira megrémülnek, hogy e megrendülés'pár gyengébb szervezetű ember halálának volt már az oka. Reájuk rakják ezen terheket anélkül, bogv vizsgálnák, vájjon birja-e még anyagilag és nem-e roskad össze alatta. Az uj államalakulással a magyar nép, — de főleg az iparos- és kereskedőosztály — igen rossz helyzetbe került. Az uralmon levő cseh nemzeti páidok nemzeti politikájukat a gazdasági téren is teljesen érvényesíteni tudják éppen hatalmuk révén és igy a magyar iparos és kereskedő mindenütt csak mellőzésben részesül s igy még az a módja sincs meg, hogy a rá kivetett egyenlőtlen terhek ellenértékét megkeresse. Az állam vámpolitikája is csak az uralmon levő nemzetiség céljait szolgálja, mely pedig a leggyakrabban ellenkezik a magyarság érdekeivel. Hogy ez igy van, az elég rosszul van, de ennek részben magunk is okai vagyunk, a széthúzásunk révén. Tehát értsük nieg végre, hogy nemzeti alapon kell kiépíteni gazdasági érdekképviseleteinket, mert nem azért ér a mellőzés minket, mert katolikusok, zsidók, vagy mert iparosok, kereskedők, vagy mert munkaadók vagy munkások vagyunk, hanem tisztán csak azért, mert magyarok vagyunk. Tehát ezen a magyar nemzeti alapon kell megszerveznünk gazdasági védelmünket is. Tartsunk őssíe mindnyájan, akik magyarok vagyunk. A részletes védelem volna, hogy kivivjuk a magunk számára az adózás arányában jogosan követelhető részesedésünket a közszállitásokban, kivivjuk a magyar iparos támogatását is éppen ugv, mint amilyen támogatásban a cseh iparosok részesülnekKi kell vívnunk az adózás méltányos és emberies rendezését s a magyar iparos és kereskedő hiteligényéi megfelelő kielégítését. Mindezt csak úgy érhetjük el, ha szervezkedünk és pedig nemzeti alapon felépített érdekképviseletekben. Koczor ezután a munkáskérdésre tér át. Ennék megértéséhez elegendő azt mondani, hogy ha a magyar munkaadónak nincs munkája, a magyar munkás is munka nélkül marad és rosszul megy a dolga. Ebben sorsunk közös, mert magyar munkást csakis magyar munkaadó alkalmaz. Az állami üzemekből kiteszik a magyar vidékeken is a munkást és helyette idegent hozatnak, mint ez például a komáromi dohánybeváltóban és hajógyárban történik. Elegendő rámutatni a szemben levő ipolysági megyeház renoválására, amely munkát idegen vállalkozó kapta meg, holott bizonyára több ipolysági vállalkozó is el tudta volna azt különbül végezni. Ezen idegen vállalkozók nem alkalmaznak magyar munkást, a mi filléreinkből eszközölt munka mellett a magyar iparos és munkás munka és kereset, nélkül marad. A szónok rámutat végül arra, hogy a mai kormányzati rendszer a hivatalszolgai és az utkaparói álláshoz is megkívánja az államnyelv bírását, holott azt a csak magyarul tudó, sőt még a néma ember is éppen oly jól elvégezhetné. Tehát miért szükséges ezen feltétel kikötése? Azért, hogy ezen réven jogcím legyen a magyar munkás kitessékelésére. Az adókivetés alkalmával a kivételes engedményeket nem alkalmazzák a magyar munkásra, de a kereset lehetőségét elveszik tőle, a munkájából elüldözik s a helyét idegenekkel töltik be még akkor is, ha az a munka az ő filléreikből készül is. Tehát a közös rossz sors hozzon ősszé bennünket- Ha egyszer a nekünk járó darab kenyeret sikerült kiküldenünk és'biztosba' earaisl „terrazzF 1 Márványmo73Íklap-mökö és cementárugyár SchmidS és IMagy lutenec. í Egy* és többszínű márvány* | jfcj ^ mozaiklapokat és cementjí |jj| Jjj. ^ % % lapokat, mükölépcsöket, sír* ü4ÍÍl!Íl^ ! köveket és szegélyeket, már1 II ványzuzalékot többféle szín* | ben, márványkő port és •j . márványUsitet. tiunk, akkor rá fogunk még mindig arra érni, hogy azon cívódjuiik, hogy kié legyen a kissé nagyobb karéj, dé addig fogjunk össze és küzdjünk a megélhetésért együttesen. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő beszédét óriási lelkesedéssel fogadta a hallgatóság. Salkovszky Jenő dr. ügyvezető elnök zárószavai után Tóth János szívből jövő meleg szavakban köszönte meg a képviselők megjelenését. A délután folyamán a párt mezőgazdasági szakosztálya tarlóit közgyűlést. Az ipari és keréskedelmi szakosztály helyi csoportjának megalakítására is meglörtént a kezdeményező lépés. Baver Ferenc, a szakosztály céljait Ős eszközeit isitierletté az egybegyült iparosság előtt, akiknek megértése garantálja azt, hogy itt is rövidesén megalakítható lesz a magyar nemzeti párt ipari és kereskedelmi szakosztályának helyi csoportja, hogy ezen magyar vidék iparosai és kereskedői is bekapcsolódhassanak a szakosztály nagy horderejű működésébe, ADÓÜGYEK A kétszeres megadóztatás ellen. Május 17-én a népszövetség pénzügyi bizottsága 'tárgyalta a kettős megadóztatás elkerülésére vezető intézkedéseket. Ez alkalommal a bizottság Német-, Lengyelország, Brazília és Argentína egy-egy képviselőjével egészitette ki magát. Csehszlovákiát Valnicsék dr, pénzügyminiszteri tanácsos képviselte. Csehszlovákiának ezen kérdésben nagy érdemei vannak, mert a kétszeres megadóztatás ellen teendő intézkedésekre több javaslatot nyújtott be. Ugyanaz a csehszlovák köztársaság nem átalja azonban saját területén még ma is a forgalmi adóval nem kétszeresen, de hat-nyoeszorosan megadóztatni ugyanazt az árut. Ez kép jellemzi legjobban a nii kormányunk nagydobpolitikáját. Künn a kuii'öld előtt előharcosai vagyunk olyan szép eszméknek, amelyeket itthon egyáltalában nem ismerünk el. Fő a por, amit a külföld szemébe szórunk. De a külföld is kezd már porvédő szemüveggel a függöny mögé tekinteni s nem hisz a nagydob csalogató zajának. Ugyanezen ülésen a tőke külföldre való menekülése is szóba került. Az eredmények, ha teljes feldolgozást nyernek, a népszövetség elé kerülnek, amely létárgyalás után tagjainak ezen elvek elfogadását ajánlani fogja, Azt mondják, hogy ezen megállapodások elfogadása a csehszlovák köztársaságra igen fontos. Ha úgy értik, hogy az abban lefektetett elvek benn a köztársaságban is érvényre fognak jutni, úgy mi is Örülni fogunk neki, de ha vizet prédikál és bort iszik és az elv tovább is érvényben marad, úgy igazán szeretnék tudni, miért kell nekünk ezt a falusi panorámarendszert folytatni, ahol belül csak a puszta vászonfalak vannak és a csalódások, mert minden látnivaló künn csak. a csábítást végzi. Az adóreformtárgyalásokról. Az adóreformmal foglalkozó tárgyalások szorgalmasan folynak majdnem naponta a pénzügyminiszter elnöklete alatt. Egyes kérdések politikai nehézségeket okoznak, de remélhető ezeknek is a leküzdése. A telekadó valorizálása ügyében megfontolás tárgyát képezi ' azon javaslat, hogy ezen adó a javaslatból kivétessék és ennek ellenében a pótlékok magassága él ne határoltassék. A többi adónál ; azonban a határolás megtörténik. A takarék- : pénztáraknak azon kérelme, hogy a kerületi eiőlegpénztárakkal egy adókategóriába helyeztessenek, amelyek minden részjegy egy | ezrelékét fizetik az általános kereseti adó ! tejében, aligha lesz teljesíthető. A tárgyalások menete azt mutatja, hogy- a kerületi elolég- 1 pénztáraknak még nagyobb kedvezményeket ! fognak adni, mint eredetileg tervezve volt. A pótadók határ olása által a községi bevétsek csökkenni fognak, de a pénzügyminiszter ur ennek ellenében azzal vigasztal bennünket, hogy a községi kiadások is csökkenni 'ognak és pedig azért, mert a községeknek minden egyes kiadási tételét jóvá kell hagyatni a felettes hatósággal. (Ez az autonómia? —- Szerk.) Igazán Örvendetes kilátásók: nem lesz pénzünk, de nem is szabad kiadnunk,- akárcsak a gyerekeknek. Az .adóreform folytán beálló állami bevéteLsökke- nés darára a pénzügyminiszter ur azt hiszi, hogy a kiadások fedezetlenek s arra ala pina, hogy nézete szerint, a loszálüiőtt adó fejében az adóalauybeoöület fog emelkedni s-rí
