Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-27 / 145. (1183.) szám
A lex Szent-Ivány Irta: Törköly József dr. szenátor A képviselőház által megszavazott illetőségi és állampolgársági törvény nem gyó- gyitotta meg az e téren vérző összes magyar sebeket. De jórészére gyógyirt ad. Ha minden sebet meggyógyított volna, úgy hozsannával üdvözölnők. így csak annak a jóleső érzésnek adunk kifejezést, hogy — hála Istennek — megint kevesbedik a magyar szenvedés. A magyar nemzeti párt deklarációja, amely a képviselőházban elhangzott, rámutat arra, hogy az illetőség és állampolgárság kérdésében- ez a törvény csak kiindulási alap lehet a magyar nemzeti kisebbség jogánai teljes érvényesülése felé s hogy a magyar küzdelem törhetetlen kitartással tovább fog folyni a trianoni szerződésben biztosított jog teljes elismeréséig. A magyar nemzeti párt kötelességét teljesítette akkor, amikor megragadta az iniciati- vát és a maga reálpolitikájának egyenes utján kikényszeritette a parlament hatalmas többségének azt a beismerését, hogy szükséges a sebek gyógyítása és az eddig érvényesült jogfosztás politikáját a jogelismerés politikájának kell fölváltania. Nem rajtunk múlott, hogy a hontalanok légiója számára v még nincs meg az otthon melegének kétségtelen biztonsága, az igazi megváltás. Az eltiport magyarságnak képviselői nem bírhattak az emberi hatalmat fölülhaladc azon lerővel, amely az általuk nem uralható körülményeket, az elrejtve dolgozó illojalitást és az) ellenséges sovinizmus önmegtagadását a maguk nemzetboldogitó akaratának föltét- len szolgálatába állíthatta volna. Hiszen a nemzeti állam megvalósítására törő akaratot nern lehet egyszerre jobb belátásra és a rnemzetek egyenjogúságának eszmei alapjára téríteni. Mert nem szabad elfelejteni a nyolc éves kurzust, amely abban kulminált, hogy mi csak tűrt kisebbség vagyunk. És ez a kereszt eddig még sohasem let könnyebb. Belső elszigeteltségünk és a sovinizmus heródesi politikája minden reményünket vette és a nemzetközi fórumra kény- szeritett, hogy ott keressünk orvoslást kiáltó sérelmeinkre. De a középeurópai nagy égés közepette itt is csak a bürokrácia útvesztőibe szorítottak bennünket. Közben itt belül is történt egy becsületes szándékú kezdés. Egy tőlünk idegen, de humánus felfogásában kétségkívül tiszteletreméltó szlovák politikus kísérletezett az állampolgársági probléma megoldásával. A lex Dérer már rég ott kopogtatott a parlament kapuján, de hiába indította el egy miniszterséget viselt államalkotó, ez sem tudott esztendők alatt életrekelni és bennszorult a koalíciós vetsina labirintusában. Nekünk kellett jönnünk, hogy egy politikai konstelláció adta helyzeti energiánkkal, többhetes emberfeletti harc után tettekkel lendítsük előre a hontalan magyarok sorsát. A magyar nemzeti párt kiforszirozta a szükséges gyógyítás első lépését és ha az Isten engedi, meg fogja tenni a magyarság javára a szükséges utolsó lépést is. Ezt az utolsó lépést máris előkészítette akkor, amikor egy képviselőházi határozatot juttatott érvényre, amely kötelezi a csehszlovák köz társaság minisztériumát arra, hogy az uj törvény után a legsürgősebben terjesszen a nemzetgyűlés elé egy olyan javaslatot, amely az illetőség és állampolgárság kérdését egy modern jogállam követelményei szerint a legteljesebb szabadság és igazság értelmében szabályozza. Minden esetleges magyar ellenérzést elnémíthat az a tény, hogy a magyar ellenzék összes pártjai együttszavaztak az uj törvény elfogadása mellett. A magyar egység szükségessége ezáltal újból tettel nyert igazolást. Minden magyar kéz föllendült, amikor a prágai parlamentben ezt a törvényt meghoztuk. Eltűntek az ellentétek s a szivek közös érzésben, közös akaratban dobbantak össze Szlovenszkó Lázárjainak megsegítésére. És nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy e — bár nemzeti párt részről elindított, de már közös akarattal realizált — akció nyomán a szlovenszkói hontalanok részére már megindult a gyógyulás folyamata. És ez már föltétien siker. Sikere Szent- Ivány Józsefnek, vezérünknek, aki a magyar kisebbségi politikát a siker által bizonyított politikai művészet magaslatára emelte s áld az ellentétes erőket egészséges egyensúlyba tudta állítani azon a ponton, ahol a népek egyetemes jóléte fakad a humanitás és a nemzeti megértés szárnyain. Nagy tett volt, hetek éjt nappá tevő munkájának eredménye, érdemes egész nemzetének hálájára. Mi nem akarjuk a valódi igazságot eltakarni. Mi nem mondjuk, hogy a kívánt eredmény már teljes egészében eléretett Mi nem akarjuk megtéveszteni a magyarságot azzal, hogy a féleredményt a kívánatos teljes sikerrel egyenértékűnek tüntessük fel. De a végső siker érdekében szüséges nemzeti erő megmozdulását, s a magyarság föltétien aktív támogatását életre akarjuk hívni, hogy a félúton a kishitűség, a turáni átok, az elkedvetlenítés meg ne állítsa előrehaladásában a becsületes nemzetmentő, magyar munkát. Bizalmat, türelmet, támogatást és kitartást kívánunk tehát. Az uj alkotmánytörvény az illetőség és állampolgárság rendezéséről A tegnap elfogadott törvény telles szövege és magyarázata Az uj törvény életbeléptetésével a köztársaságban az államipolgárságot két törvény tagja szabályozni. Az uj azokra nézve, akikre az 1910 január 1-á dátum jelentős és a 236—1920. számú törvény azokra néz/vé, akiknek az illet ősege az 1910 január 1-jei dátumtól független. Az uj. törvény a jogelismerés útja helyett az engedélyezés útjára lépett, ami nem helyes! Ezt érezte is ’ a képviselőház, mert elfogadott egy törvényes vélelmét, amikor kimondta, hogy úgy tekintendők azok, akiknek ezen uj törvény alapján megadták az állampolgárságot, mintha azzal már 1918 október 28-án bírtak, volna. Fontos, hogy az alkotmányjogi bizottságban kimondották, hogy ez a törvény deklaráció. A törvény szövegét a hozzája fűzött magyarázattal itt közöljük: Az alkotmányjogügyi és költségvetési bizottság jelentése Dérer Iván dr. és társai — a csehszlovák állampolgárság megadásáról s Szent-Ivány József és társai — az 1886:XXII. t.-c. kiegészítésére vonatkozó kezdeményező javaslatokról. Az . • ...............kelt ..... számú törvé ny a csehszlovák állampolgárság megadásáról. A csehszlovák köztársaság nemzetgyűlése a következő törvényt hozta: 1. §• Azoknak a volt magyar állampolgároknak, akik 1910 január elseje előtt legalább négy évig laktak megszakítás nélkül Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében s a község ez idő alatt nem érvényesítette ellenük az 1886:XXII. törvénycikk 9. paragrafusa szerinti kifogásokat, igényük van a csehszlovák állampolgárság megadására, ha az említett négy év eltelte óta a kérvénybeadásáig megszakítás nélkül a ma csehszlovák köztársasághoz tartozó területen bírnak lakóhellyel s nincs igazolva, hogy ezalatt az idő alatt valamely az említett területen kívül fekvő községben szereztek volna illetőséget, avagy állampolgárságot Csehszlovákián kívül és ha a jelen törvény életbelépése napjától számított 5 éven belül kérvényt adnak be az illetékes hivatalnál (4. §.) a csehszlovák állampolgárság megadása iránt. Az előző bekezdés szerinti lakóhely folytonosságát nem szakítja meg az az idő, amelyet valamely személy a) 1919 junius 1-e előtt katonai szolgálatban töltött, amennyiben ez nem hivatásos katonai szolgálat volt, vagy a hadi ténykedésekről szóló törvény szerinti kötelességét teljesítette; b) a világháború alatt vagy után akár túszként akár fogolyként vagy internálásban töltött; c) a csehszlovák haderő szolgálatában töltött; d) átmenetileg kenyérkereset céljából töltött egyebütt. Ebből az igényből ki van zárva az: a) aki a csehszlovák köztársaság biztonsága ellen büntetendő cselekményt követett el; b) önként eltávozott a csehszlovák köztársaság területéről és ellenséges érzületet tanúsított azzal szemben; c) jogerősen kiutasittatott a csehszlovák köztársaság területéről; d) 1918 október 28-ika után Csehszlovákia területén kívül idegen államnak az érdekében szolgálatot teljesített; e) megtagadta az 1918—64. sz. törvény 2. §-a szerinti engedelmességi fogadalomnak a letevését s ezért nem lett meghagyva a szolgálati helyén s később sem lett átvéve. Ezen szakasz segítséget jelent az. olyan volt magyar állampolgár helyzetében, aki nem tudja bebizonyítani legkésőbb 1910 január elsején kelt községi határozattal, hogy jelenleg a köztársaságba tartozó valamely község felvette a kötelékébe. Most már nem kell ezt bizonyítani, nem kell négyévi adófizetést bizonyítani, csak azt kell igazolni, hogy 1910 január elseje előtt négy évig egy községben lakott és 1910 január 1-e után a köztársaság területén volt mindig lakóhelye. Ez óriási könnyebbséget jelent és az esetek ezreiben köny- nyüvé teszi az állampolgárság megszerzését! Az, hogy 1910 előtt a szóban lévő község kifogást emelt volna az 1886: XXII. t.-c. 9. §-a alapján a letelepülés ellen, nem igen fordul elő egyetlen sem, igy ennek a lehetőségnek tényleges hiányát, aimikor a törvény feltétellé teszi, oly feltételt köt ki, ami minden kérvényező esetében minden valószínűség szerint fenforog. Nem igen fordul elő olyan eset sem, hogy aki csehszlovák állampolgárságot akar, az egy jelenleg magyarországi, vagy más országbeli községben szerzett volna illetőséget, vagy más országban szerzett volna állampolgárságot. Tehát ennek a le- hetőséghiánynak feltételként való kitűzése ugyancsak nem Okoz nehézséget senkinek. Fontos azonban az, hogy kérvényt kell beadni az ezen törvény alapján való állampolgárság megadásáért. A kérvény öt évig adható be, mert öt év után ezen törvény alapján állampolgárságot senki sem szerezhet. A kérvény csak igényt állapit meg az állampolgárság megadására az esetre, ha a következő feltételek fenforognak: 1. .1910 január előtt egy szlovenszkói, vagy mszinszkói községben négyévi folytonos lakás; 2. az, hogy 1910 január elseje óta mindig a köztársaság területén lett légyen a kérelmező lakóhelye ; 3. ne történt légyen a község részéről kifogás 1910 január elsejéig a folyamodónak a község kötelékébe való felvétele ellen; 4. ne szerzett légyen a folyamodó a köztársaság területén kívül eső valamely községben illetőséget; 5. ne szerzett légyen a folyamodó más állam- polgárságot ; 6. és az, hogy öt éven belül adatott be a kérvény az állampolgárság megszerzéséért. Ezt az igényt ezen feltételek feniorgása esetén azonban feltétlenül el kell ismerni és meg kell adni az állampolgárságot, mert a kérelmet nem lehet elutasítani, csak akkor, ha ezen feltételek valamelyike hiányzik, vagy ha a 4 kizáró ök valamelyike fenforog. A törvény felsorol eseteket, . amikor azt az időt. amelyet átmenetileg más községben töltött el a kérelmező, úgy kell tekinteni, mintha a szóban- lévő községben töltötte volna. Ez a felsorolás csak exemplifikativ, vagyis csak példázó. A belügyminiszter más’ eseteket is' ilyen esetként bírálhat el. Legkevésbé jó és aggodalmakra ad okot a kizárási okokat mgeállapitó része ezen szakasznak. A kizárási okok a) pontja a köztársaság biztonsága ellen elkövetett cselekmény elkövetéséről beszél. Itt nincs szabatosan megmondva, hogy melyek ezek a delibtnmok. Másról azonban nem lehet szó, csak, az 50—1923. számú törvény 1., 2., 3. §-ába, a 6. § 2. is 3. pontjába, a 17., 19., 21., 22. és 24. §-ba ütköző cselekményekről. Az „elkövette" szó helyett azt kellett volna hevenni, hogy „jogerősen elitéltetett". Ezt a végrehajtási rendelet igy is fogja magyarázni. A kizárási okok b) pontja szerint az önként eltávozásnak és eltávozáskor az ellenséges érzület tanúsításának együtt kell fenforognia. Ennek azonban kétségtelenül bizonyítva kell lenni. A c) pontban előirt kizárási ok minden magyar törvényhozó ellenzése dacára került a törvénybe. A végrehajtási rendeletbe bele fog kerülni az az intézkedés, hogy csak a törvény életbelépéséig jogerőre emelkedett kiutasításról lehet szó. A d) pont azokat zárja ki, akik más állam szolgálatába állottak. Az e) pont szerint azok, akik a büségeskü, vagy fogadalom letételét megtagadták, megkaphatják az állampolgárságot, csak azok nem, akik az engedelmességi fogadalmat nem tették le. Annak, hogy kifejezetten az engedelmességi fogadalmat tagadta meg a kérelmező, kétségen kívül állóan bizonyítva kell lenni. Sajnálatos, hogy ez a kizárási ok minden magyar törvényhozó ellenzése dacára belekerült a törvénybe, de azzal vigasztalhatjuk magunkat, hegyez az eset alig fordulhat elő, mert a legtöbb esetben a hüségesküt, vagy . fogadalmat tagadták meg és nem az engedelmességet és ahol az engedőim es- ségi fogadalmat meg is tagadták, az a legkivétele- sebb esetben bizonyitliató csak. 2. §• Ama férjes asszonyok, akiknek a házasságát a bíróság nem nyilvánítottá érvénytelennek s nem választotta szét, férjüknek a jelen törvény alapján szerzett állampolgárságát követik, a törvényes és törvényesített gyermekek, atyjukat, ha ez nem él. úgy anyjukat, a házasságon kívül születeti: gyermekek anyjukat követik az állampolgárságban. Az elhunyt férjnek 1910 január 1-e előtti egyhelyben lakása beszámittatik az özvegynek az első paragrafus szerinti egyhelyben lakásába, lia ez kérvényt ad be a csehszlovák állampolgárságnak a jelen törvény szerint való megadása iránt. . TL, Nai számunk 16 oldal iAyi|ís ^ V. évf. 145. (1183) szám ■ Vasárnap • 1926 junius 27 7/AafiVARHIRMB traMMBgjHjjBBgg I'IIIIL Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: l’i'h * 7 ~ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlKCLl napilapja hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Tehavonta34Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős főszerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
