Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-25 / 143. (1181.) szám
4 ^I«<ÍM-iVVACefeAR.HmLAE 1926 junius 25, péntek. fi A tánctanárok világkongresszusa eldöntötte: ki a legjobb táncos ' Páris, június. Két hét óta az előkelő Washiington-Palace-ban üléseznek a földkerekség népeinek tánctanárai, hogy ők is m egszerveakedj enek az uj gazdasági alakulatban. Vannak vagy kétszázan, idősek és fiatalok, meglett családanyák, jól táplált családapák, kackiás, magasgalléros ifjak, akik félcipőben járnak, amelyen nagy selyammasdi himbálózik és minduntalan igazgatják előretoluló kézelőiket. Mindenféle nyelvet hallani az összes nemzetek zászlóival feldíszített teremben, ahol parlamentáris alapossággal tárgyalják a közös kérdéseket s egyes felszólalók beszédeit a tolmácsok azonnal megismétlik francia, német, angol nyelven. Kimondották, hogy az eddigi országos szervezetek alapján megszervezik a Tánctanárok Világszövetségét s életbeléptetik a lioence-internationalét, amely a tánctanárok képesítésével foglalkozik. A magyar táncok sikere Kellemes feltűnést keltett a magyarországi delegált, Saphir mester, aki három nyelven adta elő javaslatait és zajos tapsokat kapott akkor is, amidőn a délelőtti legfelsőbb táncakadémián betanította az egybegyült tánctanároknak a palotást, to- borzót és körmagyart. Mert tudni kell, hogy Terp- syohore papjai és papnői nemcsak tanácskozni jöttek párisba, hanem azért is, hogy a táncakadémián elsajátítsák a legmodernebb, legújabb táncokat is este pedig közreműködjenek a tánc világbajnokságának döntő mérkőzésén. Livrés inasok frissítőket és szavazólapokat hordanak körül, mert a világbajnokság kérdésében a zsűri figyelem.be veszi a publikum szavazatét is. Az erkélyen hol itt, hol ott villan meg a magnéziumlámpa vakító fénye, hogy a fürge fotóriporterek felvételt készíthessenek a nagy eseményről a holnap reggeli lapokba . A figurák gyorsan követik egymást, a zsűri feszülten figyel. A furcsa táncok megnemesednek a kétségkívül tehetséges párok bemutatásában. Testük mindne mozdulata harmonikus, a lábak játéka kellemes. Szinte beszédes kaoérsággal kerge főznek a fülbemászó melódiák ütemére. Egymásmellé simulnak, majd dacosan megdobbannak, merész Ívben eltávolodnak, hogy a következő taktusban hízelkedő kereséssel újra egymás mellé kerüljenek. Az ultolsé coup-nak is vége s a zsűri hosszas tanácskozás utám kihirdeti a gyors mazurkától lihegő publikumnak, hogy a tánc világbajnoka az 1926—27, évre Henri Catalan lett. Honfitársai lelkes ünneplésben részesítették a fiatal spanyol táncmestert — a vesztes olasz Caesar León melankólikus búval öntötte magába a Mummeot, az ujságirők siettek a fedakcióba a szenzációs hírrel, a fiatalság pedig ujult erővel kezdett a táncba s rendületlenül járta reggel nyodc óráig. V. B. dr. ■ISTENEK NYOMÁBAN Arabok Assouanban Utánnyomás tilos Érdekes és ritka látvány volt, amikor a szigorúan zárt díszteremben felállottak a legkülönbözőbb nemzetek koreográfusai, ifjak és komoly öreg urak, Balzac-koru asszonyságok s feszült figyelemmel hallgatták a középen álló professzorokat. Mindegyik más táncot explikált s nagy szakava- töttsággail magyarázta az újabb táncok rejtelmeit, szétszedte lényegüket, elemezte a test tartását, a mozgás harmóniáját és lágyságát — azt a sok és szinte észrevehetetlen alkotó apróságot, amely a tánc lelkét teszi. A sok uj tánc mellett a minden tangó muzsikájára táncolható „Four Times Tangola" és a Charleston legújabb figurái képezik a legélénkebb érdeklődés tárgyát. A professzor minden lábmozdulatot harsány bangón magyaráz s mindjárt illusztrálja is: — Alapállásból a ballábat oldalit tolni, testsúlyt a jobb lábon tartani, mindkét sarok könnyedén felemelkedik, lébujjhegyre vissza, sarkokat zárai. És igy tovább, lépésről-lépésre s a hallgatóság együttesen vele végez minden mozdulatot jobb ügyhöz méltó buzgalommal és elszánt fegyelemmel. A zárt embertömeg egyszerre mozog, gyorsuló léptekben, állandó kitartással, amig végre a zongora hangjai mellett pompásan letáncolná, amit megtanult. Minden arcon az öröm széles mosolya, az önelégültség derűje sugárzik. A világbajnoksági verseny A nagyközönségeit és a fiatalságot azonban inkább a ,,Comoedia“ és a koreográfusok által együttesen rendezett tánc-viiágbajnokság^rdekelte, mely a szindikátus által kidolgozott, meglehetősen szigora szabályok szerint ment végbe. Kezdődött a Waishington-Palaceban a tánctanárok egy nagy gálabáljával s folytatódott két héten keresztül minden este hajnalig tartó mérkőzésen, amelyen köz- be-közbe a nézőik is táncoltak. Négy kontinens legjobb táncosai, táncosnői versenyeztek a fényárban úszó díszterem ragyogó parkettjén s az ovális alakban körüJfutő, négy sor terített asztal körül estélyi ruhás hölgyek, urak pezsgőztek s ami Parisban elmaradhatatlan: dohányoztak s izgatottan nézték a versenyt. A táncoló párok számmal voltak ellátva s a zenészek emelvénye előtt rózsaszínű takaróval bevont hosszú íróasztal állott a zsűri tagjai részére. Azonban egyetlen bírót sem lehetett látni, mert szétszórva figyelték a versenyzőket, akik sohasem tudhatják, honnan, mely irányból éri őket egy vizsgálódó tekintet, figyelő szempár, hogy lepontozzon egy tévesztett lépést, ügyetlen mozdulatot. A versenyzők részben amatőrök, részben hivatásos táncosok, sőt egy újabb kategóriát, a vegyes klasszist is felállította a rendezőség, amely a bajnokságot a következő négy csoportból álló versenyvizsgához kötötte: 1. Modern saalontáncok. (One stop, Valse, Tangó, Fox-trotf.) 2. Verseny a következő táncokból: Camel-walk, Paso Doble, Scottisah, Espagnole, Blues, Samba Java, Charleston, 3. Színpadi táncok bajnoksága, amelyek felölelik a musik-haltokban, revükben és egyéb látványosságokban bemutatható táncokat, tekintet nélkül a bemutatók számára és 4. Verseny a többi szalontáneokból. Kétheti nehéz küzdelem után megtörténtek az élőmérkőzések s a végső döntő tegnap este zajlott le nagyszámú, intemacionális közönség jelenlétében. Feszült várakozással figyelte mindenki a párokat. Minden kategóriából az eddig legjobb három pár versenyzett egymással a végső sikerért. Az arcok kipirultak, az érdeklődés lázas izgalma csillogtatta a szemeket s még a viharedzett jazz-banda tagjai is kíváncsian figyelték, ki lesz a világbajnok? Sorra jelennek meg előttünk a különös nevű táncok, a báli toalettek alatt szinte látszik, mily hevesen dobognák a szivek. A klárinőtszerü trombita hirtelen felsivtt — vége a táncnak. Attrakciók vannak soron, színpadi és revii- táncok, amelyekben különöesn az angolok tüntették Assouan, áprilisban. A „Cataract“diotel előtt bosszú sorban feküsznek arabok az utcaporban és várnak valamire. Ez a folt itt a legdélibb földje Egyiptomnak, a keleti és nyugati sivatag határán, az Angol-Szudán szélén; az emberek, akik itt élnek, egészen másfajta arabok, mint Luxorban, vagy Alsó-Egyiptomban bárhol, máis a levegő, a nap, az utca itt a hotel előtt a végtelenbe vezet, a sivatagba, a titokzatos és végtelen Kelet, Szudán, Abesszínia felé; ez az ut ma is a karavánok útja s az volt már Herodotos idejében is. Egy-egy oszlopon a régi isten, Isis portréja. A porban arabok, kuporogva, sennes-levelekkel babrálva, szótlanul; itt valahogy nincs lárma, koldulás, keleti zsivaj. Ezek másfajta arabok, bisciha- rin-arabok, ababde-beduinok. A beszédjüket, ami keleta-frikai és egyiptomi keverék, nem nagyon érti más, csak ők maguk. Ez itt a sivatag s ezek az emberek csakugyan a sivataghoz tartoznak, ez itt nem kirakat és idegenfogás. Ez az élet itt az arabok ősélete. A kenyér értéktárgy, a hús elérhetetlen valami, a mindennapra egy cukornád jut, vagy egy hagyma. Vizet ad a Nilus, ami bőségesen ömlik a nagy kataraktákba. Ruha nem kell, lakás fölösleges, s ha már nagy szükség van rá, ad azt is a Nilus: a folyamagyagból vályogot vetnek s azzal tákolnak össze néhány házat, pontosan azzal a cigány- módszerrel, ahogy a mi cigányaink, akik Egyiptomból jöttek e valamikor a Nilus mellett tanulták a vályogvetést és a jövendőmondást. Ezek a vályogházak nem készülnek az örökkévalóság számára, mint az „Ile d'Ele- phantine“ palotái; de ezek a vályogfalvak igy álltak már, mikor a hires paloták még nem álltak, s állani fognak még, mikor az összes hires templomokat és palotákat elmosta már az idő. A nyomor épületei s a nyomor stilusa örökkévalók. Assouanban nem ismerik az esőt; Luxorban, innen hét órára gyorsvonattal, három óv előtt megtörtént egyszer az a csoda, hogy egy délután néhány perore valami eltévedt felhőből esni kezdett az eső. Erre a legöregebb fáraók sem emlékeztek, nagy volt a riadalom, s rögtön processziózni kezdtek az arabok a falvakban s könyörögtek az eső ellen, mert arra nekik itt nincs semmi szükségük s csak tönkretenné a házaikat. De a házaikra sincsen szükségük. Itt, néhány órányira a Cataract-hoteltől, ahol este még szmokingban vacsoráztál, a keleti sivatag szélén már ősembereket láthatsz, az abadbe-beduinokat, akik lovon vagy tevén járják a sivatagot, az élelmük egy banán s egy korty nilusviz, nincs sátruk, a szabad ég alatt alszanak, s May Károly nem álmodhatott Leipzigben exotikus hőseinek olyan végtelen és szent pusztai szabadságot, ami ezeknek az embereknek mindennapi valóság ne lenne ... A vasút harminc kilométernyire innen megszűnik a Szudánban, aztán már osak a sivatag jön, a széles és kiáradt Nilus, a tropikus őserdők különös állatokkal, amilyeneket csak az állatkertben láttál, ide már leúsznak a krokodilok, flamingók sétálnak a parton s Philae-sziget körül struccok szaladtak az autó elől, mint nálunk a kappanok. Itt kezdődik ezeregyéjszaka, a nagy, titokzatos, az ellenőrizhetetlen, — itt már nincs telefon és vasút, nincs hatóság és foglalkozás, itt már csak az élet van, a természet szabad, kegyetlen és közönyös rendje, aminek egy izét civilizált szájadban olyan mohón iszod föl, mintha szomjan kellene halnod, ha nem lakhatnál jól rögtön itt egy ko^ty tiszta és szent Szabadsággal . . . Itt néha angolok vadásznak, emberekre és vízilovakra, s ember és víziló itt nem vállal semmiféle közösséget az angolokkal, — egyformán ellensége neki, s az Ember nagy, tiszta és ijedt szemekkel tér itt ki a periférián az utadból s visszavágtat Kelet felé a sivatagba, néhány perc múlva egy homokhegy elfedi a körvonalait s a homok befedi a nyomát . . . Keresd meg, ha tudod, vadássz reá! Ezektől nem lehet „adót" behajtani — miért, mi után? — ezek nem ál- litanak katonát, ezeknek nincsen földbirtokuk s a létezésüket semmiféle állami papiros nem tartja számon. Ezek vallásosok, de nincsen névvel nevezhető istenük, összezavarták mór szegények a fogalmakat, annyi mindenféle kis és nagy Isten, járt máT erre, Isis, Osiris, Ptah, Allah, s eljutott hozzájuk a hire Krisztusnak és Jehovának is, — nincsenek templomaik, mecsetjeik, reggel és este leborulnak Kelet felé, imákat nem tudnak, csak kitárják a karjukat, s valami végtelenül méltóságteljes mozdulattal, amiben van megadás és öntudat, méltóság és alázat, föltartják tenyerüket a nap felé. Többek közt ezt látni odalenn, négy óra távolságban a Cataract-hoteltől. * S látni napfölkeltéket, mikor az egész táj valami sárga extázisbán kezd énekelni a trópusi hajnal minden színével és hangjával, hogy befogod a szemed és egy pillanatra érzed, mit vesztettél el a városaidban. De ez nem tartozik ide, ez a sivatag privátügye. * A Kelet egy nagy álom, amiből azok, akik álmodták, már fölébredtek. Talán még nem ébredtek egészen föl . . . Assouan körül bizonyosan nem. De az arab paraszt, a fellah, a kopt, a berber paraszt, Attaknak ez a legártatlanabb állata, szelid és szenvedő, tunya s olyan igénytelen, ami már világnézet és raffináltság számba is mehet: ez az arab paraszt évezredek óta először néz úgy körül a maga tanyáján, mintha látna valamit s mintha az, amit lát, nem tetszene neki. Egy hold föld ára Egyiptomban a városok körül 100—120, a Nilusmedenoében 80—100 egyiptomi font — ezek a fantasztikus földárak persze azt jelentik, hogy a parasztnak egy négyzetméter földje sincsen, amit a magáénak mondhat, s hogy a megművelt föld után olyan bérösszegeket fizet, amennyit egyáltalán fizethet, t. i. mindent, amit a földből ki tud huzni, kénytelen odaadni bér fejében és adóba. (Egy hold föld után az adó egy évre öt font.) A fellahnak nem marad semmije, a földbirtokos elérhetetlen távolságban él tőle, s különben is öt kézen megy át a bérlet, amíg a fellah-hoz jut. Ugyanez a helyzet Szíriában és Palesztinában, ahol talán csak a földárak alacsonyabbak, aminek fejében a föld minősége persze nem mérhető össze a Nilusfölddel. Ébred az arab paraszt? Állítólag Moszkva gondoskodik róla,, hogy felébredjen, de aki a Kelet struktúráját ismeri, ennek a kísérletnek nyugodtan adhat hosszú terminust. Ami Kairóban s a centrumokiban napi politika terén történik, az az arab paraszthoz talán soha nem ér el, s az urak és izgatott „ifjú arabok" magánügye. S ki hiszi, hogy Zagloul politikai győzelme a közelmúlt választásokon csak egyetlen arab fellah sorsán is fog javítani? Kairótól egy órányira, attól a Kairótól egy órányira, ahol Ismail pasa büszkén kijelentette, hogy „Mon pays est pás plus en Afrique, ette est partié d‘Europe“, — ettől a Kairótól egy órányira láttam valamit, aminek közléséért minden felelősséget vállalok, s ami nekem jobban megvilágította az egész „keleti kérdést", mint a kairói sajtó összes francianyelvű vezércikkei. Ezt láttam: A gizeh-i piramisok körül most ásatások folynak, amiknek állítólag nagy jövőjük van. Délután félnégykor jártam a gizeh-i piramisoknál. Százával és százával jártak lassú és egyforma tempóban arabok a homokban s kosarakban hordták a kőtörmeléket és a homokot. Libasorban jártak, s minden kanyarodónál, ahol ez a libasor megtört, egy felügyelő állott. Ennek a felügyelőnek a kezében egy korbács volt. Ha valamelyik arab kimaradt a sorból, vagy lassan cipelte a homokot s megbontotta a munka ritmusát, a felügyelő felemelte a korbácsot és ráhúzott egyet. Néha erősebben húzott rá, néha gyöngébben. De mindenesetre korbács volt a kezében és mindenesetre felügyelő volt s mindenesetre verte az arabokat. Ezt láttam Gizeh és Memphis között, 1926-ban, délután félnégykor; egyébként ké£ hónappal az egyiptomi választások előtt, amik a Zagloul istáknak nagy sikert hoztak, A munkát angolok figyelték trópusi kalapokban s valami felől vitatkoztak. Biztos az, hogy nem a felügyelő korbácsa félő 1 vitatkoztak. Azt hittem, hogy rosszul látok, meg kellett ott dörzsölnöm a szemem; a kép olyan irtózatos régi volt, ezek a fellahok, a rabszolgák, akik most lehordják a homokot a piramisokról, s a felügyelő korbáccsal a kezében áll a hátuk mögött . . . ... igy építették ezek a fellahok ugyanezeket a piramisokat ötezer év előtt s a hajcsár akkor is korbáccsal a kezében állott mögöttük. Közben elmúlt ötezer év és nem történt semmi. Ezért nincsen „keleti kérdés". Még mindig csak a korbács van és az arabok, akik felépítik vagy lehordják a piramisokat. S ha sokáig jár az ember Keleten, a végén nem tudja, hogy nem-e ők a boldogabbak, akik mindabból, ami nekünk ideát súlyos és az életünkbe vágó hatalmi, világnézeti konfliktus, régen nem csinálnak problémát, mert a sorsukat visszaadták Isten kezébe s ők maguk már nem tehetnek hozzá semmit. Osak Assouanban láttam szabad arabokat. Ott láttam embereket a sivatag szélén, akik úgy tudtak a szemembe nézni, mint a maszületett gyermekek. S nem is tudnak sokkal többet erről a világról, mint egy ma- született gyermek. Kairóban intelligensebbek az arabok. Assouanban boldogabbak. Márai Sándor. — A magyar újságírók vasúti jegyei. A' Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa fölhívja tagjait, hogy az ez évre szóló kedvezményes vasúti bérletjegy iránti kérvényeiket legkésőbben julius 1-ig juttassák el a szindikátus központi irodájához (Prága III., Vsehrdova 3). Fölvilágositással a kerületi titkárságok szolgálnak, ahol megtekinthető az újságírók vasúti kedvezményéről szóló miniszteri rendelet. —• A fürdőző vendégek vasúti kedvezményei. A vasutigazgatóságok már régebben rendeletet adtak ki a fürdővendégek vasúti kedvezményei tárgyában. Ismét fürdőszezon lévén, a szlovenszkói és csehországi fürdőkbe utazóknak figyelmébe ajánljuk a következő tájékoztatót: Minden fürdőre utazó vendég az elutazás alkalmával a kiinduló állomáson, a jegy megváltásánál (a személypénztárnál) kér egy (körülbelül 20 fillérbe kerülő) Lázen- ski potrvrzenkát (a fürdőzést igazoló jegyzéket), amelyet pontosan kitölt. A kitöltött jegyzéket bemutatja a fürdőigazgatóságnak, amelytől külön igazolványt kér arról, hogy hány napig tartózkodott a fürdőben. A kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik legkevesebb 10 napig tartózkodnak a fürdőhelyen. A visszautazásnál a jegy megváltása alkalmával a pénztárnál felmutatandó úgy a vasúti igazolvány, mint a fürdőigazgatóságtól kapott igazolvány és ezekre megkapja az igénylő az 50 százalékos vasúti kedvezményt a kiinduló állomásig. A kedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik a kiinduló .illő- mástól számitólag 50 kilométernél nagyobb távolságra utaznak. ci magukat (Stewan, Codas stb.) s valóságos nyak örő produkciókat mutattak be táncosnőikkel. A két első győztes táncpárbají Tizenöt perc szünet következett, mely alatt i versenyből 1 elmaradtak s a közönség táncolt. Egy izerre a főkooniisszárius jelt ad s egész hivatalom ormában felolvassa a zsűri döntését, amely széria leim Catalan és Caesar León urak között elxem lelik a mérkőzést a verseny összes számaiból. Halálos csönd, mindenki feláll. Sok a tánc, a: dő éjfél utáni három óra, egy-egy táncra alig esil léhány forduló. H. Catalan, akiről azt hallom, hogi >rofesszionista és saját tánciskolája van, egy orép [eorgette rózsaszín selyemruhás hölggyel (Ohero den Amdrée) táncol, mig C. León, aki olasz erede ü s állítólag az előkelő világ nőiszabója, eg^ népe de chine, gypngyökkel hímzett, sárgaruhái tölgyet kiér fel, aki az iménit merész attrakciókba! )iiruetteaett egy szőke angol ifjú fejetetején. Az oboák felbugnak, pereg a dob, pendülnel i cintányérok s a két pár elszánt lendülettel járj; lz előirt táncokat. Az izgalom tetőpontra hág
