Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-01 / 123. (1161.) szám

1926 junius 1, kedd. PTlillMBI.IMIM—M 3 Hipercetizorok Sziovenszkón A Bohemia tegnapi száma közöl­te Flachbarth Ernő dr. tollából az alábbi jellemző erejű, szellemes írást, írást. A szent bürokrácia legtöbbnyire szigorú és zsörtölődő ur képében jelenik meg, akivel nem lehet tréfálni; néha azonban kiesik szerepéből és ostobaságokat követ el, mint egy rakoncátlan iskolásfiu. Szlovenszkóban a mai napig érvényben van egy miniszteri rendelet, amely szerint minden könyv, nyomtatvány és újság, amely a forrada­lom után jelent meg Magyarországon, a szlo- venszkói határt csak a pozsonyi cenzúra enge­délyével lépheti át. Hogy a cenzúra gyakorlatát némiképpen jellemezzük, elég lesz rámutatni arra, hogy a szlovenszkói magyaroknak példának okáért Szekfü Gyula „Három nemzedékét" amely Magyarország történetét foglalja össze 1825. óta 1914-ig, vagy Herczeg Ferenc történelmi szín­müvét, a „Hidat", amely a reformkorszak két nagy ellenlábasának, Széchenyinek és Kossuth­nak ellentétével foglalkozik, nem szabad olvas- niok. Épp úgy el vannak tiltva attól, hogy a magyarországi lapokat, a szociáldemokrata Nép­szava és a szélső radikális Világ kivételével, ol­vashassák. Ez a tilalom, amely bennünket a negyvennyolc előtti időkre emlékeztet, csak Szlovenazkóra és Ruszinszkóra vonatkozik, de nem terjed ki a történelmi országra, ahol a ma­gyar könyveiket és újságokat szabadon lehet ter­jeszteni. És éppen ezáltal válik e rendelet nevet­ségessé. A nyájas olvasó Budapesten keresztül Prágába utazik és a pályaudvaron megveszi a Pester Llyodot, ezt a nagyon komoly lapot és kedélyesen olvassa fülkéjében. A határvizsgálat­nál abban a kínos meglepetésben lesz része, hogy a csehszlovák rendőrség elkobozza az ártat­lan lapot. Indokolás: a lapot az említett minisz­teri rendelet értelmében nem szabad beengedni. Bosszankodva utazik tovább és reggel megérkezik Prágába, ahol a pályaudvar ujságárusitójánál meg fogja pillantani a Pester Llyodnak ugyanazt a számát, amelyet a határnál elkoboztak. Ugyanazt a lapt, amelyet Komáromban büntetés terhe alatt nem szabad olvasni, minden szlovenszkói magyar néhány fillérért megveheti a prágai pályaudvaron. Nem fényes és nem nevetséges-e, hogy a köztársaság fönnállásának nyolcadik évé­ben ilyen dolgok előfordulhatnak? * Farkas Imre „Az iglói diákok" címmel nagyon népszerű darabot irt, amelyben egy Odrobina nevű szlovák vendéglős is előfordul, akit a szerző nagyon kedélyes, derék és becsüle­tes embernek, a magyar diákok legjobb barátjá­nak fest. A cenzúra mindazonáltal nem tudja elviselni, hogy a jó öreg megjelenjék a színpadon és a darab előadását csak azzal a föltétellel engedi meg, hogy Odrobina Kraxlhuber vagy valami hasonló német nevet kap. * Még érdekesebb volt a hatóság magatartása egy alkalommal Galántán, amidőn a „Vigécek" cimü darab előadásánál kifogásolta, hogy a darab­ban szereplő derék kereskedelmi utazók Prága helyett Budapestre utaznak és az előadást csak azzal a föltétellel engedte meg, ha a szövetséget ily, kevésbbé irredentista értelemben változtatják meg. Bennünket ez az eset a Bach-korszakra em­lékeztet, amidőn — a nóta bene nagyobbára cseh rendőrség — a legártatlanabb dolgokban is ha­zaárulást és összeesküvést sej lett, akár csalt máma. • Az elmúlt esztendőben nagy blamázs érte a losonci rendőrbiztost, Kompis urat, aki „a felelőt­len elemek" által lerombolt Kossuth-szobor talap­zatának eltávolítását azzal a megokolással ren­delte el, hogy Kossuth Lajos nemcsak a szlovákok ellensége (?), hanem a Habsburgok barátja és a jobbágyság megszüntetésének határozott ellenfele is volt. Minden ember, aki csak egy kevéssé jár­tas a történelemben, tudja, hogy Kossuth 1849. áprilisában a debreceni református templomban a Habsburgokat detronizáltatta és a köztársaságot proklamáltatta, azonkívül tudja azt is, hogy Kossuth a legelső és leghatározottabb előharcosa volt a jobbágyok fölszabadításának. Én akkoriban jő Kompis uramat „a losonci történettudósnak" neveztem és egész Szlovenszkő kacagott e kolosz- szális tudatlanságon. Nem hiszem, hogy e homéri kacaj használt volna az államhatalom tekinté­lyének. * Ilyen és hasonló esetek jutottak az eszünkbe, amidőn pár nappal ezelőtt Kassán voltunk, hogy ottajn a nagy magyar szabadsághős, II. Rákóczi Ferenc születésének 250-ik évfordulóját meg­ünnepeljük és amikor tudomásunkra hozták, hogy i az éppen ott tartózkodó cseh filharmonikusoknak nem szabad előadniok Berlioznak, a híres francia zeneszerzőnek Rákóczi-indulóját. Ugyanúgy jártak Pozsonyban is, ahol a rendőrigaztőság hasonló­képpen megakadályozta őket e tüzes induló elját­szásában. A kassai Rákóczi-ünnepségek utáni napon Eperjesen voltunk, ahová a cseh zenészek követtek bennünket és ahol a kassai programot adták elő, anélkül, hogy a rendőrség kifogást emelt volna Berlioz „izgató" szerzeményének előadása ellen. Kassán azonban egyéb meglepetésekben is volt részünk. A színigazgatóval sub rosa közölték, hogy a „Rodosto" cimü darabot nem szabad elő­adnia, ha nem akarja elveszteni koncesszióját. A kassai dalárdának sem volt szabad előadnia Balassinak egy a kuruc háborúkban gyakran énekelt dalát, mivel abban a következő sorok fordulnak elő: „Zöld erdő harmatját, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél, Hóval lepi be a tél." Éber rendőrségünk mindenütt bűncselek­ményeket szimatol és amilyen elővigyázatos, gyanúsnak találja, hogy egy és ugyanabban a dalban fordulnak elő a „zöld erdő", „piros csizma" és „hó" szavak. Mivel a hó tudvalevőleg fehér, véléménye szerint ez csak célzás lehet a piros-fehér-zöld szinü magyar trikolórra. Mit törődik a rendőrség azzal, hogy a fehér szin egyáltalában nem fordul elő a dalban és hogy a színek sorrendjének semmi köze nincs a ma­gyar zászló színeinek sorrendjéhez! Mit törődik Lismbon, május 31. A köztársasági elnök meg­bízta Cabacades tábornokot, a forradalmi mozga­lom vezetőjét, az uj kormány megalakításával. Ca- bacadee elfogadta a megbízást és kijelentette, hogy kormányát párton kívül álló polgári és katonai személyekből állítja össze. Liszabon és a külföld között megszakadt a te­lefon- és távirati összeköttetés. A határról érkező hírek a következőképpen vázolják a sikerült fas- cista puoosot: A feleklők elfoglalták a fővárostól északra irányuló vasútvonalakat s így megszakítot­ták az összeköttetést Oportóval Két felkelő ezred közvetlenül a főváros közelében helyezkedett el. A régi kormánynak eredetileg az volt a szándéka, hogy védeni fogja Liszabout. Minden intézkedést megtettek az ostrom elhárítására s igy például a külvárosokban lévő tisztiiskolákat, kaszárnyákat és egyéb állami épületeket ágyukkal, meg gépfegy­verekkel látták el. A kormány azonban nem hajt­hatta végre szándékát, mert kénytelen volt belátni, hogy a rendelkezésére álló katonai erők tul- gyöngék. Nemcsak az oportói 8. hadosztály lázadt föl, hanem a 4., 6. és 7. hadosztály nagy része is a forradalmárokhoz csatlakozott. Az első kato­nai osztag, amely megtagadta az engedelmes­séget, a 8. hadosztály volt. Ennek vezére: Sa- costa tábornok, aki a világháború alatt a fran­cia fronton küzdő portugál csapatoknak vezére volt, azonnal erélyes intézkedéseket tett a kor­mány ellen s úgy, mint Lengyelországban Pil- sudski, megkezdte az előnyomulást a főváros felé. Carmana tábornok, volt hadügyminiszter, Prága, május 31. A prágai fascista és antifascista mozgal­mak az utóbbi napokban olyan incidenst okoztak, amely könnyen nemzetközi bonyo­dalmakra vezethet. Mint ismeretes, a múlt héten csütörtök este nagy antifascista nép- gyülés volt Prágában, amelyen a kormány­hoz és főleg Benes külügyminiszterhez közel álló személyiségek is résztvettek. A gyűlésen elhangzott beszédekben a nemzeti szocialista szónokok nemcsak a csehszlovákiai fascizmust támadták és ítélték el, hanem élesen kikeltek a fas- cizmus atyamestere: Mussolini ellen is. Többek között Soukup szociáldemokrata szenátor a következő kijelentést tette: „Mussolini a világ legnagyobb banditája, aki a maga paralitikus dühében Néró szerepében tetszeleg." Az olasz duce személyén kívül a fascizmus itáliai rendszerét is elítélték, súlyosan ki­'X^<ngJVVA<stem-HTRnAn azzal, hogy Balassi és Rákóczi korában trikolorok még nem is léteztek! Ki várna logikát egy oly országban, ahol a hatalom birtokosai mindenütt a múltak szellemeit látják kísérteni? Köszönjük az állami hatóságoknak, hogy bennünket ezekben a zord időkben akaratlanul is ilyen humoros tréfákkal mulattatnak. Kérdezzük azonban: van-e tudmása a prágai kormánynak ezekről az esetekről és ha igen, nem gondolja-e, hogy semmi sem árthat neki úgy, mintha hiva­talnokai ennyire nevetségessé teszik a kormányt? akit a kormány Délportugáliába küldött az ot­tani katonaság inspiciálására, alighogy rendel­tetési helyére érkezeit, azonnal a felkelők élére állott. A vémétiküli katonai forradalomnak, amely észak felől dél felé terjedt s amelynek előkészíté­sében Braga, Porto és Coimbra kiváló szerepet töl­töttek be, ma már teljes a sikere. A lakosság min­denütt lelkesedéssel fogadta a katonákat. Meuer Cabacades tábornokot a nép igen szereti s amikor a régi kormány a forradalomról érkezett első hí­rek hatása alatt letartóztatta, a ltszaboni nép nyo­mása következtében kénytelen volt ismét szaba­don bocsátani. Cabacades egyelőre átvette az összes minisz­teri tárcáik vezetését. A posta- és távirdahivatalokat katonaság tart­ja megszállva. Liszabon egyetlen lövés nélkül meg­adta magát. A forradalom céljairól a következő felhívás számol be: A közhivatalok újjászervezése, az államhivatailnokok viselt dolgainak megvizsgá­lása és a korrumpált egyéneknek szigorú megbün­tetése, a kiadások csökkentése, a költségvetés ki­egyensúlyozása, a bíród kar függetlenitése, a gyar­matok politikai és gazdasági emelése, a hadsereg és a hadiflotta reorganizációja, modem hadianya­gok beszerzése s a polgárok életének, vagyonának és becsületének garantálása, — ez az uj kormány célja. A liszaboni forradalmi katonatanács elmoz­dította a főváros polgármesterét s helyéibe Ama- ralt, a rendőrség pártatlan vezetőjét, helyezte. Ugyanez történt más városokban is. Beavatott kö­rök szerint a parlamentet a legközelebbi időben fel fogják oszlatni. fakadtak Olaszország mai berendezése ellen s a beszédek hevében magát az olasz népet is megtámadták. Közismert tény, hogy az olasz duce rendkívül érzékeny a személye ellen külföl­dön elhangzott támadásokkal szemben. Ha valaki őt vagy a fascizmust becsmérli, azon­nal heves megtorló intézkedésekhez nyúl. Hogy pedig Csehszlovákia és Olaszország kö­zött bizonyos fokig bűvös volt eddig is a vi­szony, az kitűnt a híres német-olasz incidens­kor, amikor a római miniszterelnök oly le­kicsinylőén nyilatkozott a csehszlovák nyelv- rendeletről. Nagyon az olasz nép pszichéjében gyöke­rezik tehát, ha most, amikor Prágában a külügyminiszterhez rendkívül közel álló hivatalos és felelős parlamenti egyénisé­gek becsmérlő és durva kijelentéseket tettek az olasz államrendszerről és Olasz­ország bálványozott vezetőjéről, 01a«z­országban nagy az eikedvetlenedés és bizonyos ellenséges hangok ébrednek a ma uralkodó csehszlovák rendszer és fő­leg a fascizmus elleni kampányt vezető Benes külügyminiszter ellen. Sőt, mint egyes lapok jelentik, a prágai olasz kö­vet szombaton már interveniált is Benes külügyminiszternél s panaszt emelt Sou­kup cseh szociáldemokrata szenátor leg­utóbbi fascistaellenes kirohanása miatt. Az intervenció hírét elsőnek a jól értesült Lidové Noviny közölte s a brünni lap nyo­mán a többi lap is beszámolt az olasz követ diplomáciai lépéséről. Az incidenst még egy véletlen külső kö­rülmény is komplikálja. Az olasz diplomácia átszervezése következtében a római kor­mány Pignatti-Morano gróf prágai olasz kö­vetet a múlt héten Bernbe helyezte át. A kö­vet pillanatnyilag ugyan még itteni hivatalá­ban van, de elutazása küszöbön áll. Beavatott körök szerint Olaszország ad­dig nem szándékszik Prágába uj követet kinevezni, amig a fascistaellenes kiroha­násokért Róma teljes elégtételt nem kap. Ez az utóbbi körülmény is mutatja, hegy Mussolini mily nagy súlyt helyez presztízsé­nek megőrzésére és az incidens következté­ben mennyire feszült lett a belső diplomá­ciai viszony Olaszország és Csehszlovákia kö­zött. A helyzet veszedelmesen hasonlít az egy év előtti Húsz-incidenshez, amikor Cseh­szlovákiának a Vatikánnal támadt súlyos ellentéte s amikor a pápa visszahívta nun- ciusát Prágából. Piros cseresznyék Pihentető, meleg, zümmögő csend feszült fel a veranda, szinesablaku üvegfalai között és bimbózó pelargoniák gyarapodó lombján korai darazsak adtak szerenádot... Bö, nagy, ritkaszép volt ez az ünnepi csend és meg kel­lett fogni, megrögzitni, meglubickolni benne, munkanapok verejtéhes elfáradása után ... Újságok frissen érkezett halma előtt ül­tem, egy verandaszék tág öblén. A párkányon nyíló primulák, a fikuszok kemény levelén végigfut pászmásán a sárga nap, tiszta jóillat fut borzongtatón a bőröm alá, pihenés van... gondolom magamban és élv ez et-f okozón nekiülök olvasni érdeklődő figyelemmel... A hírlapok tömött hasábjairól szűnő s- szüntelen riportok címei virítanak le vérbebo- rult szenzációkat: ... „Borzalmas szerencsétlenség az ejtő­ernyővel." ... „Tizenhárom évi f egyházra Ítél­ték a komáromszentpéteri két gyilkos gazdát ...„Szenzációs fordulat a nyitrai gyilkosság ügyében." ... „Félelmetes pünkösd Angliá­ban.".. * És igy tovább. Minden hasáb újabb ré­mület, újabb tragédia, újabb dokumentuma embermilliók sorvadt idegéletének. Az apró, fekete ujságbetük fallá magasodnak és csak figyelő ember hajol át borzongó bátorsággal ezen a falon, ami mögött roncsolt húscafatok véres gőze párázik és tragédiák fölött fakadt könnyek medret vájnak a sós folyamnak ... Az utcáról befutott hívogató kedvességgel hancurozó gyerekek gondtalan, bolondos, bo- hókás kiáltozása ... A városkertből ünneplő cselédkék jöttek imbolyogva, kerekre tágult, kifejezéstelen kis bogyószemekkel, amik olyanok éppen, mint kék porcellángombok egy rózsaszín „vizitkén". A. piacon lárma, zsivaj gás, ünnepi felsza­badulás zaja. Rikkancsok futkosnak vetélke­dő rikácsolással, bakfislányok, nagy, romlott gyerekek himbálóznak egy-egy kisdiák olda­lán és a sarkokon maturandusok tárgyalnak komolykodó elmélyüléssel. És akkor a hid felől szaporázó lépéssel jött egy gyerek. Egy kisfiú. Egyenesen a gyü­mölcsöskofák felé. Kis keze erősen marok- baszoritva, benne egy pengő, ezüstszin koro­na, pünkösdi ajándék. A gyümölcsösasszony kosarán piros, ke­mény, frisshusu cseresznyék. Elsőérés. Tiz- tizenkét szem csomócskákba kötve, belene­vetett a kisfiú szemeibe. Az meg vissza. Mondhatnám, kokettált a cseresznyével. Aztán lassan elhatározta magát, megemelt egy csomócskát és a pünkösdi koronát oda­tette az asszony elé ... És azalatt, mig Angliában ezernyi mun­kás küzd a sztrájk miatt az ékhalállal, mig Pesten mágnások bűneit bogozzák izgatott tárgyalásokon, mig Berlinben fajtalan orgiá­kat csapnak a kéjnek, felfutott a húspiacra egy gyerek, piros cseresznyét vett tiszta örömmel az ajándék koronáért és iker cseresz­nyék összenőtt, friss szárát suhancosan, gond­talan bájjal magára akasztotta májusi fülön­függőnek. Nagy Mici. Az erdélyi magyar párt valamennyi szenátorielöltlét megválasztották A magyarságnak kilenc szenátora és tizennégy képviselője lesz Bukarest, május 31. A szenátori választásokon a kormánypárti kartell a kamarai választásokat is fölülmúló nagy győzelmet aratott. A magyar párt sikere teljes, mert valamennyi jelöltje, számsze­rűit kilenc, mandátumhoz jutott. A megválasztottak a következők: Balogh Arthur dr. (Kolozs), Gyár- fáé Elemér dr. (Csik), Sándor József (Háromszék), Barabás Béla dr. (Arad), Teleki Arthur gróf (Ma- rosm.), Domahidy Elemér (Szilágy), Tornya Gyula (Temes-Torontál), Molnár Kálmán dr. (Udvarhely) és Horváth Endre (Bihar). — A kamarai választások eredményéről szóló első jelentésekbe tévedés csúszott be. Szilágymegyében ugyanis nem az ellenzék, hanem a kormánybiok győzött s ezzel Jósika János báró is megkapja a kamarai mandátumot. Azonkívül Nagyváradról is két újabb magyar kép­viselőt jelentenek Kotzó Jenő dr. és Weiss Sándordr. személyében. Ezek szerint a magyar párt 15 kamarai jelöltje közül csak egyetlenegy bukott ki. Bukarest, május 31. Pontos számítások szerint a kormánybiok az egész országban a szavazatok ötvennégy százalékát nyerte el. A választási törvény értelmében a győzelmes lista a premiális rend­szer előnyeit élvezi s igy a kormánynak együttvéve 262, az ellenzéknek 101 mandátuma lesz, a ki­sebbségi pártok pedig 24 mandátumot kapnak. A legszebb választási eredményeket a magyar párt mutathatja föl, mert a székely megyékben a szavazatok 85 százaléka az egyezményes listára esett. A magyarság ezzel döntő győzelemhez segítette a kormánypártot. Hasonlóan meglepetésszerűen javí­tották meg a kormánylista esélyeit a bukaresti magyar szavazatok is. Az uj parlament junius 23-án ül össze. . ben bukaresti tudósítónk jelentése alapján külön A romániai választások eredményével külön-1 cikkben foglalkozunk. Cabecades — Portugália diktátora Pilsudski iskolát csinált — Sikeres katonai forradalom Portugáliában — Cabacades tábornok, a felkelők vezére, miniszterelnök lett — Ismét eggyel több az európai dikta­túrák száma Olasz-csehszlovák diplomáciai incidens Mussolini becsmérlése miatt Az antifascista gyűlés epilógusa — Rómában rossznéven veszik, hogy Benes vezeti a csehszlovák antifascizmust — Az olasz követ titokzatos visszahívása — A nuncius-ügy pándántjal

Next

/
Oldalképek
Tartalom