Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-22 / 140. (1178.) szám

uu. ^ES3GM-iV\Afi^AR.-HIRMS 5 ÍZ 100SODRÁBAN Irta: Schöpílin Aladár. Miről beszélnek ma az emberek Budapesten? Két év előtt könnyű volt erre felelni, mert csak két ilyen téma volt: a tőzsde és a színház. Az emberek sietve elintézték egymás között a szükséges megbeszéléseket s azonnal elkezdtek részvényekről, fcippekről, tőkeemelésekről s más hasonló szépségekről beszédhii. Mikor aztán ebbe belefáradtak, akkor következett a színház, még pedig persze nem annyira a színdarabok jósága, vagy rosszasága, hanem a művésznők és művé­szek mindenféle boudolr és egyéb titkai. Ez a két téma a leghosszabb járatú társaságoknak is bőven adott anyagot. Utcán, villamoson, kávé-házban, klubban, szalonban, mindenütt, ahol emberek ke­rültek együvé, ez járta. Most egy-kót hét óta figyelem, mik ma a té­mák. Hallgatom, amit a villamoson beszélnek, ami társaságokban megfordulok, megjegyzem a beszél­getések váltakozását, próbálgatom kérdésekkel ki­fürkészni, mivel lehet leginkább szóra bírni az embereket. Amikor most e téren tett megfigyeléseimről beszámolok, először is megállapítom, hogy uilről nem beszélnek az emberek. Nem beszélnek először is politikáról. Az át­lagos polgári emberek tudniillik, ide n mi i''ámít­va a politikusokat és azokat, akiknek a foglalko­zásuk a politikával érintkezik. A tőzsdéről lalín már a tőzsdebizományosok sem beszélnek, az ter­mészetes. Színházról, kivált most, a szezon kapu­zárása küszöbén, egyre kevesebb szó esik és az a kérdés sem izgatja túlságosan az embereket, hogy a szőke primadonna Eton-frizurát változtatott, a barna pedig imádót. Irodalomról egyszer hallot­tam két hét óta beszélni: egy hivatalból jövő kis­asszonyba mondta a villamoson: — Courths-Malert már meguntam. Mist a Re niéét imádom. (Ebből örömmel állapítottam meg, hogy a kö­zönség ízlése, úgy látszik, fejlődőben van.) Nem beszélnek már rég a frank-ügyről sem, ez már csak a képviselők és politikai újságírók mániája. Álta­lában a szenzációs bűnügyek kevés érdeklődést keltenek ma, — annyi volt belölik, hogy az embe­rek megunták. Vannak még mindig örök témák. A szer-elem. Erről még beszélnek, de valahogy úgy véem ész­revenni, meglehetős lanyhán. De lehet, hogy ez. is csak úgy van, mint mikor Wekerle azt mondja a zsemlye rosszasága miatt panaszkodó Péchy Ta­másnak: nem a zsemlye lett rosszabb, hanem a képviselő ur étvágya. Beszélnek a pénzről, de nagyon egyoldalúan, csak úgy, hogy nincs. Ar­ról a pénzről, ami van, egy szót se hallani, mert de st-rygis q-uae non sunt... A gazdagok panasz­kodva mondják: Kérlek, nem lehet ebben a vá­rosban pénzt látná; a szegények kárörvendve mondják: ebben a városban már a gazdagoknak sincs pénzük. A kártya, lóverseny már csak spe­cialisták témái. Ellenben állandóan, sokait, mindenütt be­szélnek: 1. a sportról. Minden villamoson látsz olyan embert, aki sportlapot olvas. A nevezetes sport­emberek neveit kénytelen vagy megtanulni, tóért akaratlanul is a füledbe ragadnak. Vasárnapé hit legalább százezer ember nézi a különféle meccse­ket s legalább másik százezer ember űzi a külön­böző sportokat. A társadalom minden osztálya, minden életkor és mindkét nem érdeklődik sport iránt, elemeire bomlott társadalmunknak jóformán ez az egyetlen egysége sít őj e. A gimnazista diák ügy beszélget a sportról a felnőttel, mint két egy 6zinvonaion álló ember. És beszélnek róla min­denütt. 2. a Biosérdyzmnsról. Különös dolog: egy fél­év előtt még senki sem tudta, néhány erdélyi em­beren kívül, ezt a szót, hogy Bicsérdy. Ma minden- ikinek a szájában vau. Tréfálnak róla, szójátékokat csinálnak rá, de mindig gondolnak rá, foglalkoz­nak vele. Kell valami szuggesztiv propagáló erő­nek lenni ennek a furcsa embernek a lényében, vagy a gondolatában. Vagy valahogy a talaj volt jól előkészítve a számára. A háború alatt s ész­ben azóta is a táplálkozási kérdések fontossága és aktualitása óriási módon megnőtt, az égé~~■■égünk megromlott, á háború előtti stílusú jó táplálkozás csak aránylag kevés embernek van módjáb a. De ezen kívül is az emberek mintha nem volnának megelégedve eddigi táplálkozásukkal. Azelőtt is voltak, többnyire vegetárius célzatú táplálkozási reform-gondolatok, de ezek hatása csak a fantasz­tikumra fogékony emberek kis töredékére korlá­tozódott. Ha nem lesznek is az emberek Bicsétr- dysták, de sokat gondolnak Biosérdyzmusra és so­kat beszélnek róla. Nem lehet egy társaságban egy óráig ülni, hogy ez a sző bele ne ütődj ék az em­ber fülébe. 3. az öngyilkosságról. Nem csupán az előfor­duló öngyilkossági esetekről, hanem az öngyilkos­ságról magáról, a filozófiájáról, jogosultságáról és főképpen a technikájáról. Egy-egy öngyilkosságot sokszor úgy megbeszélnek, végrehajtásának tech­nikai módja szempontjából, mint valami sport­teljesítményt. Ez különösen jellemző dolog a mai Budapest életére. 4. állásokról. Van egy rokonom, nincs állása, neon tudsz számára valamit? Mondd, kérlek, a fiam most végez, hogy lehetne neki valami kis állást szerezni? Ezek ma a stereotyp kérdések, nincs nap, hogy ne hallanám középosztályu embe­rektől. Ez ma a legégetőbb magyar probléma. 5. az időjárásról. Ez a furcsa őszies tavasz nyugtalanítja, boszántja az embereket, szeretné­nek már egy kis nyarat. Most nyílnak a rózsák a Margitszigeten s nem lehet kimenni megnézni őket. Most igazán szép a természet s nem lehet látni, az idő a szobába és a kávéházba szorítja az embereket. A nyári vendéglősök problémája álta­lános probléma, egyetemes beszédtárgy lett. Ezzel körülbelül ki is merítettem a budapesti témákat. Nem valami sokan vannak, de hát itt most annyira széttöredezve élünk, annyira magá­rnak él mindenki és olyan sivárnak látszik a világ, hogy az emberek érdeklődésének alig vannak kö­zös témái. Érdekkörök, foglalkozások, szituációk szerint vannak egyes külön körökön belül külön- kiilön beszédtémák, de olyanok, amelyek az em­bereket egyetemlegesen foglalkoztatnák, nin­csenek. Amilyen lapos az életünk, épp olyan lapos a beszédünk. cesszió idején a híres „Fleisché“-ben a rend­őrség az egyéb forgalmat beszüntette. A körmenet a legnagyobbak egyike volt, aminöt a világ eddig látott. Legalább százezres tömeg vonult a Legszentebb Oltáriszentség után. 11 bíboros, 3 aposto­li delegátus, 57 érsek, 257 püspök, 500 prelátus s körülbelül 2000 pap vett részt a körmenetben. Cs@9i-»émef egyezkedést A Dér Morgen cikke Spina és Hodzsa állítólagos tanácskozásai­ról — A német agráriusok és német keresztényszociálísták nem­zeti követeléseiket közös memorandumba foglalták A Prágában megjelenő Dér Morgen fel- tünéstkeltő cikket ir a legutóbbi parlamenti eseményekkel kapcsolatban. A cikket teljes fentartással, de érdekességénél fogva teljes egészében közöljük. A múlt hét folyamán — Írja a Morgen — különböző birek keringtek arról, hogy a cseh és német polgári pártok között nemzet­politikai kérdésekről is tárgyalások folytak. Általánosságban megvolt az a vélemény, hogy a német aktivista pártok a vám- és kongra- törvényhez bizonyára nem minden kompenzá­ció nélkül adták oda szavazataikat. S mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, ez tényleg meg is felel a valóságnak. De a kom­penzációkról részleteket még nem közölhe­tünk, mert a jelenlegi viszonyok közt ez ma­gától értetődőleg nem engedhető meg. — Annyit azonban máris mondhatunk — folytatja a Morgen — hogy a tárgyalások két csoportban külön-külön folynak, tudniillik kü­lön tárgyalnak a cseh és német agráriusok és külön tárgyalások folynak a cseh és német néppártiak között. Ezek a tárgyalások igen ko­moly jellegűek és egy állandó többségi blokk létesítésére irányulnak. A tanácskozások kedden este kezdődtek a cseh agráriusok klubhelyiségében s később a parlamenten kívül folytatódtak. Az agráriusoknál Spina ta­nár vezetésével négy német és Hodzsa és Sta- nek vezetésével négy cseh politikus vett részt a tanácskozásokban. A tárgyalást szigorúan bizalmasnak minősítették, de annyi mégis ki­tudódott, hogy a földreform, a tisztviselők és iskolakérdések képezték a tárgyalás főbb pontjait. A német keresztényszocialisták és német agráriusok követeléseiket pontosan megszövegezték s ezek nem pártkövetelése­ket, hanem a német nemzetre nézve igen fontos kérdéseket és követeléseket tartalmaz­nak. A tárgyalás jelenlegi állapota az, hogy mindkét részen megegyeztek abban, hogy bi­zonyos kérdések megoldásánál közösen fog­nak eljárni. Úgy a német agráriusok, mint a német keresztényszocialisták egy memoran­dumban foglalták össze a németség pana­szait. Ezt a memorandumot átnyújtották a cseh agráriusoknak és a cseh néppártiaknak. Egy kassai kereskedő rejtélyesen eltűnt a lakásáról Szamovolszky Vilmos füszernagykereskedő lakását kiürítette s azután ismeretlen helyre távozott — A horribilis adók okozták romlását? Kassa, junius 21. Érdekes eltűnési eset ügyében nyomoz Kassa rendőrsége, amely sok szóbeszédre ad alkalmat a. kassai társaságban. Szamovolszky Vilmos jónevü kassai fűszer- és csemegeke­reskedő csütörtökön délben Malom-utcai nagy- kereskedéséből azzal búcsúzott el Grossmann nevű üzlettársától, aki a Muzeum-kávéház- nak is a tulajdonosa, hogy hazamegy ebédel­ni s majd délután visszatér az üzletbe. Dél­után azonban nem jelentkezett s pénteken reggel sem jött be a forgalmas üzletbe. Gross- mannak sürgős üzleti megbeszélése volt üz­lettársával s ezért pénteken détben lakásán akarta őt felkeresni. Legnagyobb meglepe­tésére azonban a lakást kívülről bezárva találta s az ajtóban benne volt a lakás kulcsa. Grossmann benyitott a lakásba s meglepetése még csak fokozódott, amikor azt tapasztalta, hogy llllll II III II IMII ■■■III IWI—T—r ~~T I !■ a lakás teljesen üres, a bútorok, szőnye­gek, képek hiányoznak s a puszta falon csak a szögek éktelenkedtek. Azonnal jelentést tett a rendőrségen, amely megindította a nyomozást. Nemsokára jelentkezett Grosmannái két fiatal ember Szamovolszkynak üzenetével, hogy üzlettár­sa osak vezesse nyugodtan tovább az üzletet, mert ő dolgai végeztével nemsokára nyugod­tan visszatér. Szamovolszky feleségével együtt távozott Kassáról s elutazásukról még legbizalmasabb embereit sem értesítették. Azt mondják, hogy Szamovolszkyra a most folyó adótárgyalások olyan hihetetlen összeget róttak, hogy an­nak behajtása anyagilag teljesen ruinálta volna. A tekintélyes és közszeretetben álló kas­sai kereskedő rejtélyes eltűnése mindenütt élénk feltűnést és izgalmat keltett. Vasárnap kezdődött a világ legnagyobb eucharisztikus kongresszusa A pápa követének Üdvözlése a Colosseumban— Hétfőn Csernoch hercegprímás celebrálta a pontifikális nagymisét Csikágó ,junius 21. A több milliós lakosú világvároson meg­látszik, hogy falai között fog lefolyni a világ eddig legnagyobb nemzetközi eucharisztikus kongresszusa, A kongresszust megelőző ünnepség már le is folyt a Colosseumban, ahol ünnepélyes fogadtatást rendeztek Bonzano bíboros, pápai kövei és a társaságában érkezett 13 bíboros tiszteletére. Az ünnepségen a hivatalos Ame­rika is képviseltette magát Dawis munkaügyi minisztériumi államtitkárral, aki felolvasta Coolidge elnök üdvözlőlevelét, amelyben az elnök mély sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a képviselőbáz ülésszakának berekesz­tése miatt nem jelenhetik meg a bíborosok üdvözlésén. Ezután Dawis beszédet mondott, amelyben kiemelte, hogy a katolicizmusnak Amerikában is nagy jelentősége van, mert a tizenkilencmillió katolikus a népképviseletben is nagy be­folyást fejt ki. A munkaügyi államtitkár után Bonzano bíboros, a pápa követe emelkedett szólásra, aki bejelentette, hogy Krisztus földi helytar­tójának, -TI. Pius pápának a megbízásából jelent meg az eucharisztia nagy ünnepén és örömét fejezte ki, hogy őt szemelte ki őszentsége e magas tisztség betöltésére. Be­szédét azzal fejezte be, hogy köszönetét mon­dott azért a meleg fogadtatásért, amelyben Amerika katolikus népe őt és biborostársait részesítette. Ezzel az ünnepséggel — amely a tanács­kozásokat megelőzte — tulajdonképpen meg is nyitották a 28-ik eucharisztikus kongresz- szust. Vasárnap reggel Csikágó összes templo­maiban megkondultak a harangok. A vá­rosnak s környékén valamennyi templo­mában Veni Sancte misét celebráltak. Egyszerre 360 templomban olvastak 6000 misét s körülbelül egy millió zarándok járult a pápának tett fogadalom után a szent áldozáshoz. A kongresszus formá­lis ünnepélyes megnyitása a Jézus Szent Nevéről nevezett székesegyházban („of tbe Holy Name“) folyt le, ahol pontifikális nagymise keretében Bonzano bíboros beszédet mondott a legszentebb oltári- szentségről. A misét Heylen namuri (bel- giumi) püspök celebrálta s azon 11 bíboros jelent meg. A szentmisék után megkezdődött az óri­ási proeesszió, amely a város belső részeiben ment végbe a legnagyobb pompával. A pro­Vasárnap délután 2 órakor tartották meg a Colosseumban az első nyilvános gyűlést, délután öt órakor pedig a másodikat Hétfőn reggel, a kongresszus második napján a stá­diumban Csernoch János bíboros, magyar hercegprímás celebrálta a pontifikális nagy­misét, amelyen 62.000 iskolásgyermek éne­kelte Singerbeyer tanár „Angyalok miséjét", a szerző dirigálásával. Csikágó, junius 21. A csikágői kong­resszusra érkező jugoszláv delegációval kel­lemetlen eset történt. A 77 tagú delegáció a „Berengaria" gőzösön érkezett. A bevándor­lási hatáságok azonban 64 delegátustól meg­tagadták a továbbutazási engedélyt, mert — hivatalos nyilatkozat szerint — nincsenek meggyőződve arról, hogy ezek tényleg csak azért jöttek volna az Egyesült Államokba, hogy az eucharisztikus kongresszuson részt- vegyenek. Egy elvált asszony tragédiája Szomorú riport két dávosi sakk-lépés között Ddvos, junius hő. A vesztibülben ülünk, sakkozunk. Sakkpart­nerem, egy szomorú szép szőke asszonyka. Ké­kes-lila szemeivel csaknem mereven néz a sakk­táblára. A lépések között elgondolkodik s a rossz lépések bizonyítják, hogy nem a sakkozásra gondol. A hibás lépések után, átlátszó finoman iveit ujjait végighuzza a homlokán, mintha a gondolatait akarná elsimtani s megígéri, hogy a következő lépésnél majd jobban fog figyelni. A következő lépés ismét csak rossz. Sakkpartnemőm, Mm. Olive Guülone, egy lyoni selyemgyáros elvált felesége. Ennél réme­sebb elválásról, mondhatnám, elválási tragédiá­ról még nem hallottam. Mm. Guülone, talán az első asszony, aki azért vált el férjétől, mert na­gyon szerette. Sőt egyetlen gyermekéről is le­mondott a férje javára, mert a gyermekét még jobban szerette. Ez a mártír asszonyka, egy párisi ügyvédnek 23 éves leánya, ki a lyoni selyemgyárossal egy operai bálon ismerkedett meg s az ismeretség után öt hónappal felesége lett. Ezt az asszonyka beszélte el, nekem egy este, mikor szokásaink szerint sakkoztunk; szegényke elgondolkodott s sakklópés helyett sírásba tört ki. — Könnyíteni kell... csak egy kicsit... —• mondta az asszonyka — s mintegy önmagának hangosan elmondta menyasszonyságának történe­tét. Rajongó szereléssel beszólt férjéről s arról a szerelemről, mely őket egymásba kapcsolta. Elmondta, hogy laktak Lyonban, minden elmon* dott kis epizód, emlék, egy végtelen örömnek $ szomorú elmúlása lett. Az öröm, boldogság addig tartott, mig a gyerek meg nem született... — Jött az édes kis Guiky — folytatta a leg­szerencsétlenebb elvált asszony, — gyönyörűen fejlődött, a férjem napról-napra boldogabb volt, csak az én nevetésem s erőm lett mindinkább kevesebb. A férjemnek nem akartam mondani, hogy beteg vagyok, mig végül is a házi orvosunk parancsára, elmentem a tengerpartra, Nizzába. Talán egy hónapig voltam ott, tovább nem bír­tam, a gyerekem s a férjem után olyan vágy fogott el, hogy haza mentem. Két bőnap múlva pedig, a férjem tudta nélkül megvizsgáltattam magam, az orvos tuberkulózist állapított meg. S megtiltotta, hogy a gyermekkel játszam, vagy, hegy a férjemet megcsókoljam. — A férjem nem tudott a betegségemről, melyet a fiatalkori férj- hezmenós s a szülés okozta legyengülés okozott, ő csak azt látta, hogy hozzá egyszerre hidegebb vagyok s a gyermekemmel sem törődöm. Nem. tudtam, mit cselekedjem, a szegény, jő uramnak nem akartam szomorúságot okozni s ártatlanul hallgattam a gyakori szemrehányásait. Most sokszor gondolok arra, hogy talán meg kellett volna mondanom, de akkor képtelen voltaqj. Tűr­tem, hogy a gyönyörű álomba való családi életünk keservessé váljon. Mikor a férjem meg akart csókolni, elfordítottam az arcom. Mikor a gyer­mekem hozzám hozták, nem szorítottam ta­gamhoz, ha éjszaka sirt, nem mernem hozzá. Nem csináltam semmit, csak szenvedtem... A férjem mindinkább ingerlékenyebb s hi­degebb lett. Végül kijelentette, hogy a legjobb, ha elválunk. Sok álmatlan éjszaka után, a legjobb megoldásnak én is ezt találtam. Arra gondoltam, hogy a férjem már úgysem szeret, a gyermekem­nek csak bajt okozhatok. Váljunk el, igy legalább egyedül csak én szenvedek. Beleegyeztem, hogy attól a férfitől, kit egyedül szeretek a világon, elválasszanak, s hogy egyetlen gyermekem, ne az enyém legyen. A válást a nem teljesített hitvesi kötelesség címén az én hibámból mondták ki. S most itt vagyok, hogy szomorú életem kissé meg­hosszabbítsam, tovább akarok élni, hogy róluk, legalább messziről halljak. — Álllandóan kapok híreket a férjem s a gyermekem felől. A múltko­riban jött az értesítés, hogy a férjem nősülni akar, hogy a gyermekemnek anyja legyen. Mindezt az asszonyka mondta el egyfolytá­ban. Utána sokáig hallgattunk. Majd a következő lépésül, kilépett a királya előtt, hogy a kirá­lyoknak ne legyen útjában (jaksánd). j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom