Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-22 / 140. (1178.) szám

2 1926 június 22, kedd. aiviiia kérdésében, mert az indítvány, mely­ben a népszavazás történt, nem tisztán poli­tikai kérdés volt. A 15 milliós -szavazat a néptömegnek hatalmas felvonulását jelenti, mert például sokkal több szavazatot egyesi­tett, mint amennyi szavazattal a múlt évben Hindenburgot elnökké választották. Páris, junius 21. A németországi szava­zás eredményét a francia sajtó nagy érdeklő­déssel kisérte. A reggeli lapok egy része megállapítja, hogy az „igen;‘ szavazatok aránylag nagyszámnak és messze meghalad­ják a munkáspártok kereteit. Megállapítják azt is, hogy Németország munkásai és polgá­rai ezzel az állásfoglalásukkal bebizonyítot­ták, hogy a köztársaságot minden támadással szemben megvédelmezik. A Petit Párisién a szavazati terrorra, a kormány és a birodalmi elnök magatartására és a fejedelmek propa­gandájára való tekintettel felveti a kérdést, vájjon nem kell-e megsemmisíteni a nép­szavazás eredményét? London, junius 21. A Daily Chronicle a plebiszcitum eredményét a szövetségesek szempontjából tekinti, akiknek Németország reparációkkal tartozik. A lap felállítja azt a kérdést, hogy a szövetségesek, különösen Franciaor­szág, nem jogosultak-e erélyesen fellép­ni követeléseik teljesítéséért, ha olyan nagy vagyont tesz a német kormány sza­baddá a Hohonzellornek számára? Washington, junius 21. Miután a kor­mányt a német követ előkészítette arra, hogy valószínűtlen a szavazóknak a kívánt mér­tékben az urnákhoz való járulása, a népsza­vazás eredménye nem keltett különösebb meglepetést a hivatalos körökben. A kor­mánykörök elkerülik az állásfoglalást, mert még a látszatát sem akarják kelteni annak, mintha az Egyesült Államok más állam bel­ső ügyeibe avatkoznának. Mégis bizonyos megelégedettig mutatkozik, hogy a sza­vazással Németországban az állami krí­zist elkerülték, mert Hindenburg lemondással fenyegetőzött, ha a kártalanítás nélküli kisajátítást keresz­tülviszik. A népszavazás eredménye semmit sem változtat az Amerika és Németország közötti viszonyon. Benes Prágába érkezett Prága, junius 21. Benes külügyminiszter a veldesi konferenciáról visszatérőben reggel 6 óra 20 perckor a Wilson-pályaudvaron Prá­gába megérkezett. — Vitézi avatás Budapesten. Budapestről jelentik: A Margitszigeten vasárnap 389 volt tisz­tet é9 1203 közlegényt avattak vitézzé a háborúban tanúsított vitéz magatartásukért. Az avatást Horthy Miklós kormányzó végezte, aki egyúttal a magyarországi vitézi széknek főparancsnoka. A kormányzó az avatás után lelkes beszédet intézett az uj vitézekhez. Beszédében arra buzdította őket, hogy szorgalmas, dolgos életükkel a béke évei­ben is példaképei legyenek a polgárságnak. Az avatás után a vitézek küldöttségileg keresték fel Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy Genfben elért sikereiért hódolatukat tolmácsolják. Nagy parlamenti botrányok közt szavazták meg a kongruát Szavazás közben a kommunisták ás cseh nemzeti szocialisták tettleg inzuBtáiták az elnököt — Két képviselő komolyan meg­sebesült — Franké, a volt hármas miniszter dirigálté a technikai obstrukciót — Háromszoros atak az elnöki emelvény ellen — A prágai parlament legviharosabb illése Prága, junius 21. A kép viselőház szombaton este megszavazta a kongruajavaslatot. Mig a vita teljes csendben folyt le, addig a'késő esti szavazás a parlamentarizmus­ban teljesen páratlan mederben folyt le. A kommu­| nisták és a nemzeti szocialisták emberi mivoltuk­ból teljesen kivetkőzve, olyan durva eszközökkel akarták a kongruajavaslat megszavazását megaka­dályozni, hogy csak a legutolsó falusi csapszékek­ben fordulnak elő ilyen durva jelenetek. A csehszlovák parlament legviharosabb szavazása Annikor Dostalek alelnök szavazásra bocsátotta a javaslatot, a szocialista és kommunista ellenzék azt indítványozta, hogy a plénum térjen a javaslat fölött npirendre. Közben a kommunisták megismé­telték gyerekes pénteki plakátfelvonulásukat. Lan- da-Stihova kommunista képviselőnő egy ébresztő­órát tesz le Stanek agrárius képviselő elé, miköz­ben a komimunisták kiabálják: Ébredjetek fel! Sta­nek, a polgári pártok nagy derültsége közben, nyu­godtan zsebrevágte az ébresztőórát. Ezután szavazás alá bocsátotta az elnök a szo­cialisták indítványát, amelyet 150 szavazattal 118 ellenében elutasítottak. Énekszóval kezdik a technikai obstrukciót Ez volt a jel az óriási és ebben a parlament­ben még nem látott technikai obstrukció megkez­désére. A cseh szociáldemokraták és nemzeti szocia­listák fölálltak és egy régi Húsz-dalt énekeltek. Dostalek alelnök, a nagy lárma ellenére, sza­vazás alá bocsátja a kongruajavaslat egyes szaka­szait s Nősek előadó, hogy az alelnök szavait job­ban megértse, az elnöki asztalhoz támaszkodik. Roham az elnöki emelvény ellen Ebben a pillanatban a kommunisták, a német szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták fül­siketítő padverésbe kezdtek. Nyomtatványok repülnek a polgári pártok kép­viselői felé. Kreibich kommunista, mint egy vadállat, az elnöki tribünre ront s követeli, hogy az előadó a helyén maradjon. Erre két oldalról bevonul az egyenruhás parlamenti őrség és Krcibichet lefogják. A kommunisták és a német szociáldemokraták, va­lamint a cseh nemzeti szocialisták részéről sokan kiugranak és K-reibidh segítségére sietnek. Heves kézitusa keletkezik a miniszteri padoknál. A nagy tumultusban több képviselő a földre esik. A parla­menti őrség mindenáron vissza akarja szorítani a támadó képviselőket. A kommunisták az atléta termetű Harus veze­tésével az alelnöki asztalra ugranak és onnét még az őrök sem tudják őket lerántani. Dostalek alelnök a kaotikus viharban nyugod­tan ül és folytatja a szavazást. Terror az elnökkel szemben A kommunisták ennek láttára egy második támadást intéznek az elnöki emelvény ellen. A leg­nagyobb vadsággal és brutalitással rontanak rá nemcsak a parlamenti őrökre, hanem az elnök se­gítségére siető képviselőkre is. Az elnöki emel­vény egy körülzárt bástyához hasonlít. Jilek kommunista folytonosan verdesi az elnö­ki asztalt és arra akarja kényszeríteni az elnö- nököt, hogy az ülést berekesszc. Franké dirigál A rettenetes lármát, orditozást, amelyet Fran­ké volt miniszter vezetésével a nemzeti szocálais- ták és kommunisták rendeznek, nem lehet leírni. Fütyülőkkel, trombitákkal fülsiketítő lármát csap­nak, fadarabok repülnek a levegőben s a polgári párti képviselők a szavazás mellett kénytelenek arra is ügyelni, hogy meg ne sebesüljenek. Hancko képviselő megsebesül Hirtelen látni, amint a szlovák néppártiak padsoraiban nyugodtan ülő Hancko képviselő hátrafelé tántorodik és szájából kibuggyan a vér. Képviselőtársai kivezetik a teremből. Az orvos megállapítja, hogy egy fadarab, amelyet Kneizlik nemzeti szocialista képviselő dobott feléje, teljesen felhasitotta az arcát. Az első se­gély után Hanckót a klinikára szállították. Közben a szocialista—kommunista biok folyto­nosan követeli a parlamenti őrség távozását. Dos­talek elnök végre enged a nyomásnak s elrendeli az őrség visszavonulását. Ezzel azonban még korántsem ért véget az ob­strukció. A kommunisták és a nemzeti szocialisták Zeminova asszonnyal harmadszor is megtámadják az elnöki tribünt. A harmadszori roham Újból vad kézi tusa keletkezik a képviselők és a parlamenti alkalmazottak között. A kom­munistáknak sikerül az elnöki emelvényhez jutniuk és Dostalek alelnök kezéből kiszakítják az iratcsomót. Zeminova asszony szüntelenül csenget és rikácsoló hangon kiabál: Uj válasz­tásokat! Uj választásokat! A szavazás azonban tovább folyik. Egyes kommunisták és cseh szo­ciáldemokraták lefogják Nősek előadó kezeit, hogy ne adhasson jelt a szavazásra. Eiha par­lamenti titkár újabb szavazási blankettát nyújt át az alelnöknek. Közben a német, szociáldemokraták és német keresztényszooklisták között súlyos összeütközés támadt, a hatalmas termetű Vencel kovácemester Bartel német kér észtén yszocial ista képviselő felé rohan és kiabál: — Te hazug! Pofon váglak! — s már a másik pillanatban Bariéi megsebesültén tántorog ki a teremből. Paizel német nemzeti szocialista képviselő csak nagynehezen tudja lefogni a teljesen elvadult Vencelt. Tettleges erőszak az elnök ellen Néhány pillanat múlva Hirschl kommunista képviselő kiragadja Dostalek kezéből az elnöki csengőt, feláll az előadói asztalra és folytono­san csengetve, kiabál: Vége! Vége az ülésnek! így tart ez a kaotikus helyzet közel egy óra hosszat. Dostalek elnök tíz óra után sápadtan bocsátja szavazás alá a javaslat utolsó paragrafusait. Erre a nemzeti szocialisták egy nagy csomag nyomtatványt hajítanak az elnöki emelvény felé. A csomag Dostalek elnököt mellén találja, ő azonban félredobja a csomagot és nyugodtan ülve marad. Ez a jelenet még egyszer megis­métlődött b a nagy tumultusban a zajongók egyszerre csak azon vették észre magákat, hogy Dostalek alelnök elhagyja az elnöki tri­bünt. Senki sem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt. Csak a gyorsírói jegyzetekből lehet megállapítani, hogy a szavazást befejezték, a kongruajavaslatot első és második olvasásban 148 szavazattal 113 ellenében az összes polgári pártok elfogadták. Dostalek alelnök a nagy lármáiban tiz percre felfüggesztette az ülést. „A parlamentarizmus megbecstelenitése" A szünet alatt még tovább tart a lárma. A kommunisták elfoglalják az elnöki emelvényt és mindaddig ott ülnek, mig háromnegyed 11-kor Malypetr elnök be nem jön a terembe. Malypetr néhány bevezető szóval sajnálatát fejezi ki a szo­morú események fölött, amelyek nemcsak a parla­mentarizmus megbecstelenitésót, hanem a demok­rácia veszélyeztetését is jelentik s éppen ezért kéri a képviselőket, hogy az ilyen meg nem enged­hető obstrukoiótól tartózkodjanak. — Mindezt a maguk kongruája idézte elő! — kiabálják feléje a kommunisták. A cseh polgári pártok megtapsolják Malypetr beszédét s a nézőtribünön is tapsol néhány ember. Erre a német szociáldemokratáik és német nem­zeti pártiak követelik a tapeolók azonnali kivezeté­sét. Malypetr elnök azonban ezzel a kis incidenssel mitsem törődve, röviden bejelenti, hogy a legköze­lebbi ülés kedden délelőtt 9 órakor lesz. A rendtörvént alkalmazzák az elnök megtámadóira A cseh polgári sajtó rendkívüli fölháborodássai tárgyalja a szombati terror-obstrukció eseményeit és főleg az agrár és néppárti lapok erélyesen kö­vetelik, hogy a házelnök személye ellen erőszakos­kodó képviselőket a rendtörvény alapján vonják szigorúan felelősségre. A vád alá helyezendők a következők: Kreibich, Knejzlik, Zeminová(!), Hirschl, Harus és Jilek. A lapok a parlamenti őr­séggel sincsenek megelégedve s annyira mennek e tekintetben, hogy egyik lap a fehér keztyii helyett gumibottal szeretné fölszerelni a keztyüs kézzel dolgozó teremőröket. VÍRÁGFI ; — Vig regény — Irta FEHÉR ÁRPÁD (7) A direktoraié az utca felé mutatott. Ott kódorgott Szatyi föl-alá, mint az- árva kutya. Ibolyka a kapu felé Indult avval a szándék­kal, hogy behívja. De mikor kiment a kapun és a színész felé integetett, eltűnt az a völgyben. Izgatottan, fölzaklatva sietett visz- sza a város felé, föl a Koronába és bár nem tudta még Yirágfiék látogatásának eredmé­nyét, sürgősen rendezni kezdte a podgyászo- kat. Hiszen vasárnap minden körülmények között utazni kell. Vasárnapra Pesten lesz­nek, kedden már Gyulán, ahol szombat este kezdik a szezónt, az eddigi tervek szerint drámával. Pedig az magában véve nagy vesz­tes-ég. De ha egyszer nincs, aki eljátssza a „Náni“ címszerepét. Ezalatt a társulat elbucsuzkodott Barát- éktól. A nők könnyezve ölelték át utoljára Ibolykát s a direktor csókot nyomott a hom­lokára: — Várlak, Ibolyka — súgta neki. De szívtelen nyikorgással csapódott be a társaság után ház kis kapuja. 6. Hősi Lenke kibékül Hősi Lenke kisasszonyhoz eddig még nem volt szerencsénk. Nem is lehetett, mert ámbár a művésznő a Virágfi-szintársulat tagja volt, pályatársaival egyáltalán nem érintkezett. Naiva és szubrett volt egy­személyiben s az utóbbi szerepkörrel még volt valami vonatkozása az egyéniségnek, ám a naivitást a legnagyobb költői szabad­sággal sem lehetett ráfogni, őszintén bevall­juk, a kisasszony tehetségtelen volt, olyan talentumtalan, hogy a szinésziskolákon való átvergődésére ráment egész kis vidéki bir­toka, amelyet valamikor szülőitől örökölt. A birtokból nem maradt meg más, csak egy öreg ló, mely Bandi névre hallgatott, és egy kis sárga cséza. Ezt a fogatot aztán nagy erőfeszítés árán mindenüvé magával vitte öreg kocsisával együtt s ezeknek köszönhet­te, hogy Virágfi szerződtette. A rossz nyel­vek szerint a kisasszony gázsit egyáltalán nem kapott a direktortól, önzetlenül élt a művészetnek és a kopott fogatnak, amivel reggeltől estig járta Veszprém utcáit és a környéket s ilyen módon folytonosan feltű­nést keltett, ami igen fontos kellék volt már a kilencvenes években is a művészetben való boldoguláshoz. Sajnos azonban a fogat nem tudta túlsá­gosan pótolni a kisasszony színpadi fogyat­kozásait. A naivaszerepekiben, ahol csupa szelídség, lágyság és szendeség a kívánatos, őrmesteri szigorúsággal pattogtatta a szava­kat, ha pedig az operettekben táncolnia kel­lett, hajlékonyság helyett bizonyosan huszá­ros rátartósága és erőteljessége érvényesült. Csapnivaló rossz színésznő volt s körülvéve csupa istenadta tehetséggel, ösztönszerüleg idegennek érezte magát ebben a környezet­ben. A direktorékat lelke mélyéből meg­vetette Hősi Lenke. Mint sokszor elmondta társaságban, elein tón, mikor még hitt Virágfiéfcnak, azok fölöttébb körülihizelégték. A nyájasságuk és ömi fedezésük csak addig tartott, amíg meg nem unta, hogy gázsinapon neki kellett az erszényét kinyitnia. A többi pedig? Mindenféle szedett ^vedett népség. Kivel érintkezzen? Tompaiékból dől az ön­teltség, a fölifuvalkodott-ság, a komikus és Szatyi folyton részegek, Szomorkányiék éret­lenek és igy tovább. Hősi Lenke tehát haragban volt az egész társulattal. Persze ezt bőségesen megszen­vedte, mert sok borsot törtek az orra alá. Pedig egyébként rendkívül ambiciózus volt, hiszen a vagyonát áldozta azért, hogy szí­nésznő lehessen. Szinte beteges akarattal tö­rekedett az érvényesülésre és mivel alig tudott elérni sikereket, titokban borzasztó boldogtalan volt, s ez csak táplálta összefér­hetetlen természetét. Mikor Virágfi és kísérői eltávoztak Ba­rát ur házától és kiértek a Fő-utcára, messzi­ről látták már Hősi Lenke fogatát, mely a gyógyszertár előtt vesztegelt. Az öreg ko­csis, aki folyton aludt, most is az ülésen szundikált. A színésznő lovaglócsizmában, rövid ostorával idegesen pattogtatva járt föl s alá a kocsi mellett. Ahogy meglátta Virágfiékat közeledni, szokatlanul barátsá­gos hangulat lepte el az arcát s mikor oda­ért a közelébe a társaság, mindenki nagy meglepetésére hangosan köszönt. — Hát evvel mi történt? — súgták egy­másnak a nők. Még jobban csodálkoztak, mikor Hősi Lenike megszólította Virágíit. ünnepélyes pózzal: — Igazgató ur, beszélni óhajtok önnel. A direktor vállat vont és kényszeredet­ten felelt: ■— Tessék. Intett a társaságnak, hogy csak haladja­nak tovább, maga pedig a kocsi saroglyájá- hoz támaszkodott és megváltozott, biztató hangon fordult Hősi Lenkéhez: — Parancsoljon, művésznő! Sakkal öregebb róka volt, semhogy meg ne érezze, hogy ebből a kibékülésből csak neki lehet baszna. A leány határozott hangon fordult Vir ágiihoz: — Igazgató ur, értesültem róla, hogy Mindszenti Ibolyka itthagyta a társulatot. Férjhez ment. Ebből természetesen az kö­vetkezne, hogy most már én leszek a prima­donna. Jól ismerem azonban azokat az intri­kákat, amikkel a társulatnál ellenem tüzel­nek. Jól tudom azt is, hogy sem a direktor ur, sem a direktoráé nem viseltetnek valami jő szívvel irányúimban. — No, no — dünnyögött Virágfi. — Kár volna tagadni, igazgató ur. De ami volt, az elmúlt. Hajlandó vagyok elfeled­ni a sok keserűséget. Azt is tudja igazgató ur, hogy van még egy kis pénzecském és a ruhatáram is elég tűrhető. Én tehát hajlandó vagyok minden áldozatot meghozni a társu­lat érdekében. Virágfi megrémült. Jól tudta, hogy mi következik. Amellett, hogy a legnagyobb agyafúrtsággal tudta fentartani a társulatot és ha keresetre nyílott alkalom, nem volt szabad elmulasztania, szenvedélyes színész is volt, aki a lelke melyén gyűlölte a tehet­ségteleneket. Hősi Lenkét képtelennek tar­totta arra, hogy mint primadonna megállja a helyét. De azért biztató, jó arcot vágott. (Folyt, üöv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom