Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-22 / 140. (1178.) szám
2 1926 június 22, kedd. aiviiia kérdésében, mert az indítvány, melyben a népszavazás történt, nem tisztán politikai kérdés volt. A 15 milliós -szavazat a néptömegnek hatalmas felvonulását jelenti, mert például sokkal több szavazatot egyesitett, mint amennyi szavazattal a múlt évben Hindenburgot elnökké választották. Páris, junius 21. A németországi szavazás eredményét a francia sajtó nagy érdeklődéssel kisérte. A reggeli lapok egy része megállapítja, hogy az „igen;‘ szavazatok aránylag nagyszámnak és messze meghaladják a munkáspártok kereteit. Megállapítják azt is, hogy Németország munkásai és polgárai ezzel az állásfoglalásukkal bebizonyították, hogy a köztársaságot minden támadással szemben megvédelmezik. A Petit Párisién a szavazati terrorra, a kormány és a birodalmi elnök magatartására és a fejedelmek propagandájára való tekintettel felveti a kérdést, vájjon nem kell-e megsemmisíteni a népszavazás eredményét? London, junius 21. A Daily Chronicle a plebiszcitum eredményét a szövetségesek szempontjából tekinti, akiknek Németország reparációkkal tartozik. A lap felállítja azt a kérdést, hogy a szövetségesek, különösen Franciaország, nem jogosultak-e erélyesen fellépni követeléseik teljesítéséért, ha olyan nagy vagyont tesz a német kormány szabaddá a Hohonzellornek számára? Washington, junius 21. Miután a kormányt a német követ előkészítette arra, hogy valószínűtlen a szavazóknak a kívánt mértékben az urnákhoz való járulása, a népszavazás eredménye nem keltett különösebb meglepetést a hivatalos körökben. A kormánykörök elkerülik az állásfoglalást, mert még a látszatát sem akarják kelteni annak, mintha az Egyesült Államok más állam belső ügyeibe avatkoznának. Mégis bizonyos megelégedettig mutatkozik, hogy a szavazással Németországban az állami krízist elkerülték, mert Hindenburg lemondással fenyegetőzött, ha a kártalanítás nélküli kisajátítást keresztülviszik. A népszavazás eredménye semmit sem változtat az Amerika és Németország közötti viszonyon. Benes Prágába érkezett Prága, junius 21. Benes külügyminiszter a veldesi konferenciáról visszatérőben reggel 6 óra 20 perckor a Wilson-pályaudvaron Prágába megérkezett. — Vitézi avatás Budapesten. Budapestről jelentik: A Margitszigeten vasárnap 389 volt tisztet é9 1203 közlegényt avattak vitézzé a háborúban tanúsított vitéz magatartásukért. Az avatást Horthy Miklós kormányzó végezte, aki egyúttal a magyarországi vitézi széknek főparancsnoka. A kormányzó az avatás után lelkes beszédet intézett az uj vitézekhez. Beszédében arra buzdította őket, hogy szorgalmas, dolgos életükkel a béke éveiben is példaképei legyenek a polgárságnak. Az avatás után a vitézek küldöttségileg keresték fel Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy Genfben elért sikereiért hódolatukat tolmácsolják. Nagy parlamenti botrányok közt szavazták meg a kongruát Szavazás közben a kommunisták ás cseh nemzeti szocialisták tettleg inzuBtáiták az elnököt — Két képviselő komolyan megsebesült — Franké, a volt hármas miniszter dirigálté a technikai obstrukciót — Háromszoros atak az elnöki emelvény ellen — A prágai parlament legviharosabb illése Prága, junius 21. A kép viselőház szombaton este megszavazta a kongruajavaslatot. Mig a vita teljes csendben folyt le, addig a'késő esti szavazás a parlamentarizmusban teljesen páratlan mederben folyt le. A kommu| nisták és a nemzeti szocialisták emberi mivoltukból teljesen kivetkőzve, olyan durva eszközökkel akarták a kongruajavaslat megszavazását megakadályozni, hogy csak a legutolsó falusi csapszékekben fordulnak elő ilyen durva jelenetek. A csehszlovák parlament legviharosabb szavazása Annikor Dostalek alelnök szavazásra bocsátotta a javaslatot, a szocialista és kommunista ellenzék azt indítványozta, hogy a plénum térjen a javaslat fölött npirendre. Közben a kommunisták megismételték gyerekes pénteki plakátfelvonulásukat. Lan- da-Stihova kommunista képviselőnő egy ébresztőórát tesz le Stanek agrárius képviselő elé, miközben a komimunisták kiabálják: Ébredjetek fel! Stanek, a polgári pártok nagy derültsége közben, nyugodtan zsebrevágte az ébresztőórát. Ezután szavazás alá bocsátotta az elnök a szocialisták indítványát, amelyet 150 szavazattal 118 ellenében elutasítottak. Énekszóval kezdik a technikai obstrukciót Ez volt a jel az óriási és ebben a parlamentben még nem látott technikai obstrukció megkezdésére. A cseh szociáldemokraták és nemzeti szocialisták fölálltak és egy régi Húsz-dalt énekeltek. Dostalek alelnök, a nagy lárma ellenére, szavazás alá bocsátja a kongruajavaslat egyes szakaszait s Nősek előadó, hogy az alelnök szavait jobban megértse, az elnöki asztalhoz támaszkodik. Roham az elnöki emelvény ellen Ebben a pillanatban a kommunisták, a német szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták fülsiketítő padverésbe kezdtek. Nyomtatványok repülnek a polgári pártok képviselői felé. Kreibich kommunista, mint egy vadállat, az elnöki tribünre ront s követeli, hogy az előadó a helyén maradjon. Erre két oldalról bevonul az egyenruhás parlamenti őrség és Krcibichet lefogják. A kommunisták és a német szociáldemokraták, valamint a cseh nemzeti szocialisták részéről sokan kiugranak és K-reibidh segítségére sietnek. Heves kézitusa keletkezik a miniszteri padoknál. A nagy tumultusban több képviselő a földre esik. A parlamenti őrség mindenáron vissza akarja szorítani a támadó képviselőket. A kommunisták az atléta termetű Harus vezetésével az alelnöki asztalra ugranak és onnét még az őrök sem tudják őket lerántani. Dostalek alelnök a kaotikus viharban nyugodtan ül és folytatja a szavazást. Terror az elnökkel szemben A kommunisták ennek láttára egy második támadást intéznek az elnöki emelvény ellen. A legnagyobb vadsággal és brutalitással rontanak rá nemcsak a parlamenti őrökre, hanem az elnök segítségére siető képviselőkre is. Az elnöki emelvény egy körülzárt bástyához hasonlít. Jilek kommunista folytonosan verdesi az elnöki asztalt és arra akarja kényszeríteni az elnö- nököt, hogy az ülést berekesszc. Franké dirigál A rettenetes lármát, orditozást, amelyet Franké volt miniszter vezetésével a nemzeti szocálais- ták és kommunisták rendeznek, nem lehet leírni. Fütyülőkkel, trombitákkal fülsiketítő lármát csapnak, fadarabok repülnek a levegőben s a polgári párti képviselők a szavazás mellett kénytelenek arra is ügyelni, hogy meg ne sebesüljenek. Hancko képviselő megsebesül Hirtelen látni, amint a szlovák néppártiak padsoraiban nyugodtan ülő Hancko képviselő hátrafelé tántorodik és szájából kibuggyan a vér. Képviselőtársai kivezetik a teremből. Az orvos megállapítja, hogy egy fadarab, amelyet Kneizlik nemzeti szocialista képviselő dobott feléje, teljesen felhasitotta az arcát. Az első segély után Hanckót a klinikára szállították. Közben a szocialista—kommunista biok folytonosan követeli a parlamenti őrség távozását. Dostalek elnök végre enged a nyomásnak s elrendeli az őrség visszavonulását. Ezzel azonban még korántsem ért véget az obstrukció. A kommunisták és a nemzeti szocialisták Zeminova asszonnyal harmadszor is megtámadják az elnöki tribünt. A harmadszori roham Újból vad kézi tusa keletkezik a képviselők és a parlamenti alkalmazottak között. A kommunistáknak sikerül az elnöki emelvényhez jutniuk és Dostalek alelnök kezéből kiszakítják az iratcsomót. Zeminova asszony szüntelenül csenget és rikácsoló hangon kiabál: Uj választásokat! Uj választásokat! A szavazás azonban tovább folyik. Egyes kommunisták és cseh szociáldemokraták lefogják Nősek előadó kezeit, hogy ne adhasson jelt a szavazásra. Eiha parlamenti titkár újabb szavazási blankettát nyújt át az alelnöknek. Közben a német, szociáldemokraták és német keresztényszooklisták között súlyos összeütközés támadt, a hatalmas termetű Vencel kovácemester Bartel német kér észtén yszocial ista képviselő felé rohan és kiabál: — Te hazug! Pofon váglak! — s már a másik pillanatban Bariéi megsebesültén tántorog ki a teremből. Paizel német nemzeti szocialista képviselő csak nagynehezen tudja lefogni a teljesen elvadult Vencelt. Tettleges erőszak az elnök ellen Néhány pillanat múlva Hirschl kommunista képviselő kiragadja Dostalek kezéből az elnöki csengőt, feláll az előadói asztalra és folytonosan csengetve, kiabál: Vége! Vége az ülésnek! így tart ez a kaotikus helyzet közel egy óra hosszat. Dostalek elnök tíz óra után sápadtan bocsátja szavazás alá a javaslat utolsó paragrafusait. Erre a nemzeti szocialisták egy nagy csomag nyomtatványt hajítanak az elnöki emelvény felé. A csomag Dostalek elnököt mellén találja, ő azonban félredobja a csomagot és nyugodtan ülve marad. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött b a nagy tumultusban a zajongók egyszerre csak azon vették észre magákat, hogy Dostalek alelnök elhagyja az elnöki tribünt. Senki sem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt. Csak a gyorsírói jegyzetekből lehet megállapítani, hogy a szavazást befejezték, a kongruajavaslatot első és második olvasásban 148 szavazattal 113 ellenében az összes polgári pártok elfogadták. Dostalek alelnök a nagy lármáiban tiz percre felfüggesztette az ülést. „A parlamentarizmus megbecstelenitése" A szünet alatt még tovább tart a lárma. A kommunisták elfoglalják az elnöki emelvényt és mindaddig ott ülnek, mig háromnegyed 11-kor Malypetr elnök be nem jön a terembe. Malypetr néhány bevezető szóval sajnálatát fejezi ki a szomorú események fölött, amelyek nemcsak a parlamentarizmus megbecstelenitésót, hanem a demokrácia veszélyeztetését is jelentik s éppen ezért kéri a képviselőket, hogy az ilyen meg nem engedhető obstrukoiótól tartózkodjanak. — Mindezt a maguk kongruája idézte elő! — kiabálják feléje a kommunisták. A cseh polgári pártok megtapsolják Malypetr beszédét s a nézőtribünön is tapsol néhány ember. Erre a német szociáldemokratáik és német nemzeti pártiak követelik a tapeolók azonnali kivezetését. Malypetr elnök azonban ezzel a kis incidenssel mitsem törődve, röviden bejelenti, hogy a legközelebbi ülés kedden délelőtt 9 órakor lesz. A rendtörvént alkalmazzák az elnök megtámadóira A cseh polgári sajtó rendkívüli fölháborodássai tárgyalja a szombati terror-obstrukció eseményeit és főleg az agrár és néppárti lapok erélyesen követelik, hogy a házelnök személye ellen erőszakoskodó képviselőket a rendtörvény alapján vonják szigorúan felelősségre. A vád alá helyezendők a következők: Kreibich, Knejzlik, Zeminová(!), Hirschl, Harus és Jilek. A lapok a parlamenti őrséggel sincsenek megelégedve s annyira mennek e tekintetben, hogy egyik lap a fehér keztyii helyett gumibottal szeretné fölszerelni a keztyüs kézzel dolgozó teremőröket. VÍRÁGFI ; — Vig regény — Irta FEHÉR ÁRPÁD (7) A direktoraié az utca felé mutatott. Ott kódorgott Szatyi föl-alá, mint az- árva kutya. Ibolyka a kapu felé Indult avval a szándékkal, hogy behívja. De mikor kiment a kapun és a színész felé integetett, eltűnt az a völgyben. Izgatottan, fölzaklatva sietett visz- sza a város felé, föl a Koronába és bár nem tudta még Yirágfiék látogatásának eredményét, sürgősen rendezni kezdte a podgyászo- kat. Hiszen vasárnap minden körülmények között utazni kell. Vasárnapra Pesten lesznek, kedden már Gyulán, ahol szombat este kezdik a szezónt, az eddigi tervek szerint drámával. Pedig az magában véve nagy vesztes-ég. De ha egyszer nincs, aki eljátssza a „Náni“ címszerepét. Ezalatt a társulat elbucsuzkodott Barát- éktól. A nők könnyezve ölelték át utoljára Ibolykát s a direktor csókot nyomott a homlokára: — Várlak, Ibolyka — súgta neki. De szívtelen nyikorgással csapódott be a társaság után ház kis kapuja. 6. Hősi Lenke kibékül Hősi Lenke kisasszonyhoz eddig még nem volt szerencsénk. Nem is lehetett, mert ámbár a művésznő a Virágfi-szintársulat tagja volt, pályatársaival egyáltalán nem érintkezett. Naiva és szubrett volt egyszemélyiben s az utóbbi szerepkörrel még volt valami vonatkozása az egyéniségnek, ám a naivitást a legnagyobb költői szabadsággal sem lehetett ráfogni, őszintén bevalljuk, a kisasszony tehetségtelen volt, olyan talentumtalan, hogy a szinésziskolákon való átvergődésére ráment egész kis vidéki birtoka, amelyet valamikor szülőitől örökölt. A birtokból nem maradt meg más, csak egy öreg ló, mely Bandi névre hallgatott, és egy kis sárga cséza. Ezt a fogatot aztán nagy erőfeszítés árán mindenüvé magával vitte öreg kocsisával együtt s ezeknek köszönhette, hogy Virágfi szerződtette. A rossz nyelvek szerint a kisasszony gázsit egyáltalán nem kapott a direktortól, önzetlenül élt a művészetnek és a kopott fogatnak, amivel reggeltől estig járta Veszprém utcáit és a környéket s ilyen módon folytonosan feltűnést keltett, ami igen fontos kellék volt már a kilencvenes években is a művészetben való boldoguláshoz. Sajnos azonban a fogat nem tudta túlságosan pótolni a kisasszony színpadi fogyatkozásait. A naivaszerepekiben, ahol csupa szelídség, lágyság és szendeség a kívánatos, őrmesteri szigorúsággal pattogtatta a szavakat, ha pedig az operettekben táncolnia kellett, hajlékonyság helyett bizonyosan huszáros rátartósága és erőteljessége érvényesült. Csapnivaló rossz színésznő volt s körülvéve csupa istenadta tehetséggel, ösztönszerüleg idegennek érezte magát ebben a környezetben. A direktorékat lelke mélyéből megvetette Hősi Lenke. Mint sokszor elmondta társaságban, elein tón, mikor még hitt Virágfiéfcnak, azok fölöttébb körülihizelégték. A nyájasságuk és ömi fedezésük csak addig tartott, amíg meg nem unta, hogy gázsinapon neki kellett az erszényét kinyitnia. A többi pedig? Mindenféle szedett ^vedett népség. Kivel érintkezzen? Tompaiékból dől az önteltség, a fölifuvalkodott-ság, a komikus és Szatyi folyton részegek, Szomorkányiék éretlenek és igy tovább. Hősi Lenke tehát haragban volt az egész társulattal. Persze ezt bőségesen megszenvedte, mert sok borsot törtek az orra alá. Pedig egyébként rendkívül ambiciózus volt, hiszen a vagyonát áldozta azért, hogy színésznő lehessen. Szinte beteges akarattal törekedett az érvényesülésre és mivel alig tudott elérni sikereket, titokban borzasztó boldogtalan volt, s ez csak táplálta összeférhetetlen természetét. Mikor Virágfi és kísérői eltávoztak Barát ur házától és kiértek a Fő-utcára, messziről látták már Hősi Lenke fogatát, mely a gyógyszertár előtt vesztegelt. Az öreg kocsis, aki folyton aludt, most is az ülésen szundikált. A színésznő lovaglócsizmában, rövid ostorával idegesen pattogtatva járt föl s alá a kocsi mellett. Ahogy meglátta Virágfiékat közeledni, szokatlanul barátságos hangulat lepte el az arcát s mikor odaért a közelébe a társaság, mindenki nagy meglepetésére hangosan köszönt. — Hát evvel mi történt? — súgták egymásnak a nők. Még jobban csodálkoztak, mikor Hősi Lenike megszólította Virágíit. ünnepélyes pózzal: — Igazgató ur, beszélni óhajtok önnel. A direktor vállat vont és kényszeredetten felelt: ■— Tessék. Intett a társaságnak, hogy csak haladjanak tovább, maga pedig a kocsi saroglyájá- hoz támaszkodott és megváltozott, biztató hangon fordult Hősi Lenkéhez: — Parancsoljon, művésznő! Sakkal öregebb róka volt, semhogy meg ne érezze, hogy ebből a kibékülésből csak neki lehet baszna. A leány határozott hangon fordult Vir ágiihoz: — Igazgató ur, értesültem róla, hogy Mindszenti Ibolyka itthagyta a társulatot. Férjhez ment. Ebből természetesen az következne, hogy most már én leszek a primadonna. Jól ismerem azonban azokat az intrikákat, amikkel a társulatnál ellenem tüzelnek. Jól tudom azt is, hogy sem a direktor ur, sem a direktoráé nem viseltetnek valami jő szívvel irányúimban. — No, no — dünnyögött Virágfi. — Kár volna tagadni, igazgató ur. De ami volt, az elmúlt. Hajlandó vagyok elfeledni a sok keserűséget. Azt is tudja igazgató ur, hogy van még egy kis pénzecském és a ruhatáram is elég tűrhető. Én tehát hajlandó vagyok minden áldozatot meghozni a társulat érdekében. Virágfi megrémült. Jól tudta, hogy mi következik. Amellett, hogy a legnagyobb agyafúrtsággal tudta fentartani a társulatot és ha keresetre nyílott alkalom, nem volt szabad elmulasztania, szenvedélyes színész is volt, aki a lelke melyén gyűlölte a tehetségteleneket. Hősi Lenkét képtelennek tartotta arra, hogy mint primadonna megállja a helyét. De azért biztató, jó arcot vágott. (Folyt, üöv.)
