Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-13 / 133. (1171.) szám

1^26 junius 13, vasárnap. ^IffiíaiMAíStARHIRIiAk 9 Semmi sem uj a nap alatt Irta: Tiehy Kálmán Milyen környezet inspirálja a költőket? John Galsworthy, — aki nemrégiben Prá­gát is meglátogatta, — az amerikai újságírók előtt nyilatkozott, hogy legújabb novelláinak és drámáinak megírására Arizona sivár földje in­spirálta. Ehhez a nyilatkozathoz az amerikai saj­tó egy kis szemlét közölt arról, hogy a nagy an­gol irók milyen környezetben szerettek a leg­jobban írni. Bernhard Shaw omnibuszon, még­pedig a tetején, ellenben Lewis Morris a föld­alatti villanyoson. Byron nyeregben költött, Swinburne fürdőkádban. Mark Twain és Jules Verne ágyban Írtak a legszívesebben, Stephen Leacock az állatkertben, séta közben szerezte leg­szebb impresszióit. Közismert az anekdota, hogy Schiller rothadt almát tartogatott a szobájában, s ha megakadt a tolla, annak a szaga hozta meg az ihletet. Arany János a Toldiját úgy irta, hogy a lábával Laci fiának a bölcsőjét ringatta. Az igaz, hogy ezt nem passzióból tette, de szükségből, — azért nem igen látszik meg a művön, a „mellék- foglalkozás". Adyról beszélik, hogy ha költeni akart, elzárkózott s két üveg „kocsisbort" készít­tetett be magának éjszakára szódavízzel, de a vé­gén se kellett neki a „spiritusz-rektor", más­nap majdhogv érintetlenül találták meg a boros üveget. Szóval ahány poéta, annyi a bogara. Aki mindenáron iró akar lenni, mert érzi magában az isteni szikrát, s sehogysem megy neki az írás rendes körülmények közt, próbálja végig a na­gyok receptjeit, hátha valamelyik beválik. Ethey Gyula dr.: Vágujhely története Száz oldalon írja meg Ethey Gyula Váguj­hely és a szomszédos várak történetét a legré­gibb időktől kezdődően. A kis könyv nagy tudás­ról és nagy tanulmányról tesz tanúságot. Váguj­hely ez a régi magyar fészek, a Béresényiek Te­met vény vára, Stibor Vajda Beczkója megeleve­nedik az olvasó előtt. A stílus élvezetes, élénk, színes és dacára annak, hogy komoly kutatások alapján Íródott a könyv, korántsem száraz törté­neti mü. Minden sora érdekes, mert Ethey Gyula, aki Vágujhely utolsó főszolgabírója volt, szemé­lyes vonatkozásokkal tarkítja meg azt, amit kronológus időbeli történés formájában ir meg. A könyv sok olyan érdekes vonatkozást mond el, amiről csak szerzője tudott és amit más terjedel­mesebb idevágó miiben nem találunk. Különösen most,, amikor Szlovenszkó minden magyar emléke, minden magyar írása nagy fontossággal bir, kü­lönös örömmel kell ezt a könyvet üdvözölnünk, mert a letépett, porbatiport táblákat és emléke­ket szeretettel felemeli, megtisztítja őket a sár­tól és. olyan magasra függeszti fel őket, hogy' sem­mi sem árthat nekik többé. Ilyen száz oldalt kel­lene . irai minden szlovenszkói magyar városról, hogy a ■ jövő nemzedék ne csak a szóbeli hagyo­mányból éljen, hanem a modern szentirásból: a történelemből. N. P. A „Corvin" nyomda, Nyitra, 1926. Syfilidologe Dr. Kolh ezelőtt e prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa II. Vodlihofo 31. szánra. Wassermann vizsgálat! nak úgy látszott, megesett a szive szegény keresztény rabon. — Látom, sokat szenvedtél. A magyar jó vitéz. — Csak még egyszer lehetnék szabad, szent atyám! — Bizzál Istenben fiam, az nem hagy el senkit... Ezzel tovább, ment és Egri átadta magát gondolatainak. Hej, ha még egyszer az egri zöldbeborult mezőket végignyargalhatná és vitézi bajt vivhatna, kopját törhetne, hogy ne­vét szárnyára vehetné a hir! És itt kell neki nyomorultul elpusztulni, a török gályán. A görög barát délután megint csak a ha­jóra jött és a rabokkal beszélgetett. Az őrök kisérték utján. Mikor azok elfordultak más­felé, Egri mellett elhaladva valami kis tár­gyat dugott a kezébe. A rab azt hitte, hogy alamizsna és eldugta padja alá. Meg se is kö­szönte a barátnak, az úgy elsietett. Csak es­tefelé merészkedett kibontani a kis csomagot, mikor, társa is elaludt. Egy ráspoly volt benne. A szabadulás. Nem mert szólni még a bajtársának se, csak gondolkozott és ezer tervet forralt. Nem a maga életét akarta menteni, de a társaiét is. Hiszen annyi magyar rab töltött szomorú esztendőket ezen a gályán. Éjfél körül még álom sem szállott szemére, ott hánykolódott a fapadon és láncainak csörgése árulta el, hogy ébren van. Nem sokáig csörögtök már, gon­dolta magában Egri Ferenc. A hajó pár napi időzés után felszedte horgonyát és kedvező széllel elhagyta a kikö­tőt, hogy Cyprus szigetére evezzen és onnan viésza Sztambulba. Egri Ferenc ekkor be­A nagyközönség ma már a megszokottság nyugalmával veszi kezébe hétről-hétre a Magyar Vasárnapot, egészen természetesnek és magától értetődőnek találja, hogy benne egy gazdag, szín­vonalas, változatos szépirodalmi mellékletet kap. Sokan talán el is felejtették már, micsoda elkese­redett toliharcok előzték meg ezt a nyugalmi hely­zetet, mennyi válságon estünk át, mennyi kérészé­letű kísérletezés szenderült el, mig erre az állo­másra érkeztünk, amely tülajdonképen szintén csak egy bázis a továbbfejlődésig. Lehet, nincs távol az idő, mikor megérjük, hogy a Magyar Va­sárnap a P. M. H.-ból kiválva, finom papíron, ked­vező formátumban, még gazdagabb tartalommal önálló életet kezdhet s benne megszületik a régen áhított szlovenszkói magyar szépirodalmi lap. A viták során sokszor szóba kerül*, hogy itteni irodalmunk küzdelmei, vajúdása, létharca, kialakulása mily szorosan összefüggenek adott helyzetünkkel, sorsunkkal, az uj feladatokkal, melyek elé az elszakadás állította az utódállamok magyarságát. Mint ilyen, helyzetünk magán viseli egy speciális, különleges helyzet minden ismérvét. Ha azután az ember eddig jutott elmélkedé­seiben s történetesen néhány öreg levél került a kezébe, mikor azokat átböngészte, meg kell tagad­nia a fent hitt különlegességet. Semmi sem uj a nap alatt. Legalább nekünk, örökké mostoha sors­sal küzdő magyaroknak nem... Nekünk már oly sokszor kellett romokból újra építenünk. Oly sokszor kellett ezer vészből, veszedelemből men­tenünk nemzeti létünk nagy értékeit. Oly sokszor nem maradt egyebünk a meztelen életen kívül, mint a zengő magyar szavunk és az igazságunk! Most is, hogy Lévai Józsefnek hét évtized előtt kelt leveleiben böngésztem, olyan érzésem volt, mintha egy százéves, drága, öreg munkatárs küldte volna be az Írását egyenest a Magyar Va­sárnapnak, hogy bátorítson, felderítsen, tovább­sarkaljon vele: előre, fiatalok! Nekünk is nehezen ment, sok kínnal-bajjal, sok hasztalanul elveszte­getett erővel, sok meddő próbálkozással, de a vé­gén mégis diadalra vittük az eszmét! És még más sem uj.' Az sem uj, hogy a nyil­vánosság előtt lefolyt viták lehiggadnak, vala­melyes eredmény kialakul s beáll egy viszony­lagos nyugalmi helyzet, de az irók magánérint­kezésében tovább folyik a vita, az üdvös esz­mecsere s ezekben a nyilvánosságra nem szánt írásokban bizony keményebb, bátrabb, súlyosabb bírálatok hangoznak el emberek, célok s írások fölött, mint különben. 1852 olvasóközönsége is buzgón forgatta a Hölgyfutárt, a Visszhangot, szerette Lisznyait, Lankát, Bernát Gazsit. Ki ál­modta, hogy az irodalom igazi nagyjainak levél­váltásában micsoda dörgedelmes bírálatok hang­zanak el a kiskaliberű, önmagukat s egymást töm- jénező nagyságokról? Pedig ezek a levélváltások, főképen Pákh Albert kiterjedt levelezése, mellyel az irodalom legjobbjaival kapcsolódott egybe, — alapozták meg a továbbfejlődést, teremtettek uj, tisztultabb állomásokat. Az erős bírálattal már akkor is vigyázni kel­lett, akárcsak ma. A szigorú, mindent nevén ne­vező kritikától meghökkent az olvasó, megdühö- dött a megbírált. Az '^olvasó könnyen értékrombo­lást látott benne, ha kellő ítélete nem volt, — az iró meg tendenciát, rosszakaratot. Ahhoz, hogy valaki a kedvezőtlen, de meggyöződéses és szak­értői kritikát ne dühhel, de érdeklődéssel és a avatta Bese Tamást is a tervébe. A bilincsük láncát elráspolják mind a ketten, azután még a közelükben ülő másik két magyart szaba­dítják fel, akiket jelekkel értesítettek szándé­kukról. A többi az erős magyar karok dolga lesz. Az időjárás is kedvezett a merész terv­nek. Nagy vihar keletkezett és ilyenkor az örök rendesen a födélköz egy zugába húzód­tak, nem sokat törődtek a rabokkal. A vihar bőgött és a házmagasságu hulámók labdáz­tak a hajóval. A vitorlákat leszerelték és az evezőket is elállitották. A pillanat alkalmas volt a terv kivitelére. Egri három társával az őrökre vetette magát, szájukat betömték és ingeikből csinált kötelekkel megkötözték őket. A lejáratokat elálltak és több magyar rabnak bilincseit fűrészelték el, azután az őrök fegyvereit magukhoz véve, a fedélzetre lo- pództak fel. Elsőnek a kormányosok kerültek kézre, kímélték az életüket, mert ezekre nagy szükségük volt még, majd a hajósokat húz­kodták elő búvóhelyeikről és hamarosan ár­talmatlanná tették őket, azután került a sor a hajó tisztjeire, akik a hajó közepén levő szo­bában tartózkodtak. Ezt körülvette tiz lázadó gályarab és itt is siker kisérte vakmerő vál­lalkozásukat: a hajó az övéké volt. A gályarabokat nem szabaditották fel óvatosságból, hogy munkaerejükkel rendel­kezzenek és az óvatosság nem ártott, de a ke­gyetlen őröket a gályapadhoz láncolták vala­mennyit és meg kellett fogniok az evezőket, mikor a vihar kitombolta magát. A kormányost arra kényszeritették, hogy a hajó orrát fordítsa vissza és induljanak Málta felé. Most már csak azon imádkoztak, becses tanulság keresésével fogadja, már az ér­tékbeli kiválóság egy bizonyos színvonala kell. Ott tehát, ahol olvasótábort és a legfrissebb iró- generációt egyaránt nevelni kellett, csak baráti levelezésben cserdült meg a legkeményebb kri­tika ostora. Mostanában például a dr. Sziklay Ferenchez befutó levelekben volna érdekes bön­gészni!? Semmi sem uj a nap alatt... A Vasárnapi Újság megindulása élőit nagyon hasonlított az irodalmi helyzet a miénkhez a Ma­gyar Vasárnap megindulása előtt. írói körökben egyre jobban sürgetik egy uj lap megindításának szükségét, Pákh Albertben van mindenkinek a reménysége, egyre több levél kérdezi: mik a ter­vei, mikor fog hozzá a dologhoz? Ekkoriban gyűlt össze Lévai Józsefben is a sok bosszúság, a helyzet fölötti elégedetlenség 3 a miskolci ref. líceum újdonsült irodalom-tanára az alábbi tem­peramentumos levelet irta Pákh Albertinek: Miskolci, oct. 13. 852. Édes barátom! Mi az oka, hogy ön sem akar nálam jobb lenni levélírás dolgában? Pedig nem hiszem, hogy éjt napot egygyé téve munkálkodnék dicsősége oszlopának faragása körül s hogy ne tudna elszakasztani néhány pillanatot az én örömem végett is. Annyira el vagyok zárva minden távol lakó jó emberemtől, mintha millió mérföld választana bennünket. Á pesti­ekről majd semmit, Gyulairól semminél is kevesebbet tudok mióta eljöttem önök közül. Pedig magam fórra a embernek, mikor már így leteszi magát, kétszeresen jól esik a megem­lékezés. Egyébiránt uj statiómban csak mor- zsolgatom a napokat egymásután. Még eddig elszökésről nem igen godolkozrtarn. Úgy lá­tom hogy jót tenni s nyugodtan élni e kis körben is lehet, ha már egyszer kifelé csa­pongó ábrándinkat csakugyan feladtuk. Most kivált igen kedves időket élünk a rósz időben. November első napjáig felé sem tekintünk az iskolának. Szüreti vakátziónk volna, bár az isten nem igen akarja tekintetbe venni a mi kényelmünket, ötöd napja folyvást szakad az eső. Elnyel bennünket a sár, mihelyt a kapun kilépünk; a szőllős gazdák csak ugv áldják az istent visszafelé. Priesznitztzel pedig úgy va­gyok, hogy még mindeddig sem bírtam a Nep- tun övnél tovább menni, de gőzfürdőt hasz­nálok s iszom a a vizet nagy mértékben. Mind a mellett szemlátomást egésségesedem. Szí­nem, kedvem már féligmeddig visszatért. Hát ön hogy ’mint van? Mily lábon áll égés­sé ge? Hinni szeretem hogy az ágyat régen oldalba rúgta már s legalább is beszélyeinek össaeszedése körül forgolódik. Tegye azt való­ban; látja hogy Bernát Gazsi frescő Frescóin') és Lauka Guszti humoreskjein1 *) kívül oly kevés a humor egész irodalmunkban. Egyébre csak születnek és nőnek nagy férfiak, de erre *) Bernát Gáspár „Frescói" 1848—51-ig jelen­tek meg három kötetben, a levél keltének évében még egy újabb kötet. A freskókban az alföldi életből vett vidám jeleneteket tárgyalt, könnyed, odavetett modorbán. A közönség a köteteket nagy tetszéssel fogadta. hogy török gályával ne találkozzanak. A sza­badulás érzése megsokszorozta a szegény rabok erejét és gyorsan haladtak céljuk felé. De Máltában még sem kötöttek ki és Egri pa­rancsot adott, hogy a közeli Szicília partjai fe­lé haladjanak. Nagy szerencséjük volt, hogy sem törökkel, sem kalózokkal nem találkoz­tak. Mikor már a partokhoz közel értek, nagy megkönnyebbülést éreztek. Egri Szicília ki­rálya elé akarta vezetni a gálya népét, hogy átadja neki a török gályát és a török rabokat. Az első parti városkában útbaigazítást kap­tak és a part mentén haladtak mindenütt föl­felé egészen Messináig. Roppant csodálkozást keltett a török ha­jó, mikor befutott Messina kikötőjébe Egri összeszedte a magyar vitézeket és a török ra­bokat és egyenesen vitte a király palotája elé- Kihallgatásra bocsátották az ágrólszakadt külsejű vitézt a vicekirály elé és annak el­mondott mindent, mikor alkalmas tolmácsra találtak. Beszámolt a hatvankét török tanba és a kétszáz keresztény rabbal, akiket szabad­dá tett. Roppant nagy híre lett a dolognak és a hőstettnek bajnokát, a magyar vitézt kézröl- kézre adták, a vicekirály pedig a legnagyobb kitüntetésben részesítette Egrit és vitéz tár­sait is. Jó dolgában azonban megfeledkezett Egri uram az egri végházról, ahol bizonyára halottnak hitték. Jól mulatott az olaszok közt és eljutott Palermoba is, de ott sem állt meg, mert a spanyol király, aki hirét vette a ka­landnak, futárt küldött utána és áthajókázott Spanyolországba a világhírre jutott magyar vitéz. A legkatolikusabb spanyol király a világ ura volt akkor és az is kegyeire méltatta Egri még csak nem is faragódnak. Ad \ occirf'^igy férfiak! Képzelem mily emésztésre^Jiató kaczagást okozott önnek minapákban aTlíss- nyai-hártya, igy nevezem a Hölgyfutárnak3) Lisznyaival betöltött számát ad analógiám Tokii-codex, Piri-hártya. Szegény jó lelkű Kálmán!4) hogy lesz belőle nagy férfiú erő­nek erejével. Hogy egyik poéta őt Ilafizzá csinálja, hogy a másik alexandrinus versek­ben agyba főbe izéli, ez hagyjáu... de mikor az ő életiró plutarehja azt mondja, hogy Petőfi gyakran bocsátó verseit Lisznvai bírá­lata alá; hogy Liszuyai esthetikai czikkeket irt! ez már több mint elegendő. Petőfi birál- tatta magát Káhnussal!... „Oh minden égnek minden istenségi!" Haragudni tudnék a csúnya szemtelenségért ha nem inkább volna az ne­vetségre, mint haragra méltó. Mit akarnak ezen urak? Kit bolonditnak, magokat, vagy a publicumot? Ki után, mi után tyukásznak ily rémtelen s arczátlan nagyításával saját parányiságuknak? Dicsőséget, hivatalt, pénzt, vagy pláne házasságot akarnak!? És sehon­nan egy ártatlan vitz, egy pirító szózat sem hangzik ellenök; bogároznak, lovaskát játsza­nak a Hölgyfutár kopár mezején. És a nagy­reményű Visszhang csak fülel; sőt összevegyül amazokkal annyira, hogy nyílt karokkal fogad egy amonnan kimustrált nagy férfiút s birál- tatja vele a kis Shakspeart, ki a nagy férfiú szavai szerint „örök lángban ég"... Ubinam gentium surnus! Ön és Csengeri, meg Kemény jó hatással lehetnének a könnyen vezethető Virgiliusra; miért nem ösztökélik egy kissé!? Bizony ma holnap egyenlő lelkiismerettel fog­hatjuk kezünkbe mind a kettőt. Ha igaz talál lenni Diderot tréfás véleménye a más világ­ról, megjárják ez urak isten igazában. Saját lapjaikat fogják olvasni mindörökkön örökké, lm ezek miatt is örül az én lelkem, hogy Miskolczon vagyok. Mert ama nagy férfiaknál nem bírom anyira megkülönböztetni az Írót és embert, hogy szeressem ezt, midőn amazt utá­lom. S ön mit mond mind ezekre? mint érzi magát, midőn a véletlen egy egy vacsorára összehozzá velők valamely piszkos asztalnál?! Azonban legyen bármint tegye meg ön azt a szívességet, hogy Csengéi Endrét, kit ön bi­zonyosan ismer, szólitsa föl, vájjon kapta-e levelemet, melyet hozzá Bozzai5 * * * * *) kéziratainak beszerzése végett már jó ideje intéztem? Ha nem. kapta, újonnan irok. Ne felejtse el minél !) Lauka Gusztáv az első magyar élclap, a „Charivari" szerkesztője. (1848-ban indult meg, de csak 3 hónapig élt a lap.) Pikáns novellákat irt, melyekkel nagy sikerei voltak. 3) A „Hölgyfutár" Nagy Ignácnak 1849-ben megindított s haláláig szerkesztett lapja. 1864-ig jelent meg. Egyik szerkesztője volt Tóth Kál­mán is. 4) Liszuyai Damó Kálmán az ötvenes évek kedvelt lírikusa, a „Palóc dalok" szerzője. Petőfi mellett eltörpülő irodalmi érték. Lévai azért kel ki felmagasztalása ellen. s) Bozzai Pál 1829—52, tehetséges fiatal líri­kus, Arany és Petőfi figyelmét is magára vonta. A szabadságharcot egészen fiatalon küzdötte vé­gig, Világos után besorozták osztrák katonának 1852 tavaszán mint gyógyithatlan beteget bocsátot­ták haza s még azon évben meg is halt. Első ver­sei a Jókai szerkesztette „Életképek“-ben jelentek meg. Hagyatékát Lévai rendezte s összegyűjtött munkáit ki is adta 1886-ban. Ezért sürgette a levélben is a kéziratok megküldését. uramat, aM ott ragadt a fényes madridi ud­varban. Fényes volt az élet és gondtalan sor­sa, de a Mátra zöld lomberdői mégis hiányoz­tak Egri Ferencnek, a pálma, a narancserdők közepette. Mindig sűrűbben gondolt haza és egy szép napon azzal az alázatos kéréssel for­dult őfelségéhez, hogy eresztené vissza hazá­jába, de hát pecsétes írást is kért arról, hogy mi járatban volt Spanyolországban és Szicíliá­ban, mivelhogy otthon nehezen hisznek a messziről jött embernek. A király ajándékok­kal kegyelmében elbocsátotta és megiratta íródeákjaival pecsét alatt a magyar vitéz hős­tettét. Azután ismét hajóra ült — most már életében utoljára — és jő kerülővel hazaérke­zett. A viszontagságok megtörték őkegyeimét, vén volt már kardot forgatni és csendben, nyugalomban akart: élni. Folyamodást Íratott tehát a bécsi királyimnak és ez az írás meg­maradott az olasz és a spanyol iratokkal egyetemben, és kérte, hogy a király gondol­jon hűséges vitézére. Nem tudjuk, hogy a király olvasta-e öreg szolgájának levelét? De Egri uram híre Írva maradt ránk az urnák 1599. esztendejéből, mint nagy és jeles vitéz­nek, aki a magyar nevet dicsőséggel hordozta meg idegen országokban. ■■■■■■wbí———BBBBBMHim.MHimBwiMmum mm Csontnélküli fűzök. Törvényesen védve. Az erős has és csípők teljesen eltűnnek; kényelmes vise­let; nem szőrit, nem vág; beteg hölgyek részére, (szülés, operáció, törés után, valamint lelógó hasnál stb.) nélkü­lözhetetlen. — Képes árjegyzéket ingyen küld; B. Konselová MM Praha I. Iliéi 9. Pozsony, Nám. Republiky 22 A csehsitfovák ^kö^ArS»ági^foképvÍSelet HUN A11 RÍ7tfTCÍtn R T Rpoo Szakm**«: Tűz, betörés, szállítás, jé?-, üveg-, gép törés, általános Vezérképviseletek: Reichenberg, Karlsbad, Brünn, Pozsony, Kassa. JjUUWA AllflídílUO DlZiUöllU íl. Il) DöÜO- baleset és élet- adó és járadékbiztosítások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom