Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-13 / 133. (1171.) szám

8 1>Sa5®T-/VM6Í?AU-HimAI> Az erotikáról Irodalmi vázlat & Irta: Hajnóczy R. József. Zeneművészeti hirek Negyetlhangos hangverseny. Érdekes ze­nei eseménye volt a napokban Prágának. Az első negyedhangos zongorahangverseny. Tudjuk, hogy a mai zenei rendszer a 12 fokú úgynevezett kromatikus, félhangos skálán épül fel, ami tulajdonképpen megalkuvás az összhangzattani rendszer érdekében s a zon­gora temperálását, vagyis a csekély rezgés- számkülönbségü félhangok mesterséges ösz- szeolvasztását tette szükségessé. Az énekes és vonós hangszereken játszó művész állan­dóan érzi a megalkuvás hiányosságait s fi- nomultabb hallású népek, mint az indusok, a dallamvezetésben használják is a félhangok közé eső úgynevezett negyedhangokat, mely a mi temperáltsághoz szokott fülünknek ha­mis hangvételnek tűnhetik fel. Középeurópában az első negyedhang- hangverseny a prágai konzervatórium ter­mében folyt le. Az európai hirü Hába Alajos professzor rendezte Schulhoff Ervin zongora- művész közreműködésével. A negyedhangu zongorát a Förster-cég konstruálta. A zongora maga három manuállal bir s lényegében két egymás fölé épített zongorából áll, melyek közül az egyik a normál hangolásu, a másikon a félhangok közé eső 12 negyedhangot lehet játszani. A megoldás ideális, de mégis a ját­szó művész elé oly nagy igényekkel lép, hogy Schulhoff mester, aki a komplikált hangsze­ren tökéletesen uralkodott, egyenesen csodá­latot érdemel. Magát a negyedhangrendszert lehetetlen egy rövid cikk keretében megismertetni, leg­feljebb azokról az impressziókról lehet beszá­molni, melyeket az uj hangrendszer a hall­gatóságban kelt. Legelőször is a hangverseny erősen igénybe vette még a legmuzikálisabb füleket és a hallgatóság felfogóképességét, hi­szen a szokatlan uj hangokon kivül még a be­mutatott szerzők abszolút modern stilusa is 'fárasztó volt. Mégis a hallgatóságnak az volt az impressziója, hogy a negyedhangos rend­szer valóban a jövő zenéje, amelyben a mai tuldifferenciálódott élet az ő adekvát kifeje­zési formáját találta meg. Amint a költészet keresi az élet uj meg uj jelenségeihez a ki­fejezés lehetőségét s ma nem beszélünk a XVIII. század nyelvén, úgy a zenében sem elégit ki hovatovább az akkortól lényegében változatlan hangrendszer kifejezési lehető­sége. Á hangversenyen Hába Károly, Pone Miroszláv, Kubin Rudolf és Köck Miloszláv szerzeményeit adta elő Schulhoff mester s a szerzemények minden különösségük mellett is szinte az elkerülhetetlen szükségesség im­presszióját keltették. A kompozició maga le­egyszerűsödött s azt valami belső, plasztici- tás helyettesíti. Vidám lira, friss ritmus, egészséges humor jellemzik ezeket az egyéni­leg teljesen uj utat kereső zeneszerzőket. A közönség? Egyelőre természetesen csak a „választottak" vettek részt, a nagy tö­meghez sokára fog eljutni az uj zene, hisz a nagyközönség még a félhangrendszer-ujitást sem érte utói, évtizedekkel mögötte kullog egy Bartóknak, Kodálynak. Az Internationale Gesellschaft für neue Kunst negyedik ünnepségét junius 18—23-ig tartja meg Zürichben. A programon Kodály, Zoltán, Dávid, Honegger, Geiser, Schönberg, Jacobi, Caplet, Petyrek, Walton, Hindemith, Casella, Ernst Lessy stb. szerepelnek. Ko­dálynak „Psalmus Hungaricus" cimü vegyes karát fogja a zürichi énekkar előadni. Valahányszor e szót hallom, vagy olvasom, mindig a régi Lőcsei Kalendáriom jut eszembe. Er­ről mindenki aat hiszi és mondja, hogy ócska ado­matár, pedig aki megnézi, millió közül egy, csak ósdi csillagjóslást, krónikát és vásárjegyzéket ta- lál benne. Ugyanúgy amaz ujdivatu műszó is, melyet a mai szépirodalom irányai körül, a világ mindenféle hírlapja hasábjain, zajgó érdekes toliharcokban az egyik oldalon hevesen támad­nak, s a másikon annál buzgóbban védelmeznek, lényegében egészen mást jelent, mint amiről az elkeserült vita már évek óta folyik, s ami Bet- tauer Hugó úgynevezett erotikus iró meggyilko­lására vezetett. Megkísérlem kifejteni ama műszó igazi értelmét eredeti jelentéséből, visszatérve a müveit világ valamennyi költői és művészi alap­eszméinek ősforrásához, az ógörög hitregék tün- dérvilágához. Erósz az ógörög értelmezés szerint, az embe­reket ellenállhatatlanul egymáshoz hajlító nemi szerelem nagyerejü istene volt. Homérosz még nem tudott róla, de az eddig ismert első görög dalköltők, már hol panaszkodva, hol pedig di­csőítve zengték még az isteneken is uralkodó világbiró hatalmát. Eleintén csak a tesú kívánás meggyujtójának és emésztő lángolásra szitájának vallották, de már Platón (Kr. e. 360—70 táján) átbölcselkedte a lelki élet elvontságába, s a „tisz­ta szép" iránti legyőzhetetlen erejű vonzódás alap­elemének vitatta. Hanem az ógörög régi költők és bölcselők egyképpen elválaszthatatlanul hozzá forrasztották az alkotás ösztönzője, sőt kényszerí­tője fogalmát is. Tehát az erotika őssredete sze­rint, azt a költészetet és művészetet jelzi, mely a férfi és nő szerelmi összevágyása, egyesülése és gyönyörei mellett, a teremtés örömének élveze­tét is dicsőíti. Vagyis alaplényegében az emberi faj szaporítására irányuló emberfölötti hatalmú ösztön nyilvánulásainak megeszinényitése. S ilye­nül mutatják be valamennyi egészséges lelkű régi nép ősemlékei. Néhány példa jobban megérteti az igazi ero­tika valódi fogalmát. Az ógörög hitregékben Zeüsznek, az istenek és emberek atyjának, sok­sok heves szerelme mind szebbnél-szebb megejtő mesécskében jelenik meg; de valamennyi szerel­mi kalandja egy-egy uj egész — vagy félistennek és istennőnek megteremtője. Mózes I. könyvének 29 stb. részeiben Jákob változatos szerelmeinek eredményei az izraeliták tizenkét törzsének ős­apái. Az ősgermán hitrege Odin és Freia főiste­neinek tomboló szerelméből hat fiú- és hat leány- gyermek' származott. Sőt még a vándoreigányok hítregéje szerint is, Locholieskó király és Ana- Kesályi királyné természetellenes gyűlölködő sze­relmeskedései is kilenc emberkinzó démonnak ad­tak életet. Ez ódon népköltészeti mondák az iga­zi megtestülései az egészséges erotika helyes fo­galmának, melyet Mózes I. könyve 1. részének 28. versében ékként tömörített Össze: „És meg­áldó őket (a férfit és asszonyt) Isten és mondá: Növekedjetek és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá, stb." Igen­is: a szerelmi vágyak, küzdelmek, aggodalmak és szenvedések igazi végcélja a gyermek. Ennek öntudatlan óhajtása vezérelte, Mózes I. könyve 19. részének 30—8 versei szerint Lót leányait, atyjuk hálórekeszébe; s ennek öszlönszerü tu­data Íratta meg Karinthy Frigyessel hirhedeít „Fekete mise“ cimü, szokatlanul idegenhanga jelképes, de mégis valós rajzát. Hanem az órőmai szörnyen önző világ- és életfolfogás kiküszöbölte az erotika eredeti fo­galmából az alkotás elemét, s lesül vesztet te az eszmét fajfönlartó fönséges rendeltetéséből ma­jom szerű állatias élvhajhászattá. A régi latin dal­költők már csak az érzéki gyönyörök játszogató istenkéiül dicsőítik Ámort és Cupidót. Például Ovidius, a legkitűnőbb római szerelmi költő, Amores (Szerelmek) és Ars amaloria (A szerelem művészete) cimü híres és behízelgőn szép müvei­ben, kizárón csak Cupido (Vágyakozás) mester­kedéseinek furfangos módjait, könnyű diadalait és bosszantó vereségeit zengi. Az ő és társai nyo­mán későbben, kivált a renaissanqe léha olasz világnézete következéséül, kialakult a teremtés­től idegenkedő szerelmeskedés költészete, ami­nek kiváló példája a tisztán érzéki szellemű Faust- monda, alapoka pedig Busch Vilmos tréfás ver­sének igazsága, hogy: „Vater werden ist nicht schwer, Vater sein dagegen sehr!“ vagy ha job­ban tetszik, a francia szállóige: „Ha a szerelem­nek következései nem lennének, nagyon kelle­mes volna"; Igenis: a gyermeknevelés felelőssé­gének gondja-bajaitól rettegő ostoba önzők kikü­szöbölték a félelmetes következéseket, s a faj- föntartó szent erotikát lesülyesztették ocsmány erotomániává. Mert kedves támadó öreg- és védelmező Ifjuuraim, a legújabb szép irodalomnak amaz iránya, melynek oélszerütlensége, illetve jogo­sultsága fölött önök nemesebb ügyhöz méltó hév­vel vitáznak, már nem az erotika ember-szapo- litó piros-pozsgás egészsége, hanem az erotomá- nia elsatnyult pusztító betegsége. Az a szeren­csétlen lelki nyavalya, mely az idegorvosok egy­behangzó ítélete szerint: „A nemi élet kórosan fölfokozott ingerállapotának kifolyása, ami kihívó magatartásban és a másik nem iránt tolakodó, trágár, sőt támadó viselkedésben nyilatkozik meg." Tessék csak összehasonlitaniok például Arany: Buda halála ötödik énekének 16. vers­szakát: „Nyílj hát, telyesedjél, én rózsa-virágom! Boríts leveleiddel, puha boldogságom! Szívja soká, szívja szép ajkad ez aj jak! Kedvem lenne ma, hogy öleden meghaljak." Ovidius Amorese har­madik könyve 7. elégiájának befejező soraival: „Neve suae possent intactam scire ministrae, De- decus hoc sumpta dissimulavit aqua." (Nehogy érintetlenségét megtudják a szolgálók, e szégyene leleplezésére vizet használt.), vagy Petőfi fensé­ges szerelmi költeményeit a manap világszerte dí­vó kéjaras nyefégésekkel: meglátják a roppant különbséget az erotika és az erotománia közt. Amaz a patemitas, az apaság öntudatlan láDgoló sóvárgása, emez pedig a cpncupiscentia, az óvatos összevágyős céltalan legyeskedése. Amaz a kemény férfi teremteni akaró fölhar- sanása. emez a nyalakodó majom kéjelgő nyö­szörgése. És emilyenek az erotikosuknak csúfolt ujdivatu versemények és egyéb irkálások, mind­mind. „Hja, ilyen a mai világ!" mondja egyik vé­delmező barátunk. Nem egészen! mondom én. A felső tízezrek és az alsó tízmilliók túlnyomó több­sége az egészséges erotikát követi; csak a közép­ső százezrek sorait sorvasztja a kóros erotománia. S természetes következésül: amazok családjai virulok és terjeszkedők, emezekéi pedig lerom­lók és kipusztulók. Aki látni hajlandó, nem ta­gadhatja le, hogy a társadalmi középosztálynak franciáskodó tulfinomult része már szám szerint sem tudja föntartani önmagát, hanem a köznép­ből magukat fölküzdő őserejü uj egyenek ép vé­am——a——i—fw—n n —laa fi magyar gáiyarab Irta Alapy Gyula. A török gálya Candia szigete felé evezett a szélcsendes Földközi tengeren. A födélköz alatt, szomorú és sötétes hajótérben kétszáz gályarab húzta az evezőlapátokat, amelyek hatalmas loccsanással egyszerre csapkodtak a tengerbe. Két rab állott egy evezőrud mel­lett és az örök vonitó üvöltésére nekife­szültek a hatalmas rúdnak, több lépést tettek előre és ehhez a mozgáshoz kétszáz rabnak lánccsörgése szolgált rettenetes kisérő zenéül. Azután a vizbemerült evezőt meghúzták és minden izmuk megfeszült mellen és háton, karokon és lábakon. A rabokról szakadt a ve­rejték a fullasztó melegben. A padokhoz láncolt gályarabok közt ott járnak-kelnek a rabok őrei és jaj annak, aki egy mozdulatot elvét, mert rögtön csattog a szijostor a rab meztelen hátán, ha az evezés üteméből kilép, vagy a mellette levő társához szólni merészel. Van köztük minden nemzet­beli, akadnak bővesen magyarok is a hódolt­ság szélére eső végházakból, az erdőkoszo- ruzta Mátra aljából, a gyönyörű Dunántúlról. Hatalmas urat visz a gálya, a győzhetet­len szultán uj basát küld Candia szigetére, amelyet a görögök Krétának is neveznek. A szép, fényes hosszú feketeszakállas nagyur elődének halálos Ítéletét viszi a tarka selyem­virágos kaftánja zsebében és annak holttes­tén keresztül lép a kormányzói székbe. Aki ebben a székben okosan tud ülni, az jól meg­vetheti a fejealját. Jó szél kerekedett Cyprus szigete felöl, hátha fogta a g«y*« és •tart* török levernél siettek felvonni a vitorlákat. A iedclkoion uj üvöltés hangja fut végig, az evezőket felhúz­zák a vizből és a munka nagy lánccsörömpö­lés közt megáll. A rabok fáradtan roskadnak le padjaikra. Az arcukról patakokban csörgő izzadtságot törlik le kérges és piszkos kezeik­kel, mely bozontos hajukban és hosszú sza­kállukban összecsapzik. Némán ülnek, olyik- nak egy-egy sóhaj szakad fel a melléből, le­het, hogy haza gondolnak ezek a lágyszivüek, majd belefásulnak a szenvedésbe, mint a többi, aki huszéve húzza az evezőt A legtöbb álomba merül a padján ülve, mert tiz órája eveztek egy hujjában. Az egyik pádon egymáshoz láncolva két magyar rab ül, akik már évek óta vannak a gályán. Az egyik öregebb csont, a másik alig lépett be a férfikorba. Az egri és a füleki vég­házakban ették a király kenyerét és harc közben kerültek fogságba. A budai basa Kon- stantinápolyba küldte őket, hogy a basa győ­zelmének legyenek eleven bizonyitékai. Dia­dalmenetben vonultak fel a csapatok a szul­tán elé Sztambul utcáin, közöttük a magyar rabok is, akik bevett szokás szerint társaik­nak levágott fejeit is cipelték. A sípok szóltak és a dobok peregtek, a rabok pedig láncokra fűzve mentek végig a piszkos csőcselék sor­fala közt, mely szidalmazta és pökdöste őket. A szultán egykedvűen nézett rajtuk vé­gig, csak egy hadnagytól kérdezősködött a tol­mács utján, hogy miért támadnak a magya­rok békesség idején. Azután visszamentek a börtönbe. Itt felszólították őket, hogy legye­nek törökké, akkor megszabadulhatnak a re­ájuk váró rabszolgasorstól. Egri Ferenc nem akart pribékké lenni. Azután sorba állították őket, mind az ötven rabot, tudták, hogy mi vár rájuk. De egy mégis megingott és kilé­pett a sorból. A többi némán tekintett rá, de a pribék nem állta a bajtársak tekintetét, lesü­tötte a szemeit. Az ottmaradt, őket pedig egy uj gályára vitték és Egrit odavasalták az eve- zőpadhoz egy oláh rabló mellé, akit Havasal­földén a kadia irgalmából nem húzták karóba. De az nem bírta a nehéz munkát három esz­tendőnél tovább, mert a nyomorult több os­tort kapott, mint ételt. Belepusztult, ott halt meg mellette az evezőpadon. Ekkor került mellé evezős társnak a fiatal magyar rab, Be- se Tamás, aki a füleki végházból esett rabul. A két magyar a szenvedéseket is könnyeb­ben viselte egymás mellett. Mikor elaludtak, megfogták egymás kezét és bajaikban vigasz­talták egymást. i<BUEJl BZ&DV.TiEZ T RE N C S ENTEPLICZ esni, könviny, neuralsiák (istSiiss) ellen a legeredményesebb Sténes és iszapfürdő. 5359 A legjobb klíma üfiőérelmeszcsedésaél. 1926 junius 13, vasárnap. rü és elméjű ivadékai táplálják. Mert az a tulfi- nomult csoport, valóban olyan, aminőuek az úgy­nevezett erotikus ujdivatu irodalom, nagyon is bőkezűn átalánositva, édelgőn lerajzolja: majom­módon szerelmeskedő, de a rettegett „követke- zés“-eket szorgosan kikerülő. S éppen e kikerülésre törekvés okozza az erotománia szörnyű rombolásait. A gyermekáldás megggátlására használt különféle mesterkedések, egyfelől lassanként megőrlik az illető férfiak és nők legerősebb idegrendszerét is, másfelől pedig megakadályozzák a természet mostoha életténye­zőivel küzködő bajtársi csoportoknak hatalmasok­ká szaporodhatását. Amavval az egyének testi­lelki jólétét rontják meg, emevvel pétiig a csalá­dok és nemzetek, sőt az egész emberiség munka­erejét -csökkentik le a tehetetlenségig. A kövelke- zéstelen szerelmeskedés, amit az ujdivatu erotika világszerte tanít, egyfelől korai tuüdsges agg fér­fiakat és fiatal nőibajos asszonyokat termel, más­felől pedig fokozatosan növeli az emberhiányt, ami végül elcsenevészesit minden közgazdasági és közművelődési törekvést. Ez általános és egye­temes közveszély sejditése okozza azt a közsajná­latot, amely a fiatalok terméktelsn szerelmi együttélését rendesen kíséri, s azt a iközbotrán- kozást is, melyet az aggok, például a Jókai Mór, vagy Prielle Kornélia céltalan házasságkötése fel­költ. Mindezeknek részletes kifejtése kötetekre terjedne; pedig szives olvasóm talán már ennyit is megunt, a címszóhoz nem eléggé mcilón „pi­káns" bölcselkedésemből. Azért e kérdésnek könyvtárnyi német, francia, angol és orosz iro­dalmára utalva, be is fejezem e vázlatomat jám­bor kérdésemmel: vájjon a költőnek és Írónak he­lyes munkálkodása-e a nyomott betűk óriási ha­talmával azt hirdetnie világszerte, hogy minden ember „élvezze ki teljesen életét", de ne sza­porítsa fajtáját? A valódi erotika azt feleli, hogy: kevesebb élvezés, de minél több következés az igazi emberség! Mert a sok gyermek a szülők örömszerző munka-sarkantyúja, s az emberiség boldogabb jövendőjének bőven termő áldott mag­vetése. Az ember csak ott élhet valóban emberül, ahol nagyon sokadmagával él együtt, kölcsönösen segítve egymást a természettel folytatni kénysze­rült állandó kemény életharcokban. Gondold meg szives olvasóm: hány száz bajtársad feje és keze kellett hozzá, hogy szerény ebéded a természet nyersáru-raktárából asztalodra kerülhessen? Ha helyesen gondolkozol, bizonyosan az igazi erotikát választod a csalóka erotománia helyett, még ol­vasmányodnak is. Tetteidben pedig követed Bárd Miklós „Politika" cimü költeményének bölcs ta­nácsát: „Ezredéves nemzet fája, Nagy . a lombja, nagy az árnya, Terebélyes, — de a vége Nem kapaszkodik a mélybe. El van annak szegve szár­nya, Ki manapság gyenge számra; Azért kevés ez a három (Bárd fiai), Volna inkább tizenhá­rom. Hej, ha tizenhárom volna, Hej ha ez a pél­da fogna, S politikát már manapság így csi­nálna a magyarság!" — S nehogy azt hidd, jő olvasóm: ez a szónok is vizet prédikál, dé bort. iszik! megsúgom bizalmasan, hogy engem tiz gyermekkel áldott meg jósorsom, tehát nagyon jól tudom, hogy mit beszélek. , PORTOROSI Az istriai Riviéra legelegánsabb fürdőhelye. Tengeri és napfürddk. Palast hotel (Hotel Riviéra) Pension San Lorenzo Elsőrangú szállodák — Bővebb felvilágosítást ad Cosuiich Line, Praha II., Václavské nám. 67. és minden jegyiroda. A két gályarab mélyen alszik és hazájá­ról álmodik. Éjfél után azonban elállt a szél és megint az őrök üvöltésére riadtak. Sietve dobták le ingeiket magukról, hogy az eve­zőrud mellé álljanak. Sürgős lehetett az üt, a nagyur türelmetlenkedett, mert az őrök sü­nien vagdalkoztak ostoraikkal a rabok közt és durván nógatták'őket a gyorsabb munkára. A gálya szinte repült a tengeren és reggelre Candiába ért­Az uj basát, aki a hatalmas padisah pa­rancsát hozta, a parton a török uraságok és görög benszülöttek várták. A rabok megpi­henhettek. Még délelőtt a hajó parancsnoka engedelméből görög papok jöttek a hajóra a keresztény rabok vigasztalására. Egy közép­korú, hajlott sasorru és villogó szemű barát is volt köztük barna kápában és papucsban, aki végigjárta a rabokat. Legtöbben közö­nyösen fogadták, mert nem értettek a nyel­vén. Egri Ferencet is megkérdezte, milyen nemzethez tartozik. Gyermekkorában papot akartak belőle nevelni és így még tudott any- nyit deákul, hogy megmondja magyar nem­zetiségét. A legnagyobb meglepetésére a gö­rög barát magyar nyelven szólította meg. — Hová való vagy? — Az egri végházba. — Én is jártam a te hazádban, Budán, amely a törököké. Ott sok magyar él. Mikor lettél rabbá? — Husvétkor múlt ötödik esztendeje. A pap figyelmessen vizsgálta a gályarab arcát, karjain és hátán levő sebek forradásait. Az előbbieket otthon szerezte vitézi harcok­ban, az utóbbiadat a gályán kapta. A barúfc­\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom