Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-19 / 113. (1151.) szám
<PI«<ÍM*iVlA<SfeAR-HÍllLA3B 1926 május 19, szerda. Diákmajális M Rozsnyó, május. ■ Fájdalmas, de úgy látszik: ed kell temetoik ^Knindazt az illatos, üde, szivárványiényü kedve j^fcóge1. amit ez a szó valaha jelentett. Azelőtti diái i Hniajálisainík lázba hozták, felforgatták az egész v< ^■jost, minden szeretet feléje fordult, odaadta a m< B légid, áldozatos segítségét, hogy a fiatalok rnula * Kétágú minél jobban sikerüljön. Igaz, — ezidén i ^■Jázba hozták s felforgatták az egész várost, de ■folránkozás szomorú szenzációjával. S ennek ÍKferit ránkozásnak messzebb ér a visszhangja, min ^■valahai Kóló cigány majálist hirdető, tarkán fed BBoicomázott nagydobjának legerősebb puffogása MtErre a hívásra bezárulnak a szivek, kedvetlenéi [■lel,-inkádnak a máskor segíteni kész karok s vada Hmi mély keserűség borul reánk: hát ide vezették ■ ennyire vitték fiatalságunkat? K A diákmajálist máskor is hirdették rajzolt Kalákátok. Ügyetlenke, rosszaoska rajzok, zöld tré- Bfák, de ezek valahogy úgy illettek a májusi zöld■ hoz, a mosolygó kedvhez, az életükben először ■ „rendező" kis titánokhoz. Akármilyenek voltak ■ beim ük volt a hamisítatlan, romlatlan fiatal- B tág. Az idén olyan plakátok hívogatták a kö- K aönsóget a diáíkmajálíisi'a, amelyek miatt egy hét ■ éta hírlapi oikkezések folynak, nyílttéri boosámat■ kérés, hivatalos átiratok egyházi hatóságok és a K gimnáziumi igazgatóság között. A plakátok egy ■ diák müve. S ez az egy diák bizonnyal nem je- R lenti az egész mai tanulóifjúságot. De jeleníti fel■ tétlenül egy részét, azt a részét, amelyen leggyor■ Babban fogott a mai iíiuságnevelósi rendszer, a ■ maii közoktatás szelleme. A rajzoló egy, de sok ■ a pajtása, aki vele röhögött — igen, nem nevetett: ■ utálatosan röhögött — a durva „tréfán" és szerte K az országban már van egy nagy közösség, már nő I az a nemzedék, amelynek az ideológiája közös a I plakátrajzolóéval, mert közösek a nevelésük adott- I ságai. Véletlenül ide elénk pottyant a lélekrom- B bolás szüretjének első fürtje. Oly rettenetesen sa■ vanyu, hogy belevásik a lelkünk is és kedvünk I volna ifjúságunk minden szőlőkertjeit inkább hi- I irtani, semhogy ilyen gyümölcsöt teremjenek! A hívogatni akaró, de elrettentő plakátok kőjéül kettő válik ki. (Ez magában véve is kétségbe- I ejtő tünet: ha az ifjúság azt hihette, hogy ilyen | plakátokkal lehet a közönséget hívogatni, rokon- |6zenvét megnyerni a majális számára!) Az egyi- Iken a rosszakaratú pajpkarikatúrák sémájára ké- I szült nagyhasu reverendissime egy borzalmas IBtrucotöllas kalapu hölgy társaságában. Szövege: [„Még a pap is kurizálhat. Hát még a szegény diák■ gyerek!" Értsük: hogy a diákmajális olyan alka■ Jom, ahol még a pap is tilosban járhat. Értsük: Ihogy a mai diákság, amelynek pap-tanárai is vauinak. ezekben nem lelki vezéreit, tiszteletének tár- jgyaiit látja, hanem a kifigurázás, a gúny, a kom- I munista-izü kipedJeugérezéa objektumait. Hogy ot- j romba gúnyrajzba foglalva őket, ezen a réven Ihangulatot vélnek csinálná a majális mellett! IsAz embernek igazán az esze megáll. De amint [utána újra eszmél, feneketlen mélységbe lát. Pap- [ Ságunk hivatásának olyan magaslatán áll, ahová tályen sárral nem lehet földobálni. De elrettentő a* |a cinizmus, amellyel fiatal, serdülő fiuk a legvadabb kommunista agitációs plakátokat felülmúló [„szellemi termékekkel" mernek a nyilvánosság elé lépni. Elrettentő, hogy egyáltalán lehetséges a kö- Ifflópiskoláinkban olyan légkör, amelyből ezek a I torzszülöttek kicsirázbatnak. A másik plakát hasonló szennyes mélységbe ■mutat. Lóca egy elhagyott parkban, rajta egy diák- piu s egy diáklány ülnek sokatmondó közelségben. ■Előttük rendőr áll s ezt mondja: „Azért van ma- [jális, hogy ti itt?!!..." Szóval: a diákra a jális az az pllkalom, amely egyenesen hivatott a legfiatalabb | nemzedék szerelmi gyakorlataira, olyan alkalom, lameüy, ha adódik, nem szükséges magányos ló- fcákra elvonuilni. Íme, a polgári erkölcstan dia- Idiala. Csak így tovább. Még szebb dolgokat is fokunk megérni! Valaha az ilyen megtévelyedést jmaga a diákság szerelte volna le, maguk a pajtáitok nem engedték volna nyilvánosságra jutni a fczégyenletes reklámhősök termékeit. Ha egyáltalán faunjára juthatott volna, ha a tanári ellenőrzésen [zátonyra neui fut. Most egyik sem történt. A piáik át ok átmentek egy tanár ellenőrzésén — nem Ivóit kifogása ellenük — s az ifjúság sem kérte ki [magának, hogy nevében igy reklámozzák majáli- leát. Nem tudom hamarjában, melyik a szomorúbb? Hogy a plakátokat kiszámított maliciával a [plébánia falára szögezték ki — ahol csak pár nap | előtt jártak adományok gyűjtése közben —, az [már csekélység a többi után. Hogy a hivatalos le- I télváltások, kimagyarázkodások, nyiltteres bocsá- [natkérések legott megtörténtek, az vajmi keveset [ tesz jóvá. Mert jóvátehetetlen, hogy mindez igy j megtörténhetett. Ez az eset olyan verembe vdlá- í git, amelynek fenekén ifjúságnak teljes erkölcsi lezüllése sötétlik. Az érdekelt tanár ur, aki a plakátokat jóváhagyta — a Rude Pravo hü olvasója —, nyiltterében azt mondja, hogy a rajzok senkit sérteni nem akartak s különben is „csalt szerencsétlen körülmények folytán" kerülitek a nyilvánosság elé, amely szerencsétlen körülmény abból állott, hogy a tanár ur reggel, amikor a diákok nála jártak, még álmos volt s nem sokat törődött a dologgal. Kedves tanár ur: tessék felébredni! De alaposan! Nyilttér, bocsánatkérés, kimagyaráz- kodás, a megígért szigorú vizsgálat és büntetés itt nem segit. Nyugodtak vagyunk aziránt, hogy ha történetesen a közvélemény fel nem háborodik az eseten, a reálgimnázium iunciativájából senki nem foglalkozott volna a plakátokkal, az egész esettel. De mert az ifjúságát féltő társadalom feljavult, önök is megmozdultak. Simára akarják fésülni a Erre a nagyon kínos és minket kimondhatatlanul aggasztó kérdésre kérünk kielégítő választ, tanár ur! Mint majális-rendezőnek pedig melegen ajánlhatom, hogy máskor ne ilyen plakátokkal dolgozzék. Mert ha annyian lesznek ott a majálison ahány embert ezek a plakátok csalogattak oda, akkor bizony kár lesz ki is vonulni a fürdőre. Mi majd elsiratjuk a régi, kedves diákma- jál'isd benyomásainkat, de az uj karszel! emü majálisra nem fogunk elmenni. Tichy Kálmán. Négyszáz iglói öreg diák vasárnap impozáns ünnepélyen megalakította az Iglói Diákszövetséget Budapest, május 18. Négyszáz „diák" gyűlt össze vasárnap a régi képviselőházban. Az iglói főgimnáziumnak közel negyven évfolyama van itt képviselve: a legifjabbak még jóval alul vannak a harmincon, a legidősebbek túl a hatvanon. Feleségét, gyermekét, sőt unokáját is elhozta egyik-másik vén diák a találkozóra. „Jé, hogy megnőttél" — hangzik itt-ott a tréfás megszólítás és a válasz: „Hát bizcny, harminc év alatt egy kicsit megnő az ember!" A volt tanárok közül négyen jöttek et a találkozóra: Bruckner Győző, Szalóky Róbert, Wiese Gyula és Thaisz Gyula. Az elnöki széket Jeszenszky Pál udvari tanácsos, a Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója foglalja el. Üdvözli a megjelenteket, elparentálja az elhalt diáktársakat és bejelenti, hogy a ma is Iglőn lakó diákok ugyanebben az órában megkoszorúzzák az elhalt tanárok sírját. Fischer Miklósról beszél ezután, aki 35 éven át volt az iglói főgimnázium igazgatója és akit az Iglói Diákszövetség örökös tiszteletbeli elnökévé választ meg. Schröder Ervin h. államtitkár a kultuszminiszternek, Raffay Sándor püspök egyrészt egyházkerületének, másrészt a szarvasi gimnázium öreg diákjainak üdvözletét tolmácsolja. A Szepesi Egyesület nevében Haberer Pál elnök, a Szepesi Sző vétség nevében Hajde Gyula di\, a szepesi iparosok és kereskedők nevében Krisch Jenő dr., a késmárki diákok nevében Zilahy Gyula, a „Szepesi Hirlap" nevében Förster Rezső mondanak üdvözlő szavakat Ezután Bottlik József képviselő tartja meg ünnepi beszédét: — A mi diákkorunkat — mondja — boldoggá tette az a melegség és szeretet, amivel tanáraink és Igló egész közönsége körülvettek. Nem magoló diákoknak neveltek bennünket tanáraink, de értelmes, önálló, gyakorlati embereknek. Német szóra küldtek minket Iglóra, de ott az is elfelejtettük, ami németet addig tudtunk. Húsz évre ítélték a fiatalkorú aussigi hármas leánygyilkost Horejsi Jaroslav bírái előtt — Egy nikkel őráért három leányélet és húsz évi fegyház — A Budsky-lányok gyilkosa töredelmesen vallott — A P. M. H. tudósítójától — Leitmeritz, május 18. Annak idején részletesen foglalkozott a P. M. H. azzal a borzalmas rablőgyilkosság- gal, amelyet Aussig gyárvárosában január 11-én a 19 éves Horejsi Jarosláv követett el a szülei lakásával szomszédos Budsky Ferenc munkás házában, mikor rablást szándékkal éjszaka belopódzott a szobába s az álmukból felriadt Budsky lányokat, a 19 éves Beatrixot, a 15 éves Máriát és a 13 éves Bozsenát baltával agyonverte. Mind a három áldozat elpusztult. Horejsi, aki, mint ismeretes, az ellopott betétkönyvet és nikkelórát az Elbába dobta, Prágában önként jelentkezett, mikor az újságokból megtudta, hegy a 13 éves Bozsena halála előtt elárulta, hogy ő a gyilkosuk. A letmeritzi esküdtszék előtt Horejsi a ma tartott főtárgyaláson töredelmesen bevallotta a bűntény összes részleteit és elmondotta, hogy régen készült arra, hegy Budskyékat kirabolja, mert pénzt sejtett a lakásban. Az esküdtek a perbeszédek elhangzása után három rendbeli rablógyilkosság bűntettében mondották ki bűnösnek a fiatalkorú vádlottat, akit a bíróság a verdikt alapján 20 évi súlyos fegyházbüntetésre ítélt. Az elvetemült bűnös apatikusan és megtörve fogadta az ítéletet Hir György képviselőt a kórházban hallgatták ki a frankügyről LSngauer és KároSyS Imre gróf fanuvaBlomása — „A kormány támogatásáról már csak asért sem lehetett szó, mert a hamisítók épen Bethlen kormányát akarták eltávolítani" — Hír Györgynél házkutatást rendeltek el Budapest, május 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A frankpör tárgyalásának mai napján elsőnek Urbanits Kálmán nemzetgyűlési képviselő mondotta el tanúvallomását. Elmondja, hogy amikor a hamisításról értesült, szemébe nevetett informálójának, mert nem hitte el az egészet. A dologról nem szólt senkinek, azonban az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy önmaga nem venne részt ilyesmiben, de ha magyar emberek csinálják, úgy semmi körülmények között nem vállalkoznék arra, hogy denunciálja őket. Ulain védő kérdést intéz a tanúhoz: Meggyőződése önnek az, hogy a magyar embernek kötelessége lett volna az ügyet nem denunciálni? Elnök: Erre a kérdésre nagyon nehéz felelni, ezért tanú nem is tartozik rá válaszolni. Urbanits: Mégis felelek. Meggyőződésem szerint magyar ember nem tartozott volna denunciálni. Utána Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselőt hallgatják ki. Elmondja a Windischgraetz herceg lakásán tartott vacsorán történteket. A vacsorán jelen volt még Pallavicini, Szilágyi Lajos, Huszár Elemér és Mészáros Gyula. Windischgraetz herceg szóba hozta, hogy a kormány túlságosan komolyan veszi a trianoni békeszerződést s nem meri az irredenta mozgalmakat még pénzzel sem segélyezni. Ezért más módon, idegen állam pénzének hamisításával kell erre a célra az eszközöket elő'eremteni. A kormány támogatásáról már csak azért sem leheted szó, mert hiszen a hamisítók éppen Bethlen kormányát akarták el.dvoliiani. Károlyi Imre gróf a következő tanú. Közvetlen tudomása nincsen az ügyről, csak egy iratban olvasott róla, amelyet azért kapott, hogy annak tartalmát közölje a kormányzóval, Apponyi Albert gróffal és Zichy János gróffal. — Az irat tartalmát itt nem nyüvánithatom ki addig, amíg Windischgraetz herceg védője, Ulain dr. fel nem ment a zalól a kötelezettségem alól, hogy azt a nevezetteken kívül senki mással nem ismertetem. Elnök Ulainhoz fordulva: Tessék nyilatkozni! Ulain: Tekintettel arra, hogy ügyvédi információról van szó, nem mentem fel a tanút. Elnök: A törvényszék már honorálta ezt az álláspontot, s ezért nem kötelezem a tanút vallomástételre. E’ tán Károlyi Imre Teleki szerepéről beszélt. Majd az elnöknek arra a kérdésére, vájjon mondotta-e Pallavicininek, hogy Bethlen is súlyosan van kompromitálva az ügyben, Károljá kijelenti, hogy erre nem emlékszik. A kormány kompromittálására vonatkozó kérdésre különben is megtagadja a vallomástételt arra való hivatkozással, hogy titoktartás kötelezi őt erre is. Strache királyi főügyész és több védő indítványt terjesztenek elő, hogy Károlyival szemben a tanuzási kényszert alkalmazzák. A bíróság határozathozatalra vonul vissza, amely után az elnök bejelenti, hogy nem alkalmazzák a tanuzási kényszert Károlyival szemben, mert erre vonatkozólag a vádtanács már döntött. A tanú megesketését is mellőzik. Ezután fölolvassák a törvényszéki orvos véleményét Hir György nemzetgyűlési képviselő állapotáról. Az orvosi bizonyítvány szerint Hir György személyesen nem jelenhetik meg a törvényszék előtt, bár különben kihallgatható. Elnök erre kijelenti, hogy Hir György nemzetgyűlési képviselőt a kórházban fogják kihallgatni. A törvényszék azonnal ki is száll a Ró- kus-kórházba, ahol Hir György nemzetgyűlési képviselőt kezelik. Hir György nagyon bágyadt s alig hallhatóan felel az elnök kérdéseire. Kije- jentése sok esetben minden logikai ősz- szefüggést nélkülöz. Zavaros, ellentmondó vallomásában egy konkrétum van, hogy részt vett a herceg Mészáros és Rába társaságában azon a ruhrvidéki utón, amikor a herceg nagy áldozatok árán megszerezte azt a speciális bankjegypapirost, amelyep a franciák a német márkákat hamisították. Beszél ezután arról, hogy a herceggel együtt voltak fönn a miniszterelnöknél, aki egy milliárdot helyezett kilátásba, A pénzt azonban nem kaptáit meg. A hamisításhoz szükséges papirost egy német gyárban készítették, amelyet a herceg megvásárolt. Hir György szerint a nemzeti szövetség is kapott volna az értékesítésből származó összegből, azért engedték meg, hegy a hamisítványokat ott tartsák. Az é-’tékesitésnél azonban akadályok merültek fel, amelyeket különösen a locarnói szerződés okozott. A hamis bankjegyeket ugyanis a Ruhr- vidéken kellett volna értékesíteni, de közben a franciák kiürítették ezt a területet. A főügyész kérdésére elmondja még> hogy a miniszterelnök levelének, a Friedrich vallomásában érintett salvus ccnductusnak másolata nála van, de az eredeti a herceg birtokában van. Windischgratz Hir György vallomására vonatkozólag kijelenti, hogy a levél nincs birtokában, de tud róla. 1923 nyarán Íródott. Nem áll azonban összefüggésben az ő szerepével, hanem másra vonatkozik. Hir György szavaiban sok a valóság, de nagyon sok a zavaros dolog. Nádosy kijelenti, hogy egyáltalában nem volt tudomása róla, hogy Hir György is bekapcsolódott volna az ügybe. A levélről semmit sem tud. Ismételten hangsúlyozza, hogy a frankügyről Barosson kívül soha senkivel nem beszélt. Elnök erre Hir Györgytől a levél másolatát kéri. A képviselő vonakodik a kérésnek eleget tenni, amire a főügyész indítványt tesz, hogy a bíróság kényszerítse Hírt a levélnek haladéktalanul való kiadására. Elnök Hir Györgyhöz: Mondja meg azonnal, hol vannak ezek az iratok. Figyelmeztetem egyúttal, ha nem bocsátja a biróság rendelkezésére, kényszeriteni fogjuk, pénzbüntetéssel sújtjuk, sőt le is tartóztatjuk. Hir György láthatólag meglepődik az erélyes fölszólitásra és kijelenti, hogy maga sem tudja biztosan, hol vannak, valószínűleg valahol az iratai között feküsznek. Sztrache Gusztáv főügyész: Kérem az iratok azonnali lefoglalását és a házkutatás elrendelését. Az elnök röviden tanácskozik a két szavazó bíróval, majd kimondja a határozatot, hogy a törvényszék elrendeli az iratok lefoglalását s előzőleg házkutatást rendel el, ezért sürgősen megkeresi a rendőrséget a házkutatás foganatosítására. A tanú megesketésétől az ügyész indítványára eltekint a biróság. Ezzel befejeződött a Rókus-kórházbeli tárgyalás. A biróság átvonult a törvényszék épületébe. Hir György betegágjránál történt tanúkihallgatás:; közbon affér játszódott le Ángyán Béla dr., a miniszteri sajtóosztály vezetője és Teleik György dr., Rába védője között. Ángyán dr., akii a törvén szék tanáosa mellett foglalt helyet, Hír György kihallgatása alatt megfigyelte, hogy Telek védő Hír György felé állandóan igent és nemet integet és betegágyon fekvő képviselő is merően fagyéba Teleknek minden mozdulatát. Ángyán rövid megfigyelés után odafordult Telekhez és figyelmeztette őt, hogy magatartása az ügyvédi etikába ütközik. A védő és a sajtóosztály vezetője között heves szóváltás támadt, ameljmek folyamán mindketten névjegyet cseréltek. Az incidens lefolyása után a biróság mellett helyet foglaló detektív megkérdezte mindkettőjük nevét s kijelentette, hogy az ügyről jelentést fog tenni felettes hatóságának. A kórházból való távozás után az újságírók megostromolták Telek György dr.-t és nyilatkozatot kértek tőle az ügyre vonatkozólag. Az ügyvéd kijelentette, hogy nem nyilaíkozhatik, amennyiben az ügynek lovagias folytatása lesz. Hir György tanúvallomása után Bethlen István gróf miniszterein ökot fogja kihallgatni a biróság. Amennyiben a miniszterelnök kihallgatása ma véget ér, úgy holnap a bizonyítás kiegészítésére tesznek indítványt és esetleg újabb tinink:;! jognak kihallgatni. Eszerint csütörtökön kerülne sor a vádbeszéd elmondására!!! 4 borzas torzszülöttet. Ne fésüljünk senkit. Itt i r ■ tani kell. Kiirtani ezt a mételyt, amely az ifjúság lelkét orozva ellepi. Kiküszöbölni az okokat, ameflyek ennek a szomorú esetnek mélyen fekvő, benső összetevői. A mi megrögzött felfogásunk szerint az iskola — nevezzék azt reálgimnáziumnak, vagy bármilyen másnak —, a tudományok temploma, a jövő nemzedék lelkének építő műhelye. Hogyan történhetik, hogy ebből a műhelyből a lélekrombölás tünetei kerülnek elénk?
