Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-16 / 111. (1149.) szám

imm majns ie, vasárnap. ^^<3Mt/V\A<i^A'Q.-HníTiOT> Magyar színészek Prágában Másodízben öltözik ünneplőbe a lelkünk: a prágai magyar sziget láthatatlan árbócára felrepül büszke örömünk lobogója: az idesza­kadt magyarság nevében boldogan fogadjuk a csehszlovák köztársaság fővárosába érkező magyar színészeket, mi a magyarságnak az „aranyos“ fővárosba küldött kultur-katonái. Másodízben nyílnak meg Prága kapui a ma­gyar színművészet meggyötört vándorai előtt, hogy a magyar kultúra szerény, de sokat je­lentő bevonulást tartson a száztornyu város­ban, Európa szivében, ahol ma legközelebb jut Nyugat boldogabb és szerencsésebb népei­nek gazdagabb asztalához. A bevonulás szerény, igénytelen és az üdvözlő szivek dobogását elnyeli Európa mai zavarának friss méreggel felzugó ezer disz- szonanciája, — nem számíthatunk rá, hogy fel­figyel ránk a világ. A Varieté óriási termét azonban ma este pirosra lelkesült arcok teszik melegebbé, a szétránduló függönyök mögül szokatlan szeretettel a magyar anyák nyelvé­nek behízelgő muzsikája simogat le hozzánk és a magyar színészek mai estjét a magyar kultúra ünnepévé avatja a szegénységet, igény­telenséget, idegen várost és szomorúságokat feledtető szeretetünk. Tavaly ország-világ előtt bebizonyította a szlovenszkói magyar színművészet, hogy nem állunk mögötte Európa színpadjainak. Prága közönsége elismeréssel adózott a lelkes művészeknek. Ma már fokozott kíváncsiság és mintha-mintha a kíváncsiságnál is melegebb érzés várná őket. Az európai színpadról azon­ban most még egy lépéssel előbbre lépünk: a szárnytalan erő rádióhullámokon viszi szét a mi kultúránk európai ünnepének hangját az egész világba: belekapcsolódtunk a világkul­túra ezer hangú orcseszterébe és egy szín­nel gazdagítjuk az élet szinfóniáját. Prága kulturnépe már első ízben megmu­tatta, hogy megérti ezt az eseményt. De ma még nem jutottunk el odáig, hogy a tavaly kifejezett óhajt egészen időszerűtlenné tette volna a megértés, amit a hivatalos köröktől vártunk. Az óhaj másodízben is ott él ez aj­kunkon: a tények erejénél lássák be az arra illetékesek, hogy az itt virágzó magyar kultú­rának olyan joga van az élethez, az érvénye­süléshez és a zavartalan boldoguláshoz ennek a köztársaságnak a határai között, mintha so­ha sem lett volna gyűlölet, üldözés és emberi gonoszság a földön. Az emberi kultúrának nin­csenek határai s aki a kultúrák fölött zsandá- roskodik, az a maga fejére hoz szégyent. Vajha a magyar kultúra második prágai bevonulása azt eredményezné, hogy a m",;.. vezet és a szórakozás simogató eszközeivel fel­nyitná a sokszor zord és megmerevült szem- héjjakat, hogy végre meglássák az igazi váló emberi igazságát és letörülnék a gondok rán­cos barázdáit a magyar kultúra munkásainak becsületes homlokáról. Faragó Ödön magyar színtársulatának operett-együttese tegnap este érkezett meg Prágába. A prágai magyarság lelkes fogadta­tásban részesítette a Wilson-pályaudvaron ér­kező színészeket Több cseh újságíró és szí­nész is megjelent a pályaudvaron. A magyar diákság részéről Kathona Tibor, a MAKK tit­kára, a P. M. H. nevében Jelűnek Ferenc üd­vözölte az érkezőket.. Faragó meghatottan köszönte meg a szives fogadtatást | ABBAZIA | I Gyermeküdülő Dr. HORVAT | Villa Flnra A főútvonal közvetlen közelében, é £ VIIIU I IUIU gyönyörű fekvésű nagy park ko- $ zepén^S éven felüli gyermekek kiséret nélkül is. ^ ABBAZIA PENSiO SAN REMO a központban. ——« 5324 Nyugodt millió, pormentes fekvés, balkonos, tengerre néző szobák. Kitűnő magyar polgári konyha. Árak: Teljes pensio 25 lírától. Fürdési évad május 1-től. Lemondott a jugoszláv kormány Pasics fiának korrupciói miatt — Zavaros belpolitikai helyzet ^elgrad, május 15. Uzunovics miniszter- elnök ma délután két órakor átadta a király­nak a kormány lemondását. A jugoszláv kormányválság Pasics fiának, Rada Pasicsnak korrupcióira vezethető vissza. A belgrádi bíróság tegnap Rada Pasicsot 15 havi fegyházra ítélte s ennek az ítéletnek ko­moly utójátéka volt a szkupstinában is. A korrupciós interpelláció vitájának befejezése után a radikális párt azt javasolta, hogy a szkupstina állítson Össze egy húsz tagból álló vizsgáló bizottságot, amely hat hónapon belül tegyen jelentést 3 parlamentnek működéséről és ne csak Rada Pasics ügyét, hanem minden más hasonló korrupciós esetet is vizsgáljon meg. Ezzel az ajánlattal szemben a Radics­párt azt javasolta, hogy a vizsgáló bizottság legkésőbb két hónap múlva számoljon be mű­ködéséről és tagjai között a Radics-párt kép­viselői is helyet foglaljanak. Az ellenzék ma­gáévá tette a Radics-párt ajánlatát, mig Uzu­novics a radikális párt ajánlata mellett kar­doskodott. A radikális javaslat mellett 127 képviselő, ellene pedig 150 képviselő szayazott. Uzu­novics miniszterelnök azonnal kijelentet­te, hogy levonja a konzekvenciákat és ma délelőtt beadja lemondását a királynak. A rendkívül izgatott ülés éjjel fél háromig tartott. A további politikai fejlemények beláthatat­lan ok. Teleki, Prónay, Zadravetz és Friedrich vallottak a mai fotárgyaláson Nádosy: „Határozottan állíthatom, hogy a kormány egyetlen tagja sem tudott a dclogrói" Budapest, május 15. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A frankpör mai tárgyalásán Teleki Pál gróf, Kozma Miklós, Prónay György báró, Zadravetz István tábori püspök, Lingauer Albin, valamint Hir György nemzetgyűlési képviselők tanúkihallgatása volt soron. Friedrich István nemzetgyűlési képviselőt is megidézték, de nem jelent meg. A tárgyalás kezdetén Szendey László or­vostanhallgató tett lényegtelen tanúvallomást. Utána Teleki Pál grófot szólítja elő az elnök. Elnök: Mikor és kitől értesült arról, hogy Magyarországon hamis frankjegyek ké­szítésének gondolatával foglalkoznak? Teleki: 1922 vagy 1923 tavaszán felkeresett lakásomon Windischgraetz herceg s tudatta velem, hogy hazafias cé­lokból hamis francia ezerfrankosokat akar készíteni. Két kifejezett kérése volt akkor a heroegnek. Először is tudta, hogy a propaganda ellenőr­zésére félhivatalos megbízást kaptam, ezért kért, hogy ebben a minőségemben támogas­sam őt Második kérése arra irányult, hogy szakértőt ajánljak neki, mért neki van ugyan egy idegen szakembere, de nem nagyon bízik benne. Elnök: Milyen álláspontot foglaltéi ezekkel a kérésekkel szemben? Teleki: Magamban elitéltem az egész akciót, de ezt nem mondtam meg világosan és határozottan a hercegnek, mert bizonyos mér­tékig megejtett az a gondolat, hogy amúgy sem állanak megfelelő eszközök rendelkezésére és igy az egész tervet végrehajthatatlannak találtam. Minden­esetre szakértővel akartam kipuhatolni a ’ rceg rendelkezésére álló eszközöket. Elnök: Mit válaszolt a hercegnek a hi­vatalos támogatásra irányuló kérésére? Teleki: Mondottam, hogy a kérést nem teljesíthetem. Felkértem azonban Gerőt, hogy szakszempontból iniormáltassa magát és ad­jon nekem részletes véleményt az egész ügy­ről. Tőle tudtam meg, hogy a hamisításra vonatkozó tervek kivihetet- lenek, mert olyan óriási eszközök kelle­nének ehhez, amelyek nem állhatnak a herceg rendelkezésére. Mondtam is Gerő- nek, hogy ezzel misszióját tekintse be­fejezettnek s többet nem is beszéltem vele erről a dologról. ő örömmel egyezett ebbe bele, mert — mint mondotta — maga sem szívesen foglalkozott ezzel az üggyel. Elnök: Azóta beszélt-e Windisch­graetz-cel? Teleki: Csak futólagosán a kaszinóban. Megmondtam neki, hogy az akciót nem támo­gatom. Nem helyeztem erre nagy súlyt s azt is csak futólagosán mondtam neki, hogy ő se foglalkozzék az üggyel. Elnök: Nádosynak szólt-e az esetről? Teleki: Nádosyval szoros baráti vi­szonyban voltam s később természetesen er­ről is beszélgettünk, mint ezer más dologról, de beszélgetésemnek nem volt feljelentés jel­lege. Erre nem is volt szükség, mert a forra­dalom utáni időkben annyi mindenféle fan­tasztikus dologgal foglalkoztak az emberek, hogy ez sem tűnt föl különösebb mértékben. Elnök: Mi volt a benyomása, mikor Nádosyval közölte az ügyet? Teleki: Nem keltett fel különösebb figyelmet közlésem, nem botránkozott meg. Mert naponta jártak hozzá a legkülönbözőbb ideákkal az emberek. Akkor még közelebb voltunk Trianonhoz, mint ma. Elnök: Hallgatása egyáltalában nem tisz­tázza a tényállást. Windischgraetz: Teleki Pál gróf kijelen­téseire vonatkozólag nem kívánok nyilatko­zatot tenni. Elnök (Gerőhöz): Van önnek valami megjegyzése Teleki Pál gróf vallomására vo­natkozólag? Gorö: Teljesen megfelel az igazságnak. Elnök (Rábához): ön azt mondta, hogy a herceg közölte önnel, hogy Teleki Pál gróf felsőbb körök megbízásából a közvetítő sze­repét játssza a miniszterelnök és a herceg között. Teleki: Ez egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Windischgraetz: Rábának erre a megál­lapítására semmiféle alapja nincsen. Nem felel meg a valóságnak, hogy Bethlenről vagy a kormányról bármit is mondtam volna. Elek dr., Rába védője kérdést intéz a ta­núhoz, vájjon tud-e Mészáros tanár csehszlo­vák bankjegyhamisitásairól. Elnök nem engedi meg, hogy a tanú erre a kérdésre válaszoljon, mert most csak a frankhamisításról tárgyalnak­Teleki Pál gróf kihallgatása után Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda igazgatója teszi meg vallomását. Kije­lenti, hogy Horváth Lóránt bankcégvezető adta tudomására neki, hogy a nemzeti szövetség helyiségében hamis frankok vannak s felkér­te őt arra, hogy közölje az esetet a miniszter- elnökkel. A bankár közlését fantasztikusnak találta ugyan, de mégis közölte a miniszterelnök­kel. Windischgrátz és Nádosy nevét azon­ban nem említette, mert egyrészt nem akarta belekeverni a herceget az ügybe, másrészt Nádosy nevének elhalgatására becsületszavát adta. A miniszterelnökkel való beszélgetés a parla­ment folyosóján történt, de egy csoport kép­viselő és újságíró megjelenése megzava,. a beszé’gétés folytatását. Elnök: Meglepte-e a miniszterelnököt a hir? Kozma: Megállt a fclyosón, néhány pilla­natig rámnézett, majd szótlanul tovább ment. Egyáltalában nem tudtam megállapítani, hogy a miniszterelnök ur meglepődött-e vagy sem. Utána Prónay György báró, miniszterel­nökségi államtitkár tanúkihallgatása követke­zik, aki a következőket mondja: — A múlt év november 29-én este az Or­szágos Kaszinóban szereztem tudomást az ügyről. Perényi Zsigmond báró megkért e - gém, hogy Bethlen István gróf miniszterel­nöknél kihallgatást eszközöljek ki számára. Említettem neki, hogy a miniszterelnök genfi útja előtt áll s ezért valószínűleg lehetetlen lesz az audienciát kieszközölni. Erre Perénya megkért, hogy legalább egy levelet adjak át a miniszterelnöknek, azzal a szóbeli hozzáfüzés- sel, hogy Nádosy is tud az ügyről. Én telje­sítettem Perényi kérését s mikor audienciát nem tudtam Ideszközölni, átadtam a levelet Perényi üzenetével A miniszterelnök a levél átvétele után uta­sítást adott, keressem fel Nádosyt, hogy tegyen intézkedéseket az ügy megvizsgá­lására és megakadályozására. A miniszterelnök genfi útjáról való visszatér­De a miniszterelnököt is felkerestem és említettem előtte a dolgot. Ezen a beszélgeté­sen Nádosy is résztvett. Megmondottam a miniszterelnöknek, hogy mik Windischgraetz tervei. A miniszterelnök erre izgatottan felpattant a helyéről s hevesen ellenezte az egész fantasztikumot. Én megnyugtattam, hogy ne heveskedjék, mert meggyőződésem, hogy a terv technikailag amugyis keresztiilvinetetlen. Erre a miniszterelnök Nádosy- hoz fordulva a következőket mondta: — Nekem mindegy, azért rajta legyen a szeme és vigyázzon a dolgokra s hogyha valami ilyet tapasztal, rögtön szerelje le. Gerőt. De igen, válaszolta ő s elmondta, hogy feljebbvalói parancsára tovább is foglalkozott a hamisítással. Az elnök ezután Nádosyhoz intéz kérdést, hogy mik a megjegyzései Teleki tanúvallo­mására. Nádosy: Minden úgy történt, ahogy azt Teleki gróf mondta. Elnök: Mikor Teleki gróf a miniszterel­nökkel beszélt, csak tervekről volt szó? Nádosy: Igen. Elnök: A miniszterelnök tehát egyáltalá­ban nem tudta, hogy már egy folyamatban levő konkrét akcióról van szó? Teleki: ő az egészet csak tervnek gon­dolta. Nádosy: Én a miniszterelnök utasítását nem teljesíthettem, mert hazafias érzelmeim arra késztettek, hogy az akciót folytatnunk kell. Elnök (Windischgraetzhez): Vallomásá­ban azt mondotta, hogy a német Schulzét Te­leki Pál gróf vezette be a térképészeti inté­zetbe. Hallotta most Teleki gróf kijelentéseit. Mik a megjegyzései ehhez? Windischgraetz: Nem kívánok nyilat­kozni. Elnök: Hogy került összeköttetésbe Ge- rővel? Windischgraetz: Nem kívánok nyilat­kozni. Elnök: Mit mondott önnek Teleki gróf, amikor elmondotta Gerő szakvéleményét? Windischgraetz: Nem nyilatkozom. Elnök: Megfelel a valóságnak Teleki gróf vallomása? Windischgraetz: Nem kívánok nyilat­kozni. IöueürRakq/* 2$ 6 6 RS KA* To VA R m ' MA-RUM-A-UKeRy:Uc*SPo? GÖMÖRl ^^*6$LlKÓRGVAf^- Rt: •ROZNAVA­Mandarin _ Triple-Sec — Curacao — Cacao — Dió-Créme — Karlsbadi keserű — Cherry Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA„£rST^S!l 3 — Határozottan állíthatom, hogy a kormánynak egyetlenegy tagja sem tudott a dolog­ról. A miniszterelnök intézkedett, hogy az ügyet szanáljam, hogy ne legyen az egész ak­cióból semmi, én azonban nem tettem eleget ennek az utasításnak. — Ezzel rámnézve az ügyet befejezett­nek tekintettem. Nádosyval és a herceggel ezután is gyakran találkoztam, de az ügyről nem beszélgettünk. Amikor Jankoviohék el- fogatásáról az újságokból értesültem, talál­koztam Gerővel. Megkérdeztem, mi van a franküggyel? Gerő annyit mondott, hogy baj van. Csak nem vagy te is benne, kérdeztem

Next

/
Oldalképek
Tartalom