Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-11 / 107. (1145.) szám

jLt»£ó május Jti, kedd. a ........................... mmm te rhétől, önmaguk vetettek véget eletuínek. Ezt szabad, ezt lehet, ezt megengedi a járási főnok ur, de tisztességes, törvényes utó a elpanaszolni a bajainkat államellenes cselekedet ,a3i ő hatal­mi szóval leinti. Nagyon helyes, járási főnök ur, csak tovább is a megkezdett utón, ez föltétien konszolidációra fog vezetni, mert önt ugyláíszik azért állították a járás élére, hogy hatalmi szóval nyomja el min­den óhajtását, jogos kívánságát, törvényes^ követe­lését a népnek, ellenben tüzzel-vaseal hajtson be mindent, ami a nép el!e,n vai% míg ha nem méh lányos, még ha nem igazságos is. Kénytelenek vagyunk azonban fölemelni tiltó szavunkat ezen eljárás ellen s még a 477—1926. prez. számú rendelet ellenére is köve­telni azon jogunkat, hogy igenis nekünk törvé­nyes jogunk van ahhoz, hogy kérjük az általunk megválasztott képviselőket bajaink orvoslására s a törvény által megengedett eszközöket mindig idénybe fogjuk venni, hogy magunkon segíteni tudjunk, vagyonúnkat és fennmaradásunkat biz­tosítani tudjuk, bármennyire rosszul esik is ez a járási főnök urnák, hogy még élünk s valami kis vagyonkával rendelkezünk. Nagy Sándor, 1 eseti pártok kpüripromissiumra készülnek az agrárvámok kérdésében Útban az uj koalíció — tfár a szocialisták is beletörődtek a fix vámokba — Junktim a gabonavámok s a kongrua között A parlamenti érdeklődés központjában továbbra is az agrárvámok állnak. M, st már a nemzetgyűlés mindkét házában föltétlenül napirendre kerül ez a kérdés és az eidigi jelekből arra lehet következtetni, hogy a cseh politikai tábor mégis csak kom­promisszummal akarja ezt az igen fontos gazdasági kérdést rendezni. A cseh sajtó fölhagyott a pártok közötti el- keseredett harccal és ma már meg lehet álla­pítani, hogy úgy az agráriusok, mint a szocialisták hajlandók a kompromisszumra, mert csak ez az egy lehetőség van arra, hogy a régi koalíciót visszaállíthassák. A rövid parlamenti munka eredménye az, hogy az agrárváimkérdést úgyszólván vala­mennyi párt rendezni akarja. A fix gabona- vámok ellen úgyszólván már a szocialisták sem foglalnak elvben állást, hanem bele­törődnek abba, hogy7 a gabonavámokat el­fogadható többséggel élet beléptessék. A legkényesebb kérdés most már csak a háború előtti vámtételek valorizálásá­nak magassága. A volt koalíció pártjai között ebben a tekin­tetben is megkezdték már a tárgyalásokat s általában remélik, hogy ebben is meg fognak tudni egyezni. Kedden tárgyalja Honát javaslatát a sze­nátus költségvetési bizottsága, amely szak* embereket is meghív az ülésre. A képviselő- házban pedig napirendre tűzte a kezdemé­nyező és a gazdasági bizottság i*. A régi koalíció visszaállításának föltételei A szociálpolitikai bizottság egyik tagja a Národni Osvobozeni szerkesztője előtt nyilat­kozott a parlamenti helyzetről és a követke­zőket mondotta: Az agráriusok követelését, hogy hatszo­ros vámkoefficienst vezessünk be, alig lehet az összes mezőgazdasági termékek­re elfogadni és különböző termékeknél, különösen a búzánál, kénytelenek lesz­nek az agráriusok is kisebb vánikoefti- cienssel megelégedni. Az állami tiszt­viselők fizetésrendezésével lényegesen javulni fog a helyzet a parlamentben és föltétlenül a régi koalíció visszaállítására és uj parlamentáris kormány megalakí­tására fog vezetni. A kongrua kérdésé­ben a kormány annyiban eleget tesz a néppárt követelésének, hogy erre a célra 20—30 milliót engedélyez. Ezt azért kap­ják Srámekék, mert az agrárvám mellett szavaznak. A két kérdés elintézése után még a nyári szünidő előtt le kell tárgyal­ni az építkezési törvényt és az adórefor­mot is. Ha mindezeket a kérdéseket si­kerül simán elintézni, úgy elesnek a kü­lönböző kombinációk a ház feloszlatásá­ról és az uj választások kiírásáról is. A szocialista blokk tehát radikális fellépésé­vel teljes kudarcot vallott s be kellett látnia, hogy egy kisebbségi szociálisa front neon tuij^ megakadályozni a mezőgazdáit érde­keit védő polgári front előnyomulását, ki­váltképpen azért nem, mert a nemzeti ki­sebbségi pártok közül most a német keresztényszocialista párt hiva­talosan is jelenti, hogy a Donát-javaslat mellett fog szavazni. Kormányintézkedés a fascisták kilengései ellen A szocialista blokknak egyedüli célja tu­lajdonképpen az volt, hogy szélsőséges politi­kájával gyöngítse a kommunista pártot. Azonban ez a terv is kudarccal végződött, mert a hónapok óta fennálló parlamenti vál­ság és folytonos bizonytalanság nemcsak a kommunistákat, hanem az újabban feltüuő élénkséget mutató fascistákat is megerősitet- te. A fascista vezérek nyiltau hangoztatják a nemzeti diktatúra bevezetésének szükséges­ségét. A kormány a fascisták erős agitációjával szemben, amely most már az elnök szí mélye ellen is irányul, szigorú utasítást adott a politikai hatóságoknak, hogy a fascisták erőszakoskodása ellen teljes súllyal lépjenek föl. A két szélső mozgalom visszavc íulá -ra kényszeríti tehát a szocialistákat s így min­den valószínűség szerint a nyári szünet után ismét egy asztalhoz ülnek a régi koalíciós pártok és megalakítják a koalíciós kormányt is. Ezzel kapcsolatban ismét fölmerült az a kérdés, hogy mi lesz a szlovák néppárttal? Kramár diktatúrával fenyeget A nemzeti demokrata párt csehországi szervezetének vasárnapi kongresszusán Kra- mar beszédet mondott a belpolitikai helyzet­ről s többek között kijelentette, hogy a cseh pártoknak legelső kötelessége megtartani a koalíció ígéretét, azaz rendezniük kell az ál­lami tisztviselők fizetését. Ezt nem lehet tisztán Svehla obligéjának tekinteni, mert hiszen Svehla a koalíció nevében Ígérte meg a tisztviselőiknek, hegy fizetésüket ez év ja­nuár elsejével, rendezni, fogják. . ■ A tények azt bizonyítják, hogy ebben az államban csakis koalíciós ala­pon lehet kormányozni. A régi koalíció szétesett — mondotta — s most újat kell létesíteni. Az uj koalíció azonban nem lehet más, mint az államalkotó pártok koalíciója. A németekkel kormányt alakítani sohasem lehet. S mi lesz, ha nem sikerül a cseh nem­zeti koalíció visszaállítása? A szocialisták csak’ akkor fogják látni, hogy milyen válsá­gos a helyzet ebben az államban koalíció nél­kül, ha majd a költségvetés tárgyalására ke­rül a sor. Egy azonban biztos — jelentette ki Kra- mar —: ha a parlamenttel nem lehet rendet teremteni, úgy megy az majd anélkül is! Éppen ezért minden demokratikus gondolko­zó embernek meg kell tennie mindent, hogy az állam ne kerüljön ilyen helyzetbe. Kramar beszédét a jelenvoltak nagy tet­szésnyilvánítással fogadták. A magyar nemzeti párt képviselői a katonai szolgálatra bevonult lelkészekért. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: Az elmúlt hét péntekén Korláth Endre dr., Bolota János dr. és Füssy Kálmán, a ma* gy nemzeti párt képviselői, felkeresték Sirovy tábornokot, a há vataln okk o rm ány nemzetvédelmi miniszterét és felhívták a figyelmét arra a körülményre, hogy az utóbbi időben számos róm. kát. és protestáns lel­készt hívtak be katonai szolgálatra, ezek kö­zött olyanokat, akik sohasem voltak katonák, és a bevonult lelkészeket nem egészségügyi szolgálatra osztották be, de közönséges szol­gai munkákat végeztetnek velük. A minisz­ter arra kérte a közbenjáró törvényhozókat, hogy konkrét eseteket hozzanak tudomására és kijelentette, hogy minden egyes esetben haladéktalanul intézkedni fog. Adós fizess, beteg nyögj Rimaszombat, május 10. A közeli napokban tárgyalták az adőkivető- bizoüságok a feledi járásban lakók jövedelmi adó­ját visszamenőleg 1921, 1922 és 1923-ra Rima­szombatban. A tárgyalásokat megelőzőleg az elő­adói javaslatot nyolc napi közszemlére kitelték a községházán s ezek a javaslatok olyan összege­ket, tartalmaztak, hogy méltán keltettek zúgoló­dást az egész járás területén, mert voltak embe­rek. akiknél három évre olyan jövedelmet vettek tol adóalapul, hogy az egész vagyona sem ér any- nyit s Így természetesen a kivetett adókat csak abban az esetben lettek volna képesek kifizetni, h« bitokaik egy részét eladják. A magyar nemzeti párt hivatalos helyisége állandóan tömve volt panaszkodókkal, elkese­redett adóalanyokkal, akik fölsorolták sérelmei­ket s orvoslást kerestek nehéz bajajkban. Ezek fölhívták a pártot, hogy dolgozzon ki egy for­muláiét, amelyet minden község képviselőtestü­lete elfogadva, föjíerjeszt a nemzetgyűlés mindkét házához. Ebben kérni fogják a nemzetgyűlést, hasson oda, hogy a pénzügyminiszter a kímélet­len adóztatásnak vessen véget s utasítsa az ösz- szes pénzügyi igazgatásokat, hogy a jövedelmi adó kivetésénél, a föld jövedelmének megállapításá­nál egy kataszírális hold földnek az illető vidéken szokásos haszonbérjövedelmét vegyék alapul és hogy az adókivető-bizottságok összeállításánál a törvény rendelkezését szigorúan ^ártsák be. A párt ezen formuláiét kidolgozva, megkül- dötte a községi pártszervezetek elnökeinek a köz­ségi képviselőtestület elé való terjesztés céljá­ból, azonban erről tudomást szerzed a feledi járás főnöke s 477—1926. prez. szám alatt kiadott egy rendeletet, amelyben a párt ezen tevékenységét állam ellen esnek minősifi és szigorúan utasítja a jegyzők utján a községi képviselőtestületeket, hogy ilyen dolgokat nem szabad a községi képvi­selőtestület elé terjeszteni s azt nem szabad tár­gyalni. Adós fizess, nyögj otthon, de panaszodat nem viheted orvoslás végett sehová, mert ha zúgolód­ni mersz, ha kéred, hogy tegyék elviselhetővé sorsodat, ha látod, hogy minden ellened eskü* dött a panaszkodni mersz, akkor cselekedetedet államellenesnek minősítik. Csak azon csodálko­zunk, hogy a járási főnők ur, ha már hivatalosan megállapította, hogy a magyar nemzeti párt ál­laméi lenes cselekedetet vitt véghez, miért nem tette meg a följelentést ellene a bíróságnál, bisz neki, mint az állam exponált tisztviselőjének ez kötelesség© lett volna, mert nem elég az, hogy egy tettet papiroson államellenesnek minősítünk, hanem, hogy ezt független bíróság állapítsa meg. ín azt hiszem, ezt azért nem tette a járási fő­nök ur, mert ő maga meg volt győződve róla, hogy állítása hamis s a párt nem követett el büntetendő cselekményt akkor, niüvor segítségére akart sietni a sors sújtó csapásai alatt roskadozó adófizető polgárságnak, mikor képviselőtestületek utján akarta föltárni az égő sebeket, mikor a képviselőtestületeket íölhivta arra, hogy a törvény keretén belül keressenek bajaikra orvoslást s figyelmeztessék a nemzetgyűlés mindkét házába a nép erdeijeinek megvédése céljából beválasz­tott népképviselőket, hogy ezt tovább tűrni és el­viselni lehetetlen, mert az adók alatt végképp összeroskadnak. Napról-napra olvassuk az újságokban, hogy az adókivető-bizottságok előtt halva rogynak ösz- sze az emberek, mert nem bírják el a nagy Iz­galmat, amikor látják, hogy egész életük keser­ves munkájának gyümölcsét mint szedik el tő­lük adók fejében. Olvastunk eseteket, hogy egyes adófizetők megrettenve az adók elbirhatatlan karja ernyedten lógott le térdén és elinélá- zott a csöndben. A lelke átsuhant a messzi tengeren.... A csönd szürkén feküdt a házon, de most fal csikordult a sínen s megjelent Harangvi­rág. Teás-kannát és befőttet hozott aranyvd- rágos, remek poroellánon. Mögötte Barack- asszony is betipegett mosolygó-borús arccal s páros lakk tálcán, apró fedő? edényekben vagdalt verebet, töltött rákot s tengeri mo-za- tot mártással helyezett a tudós elé. És letette baljából a vedret is, a rézzel szegélyezet fa- vedret, melyben az utóétel volt: a rizs.., Harangvirág leguggolt a vánkos elé. — Egyél, Mutsuhito, egyél, szerelmesem, — kínálta szerény mosollyal. — üdítsd föl magadat . . . Mutsuhito Hsain ránézett a nemzeti éte­lekre e csak vontatottan nyúlt a főtt rizshez. Ahhoz is csak azért, hogy Harangvirágot ne szomoritsa. Vett belőle félcsészével s hószá- nü tömegét leöntötte fekete halmártással, melyet finom kis kék bögrében tálalt föl Ha­rangvirág, összekeverte az egészet lassan, szájához emelte a csészét s a fapáloikával torkába tolta mélyen a nemzeti, szent eledelt. — Fáradt vagyok, — tette le aztán a csészét. Barack asszony kivitte az edényeket. — Játszak-e gitáromon édes dalt? Mutsuhito Hsain a fejét rázta. — Nem szeretsz? — kérdezte a kis muz- mé szomorú tekintetével. — Pihenni akarok... — mormogta Mut- suhilo. Harangvirág szemébe köny szökött. Le­hajolt, szerelmese lábát megcsókolta a! ázató * I sün és kitipegett csendesen. VI. Bettsy néni fölkapta ősz fejét a kerti pá­don. ügy hallotta, mintha két madár oicegne. Szétnézett és figyelt. Cip-cupp.Amidé szeme a rózsalugasra meredt. Szörnyű dolgot látott. Alioe szép feje ott feküdt Overton mellén s ajkuk önfeledten csókba forrt. Jó Isten! Mi ez? Tudta Bettsy néni, csak már elfelejtette, hogy bizony ez a szerelem. He ilyen hosszú csók! Köhintett. Nem hallják. Másodszor is kahintett. Ezt sem hallják. Most már mérge­sen köhintett. A szerelmesek szétrebbentek. Lángbaboruit arccal néztek ki Bettsy né­nire. — Látott-e valamit, Bettsy néni|>~ ne­vetett ki Overton a rózsasátorból. Bettsy néni neheztelt; mogorván hallga­tott. A szerelmesek összesúgtak, tanakodtak, aztán kijöttek a lugasból és a nagynéni pad­ja előtt sétálgatni kezdtek: meg akartak szökni észrevétlenül. Csakhogy Bettsy néni fölkelt és követte őket, mintha valami nagy, hosszú zsineggel Alice-hoz lett volna kötve. Ballagott utánuk fáradhatatlanul s közben fürgén mozgatta uj­jait: horgolt. Bettsy néni jótékony lélek volt, minden évben egy egész halom kabátocskát kötött a külvárosok nyomorba roskadí, kicsi szegényeinek . . . Alice a fordulónál egy padra roskadt. Nincs menekvés, összeosuosoritotta meggy­piros ajkát, egy sötét hajfürtje bosszúsan ka­limpált a homlokán: duzzogott. Overtou is leverten ereszkedett melléje, de most kissé távolabb ült tőle, hadd lássa Bettsy néni, hogy ők semmit sem akarnak . . . Jött Bettsy néni s hirtelen megállt. — Pihentek, pihentek? — mosolygott rájuk. — Észre sem vettem, hogy leültetek... És egy példátlanul vakmerő, váratlan mozdulattal helyet foglalt maga is a két. sze­relmes között. — Ö Istenem ... — pittyent le Alice ajka. — A vén sárkány — mormogta Overton. — Mit tetszik mondani? — fordult Bettsy néni hozzá barátságosan. — Nem . . . Nem szóltam. Alice Overton savanyu arcára nézett és fölnevetett hangosan. — Mit nevetsz, édesem, ilyen hangosan? — nézett rá Bettsy néni szeretetteljes, de rendkívül szigorú pillantással. — Úgy tűnik, mintha kissé megfeledkeznél . . . Alice nem bírta tovább. Szerelmes lelke kinyílt s két ragyogó, fekete ablakán perget­ni kezdte gyöngyeit. — Édes néni ... — zokogta és a vállá­ra borult. — Éu . . . én . . . olyan szeren­csétlen vagyok . . . — Mi bajod, kedves kicsikém? — ciró­gatta gyöngéden. — Lázad van? Overtonból is kirebegett egy sóhaj. — Hát önnel mi van? — fordult hozzá Bettsy néni. — ön is oly sápadt . . . Mije fáj? — A szivem — horgasztotta le Overton a fejét patétikusan. — A szive? Ejnye! — gyönyörködött va­lami kedves kajánsággal a szerelmesek fáj­dalmában. — Biz ez gyakori tünet ifjúkor­ban , . . (Folyt. Íröv.) 2 ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY — 00 — Irta: LÁZÁR ISTVÁN (8) — Hazajött az én szerelmesem . . . Mut­suhito .... hazajött Harangvirághoz . . . Áldott, áldott a nagy isten! Égszínkék köntöse, melyen szürke, arany és fekete pillangók voltak hímezve, el­terült a földön s ahogy ott feküdt mozdulatla­nul, finoman ivelődött át rajta karcsú, töré­keny testének kecses idoma. Mutsuhito Hsain megindultan emelte föl, de nem csó­kolta meg . . . Harangvirág csókja csucsorodon arca el­halványodott. Ránézett hazatért szerelmesé­re és szomorúságba szürkült boldog mosolya. — Éhes-e az én uracskám? — kérdezte gyöngéden és egy bársony párnát tolt eléje, hogy pihenjen rajta. Mu! uhito Hsain leült. Barack-asszony eltűnt nesztelenül, hogy étellel szolgáljon neki. Harangvirág a lábához kuporodott és ráfüggesztette opál-szemét. — örül az én szerelmesem, hogy haza­jött? — tudakolta félénken. Mutsuhido Hsain bólintott, de mély só­hajtása elárulta őt. — Bánatod van... — nézett a leikéig a kis muznié. Fölkelt csendesen, bocsánatot kért bána­tos-szelíden és kitipegett, hogy segítsen any­jának. A fal a helyére tolódott. — Szegényke ... # Ült Mutsuhito Hsam a fekete vánkoson,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom