Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-07 / 104. (1142.) szám
6 1926 május 7, péntefc. „Kelet ellen vagy Nyugat ellen?* A 9zláv történetírás alapvető és igaztalan tévedései a magyarság történelmi szerepéről a szlávság életében — Honíoglaló őseink megjelenése mentette meg a nyugati szlávokat az elnémesedéstöl — A történelmünk első századaiban nincs adat semmiféle szláv lázadásra — A magyar nemzeti türelmesség ezer esztendeje A jelen cikk Győry Dezső munkatársunk húsvéti számunkban megjelent interjújának visszhangja. Egy jeles szlo- venszkói történész klasszikus erővel cáfolja meg benne azt az alapvető történelmi hazugságot, melyet a szláv történészek a magyarság szlávellenes történelmi szerepéről terjesztenek. Az „ezeréves járomról" olyan sokat hallottunk, hogy már-már tájékozatlan magyar közönségünk is hajlandó azt készpénzként elfogadni. De nem utolsó az a történelmi hazugság sem, amelyet a gyűlölet szintén igyekszik a mi kompromittólásunkra kölföldön s idehaza állandóan napirenden tartani s amely belekerül az iskolai tankönyvekbe, sőt mi több, a mi magyar gyermekeinkkel is magoltatják, hogy azok is lássák, micsoda katasztrófát idéztek fel a „barbár'* magyarok Középeurőpában már a puszta megjelenésükkel. S ez a hazugság igy hangzik: „A magyarok megtelepedése uj hazájukban nagy szerencsétlenség volt a szlávok jövőjére nézve, nemcsak azért, hogy any- nyira megsemmisítették a Duna mentén levő, legnagyobb szláv államot, hogy évszázadokon át alig hallunk róla valamit, hanem lesújtó esemény volt az is, hogy a magyarok honfoglalása elszakította egymástól az északi és déli szlávokat és megszakította azokat a kulturális kapcsolatokat is, amelyek a nyugati szlávok és a byzanci görög műveltség között fejlődni kezdtek. A cseh országrészek és az alpesi szlávok most arra voltak utalva, hogy állami és kulturális segítséget a német birodalomban keressenek. (A csehszlovák nemzet történelme. Magyar középiskolák számára irta Pékár József dr. 21 oldalon). Ebben a beállításban, ahány mondat, annyi a valótlan állítás. A Drang nach Osten A nagy népvándorlás korában a hunokon kívül leginkább germán népek szerepelnek a történelem előterében. A római császárságot, amelyet germán népek semmisítettek meg, egy germán népnek a frankoknak sikerült felújítani. Nagy Károly hatalmát kiterjesztette nemcsak a régi nyugat római birodalom területére, de mint a kereszténység terjesztője leverte a pogány szászokat, meghódította a bajorokat, előre nyomult az Elbéig s az itt lakó szlovákokra is kiterjesztette hatalmát, sőt ezzel sem elégedett meg, hanem megjelent a középső Dunavölgyében és itt a Duna jobb partján lakó avarokat meghódolásra kényszeritette. A hatalmas császár azonban uralmát biztosítani is akarta, ezért Bajororszgából némely gyarmatosokat telepített le a pannóniai Duna mentén. Az avarföld jó részéből alakult a keleti őrgrófság (Ostmark). Németország, amely a frank birodalom keleti részéből keletkezett, folytatja a frank politikát. Közvetlen a magyarok bejövetele előtt német telepeseket találunk a mai Dunántúlon, a DrávaSzáva körén, s ha a lakosság túlnyomó részében nem is volt német, de legnagyobb részben német uralom alatt állott. Igen erős lehetett a németség a Lajta-Rába folyók vidékén. Sopron (Oedenburg) nevével már 860 körül találkozunk. A salzburgi érsekségnek, passaui püspökségnek és a bajor apátságoknak volt itt tekintélyes birtokuk. De lakosságára nézve német lehetett az a német hübér tartomány is, amelyet a Balaton partján Privina szláv zsupán és fia kaptak hübérül Német Lajostól. Legalább is a helynevek erre engednek következtetni. (Mosapurk, Pettau, Stepilberg, Lindolfs- kirch, Beobuskirch stb.) A német-szláv verseny E mellett, idők folyamán versenytársa is akadt a németségnek a szlávságban. A szlávok a germánokat mindenütt nyomon követik s azokra a helyekre telepednek le, amelyeket a germánok üresen hagytak. Az a hatalmas terület, amelyet birtokukba vesznek, a Visztula- torkolatától a Balti-tenger csúcsáig; észak felé a mai Novgorodig s a Volga és Dnyeszter forrás vidékéig terjed. Keleten pedig majdnem a Donig húzódik. Déli határa lenyúlik a Kárpátokig, mig nyugaton a Visztula és Odera határolják. Innen népesítik be aztán a Középső Duna völgyét. Majd Heraklios császár letelepíti őket az Alduna vidékére is. Tulajdonképpen az avarok védelme alatt terjeszkedtek, akiket uraiknak elismernek, de akiktől sokat is szenvedtek. Az avar üralomnak ma is ékesen szóló bizonyítéka a sokatmondó cseh szó, a „pán“, valamint a magyar „ispán". A „zsupán“ szó is török-tatár eredetű. Végeredményben azonban a szlávoknak az avar uralom javukra vált. Akik eddig szolgaságnál egyebet nem ismertek és ezer éven át békén tűrve az idegen hódilók (szittyák, gélák, szarmaták, majd gótok és aztán a hunok ét avarok) uralmát, soha mint nemzet a saját nevük alatt, a saját nemzeti érdekeik és nemzeti egyéniségük kidomboritásával nem vettek részt a körülöttük végbement nagy világ- történelmi eseményekben: most az avarok vezérsége alatt hozzászoktak a vitézi élethez, eltanulták a harc mesterségét, s felébredt nemzeti öntudatuk. Uraik és mestereik ellen fordulnak és ebben a' harcban felülkerekednek. Samo nevű frank, egyszerű kalmár, vezetése alatt rázták le az avar rabigát. Samo Szlávországa halála után (658) megszűnt ugyan, de ha jóval későbben, csaknem kétszáz év múlva, mégis megszületett a második szláv állam, az u. n. Nagy Morvabirodalom, — amely a mai Morvaországból, Alsó Ausztria Dunáig eső részéből és Szlovenszkóból* állott. Tulajdonképpen ez a szláv ország is függött Németországtól, de uralkodói közül Rastisláv és Szvatopluk igyekeztek országukat függetlenné tenni. Először is a német püspökök befolyásától szabadították meg az országot. Konstantinápolyból kértek hittérítőket. így jött ide Kirillos és Methodios Szvatopluk, aki elődjét Ratislávot megbuktatta és pedig Német Lajos segítségével, igazi szabadságharcot kezd nemzete élén a németek ellen és 874-ben a forcheimi békében biztosította országa függetlenségéi. Szvatopluk csakhamar egyesitette uralma alatt a morvákon kívül a cseheket és valószinüleg a szorbokat és a sziléziai szlávokat is. De valószinüleg kiterjesztette hatalmát a Dunántúlra s a Duna-Tisza közére is, sőt a Tiszántúlra is. Ezeken a vidékeken mindenütt apró szláv törzsek tanyáztak, anélkül, hogy meglett volna bennük a közös államba való tömörülés gondolata. Egykori életükről bizonyságot tesz a sok, máig fennmaradt helységnév: Esztergom, Visegrád, Kalocsa, Berény, Csongrád, Szolnok, Dorog, Szo- boszló. A Morvabirodalmat valóban Szvatopluk katonai és diplomáciai tehetsége teremtette meg, de halálával országa egy-kettőre össze is omlott. S ennek okát Szvatopluk két intézkedésében kell keresnünk. Nem értette meg, milyen jelentősége van a szláv liturgiának és az önálló egyházi szervezetnek népére és birodalmára nézve. Szvatopluk 885-ben, Methodius halála után az Összes szláv. papokat országából kikergette s ezzel Methodius müvét hamarosan halomra döntötte. Ilymódon Szvatopluk maga rontotta le a legerősebb választó falat, amely Morvaországot Németországtól elkülönítette. A nemzeti egyházi szervezet megsemmisítése után rohamosan bekövetkezett a politikai hanyatlás és a német befolyás kora Szvatopluk fiai Arnulf, német királlyal kibékültek (894) s öt hübér uruknak is elismerték. Sokkal nagyobb baj volt reájuk nézve, hogy a csehek 895-ben a morváktól elszakadtak, de hódolatukat Arnulfnak ők is bemutatták. Példájukat 897-ben a szorbok is követték. És hogy a birodalom összeomlása teljessé legyén, kitört a viszálykodás Szvatopluk két fia: Mojmir és Szvatopluk között is. II. Mojmir belátván a német veszedelem nagyságát, amely visszatér ahhoz az egyházi politikához, amelyet atyja megkezdett, de azután abahagyott: egyenesen a római szentszékhez fordul, a német pöspökök mellőzésével. S a pápa Mojmimek segítségére jön, amennyiben egy érseket, két püspököt küld a morva egyház ügyeinek rendezésére, illetve a német fennhatóság m egszünt etésére. A pápa intézkedése határtalan gyűlöletet vált ki a németekből a morvák iránt. A salzburgi érsek, a német püspökökre támaszkodva, erélyesen felszólal a pápai küldöttség ellen. E levél, amely 900 nyarán kelt, megemlék- szik a honfoglaló magyarokról is. A levél u. i. felemlíti, hogy a morvák a németeket azzal vádolták a pápai széknél, hogy a magyarokkal együtt megszegték a katholikus hitet, sót, hogy pénzt is adtak a magyaroknak azért, hogy Itália ellen támadjanak. Ezt a vádat a püspökök visszautasították, (habár elismerik, hogy nem ugyan pénzt, de vászonruhákat ajándékoztak a magyaroknak). Mégis rágalom a morvák vádaskodása — írják, — mert a morvák sok éven át magúit követték el azt, amivel a püspököket vádolják ? „Magukhoz vették a magyaroknak nagy sokaságát, az 6 szokásuk szerint bőrig lenyirták álkeresztyén fejüket; a magyarokat reánk bocsátották s maguk is utánuk jöttek. • A magyarok döntő szerepe Ebből, az előadásból kitűnik tehát, hogy a morvák és németek ádáz tusájában résztvettek a magyarok is. A magyarok 897-ben és 898-ban Mojmir- ral együttesen megdöntik a keleti frank grófságot és elfoglalják az összes megerősített helyeket, köztük Mosaburgot és Pettaut is. De Mojmir, a szövetséges társ is, megdöbbenve tapasztalhatta azt a katonai fölényt, amely a magyarokat a helyzet urává tette, i Ily nagy veszedelem láttára a németek II. Mojmirral 901 elején békére léptek. Azonban a szétzüllés szélén álló morva birodalomból a kötött béke dacára igen sokan eddigi szövetségeseknek, a magyaroknak oldalán maradtak, s részt vettek azok egész Európát felforgató kalandos hadjárataiban. „A magyarok és szlávok abban az időben egymás mellett küzdöttek", mondja Kalas professzor. A magyarok Morvaországon keresztül a szláv dalerminciek hívására 906-ban Szászországba rontottak, 908-ban az Elbe- melléki szlávokkal együtt versenyt dúlták Németországot, egész az északi tengerig s mig a szlávok Hamburgot, a magyarok Brémát pusztították el. Mindezekből tisztán levonhatók a honfoglalás korának történelmi tanulságai 1. A németek már Nagy Károly avarkáborui- nak ideje óta nem szűntek meg arra törekedni, hogy a szlávok államalkotó törekvéseit megakadályozzák és Középeurópa uraivá legyenek. Céljukhoz sohasem voltak oly közel, mint I. Szvatopluk halála után, amikor ennek hasonló- nevű lia hozzájuk pártolt. Ugyanezt tették a csehek és a szorbok. A hatalmas bolgárság is az Alduna mentén velük tart. Valóban, a viszályoktól elgyengült, szláv testvéreitől botorul magárahagyott és a folytonos harcokban kimerült Morvaország kész prédául kínálkozott a németeknek és ezek biztosan is remélhették a szlávság letiprását. Mindezekből az okokból valódi világtöríéneti eseménynek tekinthetjük a magyarok megjelenését a középső Duna völgyében. A magyarok már előbb, Atelközi hazájukból bénítják meg a görög császár hívására a bolgárok erejét s ezzel megakadályozzák, hogy ezek Arnulf támogatására siessenek. Majd elárasztják a Duna—Tisza közét, hol a szétszórtan élő szláv törzsek hozzájuk csatlakozhattak 8 végül aztán Mojmir segítségére keltek. Mojmir a biztos pusztulás elől menekülve veti magát a magyarság karjaiba. A szlávság helyzete akkor vált volna igazán kétségbeejtővé, ha a magyarok beavatkozása nélkül a németek lettek volna a bolgárok segítségével Közép- európa uraivá, És hogy azok lettek volna, ezt az előzőkből könnyű megállapítanunk. A magyarok, ha valakitől, úgy csak a németektől fogadhatnak el szemrehányást. Mert mig az Elba mellékén élő szlávok a németesitő politika áldozataivá lesznek, később a porosz-szlávok is, addig itt a magyarok egy szer smindenkorra megakadályozták a németeknek már-már diadalt arató keleti előnyomulását. Félszázadon át tartó rablóhadjárataikkal lekötik Németországot s ezzel lehetővé teszik, hogy a csehek e zavarok közepette megerősödjenek és szervezkedjenek. S igy a magyarok végeredményben nem elpusztitói, hanem megmentöi lesznek a nyugati és dunamenti szlávságnak. 2. A cseh országrészek és az alpesi szlávok nem azért kerestek állami és kulturális segítséget a német birodalomban, mert a magyarok elvágták őket a bizánci kultúrától és a délszlá- voktól. Már I. Szvatopluk kergette el a szláv papokat és szüntette be a szláv liturgiát, tehát jóval a magyarok sorsdöntő közbelépése előtt. Hogy a magyaroknak tehát részük volna a nyugati és déli szlávság vallási'szétszigetelésében: ez a vád szintén tisztára anachronizmus. 3. Még egy pár szót „az ezeréves járomról", erről a legnagyobb történelmi hazugságról. A honfoglaláskorabeli szlávok nagy tömegekben önként csatlakoztak a magyarokhoz. Sokan, nagyon sokan magyarok is lettek. A dunántúli szláv törzs, mely a legműveltebb volt, teljesen beolvadt a magyarságba. Ez a törzs beszélte az ó-szlovén nyelvet, melynek helyét a szláv nyelvészek a ma élő szláv nyelvben hasztalan keresték s amelynek jellemző sajátosságait leghívebben a magyar nyelvben ienmaradt szláv szavak őrizték meg. A beolvadásnak lélektani magyarázatát az a határtalan rokonszenv adja, amellyel a szlávok a honfoglaló magyarokat fogadták. A magyar történelem első századaiban hallunk pogány lázadásról, magyar törzsfök felkeléséről, de arra nincsen adatunk, hogy szlávok lázadtak volna föl a magyarok ellen Ellenben tudjuk, hogy Árpádliázbeli uralkodóink a legbelsőbb viszonyban élnek szláv uralkodókkal, leányaikat odaadják feleségül, fiaiknak onnan hoznak feleséget. Hogy a menekülő Endre, Béla és Levente szláv földön talál otthont. Elképzelhető-e ez, ha a magyarok odahaza gyűlölt elnyomóik lettek volna szláv honfitársaiknak. A nemzetiségi kérdés kezelésére van-e csodálatosabb intézkedés, mint Szent István fiához intézett intelmei? Aztán még tudjuk, hogy III. Endre seregében 16 féle nyelven beszéltek. Lehetséges-e ez, ha a magyar faj nem becsülte volna meg a vele egy hazában élő népek nyelvét, Szokását. Bizony, bizony, ha valamelyik nép történetéből, úgy a magyaréból mutatható ki a legkönnyebben, hogy ez a nép a nemzeti türelmetlenséget nem ismerte. Az a bizonyos ezeréves járom valóban a nemzeti türelmesség ezeréves kora volt. Csak igy érthető meg, hogy századokon át itt minden nép, minden faj együtt lelkesedett, együtt ontotta vérét Hungária ősi szabadságáért. Mig Csehország története nem egyéb, mint élet-halálharc a hegemóniáért a csehek és németek között, addig a Bocskay, Bethlen, Thököly és Rákócziak szabadságharcában nem tudom igazán megmondani, vájjon a magyar, a német, a szlovák, vagy a ruszin lakosság vett-e részt nagyobb lelkesedéssel? Historicus. rlllREK^. A világgyülülö milliárdos A multimilliárdos Bayard Brown, akinek halálát e napokban jelentették a lapok, különös példája volt a világgyülöletnek. Világgyülölete, anélkül, hogy vallásos formát vett volna fel, ugyanolyan mély elhatározásból fakadt, mint amilyenből régen a mártírok táplálkoztak. Bayard Brown jómódú iparos gyermeke volt, aki gyermekkorát és ifjúságát, mint kereskedő ügyesen, szerzésben és jólétben töltötte. Szerencséje volt mindenben. Amihez hozzányúlt, arannyá változott. S mikor az üzletektől átment a börzére, fantasztikus összeggé növekedett a szaporodó vagyon. Az arany hatalmát szabadon birtokolta. Arannyal megvehette a föld minden élvezetét, otthon volt a gazdagság legfényiizöbb központjaiban, a tradíciókkal ködös zárkozott londoni klubokban éppúgy, mint a barbármód pazarló nemwyorki körökben. Emellett még ideje volt arra is, hogy ajándékozgasson és megaranyozza Amerika metodista templomainak magas kupoláit így élt a. hatalmas miszter Brown, mint a földi hatalom újkori szimbóluma. Mindaddig, mig harminckilenc éves korában arra a felfedezésre nem jutott, amelyik egyszerre kiforgatta élete tengelyét. Nagy hatalma egy kis kövön botlott fel. Egy fiatal leányt ismert meg, akibe halálosan beleszeretett, akinél azonban minden hatalma csődöt mondott. Mert a lélek birodalmában a hatalmas milliomos szegény és nyomorult volt. Ez a fölfedezés büszke és kemény lelkét any- nyira keresziüldöfte, hogy az emberek közti élettől végleg megundorodott. A könnyelmű walesi herceg ebben az időben egy nagyon elegáns ezertonnás jachtot építtetett. Szállításkor azonban a princ tulmagasmk találta a jacht árát és nem vette át. Bayard Brow fc azonnal kifizette a vételárat, a hercegi jachtot válogatott legénységgel szerelte föl és 1890 nyarának egy forró délutániján a jacht kifutott a tengerre. Tíz éven keresztül nem állt meg a h'ajó a világgyülölö milliárdossal, aki elmenekült a világ elöl. Bármelyik pillanatban egy intésére ott kötött vona ki, ahol akarta, azt tehette volna} amit akart, de ez az intés mindég elmaradt. Elhatározása erősebb volt, mint a horgonyok. A tíz év után, huszonhat évvel ezelőtt, a komor jármű horgonyt vetett az angol parton. Vivenhoe kis kikötőjében és azóta ott horganyzott egészen máig. Csak egyszer történt egy kis esemény: a világháborúban katonai okokból lefoglalták a jachtot, de csak három hétig cirkált a partok mellett, mert három hét múlva sikerült a múlHmilliárdósnak újból megállítani a kicsi kikötőben, ahonnan többé nem is mozdult. Bayard Broufn elmenekült a világból, de Íz világ üldözni kezdte. A kiváncsiak, érdeklődők és kéregetők hatalmas serege os'romolta meg a. magános aszkétát. De nem juthatott hozzá senki. Családjából is csak energikus leánytestvére tudta kicsikarni egyetlen egyszer azt, hogy öt percre fogadja. Megpróbálta, hogy visszatérítse a világba, de mikor elment, a világgyülölö őrt állított kabinja ajtajához és megparancsolta neki, hogy amíg él, élő ember át ne lépje küszöbét. Bayard Brown ebben a kabinban töltötte napjait és senki sem tudta, hogy harminchat éven keresztül mit csinált ott, mit gondolt, mit érzeti.• Csak az éjszaka leple alatt jött föl a fedélzetre néha, látcsövét szeméhez emelte és hosszasan nézte a csillagokat. Ezekben az órákban száz és száz csónak rajzolta körül a hajót, kiváncsiak voltak a különcre. Ilyenkor megtette azt is, hogy szép fehér, tizfontos bankjegyeket rácsa- vari egy-egy darab fára és szeszélyesen dobálta le a csónakokba. Különben semmi sem jutott napvilágra az életéről'. Mikor most elzárt ajtaját erőszakkal feltörték, mert a szokott órában nem nyitotta ki, halottan feküdt ágyán, szivszélhiidés ölte meg. Agya alatt egy képet talállak, egy olajfestményt, amelyet két keresztmetszéssel kés szakított össze. Most már azt is tudják, hogy a kép azt a fiatal kislányt ábrázolta, aki összetörte a vasfejü Bayard Broion határtalannak hitt hatalmát. — Kinevezték a szociális intézet elnökét. A népjóléti miniszter a tegnapi nap folyamán végre betöltötte az állami szociális intézet elnökségét, mely Gruber József dr. halála óta üresedésben volt s az intézet élére Winter Leó dr. cseh szociáldemokrata képviselőt., volt minisztert nevezte ki. Winter volt az intézet megalapítója. A megbízatás 1929 december végéig szól.
