Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-06 / 103. (1141.) szám
2 Szüli© Ciéza dr. aa országos keresztényszocialista párt elnöke meglátogatja a kérész- tényszocialista szervezeteket Pozsony, május 5. Szüilő Géza dr., az országos keresztény- szocialista párt elnöke nemrég tért vissza külföldi utazásából és újból átvette az országos keresztényszocialista párt vezetését. A páríélet intenzív kiterjesztése céljából most sorba látogatja a párt szervezeteit, hogy a személyes érintkezés közvetlenségével ismerje meg működésűket. Április 30-án Bökni Rudolf országos főtitkár kíséretében a nagy- szombati szervezetet látogatta meg, ahol mélyreható tanácskozásokat folytatott a vezetőséggel, melyek a szervezkedés kiterjesztésére, különösen pedig a szlovákság intenzív bekapcsolására vonatkoztak. Ezután Franciscy Lajos dr. kanonok, szenátor kíséretében a nyitrai keresztényszociális egyesület május elsejei ünnepélyén vett részt, amelyen az egyesület leleplezte alapítójának, Ivaszala János dr. felsővesztenici plébánosnak arcképét. Szüilő Géza dr. felszólalásában lelkes szavakkal fűzött kommentárt a keresztényszociális egyesületek jelszavaihoz: vallásosság, munka- szeretet, testvériség és béke, melyeknek gyökérszálait Kaszala János dr. mélyen eresztette le a nyitrai egyesület talajába. A nyitrai szervezet meglátogatása után Szüilő Géza dr. továbbfolytatta körútját. Visszaállítják a bírói függetlenséget Prága, május 5. Az alkotmány-törvény 99. § megállapítja, hogy a bírák függetlenek és áthelyezhetetle- üek és áthelyezésük, illetve nyugdíjaztatásuk csakis külön e célra készült uj törvénnyel engedhető meg a bíróságok újabb átszervezése miatt. A forradalom után azonban a történelmi országokból Szlovenszkóba és Ru- szinszkóba számos bírót és ügyészt helyeztek át szolgálattételre és éppen e célból a bíráknak áthelyezése tekintetében való függetlenségét törvénnyel beszüntették. Ezt a törvényt később 1926 április végéig meghosszabbították. A kormány közben a történelmi országokból régebben áthelyezett bírákat és ügyészeket sziovenszkói állásukban véglegesítette és elhatározta, hogy --■w,,-.,r t 1926 május 1-vel kezdödőleg visszaállítja a bírák függetlenségét, azaz nem hosz- szabbitatja meg a függetlenség felfüggesztéséről szóló régebbi törvényt. Ezek után tehát a jövőben bírói tisztviselőket, azaz bírákat, ügyészeket áthelyezni, vagy nyugdíjazni csakis saját kérésükre, vagy egy végrehajtott fegyelmi vizsgálat alapján lehet. A bírák szervezete, amely már évek óta arra törekedett, hogy a bírák függetlenségét visszaállítsák, a kormánynak ezt a rendelkezését megnyugvással veszi tudomásul. Cseh terv a kisebbségi probléma reális és egyöntetű rendezésére Nesmerák Borivoj értékes cikke a Tribunában — A nemzetiségek kisebbségi hivatalt, kisebbségi biztosokat és kisebbségi minissftereket kapnának Prága, május 5. Nesmerák Borivoj igen érdekes cikket ir a Tribunában a kisebbségi problémáról. A cikkből látható, hogy a reálisabban gondolkozó csehek már a forradalom után belátták, hogy ennek az uj államalakulatnak valóságos létkérdése a kisebbségi probléma rendezése. Nesmerák, amint ezt a cikkből láthatjuk, már 1919-ben, még az alkotmány- törvény elfogadása előtt kidolgozott egy javaslatot a kisebbségi védelemről. Akkoriban azonban ez egyáltalában nem volt aktuális s a cikkíró most azért újítja fel javaslatát, mert úgy látja, hogy hét év óta semmit sem csináltak és a mai helyzet az egész kontinensen azt mutatja, hogy az államok csakis akkor konszolidálódhatnak, ha kölcsönösen rendezik a kisebbségi kérdést. Nesmerák Borivoj cikkéből az alábbiakat közöljük: — A kisebbségi probléma nemcsak a kisebbségekre nézve, hanem az állam szempontjából is sorsdöntő jelentőségű. Az az állam, amelynek kisebbségei vannak, nemcsak a saját érdekében, de általában a világbéke megvédése céljából is föltétlenül köteles ezt a kérdést elintézni, mert az elégedetlen, vagy elnyomott kisebbségek mindig akadályai a konszolidációnak. — Különösen az utódállamokban, amelyek nagy számban kaptak kulturálisan és gazdaságilag erősen fejlett kisebbségeket, kell a kisebbségi kérdést a legrészletesebben rendezni és arra kell törekedni, hogy a kisebbségek legalább elemi igényeikben ki legyenek elégítve és ne legyenek kénytelenek mindig a külföldre apellálni jogorvoslásért. Minthogy a kisebbségek követelései és fájdalmai úgyszólván valamennyi államban egyenlők, szükséges volna a kisebbségi problémát mindenütt egyenlően elintézni. — Ma azonban, ez nem áll fenn, mert a kisebbségi védelmet a lefektetett békeszerződésekben csakis az utódállamoknak és a volt központi hatalmaknak tették kötelességévé, mig a többi államok, különösen Olaszország, amely pedig félig-meddig szintén utódállam, ezen kötelesség alól teljesen fel vannak mentve. Azonban az utódállamok és a volt központi hatalmak között sincsen megegyezés ebben a kérdésben. Mindenütt másképpen, néhol liberálisan, másutt kevésbbé liberálisan, de a kisebbségi probléma a legtöbb helyen nincs becsületesen és igazságosan rendezve. Nesmerák hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg reciprocitási alapon valamennyi államban nem rendezik est a kérdést, nem lesz béke és rend. Itt a cikkíró elsősorban arra gondol, hogy a köztársaság német és magyar kisebbségeinek kérdését csakis akkor lehet teljes objektivitással elintézni, ha a birodalomban és Magyarországon is ugyanolyan mértékben és értelemben biztosítják a cseh és szlovák kisebbségek védelmét. Ezt a kérdést elősegíthetik a nemzetközi szervezetek, mint amilyen a népszövetség, a különböző békeligák, a nemzetközi sajtó, olyképpen, hogy a kisebbségi védelmi kérdést erősen propagálnák minden országban. Ami a csehszlovák köztársaság kisebbségi problémájának rendezését illeti, azt Írja Nesmerák, hogy ő 1919-ben még az alkot- mánytörvény elfogadása előtt egy 48 szakaszból álló kisebbségi védelmi-javaslatot dolgozott ki. Az ideális javaslat szerint a kisebbségek arányai szerint az összes kulturális és iskolaügyi, szociális és politikai kérdésekben az önrendelkezés elve alapján lehet a problémát elintézni. Minden húsz-, illetve tízszázalékos kisebbség (csehek és németek is) a községükben önálló kisebbségi testületet alakítanak a községi képviselőtestület mintájára. A legfelsőbb szerv a „kisebbségi hivatal" volna, amely az összes nemzetiségek által választott „kisebbségi biztosokat" foglalná magában s ezek a nemzetiségüket mint „tartományi miniszterek" a kormányban is képviselnék. A kisebbségek egyébként a törvényhozó testületekbe továbbra is rendesen választanának képviselőket. A nyelvkérdést olyképpen akarta rendezni Nesmerák terve, hogy az összes országos és tartományi központi hivataloknál minden polgár a saját anyanyelvét használhatja. A kisebbségeknek biztosítsák a saját nemzetiségi nyelvük használatát és azt is, hogy a kormányban kellően képviselve legyenek. Nesmerák a javaslatnak egy részét 1922 április 12-én közölte a félhivatalos Ceskoslo- venská Republikéban. Akkor azonban a kisebbségi problémát ilyen reálisan még nem lehetett elintézni. Ennek a kérdésnek megfelelő rendezését azért tartja szükségesnek a cikkíró, mert az az állam létét és nemlétét jelenti, amint azt maga az elnök is első és második üzenetében hangsúlyozta, amikor kijelentette, hogy a legfontosabb kérdés a cseh-német probléma rendezése. Hét év óta azonban e téren semmi sem történt. A Tribunában megjelent cikk méltó arra, hogy a sajtóban és a politikai körökben visszhangra találjon. 1926 május 6, csütörtök. Óriási érdeklődés a frankügy főtárgyalása iránt Csupán 120 jegy került kiadásra — Nem lesz zárt tárgyalás Budapest, május 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentőse.) A frankhamisítás bünpörének pénteken kezdődő főtárgyalása iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg. Több ezren jelentkeztek az ügyészségnél a rendelkezésre álló 120 jegy megszerzése iránt. A hatóság azonban megkülönböztetett figyelemmel osztotta el a csekély számú jegyeket és elsősorban előnyben részesítette a külföldi újságírókat és diplomatákat akik a terem erkélyén kaptak helyet. A frankügyben a bíróság csak délelőttönként fog tárgyalni, délután ellenben szünetet tart. Csütörtökön szintén szünet lesz a tárgyalásban. Illetékes helyről jött értesülésünk szerint, az ügyészség nem fog beleegyezni a zárt tárgyalásba, mert erre az előtte fekvő peranyag bizonysága szerint szükség nincs. Minden ilyen indítványt a vádat képviselő ügyész ellenezni fog. Magyar, román, olasz, angol stb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN (4) Nincs értelme. Mit keresi ő a matematikai képletet, amikor önmagát sem találja? He ... ő az X. Az ismeretlen. A sárga X. Akinek az értékét Brinkley professzor ismeri. A gondolkozó X. Aki a szerelemben, a nagy egyenletben a maga érzéseit nem tudja kiszámítani . . . Badarság! Vívódott magával Mutsuhito Dsain, beesett szeme lázasan fénylett, szárazon és örömtelenül. Tenyerébe hajtotta izzó halántékát és hallgatta a suhanó időt. A laboratóriumon tompa csönd feküdt s a csöndben ro bogást hallott: mennek-tünnek a másodpercek, mindenik millió szekérrel utazik s millió szekerében viszi az emberiség örömét és bánatát. Milyen jó igy egyedül! Mikor az embert ezer kétség gyötri. Milyen rettenetes így egyedül! Mikor az ember fél önmagától... Brinkley professzor az egyetemen van. De hol van Overton? Overton most bizonyára Alice-t szórakoztatja, hiszen az estély óta majd mindennap odamegy. Overton még itt is szerencsésebb! Érthető. Fehér ember. Fehér leány. Sárga ember. Fehér leány. Ez nagyon különös volna ... Vagy a szín teszi az embert? Vidáman lépett Brinkley professzor a laboratóriumba; annál vidámabb volt mindig, mennél nagyobb munkát végzett. A japán némán köszöntötte, aztán meggörnyedt az asztala mellett s folytatta munkáját. A professzor valamivel később kijött a szobájából. — Nos, mennyire van, Mutsuhito barátom? — dörzsölte a kezét elégedetten. —- Csak szántja ön azt a magas matematikát, mint valami óriás a kemény ugart . . . Mutsuhito Dsain hallgatott. — Nem sikerül — bökte ki aztán össze- szoritott fogai közül. — Ugyan? — mosolygott az öreg tudós. — Önnek? Gyerekjáték . . . A számoszlopokba nézett; összeráncolta homlokát s egyetlen tekintetével átfogta a számjegymezőt. — Mi az? — igazította meg a pápaszemét. — Mit csinál ön? — nézett meglepetve az asszisztensére. — Az egész képlet rossz! Nézze — nézze — nézze — húzta alá egymásután. Mutsuhito Dsain lehorgasztott fejjel állt. — Mi van önnel? — nézett rá Brinkley professzor merően. — Hihetetlen! így akar* ja megszerkeszteni az elektromos repülőgépet? — Beteg vagyok — mormogta csüggedten. Az öreg tudós meghökkent. — Mi baja? — kérdezte aggodalmasan. Mutsuhito Dsain csak hallgatott. —• Szóljon, barátom, mondja el őszintén — állott föl Brinkley. — Valóban sápadt — nézett az arcába — és ha jól látom, kissé Jer soványodott. Mije fáj? A fiatal tudós homloka gyöngyözött. — De hiszen önnek láza van! Jöjjön, a lakására vezetem, azonnal orvost hivatunk... — Köszönöm — utasította vissza Mutsuhito Dsain tiszteletteljesen — a szervezetem rendben van . . . —Lehetetlen! Vagy tán akkor valami lelki depresszió . . . A japán konokul hallgatott. — Mi baja? — firtatta tovább gyöngéden. — Aggódom ön miatt ... — fogta meg a kezét. — Nos, jöjjön velem és mondja meg — vezette a szobája felé. — Valamit eltitkol előttem . . . Mutsuhito Dsain vonakodva követte. — Tudni akarom — tette be az ajtót Brinkley. — Én önnek atyai barátja vagyok és jogom van ebhez . . . Anyagi zavar? — Nem — felelte. — Hát mi? Jóságos arca hirtelen kiderült. — Értem — bólintott elismerően. — A honvágy . . . Mutsuhito Dsain tétovázott. — Vágyódom hazám után, de . . . — Akkor menjen haza! Egy maoska- ugrás. önnek sem árt néhány heti pihenés. Annál jobb lesz azután ... — Nem mehetek — motyogta zavartan. — Hogyne mehetne! Szabadságoljuk. — Nem tudok . . . — Hogy-hogy? — pattant kerekre a szeme. — Mi a kő? Rábazsalgott csendesen. — Szerelmes? Mutsuhito Dsain sárga képe bíborba szökött, aztán lement a vér belőle. Szinte megsemmisülten állott a professzor előtt. — Az r- bólintott csüggedten. Az öreg ur vidáman nevetett. — Nem szégyen az, barátom! Bevallom, valamikor magam is átestem rajta. Olyan ez, mint a bárányhimlő . . . Vagy komolyabb eset? A japán szótlanul bólintott. — És ha nem követek el indiszkréciót: szép hölgy? — Gyönyörű . . . — Szőke? — vallatta tréfásan. — Barna . . . — Persze — bólogatott elnézően. — ö, boldog ifjúkor! így már megértem azt a képletet — célzott a jegyzetekre. — Ilyen pom* pás szamárságot csak a szerelmes ember követ el . , . Megtörülgette szemüvegét és tovább óvődött. — Igen. Sok kedves és értékes nőcskét láttam a japán negyedben. Mutsuhito Dsain már visszanyerte önuralmát. — Nem japán — jegyezte meg csöndesen. — Ahá! Még érdekesebb. És a viszontszerelem ? — Nem hiszem — borult el a sárga arc. — Ez már baj. Esetleg . . . bocsánat... nyilatkozzék . . . Hátha, mint idősebb és tapasztaltabb ember, segítségére lehetnék egynémely tanáccsal . . . Hol ismerkedett meg a hölggyel? Mutsuhito Dsain ránézett őszintén. — A professzor ur házában.' Brinkley nagyot bámult. — Ugyan? És ha szabad ... Ki az a hölgy? — A professzor ur leánya. Brinkley pápaszeme leesett. (Folyt. IcÖv.)
