Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-05 / 102. (1140.) szám
4 1926 május 5, szerda. ^RMMtMAíEfeARHlKQAE A Ballplatz utolsó órái A magyar forradalom napján a Balihausban — Czernin a magyarokat okolja a katasztrófáért — Az utolsó koronatanács — Az Összeomlás órái an A sziovenszkói uberammergau Bubnics Mihály püspök dolgozta fel színpadra a krisztusi tragédiát — Zarándoklatok a nagytapol- csányi passiójdlékokra Nagytapolcsány, május 4. A baj oroszági kis Oberammergau község világhírre íett szert nagyszabású passió játékai révén. Tízévenként a világ minden tájáról özönlenek cda a művészetek iránt lelkesedő!?, hogy részt- \ ehessenek e művészi előadásokon. Nagytapolcsány szintén passiójátékai által lett egész Szlovenszkón ismeretessé. Szlovenszkó minden tájáról özönlik oda- nemcsak a müértö közönség, hanem az egyszerű nép is, hogy átélje a színpadra feldolgozott kínszenvedés történetét. Aki először lép be a nagytapolcsányi katho- likus házba, annak feltűnik a színpad páratlan berendezése. A színpad három részből áll: a függöny előtt, az orchester fölött van az előszínpad, a függöny mögött pedig a mellékfüggöny által két részre osztott színpad. E felosztás teszi lehetővé azt, hogy állandóan, megszakítás nélkül játszhassanak a színfalak állandó váltakozása mellett. Ebben van a technika ereje. Ez teszi lehetővé azt, hogy a négy óráig tartó passiójátékot egyfolytában játszák. A színfalak és a háttér művésziesen vannak kidolgozva s a művészi munka a pozsonyi nemzeti színház festőjét Wintersteiner Józsefet dicséri. A világítás nagyszabású és nagyban emeli a játék sikerét. A passiójáték kidolgozása szépen sikerült: főbb vonásaiban követi az oberammergaui miniét, de nincs annyi élőképpel tarkítva s igy egységesebb. Az egyes személyek jellemének alakítása eredeti felfogás.ra vall. A szerző nem nyújtja csak kronologikus történetét a kínszenvedésnek, hanem belemélyed az egyes személyek leikébe és elemzi jellemüket. Sikerült a tragikus szemé- ly elmek és Pilátusnak jellemalakitása: mindkettő elnyeri bűnéért a büntetést és igy a nézők igazság érzete ki van elégítve. A passiójáték szerzője Bubnics Mihály rozsnyói püspök, aki a darab megírása előtt hosszabbidei előtanulmányokat végzett külföldön, főleg Németországban s a darabot nagyobbrészt tanulmányútjain irta. A püspök a nagytapolcsányi közönség számán szlovák nyelven irta meg az egész müvet, de amint halljuk, a rozsnyói magyar hivek részére magyar nyelven is ki fogja adni. A szereplők Bubnics Mihály és Lukasovics József vezetése mellett nagy munkát végeztek, amidőn a darab előadására előkészültek. Krisztus, Kaií'as, Judás, Pilátus, Klaudia, Mária s az apostolok megszemélyesítői igazán művészi alakítást nyújtanak. Különös elismerés illeti az egyházi énekkart, amely Resko József karnagy vezetése mellett húsz művészi éneket adott elő a passiójáték alatt. Az énekek a passió egyes részeivel szerves kapcsolatban vannak s meglepő ügyességgel illusztrálják a passió egyes jeleneteit: hol megrázó, hol fájdalmas, hol megnyugtató, végül pedig győzedelmes hangon örökítik meg a kínszenvedés történetét. Az énekek szövegét Harangozó László állította össze. Az énekkar egyes tagjai, főleg a szólisták, nagy elismerést érdemelnek. A passiójáték elsősorban a nép számára van megírva. Azért nyelvezete könnyed, szerkezete egyszerű. Az apostoli lelkületű rozsnyói püspököt elsősorban az vezette a darab megírására, hogy a nép lelkületét nevelje, tisztítsa és nemesítse. E célját a legnagyobb mértékben elérte, mert mesz- sze vidékekről egész zarándoklatok özönlenek a nagytapolcsányi passiójátékokra. A passiójátékok hatása a népre igen nagy. Szóval nem lehet kifejezni azt a lelki megindulást, amolyet a játék a nc’p lelkében kivált. A hallgatóság lelkében teljesen megrendülve távozik és a kereszténység hamísitatlan, tiszta levegőjét sziva magába, lelkes idealizmussal telve hagyja el a szinteret. Ennek tudható be, hogy nemcsak Nagytapolcsány, hanem messze környéke is mélyreható lelki változáséi ment keresztül s a passziójáték hatása alatt igazi őskeresziény buzgóság terjedt el. gr A nagytapolcsányi őslakosság nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül hálás Bubnics Mihály püspöknek nemcsak a passiójáték megírásáé”', hanem a katholikus Ház megalapításáért is. A katholikus Ház az egész őslakosság gyülekező helye, amely egységes frontba tömöríti a lakosságot a kereszténység jogainak védelmére. A katholikus Ház rövid élete alatt tanujelét adta annak, hogy vezetősége igaz megértéssel viseltetik a lakosság kulturigényei iránt. * 1 Felhívás az őslakossághoz 1 A választók névjegyzékét júniusban ismét közszemlére teszik ki. A városokban a házak kapui alatt és a választási irc Iában, a vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Minthogy a választói jog igazolásához az illetőségi bizonyítványnak és a bejelentőlapnak előmutatása szükséges, födliivjuk már mostan azok figyelmét, akiknek neve a legutóbbi alkalommal kimaradt a névjegyzékből, hogy haladéktalanul szerezzék be ezeket az okmányokat. A Ivözönség tájékoztatására közöljük, hogy választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki jk életévét 1926 december 31-ig betölti és leg- :' !bb 3 hónap óta (tehát legalább 1926 március \üké óta) lakik a községben. Mindenkinek ltöte1 sége előre gondoskodni arról, hogy neve ki ne ■jv radjon a választóik névjegyzékéből. A szükséges L . világosi tusokkal készséggel szolgál Pozsonyban : : országos • kereszbényszooialista párt központja, i' léken pedig a pártszervezetek (a kerületi és 1 yi titkárok). Az országos keresztényszocialista ) ■ A .központja (Pozsony, Hosszu-utca 23. II.). 1918 október hó 31-ét, a magyar forradalom napját, Bécsben, a közös külügyminisztérium épületében, a Balihausban töltöttem. Szemem láttára dőlt össze a régi, hatalmas Ausztria-Magyarország és a Habsburg-dinasztia. Előző napon Andrássy Gyula gróf külügyminisztertől megbízást kaptam, hogy semleges külföldre, Svédországba, vagy Svájcba utazzam és informáljam a semleges sajtót a politikájáról, amelynek pár mondatban ez volt az értelme: „Ausztria és Magyarország elismeri Anglia szupremáciáját Németország felett, ennek elismerésére különbéi:éjével Németországot is rászorítja. A monarchia Anglia oldalára áll, felhagyván a németbarát-politikájával s ennek ellenében azt kivonja Angliától, hogy a monarchiát tartsa fenn, annál is inkább, mert Ausztria hajlandó ellenségeinek területi áldozatot hozni.“ Ma már, nyolc év történelmi perspektívájából nézve, nem fér kétség hozzá, hogy Andrássy lépése kitűnő diplomáciai sakkhuzás lett volna, és sikerrel is jár, ha nem jön közbe az október 31-itoi magyar forradalom, amelyet Károlyi könnyelműsége lobbantott lángra, s amelynek következtében Magyarország összeomlott, magával rántva Ausztriát is. Általános visszavonulás A végzetes nap délelőttjén, már tiz órától kezdve, nagyon mozgalmas volt a BalLhaus, amelynek Tanzsaai-jában ültem és ott figyeltem az eseményeket egy politikai riporter lázas kíváncsiságával. A külügyminisztériumnak amolyan díszterme a Tanzsaal, legjelentősebb pontja, mert ablakai a Burgra nyílnak, jobboldali szárnyas ajtaja a külügyminiszter fogadószobájába vezet, a baloldali pedig a politikai osztály vezetőjének dolgozószobájába, aki akkor Windisöhgrátz Lajos herceg volt. A jobboldali ajtónál, antik Íróasztal mellett Pong- rácz báró attuché ült, a baloldali ajtónál Rába Dezső, Windischgrátz herceg titkárja. A baloldali asztal mellett két telefonkészülék: az egyik bécsi és interurban-beszélgetéseikre, a másik pedig annak a közvetlen vonalnak a készüléke, amely a külügyminisztert a budapesti magyar miniszterelnökség palotájával köti össze. Mindazok, akik a külügyminiszterrel, vagy a politikai osztály főnökével akarnak beszélni, a tágas előszobából ide jönnek, itt jelentkeznek a titkároknál, akik bejelentik s aztán itt várakoznak, amig sor kerül reájuk. Délelőtt tábornoki értekezlet volt Andxássy- nál. Az egész bécsi tábornoki kar megjelent és bevonult a külügyminisztérium fogadó szobájába, ahol délután kettőig folytak a tárgyalások. Tizenegy óra tájban megjelent Czernin Ottokár volt külügyminiszter, aki bejelentés nélkül besietett Win- disohgrátz herceghez. Közben megszólalt a telefon: a király kabinetirodája. Rába besiet a herceghez, aki kijön és füléhez tartja a kagylót. Tiz percig hallgat valami jelentést. — Danke bestens, Excellenze! — mondja aztán, leteszi a kagylót s titkárjához fordul: — A lehető legrosszabb jelentéseket kapjuk a frontról. Eddig csak a tartalékokkal volt baj az olasz fronton, — most azonban az első vonalakban is felborul a rend és a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet helyreállítani. Elrendelték az általános visszavonulást. A herceg visszamegy a szobájába. Egy tábornok kijön Andrássytól, odamegy Rábához és hírek után érdeklődik: — Mi van Budapesttel? — Onnan sincs semmi hírünk. „Mindennek a magyarok az okai! “ Czernin kijön Wiiadisohgrátz szobájából. Az arca nagyon dúlt. Köszönti a tábornokot, halk diskurzusba kezd vele. Egy mondat megüti a fülemet: — Mindennek a magyarok az okai! — mondja a volt külügyminiszter, elköszön és elsiet. A tábornok is visszasiet Andrássy fogadótermébe. Közben bejön egy fiatal, nagyon „snájdig** őrnagy, tipikus szalon-hadvezér, sült osztrák, de tud egy kicsit magyarul. Nyelvtudását fitogtatva, magyarul beszél Rábával. Ö is híreket szeretne tudni. De az ő számára sincs újság. Az őrnagynak nincsen sietős dolga. Cseveg. Csak amiatt aggodalmaskodik, hogy ha a monarchia államai a Wilson-elvek alapján mind „autonómiát** kapnak és nemzeti hadsereget, akkor be kell vezetni az eszperantót, mert elvégre nem lehet kívánni a vezérkartól, hogy tisztjei tíz-tizenöt nyelvet tanuljanak meg. — Én betanultam magyart, osehet, románt, igazán nem tanulhatok még szerbet, szlovákot, meg Isten csudáját... — kesereg és Rába mosolyogva helyesel a tipikus osztrák Hannibál okoskodásaira. Mindegyre szól a telefon, a titkár jegyez, — az őrnagy ur pedig az alatt is sans géné fecseg. Pongrácz báró megsajnálja Rábát, diskurálni kezd a tiszttel, átcsalja a terem túlsó sarkába s ott tartja szóval, míg az őrnagy a villásreggeli időpontját nem érzi. A Ballhaus nem beszélhet Budapesttel Windischgrá'tz kiszól Rábának: — Hívd fel, kérlek, Vázsonyit! Rába felhívja Budapestet. Budapest tizszer is jelentkezik, de nem kapcsolja Vázsonyi telefonját. Tegnap még siker fiit a Ballhausből Vázsonyival beszélni, ma már teljes képtelenség; úgy látszik, a budapesti központnak utasítása van, hogy magyar politikusokat ne kapcsoljon össze Béccsel. Fába tizszer is belekiabálja a belei ónba; — Micsoda eljárás, hogy Budapest jelentkezik, és nem kapcsol. Tessék kapcsolni! Minden hiába. Rába jelenti a dolgot Windisch- grátznek, aztán kijön: — Úgy látszik, már a telefonközpont is a Nemzeti Tanács kezében van! Déltájt bejön a Tanzsaalba egy követségi tanácsossal Franz báró, volt kopenhágai követünk. Őneki, úgy látszik, már vannak hírei budapesti eseményekről, mert azt mondja: — Budapesten elrontanak mindent! A koronatanács határozatai Aztán elmondja a négy nap előtti utolsó koronatanács határozatait. A koronatanács már ekkor kimondotta, hogy a császár az ügyek vitelétől egy időre visszavonul, hogy az olasz frontot feladják, helyesebben, az osztrák és magyar csapatok kiürítik azokat a területeket, amelyekre Olaszország igényt tart, végül pedig tizenegy magyar hadosztályt azonnal a magyar határok védelmére indítanak. Franz báró aztán arra is célzást tett, hogy a franciák részéről bizalmas közlés érkezett, amely szerint hajlandók lennének a monarchiával a kü- lönbéke-tárgyalásókat azonnal felvenni. Cukor, kávé ... Franz báró pesszimista volt és a koronatanács határozatai ellenére is nagyon súlyosnak Ítélte a helyzetet, éppen a magyarországi események miatt. Windischgrátz is sötétnek látta az égboltot, csak Andrássy bízott még, hogy Károlyi nem viszi az országot a végzetes kalandba. A külügyminiszter délután azzal a megbízással küldötte egyik titkárját a külügyminisztérium beszerzési csoportjának vezetőjéhez, hogy ballhaus- beli háztartásának részére, ahová csak pár nap előtt költözött be, négy-hat hétre való kávé, cukor és egyéb élelmiszer bevásárlását kérje. Amiből nyilvánvaló, hogy Andrássy bízott abban, hogy még legalább néhány hétig a monarchia külügyminisztere lesz. Délután két óra tájban a katonai méltóságok eltávoztak Andrássytól, aki aztán néhány osztrák minisztert és fatisztviselőt fogadott. Ellbogen Andrássynál Félháromkor megjelent két szocialista vezér társaságában Ellbogen képviselő utcai ruhában, izgatott hangulatban. Andrássy titkárja, Dóczy báró, fogadta őket a Tanzsaalban és kérte a hangos urakat, várjanak türelemmel, mert a külügyminiszter még nem ebédelt és most vitték be ebédjét a dolgozószobájába. — Én sem ebédeltem, — mondta Ellbogen udvariatlan türelmetlenséggel. — Kérem, mondja meg, báró ur, az excellenznek, hogy azonnal beszélni akarok vele... Dóczy báró bement Andrássyhoz. Közben jött még két tábornok, egy főpap, egy udvari tiszt, akik mind Andrássyval akartak beszélni. Ellbogen — akivel bevonult az utca az előkelő Ballhausba — krákogva, hangosan beszélve, otthonosan járt le s fel a teremben. — Ronda idő van — mondta —, de azért impozánsak a gyűlések. A parlament előtt délben tízezer ember volt. Egész Bécs talpon van. Diadalmas hangon beszélt, parvenü-gőggel. Nemsokára jött Dóczy báró és a három szocialista bemehetett a külügyminiszterhez, — minden más várakozót megelőzve. Később tudtam meg: a nép ultimátumával jöttek és Andrássy lemondását követelték a megalakult munkástanács nevében. Majdnem két óra hosszat volt Andrássynál Ellbogen és két társa. Mintha kedvetlenül mentek volna el tőle, sokkal csendesebben és szerényebben vonultak ki, mint ahogy jöttek. Úgy látszik, Andrássy a lelkűkre beszélt. Végül sor került a várakozókra, akik pár perces audienciát kaptak. Bementek és mindjárt jöttek is. Egy bajor hercegnő — nevére már nem emlékezem — szintén felkereste Andrássyt és közel egy félórát volt nála. Az egyik titkár, aki benyitott a külügyminiszter irószobájába, azzal jött vissza, hogy a hercegnő hangosan zokog... Windischgrátz kijön, szól Rábának, hogy a közvetlen telefonon szólítsa fel a budapesti miniszterelnökséget. Rába felveszi a kagylót, felhívja a miniszterelnökséget. A Nemzeti Tanács egyik megbízottja válaszol. Ridegen csak annyit mond, hogy a közvetlen vonalat a Nemzeti Tanács lefoglalta és azon senkinek sem szabad beszélnie. Ilyenformán aztán nem csoda, ha a Ballhaus nem tudhatta, mi történik Budapesten. Két tüntetés Hat óra tájban óriási nagy tüntetőmenet vonult a Ballhaus elé. Dóczy báró kitekint az ablakon. Előző napon Andrássy mellett volt nagy tüntetés és a külügyminiszter beszédet is mondott a tömegnek az erkélyről. Viharosan ünnepelték. A báró azt hiszi hírtelenében, hogy a nép megint Andrássy mellett tüntet és siet, hogy jelentse neki. Pongrácz báró visszatartja: — Nézd csak meg jobban, hiszen ellenünk Hintetnek! Valóban, a tömeg abcugol és ökleit rázza a kivilágított ablakok felé. Hamar leoltják az összes lámpákat, leeresztik a redőnyöket és a Ballhaus urai a sötétben üldögélve várják, amig a. haragvó nép lassan elvonul a Ring felé. Hét óra felé elnéptelenedik a Ballhaus. Olyan hírekről suttognak, hogy Károlyit a király telefonon kinevezte miniszterelnökké. A Tanzsaal kiürül, csak Rába dolgozik, telefonál, jegyezget s a herceg járkál. Minden negyedórában átszalad Andrássyhoz, aztán visszamegy dolgozószobájába, ahol az érkező diplomáciai sürgönyöket olvassa, és válaszokat fogalmaz. Állást keres a Ballhaus magyar inasa Mikor elhagytam az elcsöndesedett külügyminisztériumot, az egyetlen magyar szolga, mialatt ifölsegitette kabátomat, meglepő kéréssel ■ fordul hozzám: — Nem keríthetne nekem a doktor ur Pesten valami jó állást? — kérdezte. — Harminckét éve szolgálok itt, de, úgy látszik, most szétmegy miniden és ki fogják tenni a szűrömet, mert hát nem kell majd ide többé magyar. Vigasztaltam az aggódó öreget, ne búsuljon, majd kap jó állást Pesten. A Burg átjárójánál találkoztam Sigray Antal gróffal. Ő már tudja, mi történt Pesten; pár mondatban elmondja, és ezzel a megjegyzéssel fejezi be: — Már régen fel kellett volna Mihályt kötni. „Tisza Istvánt meggyilkolták!“ Megvacsorázom a Ringen. E^ész Bécs talpon van. A közönség udvariasan levagdossa a tisztek csillagait. Inasgyerekek az üzletek portáléiról a (tömeg éljenzése és tapsai mellett letépik a kétfejü- sasos udvari szállítói címereket. Kilenc óra tájban még jobban kavarog a tömeg. A „gernütlieh** bécsi tüntetés zsivajába bele- süvit a magyar forradalom híre, — száz és száz rikkancs ordítja: — Rendkívüli kiadás! Tisza Istvánt meggyilkolták! ... A rikkancsokat megrohanják, a lapokat szétkapkodják. A monarchia legerősebb oszlopa kidőlt és elérkezett az összeomlás! Orbók Attila. Pusztuló oázis a trianoni határ&n Kovácspatab, ahol a balkáni expressz is megállóit, teljesen elpusztult — Vak magyar szobra a határszélen Párkány, május 4. Erő és élet Kovácspatak. Volt. Egyike volt a régi Magyarország azon kitűnő helyeinek, ahol a mindennapi robotban kifáradt ember megujulás- szerüen tölthette el a hetedik napot. Oázis volt, melyet szorgalmas kezek tettek kellemessé, hasznossá, hogy az üdülésre szorulóknak ne kelljen minduntalan a külföldre szaladgáltok, mert mindazt,'sőt többet, amiért azelőtt a külföldre mentek,, meg lehet találni itthon is. Kovácspatak. Egy hosszú, hosszú szünetel kellene tartani most e névnél, mert ez a név b»* lenyillalik a szívbe. Mindegy. Megnéztük és le* hertetlen fel nem sóhajtanunk most igy madártávlatból Kovácspatak jelenlegi állapota miatt. A párkánynánai állomáson felszálltunk a vonatra, az u. n. „komárik“-ra ‘(mindössze egy kocsiból és mozdonyból álló szerelvény) s negyedórái döcögés árán eljutottunk célunkhoz. Régen a gyorsvonatok és a balkáni express is úgy álltak meg itt, mint akár valami nagy városi állomáson. Pedig Kovácspatak 3e nem város, se nem falu, csak kis villatelep, de ennek a kis villatelepnek nagy vonzóereje, nagy súlya volt. És éppen úgy hajóval is utbaesett, sőt Esztergommal külön hajójárat utján volt összekapcsolva. Az erő és élet azelőt már az állomásokon fogadta az emberi, most nyomasztó, rideg csend, üresség, — csak egy pár finánccsalád szállt le a „kománkról**. Körülnézünk. A régi hotelből ma csak egy közönséges vendéglő maradt meg ütótt-kopott külsővel és belső hangulatlansággal. A nagy szanatórium, a villák törött ablakokkal üresen bámulnak bele az erdőbe, a lombosodé tavaszba. A ho- mokpartfiirdő, a légsátoros napfürdő, az uszoda — mind csak az emlékekben léteznek már. A modern berendezésű szanatórium, melyben szénszavas-, fenyő- és sósfürdők várták az enyhülést keresőket, — most már düledezőben lévő épülettömb. És ahol azelőtt magasrangu vendégek jókedve hallatszott, ott most malacok visítanak. Szegény Bischitz professzor ha tudta volna, hogy alkotása hogyan fog megsemmisülni, bizonyára elállt volna attól a szándékától, hogy Kovácspatak felvirágoztatásával visszatartsa egy kicsit a magyar urakat a külföldi utazásoktól. De ki gondolt akkor még Trianora? Bizonyosan inkább hagyta volna tovább is a külföldre utazni a magyar urakat, hátha azok is tudtak volna kivinni lánnyit, amennyit Benes ur és társai. És még egyet. Van itt egy szobor a régi hotel előtt. A háború utolsó évében készült. Vak magyar embert formált kőbe Darvas J. szobrász. Jól esett erre a szoborra tekinteni, mert szimbólum ez, me- mento ez: vak magyar! Persze, most már nagyon rossz állapotban van, de azért érték, itt a határszélen nagyon nagy érték. Ezt .a szobrot látva nem lehetett 'ovább maradni. Szinte menekültünk ebből a siralomvölgyből, mert az a ózondus pormentes erdei levegő is más már, nem tud felüditeni. — Nincs érő és élet. Borsóst Bálint. — Batthyány-örökmécses Budapesten. Budapesti szerkesztőségiünk jelenti ‘elefonon: A székes- főváros müemlékbizoMsága ma elfogadta Pogány Móric műépítész által készített Balihyány-örökiué- oses-tervet. Október 6-án állítják fel a mécsest a Szabadság-téren. Kacsóh Pongrác s írem léktervét is elfogadta a bizottság, amelyet Füredy szobrászművész készített. Ezt rövidesen fel fogják állítani.
