Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-05 / 102. (1140.) szám
Paris, május 4. A francia sajtó behatóan foglalkozik a nagy angol sztrájkkal és önálló kommentárokat fűz az eseményekhez. A Malin szerint az angol általános sztrájknak euTÓpai jelentősége van. A háború utáni idők legveszedelmesebb szociális krízise ütött ki. Valószínű, hogy a francia közgazdasági élet is megérzi az angliai eseményeiket. A jobboldali sajtó a londoni kormányt, a baloldali sajtó pedig a munkásságot védi. A Humanité szerint a francia proletariátus kötelessége, hogy minden erejével támogassa az angol munkásság nagyszerű küzdelmét. Beszélgetés Painlevé francia külügyminiszterrel Abd el Krímről és a marokkói béketárgyalásokról Steeg békemanövere Petain marsai ellen — Abd el Krímet Párisba internálnák — A rifíterülct: háborús veszede-lem az egész világ számára —- A P. M. H. tudósitójától. — tárgyalások akkor szakadtak meg, amikor va- sárnap éjjel a kormány tudomást szerzett a munkásság terrorcselekedeteiről és a Daily Maiinál kiütött igazságtalan sztrájkról. A & alkotmányos kormányt szembeállították a szakszervezetek főtanácsának mel- lékkormányával s a harc így elkerülhetetlenné váltBaldvi'in beszédének különösen érdekes része volt. ahol a munkaadóknak tett szemrehányásokat. Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy Baldwiu utolsó pillanatig az objektiv megegyezést kereste s nem azonositotta magát a munkaadók szélsőséges követeléseivel. A miniszterelnök után Thomas, majd Lloyd George beszélt, végül pedig Macdonald emelkedett szólásra, aki ugyancsak rezignált hangon beszélt az eseményekről. Sok helyütt hibáztatta a munkaadókat és a kormányt, mondottaiból mégis az tűnik ki, hogy saját pártja szélsőséges elemeivel sem azonosítja magát és kogy az általános sztrájk a mérsékeltebb vezérek intenciója ellenére ütött ki. Churchill végszavai után az alsóházat elnapolták. A politikai vita rendkívül harmőnikus lefolyása tegnap este arra adott okot, hogy a közvélemény remélni kezdett a megegyezésben. Az a hir szivárgott ki, hogy a munkáspárt a kormánynak uj tárgyalási alapot ajánlott. Később kitűnt, hogy a kormány az uj formulát sem fogadta el, A Times a parlamenti vitáról igy ir: A vitát mérsékelt hangon, komolyan és békülékenven folytatták le. A kormányt a mellékkormány provokálta. A szélsőséges elemek veszélyeztették a nyugalom alapjait és a polgárháború veszedelmét közelebb hozták. Évszázadok óta. nem volt hasonló kétségbeejtő helyzetben Anglia. Az alsóház magatartása mutatja, hogy a politikusok nem vesztették el fejüket s kellő nyugalommal, kellő megértéssel indulnak a nagy kibékitő munka feléA külföld és a sztrájk Rotterdam, május 4. A németalfcLdi szálütó- munikásök központja felhívást intézett a kikötőmun- kásókhoz és a matrózokhoz, hogy minden tekintetben támogassák, a .brit munkásságot jogos harcában. Angliába holland hajüli: nem szállítanak szenet s hollandi kikötőben nem raknak át olyan szenet, amely Angliába megy s amely a sztrájk gyön- gMésére szolgálna, Berlin, május 4. A német bányászok szövetségének vezetősége nyilatkozatot adott ki, amelyben vázolja az angol sztrájkkal szemben követett magatartását, A níérnet bányászok; hűek maradnak a brüsszeli határozathoz é« mindent megtesznek,’ hogy a szénnek Angliába való szállítását meggátolják. A német munkásoknak nem szabad többet dolgozni ok, mint eddig s munkájúikkal nem szabad az angol elvtársak munkanélküliségét emelniük. A német nagybankok köreiben azt hiszik, hogy az angliai általános sztrájk nem tarthat sokáig. Ha mégis huzamosabb ideig szünetel a munka Xagybirbanniában, akkor ezt Németország közgazdasági élete is megérzi. Ha az angol szén exportálásának megszüntetése pillanatnyilag javat is a német hányák helyzetén, bizonyos, hogy később, ha az angol kormány segítségével reorganizálják az angol bányászatot, a konkurrencia hatványozott mértékben válik érezhetővé. Páris, május 3. Hosszas huzavona uián az Abd-el-Krimme! folytatott tárgyalások az előzetes béketárgyalá [sokhoz vezetlek. Ezeket a béketargyalásokat a fegyverek árnyékában kötik. Franciaországnál SO.ÓOO embere várja lábhoz tett fegyverrel a tárgyalások kimenetelét. Ha nem vezetnének eredményre, úgy Petain marsai megkezdi offenzivájáí, amelyre félév óta készül. A marsai tulajdonképen régen készen van erre a támadásra. Már március végén jelentette Painlevé hadügyminiszternek. hogy minden készen áll Abd-el-Krim megsemmisítésére. Már az offenziva idejét is megállapították a spanyolokkal egyértei nüleg április 15-ére. Ekkor azonban közbelépett a francia demokrácia, amelynek őrszeme a radikális pártok egykori miniszterelnöke, Stéeg, Marokkó polgárt kormányzója. Stéeg egy idő óta külön küldöncökkel állandó összeköttetést tartott fenn Abd-el- Krimmel és április elején tudomására hozta a riíí vezérnek, hogy mi van készülőben. Egyúttal értésére adta, hogy ez volna a legjobb alkalom a béketárgyalások megindítására. Abd-el-Krim küldönce április 10-e körül hozta el ura válaszát a rabati kormányzóság palotájába. Stéegnek csak épen annyi ideje volt, hogy megsifrirozza a választ Painlevének, amely szerint Petain marsait az offenziva megindításától táviratilag intse le. Azt mondják, hogy a marsainak ez az utast'ás egyáltalán nem volt innyére és mindent megtett, hogy kormányát más elhatározásra. bírja. A marsai ugyanis kilátástalannak tartja a béketárgyalásokat a, lázadó vezérrel és az azonnali fegyveres megoldásnak a híve, amire a nyár elejei ■ időszakot különösen alkalmasnak tartja. A marsai tiltakozásának megakadályozására Stéeg azonnal leutazott Párisba, hogy az egyes kormánykörök mililáristá hangulatát ellensúlyozza. Stéegnek elég volt a demokratikus külpolitika elveire hivatkozni, elég' volt felidézni, hogy a hegyes és hozzáférhetetlen telepen a harc igen kockázatos, elég volt hivatkoznia árra-, hogy égy újabb háború milyen kellemetlenül befolyásolná Franciaország diplomáciai helyzetét, hogy a kormánykörök ellenállását teljesen megtörje. Stéeg pár napi párisi tartózkodása alatt ki is dolgozták a békefeltételek alapelveit, hátra volt azonban még a spanyolok megpuhitása. A spanyol diktátor minden áron a katonai megoldás híve volt. Hosszas diplomáciai tárgyalások után az ő hozzájárulását is sikerült megnyerni. Állítólag tekintettel Franciaország kényes bel- és külpoliikai hetlyzetére, Primo de Rivera beleegyezett az előzetes béketárgyalások megindításába. Ilyen előzmények után ültek össze a francia, spanyol és riff kiküldöttek a megbeszéléshez. — A franciák és spanyolok ragaszkodtak ahhoz, hogy ők nem Abd-el-Krimmel tárgyalnak, hanem a riff törzsek képviselőivel. Abd-el-Krim viszont a béke- j tárgyalásokhoz való hozzájárulását megadó leve- 1 lére ezt irt® alá: „az emir“. Ez a szó magába foglalja a béketárgyalások minden nehézségét. A franciák ezt a szót kihívásnak és a szultán tekintélye elleni lázadásnak tekintik. Épen ezért a béke egyik feltételéül Abd-el Krím eltávolítását szabják. A franciák igen bőkezűeknek mutatkoznak az emirreí szemben, ha hajlandó ott hagyni a Riff kietlen szikláit és lakhelyét felcserélné valamelyik Páris környékében kőpalotával, ahol a modern kényelem és áz európai civilizáció minden raffincmentját meg alálná. Háremhölgyeit is magával hozhatná s perzsa szőnyegek vagy imitált arab szökőkutak mellől álmodozhatna az alhuszémaszi tengerpart narancs- sárga szikláiról... A béketárgyalások sorsa igy Abd el Krím kezében van. Épen azért a kimenetelük teljesen bizonytalan. Egy ízben Abd-el-Krímnek már alkalma lett volna a mainál kedvezőbb körülmények között békét kötni; akkor ezt a lehetőséget visszautasította és ha a mostani béketárgyalá sok sem vezetnek eredményre, úgy kíméletlen offenziva indul meg a riff terület ellen, a legvéresebb küzdelem, amit Franciaország valaha folytatott gyarmatai megtartásáért. Franciaországra nézve tehát egy igen fontos eseményről van szó, amelynek úgy bel-, mint, külpolitikailag messzemenő következményei lehetnek. Ezekre a kérdésekre vonatkozólag az önök tudósítójának alkalma »volt Painlevé francia hadügyminiszter és fali miniszterelnöktől a tárgyalások menetéről az alábbi nyilatkozatát kapni: — „A béketárgyalásokat — jelentette ki nekünk a francia hagügyminiszter, — azok a jogi szempontok fogják irányítani, amelyek Franciaország nemzetközi helyzetét Marokkóban megállapították. Franciaország ezeket a nemzetközi szerződéseket eddig is pontosan betartotta és azok alapelveihez most is ragaszkodik. Ezek a szerződések, nevezetesen az j90€-i al- gezirászi konferencia, biztosítják erre a területre őfelsége, a marokkói szultán fennhátóságát és állami területének érintetlenségét. Ez az algezirászi konferencia, amelyen tudvalevő ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irtás LÁZÁR ISTVÁN (3) A néniké barátságosan pislogott a kis japánra. — Brinkley ur megkülönböztetett dicsérettel magasztalta az ön kiválóságát — mosolygott rá a lorgnonon. — Mióta él Amerikában? — Hat éve -- szólt Mutsuhito Dsain már kifogástalan udvariassággal és sóhajtva ismételte: — Hat éve már . . . Úgy érezte, hogy a kedves uénikében valami támpontot talált. — Azóta nem is volt a hazájában? — De igen. Most két éve. Amikor anyám meghalt . . . — Szegény Alice húgom is árva —- bólogatott a miss —- Korán árvaságra jutott, én neveltem . . . Gyöngéd szeretettel pillantott a lányra, ki Overtonnal csevegett, összevonta szemöldökét, úgy fürkészte Overton arcát, önkéntelen ajkbiggyesztése elárulta, hogy a fiatal ur nem tetszik neki. — És otthon voltam tavaly ilyenkor is — folytatta Mutsuhito Dsaiu. — Komoly tudománnyal foglalkozom, de úgy cseresznyevirágzáskor valami csak mindig haza húz ... — A honvágy — bólintott a miss. — A szülőföld is sóhajtoz ilyenkor a fiai után . . . Mutsuhito Dsain hálásan nézett rá. Meleg tekintetével végigcirógatta Bettsy néni ősz haját, aztán a lányra lopta megint ámuló tekintetét. — Bocsásson meg — rezzentette föl a miss —, én már idősebb hölgy vagyok s csak amolyan régiesen tudok társalogni. A társaságbeli üres udvariasságot ki nem állhatom; az emberektől, már akiknek egyénisége érdekel, mindig csak azt kérdezem meg, ami nekem is jólesik . . . — Közvetlen és kedves — udvariasko- dott Mutsuhito Dsain. — Magam sem szeretem a társaságot. Csak tudományos kisérlé- teimnek élek. A miss anyáskodva mosolygott rá. — Majd jön egyszer egy „cseresznyefa- vlrágzás“ és akkor nem lesz egyedül, mister Mutsu . . . — . . . hito — segítette ki. Overtonra és a lányra tekintett önkéntelenül. — Boldog, akinek a szivét nem ejti meg a szerelem — mélázott el Bettsy néni. — Nálunk Japánban más a szerelem, mint ideát — mondta Mutsuhito Dsain elgondolkozva. — A mi nőink még nincsenek az egyenjogosultság és az egyéni szabadság ama vonalán, mint Európa vagy Amerika hölgyei. A mi nőink árva kis rabszolgák, csecsebecsék, kicsi bábuk; tipegő kis „muzmé“- ink gyöngék és gyermekdedlelküek. Overton a monokliját igazgatta, közben szépet mondhatott a lánynak, mert .Alice elpirult. Mutsuhito Dsain észrevette és összerezzent. A miss összeráncolta homlokát és a lányra szólt szelíden: — Kedvesem, úgy látom, nagyon jól mulatsz, hogy megfeledkezel rólunk . . . — Mister Mutsuhito kedvesen szórakoztat téged, édes nénikém — mosolygott Alice a japánra. — Overton is nagyon kedves, érdekes dolgokról beszél . . . Brinkley professzor megjelent uj vendégeivel. Két fiatal lordot hozott. A halszemü, vörhenyes angolszászok uj irányt adtak a társalgásnak. Lóverseny, vadászat, színház és miegymás. Mutsuhito Dsain kitolódott a társalgásból észrevétlenül. — Good by — köszönt halkan és elvegyült a vendégek között. Megállt egy oszlop tövében és az emelvényre bámult. Brinkley leánya! Milyen csodás, milyen gondtalan és boldog! Overton, a szerencsés Overton ... III. A képletrovó ceruza kicsúszott a kezéből, követte tekintetével, amint a papírlapra hullt, gondolta, hogy fölveszi, de nem nyúlt utána. Valami letargikus bágyadtságot érzett a Ivarjában is, az agyában is. Kopp-kopp, a szive vert. Mit akar ő, a japán? Semmit. És mindent. De a semmi a legnagyobb a világegyetemben: a mindén belefér .. . Úgy érezte, hogy mosolyog önmagán, de nem mosolygott. Arckifejezése komor, változatlanul komor maradt. Csakhogy az embernek két. arca van: egy külső és egy belső. Az a test, ez a lélek arca. A külső a ró semmit sem mutat, ha az ember tud uralkodni magán . . . Uralkodni? Szikár arcán megrezzent az ideg. Úgy érezte, mintha rohanó kocsiban ülne, amelyet elragadtak a lovak. Őbenne vannak ezek a lovak, ő maga a kocsi is, 1926 május 5, szerda. lég Németország i* részt vett, biztosította mind- den hatalom részére a gazdasági szabadságot. Azonkívül már 1912-ben egy külön francia-marokkói szerződés Franciaország protektátusát kiterjesztette mindazokra a területekre, amelyek a szultán őfelsége fennhatósága alatt állanak. Franciaország ezekhez a szerződésekhez hü volt, azokat tiszteletben tartotta és a protektorátusa alatt álló zónának biztosította a béke és a civilizáció áldásait. Ezért a virágzó gyarmatért, a szultán fennhatósága és a mi protektorátusunk ellen indított lázadó-harcot a riff-kabilok vezére. Ennek a harcnak a története ismeretes. Nem rajtunk állott, hogy eddig is be nem fejeződött. — Tavaly, junius 20-án, a spanyol kormánynyal egyetértésben egy memorandumot terjesztettünk Abd-el-Krim elé, amely aránylag mérsékelt feltételeket tartalmazott. Azonban a riff vezér tudomást sem akart venni erről a memorandumról és kijelentette hogy minden előzetes tárgyalásnak feltételéül kiköti a riff terület függetlenségének elismerését. Ehhez a feltételhez természetesen sem Spanyol-, sem Franciaország nem járulhatott hozzá, mivel az 1912-i szerződésben kötelezettséget vállaltunk a szultán fennhatósága alatt lévő terület épségéért, illetve ennek a fennhatóságnak Marokkóra, tehát a riff területre való biz'ositá- sáért. — A riff terület függ ellenségének biztosítása tehát, nemcsak nemzetközi kötelezettségeinkkel állana ellentétben, hanem a, béke biztosítására irányuló törekvéseinkkel is, mért hiszen nyilvánvaló, hogy egy független riff tartomány, független emir- rel, hatalmas municiór aktár a ivat és állandó háborús felkészültségével a legveszedelmesebb tűzfészket jelentené, amely nemcsak Afrika partjainak, hanem úgy lehet az egész világ békéjének a biztosítását veszélyeztetné. — Tavalyi júniusi feltételeinket Ábd.el-Krim jónak látta tudomásul sem venni; ezekután most nem ismételhetjük meg ugyanazokat a feltételeket és a mostani tárgyalások pontosabban és szigorúbban határolják meg kívánalmainkat. Első sorban a szultán fennhatóságának a biztosítását, azután Abd-el-Krim eltávolítását és végül a riff- térülét lefegyverezését. Ezzel szemben és az algezirászi akta szellemében, hajlandók vagyunk a terület közgazdasági autonómiáját biztosítani és jelentős gazdasági engedményekkel a djebal és riff törzsek jólétét elősegíteni és ennek a területnek a lakosságát az emberi civilizáció és a béke újabb munkásaivá tenni. — „Ragaszkodnunk kell azonban a riff terület katonai ellenőrzéséhez, mert különben rossz tanácsadóktól vezettetve és szervezve, a riffek csak a kedvező pillanatot lesnék, amikor esetleg Francia- ország más irányban lenne lekötve, hogy uj támadásba kezdjenek.0 Kis szünet után a hadügyminiszter fnég hozzáfűzte: — „Franciaország egyetlen kívánsága a béke, de az igazi béke, nem pedig a fegyverszünet, amely egy ellene irányuló újabb csapda felállításának melodikus előkészítését szolgálná/' G. G. — Az uj csehszlovák követ Becsben. A1 külügyminiszter a bécsi csehszlovák követség vezetésével Vavrecska Hugó címzetes rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert bízta meg, aki eddig a budapesti csehszlovák követséget vezette. őbenne van az a végtelen országút is, amelyen vágtatva rohan a kétségbeesés szekere. Hová rohan? önmagába tér vissza. Mi van vele? Semmi. És a legszörnyübb . . . Szerelmes! Milyen fehér szó! És milyen fekete . . . Szerelmes ... Máskor is volt szerelmes, de nem ilyen volt az a szerelem. Otthon. Nagaszakiban megvett a családjától egy kicsi muzmé-t, hazavitte, babusgatta. Csak ennyi. A muzmé odatelepedett a lábához és gitárt pengetett neki, édeske, vékony hangjáu dalt dudolga- tott a fehér tengerésztisztről, aki elvitte nagy hajóján a kicsi gésa bús szivét . . . Szép volt. Kedves volt. Az ő muzmé-ja most is megvan és az érkezést várja, mert megígérte neki, hogy, ha befejezte tanulmányait, hazamegy és soha többé el nem hagyja őt... A muzmé . . . Árva szegénykéje a jó Istennek . . . Ó, egészen más ez a szerelem! Ez a szerelem éget, mint a tűz. Mintha eleven parázs füstölögne a szivén! Ez a szerelem nem az a csendes álmodozás, ahogy a kis muzmé-ra gondol az ember; ez a szerelem szélvész, mely tördösi a lelkét, ez a szerelem a tájfun, a japán vihar . . . Fölkelt, tétován állott az asztala mögött, majd megindult a laboratóriumban izgatottan, mintha keresne valamit, önmagát kereste. Aztán lassudó járással megint a helyére ment és megállt csendesen. Ahogy az óramutató megáll. Dolgozni! Szép csendesen visszaereszkedett a székébe és róni kezdte a hatalmas képletet. (Folyt, kör.) 2
