Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-30 / 122. (1160.) szám
1926 május 30, vasárnap. ^JÜÖiüVItAWi^AR-HIRIiAE 9 Krúdy Gyula nem hisz a babonás álomfejtésben, mégis foglalkozik .vele Nyilatkozik a P. M. H.-nak az Ady-aJtférról A Margitszigetre már megérkezett a nyár. A sziget egyenruhás, jegyszedő őrei unottan bóbiskolnak a vidám májusi nap su- sugaraiban. Tőlük kérdeztem meg, hol lakik Krúdy Gyula, a Margitsziget régi, nevezetes lakója. Csikorog a friss, portalan kavics a lábam alatt. Ez a Margitsziget első köszöntése a látogató számára: még az ut is különösen és vonzóan tiszta és egységes. Aztán szembehaj- lik felém az első virágágyak nagyszerű szin- és illatpompája. Trombitál a lóvasut. Nemcsak ez a rozoga, idejétmúlt miniatur-om ni buszkocsi, hanem talán az elébefogott sovány gebe, sőt a nagybajuszos, zömök, magyartipusu fekete kalauz is a „régi jó idők” jóemlékü maradéka. A lóvasut nagy zökkenésekkel elindul. A lógónyaku, igásmozdulatu lovacska egy bürokrata unott, sinhezkötött egyenletességével vontat. A bakon kis fehérruhás, szőke baba- arcú fiúcska ült a kocsis ölében. A fiúcska sugárzó boldogsággal s nagyszerű önbizalommal fogta a gyeplőt és „irányította” a lóvas- utat. Kis ötesztendős, okoseszü, ápolt pesti gyerek volt: nem a játékot élvezte, hanem elkomolyodott büszke arccal azt érezte: most én viszem ezt a kocsit, amin 20 más nagy ember ül... Akárcsak „történelemcsináló” nagy államférfiak, akik kezükben fogiák az élet predesztinációs sinjein futó történelem gyeplőjét, de nem ők irányítják az eseményeket, hanem az események őket... Krúdy Gyula a régi katélyban lakik. Hamar odaértünk. Egy régi, történelmi levegőt teremtő várkastély sziklaszerü romjaihoz épült egy csúnya, falusias, egyemeletes ház. Különös hatást tesz az a látvány, amikor az ujrész sárga meszelt fala a termésköves régi kastély falába olvad.s egy durva, de stilusos ablaknyiláson könnyű csipkefüggönyt 'lenget a szél. Néhány perc hiányzik tizenkettőig. — Krudyék még alszanak, — mondja az igazi szakácsnő-külsejű szakácsnő. Várni kell. Tenniszező, pesti, lipótvárosi leányok sietnek haza ebédelni, rakettal a hónuk alatt. Csipkések, finomak, érdekesek. A sétáló nap lassan fölér a fejem fölé, ott megáll s forrón fürdeti sugaraiban a fejemet. Dél van. Egy melodikus zengésű budai harang megszólal. Magas hangon, mintha szopránszólamot énekelne. S valóban, egy ismeretlen karmester titkos intésére beugranak a többi szólamok. Egymásután szólalnak meg a harangok, Budáról, Pestről, Újpest felől, — csengő harangok koloraturája, nagy harangok zengő bugása, együtt hangzik a nagyszerű harangkoncert soha meg nem figyelt, édes melódiáju, olaszos zenéje. Itt, ebben a természet teremtette, melódiktfifcsendben érvényesül csak szépen ez a muzsika. Soha nem figyelhette meg az ember, hogy mennyi variációja van a barangszónak, mennyi művészi, zenei kifejezésre van alkalom, milyen hatásos a harangzengés fenséges crescendója, — hangulatos, merengő elhalása. Amikor a harangjáték véget ért s meleg, nyári, tunya csend terült el a sziget kihall sétányán, Krúdy Gyulával egy vén, terebélyes platán alá ültünk. Szürke felöltő volt rajta, fekete keménykalap, frissen borotvált, telt arcán mindig valami pajkos, gunyoros vonás látszik. Köny- nyed, derűs, joviális modora van, kedves, közvetlen és minden ruhadarabja kifogástalan. Igazi öreg gavallér benyomását kelti. Negyvennyolc évesnek mondja magát s nem is igen látszik többnek, de, hogy megismertem huszonnyolc esztendős fiát: ifj. Krúdy Gyulát, valószínűnek tartom, hogy kedves, öreguras hiúságból jó néhány esztendőt letagadott a korából . . . — Idenőttem nagyon a Margitszigethez — mesélte —, néha hónapokig be sem megyek Budapestre. Inkább idejönnek ki hozzám. A forradalmi idők alatt előfordult, hogy egy teljes évig nem hagytam el a szigetet. Pedig tizenkilenc júniusában, a kommün alatti ellenforradalom idején majdnem ki- füstöltek innen. Ágyú- s gép fegyver tűz alatt állott jóidéig a Margitsziget s a Duna mentén, Buda felé lövészárkokat ástak. — Közvetlenül a Károlyi-forradalom előtt kaptam ezt a lakást, még Polónyi Géza jóvoltából. Nagyon beteges voltam akkoriban s orvosi tanácsra kellett a Margitszigeten laknom. A kommün idején nem akartam bemenni Pestre, mert undorodtam a politikai viszonyoktól. Ez az undorom megmaradt azután is és hónapokig elvonultan éltem. — Ezeknek a csendes hónapoknak a munkája volt az „Álmoskönyvein”. Ez talán a legnépszerűbb, legkapósabb valamennyi írásom közül. Egy teljes esztendeig folytattam, stúdiumokat, hogy a kellő anyagot össze- gyüjtsem. A Nemzeti Múzeumból, valamint az Eszterbázy-könyvtárból kihozattam min den idők és minden nemzetek valamennyi fellelhető álmoskönyveit, százegynébány kötetet s mondhatom, izgató érdeklődéssel mé- lyedtem el bennük. S összeállítottam gazdagon, szinte lexikonszerűen az összes babonákat, álomfejtéseket . . . Nagyon komolynak látszó hangon mondotta ezeket. Annyira, hogy lehozatta egy példányát az Álmoskönyvnek s megmutatta ezt a furcsa, bogaras munkát, amelyben komolykodó beállításban, tudományos okadatolással, komentárokkal, széljegyzetekkel, forrásokra, „esetekre” való hivatkozással vannak olyan tudományos megállapítások felA fekete ember Rgény, irta: Sziklay Ferenc, Ludwig Voggenreiter Yerlag, Berlin 1926. A Magyar Könyv barátok Társaságának ifjúsági sorozata. Ez az esztendő szomorú mementó a magyar történelemben, négyszáz esztendeje a mohácsi csatavesztésnek, amely másfél századra megásta a magyar nemzet sírját. Kemény Zsigmond zord időknek nevezte ezt a sötét kert, melyhez csak a Trianon utáni állapotok hasonlíthatók. Különösen tanulságos tehát a négyszáz év előtti korszak felevenitése s éppen ezért tartjuk igén szerencsésnek Sziklay Ferenc témaválasztását. Egy érdekes epizódot ragad ki a kettős királyválasztás zavaraiból, Cserni Jovánnak, a fekete embernek, a királyságról álmodó, a csőcselék vállán felkapaszkodó rác martaidénak históriáját aki enyingi Török Bálint uramat elűzi portájáról, félévig telepszik meg a kúrián, végre is életével fizet sok bűnéért. Sziklay ennek a történetnek regénybe szövésével széles korrajzot is ad, felvonultatja a korszak egyéniségeit, Verbőezyt, Török Bálintot, Perényi Pétert, Tinódi Lantos Sebestyént s hogy Lam- brecht divatos kifejezésével éljek, megadja ennek a szövevényes korszaknak egész pszichikai diapazonját, lelki oktáváját. Nagy tanulságot halász ki Cserni .lován tragikomikus históriájából, amelyet a halálra szánt marta- lócvezér szájába ad: „Nem voltam próféta,... de most jövendölök. Tgazat, mert haldoklóm! ... Amit én tettem, azt teszitek ti is!... Egymást marjátok... És ha beledögöltök, Cserni Jován a pokol tüzén is boldog lesz!” A jő Urak megdöbbenve néztek össze, megborzadt bennük a lélek ... A turáni átok okozta mindig a magyar sorstragédiákat, az a helyes tendenciája Sziklay történeti regényének. Pompásan kike- rekitett kis munka, amely alapos forrástanulmányok végzésével készült, a személyek jellemzése kifogástalan, a nyelvezete pedig — ami a történeti regémmé! a legnehezebb, egyúttal azonban legfontosabb is — korhű és plasztikus. Sziklay ezzel a kis regényével is bebizonyította, hogy hivatott művelője a történelmi regény műfajának, amely ma — sajnos — fehér holló számba megy. Könyve az érettebb ifjúságnak való, de haszonnal forgathatják felnőttek is. A szolvenszkói magyar ifjúság magyar szellemben való nevelését Sziklaynak uj regénye is hathatósan előmozdítja. Telié, íege! Vécsey, Zoltán. Menekülés Irta: N. Jaczkó Olga. I. Mikor a szüleivel akarta tudatni a dolgot, megakadt. Hogy írjon? Markoljon a szenvedések fanyar sötétségéből, összefűzze kezdődő szerelmének zenélve fakadó buborékjait? Aztán megállapodott a kialakult helyzetnél, a jelen bizonyosságánál. Ugyan, ki beszél a világról most úgy, mintha orrszarvú őslények döngetnék a kaotikus földet, minttha Noé bárkája az egyetemes pusztulás vizén tapogatóznék? Vagy mintha Dávid most bocsátaná Botsába szivéig hárfája aranyos húrjait... Az van, ami most van, a vizek Mszikkadtak, lengő bárka helyett kővel bástyázva él az ember. A Dávid muzsikája bünbánattá komolyodott és szilárd bőrbe kötve szolgálja Isten dicsőségét az emberek kezében. Ő pedig, egyszerűen és diadalmasan: anya! Mióta rálépett az ösztönös élet útjára, semmiféle törvény, vagy szokás nem képezett előtte gátat. A szerelem viharzása idején mégis kellemetlen volt néha az ura szemrehányása, vagy pedig szégyenkezett ni ásók előtt. Most ez is elesett. Sérthetetlennek érezte magát, ő most nem hűtlen feleség, nem titkos szerető, hanem: anya. Nyugodt volt, öntudatos, erős. Hitte, hogy az a teher, amit a természet odahelyezett hintáló, táncos csipői' közé, biztosítani fogja élete egyensúlyát. A levele szavaiba is bele volt vésve ez a harorakész biztonság, mint a kard tartó ököl egy tömör cimergyürü lapjába. „Apám és Anyám! Elmegyek hozzátok, mert nem maradhatok itt: gyermekem lesz attól az embertől, akit szeretek!” Mosolyogva gondolt arra a jelentéktelen ellenkezésre, amely esetleg a szülei részéről fogja érni. Mert ők azokhoz az emberekhez tartoznak, akik olyan groteszkül védekeznek az élet természetessége ellen, mintha zsákba dugnák még a fán csüngve az almát és kosarat fonnak az ágán függő gyümölcs köré. De mégis, ha már ez a tény, talán csak fontosabb lesz előttük a gyümölcs, mint a kosár, talán megmarad neki a szeretettük s nem tűnik el a szertefoszlott társadalmi formák után? H. Az anyja úgy fogadta a hirt, mint a kút a beléje hullott esőcseppet, visszhangos hullámkarikát rezzentrve nyelte magába. Nem tudott semmit, csak azt, hogy uj szeretnivalója lesz a szivének. A férje óvatosan magyarázni kezdte a helyzetet. — Hiszen maga sejtette, ugy-e, hogy Helén nem az urát szereti? Az asszony egy kicsit megszédült. De még nem hagyta magát. — Mindegy. A. gyermekem gyermekét úgy is szeretni fogom. Különösen, ha ő is örül neki. A férfi gúnyosan vonta össze a szemöldökét. — De azt tudja-e, hogy a gyerek Helénen kívül még a — Borzsáé is? Most már elvesztette egyensúlyát az asszony. — Borzsa, Borzsa, az a — paraszt! Belekapaszkodott az ura karjába. — Mentse meg ettől azt a szegény gyermeket, mentse meg, hiszen orvos! A paraszt, szép szó, majdnem olyan, mint a föld. Mindent ki lehet belőle gyúrni, attól függ, hogyan kezelik. Lehet belőle a márvány nemességét meghazudtoló szobor, tündérszépségek porhanyó termője, áldó bánit, vagy — mocsok és rög, amit megvetéssel dobnak valaki után. Borzsa így kapta a jelzőt. Mocsokká köpködték és utána vágták. Egy nagy társaságban összekülönbözött a férfival, aki most szóba hozta. Keményen védte magát. Az asszony felberzenkédett, hogy ez a kclyök- ember esetleg legyőzi az ő hatalmasát és élesen beleavatkozott a vitába. Borzsa erre egy mély meghajlással vetette végét az egésznek. — Elveim értelmében nem vitatkozom hölgyekkel. Alázatos szolgája, nagyságos asszonyom! Egyken távozott is, mert tudta, hogy ellene fordul a hangulat. . Tudta, hogyha mosolyogva mondta volna: — Csókolom, a kezeit, nagyságos asszony, ne tessék kofálkodni a férfiak dolgában, — megbocsátották volna a gorombaságát. De alászolgáját mondani egy uriasszonynak! Rögöt markoltak abból a föld zárná tu szóból és kikergették vele maguk kö zül... Az asszonyra úgy hatott ez az emlékezés, mint a kénkőfüst. Elfakult benne minden jónak a színe. Könyörgött az urának: — Mentse meg, mentse meg tőle! IIÍ. Másnapra megérkezett Helén. Egy kicsit tétovázó lett a családi körben, tudta, hogy az embereknek a szülő, testvér, barát heve sokszor csak ürügy arra, hogy magukra keríthessék Isten bírói palástjának egy részét. Gyöngéden fogadták, de valóban, érezhető volt a gyöngédségük mögött az ítélkező szigor. Nem a lánykori szobájába kísérték, amelynek ablakaiba a kis kert tölcsérén már kora reggeltől ömlött a napsugár. A rendelő melletti kis helyiségben tették le a csomagját, ahol valamikor az apja segédorvosa lakott. A párnázott ajtó mintha lefogta volna a torkát, hogy ki ne si- kolfhassa, ami bántja. Csuklóit és magába nyelt mindent. Az anyja nemsokára utána jött és felbontotta az ágyát. Közben megsimogatta a karját, vagy a fejét. — Ne félj, kislányom, apa mindent el fog intézni! Aztán bejött az apja, szülői gyöngédséget és orvosi szigort használt vele szemben, mint a sziruppal kevert orvosságot. — Feküdj le, fiam, mert sok erőre lesz szükséged! Mikor már ágyban volt, puhatolni kezdte a diagnózist dolgozva, hogy aki kéményseprővel találkozik, az szerencsés lesz, — aki temetővel álmodott, az hosszú életű lesz, aki gyűrűt látott álmában, az meghódit égy nőt stb. — ilyen, talán több ezer babona . . . Értetlenül, csaknem megdöbenve néztem rá s talán különös hangsúllyal kérdeztem: S író ur hisz ezekben? . . . Egy pillanatig nem adott választ, kutató szemekkel rámnézett s mikor látta, hogy itt világos választ kell adnia, cinikus mosollyal válaszolta: — Nem — nem hiszek bennük, de érdekelnek, mulattatnak. Hát. nem nagyszerű az, hogy napon! a tucatjával hozza a posta a leveleket, melyekben kedves, naiv emberek küldik hivő álmaikat s megfejtést kérnek. Nagyszerű, különös dolgokkal találkozik az ember ezekben a levelekben. Csupa novella- és verstéma. Nemcsak Magyarországból jönnek ilyen levelek, hanem az utódállamokból, rengeteg Szlovákiából is. A napokban egy prágai magyar főiskolás diák küldötte be álmát. Olaszországból is jönnek levelek, magyar nőktől, magyar diákfiuktól, Milánóból, Génuáből, Triesztből. Különösképpen érdekes, hogy Túróéban „működik” egy magyar jósnő, aki a komplikáltabb eseteket nekem küldi meg, velem konzultál, a profesz- szorral . . . Erdélyből pláne sok levél jön, ott csupa babonás ember lakik . . . — Nehogy azonban félreértsen. Ha egy gondolkodó ember szkepsisével kételkedem is abban, hogy álmoskönyvem kulcsa alapján képes vagyok mások álmait megfejteni — a magam álmaiban feltétlenül hiszek. Ezeket persze nem babonák alapján igyekszem magyarázni, hanem tudományos, freudista készültségemmel. Sok érdekes, hiteles esetet mesélhetnék a magam álmairól, de ezek nem a nyilvánosságra valók, mert főként szerelmi természetűek. — Az egész dologgal való kapcsolatom onnan ered, hogy igen jó barátságban voltam, sőt hosszabb ideig együtt is laktam Fe- renczi Sándor dr.-ral, a freudizmus magyar- országi apostolával. Beszélgetéseink során sokat fejtegettük ezt a kérdést s kedvet csinált nekem hozzá. Mint minden iróember, én is könnyen befolyásolható vagyok — hiszen, a hivatásunk az, hogy idegen impresszióknak tegyük ki magunkat — s annyira ifelhivta az érdeklődésemet a pszichoanalízisre, hogy tüzetesen foglalkozni kezdtem vele. Különben is az a meggyőződésem, hogy a regény és novella nem fontosak, mesterség és megélhetési eszköz csupán — az azonban, hogy az ember valami titokzatos ösztön hajtására belenéz s esetleg bele is lát a mások leikébe — ez a művészet . . . — Meglehetősen hosszú irói pálya tapasztalatai tanítottak meg erre. Ebben az évben van az úgynevezett huszonöt éves irói jubileumom. Nyíregyházán csináltak egy kis ünnepséget ebből az alkalomból. Hogy mit éreztem a. jubileumom alkalmából? Szerettem volna nem jelen lenni. Nagyon unalmas dolog, ha az embert ünnepük . . . — Mióta van ez? — Körülbelül három hónapja. A szivéhez igyekvőn súgta ezt Helén, mint gyerekkorában csínyjei vallomását. Az apja nem engedte magához bújni a bizalmát, száraz megálla p i iá sokkal verte vissza. — Éppen a legkedvezőbb időpont; nem is fogunk sokáig várni, ha jót alszol, holnap már megtehetjük. Ráigazitotita a pirossal körüliurkolt. flanell- takarót. He! énnek úgy tetszett, hogy valami bolyhos fehér állat tapad végig rajta, a pillanatra lesve, amikor belevájhatja piros karmait. A jő alvásból nem lett semmi, dermed fen, kábultán töltötte aa éjszakát, szepegő sikoltásokkal járt benne a félelem, mint a rengetegben eltévedt gyermek. Reggel az anyja könnyezve öleibe magához. — Csali megsegítene a jó Isten, csak túl lennél rajta! Ez a kitörés egészen felébresztette Helénben a rémületet. Eddig nem is gondolt rá, olyan messze volt még... de az anyja bizonyára arra céloz, annak az ismeretlen, nagy élet/via-skodásnak borzalmaira. A délelőtti postával levelet kapott. Az ura irta, válaszul arra, amit ö hagyott távozóban az asztalán. „Helén fiacskám, jöjjön vissza, hiszen mi tulajdonképpen olyan jól éltünk, én elfelejtek mindent, megtűröm azt a harmadikat is, a kis idegent .. Megundorodott. Mikor kezdődött a Barcsával való viszonya, mikor hazugságok, aljas örömkék zagyvalékén hányódtak egymás mellett s az ura ■körül, az szinte a tenyerén hordozta az egész játékot, mintha büszke lett volna, hogy ilyen daliás alakban kisérgeti feleségét a bűn. És most, mikor a zagyvalékból letisztult mélységes szerelme, mikor ilyen magasztos, tiszti t<Káj- dalmu állapotba került, a bűnpártoló hajlandó „elnézni” fölötte! Nem, igy nem megy vissza pllliiliililil | BRUSNO FÜRDŐI ÜH (a szlovák Karlsbad) == _— (Szlovenszkó, Zupa Zvolen, := vasútá llomás Brusno—1Sv, Ondrej.) ==! === 3 Gla-bersós forrás. Szénsavas fürdők. Hl- |j|É == degvlzgyógyintézet. Rádiómban gaxdag vas- ~ láp (mér) ffirdök. = Kitűnő gyógyeredmények : rhenma, Izületi bán- = =^f faltnak és anyagcsere zavaroknál. N8! bajok j== j=S=j kezelése mérfllrdSknél. üli Év d jnnlus 1-étöl—szeptember 3C-álg = == Első osztályú penzió (négyszeri étkezéssel) 30 korona. == Szobák 5—15 koronáig. = Srg: Prospektust szívesen küld a lürdöigazgatóság. §=| BllUIIilllllllll
