Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-28 / 120. (1158.) szám

(

6

1926 május 28, péntek.

inét a szepesi várnál, a branyiszkói ormon, Lőcse omladékos falainál, Thököly sasfészké- nél és a Szép esség annyi nagy emlékkel megáldott földjén adták elő, nemcsak tudást csöpögtetve, hanem a föld szeretedét is beoltva a diákok szivébe. Fischer Miklós igazgató, a fizika tanára, az elektromosság törvényeire a városi villanytelepen oktatott és végiglátogatta „az ő fiaival" az összes gyárakat. Kövi Imre, a neves matematikus, tankönyvet nem használt. Matematikát nem lehet bemagolni — volt az elve. Guhr Márton, Kunz Ödön, Kiss Albert, a latin nyelvnek nálunk „szeretett" tanárai, néhány előadás után megtanították a nebulókat a Gaudea- mus igitur s egyéb latin diáknótákra s ezeknek magyarázgatása közben vezették le a nyelv szabályait. Az éneklésnek, mint általában a lelket deritő sportoknak, Schermann Samu tanár volt a dirigense. S oly ambíciót tudott a diákokban kelteni, hogy még az Odysseust is énekelve tanultuk.

Külön kell megemlékezni Zimann János tanárról, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Szepesség megmagyarositása körül. Bátor szívóssággal küzdött a magyar szó társadalmi érvényesüléséért s amikor ennek magvait elvetette, óriási áldozatok árán megalapította és fentartotta a Szepesi Lapokat. Az ő hajtása Farkas Imre, akivel mindenkor külön szeretettel foglalkozott; Telléry Gyula, a szepesi szerkesztő és hatását mindenki érzi, aki a magyar nyelvet és irodalmat az iglói gimnáziumban tanulta. Halála után széleskörű munkásságát Nikházy Frigyes és Stromp József tanárok hasonló lelkesedéssel folytatták.

Az iskolai oktatásnak kiegészítője volt az önképzőköri élet. Minden tantárgynak megvolt a köre, még a matematikának, a fizikának is, ahol valóságos szemináriumi kiképzés fejlődött.

Ezek után szinte önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy ily sokirányú elfoglaltság mellett mikor és hogyan nyílt alkalom annak a vidám és kedélyes diákéletnek a folytatására, amelytől az ország visszhangzik. Ennek a titoknak a megfejtése az, hogy odahaza sohasem kellett tanulni. Az iskolában nem előadási órák folytak, hanem olyan rendszeres oktatás, hogy ott mindenkinek az előadottakat nemcsak megérteni, hanem megtanulnia is kellett.

A tanórák nem jelentették befejeztél az iskolai életnek, mert a diákok továbbra is egymás között szórakoztak, sportoltak, vigadtak. S igy olyan erős összetartás fejlődött ki, hogy amikor búcsúzni kellett az intézettől, mindenki úgy érezte, mintha a szülői háztól és testvéreitől szakadna el. Bihar Jenő dr.

Csehszlovákia és Magyarország

viszonya

Milyen reménnyel kecsegtetnek a kereskedelmi tárgyalások? — Van-a lehetőség a két állam megegyezésére?

— A Pesti Napló interjúja Szüllő Gézával —

A Pesti Napló munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Szüllő Gézával, az országos keresztényiszocialista párt elnökével, aki a csehszlovák—magyar kereskedelmi tárgyalásokról

igy nyilatkozott:

— Csehszlovákia külkereskedelmi mérlege igazolja, hogy minő fontos vevője Magyarország és ugyancsak Magyarország külkereskedelmi mérlege mutatja, hogy milyen jó piacot jelent nyerstermékei részére Csehszlovákia. A gazdasági egymásrautaltság tehát megvan. Ezt taglalta budapesti tartózkodása alkalmával, a csehszlovák köztársaság egyik legkiválóbb kereskedelmi szaktudósa, Sdhu- siter miniszter és ilyen értelemben beszélt Grata Gusztáv és Fenyő Miksa is. Azonban mindezek mellett az adottságok mellett a kereskedelmi szerződés megkötése szempontjából igen nagy és erős akadályokat, figyelembe kell venni.

Hogy egy üzlet létrejöjjön, ahhoz nemcsak a kereslet és kínálat szükségeltetik, de az is kell, hogy a vevő éppen annál a boltosnál akarjon venni, aki az ő általa szükségelt árukkal rendelkezik

és az is kell, hogy az eladó a valóban jó portékáját éppen annak a vevőnek akarja eladni. Ez minden kereskedelmi ügylet, szubjektív tétele; ezért van minden üzletnek törzsközönsége és ezért igyekszik minden jó kereskedő a személyes szimpátiák •megszerzésére.

— A csehek ma azért méltatlankodnak, mert Magyarországból hiányzik a szerződési kedv. Nehezen értik meg, hogy Magyarország nem tudja köny- nyen elfelejteni, ami a háború és a békekötés után történt Benes diplomáciai akciói és az ország belügyiéibe való beavatkozás formájában. Nehezen kelthet rokonszenves, szubjektív érzelmeket az a tény, hogy Csehszlovákia az illetőségi törvény helytelen mugy. < szaluval egyrészt a magyar intelligenciát igyekszik kiutasítani területéről, másrészt ugyanezzel merni, i nagyobb nyugdijterheket akar varrni az amugyis vért izzadó Magyarország nyakába. Azt. hiszem, ezek azok a szubjektív okok, amelyek miatt a kereskedelmi szerződés még mindig nem jön létre.

Szüllő Géza ezután igen érdekes képét festette meg Csehszlovákia külpolitikai helyzetének:

— A csehszlovák köztársaság — mondotta — a háború első éveiben valójában nagyobb szerepet játszott az európai politikában, mint amekkorára fajsulya feljogosította volna. Ennek egyik oka az, hogy Benes miniszter nagyon ügyes ember, a •másik pedig az, hogy Csehszlovákia a ma még mindig nagy tekintélyt jelentő népszövetségi tanács tagja. Minit tanácstag Benes épp olyan rangban volt, minit akár Anglia nagykövete és ennek a presztízsnek fényiében a csehszlovák köztársaság vezetői olyan hatalomnak látták magukat, mint akár Angliát. Minden parvenünek közös tragikuma a nagyzolás — ezit a szót „parvenü" jó értelemben használom — és ebbe a nagyzolásba beleesett ez az uj állam is. Most őeszel Csehszlovákia tanácstagsága megszűnik és ezzel Benes miniszter személye befolyása is csökkenni fog. A múlt ősszel a választásoknál kiderült, hogy a csehszlovák viszonyok nem olyan túlságosan szilárdak s ezáltal az állam erősségébe vetett hit. külföldön a való helyzetnek megfelelően redukálódott. Az a tény pedig, hogy az állam élete hetedik évében nem tud normális parlamenti eszközökkel dolgozni, ugyancsak azt bizonyítja, hogy az uj köztársaság vezetőinek revideálniok kel eddigi politikai irányzatukat.

Végül a csehszlovák—magyar viszonynak jövőbeni alakulásáról is nyilatkozott a keresztényszocialista párt elnöke és ezeket mondotta:

— A politikai tapintat mindig azt javallatta, hogy a békülést az kezdje meg, aki a játszmát megnyerte s e tekintetben Magyarország iránt Csehszlovákia részéről semmiyen előzékenységet nem láttam. A prágai parlamentben még mindig gyűlölettől telített beszédek hangzanak el és ez ellen nem emeli fel szavát a kormány. A magyarok ellen arcátlanul ir a csehek zsoldjában áló Journal des Debats és a Malin és ezeket mégis pénzeli az a kéz, amelynek a markából az aranybuzaszemecs- kéket csipegetik a sajtógalambok. A vámpolitikában is olyan irányzat nyilvánul meg a cseh külpolitika hatása alatt, amely a békés barátság első kezdeményező lépésének nem minősithető. A frankpör áradatában a cseh sajtó egy része súlyosan megsértette a magyarokat és nem akadt senki a Szlovemszkóban élő magyarok közül, akiknek ne fájt volna ez a rosszindulatú hajsza. A csehszlovák államnak a magyar kisebbségekkel szemben tanúsított eljárása szintén nem nyújt, reményt arra, hogy a megértés atmoszféráját teremtse meg a csehszlovák respublika, mert az uj nyelvrendelet, az újabb telepítési politika és az uj, mindent le- tipró adóztatás politika inkább a magyarság kiirtását, mintsem a megértés politikáját szolgálja.

— Mikszáth Kálmánná meghalt. Pünkösd ünnepén váratlanul meghalt Mikszáth Kálmán özvegye, Farkasfalvai Mauks Ilona. A nógrádme- gyei Horpácskastélyban hetvenkétéves korában szenderedett át a halálba gyomorvérzés okozta szivgyengeség következtében. Mióta nagynevű élettársa meghalt, majdnem mindig a horpácsi kastélyban töltötte napjait. Típusa volt a magyar nagyasszonyoknak és nagy tisztelet vette körül a budapesti társaságban. Özvegységében még egy in'agy csapás érte, fia, Albert, akit rajongásig szeretett, még ifjúsága teljében meghalt. Ez a csapás annyira megrendítette, hogy alig jelent meg ezután társaságban. A család horpácsi birtokára vonult vissza és maga vezette a gazdaságot. A múlt évben azzal lepte meg az irodalom barátait, hogy „Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései“ címmel megírta emlékiratait, amelyekben sok szép, kedves és intim adat van Mikszáth Kálmánról. Tisztázza e könyvében házasságuk történeiének egy romantikus epizódját is. Szülei nem akarták hozzáadni a bizonytalan sorsú Mikszáth Kálmánhoz, aki még abban az időben kezdő iró volt. A házasság mégis megtörtént, de a házasfelek később egy időre elszakadtak egymástól az élet gondjai miatt. A feleség visszatért családjához, Mikszáth pedig nagy küzdelemmel törtetett előre azon az utón, amelyen azután eljutott a dicsőséghez. Mikor „Tót atyafiak" és „Jó palócok" cimii könyvei megjelentek, gyors szárnyalással érte el az országos hírnevet, mely hamarosan még fényesebbé vált többi munkáinak megjelenése után. Az egykor szegény iró, aki Szegeden még kis fizetéséből tengette napjait, jómódú emberré lett, de minden hírnévnél és gazdagságnál is jobban örült annak, hogy ismét helyreállt megszakadt családi életének boldogsága. Mint leveleiből kiderül, rajongásig szerette feleségét, akivel most már anyagi gondok nélkül élhetett tovább. Mikszáth Kálmánné világot derített házasságuknak csak kevesektől ismert történetére, rendkívül érdekes adatokkal gazdagítva Mikszáth Kálmán életének történetét. Tudvalévőén azzal is áldozott a Mikszáth-kultusznak, hogy az Akadémiának ajándékozta Mikszáth Kálmán dolgozószobájának egész berendezését. Néhány héttel ezelőtt elhatározta, hogy elhagyja néhány napra a horpácsi kastélyt és Budapestre jön, hogy* meghallgassa az Akadémián Herczeg Ferenc emlékbeszédét Mikszáth Kálmánról. Hirtelen halála megakadályozta ebben. A temetés szerdán volt a horpácsi kastélyban. Halálát fia, Mikszáth Kálmán és felesége, Földes Lívia és kisfiúk Mikszáth Antal, továbbá Mikszáth Albert özvegye Kun Anna s kisleánya, Mikszáth Edit gyászolják kiterjedt rokonsággal egyetemben.

A frank bukása

megváltoztatja Franciaország belső berendezését

Az elértéktelenedést elsősorban az angol sztrájk okozta — A font szilárdítására a City dobta a frankot — Letűnt az uj Aristides szerencsecsillaga — A német diplomácia újjá -zületése — Herriot-,

vagy Tairdieu-kormáuyt várnak Parisban ,

—■ A P. M. H. tudósitójától —

Paris, május 2S. J

A francia parlament uj ülésszaka nemsokára , megnyílik és ezzel olyan kritikus periódus veszi kezdetét a francia politikában, amilyenre a háború legnehezebb időszaka óta nem volt példa. Briand eddig eldicsekedhetett azzal, hogy a legnagyobb nehézségeken is egész különleges szerencsével bukdácsolt keresztiül. Egy idő óta azonban a Brian d-kormány sarkához tapadt, a szerencsétlenségek egész sorozata, úgy, hogy Franciaországban mindenki egy fenyegető kormányválságra következtet.

A két. nagy európai szimultán játék

Briand erőssége eddig külpolitikai sikere volt és most éppen ezen a téren érik egymásután a legnagyobb csapások.

Briand első feladata és egyébként könnyű sikere az volt, hogy abból a diplomáciai izoláltságból, amelybe Poincaré taszította a Ruhr- kalanddal Franciaországot, ismét kiszabadította országát és Angliával egy olyan szoros szövetség alapját rakta le, amely VII. Edward Entente Cordiale-jának meleg viszonyát újította fel.

Ennek az uj diplomáciai akciónak megpecsétel éseként Doumergue, a francia köztársaság elnöke, látogatást készül tenni a nyár folyamán az angol királyi udvarnál. Ez azonban csak első pontja volt a Briand-féle külpolitikának, amelynek alapját a locarnói szerződés képezte. Ebbe az irányba kényszeriíette a franciákait egyébként az angol diplomácia is. Locamo idején Briand Arisfid csillaga egy, uj Aristldesnek fényében tündökölt, a baj csak az volt, hogy Briand nem elégedett meg Németország nyugati határainak biztosításával, hanem mozdulatlanságba akarta kényszeríteni Né metországot keleti határain is. Ennek a politikának következményei ismeretesek. Azzal, hogy Franciaország Lengyelországinak is mindenáron állandó helyet akart juttatni a népszóveitségben, felborította egész Locarnót, sőt veszélyeztette a népszövetség faalkotmányát is.

A legkellemetlenebb hatást azonban a németorosz szerződés aláírása váltotta lii. Hogy az milyen nem várt, pusztító csapás volt a francia diplomáciára, arra jellemző, hogy a berlini francia követ nyugodtan dolgozott tovább a Wi 1 lielmestras se mellett Locarno szellemében

és egyáltalán nem volt értesülve arról, hogy közben a németek miiyen messzemenő tárgyalásokat folytatnak az oroszokkal

A francia külügyminisztérium az egész szerződésről csupán a Times egy cikkéből értesült. A hir nagy elképedést akozott a francia külügyiminiszté riumbam, mert egyszeriben megrendítette Briand diplomáciájának alapját. Az első elképedés u'tán a francia diplomácia most mindent elkövet, hogy a locarnói hajó lékét ismét betömje és nem ragaszkodik többé Lengyelország népszövetségi tagságú hoz, azonban akármilyen tapasztalt és ügyes kapitány is Briand, ezúttal aligha tudja majd a francia diplomácia zátonyra jutott hajóját a bajból ki vezetni. A francia diplomáciai akciót azonkívül igen kellemetlenül bénítja meg az a tragikus polgárháború, amely Lengyelországban kitört, hiszen Lengyelország volt az a kő, amelyre Briand Né metország keleti határait biztositó újabb locarnói egyházát építeni akarta.

A franciák nem bocsátják meg a német diplomáciának, hogy, talán most először a háború óta, ügyesen játszott és kétszínűén játszott. Jogi érveket sorakoztatnak fel, arra hivatkozva hogy az ilyen szerződések ellentétben állanak Locamóval és a népszövetség egész szellemével Felháborodnak azon a német diplomácián, amely szimultánjátékot folytat két sakktáblán: a nyugo tin (angol—francia) és a keletin (orosz orientáció) Elfelejtik azonban azt, hogy ilyen külön szerző désre éppen ők adták meg a példát, másrészt, pe dig, hogy épen Briand maga is kitűnő szimultán játékos, aki nem is két, hanem egyszer több salak táblán szokott játszani.

A bajban megszűnik a barátsá A most felmerült legújabb nehézségek azonban pénzügyi természetűek. A frank minden más kérdést háttérbe szőrit. Valóban, a frank igen el áléit és gyengült, úgy, hogy az egész francia pofii tifca e fnankkrizis hatása alatt áll. A Briand-kormány doktora, Peret. pénzügyminiszter, igen erős gyógyszerekkel igyekezett életre kelteni a frankot Az uj, snlyos adók n’agy mennyiségben folytak be az államkasszába.

A Banque de Francé legutolsó mérlege már régóta most először mutatja a pénzforgalom csökkenését.

Azonkívül Franciaországnak sikerült Amerikával

•megegyezést kötnie, az amerikai adósságok elrendezésére vonatkozólag. Mindezek kétségtelenül 'kedvező jelenségek, azonban a pénzügyiminiszter orvosszerei még sem mutatkoztak hatásosaknak. A valóság az, hogy egy beteg valutának minden megárt s csak orgánikus reformokkal lehet újra lábra állítani. A francia pénzügyminiszter erőfeszítés éltől mindenki azt várta, hogy a frank emelkedni fog, azonban közbelépett valamilyen spekuláció, vagy valamiilyen külpolitikai esemény, legutóbb például az angol sztrájk s a frank ismét sülyedlt. Tény az, hogy Anglia a sztrájk alatt minden erejével védte valutáját és nem engedte, hogy az a gold pointról, az aranyvalutáról leszálljon.

A City, ahol csak tehette, piacra dobta francia és belga hiteleit, a rendelkezésére álló lírát és leit, amelyek mind megérezték ennek a védelmi akciónak következményeit.

A francia tőzsdén így a frank viharosan esett, amihez az is hozzájárult, hogy a nyugati nyomás ellensúlyozására és saját valutájuk védelmezésére a belgák és különösen az olaszok minden rendelkezésükre álló frankot szintén áruba bocsátottak. így azután hiába volt a francia bank jó mérlege, hiába fizetik az adókat a becsületes francia adóalanyok, hiába hirdeti a francia kormány, hogy a francia bonok beváltásának veszedelmes májusi terminusát szerencsésen megúszták, az elmúlt héten a frankot bukásában nem sikerült megállitaniok. A valóság az, hogy a valutalemorzsolódási jelenségek végeredményben mind a háború következményei és évekkel ezelőtt a nemzetgazdaság érctörvénye következtében egy nagy nivellálódás indult meg, amely végigszaladt egész Keleteurópán és amely most a nyugoti államok sebezhetőbb pontjait keresi ki. Ennek a válságnak a jelensége az angol sztrájk is, valamint az amerikai mezőgazdaság és gyapottenmelés krízise.

A francia paraszt és képviselője

De a frank ezenkívül a francia demokrácia és parlamentarizmus válságának a hőmérője is. Nem akadt a mai francia parlamentben elegendő igaz ahhoz, hogy a komoly reformokat végrehajtsák, Franciaországot ma nem az igazi demokrácia szelleme és nem a parlament kormányozzák, hanem a pártklubok és a párt szenvedélyeik, valamint a választóktól való félelem. /

Francia parlamenti hagyomány, hogy minden szavazás alkalmával a hivatalos lap és a napisajtó is közlik a javaslat ellen, vagy mellett szavazó képviselők névsorát. Ennek az egyszerű technikai kérdésnek nagy politikai jelentősége van. Ilyen módon ngyanis a legeldugottabb faluban is értesül a választó képviselőjének magatartásáról. Nemcsak értesül, hanem ellenőrzi és a francia paraszt talán még kevésbé. bocsátja meg képviselőjének, ha a dohány* vág;, a só árát felemeli, mint a világ minden más parasztja.

A francia választójog teljes reformja

A kormány az uj parlamenti ülésszak első feladatául egy uj választótörvény kidolgozását tűzte ki, amely visszatérne a kerületi és a névszerinti szavazás elvéhez. így reméli Briand megtörni a pártikl'ikfkekn-ek hatalmát. Szükség esetén a megszavazott. választási törvény alapján egy uj választást is elrendelnek.

Kérdés azonban, hogy Briandnak módjában áll-e majd keresztülvinni a terveit. A párt- klubokban nagyon készülnek a parlament ösz- szehivására és igen harcias a hangulat mind a két oldalon Briand ellen. A baloldaliak egy Herriot-, a mérsékeltek pedig egy Tardieu- kormány révén igyekeznek a belpolitikai és főleg a pénzügyi válságot megoldani.

Az uj ülésszak tehát rendkívül mozgalmasnak ígérkezik. Ezek között a nagyi ont osságu, az ország 'alapérdekeit érintő problémák között a magyar frank-ügy teljesen a háttérbe szorul. Nem is valószínű, hogy az uj ülésszak ráérjen vele foglalkozni, hacsak valamelyik szocialista képviselő egy interpelláció keretében, a hajánál fogva előráncigálva, megint bele nem dobja a francia parlament viharos üléseibe ezt a kérdést is.

Gerő súlyosam megbetegedett

Budapest, május 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Gerő László őrnagyot, a térképészeti intézet műszaki vezetőjét, akit tudvalevőleg kétévi fegyházra Ítéltek, az ítélet izgalmai nagyon megviselték. Az egykor erős, izmos ember ágynak dőlt Az orvosok tüdőbajt konstatáltak nála. Gerő családos ember, négy gyermeke van.

— Ady szüleinek pőre Ady özvegyével. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti királyi törvényszék ma kezdte tárgyalni Ady szüleinek pőrét a költő hagyatéka ügyében. Ady ugyanis még 1917-ben szerződést kötött. Hatvanival müveinek kiadása ügyében. A szerződés értelmében Ady évi 7200 korona járadékot kapott volna Hatvanitól és az eladási árból 20—6 százalékot, aszerint, meddig élvezi a járadékot. A költő halála után Hatvani a kiadói jogot Ady özvegyének ajándékozta oda. Ady szülei is igényt tartottak erre, s mivel az özvegy által felajánlott 5 százalékot nem fogadták el, port indítottak özvegy Adyné ellen. A mai tárgyaláson tanú- kihallgatások után a bíróság meghozta Ítéletét, amely szerint a törvényszék kétségtelenül megállapította, hogy Hatvani Ljaos bárónak, aki ajándékozási okirattal Ady müvének kiadási jogát Ady özvegyére ruházta át, határozott kívánsága volt, hogy a kiadásból befolyó összegből jusson méltányos hányad Ady szüleinek is. Ezért a törvényszék a kiadás révén befolyó jövedelemből 25 százalékát ilól meg Ady Endre szüleinek.

..... ........ ■ ni---mmT--'"ti