Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-27 / 119. (1157.) szám
4 1926 május 27, csütörtök. Hogyan lettem én orgonista Irta: Majláth József gróf Midőn 1920-ban a kőbányai gyüjtőfogházból való szabadulásunknak évfordulóját mi túszok megtartottuk és a Mikes gróf szombathelyi püspök által mondott misén csekélységem orgoná- zott, a többek között úgy látszik Beethoven As- dur szonátájának Andantéját játszottam el, mert Hegedűs Lóránt tusztársam, aki akkor jelen volt, azt irta nekem 1924-ben, amidőn „Élményeim a háború után“ cimü hadinaplóm III. kötetét elküldtem neki, hogy az ő kívánsága volna, ha még egyszer Beethoven Andantéját neki eljátszanám orgonán! Kuriózumként említem fel, hogy egy alkalommal Becsben az Uríelmutatás után reám kerülvén a sor, Sámson és Delilából eljátszottam az ismeretes áriát, mely akkor éppen eszembe jutott. Egy a hívek között jelenlévő nőismerősöm, ki már sokat hallott játszani, felismerte a dalt és játékosát s a templomból kijövet elkotyogta ezt egy idősebb nőnek, aki ilyen tekintetben nagyon szigorú volt. így történt azután, hogy az illető „nő“, — kedvezek a nevének, — amidőn én is a templomból kijöttem, kérdőre vont, hogy nem Sámson és Delilából játszottam-e ma el egy részt? A kérdés meglepett és én tréfából, de a legkomolyabb arccal, azt feleltem, hogy ez egy régi egyházi ének, melyet Saint-Saens felhasznált! Miután azonban családom és ismerőseim nőtagjaitól sokszor hallottam rosszaló észrevételeket, hogy gyakran játszom bár igen szép, de azért mégis világi melódiákat az istentisztelet alatt: saját lelkiismeretem és a tulskrupulózus ismerőseim megnyugtatására megkérdeztem a boldogult Páter Tomesányi Lajost, hogy Isten dicsőségére lehet-e nekem az istentisztelet alatt szép melódiákat játszanom? Kérdésemre Páter Tomesányi azt felelte: „Minek untassuk a jó Isten ugyanazon melódiákkal?! Jól fog esni neki is egy-egy újabb szép melódia!" Ezzel a dolog a rosszalók általános megnyugtatására el volt intézve. Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök temetésére József fiammal egyült utaztam fel Kassára Perbenyikről. Későn érkezvén, a túlzsúfolt templomba már nem férhettünk be s így a kórusra mentünk, hogy helyünk legyen és hogy lássunk is valamint. Alig hogy felértünk, meglátott Hemerka karnagy s nagy örömmel mindjárt az orgonához ültetett, mert ő neki — mint mondá — a Cherubini-rekviemen a zenészekkel kell bajlódnia. Elfoglaltam tehát a helyét. Amikor a nuncius bevonult a székesegyházba, én is látni akarván ezt a bevonulást, a pedál két billentyűjére léptem s úgy játszottam egy ideig a hangot orgonapontnak tartva anélkül, hogy a billentyűzetre néztem volna. Ez persze a muzsikusok bámulatát keltette fel. Azt hitték, hogy „akrobata" vagyok. De még ennél is jobban csodálkoztak, amidőn a négy abszolució alkalmával Conrády kanonok hatalmas baritonját improvizálva kisértem. Erre ő maga kért fel. Ez ugyan nem nagy mesterség annak, aki — úgy mint én is — a Nagyhét alatt immár 40 éve kisérem a lamentá- ciókat! De ez akaratlan “beugrás“-om óta mint „nagy" orgonista szerepelek Kassán. Orgonista szereplésemet Budapesten körülbelül harmic év előtt a Szervitáknál kezdtem; Noseda Károly volt akkoriban a karnagy és ha vasárnap Budapesten tartózkodtam, a tízórai mise alatt mindig felmentem a kórusra. A háború előtt pár évvel csekélységem kezdte meg a Belvárosi Ferencieknél a diszkrét preludálást a 12 órai csendes mise alatt. Budapestnek majdnem minden orgonáját megpróbáltam. Mióta budapesti háziúr vagyok a II. kerületben, vasár- és ünnepnaponként, ha itt vagyok, a Koronázó Mátyás-templomban szoktam a 12 órai csendes mise alatt orgonálni. Az Országos Vöröskereszt-Egylet nemrégiben jótékonycélu hangversenyt rendezett műkedvelők közreműködésével a Zeneakadémián. Széchenyi Emil sógorom felszólított, hogy vegyek azon én is részt. Ebbe szívesen beleegyeztem, csak azt a feltételt kötöttem ki, ha Sugár Viktor orgonamü- vész „bepaukol" és ha elegendő időm marad a gyakorlásra, abból indulván ki, hogyha a hallgatóság pénzért hallgat egy „grófot", akkor valami becsületeset is kell nyújtani. Vagy négy hétig gyakoroltam majdnem naponta; eleinte a Zenedében, később a Zeneakadémián az újonnan rendbeszedett nagyszerű Angster-orgonán. Ezen a különben kitűnő orgonán eddig nem lehetett nyugodtan játszani: minduntalan felmondta a szolgálatot. Magam is tanúja voltam, hogy a híres Bossi gyakorlás közben epegörcsöt kapott, az előadás alatt a pedál pedig de facto felmondta a szolgálatot. A Zeneakadémián tartott gyakorlás közben két ízben a Dohnányi vezénylete alatt próbákat tartó filharmonikusokkal jöttem közelebbi ismeIgy fiatalít és szépit a ] S GOPall-cféme ! &3?íl]í-szappan F31erakit a C. S. R. részér#: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. retségbe. Egy napon 11 és 12 óra között lett volna a gyarkorlő órám, de a próbák miatt erről le kellett volna mondanom. — Megkértem azonban Dohnányit, ki oly szives volt és adott egy 20 percnyi szünetet a zenészeknek, mialatt én magam lejátszhattam darabom próbáját. Másodízben 8—10-ig gyakoroltam; a filharmónikusok már 10 óra előtt eljöttek és hallgatták játékomat; sőt mikor szabadon kezdtem játszani és a „Meister- singer“-ekbe fogtam, a hallgatók Báré első hangversenymester vezetése alatt velem játszottak, mig Dohnányi el nem jött. Ez adta meg nekem azt a gondolatot, mily gyönyörűség volna egyszer a filharmőnikusokkal is együtt játszani. Ebből a gondolatból kifolyólag kértem is Dohnányit, hogyha kedve és ideje lesz, Írjon egy müvet zenekarra és orgonára, mely kellő regisztrálással nagyon jő hatást keltene; hisz ő oly nagy művész, hogy ezt könnyen megcsinálhatja; a kellő regisztrálást pedig majd csak eltaláljuk közös erővel! Az orgonát rendszerint „királynői" címmel szokták megtisztelni, s nem ok nélkül, mert hangja valóban fejedelmi, hatalmas és impozáns. Minden hangszer egymagában zeneileg tökéletlen, csak a nagy zenekar nyújtja mindazt, amit eddig zenei tökéletességnek nevezünk. Az orgona egymagában is legközelebb áll a nagy zenekarhoz, meri változatainak nagy száma, különböző jellegük, a zenekari hangszerek hü utánzata, mind együttvéve és külön-külön is egy játékos szolgálatában állanak. Hozzáértő művész kezelésében a legnagyobb hatás érhető el. Zásziégyalázás iliuminált állapotban Felsoszelin Pozsony, május 26. Jóízű magyar gazda állott kedden a pozsonyi törvényszék Hoffmann tanácsa előtt. Lénárth János a neve, ötven éves és a bővérű legényekkel teli Felsőszeli községből való, a melynek fiatalsága meglehetősen ,sok dolgot ad a bíróságoknak. Lénárth uram tavaly október 28-ikán, a köztársaság nemzeti ünnepén nagyon is fel talált önteni a garatra és amikor meglátta Sós Mária trafikján a csehszlovák nemzeti színű lobogót, imigyen fakadt ki: „Minek lóg itt az a rongy?“ Közben súlyos szavakkal nyilatkozott a lobogóról, majd mikor Pónya Etel arra figyelmeztette, hogy ma nemzeti ünnep van, — mint az ügyészség magyar vádirata mondja — Lénárth János „cinikusan nevetett". E ténykedésével a köztársaság színeiből készült zászlót meggyalázta — fűzi tovább a vádirat és a köztársaság tekintélyét lealacsonyította." — Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — kérdi Hoffmann elnök. — Hát egyszó, mint száz, az akkurát úgy történt.,. — Ne kérdezzen, feleljen a kérdésemre. Az akkurát úgy történt, tekintetes Főtörvényszék — folytatja zökkenés nélkül a vádlott. — egy kicsit bepityókáztunk kérem átossággal a Bugyi András kocsmájában. Mikor kigyüttünk, megláttam az ászlót és hát •- keseredtünk ekicsit, merhogy eszünkbe jutott a régi világ... — Jó, jó, módja csak aztán mi történt? — faggatja az elnök. — Hát semmi, megkövetem az urakat. A Pónya Etel mondta, hogy respektussal legyek és hát elhallgattam. Meg a sógor is oda- ba lökött, hegy gyün a csendőr. Ennyi az égisz. Az elnök: És igaz-e, hogy Pónya Etel felvilágosítása után cinikusan fölnevetett. A vádlott: Úgy nevettem, mint máskor szoktam. (Derültség.) A tanuk igazolják, hogy Lénárth gazda tényleg mélyen tekintett a kancsó fenekére. Boriczky dr. vezető ügyész, aki a vádat képviselte, a rendtörvénybe ütköző vétség címén kérte Lénárth megbüntetését. A bíróság nyolcnapi fogházra Ítélte a vádlottat, de a büntetés végrehajtását két évre felfüggesztette. Megértette? Nyolc napot kellene ülnie, de mi elengedjük, na két óv alatt megjavul és nem követ el újabb hasonló valamit... —• Megjavulok, meg, meg — feleli az elitéit. •— ünyi nem kő és hát a falu böc-ülete is meg van mentve. Az ügyész is belenyugszik az Ítéletbe. Lénárth János békében hazamehet. Nemzetközi vízügyi konferencia Budapesten A nemzetközi állandó vízügyi műszaki bizottság tegnap kezdte meg üléseit, melyek körülbelül 8 napig tartanak. A bizottság elnökévé a nészövetség tanácsa Carlo Rosetti olasz rendkívüli követet nevezte ki. A bizottságban Csehszlovákiát Müller Bohuszláv rendkívüli követ, Magyarországot Dietrich Alfréd tengernagy, Ausztriát Buckeissn Pál miniszteri tanácsos, Romániát Popescu vízügyi vezérigazgató, Jugoszláviát Vilfan Ferenc képviseli. A bizottság főleg a kárpáti erdőknek védelmével foglalkozik, amelyeknek rendszertelen irtása nagyon káros hatással van az árvíz keletkezésére és lefolyására. így a Békésmegyében pusztított karácsonyi árvizet is a rendszertelen erdőirtás okozta. A nemzetközi vízügyi bizottság tulajdonképpen magyar indítványra jött létre. A békekötés alkalmával a magyar békedelegáció Neuillyben minden erejével arra törekedett, hogy ha már az egységes vízrendszer megtartása lehetetlen, a békeszerződés 293. §-a helyébe, amely a ver- saillesi békeszerződés mintájára a határok által kettészelt folyamrendszer ügyeire vonatkozóan csak általánosan intézkedett, olyan rendelkezéseket léptessen életbe, amelyek az egész folyamrendszer egységes vezeté- tését biztosítsák. A tulajdonképpeni cél az volt, hegy azoknak az államoknak esetleges közömbössége, amelyek területén a folyók felső folyása va_-, ne veszélyeztesse az alábbfekvő államok területét. A békedelegáció a kérdés megoldását csak egy nemzetközi bizottság szervezésében látta volna megoldottnak, amely bizottság az egész fclyamrendszert igazgatná, azon ügyek kivételével, amelyek a békeszerződés értelmében már a nemzetközi Duna-Bizottság hatáskörébe vannak utalva. A javasolt biz ’ttság, azonos elvek és szabályok érvényesítése által a Duna-medencében a vízhálózat egész területén a vizszabályozási, órmentesitési s erdővédelmi ügyekben, valamint a kopár területek megkötése és a vízmosásos területek erdősi- tése tárgyában a fennálló egymásrautalság és érdekközösség szükségleteit biztosította volna. Ez a bizottság szuverén felügyeleti és végrehajtási jogokkal felruházva a vízrendszer egységes kezelését, hathatósan biztosította volna s az érdekelt államok területük s népességük arányában vettek volna benne részt, ezenkívül képviselve lett volna a nagyhatalmak közül Anglia, Amerika, Francia- és Olaszország és olyan egyes semleges államok, amelyek a vízrendszer terén szerzett tapasztalataikkal az ügy hasznára lehettek volna, nevezetesen: Hollandia, Svédország, Norvégia és Svájc. A bizottság székhelyéül Budapestet szemelték ki. A szövetséges és társult hatalmak a magyar delegáció által javasolt bizottság felállítását elvben elfogadták ugyan, de olyképpen módosították, hegy a bizottságból úgy a nagyhatalmak, valamint a semleges államok képviselőit kihagyták, a Duna-medencében levő államok aránylagos képviselőit pedig mellőzték. E helyett az az intézkedés történt, hogy a békeszerződés életbeléptetése után hárem hónapi határidőn belül összeülő bizottság felállítását engedélyezték, amelyben a területileg érdekelt államok: tehát Magyar- ország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia egy-egy képviselővel vehetnek részt, a bizottság elnökét pedig a Népszövetség Tanácsa nevezi ki. A bizottság faladatát és hatáskörét a trianoni békeszerződés 293. §-a határozza meg, oly tág értelmezéssel azonban, hogy Magyarország rendkívül érdekeltsége a többi államokkal szemben ténylegesen elenyészik. A bizottság működésére vonatkozó szabályzat kétévi hosszas tárgyalás és a szabályzat harmadszori elolvasása Mtán 1923 május végén végre létrejött, ekkor azonban már nem tartalmazott semmit azokból «>. előnyökből, amelyeket az ország a úzottság megalakulásától remélt. A z érsekujvári kercsztényszocialisták május 30-án ünnepük meg Rákóczi emlékét. Pozsony, Kassa, Komárom és Somorja után megmozdult a kurucok ősi fészkének, Érsekújvárnak lakossága is, hogy meggyujtsa a kegyelet fáklyáját történelmünk kimagasló alakja előtt. Az ünnep május 30-án este 8 órakor lesz az érsekujvári Arany Oroszlán-szálló nagytermében. Külön érdekességet kölcsönöz az ünnepnek az a körülmény, hogy a keresztényszocialista párt országos nevű elnöke, Szüllő Géza dr. fogja megnyitni. Az ünnepi beszédet Torna István, a népszerű szónok és irő mondja el. A műsor többi számai a következők: Kuruc dalok, előadja az alkalmi énekkar. Tárogató szám. Schneider Ede szavalata. Tomecz Juliska Farkas Imre „Cinka Panna" cimü melodrámáját adja elő. Jaksics József: Liszt Ferenc XV. rapszódiája. Holota János dr., magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő záróbeszéde. A rendezőség felkéri az érsekujvári és a környéken levő magyarságot, hogy a nagyszabású ünnepen minél nagyobb számban jelenjenek meg. Az ünnepélyen belépődíj nincsen, csupán önkéntes ado- | mányokat kér a rendezőség Az Asiatic Society kiadja Körösi Csorna Sándor teljes irodalmi hagyatékát A társaság elnöke, Tipper Budapestre érkezett, hogy tisztázza a magyar vonatkozásokat. Budapest, május 26. Előkelő látogatója van a magyar tudományos világnak: G. H. Tipper, az angol-keletindiai geológiai intézmények főfelügyelője és az Asia.ic Society of Bengal, India tudományos akadémiájának elnöke, aki Ludwig Jenő keletindiai ma- gyár konzul társaságában érkezett Budapestre. Az angol tudós a Dunapalotában fogadott bennünket s ekként ismertette előttünk utazásának célját: — Két okból jöttem hazájukba és pedig egyrészt azért, hogy kapcsolatot létesítsek a bengáli ázsiai társaság és a Magyar Tudományos Akadémia között, másrészt hogy megköszönjem az akadémiának Körösi Csorna Sándor bronzszobrát, amelyet az akadémia még a háború előtt ajándékba küldött nekünk a amely most az ázsiai társaság dísztermében van elhelyezve. A mi társaságunk ugyanis egyéb feladatain kívül buzgón ápolja Körösi Csorna Sándor emlékét, hiszen a világhírű magyar tudósnak és utazónak éppen a bengáli ázsiai társaság pénzbeli hozzájárulása tette annak idején lehetővé a kutatást. A dav- zsilingi sirt is mi gondozzuk. Körösi Csorna Sándor irodalmi hagyatéka az ázsiai társaság legféltettebb kincse. A hagyaték első részét Denyson Ross, közvetlen elődöm az elnöki székben adta ki. Ebben az első részben foglal helyet a naiv tibeti szótár is. A hagyaték második részét én dolgozom most fel s remélem, hogy rövidesen sajtó alá kerül. Magyar szempontból is fölöttébb jelentős Körösi Csorna Sándor írásainak ez a része s éppen a magyar vonatkozások tisztázó- '! kísérlem meg itt Budapesten. — Az ázsiai társaság és a Magyar Tudományos Akadémia kapcsolata igen termékeny lehet, mert a társaságnak óriási anyaga van az indiai hun hódítás idejéből. Tippert tudományos köreinek nagy melegséggel fogadták s a Tudományos Akadémia zárt ülésen értekezett vele. A kormányzó is kihallgatáson fogadta. Tipper el van ragadtatva a magyar tudományos intézményektől s különösen a Földtani Intézet és a Mezőgazdasági Muzeum kötötte le figyelmét, amelyeket igen tökéletesnek és mintaszerűnek mond. Budapestről a napokban utazik Londonba, ahonnan október elején tér vissza Indiába. Maliarik járásfőnök fegyelmi feljelentést intéz el Közigazgatási csodabogár v-AP. M. H. tudósítójától — Pozsony, május 26. Maliárik Pálról, a kékkői járás főnökéről van szó, aki legutóbb mint főmagánvádló szerepelt Kristóff Sándor sajtóperében Pozsony* bán. Egy határozatot hozott a járásfőnök, de ez a határozat a csodabogarak gyűjteményében, azt hisszük, első helyet foglalhatja el. Az előzmények a következők: Nagycsalomfán földosztás volt, melynek folyamán felmaradt 30—40 hold erdő. Ezt az erdőt a Földhivatal a községnek adta. Erre Szölszky János birő (Csánki párti) összehívta a képviselőtestületet és azt a határozatot hozatta, hogy a község nem igényli az erdőt, hanem ez a helyben megalakítandó erdőbérlő- szövetkezet. (Jednota) igényelje. A határozat mellett 10-en, ellene 4-en szavaztak. A 10-ből azonban 9 tagja az erdőbérlőszövetkezetnek, tehát érdekelt fél. A határczat meg lett felebbezve. Attól függetlenül azonban fegyelmi feljelentést tettek a biró ellen, mivel szavazást rendeli el olyan ügyben, amelyben az érdekeltek voltak a szavazók. A feljelentést mintegy százan Írták alá. A feljelentésre — félév múlva — Maliárik ur határozatot hozott. Ilyet még nem látott a világ! Szószerinti fordításban itt közöljük: „Járási hivatal Kékkő. •— 17359—925. adm. Tárgy: Pölyhös István és társai Nagycsalom- ja, feljelentése Szölszky János biró ellen. Határozat. A fenti ügy tárgyalását elutasítom és meghagyom a járási hivatal irodájának, hogy az iratokat minden további eljárás nélkül a panaszosok, illetve képviselőjük értesítése mellett irattárba helyezze. Indokolás. A panaszosok, illetve képviselőjük negligálja az itteni hivatal hivatalos elnevezését, a mikor a feljelentést nem „okr. urad"-nak, vagy „okr. nácelnik a Modrom Kameni". hanem „Járási Főnök ur Kékkő" cimezi, minek folytán a járási hivatal ezt az ügyiratot nem tárgyalhatja. Kékkő, 1925. XII. 28. Maliárik s. k.“ Ehhez a határozathoz igazán nem kell kommentár.
