Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-27 / 119. (1157.) szám

1 cseh nemzeti szocialisták a fascizmus ellen Botrány és verekedés Klofács beszéde alatt Merénylet a litván hadügyminiszter ellen Varsó, május 26. Egy eddig meg nem erősí­tett kownói jelentés szerint Zukowslki litván had­ügyminiszter ellen a hadügyminisztérium közeié­ben r evői v erm erény letet követtek el. A hadügy­miniszter súlyosan megsebesült. A tettes elmene­kült s a rendőrség eredménytelenül keresi. Szemelvények a cseh-ruszin kultúrharc hadijeiesxtéseibőí Ungvár, május 24. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A esek iskolák tenyésztésével megindult cseh- ruszin kultúrharcnak hadijelentéseit az ung­vári cseh lapok naprdl-napra és hetenkint szorgalmasan közlik. A ruszin vezető elemek, még a kormány és a kormánypártok kegyéből vezető pozíció­ba került képviselők és egyéb tisztviselők is, magukba fojtott megdöbbenéssel nézik ezt a kegyetlen offenzivát, de mit sem mernek eí- lene tenni. A cseh lapok minden ruszin megmozdu­lást tollhegyre vesznek és a legtöbb esetben ostorozó gúnnyal dcrongolnak le mindent, ami Ruszinszkó ruszin jellegét kidomborítani igyekszik. A legutóbbi Fencik-szobor leleplezése is igen jó ok volt arra, hogy a csehek sajtóor­gánumai a legélesebb gúnnyal intézzék el a ruszinok kulturális téren mozgó akcióit. A Podkarpatské Hlasy például a Fencik ruszin költő szobrának leleplezéséről írott re- ferádájában a szoborleleplezést megelőző és a színházban tartott ünnepélyről megállapítja hogy azon a „publikum körülbelül 200—800 személyből állott, főleg magyarokból, kik a nagyorosz irányzatot támogatják, továbbá teljes számban ott volt a galíciai és oroszországi moszkcfil intelligencia, a csehek közül azonban csak a Kramár-párti národni demokraták." A leleplezési ünnepélyről írva megem- lékszik Szabó Eumén gör. kát. főesperes! ől, akiből kibuggyant az elkeseredés és a „fel- szabadulás" utáni hetedik esztendőben a kö­vetkezőket mondotta: „a ruszin nép addig meg nem nyugszik, amíg ki nem vívja óhajtott szabadságát A Podkarpat. Hlasy perszp ezt a ruszin népiélekből fakadó felkiáltást sehogysem tud­ja megérteni és nagyon „harciasának tartja a beszédet és keserű gúnnyal állapítja meg, hogy „a köztársaságról egy szó sem esett." Csupán egy trudova párti szónok éltette be­széde végén a republikát, erre is meg van azonban a Podkarpatské Hlasynak a maga szűrő megjegyzése, amikor így ir: „De ez a beszéd (már mint a republika éltetésével végződő szónoklat) nem volt nagy hatással arra a publikum­ra, amelynek jelszava: „Pártoljuk a, nagyorosz irányzatot, de mi azért csak beszéljünk magyarul.“ Prága, május 26. A cseh nemzeti szocialista párt tegnap este a weinbergi Národni Dum-ban gyűlést tartott, amelyen Klofács szenátusi elnök a belpolitikai helyzetről és Bergman képviselő az állami tisztviselők fizetéséről referált. Klofács különösen a fascista mozgalom ellen intézett kirohanást. Beszédének ezt a részét a megjelent fascisták több ízben megzavarták közbekiáltásaikkal és szét akarták ugrasztani az ülést. A fölháborodott szocialisták azonban a botokkal és boxolókkal fölszerelt rendza­varokat erőszakkal távolították el. Klofács ezután súlyos kritikát mondott a fascizmusról. A nemzeti szocialista párt — mondotta — nem tűrheti a fascismust, mert őszintén szereti nemzetét és ha tényleg bajba kerülne a köztársaság, akkor a szokolisták, akiknek sorai közt elsősorban cseh szocialis­ták vannak, ismét tudni fogják kötelességü­ket. Élesen elitéli a fascistákat azért is, mert bántalmazni merik azt az embert, aki Masa- rykot élteti- A fascisták hazafisága immorális, degenerált hazafiság. A mesterségesen felidézett és már hete­dik éve tartó nyelvi harc következtében ke­letkezett áldatlan állapotokat igy gúnyolja ki a P. HL: „A szónokok beszéde eredetileg orosz lett volna, de ez egyáltalán nem volt orosz, hanem valami furcsa keveréke a ruszin, nagy­orosz és az egyházi szláv nyelvnek, amely­ből nem hiányzott egy csomó csehizmus sem." Az ünnepségek befejezéséül rendezett bankettről sem feledkezik meg a P. Hl., mikor így ir: . • „De a legjobb volt a befejezés; az ün­nepség rendezői a programot a Koronán fe­jezték be, cigányzene és magyar beszéd mel­lett. A kormánynak, amelynek pedig a szobor­költségeinek fedezésével legnagyobb érdeme van az ünnepség körül, aligha van oka na­gyon megelégedettnek lenni ezzel az ünnep­séggel." A kulturális harc hadi jelentéséből kiraga­dott eme szemelvények élénken világítanak rá arra a helyzetre és viszonyra, amelyben a csehek és ruszinok ezen a „ruszinénak ne­vezett területen az úgynevezett „szláv egysé­get" ápolják. Ha tekintetbe vsszük, hogy az ilyen enyelgések napról-napra pontosan meg­ismétlődnek, tisztában lehet mindenki azzal a magasabb politikai céllal, amelyet a prágai kormány Ruszinszkóban minél előbb elérni akar. A politikai harc frontján most a fascis­ták vették át a főszerepet. Hivatalos lapjuk, a Pcdkaratska Rus hetenkint a legvehemen- sebb támadásokat intézi a ruszinok ellen. A fascisták ruszinszkói vezére, egy Ko- tek nevű államépitészeti hivatali tiszviselő, a szétugrasztott fascista gyűlést megelőzően habzó szájjal jelentette ki, hogy: A fascizmus könnyen előidézheti azt, hogy cseh fog cseh ellen harcolni és nem egy újabb október 28-ika fog bekövet­kezni, hanem egy második fehérhegyi csata. — Az állam tekintélye megköveteli, hogy úgy a jobb, mint a baloldali szélsőségekkel szemben rendet teremtsenek. Különbséget kell tenni a mai Klofács és a régi forradal­már Klofács között. Az osztrák éra alatt a csehek destruktí­vak voltak, mert arra törekedtek, hogy minden eszközzel szétrobbantsák az osz­trák birodalmat. Ma azonban konstruktív munkát akar végezni Klofács és pártja, hogy a fiatal állam konszolidálódjék. A fas­cisták pedig destrukciót követnek el. — őrt állunk — fejezte be Klofács beszé­dét — és jaj azoknak, akik polgárháborút akarnak előidézni. Bergmann képviselő ezután részletesen referált a tisztviselőjavaslatról s a jelenvol­tak Masarykot és Klofácsot éltetve a himnusz eléneklésóvel rendben szétoszlottak. — A ruszinokat pedig egyáltalán nem ismerjük el... Azon kijelentésével szemben, hogy „a magyarokkal pedig szóba nem állunk", a ruszinokat egyenesen nem létezőknek tekin­tik a fascisták ezen az autonóm területen!? Most, hogy az egyes ruszin és cseh pár­tok a magyar pártokkal karöltve az ungvári vybor Összehívásának kieszközlésén fáradoz­nak, a P. R. éles támadást intéz az egyes ru­szin vezetők ellen, kik között Bacsinszky dr. táblabirót is megrója, amiért városi ügyből kifolyólag Árky Ákossal szóba mert állani. Nem kíméli azonban Stefán dr. képviselőt sem, sőt még a zsidó és cseh pártok vezető embereit is megdorgálásban részesíti, amiért feladták szeparáltságukat. Mondanunk sem kell, hogy ezek a folyto­nos támadások, amik a ruszin népet és ve­zetőit érik cseh részről, egy cseppet sem szol­gálják a két nemzet közötti békét és közele­dést. Nagyon jellemző tehát egy ruszin vezető férfiú felsóhajtása, amikor a . Fencik-szcbor leleplezésének ünnepségeit nézte végig és igy szólt: — Szobrot a ruszin népnek és közben cseh iskolát!... Ezzel a mondattal találóan jellemezte azt a kormánypolitikát, amely minél hamarabb el akarja tüntetni a békeszerződésekben biz­tosított önkormányzati jogú Ruszinszkót a föld színéről. A harc megkezdődött, az offenziva nap­ról-napra hevesebb, de a védekezők fronti is napról-napra egységesebb: a ruszin-magyar front a csehhel szemben. A keresztényszocialista párt rozsnyói nagygyűlése. A rozsnyói keresztényszocialista párt pünkösd vasárnapján a Rákóczi-téren nagysikerű népgyülést tartott, amelyen Fe- dor Miklós nemzetgyűlési képviselő nagyha­tású beszédet mondott az általános politikai helyzetről s a keresztényszocialista párt poli­tikájáról. Vázolta a koalíciós rendszer hét­esztendős gazdálkodásának bűneit, amelyek Szlovenszkó lakosságát a biztos pusztulás szé­lére kergették. A láthatár vigasztalan, a par­lamenti munka meddő, bátran beszélhetünk a parlamentarizmus csődjéről. Behatóan is­mertette Rozsnyó sérelmeit. A nyolcvanszáza­lékos magyar városban a katonaság tartja megszállva a premontrei főgimnáziumot* a reálgimnáziumban a jövőre elnémul a ma­gyar szó- A rozsnyói diákmajális plakátjainak botránya élesen rávilágít arra, hová vezet az iskolába bevezetett uj szellem. A lendületes beszédet óriási tapsvihar fogadta. Fleisch- mann Gyula dr. kassai főtitkár a keresztény- szocialista párt programját ismertette rend­kívül hatásosan. A nagygyűlés után a keresz­tényszocialista és a magyar nemzeti párt tag­jai baráti összejövetelt tartottak a katolikus legényegylet nyári helyiségében, ahol szere­tettel ünnepelték a vendégeket. Fedor kép­viselő és Fleischmann dr. főtitkár Bubnics püspöknél is tisztelegtek, akivel több egyházi kérdést, mint a kongrua rendezését, az egy­házi birtokok felszabadítását s a katolikus iskolák visszaadását beszélték meg. Délben ünnepi bankett volt, amelyen mind a két ma­gyar párt tagjai résztvettek s több lelkes po­hárköszöntőben építették tovább az utat, amely az erőteljes összmüködés felé vezet. Délután a vendégek tovább utaztak Ratkóra, majd Rimaszombatra. ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN . (20) — A gazember! — csikorgatta Overton a fogát. — Nem! — tiltakozott Brinkley. — Hogy mondhat ilyet, mr. Overton? — kiáltotta in­gerülten. — Ez egy mindent leigázó lángész titáni csodája! Én mégha jlok Mutsuhito Dsain nagysága előtt... — San-Francisco ég! — rázta Öklét Overton. — Olyan fegyvert használ, mely el­len védekezni sem lehet.... Hát nem gazem­ber, aki elvakult dühében egy védtelen vá­rosra tör? Ég a külváros ... — És utána San-Francisco következik a palotáival! — emelte föl a hangját Brinkley. — Mit mondtam, Overton? Tudja-e, hogy védtelenek vagyunk ezzel a hatalommal szemben? Mutsuhito Dsain a világ ura! Alice eltakarta arcát, hogy ne lássa az iszonyú tüzfergeteget, mely dühöngve hara­pódzott el a külváros utcasorain. Lángóriások törtek a magasba és arany-piros tüztarajuk fénytengerbe borította az alkonyától. — És utána Amerika következik! — tár­ta szét Brinkley a karját valami kétségbe­esett prófétai ihlettel. — Én már fölfogom Mutsuhito Dsain gondolatát emberi borzal­maiban és isteni nagyszerűségében. Mutsuhito Dsain villámágyuból lőtt San-Franciscora és ha Amerikára zúdítja a pozitív ionok világ-' rengető fergetegét, akkor elvesztünk! Olyan elképzelhetetlen erejű villámot sújthat ránk, mely egész Amerikát kettészelheti és el­pusztíthatja minden hatalmával, gépeivel, gazdagságával együtt! A sárga veszedelem, mitől retteg a fehér faj... A világ e pillanat­ban Japán kezébe került! Értitek-e, amit mondok? — És ez mind miattam! — sirt föl Alice. — Ennyi élet és vagyon pusztul el... Mit tegyek, atyám? Brinkley sápadtan hallgatott. — Semmit sem tehetünk... — mondta aztán csüggedten. — Világkatasztrófa előtt ál­lunk ... — És én? — lángolt föl Overton szeme. — Japán is elpusztul! A világkatasztrófa máso­dik fölvonását én dirigálom... Jöjjön, mr. Brinkley, jöjjön, nézzük meg közelről az elő­játékot ... — Én is megyek! — kapaszkodott Over- tonba Alice. — Velem maradsz! — intett Betsy né­ni. — Hallod kint az őrjöngő rémületet? Nő­nek ott nincs helye ... Jajkiáltás gomolygett a külváros felől. Autók rohannak, szirénák búgnak, harangzú­gás rengeti az alkonyatot... Brinkley a lá­nyát homlokon, csókolta. — Maradj itthon. Úgyis katonai kordon zárja körül a külvárost és senkit sem enged­nek át... Nekünk meg kell néznünk a ka­tasztrófát és meg kell akadályoznunk, amennyire lehet... -- szederjesedet el az arca. — Amerika veszélyben van! És lerohant Overtonnal az utcára. — Lángban all a város! — üvöltözött a rémület. Szinte nappali fény ragyogta he az éjsza­kát. Embertömegek futottak a külváros felé, tűzoltó-kocsik dübörögtek tova az utcák tömkelegén, jajszavak, rémhírek, eszeveszett riadalom... A két tudós automobilon rohant a tűzvész felé­— Ki hitte volna? - - mormolta Overton. — Én... — nézte Brinkley a fölcsapó lángtölcséreket. — Ismerem Mutsuhito fé­lelmetes zsenijét... Rettegek a közeli jö­vendőtől, mr. Overton! Az autó csak lassan haladt a forgatag­ban. Száz irányból száz rianás. Ezer arcon ezer kérdés verdes egyetlen tömegré.mülel- be. Az utat rendőri és katonai kordon zárta el. — Vissza! — intett a policeman. Arany-piros lángarcát fölemelte a tűz­vész a jajgató városnegyeden. A démon! A sárga japán-arc ... Asszonyok és gyermekek sikoltoznak, harsog a tűz, bömböl a levegő, falak omlanak, tüzpernye piheg, ezerágu viz- sugár sustorog, de nincs menekvés... A föld tüzgomolyokat vet ki magából, itt rob­banás, ott robbanás, .gyárkémények dőlnek s a kerekedő szél a füstöt csavargatja: arany­piros arcon fekete bajusz... — Segítség! — üvöltött a kétségbeesés. Nincs. Nincs segítség, nincs menekvés. Jár a halál az utcasorokon, viszi a tüzcsóvat, a házak a térdéig érnek s láthatatlan palástja ledönti a tűzfalakat, mint lehelet a kártyavá­rat ... Honnan jön ez az irdatlan tűz? A pá­nik szétömlött az utcán s rémült dadogás­ba folyt. — Gyújtogatás! — A négerek ...! — Villámcsapás okozta ... — A kínaiak munkája! - kiáltotta va­laki dühödtem Overton az autóban fölemelkedett. — A japánok! — kiáltotta bőszülten. — Japán felől robbant ki... Japán! Japán...! — Hallgasson! — húzta be maga mellé Brinkley professzor. — Ha megtudják, min­ket is meglincselnek ... Szerencsétlen! De a tömeg fölkapta már Overton jelsza­vát. — Japán! — harsant föl az őrjöngő harag. Egy demagóg fölkapaszkodott a lám­pára. — Bosszút! — ordította. — Gyerünk a ja­pán-negyedbe! ... A tömeg megmozdult. Ezren 5s ezren tépődtek ki belőle. Ott a tiiz sziszeg, itt az embergyülölet... Halál a gyújtogatokra! A linch göngyölte az utcát a japán kereskedők negyede felé­— Rosszul cselekedett, — dorgálta Over- tont Brinkley. — Az ártatlan áldozatok... — És a mi testvéreink? — csikorgatta fogát Overton. — A mi szegény gyermekeink ezrei, akik szénné égtek? A japán gyikosok! Azok a majomfaragó kémek... mintha nőn­ket gúnyolnának a művészetükben... az os­toba fehér fajt... De az én válaszom még rettenetesebb lesz! Menjünk... — Mit akar? — A gázregulátor. — vinyorgott a düh Overtonból. — Elküldöm a Sárga Kereszt­et... A dynamót egy óra múlva megindítom! — Ne növeljük a világkatasztrófát, - vél­te Brinkley. — Menjünk inkább a rendőrség­re és jelentsük be a tűzvész eredő-okát .. Az Egyesült Államoknak sürgősen közbe kell lépnie... (Folyt, küv.) j r Bttfir&SSRSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom