Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-23 / 117. (1155.) szám

‘HasssitMagtasR.- HÍKEge 1926 május 28, vasárnap. 10 Jóság Irta: Kálnoki Izidor. (A terített asztal mellett még ott ülnek férj és feleség. A férj kopaszodó fejét egy nagy ujságlepedő takarja el, az as­szony villájával valami indulót próbál tányérján kidobolni. Áll néma csend. Hirtelen ax asszony leteszi a villát s ránéz az urára, akiből csak akkora alma szeletet lát, mint egy gerezd sárga­dinnye.) A FELESÉG: Lemegyünk a kávéházba? A FÉRJ: Nem megyünk a kávéházba. A FELESÉG: Mért nem megyünk le? A FÉRJ: Mert olvasni akarok. A FELESÉG (nagyot kacag). A FÉRJ: Mi van ezen nevetni való? A FELESÉG: A logika. Tegnap én nem akar­tam lemenni, s neked volt szertelen mehet néked; ma nekem volna okom lemenni (a kávéházban ad­tam találkozót Vereséknek) s te itthon akarsz maradni. S tegnap is azt mondtad: „mert olvasni akarok" és ma is azt mondod, hogy „olvasni aka­rok"... Ez úgy látszik univerzális szer nálad; a lemenésre is jó, az itthon maradásra is hasznos. A FÉRJ: Természetesen. Tegnap nem volt semmi olvasnivalóm, hát le kellett mennem, hogy olvashassak; ma óvatosságból hoztam magammal lapokat, tehát itthon kell maradnom, ha olvasni akarok. Eh csak logikus!... A FELESÉG: Ha csak magad volnál a világon, ez volna a legtisztább logika. Csakhogy akinek ilyen a logikája, az ne házasodjék meg. Elvégre nekem is vannak némi jogaim, aki nem akarok olvasni. A FÉRJ: Hogyne volnának! Persze, hogy van­nak. De nem olvasni, azt hiszem legalább, gyönyö­rűen tudsz itthon is... ,4 FELESÉG: Én frias levegőre kívánkozom. Egy kis zöldet akarok látni. A FÉRJ (kacag). A FELESÉG: Mi van ezen nevetni való? A FÉRJ: A logika. Friss levegő kell neked, zöld lombok. É9 a kávéházban keresed ... A FELESÉG: Valami sok nincs belőle ott se, de több, mint itthon. Az esetleges zöldben azonban igazad lehet. Tehát ne beszélj, hanem olvass... A FÉRJ: Nagyon érdekeset, mondhatnám szé­pet olvastam éppen. A jóságról. Az angolok is tud- ják Ó3 érzik, amit mindenki tud és érez, hogy a gyászos világesemények megrontották az embere­ket. Mindenki tele van elkeseredéssel, bizalmat­lansággal. Mindenki Ideges lett, könnyen izguló, önző, szívtelen. Az udvariasság, az előzékenyedig, a jóindulat kihalt az emberekből. Valami hályog borult a szemekre, valami kéreg fogta körül a sziveket, s ezektől nem jut jogaihoz az emberi jőfág. A FELESÉG: Tapasztalom lépten-nyomon ná­lad is... A FÉRJ: Londonban most megalapították a jók klubját. Itt olvashatod. A jóság kultusza a szö­vetkezés célja. Újra emberré lenni, finom, tapinta­tos, jól nevelt emberré lenni, ugy-e, ez Dagyszerü gondolat? Látni, simítani, javítani, emberiességre szoktatni, bizony, fiam, ezért érdemes szövetkezni. Bár nálunk is követnék a nagyszerű példát... A FELESÉG: Hogy megint beléphess egy klub­ba. Tagsági dijat fizetni, hetenként kétszer kima­radni, kártyázni, inni, lump társaságba keveredni, erre jók a kaszinók. Rosszá már sokan lettek ben­nük, de jóvá még senki... .4 FÉRJ: Hát ne nevezd klubnak. Nem a né­ven fordul meg a dolog, hanem a célon. Nevezd ligának, mondd szövetségnek, hívd egyesületnek, de toborozd egy táborba a jókat és kötelezd őket a jóság kultuszára. Mindjárt szebb lesz a világ, finomabb és előkelőbb. A hajléktalan otthonhoz jut, az éhező élelemhez, a dologtalan munkához. Jöságagl mindent meg lehet csinálni: nagyobb sza­badságokat, szabadabb érintkezést, gyönyörű köz- biztonságot, nagyszerű közlekedést. A drágaság is eltűnne, ha a szerénység, a méltányosság, a belá­tás megint úrrá lenne és kipusztul a kapzsiság, az önzés, a másokon keresztül való törtetés. Képzeld el, édesem, még villamoson i« járhatnál, ha az emberek arra gondolnának, hogy Mvülök is van­nak még emberek a világon!... A FELESÉG: Te! Mennyi, ember kellene egy ilyen szövetséghez? A FÉRJ: Sok, Nagyon sok. A FELESÉG: És csupa jó? A FÉRJ: Természetesen. A jók szövetségébe csakis a legjobbak valók. Jóságra tanítani csak a jóság tud ... A FELESÉG: Honnan veszed te azt a temér­dek jó embert, holott magad is tudod, hogy az egész világ megváltozott és megromlott? Ha annyi sok jó ember volna, amennyi a jók szövetségébe kellene, már nem is volna szükség a jók szövet­ségére. S mit gondolsz, ki fogja a klub tagjait összeválogatni? A FÉRJ: A klub maga. A jók válogatják ma­gukhoz a szintén jókat. És a későbbieket formálják a maguk képére. Szoktatnak, nevelnek, tanítanak, s ha kell kényszerítenek a jóságra ... A FELESÉG: Szép. Csak a válogatással van némelyes bajocslca ... A FÉRJ: Ugyan mi? A FELESÉG: Csupán annyi, hogy ami nekem jő, az neked talán nem jó. Nincs a jóságra általá­nos szabály. A feleségnek az jó, ha szép. minden­kinek tetszik, pompásan él, nagyszerűen ruházko- dik, ragyogó ékszereket hord. A férjnek az jó, ha a feleség szerény, otthonülő, egyszerű, nem hival­kodó, s napestig harisnyákat stoppol. Ha sokat keresel és meggazdagodol, akkor nekem jó vagy, talán az alkalmazotteidnak is, mindenesetre a pénzügyminiszternek, de mindenki másrak uzsorás vagy, kapzsi, fosztogató, árdrágító. A szomszédaid ia komisz embernek tartanak, mert irigyelnek, még a cseléded is haragszik rád, mert te vagy ax ur és ő a szolga. A bíró csak igazságos ember, de hogy lehetne jó, amikor kettő közt ítél? Annak elég jó, akinek igazat ad, de mit gondol róla, aki elveszti a pőrét? A korcsmárosnak az a jó, aki sokat iszik, a hozzávalónak az a rossz, aki részegen jön haza. Az asszony! Kerüld azt az asszonyt, aki­re sokan mondják, hogy jő asszony. Mert az bizonyosan rossz asszony. És én még a nagyon jő gyerekeket se szeretem, mert többnyire nagyon rossz emberek lesznek... A FÉRJ: Túlzások ezek, gyermeken. Persze, hogy az életben gyakran vannak ellentétek. A háziúrnak és a lakónak nem lehet ugyanaz az ér­deke. Az egyik minél többet akar beszedni, a má­sik minél kevesebbet akar kiadni. Ez ez érdekek harca, fiam. Már most a belátó jóság arra való mind a két oldalon, hogy megtalálják a becsülete# középutat. Hogy mindenik elmenjen addig a bizo­nyos határig, ahol az érdeke nem szenved, de a kapzsisága se hízik. Persze, hogy vannak mester­ségek, foglalkozások, amikhez nem nagyon fér hozzá a jóság. Jóságból nem lehet büntetni, meg­torolni, kivégezni, nagy fájdalmakat okozni. De azért mindezt meg lehet tenni, ha elkerülhetetlen: jósággal. Az orvos, aki jósággal operál, szinte nem okoz fájdalmat, ■ a rendőr, aki jósággal büntet, talán megenyhiilést hoz. Igazad van abban, hogy a jóságnak általános receptje nincsen. S mégis azt merném mondani, hogy igazán jó az, ami senkinek se rossz ... A FELESÉG: Tehát azt kívánod, hogy tegyem fel a kalapomat és vegyem fel a köpenykémet?. A FÉRJ: Minek az, drágám? A FELESÉG: Hogy lemenjünk a kávéházba. Az a kávésnak is jó, mert valamit csak keres raj­tunk. A pincérnek ia jó, mert borravalót kap. Vere9éknek is jó, mert már egy félórája várakoz­nak és szegény asszony mindig szörnyen unat­kozik, ha egyedül van az urával. Neked is jó a lemenós, mert iszol egy feketét, a házmesternek is jó, mert kapupénzt kap, s a szobalánynak is jó, mert egy félórával hamarább fekhetik le. S leg­jobb nekem... Mert Igazam less, s az én akara­tom teljesedik. A FÉRJ: És senkinek se rossz, legfeljebb ne­kem, aki olvasni akartaim. Tehát gyerünk. S ezzel beléptünk a jók klubjába. A FELESÉG (már kalappal a fején): Nono. A belépés még nem tökéletes. Ahhoz esetleg egy uj kalap is kívánatos... (Lassan megindulnak lefelé a lépcsőn. S mind a kettő a kalapon gondolkodik.) Newyork A világ legtarkább, legzagyvább, legérdekesebb városa Ma: Koa Andor A világ legitarkább, legzagyvább és éppen ezért legérdekesebb városa: Newyork. Az ameri­kai utálja, megveti ezt a várost s ahol newyönkiről esik szó, minden igazi amerikai azt mondja, hogy — hja, az nem amerikai, az newyorki. Newyorik nem is Amerika. Csak a kikötője Amerikának: itt öntötték partira a hajók a világ minden tájának kalandorait és kalandosait, azokat is, akiket elül­dözött szülőföldjük, azokat, is, akiknek nem tudott kellő megélhetést nyújtani hazájuk; ide zsúfolód­tak a tulmépes országok munkanélküliéi éppen úgy, mint azok, akiket az uj világ határtalan lehe­tősége csábított ide vérmes reményeivel. S ezek az emberfőm egek szeonteszéledtek az északamierikai kontinens mezőségeán, elnyelték őket a bányáik, gyáraik, sokak azonban — 8 éppen az életrevalóbbra — ott ragadt a kikötőváros mocs­kos, roszBzagu sikátoraiban, a newyorki EaSt Sí­den: minek oipekedett volna tovább, amikor itt közelebbről futhat a dollár délibábja után. Newyonknak alig egy harmada amerikai, pe­dig a hozzákapcsolódó városokkal felmegy lakos­ságának száma vagy nyolc millióra. Newyorkban több olasz lakik, mint Rómában, több ir, mint Dublinben, több nemet, mint Brémában 8 rtt lakik a világ zsidóinak egy tizedrésze. A newyorki amerikai lakosságnak, a benszü- lötteknek jő része pedig — szerecsesi. A legna­gyobb szerecsen-város. Sokáig laktam Newyork legnagyobb néger ne­gyedének tövében. Csak feketéket láttam naphossz- szat. Szerecsen volt a házmester, a liftes fin, e korcsmáros, a szatócs. Fekete rikkancs üvöltött az utcákon, néger szerzetes suhant el mellettem eKe­recsen apácák kíséretében. Fekete kandié tukmál­ta rám holmijait és az utca kövezetén kedve®, gro­teszk, esokoUádésziniü kis ördögök hancuroatak. Feltűnően elegáns néger delnők vagyont érő bundákban, ékszerekkel, -- diszttingvált, fekete urak, rongyos szerecsen munkások és durvaruháju néger asszonyok közt. Néger volt itt az orvos, ügy­véd, bankár, iró éppen úgy, mint a napszámos és hordár. Látni itt szerecsemt huszáros bajszaitól, bo­zontos szakállutól tarkopasz arcúig, a koromfeketé­től a csokoládésziniln, vörösbarnán, piszkos sötét­szürkén keresztül a már majdnem fehérig a a fel­tűnően széptől az or&ngutangig és csimpánzig. Afrika minden néger raoe-a összesereglett itt kidéi­ben, hiszen őseiket Afrika legkülönbözőbb vidé­kein íogdosták össze é® uj típusokat rekordtrozott itt valami furcsa kereszteződési variációval az egy­másközti össze-visszaházasodás. Az amerikai megveti, lenézi őket. Feksaabadi- totta ugyan Amerika fekete rabszolgáit, de new­yorki valamire való vendéglőbe, színházba, moziba ma sem eresztik be a legelőkelőbb, logtudósabb és leggazdagabb négert sem. Délen ma 1« külön váró­teremben, vasúti ós villám otskocalkban kénytelenek elkülönülni s Georgiában meglincaelnjék azt a sne- recsent, aki merne szavazati jogával élni. Nincs rá eset, hogy fehér ember végigmenjen feketével az utcán s art a fehér nőt inzuttálnáJk az utcán, aki nyilvánosan szóba állna szerecsennel. Egymás közt élnek; ez a merev és goromba kitaszí­tottság ghetto-életire kényszeríti őket. Ezek a feketék alapjában véve igen szeren­csétlenek is. Fáj nekik ez az utálat, annál ia in­kább, mert fehérbőrüek közt élve, ízlésben ők is asszimilálódtak, maguk is visszataszítónak, rútnak találják önmagukat. Leküzdhetetlen a fekete férfi vágyakozása fehér nő után. Ezért voltak gyakoriak köztük a nőrablások s ezért égettek el, lincseltek meg még nem is olyan régen annyi szerecsent. Mindent el is kő vetnek, hogy kifehérbőrüsöd­jenek. Vegyi gyárak, kozmetikusok ezred foglalkoz­nak olyan" szerek előállításával, amelyik fehérre próbálja átformálni a fekete arcbőrt és normálissá a gyapjas hajat. Egyelőre azonban semmi ered­mény és igazán jo üzlet csak a néger nők számára gyártott speciális púder, arcfesték és rúzs. Nem áliitótegoB külön tíégenszagdk miatt utál­ja az amerikai a négert, hanem azért, mert csodá­latosan kultiurtkópe® é« élelmes náció az. A mi ci­gányunk miég ma sem Lett civilizált ás az a néger máriB az. Ősi nyelvét elfelejtette az amerikai né­ger, százszázalékos amerikai és jó keresztény mind, egy kevés néger zsidótól eltekánitve. Nagy­atyját még korbáccsal verték ki a rabszolga óink­ból és az unokák már behoztak mindent: Newyork- ban kilencven százalékuk irnl-olvasni tudó, felső- iskolát végzett fiaik száma pedig viszonylag túl­haladja a newyorki fehérek arányát. Ügyes keres­kedő és a könnyű munkát szereti. Miniéi Inkább ül­dözik őket, annál szédületesebb inaimban d/vfüzá- lódmak, vagyonosodnak és hallatlanul szaporodnak. A* amerikai tánc: néger tánc; u amerikai zene: néger zene és nagyon néger humor az aane- rika humor is. Nem lehet őket lebimi. Napról- napra hatalmasabbak é® erősebbek. Ezért gyűlöld őket a yamkee. As uj Jeruzsálem Newyorkban lakik a legtöbb zsidó. A newyár­ki ghtttto lepipálja a varsóit és lembergit 1*. A Bowaryn tod félnapig járhatsz és mindenütt csak héberbetüs feliratot látsz. HéfoerbetBs transzparen­sek, világitó reklámok rágnak bele az éjszakába. A könyvüzletekben csak héber könyv, a kottakeres­kedésekben héber szövegű kották, miég a trafikok­ban is héberül kínálja magáit a jatrgon nyelvű vir­giniai, vagy egyiptomi cigaretta, havannoszávar és kapadohány. Egymás mellett áfflanwik ax óriási hébe<myeS,vü napilapok — & The Jewish Daily News, s Tog, a Fór várd — ragyogó palotái, gyönyörű, héber fel­iratú szambának (innen került ki a világhírű ScMId- knaut, itt játszott Rátkai Márton jiddisül) és merik tömkelegében. Látsz itt kaftáno®, hoaszuszakáfflki Öregeket, toprongyo* asszonyokat, masz&tos gyerekeket zaj- gő öesze-visszaeógban, de látod a már borotvált arcú gentl emtamofea t, selymes-bársonyos delnőket Is, akik már az elegánsabb fertályok felé kacsintgat­nak és pár nap csak, amikor megjelentnek a Löw, Loeb, Kaim, Mairovitz, Herskovics hangzású cég­táblák a világ legragyogóbb, leggazdagabb tMet- megyedében: a down town Broadway felhőkarco­ló palotáin § amikor érdeklődsz a harmánoemeletes mammuth-áruházak tulajdonosa iránit, kiderül, hogy Gimbell Isten todja mi néven került ide kol- duisszegényen Tarnopolból, vagy hogy a Máxy GoMberger Sámuel volt, amikor fcéft dollárral ptewtm szállott Newyorkjbon. A zsidók óriási többsége nem lengyel, hanem orosz zsidó, meglepően gyorsan asszimilálódik és a kimtszrflletett gyerek már lenézi az East Side get- thójának kaftánosaál. A rejtelmes kinti fertály Fehér nő nem mer egyedül merni a Ohatam Square, a Mott Street környékére. A Chinetownba, a kínai városba. Minden harmadik lépésnél rendőr vigyáz, mégis itt történik a legtöbb rejtelmes bűn­eset, ebben az amerikai Ázsiában, ahol csupa kínai lakik. Kínaiak a cégfeliratok s csoszogó járású, coptoe, szoknyás binézerek árulják a sok Ízléses csecsebecsét, ékszert, keleti szövöttest, képet, ma­jolikát s azokat a furcsa, préselt halakat, ismeret­len formájú hússzeleteket, különleges főzelékeket, amik a kínai konyha ínyencségei. A Ohop Sneik, a kínai vendéglők, keresettek és drágák. Tömve vannak fehérekkel, akik jóízűen eszik pálcikáidba! ezeket a furcsa haséekat, levese­ket, rizse® ételeket, amikről a kínai konyhák hí­resek. A kínai szakács talán a világ legjobb ée leg­tisztább szakácsa. Általában a kimai jobb a hírénél. Kiváló keres­kedők — sok köztük Newyorkban — a milliomos s állítólag sokkal megbízhatóbbak az európainál s japánnál. Sok nagy bank csak kínait alkalmaz pénz- tárnokul. Inkább egymás közt öldösődnek s a nők­nek van tőlük Jéhri valója, mert Amerika sárga­A legmeg­bízhatóbb ég legolcsóbb motorkerék­párok a MW-SPORT-BALLON1926 Bizonyítja a következő levél: „Alulírott a motort úgy sport, mint praktikus colokra li­kőrrel használom tel és eddigi utaimon még sohasem ért de­fektus. Sőt a motor állandóan megbizhatóan működött ét ezért a D. K. W. márkát mint legmegbizhatóbbat és legpraktikusab­bat bárkinek bátran ajánlhatom. Mfka Ágoston s. k., föfegyző, Sima.* Hitelképes egyéneknek havi részletfizetéses el­adás. Árjegyzékeket és prospektusokat (2 korona portódij beküldése ellenében) szívesen küld a DKW-Müvek, Praha II. Jungmannovo nám. 22. bőrű nőt nem enged be s ezért e pár százezer sárga „szalmaözvegy“ agresszívabb is a nőkikel szemben. És mégis rejtelmes ez a városrész, az ő kínai házaival, amelyeken világcégek feliratai díszeleg­nek: Láng Hong Go., Soy Col Co., Sun Chung Inén... A kftnai bankházaik, szinházak, mezük közt nesztelenül surranó, kifürkésző eteíleojül néma arcú kkrézerek... Zárkózottak, hallgatagok, maeriaa- járásuak... Amerika remeg ezektől a sárgáktól: kimJaiiaikjtól • főiként japánoktól. Nem szerezhetnek polgárjogot, nőiket nem hozhatják át. És mfégíia mindig többen vannak, jobban terjeszkednek. A nyugaibi partokat teljesen ellepik. Nagy leszámolás less még egyszer velük Califoörnj&ban s a Csendes óceánon. Olaes, spanyol, görög, örmény Sldsfádé Az olasz a legszap orább kint. Három oAaasft^ tály Is van már, amit megtölt az a szívó®, eao&áft* más, élelmes, de zajos, piszkos és tolakodó triói* Had, arardímdai, vagy délolasz. öráfóg járhatsz s pt hiszed, hogy Olaszországban vagy. Bokáig gáaöflié a hulladékban, rádragad a p&rsok. Ax ab&kofctxjl s a házak közt hozott kötélen száradnak a tegtf&é- krétehb éa romgyon-rongy atflóruhBctorabofc- fekete, masaatoe kölykök kapaszkodnak belíd. denSri hadarva kiabál Viszont nem röstefflDednefc, hanem MÉirii mindenüvé ax olasz trikolórt, aláás síkúién éaj- tábla s összetartanak. Bolyuk van, tókkttélyük mjL Newyork együk képviselője te oftaaa: La GaftBnt fiumei származása ember, aki jól tad magyarul Majdnem olyan gyorsán gaadagodtoeác, mfaft jgl orosz zsidók • ax angolok szemvedéByawp gyfffiü® 1b őket. A görög, Örmény, stíriai együtt 41 velük. Jfe sonlóan élelmes, piszkos, rajos él gyorsan gaa» godó. Náik&nM a spanyolok sajosahbak és mőnífö^- aabbak. A Cherry Siíeut, South Street nek szúrtos kalyibái, pemetráns mágia lebajai, ame­lyek annyit szerepelnek a Ntok Carfcer-Tégtfoydfr ben, ax ő böraéík. Newyoated mondás gpenfart, || mindig tehet tucatjával kapná rifialkoffőb aftri © dollárért bárkit teexar. Ezen a környékien láttam egy maaattoe, kis helyiség előtt ezt a táblát: Salvatore Latora köb- jegy *ő, temetkezési vállalkozó, zenekar-ímpresssá- ríó, kirándu lás -rendező és eselédszerxő. Egészen bi­zonyos, hogy italt 1b csempészük, kokaint 1® árul Á dólamieriteal leánykereskedéssei is foglaSkorik a Iá* heteégtee közjegyző ur. Német, francia, ír fertályok nincsenek, meg­szűnt — hála Istennek — a magyar negyed ia a hirhedett Gulyás Avenuen. Vagy nyolcvan magyar korcsma és kávéház hirdeti csali, hogy valamdkor itt volt a magyar fertály. Ehetsz; ott szegedi halász­létől tiurósesuszáig, töltött káposztáig mindent s ba­dacsonyinak, szekszárdinak, villányinak adják a legbicskanyitogaitóbb vinkőt is, nem sokat törődve Amerika szigorú iitaMalmával. Ez a parfüm kapta az GÍSŐ díjat a párisi kiállításon 1925-ben. Vezérképviselet és raktár: Marsaux Társaság, Prága-SmícStew, V8iav*ká 4. Árjegyzék kívánatra minden illatszer kereskedőnek bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom