Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-20 / 114. (1152.) szám

.................----- ............................ ................................ ­........ ——--------------­Xu-U muj^ó Ungvár, május IC. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől). Az évek múlnak. Ami még tegnap hírlapi anyag volt, ma már történelmi ténnyé kristályosodott. Még él­nek a zemberek, akik ezelőtt hét évvel össze­gyűltek az ungvári vármegyeháza (akkor még ma­gyar királyok és vezérek freskóival díszített) nagytermében és kimondották, hogy elszakítva minden ezer éves kapcsolatot, Csehszlovákiát ré­szesítik abban a szerencsében, hogy hozzá csat­lakoznak. Ezen a történelmi nevezetességű gyűlésen há­rom ráda vett részt. Az eperjesi, az ungávri és a maramarosi.. Az emberek még élnek... és ha úgy ki­buggyan valakiből az elkeseredés a hét esztendős küzdelem sikertelensége miatt, ismét és ismét végigsuhan az ungvári csalakozás történelmi pil­lanatának szelleme a gondolatok között... Nem tartjuk most időszerűnek, hogy a három ruszin ráda politikai orientációit ismertessük, mert amelyik ráda a magyarokkal való további kapcsolat fenntartását hangoztatta, annak tag­jai ma a gyarmatosító cseh érdekek legbuzgóbb támogatói. A csatlakozást tehát kimondották és elhatá­rozták, hogy nagy küldöttséget vezetnek fel Prá­gába, ahol ennek a történelmi ténynek a kellő diplomáciai formát is megadják. Papirvirággal felkoszoruzott ruszin zászló alatt vonult ki a nagyszámú küldöttség az állo­másra. Az örömtől ragyogó arcokon látszott, hogy tudatában vannak történelmi szerepüknek; érzik, hogy itt most ők történelmet csinálnak. A meg­koszorúzott ruszin zászló kérkedve emelkedett a magasba, mintegy hirdetve e nap jelentősé­gét... És a dicsőség mámorától megbódult zászló­tartó ment, ment, előre, nem is véve észre, hogy az úttesten átfutó villamosvezeték útját állja a dicsőségbe vonuló ruszin nemzeti jelvénynek ... A katasztrófa megtörtént. A ruszin zászló beleakadt a villamos-vezetékbe és a következő pillanatban szemet vakitó láng csapott ki a ve­zetékből, amelytől lángra kapott a dicsőséges koszorú és égett és égett---­— Rossz ómen — mondották a felvonulók sorai között és voltak babonások, akiknek hideg futott végig a hátukon ... .©• Hét esztendő telt el azóta. Május 8-án volt az a nap, amikor a három Ráda Ruszinszkónak a csehszlovák államhoz való csatlakozását ki­mondotta. A leghangosabb csatlakozók között volt Csucska Gyula (jelenleg elbocsátott huszti fő­jegyző), sdd mámoros arccal Jelentette be mint máramarosi delegátus, a máramarosi, közelebbi nevén a huszti ruszin ráda csatlakozását. Ez az ur akkor a máramarosi ruszin nép nevében mon­dotta ki a történelmi nevezetességű szavakat. Oly tömeg nevében határozott, amelynek száma túltesz Sereg és jelenlegi Ung ruszin népének számán. Bejelentését nagy diadallal fogadták, mert a ruszin nép „felszabadulásának" hajnalát lát­ták pirkadni a Kárpátok májusi zöld koszorúja fölött... De az idő múlott. Úgy a ráda tagjai, mint a Prágát járt küldöttség résztvevői szétszó­ródtak Ruszinszkóban. A legtöbb ma keserű ta­pasztalatokkal gazdagodottan az ellenzékiség ke­serű kenyerét eszi. Van, aki megtagadta azóta, hogy ruszin, s csak igen néhány azok száma, akik ma magas és jövedelmező pozíciókban élve­zik a „felszabadulás" előnyeit és igy mindennap Prága felé fordulva rebegik el nemzeti imáju­kat ... A legtragikusabb sorá azonban Máramaros vármegye delegátusát, a nagyhangú és nagyszavu, lelkes Csucska Gyulát érte. Ez az ur, aki Huszt város főjegyzője volt, ma az üldözöttek szomorú sorsára jutott. Régi lelke­sedéséből nem maradt meg csak a hangja, de ez a hang annál vádolóbban kiált fel az égre és mea culpázó szavai szétterjengenek a máramaro­si bércek között... A hét éves felszabadulásból Csucska Gyula már a negyedik évet tölti felfüggesztett állo­mányban. Fegyelmit akasztottak a nyakába a hét év előtti felszabadítónak. Az ungvári fegyelmibi­zottság által hozott határozatot azonban a prágai felsőbb fegyelmi bizottság megsemmisítette és utasította az ungvári kormányzóságot, hogy tűz­zön ki újabb tárgyalást. A megpróbáltatás azon­ban nem jár egyedül. A felszabadító ruszin négy esztendő alatt számtalanszor hallatta szavát és minduntalan 1919. május 8-iki hallhatatlan ér­demeire hivatkozva követelte a kormányzóságtól, hogy ügyében az igazságnak megfelelően, kedvező Ítéletet hozzon. Mikor aztán a prágai felsőbb fegyelmi bizott­ság az alsóbb fokú fegyelmi határozatot meg­[ semmisítette, valakinek agyában az a terv fo- gamzott meg, hogy Csucska Gyulát elmeállapotá­nak megvizsgálása végett megfigyelés alá vegye. A tervet tett követte. Ruszinszkó csatlakozá- I sának évfordulója körüli napokban a kormány- f zóság kiküldötte a nagyszőllősi vármegyei orvost, hogy a szükséges vizsgálatot tartsa meg. Csucska Gyula talán éppen a hét év előtti május 8-ának dicső emlékeit idézte vissza, amikor a hivatalos kküldött betoppant hozzá. Nem csoda, ha végső elkeseredésében nem engedte magát megvizsgáltatni. A napok múlnak. Csucska Gyula elkeseredet­ten beszél... _ Irae, a jutalom. A legtöbbet szenvedtem és fáradtam, hogy mint a huszti ráda főtitkára a románok áltol akkor megszállt Maramaros var­megye nevében a csehszlovák republikához vaI6 — A szlávságért áldoztam fel magam és ugyancsak a szláv csehek tettek tönkre, miért is a jelen eset elrettentő például szolgáljon... Csucska Gyula tehát mint élő mementó hal­latja szavát és ebben kitartó, hangos, buzgó, állha­tatos. A hivatalos körök a fentiek szerint már kényszer-zubonyról gondolkoznak. Bizonyára mert Csuszka Gyula sokkal kellemetlenebbeket is el szokott mondani, mint amit a nyilvánosságnak szánt. A májusi szép napok, amik hét év előtt oly annyira felpezsdítették a ruszin rádák tagjainak vérét hét év után ismét bekövetkeztek. Nincs azonban egyetlen hang, amely ennek a nevezetes évfordulónak iinnepies perceit megünnepelni kí­vánná ... Nincs egyetlen hang, haneha a Cucska Gyuláé... Elkészült az első szlovák biblia Hlinka még a szegedi Csillagbörtönben kezdte meg a fordítást — A hatalmas könyv 2300 oldal Pozsony, május 19. Az első szlovák nyelvű biblia elkészült a nagyszombati Szent Adalbert nyomda kiadá­sában. Pöstyéni István lelkésznek, a Szent Adalbert Társulat ügyvezető igazgatójának érdeme, hogy az évek óta készülő hatalmas munka végre a napokban kikerült a sajtó alól. A munka tipográfiailag is elsőrendű, négy teljes kilogrammot nyom aranynyomásu bőr­kötésben. 2300 oldalon tartalmazza az ó- és újszövetségi szentirást. A biblia fordításán legtöbbet Hlinka András dolgozott, aki a munkát még a szegedi csillagbörtönben kezdte meg, ahol tudvalevőleg három évet töltött. Segítő­társa volt mostanában a fordításban Vojtassák János szepesi püspök és Kmoskó Béla dr. magyarországi egyete­mi tanár. Az amerikai szlovákok háromezer pél­dányt rendeltek a szlovák bibliából. Az 1500 csomag portóköltsége 40.000 koronát tett ki. Az eucharisztikus kongresszusra Ame­rikába még 10.000 szlovák bibliát visznek. Egy biblia ára 10 dollár, 300 csehszlovák ko­rona. A biblia eddig még nem jelent meg szlovák nyelven. A fordítás a Hieronym-féle ólatin szövegből készült A szloveoszkUi bírósági járások oj beosztása IX. Az eperjesi törvényszék területén 1. Eperjesi járás. Az eddigi járás összes köz­ségei, kivéve: Belvár, Budaimér, Bunyita, Tizsite, Koszt elány, Kecérkosaíolány, Kavocsán, Sá rostkő­szeg, Kis- és Nagyladna, TóHkiisMu, Modraíalu, Sá­ros ófalu, Oruzsiin, Keoérpeklén, Lápiapaiak, Pa­tacskő, Hemádszokoly, Tapolcsány, Terelő, to­vábbá G ergetlylalka, Bertót, Hedri, Megye, István- vágás és Főnzbribuita. 2. Bártfai járás. Az eddigi járás összes közsé­geihez hozzácsatolták: Csamót a felsőviakőzá já­rásból. 3. Girálti járás. Az eddigi járás változatlanul megmarad. 4. Kisszébeni járás. Az eddigi járás összes köz­ségei, kivéve: Kormos, Hajtóka, Hosszai vágás, Kis- és Nagyhárs, Palonca, Féketekül, Cdrótoaófalu és Nagyszuiln. Hozzácsatolt községék: Gergelylatka, Bertót, Hedzi, Megye és I&tvánvágás a régi eper­jesi járásból. 5. Felsővizközi járás. Az eddigi járás össze® községei, kivéve Csamó. X. A rimaszombati törvényszék területén 1. Rimaszombati járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve Tótbegymeg. Hozzácsatolt közsé­gek: Csehbreznó, Poltár és Sósliget a régi losonci járásból, Szikla a breznóbányai járásból, Bugyik, Derenosény, Gesztes, Meleghegy és Pádár a feledi járásból, továbbá Kopárhegy, Dombosmező, Gö- mörhegyvég, Rátkószuha és Balogér a nagyrőceí járásból. 2. Nagyrőcei járás. Az eddigi járás összes köz­ségei, kivéve: Kopárhegy, Dombosmező, Gömör- hegyvég, Rátkószuha és Balogér. 3. Rozsnyói járás. Az eddigi járás összes köz­ségei, kivéve: Henziófalva és Dénes. Hozzácsatolt községeik: lm refalva, Istvánfalva és Sztnacem a régi iglói járásból. 4. Tornaijai járás. Az eddigi járás össze* köz­ségei, kivéve: Hamva és Lénártfalva. 5. Feledi járás. Az eddigi járás összes közsé­ged, kivéve: Bugyik, Derenosény, Gesztes, Meleg­hegy, Pádár és Béna. Hozzácsatolt községeik: Óbást, Korlát!, Hidegkút és Vecseklö a régi loson­ci járásból, Hamva és Lénártfalva a régi tornaijai járásból, végül Tótbegymeg a régi rimaszombati járásból. rője előtt, hogy iga húzó robotmunkába törött ha­talmas, égigérő akarása. Az utolsó levelet 1921 augusztusában kaptam Oosikay La jóst ód. Ekkor én is készültem fel Pestre és Írtam egykori kispajtá­somnak. Majdnem ötévi hallgatás után írott leve­lemre néhány rövid nap alatt megjött hozzám Erdélybe Ooskay Lajos válasza. Hangzott ez a vá­lasz igy: „Tudtam, hogy egyszer Maga is ide fog jönni. Én már régen várom!------író vagyok és verekszem a nyomorral, am íg az éhhalál meg nem vált tőle...“ Tehát mégis csak „író" lótt belőle... Akkor nem mentem Pestre. Szomorú parancs­nokok vezényeltek megálljt uj harcba készülő lá­baimnak és Erdélyben maradtam. Csak a közelmúltban jöttem „haza" — Szüo- venszfcóba. Többet nem irtunk egymásnak. Sohasem volt alkalmam elolvasni egyetlen írá­sát sem a felférfiasodott Ooskay Lajosnak. Titán volt-e, vagy csak akarnék? Sohasem tud­tam meg és most már nem is fogom. De egyet tudok róla biztosan: szerencsétlen volt. ő megtartotta gyerekfogadását. Nem árult él senkiit. Ooskay Lajos brigadéros véres, gyalázatos cselekvése nem paiánitázódott bele. De Öt — és van-e joga a Nemezisnek ilyen hosszú utat meg­futni a bűnös őstől a bünitelen unokáig és ezt súj­tani elkésett Bosszú hóhérkegy ellenségé vei ? —, öt elárulták, az álmai, a szellid-türelmes várásai, a groteszüiül ide-oda ferdülő élete ... És most, emberléte nyarán, felakasztotta ma­gát, mert már nem bírta a nyomort. A ssünkeporos büróvilág, mint nem odavalót, kidobta magából. Tolta is megcsalta. Nem tudott neki adni sem di­csőséget, sem kenyeret. Csak kötelet. Tizenkét napig buliájia a jégtáblás bonetani in­tézetben feküdt, amiig néhány jóbarátja össze tu­dott gyűjteni néhány koronát ahhoz, hogy el lehes­sen temet tetői a Nagyságos Fejedelem legkedve­sebb brigád árosának, a gazdag nagyur 0C9kói Oos­kay Lászlónak koldusszegény utolsó ivadékát. Vásáréi Lia. Öngyilkos lett egy nyitrai származású magyar iró A Nagyságos Fejedelem kedvenc brigád árosának, ócskay Lászlónak egy késői unokája felakasztotta magát, mert már nem bírta a nyomort Érsekújvár, május 19. Pár soros hírben beszámoltak a napilapok egy Budapesten történt öngyilkosságról. „Öoskay Lajos pesti iró nyomora miatt felakasztotta magát." Csak ennyi az egész. Mégis, mikor ezt a rövid bírt elol­vastam, hirtelen ólommehéz ködfüggöny ereszke­dett a szememre és a szivem úgy megfájdult, mintha csontkemény ököl ütött volna le rá brutá­lis erővel. Gyerekéletem jópajtása, Ooskay Lajos, dicsőséges, nagy Rákóczi labancverő, híre® bríga- dérosámak, ooskói Ooskay Lászlónak vérszerinti 'le­származottja, odáig jutott, hogy kötéllel oldotta meg a „nincsen kenyér" nagy problémáját. A nyitrai Ocekay-báz és csöndes lakói Együtt gyerekeakedMnk Nyitna egy csöndes, városvégi kis utcájában. Ennek az utcának az egy­kori magyar nevét bizony elfeledtem, de még rö­vid néhány héttel ezelőtt is, amikor mindennapos robotoltam a vadgesZtefáskertü kúria mellett ve­zetett el, nagyon sokszor jutott eszembe tizenihat- óvelőttd kispajtásom, Ocskay Lajoska, a márvány- iehérfialu ház gyermeklakója. Egészen kicsi volt még, amikor elárvult. Két balkszavu, jóságos vén- kisasszony-nénje nevelte és a természettől virgonc, pajkos kis kurucivadék hozzászeliöült, hozzáosön- desedett a két magányos, büszkén zárkózott, mi­ni, ózatermészetü öreg leányhoz. „Meglásd, barátom, nagy leszek én is. Én tollal leszek nagy..." Lajoskárnak nem volt egyetlen igazi Siupajtása sem. Azok nem tudták őt „megérteni". Az én áhi- íatos, meghódoló bámulásom kellett neki, hogy megfürdesse benne gyermeki nagyravágyását. Mert amikor már fejlődő értelmű gimnazista volt Lajosba, nem érdekelték többé a játékos, tolltartó- és léniafegyveres gyerekháborulk, ő írni kezdett. És bt, irt rengeteg sokat, szorgalmasan, lázasan csillogó szemekkel. Mindenfélét. Hazafias költeményt, történelmi tárgyú elbeszélést, sőt bele­fogott egy ifjúsági regénybe is, amelynek hőse ő akart lenni, a kuruc brigadéros szőke sarjadéka. És irás közben hányszor szólt oda a fehér kerti padom némán, moccanás nélkül kuporodó kis sze­mélyemnek: — Meglásd, barátom, én is nagy leszek. Én tol­lal leszek nagy. De én nem logok elárulni s enkit... I Ilyenkor mindig éreztem, hogy a vér boldog hullámban szökik az arcomba. Olyan büszke vol­tam arra, hogy „barátjának" szólított ós nem ba­rátnőjének. Mert pajtásom értékben nagyon lebe­csülte a nőket... Későbbi életemben, amikor már mágüytaiángga] lobogott bennem a Betű rajongása, sokszor éreztem, hogy azt a szikrát, amiből ez a tiMobogás felfejlődött, kispajtásom, Ooskay Lajos ültette belém, akkor, amikor a nyitrai kúria jó- szagu kertjében az ő költeményeit és egyéb mü­veit hallgattam, gyerekesodálkozó, nagy áhítattal. Én még csak tizenhároméves csitnílány voltam akkor, amikor Lajoska a nyiitrai piaristáknál le­tette az érettségit és Budapestre ment az egyetem­re. Bizony — mi tagadás benne —, a válásnál na­gyon fájt a szivem. De megígértük, hogy gyakran írunk egymásnak. És Lajosba első pesti levelét bol­dogan mutogattam füuek-fának. Ez volt életemben az első levél, amit „fiútól kaptam". Talán egy évig szorgalmasan is leveleztünk, azután — ifjúságunk rózsaszinszámyu Ámor-istenfcéje, Te tudod, hogy miért? — csőikként buzgóságuek. Kétesztendős idő­közök is voltak egy-egy levél küldésénél. Az utolsó levél Pesti ismerősölttől hallottam, hogy' Ocskay La­jos abbahagyta egyetemi tanulmányait és kenyeret ment keresni valamelyik minisztériumba. Nem tudták pontosan, hogy melyikbe. A harcos, diada­los és szégyenvéget ért Ocskay László ivadéka te­hát beleassziiimilálódott. az irodák szürkeporos, tin- tafanyar-szagu csöndes világába, ö maga ezt nem irta meg nekem soha. Talán azért, mert szégyen- lelte előttem, egykor nagy álmainak kicsiny isme­A Ruszinszkói Magyar Szinpártoló Egyesület megalakulásához Ungvár, május 18. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől) Va­sárnap délelőtt alakult meg a Ruszinszkói Magyar Szinpártcló Egyesület az ungvári ma­gyar Társaskör nagytermében. Az alakuló közgyűlés a beterjesztett alapszabályokat — amelyek megegyeznek a szolvenszkői hasonló egyesület alapszabályaival — elfogadta. Ez­után megválasztották az ideiglenes vezetősé­get Elnök lett Novák Endre dr., társelnök Antal Miklós, főtitkár Szerényi Ferdinánd, pénztáros Scháchter Lajos és főjegyző Ka- vasch Sándor. A héttagú választmányban Bródy Ernő dr.-t, Mandelt, Preusz Elemér dr.-t és Reiszman Henrik dr.-t választották be. Az alakulás azonban eleve magában hordja a szigorú elhatárolódás és kviálogatő- dás szomorú jeleit A magyar szinügyet felkarolni és istá- Dolni hivatott magyar pártok kulturális szak­osztályait és azok vezetőit teljesen mellőzték ebben az akcióban. Ez a túlzott óvatosság, amely ma az ál Iámtól függő helyzet ien lévő egyének tulaj­donsága, ily nagjjo.entöbégé akácnál, alu l a magyar tömegek péaaVe vau szükség első. ói ­ban, nem indokolt. A magyar szinügyet a Fájtó természetes kötelességeként ezután is a legmesszebb menőleg támogatni fogja: s'H a szinpártoló egyesület propaganda eszközei közé önmagá­tól fog besorakozni. Hisszük, hogy a magvar- ság politikai pártjának kulturális szakosz­tályai is szivvel-lélekkel azon lesznek, hogy ez az ügy minél nagyobb sikert eredmé­nyezzen. A kezdeményezők érdemeit ez a be­kapcsolódás és a propaganda kiszélesítése egy cseppet sem fogja elhomályosítani, mert úgy a sajtó és aruiak képviselői, valamint a pártok kulturális szervezetinek vezetői a legteljesebb önzetlenséggel sietnek a fárad­hatatlan, de elég csekély anyagi erővel ren­delkező lelkes kezdeményezők és alapítók segítségére. A ruszinszkói magyar szintigy sokkal sú­lyosabb helyzetben van, mint azt bárki is gon­dolna. Nagyon is fontosnak tartjuk tehát, hogy ne csak az intelligens elemeket, de megfe­lelő formában a falu tehetősebb társadalmi rétegét, a kis- és nagygazdákat is belevon­juk a szinpártolás kötelességeinek teljesíté­sébe. * A munka megkezdődött, a kezdemér.ye- zők az első lépést megtették, most aztán a magyar szinügy többi önzetlen pártfogóin a sor, hogy a kezdeményezők munkáját előse­gítsék és egyengesse^ azt az utat, nmek a végleges eredményt biztosítja „A jelen eset elretteni példánl szolgáljon" Kellemetlen hangok Ruszinszkó csatlakozásának hetedik évfordulóján ! csatlakozást bejelentsem... s ezert a hálátlan l cseh testvérek részéről a legnagyobb megszégye­nítés ért... — Pedig hát!... Ha rólam valóban megállapí­tanák, hogy nem vagyok beszámítható, akkor kétségen kívül illuzoriussá válnék Máramaros vármegyének hovátartozandósága, mert olyan em­ber nyilatkozatát elfogadni, aki nem beszámítha­tó, egyenesen lehetetlen s igy bejelentésem egyenlő a semmivel...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom