Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-18 / 112. (1150.) szám
1926 május 18, kedd. ^M<MiVV\Cí^ARHlfeLAE 7 Sügmatízádós csoda Konnersreuthban Neumann Teréz, a szegény szabó leánya Krisztus sebeit viseli — A csodát nem lehet „orvosilag14 elintézni — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, május közepe. Tagadhatatlan és megfoghatatlan! És ha százszor autoszuggeszció, százszor „hisztéria11, megfoghatatlan, hogy egy gyenge emberi test erre képes és az akarat legyőzi az energiákat. Tényállás: Neumann Teréz, egy konners reuthi szegény szabó leánya, 1918-ban húsz éves korában egy tüzeset alkalmával vizet hordott és amikor a vedret magasra emelte, valószínűleg hátgerincét megsértette. A nyáron teljesen összetört, majd 1919-től négy éven át • teljesen vak volt, de 1925 május 17-én, Szent Terézia napján hirtelen visszanyerte szemevilágat A plébános, akivel erről beszélgetek, azt mondja: — Ezen a napon elhívtak a beteghez- Karjait kitárva, úgy várt rám. Szemei ismeretlen fényben ragyogtak. Fejével intett, mintha valakivel beszélgetne és hirtelen felült, pedig 6 és fél év óta csak feküdni tudott. Kérdéseket intéztem hozzá, de válasz helyett igy szólt: — Tudom, hogy most felkelhetek és járhatok! E szavak után felkelt és senkitől sem támogatva félóra hosszat fel-alá járkált a szobában. Megismételtem a kérdést: — Kivel beszéltél az imént, leányom? — Hangot hallottam. Csodálatos, szelid hangot. Azt kérdezte, hogy meg akaraok-e gyógyulni. És én azt feleltem, hogy mindent akarok, amit a hang tulajdonosa rám mér. A hang azt mondta, hogy felkelhetek, de azután újra ágynak dőlök és nem lesz orvos, aki rajtam segiteni tudna. Még sokat fogok szenvedni. De nem szabad csüggednem, mert az igazság győzedelmeskedni fog. „Szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint ragyogó prédikációkkal!11 így fejezte be és újra lefeküdt. Husvét előtt két héttel éhezni kezdett és még csak egy korty vizet sem nyelt le. Csoda azonban ezúttal nem történt és az ágyból felkelni nem tudott. Szeptember harmincadikán, szent Teréz napján azonban az isteni fény újra megjelent és a nagybeteg Teréz megint felkelt és támogatás nélkül egy órahosszat járkált a szobában. November hetedikén borzalmas fájdalmakkal ágynak dőlt. Szemeit nem tudta többé kinyitni és 13-án az orvos, egy híres sebész vakbélgyulladást állapított meg és feltétlenül operációt követelt. A nagybeteg Teréz arra kért engem, hogy hívjak össze egy gyülekezetét és rendeljem el, hogy imádkozzanak szent Teréznek. Mialatt ez történt és a hívők halk mormolással imádkoztak, Teréz felült az ágyban és rámutatott a beteg helyre, azután megint ! a tulvilági hanggal folytatott érthetetlen párbeszédet, majd azt mondta, hogy a hang ráparancsolt, hogy azonnal menjen templomba és köszönje meg a gyógyulást. Az orvos legnagyobb csodálkozására felkelt és egymaga a templomba ment. A láz teljesen megszűnt és a legcsekélyebb fájdalmat sem érezte. Az operáció elmaradt. Maga az orvos állapította meg, hogy a vakbélgyulladás magától elmúlt. Ugyanaznap azonban Teréz megint hallotta a hangot, amely azt mondta neki, hogy még igen sokat fog szenvedni. Röviddel ezután megint ágynak dőlt. Nagypénteken meglátogattam. Szeme vérrel volt átfutva. Nem látott semmit. Arcán véres nyomok. Másnap jobbfüléből vér folyt. Husvét- vét vasárnapján jól aludt. Husvét hétfőjén igen jól érezte magát és magához kéretett. Mikor ágya előtt álltam, kidugta két kezét és lábait és térdre rogytam a csoda előtt: Kezénlábán Krisztus sebei piroslottak. Elmondta, hogy Nagypénteken borzalmasan szenvedett. Vére őrtiletesen lüktetett és érezte, hogy a sebek csodája megtörténik vele. Átélte Krisztus éjszakáját az olajfák hegyén és beszélt az Megváltóval. Kezén-lábán a nyílt sebekből folyt a vér. A sebek hosszúkásak voltak. A szív tájékán is egy nyitott seb tátongott, amely szintén vérzett- Az orvos ezeket a sebeket pontosan megvizsgálta, majd két másik orvossal megvizsgáltatta őket, de egyikük sem tudta, miről lehet szó. Annyit megállapítottak, hogy valódi sebek, de nem tudták, hogyan keletkeztek. Eddig tartott a plébános elbeszélése. Nehéz volt a lányhoz férkőzni, mert igen gyakran ájult állapotban fekszik és három év óta csak tejből él. Húst vagy kenyeret nem bír el. Az orvos a plébános minden szavát aláírta, ritka eset, hogy tudomány és egyház egy véleményen vannak. Az orvos maga vitt el a leányhoz. Mikor beléptünk, aludt. Az orvos szinte félve lehúzta a takarót. A meggyötört test csont és bőr. A sebek megszűntek vérezni, beszáradtak, de megtartották eredeti alakjukat. Egy órahosszat ültem a leány ágya mellett. Arcán boldog mosoly- Ajkai néha megmozdulnak: beszélget. Álmodik?.., Mikor szemeit felnyitja, nem lát meg minket. Soha ilyen nagy, tulvilági fényben ragyogó szemeket nem láttam. Nem lát minket, nem látja a szobát. Az orvos kérdez. Nem felel, mert mással beszélget, akit mi nem látunk. Nagysokára azután int, hogy hagyjuk. Szeretnék kérdezni, de az orvos nem engedi. — És maga, doktor ur, mint a tudomány és a logika embere, mit szól hozzá? — kérdem— Nem beszélek autoszuggeszcióról és nem magyarázok! — feleli megilletödött hangon. — Tehát? — A jövő fogja megmutatni, mi rejlik mögötte. — A sebek? — Mondjuk csoda. Én megmagyarázni nem tudom. Vakbélgyulladás nem okoz sebeket. Lehet, hogy autoszuggeszció, de ha az, akkor az akarat, amely létrehozza, olyan erős ebben az angyonsanyargatott testben, hogy már ez maga is — csoda! Neumann Teréz még sokat fog szenvedni. A tulvilági hang azonban megígérte, hogy a?, eddigieknél nagyobb csoda fog vele történni. Hogyan kőnnyitették meg Prágában Atlasz földgömbterlíét Egy renoválás története, különös tekintettel a politikára — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, május közepe. A Moldva túlsó partján, Meyrinck „Klein- seite11-ján eldugott helyen áll a város legrégibb barokkpalotája. A monda szerint ebben a palotában laktak második Rudolf császár kedvenc alkimistái. Az utcát nehéz megtalálni, mert tulajdonképpen zsákutca, melynek túlsó végén, azaz a zsákvégződés utón áll az említett palota. Az első nagy udvart árkádok veszik körül. Feljárat, lépcsőház sehol. Az udvar túlsó része hatalmas fal. Kis, szűk kapu van belevágva. Ez vezet a másik udvarba. Az ember úgy érzi, hogy kelepcébe csalták, ha ezt a kaput átlépte. A második udvarból spirális formájában Öt feljárat. Az udvart kőfal határolja. A kőfalra ákácok és orgonák támaszkodnak kintről és szomorúan nézik azt, aki itt elmúlt századok után kutat. Orgonák és ákácok közt egy hatalmas Atlasz-szobor, hátán a földgömbbel. Egy évvel ezelőtt jártam először a palotában. Éjnek idején. A hold körülfolyta a komor, hatalmas, meghajlott Atlaszt- Már akkor láttam, hogy jobb lába végigrepedt. Nem birja el a megváltozott föld nyomasztó súlyát. Barátommal megállapítottuk, hogy a kleinseitei Atlasz segítség bijján egy félév alatt feltétlenül megunja a dolgot és felmondja a szolgálatot. Elhatároztuk, hogy segítünk rajta és megírjuk az újságban, hogy vagy küldjék nyugdíjba, vagy magas korára való tekintettel könnyítsenek nagy terhén, hogy könnyebb legyen neki a föld. Az újságcikk igenis használt. A’ városi tanács sztikebb bizottságot rendelt ki és kettőnket is meghívtak, a dolgot megítélendő. Mikor délutáni öt órakor megérkeztünk az Atlasz-szobor tövébe, nagyon tűzött a nap és a házmestert nem tudtuk előkeriteni. Keresésére indultunk és mivelhogy az emberi logika a közelfekvő dolgokat elfelejti, csak este találtuk meg egy korcsmában, amely két lépésnyire van a palotától. Azaz hogy én találtam rá és magammal vonszoltam. Nem volt könnyű, mert az öreg cerberus a tizenkettedik krigli sört itta ki éppen- Nem akart semmiképpen felállni, de mikor meghallotta, hogy Atlaszról van szó, jött. Kacsirek ur 90 éves lehetett, de úgy mozgott, mint egy javakorabeli ember. Az Atlasz-bizottság bemutatkozott neki, olyan tiszteletreméltó arckifejezést öltött. — Mit lehet itt csinálni? — töprengtek a bizottsági tagok és bambán nézték a megrepedt Atlaszt. Kacsirek ur gúnyosan nézte az uj kor tehetetlen férgeit. Olyan volt, mintha Rudolf császár alkimista alvilágából bujt volna elő: — Könnyűvé kell neki tenni a földet! — mondotta végre gúnyos filozófiai nyugalommal. A bizottság tanácskozott. Minket is belevontak. Nem mentünk semmire. Az öreg csak elnézett bennünket, azután mintha megsajnált volna ennyi tehetetlenség miatt, igy szólt: — Ha rám bízzák, megcsinálom! — Nem bizhatjuk magára, öreg! — mon dotta némi habozás után a bizottság vezére — Ez városi ügy és a régi emlékek védel mére alakitott albizottság ügyeihez tartozik — Jő! — mondotta Kacsirek ur és indul ni készült- Csinálják maguk! — De azért tanácsot adhat! — indítványozta egy bizottsági tag. — Könnyűvé kell neki tenni a földet! — ismételte Kacsirek és távozott. Mi pedig eloszlottunk. Múlt az idő. Egyszer megint arra vetődtem. Szerencsém volt, mert Kacsirek ur épp a második udvarban időzött és én meginterjúvolhattam. Az Atlasz egy lepellel le volt takarva. — Azt akarom még mondani — fejezte be Kacsirek az interjút, — hogy ezek nem tudják, ki vagyok én. De magának megmondom. Én vagyok a Kleinseite legrégibb és legismertebb választási kortese. Minden este pártom képviselőivel kártyázom- Vegye tudomásul. —- Mi köze ennek az Atlaszhoz? — kérdeztem szelíden. Szánakozva nézett rajtam végig: — Nézze meg! — mondta kurtán, felugrott egy lépcsőre és lerántotta az Atlaszról a leplet. A megkínzott félistennek hiányzott az egyik karja és ugyancsak az egyik lába. Három nehéz vaspánt támasztotta alá. — Látja, igy függ össze! — Hogyan? — Nem látja? ők kezdték a reparálást. Természetes, hogy kommunista gazembereket küldtek ki. Munkába álltak. Részeg disznók voltak. Mit tudják ők, mi egy régi prágai szobor. Ehhez nemzeti demokrata ért csak. Van még igaz cseh a köztársaságban Kramáron kívül? Na, de hagyjuk a politikát! Elég az hozzá, hogy az egyik munkás, aki egy vaspántot akart a falról leütni, egy ütéssel úgy találta el Atlaszt, hogy a lába meg a keze leszakadt. A bölcseknek nem maradt más hátra, mint ezekkel a pántokkal a szobrot alátámasztani- Tiszta kommunizmus! Előbb kalapáccsal mindent szétrombolnak, azután a romokat nagynekezen alátámasztják. Ez az ő politikájuk, hogy az istennyila ... — Szóval politika! — mondom. — Minden politika! — feleli bölcsen és ezzel búcsúznak. * Néhány héttel utána megint ott jártam. Szörnyen érdekelt a dolog. Nagy volt a csodálkozásom, mikor Atlaszt fiatalos erőben láttam magam előtt. A földgömböt olyan hetykén hordta a vállán, mintha nem volna teher. Pedig az átmérője másfél méter. Vaspántot sehol sem láttam- Lába és karja ép volt. Az öreg Kacsirek előbujt az alvilágból, elém állt és győzedelmesen mosolygott: — Megcsináltam! — Maga csinálta? — Én! A bizottság nem ment vele semmire. Pedig megmondtam nekik, hogy tegyék neki könnyűvé a földet. — Na és maga hogy csinálta? — Nagyon egyszerűen. Átfürészeltem a földgömböt, kivágtam belsejéből a követ, meghagytam a lyukat, a gömb másik felét gipszből készítettem és ráborítottam a kivájt félgömbre. Látja, igy már könnyű neki a föld terhe és ha a nemzeti demokraták kormányoznának, az adóterheket is igy könnyitc- nék meg... — És üres volna a föld, azaz az ország! — kiáltottam nevetve, hogy bosszantsam és elszaladtam. Neubauer PálÍgy fiatalít és szépít a COfall“Créme Coroll-puder Sorol! -szappan FSlerakdt a í. S. R. részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. A7JnHÁZ»ZEnE „ A magyar színészek sikeres bemutatkozása Prágában Lelkes közönség az első estén — Kétszer egymásután „Az eladott menyasszony — Vasárnap délután a Tatárjárás Prága, május 17. A prágai magyar szint szezon megkezdődött Faragó szlovenszikói m agyar szia tár sulata ezúttal előkelőbb hajlékhoz jutott. A kariin i Varieté Szám- ház fogadta magába a szlovenszkói magyar színészet reprezentánsait, akiknek prágai repiázét megújult, lelkes érdeklődés fogadta. A Varieté hatalmas földszintjét, páholyait és karzatát csaknem teljesen megtöltötte az érdeklődők tömege, amelyet egyrészt a nemzeti érzés, másrészt pedig a magyar színészek tavalyi sikeres debütjének emléke hozott el a magyar Tállá templomává avatott prágai színházba. Faragó Ödön a bemutatóelőadásul a legnagyobb cseh szeneszerző világhírű vágoperáját, Az eladott menyasszonyt választotta. A bemutatóestély theatre-pares jellegével bírt. Az előkelő közönség soraiban a teljes számban megjelent magyar kolónia, diákság és katonaságon kivül, ott láttuk a köztársasági elnök képviseletében megjelent ftiha dr. irodádgazgatót. Az első páholyban Slávik György dr. földművelésügyi miniszter foglalt helyet, aki önzetlen barátja a magyar színészetnek. A magyar követséget Maituska Péter követségi tanácsos képviselte. Megjelent a cseh Nemzeti Színház intendánsa; Krammer Lipót, a Német Nemzeti Színház igazgatója, nejével, Glödkner Pepivel, Micsura dr. volt miniszter, azonkívül a prágai tudományos és művészvilág számos tagja. A magyar újságírók szindikátusát Dzurányi László országos elnök és Kasztor Ernő dr. ügyvezető-elnök képviselte. Az előadás pontban 8 órakor kezdődött. Fi- scher Károly karmester vezényletére megcsendülnek a vigopera népié* jellegű, olykor szentimen- tális, de többször kacagó motívumai. A nagy tapssal fogadott nyitány utón fellibbent a függöny és megkezdődött Az eladott menyasszony első magyar nyelvű előadása a csehszlovák fővárosban. A darab maradandó értékének és a magyar előadás precizitásának dicséretére válik, hogy a tisztára szláv jellegű opera magyar nyelven is frissen, sőt eredetien hatott. Az előadás középpontjában Kőszegire Teréznek, a magyar Operaház művésznőjének vendégjátéka állott, aki csengő drámai szopránnal énekelte és egyéni bájossággal alakította Marén ka kedve® szerepét. Énekszámait, nyiltszini taps honorálta. Partnere — Somló József lemondása folytán — León Geitlor, a varsói Nagyopera tagja, volt, akinek behizslgőeu meleg lírai tenorja van, de kevés ércességgel. Eredeti szöveggel énekelte és szláv temperamentummal játszotta Janik szere! pét. Igazán sajnáljuk azonban, hogy Somló kiváló ajlkaitását nélkülöznünk kellett. Kecál alakjában Horváth Kálmán, a nrsainszkói magyar színház igazgatója, vendégszerepelt. Alakítása bökélete* volt. Vencel szerepépen Toronyi Gyula, a budapesti Operaház tagja, mutatkozott be. Groteszk figurája épp oly sikerült volt, mint amilyen őszinte hatást ért el a darab legkómikusabb partijával. A megbetegedett Oláh Gyula helyett Spiling János, a pozsonyi opera tagja lépett fel sikerrel. A Faragó- társulat összes szereplő tagjai harmónákusan illeszkedtek a vendégszereplő művészek kifogástalan teljesítménye mellé. Hegyesiné, Bellák, Horváth Böske, Győry tűnitek ki nagyobb szerepeikben. Nagy hatást ért el a ballet is, amelyet Ni- kolskaia ball etjének tagjai lejtettek. A kar, kicsiny volta dacára is, megfelelt feladatának. Az előadás sikere azonban elsősorban Fischer Károly zenekarának érdeme. A kiváló zene- és énekmester magyaros életet vitt a szláv zenéhe, vérévé vált precizitással dirigálván a kart és az éneket. A közönség a második felvonás végén viharos tapsoikfcal ünnepelte és a szereplőkkel többször a függöny elé szólította. A rendezés Faragó Ödön szakavatott kezében hibátlanul működött. A közönség, amelynek már számtalan alkalma volt eredetiben látnia Az eladott menyasszonyt, megelégedéssel hagyta el a jól sikerült előadást. Vasárnap este megismételték a Smetana-opera előadását, délután pedig nagy sikerrel adták elő a „Tatárjárás“-t. Ferenczy Marian az önkéntes, Pásztor Ferike Riza bárónő. Újhelyi Edith Treszka szerepében tűntek ki szépségükkel és kedves játékukkal. Kitűnő alakítást nyújtottak Bérczy Gyula, Faragó Ödön és Unger István. A zenekart Wílhelm karnagy vezette. (jf.) A szlovenszkói magyar színtársulat keli müjtefa Prágában: Kedd: Cigánybáró. Szerda: Csárdáskirálynő. Csütörtök: Marica grófnő. Péntek: Tatárjárás. Szombat: A vig özvegy. Pünkösdvasárnap délután: Csárdáskirálynő. Pünkösdvasárnap este: Marica grófnő. Pünkösdhétfő délután: Csárdáskirálynő. Pünkösdhétfő este: Marica grófnő. * Az előadások délután 144 órakor és este 8 órakor kezdődnek. Jegyek elővételben az ösz- szes városi színházi jegyirodákban kaphatók.
