Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-16 / 111. (1149.) szám
10 1926 május 16, vasárnap. Egy kisgyerek megvallani a szerelmünket, valami csodálatosan enyhe szóba önteni minden hónapokon keresztül bennünksarjadzott gondolatot. És akkor este csókoltuk meg először egymást. Jól tudod, mit jelent az első csók. Mennyi ígéret, mennyi akarat van két ajak összetalálkozásában. A pici száj egy megvonaglása beszédesebb a beszédnél. Egyszóval: nagyon szerettük egymást. És nem lettünk egymásé. Nem untatlak tovább... De, pajtás, lehet, hogy a ti szerelmetek igazibb ennél. A csőkokon keresztül elszánt esküvéssé fogamzik bennetek az ígéretA társadalmi osztálykülönbség semmiképpen ne legyen elválasztó kapocs közietek. Mert, édes barátóm, egyformán tiszteletreméltó mindenkinek a szerelme, ha szivek Jegbense jóból fakad. És a szív törvényei el* len nincsen appelláta. Éljetek együtt boldogul. Amit te a könyvekből magadba merítettél, szórd el a kincseket csendes estéken, mint altató mesét; és a te egyszerű kis asszonyod csengő kacagása megfizeti a te mesterséged. Még csak kalapban sem kell őt jártatnod, ha nem akarja, nem a világnak öltözteted s hidd el, nagyon sok mezítlábas parasztlánykának sokkal szebb a szive és érzésvilága, mint ezernyi kiöltözött, de belül üres, jótársaságbeli nőé. Ne félj. Egy birád legyen: a szived! Ezt válaszolom éli a te szomorú leveledre. .. Egy harmincéves asszony int nekem levelet a minap, olyan tiszta, pózita- ian sza/vu, oikornyáitlaa levelet, áruinál csak csendes és ritikáneső megtanulások idején mond el egy asszony egy másik nőnekKézbefcaptaan a levelet és a vallomások — egy asszony szomorúan igaz vallomásai — pallót iveitek hozzám és átfutottam a pallón könnyű léptű lábbal, hogy kezemet nyújtsam neki, valami ösztönösen erős, asszonyi szolidaritással. ... „május első napjaiban lesz egy kis szomorúságom is, ment akikor lépek be a harmincadik évembe és ez a legelkeseritőbb dolog, fiam drága, nagyon szomorú az, hogy annyira megöregedtem és még semmit sem éltem. Tudja az ördög, nagyon szomorú lesz ez a nap nekem, mert hiszen harminc év lesz majd mögöttem, Me minden rosszal, szomorúsággal ... aemmivel! I Szeretnék akkor nagyon egy emberrel elbeszélgetni, aki megértene, Rkinek elmondhatnám a sok-sok keserves esztendőt, ami Oly gyorsan robogott el mellettem... stb.“ Hát nézd, Anna, édes kisfiam, mondjuk én vagyok az az ember •— engedd meg —, aki lány- létemre, fiatalon, jószi-vvel odaüljek Hozzád a születésed napján és megsámogassam az arcod, az öklöző tülekedésekben elnehezült kezemmel. Mert nézd, Anna, nekem jogom van ahhoz, hogy a megrikatott, nehéz, harmincéves asszonyéletedhez bátran és hangos szóval ódat eleped jek fiatal lánysággal. Nekem, — aki számlálbatatkn variációban láttam a szomorúságot, aki diákos könnyelműséggel a szivemben sokszor voltam kénytelen alázott rohotos lenni, — nekem igaz és kedves jogom, hogy szót váltsak veled a Külefté- *ed napján. Azt tudom, hogy nagyvárosban születtél, Anna. A szüléidről, a .körülményeidről sohsent tettél emnyomta le a kilincset, először csak a fejét dugta be a keskeny ajtórésen, csak azután jött be félszegen topogva az előszobába. Bennt az ebédlőben együtt ült a család, álmosan és unottan ültek az asztal körül, de az ajtónyitásra figyelmesek lettek s a háziasszony mondta is: ' — Biztos egy koldus, mindég mondom, hogy az előszobaajtót kulccsal kell bezárni, még ellopják a kabátokat. Kiment és végignézte a gyereket, aki betanult, monoton hadarással, ide-oda röpködő szemekkel kezdte darálni: — „Kérek szépen egy pár krajcárt, édes Apám meghalt, édes Anyám kórházban van, öt kis testvéremet én tartom el...“ A háziasszony kotorászni kezdett a zsebében, már kinyújtotta a kezét, egy jótékony gesztussal, melyet olyan szívesen használt kira- katos jótékonysági alkalmakkor, de hirtelen, egy lehűlt mozdulattal visszahúzta. —, Mi baja van az Anyádnak? — kérdezte. — Beteg — nyögte a gyerek. — Mióta? — kérdezte az asszony szigorúan. Erre már kijöttek a többiek is a szobából, összehajoltak, sugdolóztak, mint egy titkos öss- szeesküvés, mustrálták a gyereket és faggatni kezdték összevissza. — Er lügt — magyarázta a háziasszony, — ezek a kölykök mind hazudnak, az anyja nem is beteg és az apja biztos egy részeges kom munista. A háziúr is megszólalt: — Micsoda erkölcsök! A hatóságnak be kellene tiltani a koldulást, ez a gazember kópé biztosan cukrot vesz a pénzen. Takarodj innen! A gyerek kiperdült, mezítlábas lábára felfreccsent a sár, amint átszaladt a túlsó oldalra, hogy újra kezdje hazug kis meséjét, melyből csak öt krajcárt akart kipréselni. ütést, de én tudom, biztosan igy lesz, hivaitalnok- ernber volt az apád, kicsi, „biztos" firfizetésseű, amit be kellett okosan osztaná, mert sok gyerek volt, akik kamaszétvággyal nyitottak szájat a falatra és Te sokszor sírtál tavasszal, mert nem volt ruhád és a gyerekes jókedv, amit nem mentél fesztelenül kikaragni a nyomorúságod miatt, belekeseredett a szádba ... Persze, önérzetes is voltál, hát elindultál dolgozná. Irodába. Egy férfi akaratát és egy gyereklány gyenge hátát vitted munkába. N'éha eajgott is a fejlődő derekad és kék-sárga karikák festették a fájást a szemed alá. — Valaki talán meg is kívánt, a főnököd, a protektorod, te maradtál szépen és álltad a harcod ... Most pedig asszony vagy, Anna, pubdfrizurás, bátor, igaz, modem asszony. A férjed intelligens, kedves, jő fiú, de gondjai voltak, hát mellé álltái, nem, mert romanitaikus vagy és történelmi példákon okulsz, hanem a saját, egyéni inSoi'ativádból. így, hogy kelten dolgoztok, meg is van mindenetek, de Te mégis panaszkodtál nekem a múlt- korában, hogy este hazamégy, fáradtan, kelletlen, Én Istenem! Hát igen. Cukorra akarja költeni a pénzt, mert az ő bitang, senkinek sem kellő kis életében egy pirosra festett, vagy egy nyúlós medvecukor jelenti az álmot, örömöt, beteljesülést. Ezt önök igazán nem értik meg, akik a polgári jólét gőgjében terpeszkednek, akiknek megvan a mindennapi kenyerük és mindennapi hazugságuk, akik mozgalmat indítanak minden karácsonykor a szegény gyermekek felruházása érdekében. Népkonyhában ebédeket osztanak és műkedvelői előadásokat rendeznek az árviz-károsultak javára, önök mindent megtesznek a nyomor enyhítésére. Én belátom ezt. De nem mozdul meg a szivük egyszer műsoron kívül, ha egy ilyen árva kis féreg, akinek nincs otthona kerek, veleg bútorokkal és boltban vett játékai sincsenek — aki naphosszat csatangol az utcákon, az esővizes, tócsákban gázol bokáig és a kóbor macskákat kínozza más szórakozás hijján, meg a fészkiből kiesett pici fecskéket tanítja repülni, — betéved az önök küszöbére primitív, kölcsönkért hazugságával, melyet a társaitól, a lobbi kis éhenkórászoktól tanult: vagy tán az édes ismeretlennek az áhitozdsa fakasztotta belőle e szavakat. Bizony ezt önök nem értik. Mert önöknek egy ilyen darabka cukor soha nem jelentett semmit, mert nem hiányzott, önök csak fontosabb. jelentősebb dolgokért hazudnak és ámítják egymást mint például: szérelem, üzlet, házasság. Legyenek jók egyszer. Nézzék el, hogy az a szegény kis gyerek egy csemege-üzletbe vigye összeizzadt hatosait és elosonjon szivdobegva egy kapu alá az édes holmikkal, ahol a szegletbe megbújva, arcát, kezét összemaszatolva, szopogatja las- san-lassan, hogy tovább tartson... B. Palotai Boris. savanyu kedvvel és az uraddal ültök egész este, csendben, szomorú szótlanságban.,. Mindez tegnap este jutott eszembe, a Dr. Szabó Juci előadásán, amikor a nyugtalan, könnyű kis kok ott vizsgálja meg tréfásan a doktorkisasszonyt, az egyéniséget, a dolgozó embert és odasugja neki diszkréten a diagnózist.: Doktorkisasszony, mi csak nők vagyunk... Hát igen. Látod, kedves, itt a titka mindennek. Hogy csak nők vagyunk. Btonfrizurán, oigarettázá- soa, feminizmuson, férfimunkán túl is nők vagyunk. Asszonyok. Akiken anyás cirógatások lappangónak a kezük epidermisze alatt és babusgató bölcsődalok melódiája rezg a hangjukon. Ez nem szégyen, Anna. ez büszkeség. Anyás asszonynak és igaz embernek lenni egyszerre. — És én kimondom egyszerűen, pajtáskodó bizalommal, hogy mi hiányzik az életedből?... A gyerek. Érted? Mert Te is csak nő vagy, Anna. Okos, bátor és önálló. De nő. Gondolj csak arra, hogy mennyi szép energiát öltél bele már a gyerek elleni küzdelembe és látni fogod, hogy ennyi energiával akár fel is nevelhetted volna magadnak örömre és a megújuló szellemi tonnákon ő lenne a derii, a miért, a cél... Persze nem teheted. És érzem, ahogy rámnézel fanyarul, bóüintón, szomorú megvetéssel: miből?!!... Látod, Anna, ez az igazi szomorúság, a tehetetlenség szomorúsága. Amikor gyilkos sebünk van, meg is találjuk a gyógyfüvet hozzá, de mély patak áll kajánul előttünk, amelyik elbarikádolja a léptünk. Ha úgy lehetne, ahogy Ellen Key akarta, az asszonyok és gyermekek prófétája, hogy minden dolgozó asszonynak is szabad lenne anyának lennie és két. hosszú esztendőn át, míg erőre kap az apróka emberpalánta, nem kellene dolgoznia. Hanem otthon lenne, világos, tiszta szobában, fehér ágyacska pihés fészkére hajoltsan, valami édes gonddal s a dolgozó kéz ölelésbe lendülne a gyerektest bimbózó élete körül. És ehelyett, az Ellen Keyek emberi lelke helyett, mi van? Rengeteg Írás, egyesület, szónoklat, kongresszus, mialatt asszonyok vannak a világon, egyszerűek és int ellektuelek, akik hajszolodnak, évről-évre, napestig, harcosan, meddőn, megrabol- tan és egyszer, májusban, a harmincéves születésük napján valahogy felriadnak, szerencsétlenül, keserű szivvel és idegenül rábámulnak az életükre, mint egy üres, értelmetlen, himbáló luftballonra, amit sétáló gyerekek vetnek a nap felé, a délelőtt) szélben. Nagy Mici. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Koeice- Kassa, Éder-utca 9. sz., küldendők. Tartós elegáns képet ad arcának és ha tetszeni akar, úgy haját állandóan csinosan és modernül mosnia és rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen mikádó sem elegáns és a hosz- szu hajat, ha nincsen állandóan cmdolálva, senki sem tudja szépen megfésülni. A vassal való hajsütés ma már idejét múlta. A Vacek- fóie speciális helyiségben tiz teljesen tökéletes, ' külföldi apparátussal elsőrendű munkaerőktől oly állandó onduláaiót- . , ,. ’ nyer, amely miflden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondolációt a vassütés helyett a legújabb vlziondolációval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjának ára, belföldi rendszer s s f Kó 80.— francia rendszer ***„,*»*„*„...KS 120.— angol rendszer ,• K5 150.— amerikai rendszer ....... , r , . Kg 200. I A hajfestésben valóságos fordulat" t"""jélentett”-”ar.’’j „INECTO RAPID“, csakis Vaceknél festenek ezzel jj a tökéletes amerikai festékkel. Az egész haj festése..................., . Kó 200.— I A fajnak | hozzáfestése . , , ■ , ■ . ■ Kg 100.— B A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vacek*átfestésével helyre lehet hozni, ősz haj átfestése „Henné“ színre ........................................................................KC 120.— fe stett haj átfestése Kö 50.— Mikádó rendbehozását, amellyel a legelegánsabb arcot lehet kapni, specialisták végzik.' Ara...................K5 6.— Hajfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az" előállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágában és egész Európában versenynélküli Vacek fodrászterme csak hölgyek részére PRÁGA II., Václavské nám. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálására berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztaság és legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember. Nép- zerü és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágában szokásos. Naponta d. n. 3 órától 6-ig hangverseny. ondoláció — Nem tudom. Nem tudom, Art sem tudom már mikor történt. Két napja vagy tiz napja, vagy nagyon-nagyon régen, vagy tegnap. Talán Galileában, vagy Júdeábán. Nem tudok azóta semmit... — Jói van, Hagyd el, hogy hol és mikor. {Találkoztál valakivel? r- Igen. — És? — Egy fügefa alatt pihent, mikor arra mentem. Már messziről láttam, de nem ügyeltem rá. Hanem mikor közelébe értem, láttam, hogy rám néz, erősen, tisztán, mély, nagy nézéssel. És éreztem, hogy nem mehetek mellette szótlanul el. „Uram, vársz valakit?" „Téged" — felelte valami csodálatos mély hangon és felállt. Nem volt magosabb nálam, mégis fel kellett rá néznem. „Engem? Ez lehetetlen uram, hiszen nem ismersz [“ — válaszoltam. Mosolygott, szelíd, tiszta, csendes mosollyal. „Vártalak. Mert nehéz utat teszünk majd együtt. Készülj Dismas, — igy, igy mondta nevemet, holott még sosem láttam! !— Készülj, Dismas. Az ut nehéz lesz!" És felemelte kezét és fejemre tette. És ekkor éreztem, hogy ez a fejemen nyugvó meleg kéz szivembe nyúl és magafelé húzza szivemet és oly rettentő tiszta érzés volt ez, hogy lezuhantam a földre és valami mélységes sírással sirattam eddigi életem hiábavalóságát. Mire felemelkedtem, már nem volt ott... — Álmodtál, vágj- megrészegedtél a bortól, amit a minap raboltunk a szamariai vén kalmártól! Van még a borból, igyál, ne törődj részeg álomképekkel! Igyál no! — Nem kell... nem kell nekem a bor... Más valamire szomjazom ... tisztaságra, melegségre .. • valami, valami nagyon szépre ... — Bolond vagy . -. _Nem... holnap elmegyek Jeruzsálembe és feladom magam. _ Ej hagyd már abba! Még engem is letakar a nehéz szomorúság, ami téged! Rázd fel magad! Itt a bor igyál! — ...elmegyek és feladom magam.,. VI. Jakab mély, zavaros felindulással, fújtató mellel, idegesen, kapkodön törtetett az agykoponyák hegyéhez. Arca meg-megrándult s közben-közben egy- egy hangos szót, gondolatot ejtett el: — Nem... az nem lehet., hogy ő ... — és éríehetetlennó morzsolódtak a szavak szájában. És ment fölfelé a hegyre. Lecsapott fejjel nem akart látni. Csak tömegzugást, eszeveszett vad cxrdiitozást hallott. S mikor majdnam felért, felnézett. És döbbenten meredt meg. Szeme elhomályosult, nagy káoszba szaladt össze előtte minden, csak a keresztről lecsepegő, lecsurgó vér világított felé rettentő, vörös, tiszta fénnyel. Szájába hörgő keserűség szaladt és úgy tántorgott mint egy fejbeütött. Artikulátlan rémült sírással küzködött. Zavarosan kiáltozott, 6zava elveszett a tömeg ordiló lármájában: — Názáreti Jézus! Aki egy szavaddal elverted a lányomtól a gyilkosokat! Mért? Mért engedted ezt?... Tántorogva néhány lépést tett előre, homályosan hallotta, hogy a Názáreti leszólt a keresztről és szerette volna hallani hangját. Aztán a megvadult, őrült tömeghez ordított dühöngve, de ki hallotta az ő szavát? Hirtelen megnémult, kitárta két karját és szavavesztetten meredt a Názáreti meggyötört, fájdalmas arcába. Egyszerre valami csodálatos forrőság öntötte el és ismét érezte azt a végtelen békét, amit máskor, valahányszor a Názáreti rátekintett. — Uram!... — dadogta — Könyörülj rajtam! .,. És igy állt sokáig. Gondolat nélkül, érzés nélkül. Hirtelen egy kemény lökést érzett és egy feljajduló őrült ordítást hallott: — Fiam!... Fiam!... És mellette hörögve zuhant le Simon a gyülölt ellenség. , , „ ,. . Jakab megrendültén hajolt fele es szive most tele volt békével és szeretettel: j — Simon! Simon! Mi bajod? Simon elréraült szemmel, hidegrázósan, reszketve dobálődzoft a földöu. Érthetetlen vad hangok töredeztek ajkáról, aztán felemelte fejét és kékké fakult arccal, vacogva bámult a jobb latorra, és vacogva, dideregve nyögte: — Látod? ... a fiam ... a fiam... Jakab hihetetlenkedőn rázta a fejét: — Tévedsz Simon ... ez lehetetlen ... Simon némán bólogatott és kidülledt szemmel leste fia arcát. A jobb lator fájdalmasan dobájlta fejét és tekintete ráesett aljára. Arcára most végtelen gyötrelem torzult. Simon elfakult arccal, sípolva hörgött, őrületbe formálta arcát a szenvedés. Jakab szivét elöntötte az őszinte, meleg szánalom, Simon elé állt, hogy lehetőleg eltarakja előle a borzalmas képet. S amit igy állt, szeme rásimult a Názáreti arcára és alig hallható halk hangon imádkozni kezdett, valami sose tanult, sose hallott., mély hittel telitett imát: — Názáreti Jézus! ... Csak Tebenned hiszek!... Csak Te egyedül tudsz segíteni!... még igy is... keresztrefeszitve is... Csak Te tudsz segíteni... tekints egy pillanatra erre a szegény emberre... Názáreti Jézus! Segíts!... S amig Jakab mély hevületében imádkozott a tömegzugás halkulni kezdett. Talán kifárad lak a megrekedt, vad emberi torkok, vagy a bal lator káromlő üvöltését akarták hallani? A jobb lator, Simon fia, most meglóbálta fejét és panaszos csendes bangón bünvallonmst tett. Aztán a Názáreti felé tekintett és kérő könyörgéssel esdett: Uram! Emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz!... Jézus pedig felé fordította vérlepte arcát s egy pillanatra mintha megenyhült volna ez a fájdalmas, kinlódó arc és igy mondta szelíd, felesendő hangján: — Bizony mondom neked, még ma velem i leszesz a paradicsomban! A tömeg ujult erejű hahotával zúgott le', de a jobb lator arca felragyogott, boldog mosolyba röppent, enyhületbe simult, mintha minden fájdalma megszűnt volna. És Jakab, aki mindezt, látta és hallotta, most ujjongva hátrafordult, hogy felrángassa Simont a kínlódásból, hogy megmutassa neki ezt a csodát: fia ragyogó, világító arcát. De Simon már állt. Enyhült békés arccal. Hol fiát nézte érthetetlen örömmel, hol a Názáreti mély, megindult hitű csodálattal. — Láttad?... Hallottad?... — suttogta Jakab. Simon boldogan intett és némán állt. Aztán Jakabhoz fordult: — Csodálatos béke áradt el bennem. Nem érzek semmi fájdalmat, semmi keserűséget. Nagy és boldog béke takart be, mert igy akarta ezt a názáreti Jézus. És mindketten hhteKFz volt Krisztus ufó1 só. nagy, szőtlan néma csodája halála előtt: a béke két gyűlölködő szívben, e béke a bűnbánó bűnös szivében. És Jakab, meg Simon, a két ellenség, szere- tetben egyesülve érthetetlen tsodás nyugalommal, bizonysággal álltak t Megfeszített keresztje előtt. Egészen a leghatalmasabb pillanatig. És akkor a kárörvendőn üvöltő tömeg rémülten iivőltve, mellétverve szétszaladt, a százados pedig erős hangon tette meg az első megtért pogány hitvallását. És a Kereszt felragyogott ■ .. Csontnélküli fűzök. Törvényesen védve. A?, erős has és csipöli teljesen eltűnnek; kényelmes viselet; nem szorít, nem vág; beteg hölgyek részére, (szülés, operáció, törés után, valamint lelógó hasnál stb.) nélkülözhetetlen. - Képes árjegyzéket ingyen küld: ü. MM KuM Ma!. Utó J. Pozsony, GiQisubliky 22
