Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-16 / 111. (1149.) szám
8 1926 május 16, vasárnap. Folyóiratok szemléje 'A P. M. H, Magyar Vasárnapjában uj ro vatot nyitunk, melyben a szerkesztőséghez beérkező folyóiratokat akarjuk megjelenésük után ismertetni olvasóközönségünk előtt Irodalmi, művészeti és szakfolyóiratok, tehát a napi és heti politikai és hírlapok kivételé vei a rovatban minden időszaki sajtótermét regisztrálást nyerhet. (Ezzel egyrészt az ol vasőközönség érdekeit óhajtjuk szolgálni, mely nagyrészt nem is tudja talán, mely folyóiratok jelennek meg a belföldön vagy hozhatók be külföldről, másrészt maguknak folyóiratoknak is hasznukra lehet a rovat, mert felhívjuk az érdeklődést rájuk a P. M H. egész publicisztikája körében. E helyről is felkérjük tehát a folyóiratok szerkesztőségeit, hogy lapjaik egy ismertetési példányát megjelenésük után küldjék meg a Magyar Vasárnap szerkesztő jének, (Sziklay Ferenc dr., Kosice-Kassa, Eder-utca 9.), aki gondoskodni fog azok is mertetésérőlPásztortüz. Kolozsvár. Kéthetenként megjelenő szépirodalmi és művészeti képes folyóirat, XII. évf. 7. sz. Szépirodalom: Su- rányi Miklós „Ketten“ cimü kis regénye, (folyt.) Szabó Mária „Appassionata" c. regénye (folyt.), Patrascanu „Gyakorlati utasítások egy parlamenti beszéd összeállítására. (Humoreszk), Krüzselyi Erzsébet, Tamás Lajos (Pozsony), Wass Albert gróf, Jakab Géza, Molnár Sándor versei. Ismertető cikkek: Szokolay B.: „Stein János festőművész14; Kelemen Lajos: „Egy régi kolozsvári ház“; Kovács László „Modernség", jegyzetek Chester- ton olvasása közben. Gazdag „Irodalom és müvészet“-rovat. Képek: Mányokv Ádám Rákóczi képmása, Stein János festményei, Márton Lajos illusztrációi Surányi kisregényéhez, Gruzda János, Haranghv Jenő, Munkácsy Mihály festményei s a lengyel grafikusok budapesti kiállításának szebb darabjai reprodukálva. Előfizetési ár egész évre 500 lei. A gyermek. Pozsony. Pozsonyi Iván-sor 2. szám. A gyermeknevelés problémáival foglalkozó havi folyóirat. L évfolyam, 4. szám. Háromnyelvű (szlovák, magyar, német) cikkek a gyermeknevelés köréből: Brdlik „Az egészséges gyermek" cimü könyvének ismertetése (szlovák), Grailich Elza: Meggondolatlanságok a gyermeknevelésben (német), Barabás Ervin dr.: A nemi felvilágosítás kérdése (magyar), Papp D. dr.: A gyermek fogápolása (német), Antal S.: Két büntetés (magyar), Tudományos apróságok, hírek, levélszekrény. Előfizetési ár egy évre 35 kor. Magyar Tanító: Komárom. Havonta kétszer megjelenő általános tanügyi közlöny. XI. évf., 9. sz. Vezércikk: A kitartásé a siker; Pálinkás S.: Irányelvek a polgári neveléstanhoz; Varjú M. dr.: A hegyképződés teóriái. — Egyesületi élet, különfélék, törvények és rendeletek. Felébredés Én s zeli ős kertekben jártam gyerekmódra, Az ég tág volt és üres A növények is oly értelmetlenek Úri gruppokba nyomva éltek és haltak Mert mindennek rendje van a világon A gyepek zöldje nem marad meg S a vizek is elfolynak lassan. De egyszer Fénylő lényekkel rám virradt valami A kapuk is mind kinyíltak Ahonnan kizártak eddig. Telt ebbek lettek a virágok S az élet is teltebb. Vége a mesének. A íelszabadulás órája ütött Szaladhatok én is a többivel! f ájjon meddig tart e furcsa zür-zavar? S ha már mindent megtaláltam önmagamat is fellelem? B. Palotai Boris. fízon időben!!! Irta: Schalkház Sára. I. Ragyogón kék tavaszi nap volt. Csend és nyugalom. A fü friss zöldje és a korai virágok illata életesen, hálásan csapódott az ég felé. Jakab, a dúsgazdag ötvös lassan, a gazdagság büszke kimértségével, öntudatával járkált a szép tavaszban, melyből ő semmit sem látott. — íme — gondolta — mi hiányzik nekem a boldogsághoz? Semmi. Mi hiányzik nekem az élethez? Semmi. A legdusabb, legtökéletesebb életet élem. Lám mindenem van, ami kell. Gazdag vagyok, házaim és földjeim vannak. És szolgáim, meg béreseim. Tekintélyem van. alázatos meghunyászkodással tekintenek reám Jeruzsálem koldusai és meleg barátsággal gazdagai. Leányom nemcsak Jeruzsálem, de Judea leggazdagabb, legderekabb ifjának asszonya. Mi hiányzik nekem a boldogsághoz? Ami vágyam volt, minden beEri francia cipőben járok s kivasalt nadrágban. Vigyázok rá: tiszta legyen gallérom s rendesre fésülöm a hajamat is. Szakállamat naponta borotválom s leráspolyozom a körmöm széleit: Az embereknek szépen köszönök az uccán. Végighallgatom idegen urak szomorú beszédjét, mintha érdekelne. Szeretem a jólfőzött ételt, az alkoholt s a nikotint. Színházba szoktam járni s illedelmesen tapsolok a felvonások végén. Tudok magyarul, németül, latinul, ismerem Walt Whitmannt, Baudelairet és Rimbaudot, olvastam Zolát, Ibsent és Dosztojevszkit s fejemben rendre készleteztem kémiát, mathematikát, jogtudományt és művészettörténetet. Néha komoly dolgokról diskurálok a kávéházban s szépeket mondok idegen asszonyoknak. Olvastam Marxot, Stirnert, Nietschét és kívülről tudom a Bibliát. Valahol, néhány kilométernyire innen rám gondol egy leány s szeretné megcsókolni a számat. Én már tudom: a legfontosabb, az egyetlen fontos ez s ezért érdemes lenne kitakarítani fejemből a kultúrát s a művészeteket. Érdemes lenne letenni a vasalt nadrágot, a francia cipőt s a fényes, fehér gallért, elfelejteni minden természettudományt s szociológiát. Érdemes lenne visszamenni az őserdőbe s megkeresni az eldugott bokrot, ahol egészen nyugodtan s zavartalant véres csókokkal lehet szeretni. Jarnó József. Magyar Kisebbség. Lúgos. Havonta kétszer megjelenő „Nemzetpolitikai szemle." — V. évf., 9. sz. Széli József: „Meddig leszünk kisebbség?"; Flachbarth Ernő dr.: A csehszlovák nyelvrendelet kritikai ismertetése; Tilea V. V.: Románia diplomáciai működése 1919 decembertől 1920 márciusáig (folyt.). A magyar kisebbségekre vonatkozó milyen beadványok érkeztek eddig a Nemzetek Szövetségéhez? — A szatmárvidéki asszimilációhoz. — A csehszlovák nyelvtörvény végrehajtási rendelete (folyt.). — Folyóiratok szemléje; Románok rólunk. -%* Ára egész évre 80 korona. - */>• .. : Heimatbildung. Havonta megjelenő szu- déta-német népművészeti folyóirat, Reichen- berg. — Josef Blau „Zűr Heimaterziehung"; J. Göth: Heimat und Unterricht; ugyanaz „Die Heimatschule in dér Sprach- insel. — G. Willscher: Bei dér Deutschen in Karpathenrussland. — E. Leírniann: Gewöh- nung und Bildung. — J. Göth: Kleinkinder- turnen. — Bücherschau, Rundschau stb. — Előfizetési ár egy évre 28 korona. Cimbora. Szatmár. Benedek Elek heti gyermeklapja. — V. évf., 18. sZ. Elbeszélések, mesék és gyermekversek; Ifjúsági regény: „Szilasy Bálint néphistóriája" Fábián Gyulá- tóL „Tamás érdeklődik" (beszélgetés a holdról) stb. — Előfizetési ár egy évre 80 korona. A Mi Lapunk. Havonta megjelenő diák- és cserkészujság. Losonc. VI. évf., 5. sz. — Kessler Edgár: Hitvallásunk. — Sik Sándor, Sárközi György versei; elbeszélések: Radvá- nyi Kálmántól, Világjárótól, Mátrai Guidó- tól. — Rovatok: Műhely, Ezermester, Könyvszemle, Hirek, Sport, Fejtörő, Fakadó rügyek, ifjúsági szárnypróbálgatások stb. — Előfizetési ár egész évre 20 korona. Nimród. Havonta kétszer megjelenő vadászati, halászati, ebtenyésztési és fegyver- technikai szakújság. Eperjes IV. évf., 9. sz. Szlovák és magyarnyelvű szakfolyóirat, ki- emelendőbb cikkei: Dobodith: Kiállítás és verseny; Vychodnai: A nyirkakasról meg a tavaszról; Haverdle Frigyes: A pisztráng sportszerű horgászata. — Hirek stb. — Előfizetési ár egy évre 30 korona. teljesedett, ami vágyam lehet, csak ki kell fejeznem és már nem vágy, már beteljesedés! Aztán felcsapódott agyában gyűlölt szomszédjának, a szintén dúsgazdag Simonnak arca. Most már örömmel kovácsolta tovább gondolatait. Lám Simont is legyűrtem! Simont, aki dúsgazdag volt már akkor is, mikor ő még a szegénység rongyait koptatta. Már álékor gyűlölte gőgjét. —■ Hálát adott enek a gyűlöletnek! Ez a gyűlölet fűtötte akaratát! — Ennek a gyűlöletnek köszönhette mostani gazdagságát. És most? Most ő volt a gőgösebb, büszkébb. Mert ime, az ő leánya, Judea legtekintélyesebb ifjának asszonya, mig a Simon fia, a dúsgazdag kalmár fia: elbitangolt. Ki tudja, hol csavarog, rabol, talán öl is? Ma Júdeábán, holnap Galileá- ban, vagy Szamariában. Csavargó, bitang lett a dúsgazdag Simon fia! Torzultan szaladt nevetésbe Jakab szája. A dúsgazdag Simon fia: bitang! Akit az apja oly nagyra tartott, akitől az apja oly sokat várt, de nagyra vitte! És rohantak gondolatai előre nagy gyűlöletben és kárörömben, de hirtelen erősen szemébe szúrt a nap és oly erős fény bántotta, hogy kénytelen volt lehajtani gőgös fejét. A fény hirtelen, amint, jött, tova szaladt, de gondolatai megakadtak. Csak valami különös, erős, tiszta, meleg hangot hallott. Felkapta fejét és körülnézett. Jobbra tőle emberek ültek a domboldalon és felragyogó arccal hallgatták a Beszélőt. A Beszélő kitárta két karját, mintha magához akarná ölelni a hallgatóit és valami csodás melegség ragyogott arcán. Hangja, különös, erős, tiszta meleg hangja magosra röppent s mégis, mintha mélyre nagyon mélyre, sötét mélységbe — emberi szivekbe — hullt volna: — És amint akarjátok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek nekik. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, minő hálát érdemeltek? És ha azokkal tesztek jót, kik veletek jót cselekesznek, minő hálát érdemeltek? Hisz a bűnösök is megcselekszik azt, szeressétek egymást és tegyetek jót egymással, kivétel nélkül, különbség nélkül. Mert egy Atyának vagytok mind egyforma gyermekei és a ti Atyátok ismeri sziveteket. Mert a ti Atyátok csak a sziveket vizsgálja és örvendezve öleli magához az igaz szivet. Mert az igaz szív tiszta és békés. És megbékélt. Az igaz szív szeret. Az igaz szív megbocsájt. Az igaz szív megértő. így röppent magosba és mélybe a Beszélő erős, meleg hangja. És Jakab, a gőgben, gazdagságban, gyűlöletben megöregedett zsidó megakasztott gondolatokkal : torpantan állt és hallgatta. A Beszélő szeme ráviUant egy pillanatra. S Jakab belsejét valami különös forróság öntötte el. Felzaklatott lélekkel ott maradt. Hallgatni. — Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. Szeressetek és titeket is szeretni fognak. És szeressétek ellenségeiteket is. És békéljetek meg magatokkal és ellenségeitekkel. És ne támasszatok szivetekben uj gyűlöletet. És ha van szivetekben gyűlölet, űzzétek el onnan. Mert csak egy erő van a világon: a szeretet! Ez a legnagyobb erő. Ez hajt majd titeket a legnagyobb, a legszebb és legcsodálatosabb cselekedetekre, miket majd mind számon tart részetekre az Atya! Azért ime ismétlem nektek, hogy jól megtartsátok szivetekben: szeressétek ellenségeiteket, mindaddig, mig nem lesznek ellenségeitek, hanem mindnyájan megbékélt fiai lesztek Atyátoknak! A Beszélő elhallgatott. Ai’ca meleg jósággal ragyogott, miközben tovaindult. Jakab felkavart szivvel állt. S a Beszélő, amint elment mellette, ismét rátekintett. Csak egy pillanatra. És Jakab nem bírta el tiszta nézését. Megszégyenülten ejtette le a fejét. Úgy érezte, mintha ez az Ember gondolatait olvasta volna ki szivéből. Kárörömös, gonosz, ellenséges gondolatait. Ki ez? Ki Tehet ez? S egyet a hallgatói közül megszólított: — Ki ez? A megszólított csodálkozva nézett rá: — Nem tudod? Názáreti Jézus, — és tovament. . Názáreti Jézus. A galileai próféta. A szeGolgota Saint—Pol—Roux Az ég felhőbe bújva gubbaszt s nézi, mint játszódik le ott fenn a nagy tragédia. Mint tarka kígyók mérges nyelve, felmered az égre a hosszú, gyilkos dárdák sora. Két emberarcú vad farkas közé szögeit Bárány, ki mindenét, lelkét s az életét odadta, mint vadtanyán a préda, ott függ haldokolva, várva véglehelletét. A vad viharba szent bocsánatot susog, míg csontjait a szél cibálja, tépdesi. De sebzett homlokáról hulló vércseppek koszorúja fejét szingyöngyként övezi. A völgybe lenn, rongyokba rejtve, Judás egy türelmes fán ringatja lelkifurdalását. Mondják: a csillagok az égen elbújtak, nehogy ezüst-pénz-szinüket csillogni lássák. Franciából: Reiningcr József. Piz első éjszaka joga — Jogtörténeti adalék — Irta: Hajnóczy R. József dr. (Mutatvány a Szepesi Történelmi Társulat „Közlemények a Szepesség múltjából" cimü szakfolyóirata 1926. évi füzetéből.) A fönt írott cim latin müneve „Jus prímáé noctis" évszázadok óta érzék-csiklandő és képze- lem-ingerlő szállóige. De azért e sorok szives olvasója ne botránkozzék meg vakmerőségemen, mellyel az apróságot ide iktattam; ez az értelmezés nem Casanova-féle kalandrege' lesz, hanem szakfolyóiratunkba illő tisztes tudományos fejtegetés. Ama hírhedt mondást sok évszázadon át, még komoly todósok és még oktatókönyvekben is, úgy értelmezték, hogy a közép- és újkorban, egészen a múlt XIX. évszázad közepéig, Európaszerte jogot adott a földesurnak, a jobbágy-menyasszony nászéjjelét magának követelnie. Igaz, hogy e jogelvnek semmi nyoma sincsen sem a magyar törvénytárban1, sem az európai, vagy hazai jogtörténetben2, mégis például egy kiváló magyar jogtudós azt Írja róla, hogy: „A jus prímáé noctis, az első éj joga (Herrenredbt, droi't de cuissage, de prélibation, de seigaeurj a középkorban a i'öldesuraknak állítólagos joga férjhezmenő hajadon jobbágyaikkal szemben; hogy jog volt-e, vagy visszaélés, az vitás"3. Egy nagyhírű német jogtörténetiró pedig azt mondja: „Az úgynevezett jus prímáé noctis a legújabb kutatások szerint tudós babonának bizonyult"1. Alant következő két adatom szerint, a jus prímáé noctis sem visszaélés, sem babona nem volt, hanem mint ősrégi német hűbéri jogelv, csak birtokcimül szolgált, s azt jelentette, hogy a törvényes uj házaspár, mintegy az uj menyecske hozományául, öröklő jogot nyert arra a házra és telkére, melyben nászéjszakáját eltöltötte. Ez a száraz igazság, mely szétoszlatja az egyfelől irigy mosolygásra derítő, de másfelől bosszúálló dühre lobbantó erkölcstelen föltevéseket, ez bizony az első hallásra nagyon valószínűtlennek hangzik. Az emberi kárörvendő, vagy gények barátja. A betegek gyógyítója. Hallott már róla. Sok csodálatos dolgot meséltek róla. Hanem nem hitte. Most se hiszi. De... De valami különös mégis volt rajta. így beszélni! És a hangja! Ez a különös meleg, tiszta hang. És a szeme! Ez a csodálatos mélynézésü szem. Erőszakkal rázta le magáról a Názáreti beszédének emlékét. Újult gőggel emelte fel a fejét. Újult gőggel indult hazafelé. Azt hitte, hogy a beszéd emlékét is le tudja rázni leikéről, mint köpenyéről a port. A templom előtt szemközt találkozott Simonnal, annyira gyűlölt ellenségével. Mikor megpillantotta Simon alakját, pöffesz- kedőn kihúzta magát és keményvillanásu szemmel leste Simon szemét. Simon szintigy jött szemközt. Aztán gúnyosan kiáltott oda egy gúnyolódó kérdést. Jakab sem maradt adós: — Hogy vau a fiad?! — dobta vissza a gúnyt és gyűlöletet. De ebben a percben úgy érezte, mintha mellenvágták volna. És hallotta az erős, tiszta, meleg hang csodálatos csengését: „Szeressétek ellenségeiteket". Fel akarta vágni dacosan a fejét, de akkor szemébe fénylett a Názáreti szelíd szemvillanásának emléke és lassan lehajtotta fejét. És nagy nyugtalanságban élt ezután. II. És nagy nyugtalanságban élt ezután. Gőgösen vágla fel fejét valahányszor Simont meglátta, sőt egy-két gyűlölködő szót is odahaji- tott felé, de utána mindjárt valami láthatatlan kéztől megverten zuhant feje a mellére. S egyszer, egy ilyen összetalálkozásnál ke- vélyen kiáltotta Simon: — Vénülsz már Jakab! Már gyűlölni sem tudsz elég szivósan! Már igyekszel megbékélni, meghunyászkodni! — És gúnyos, diadalmas nevető szemmel állta Jakab bizonytalanul vibráló szemét. Jakab hirtelen hördülő mellel magasra csapta öklét, hogy Simon fejére zuhantsa, de ép oly hirtelen elgyöngülten ejtette le:
