Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-13 / 109. (1147.) szám
6 Ktiávo, Tóbköleosény, Saécséaiyikovácsi, Kis- és Nagykürtös, Leszit, Nagylom, Kislibercse, Ebeck, Óvár, Potor, Paróca, Pribó, Rárosmulyiaid, Selze, Szetnyő, Szlkflabinyia, Kis- és Nagy halom, Alsó- és varbó, Érujfalu, Kis- és Nagysaeliő, Zosmbor, Zse- Kz, Csalányos, továbbá Cseüberek, Sósliget, Pol- tár, Óbástya, Korlát, Medveshidegfcut, VecseMő, hozzácsatolt uj község: Béna. 7. Kékkői járás. (Uj járás.) Hozzácsatolták a következő községeket: Bátoríalu, Kisesalomja, Csáb, Cselfalva, Tótgyaxmat, Ipolykaraszti, Gyürki, Ipolykeszi, Kökeszi, Leszenye, Lukanénye, Apafalva, Apáti, Szelány, Sirak, Terbegec és Záhorce községek az ipolysági járásból, továbbá Alsó-, Felső- és Középpalajta, Felső- és Alsófekérkut a korponai járásból, a losonci járásból pedig mindazon községek, amelyeket a régi losonci járás területéből kikapcsoltak. 8. Újbányái járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve: Ladamér, Felsőapáti, Váralja, Viesz- ka, Irtványos, Mocsár, Teplafő, Zsafcil. Hozzácsatolt uj községele: Kis- és Nagyüehoita, Peszér, Szent- Benedek, Maoláth, Kelő- és Felsőtárnok. 9. Turócszentmártoni járás. A régi járás ösz- szes községed és a beszüntetett stubnyai járás községei is. 10. Zólyomi járás. Az eddigi járás összes községei, kivéve Szebedény, Zőlyotmkeosfkiés és Hortót. — Szüllő Géza, a keresztényszooialista párt elnöke és a párt törvényhozói Kassán. A keresztény- szocialista párt kassai központja közli, hogy a május hó 14-iifki Rákóczi-emlékünnepre el fog látogatni Kassára a ker.-szoc. párt elnöke, Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, valamint a párt képviselői és szenátorai. Ez alkalommal a kér .-szocialista párt kassai szervezete ünneplés fogadtatásban fogja részesíteni a párt országos elnökét, valamint a képviselőket és szenátorokat. Szüllő Géza dr. csütörtökön délelőtt MII—11 óra között fog megérkezni autóval. A fogadtatás a kát. legényegyesület háza előtt lesz. A pártelnök részt vesz a csütörtök délelőtt 11 órakor kezdődő kassai pártköz- gyüiéseo is. Idevaló útjában Losoncon, Rimaszombatban és Rozsnyón meglátogatja a pártszervezeteket és a párt vezető embereit. Csütörtök délelőtt 10 órakor Szepsiben fogja fogadni a helyi és vidéki pártszervezetek küldöttsége. Csütörtök esie Eperjesre megy a pártelnök kíséretével, ahol szintén ünnepélyes fogadtatásban fogják részesíteni s r pártvezetőség diszgyüilést • tart tiszteletére. Pénteken és szombaton meglátogatja a vidéki pártszervezeteket és vezetőembereket s a további utiprogramot Kassán állapítja meg. A pénteki esti kassai Rákóczi-ütmep'éflyen természetesen szintén részt vesz a párt képviselőivel és szenátoraival. — A szlovenszkói nagymegyék kiküldötteinek gyűlése Pozsonyban. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: aM délelőtt tíz órakor gyűlésre jöttek össze a szlovenszkói uagymegyék választmányainak kiküldöttei Pozsonyban. A gyüléisen vagy 36 megyei kiküldött vett részt. A kormány részéről Ponicán kormánytanácsos jelent meg. Az elnöki tisztet Marsik dr. pozsonyi zsupóubelyettes töltötte be. Az ülés mintegy előkészítője volt a Szlovéniákéi megyeszövetiség tervének, amelynek értelmében a nagymegyék kiküldöttei évente legalább egyszer összejönnek, hogy a közérdekű ügyeket megbeszéljék. A mai ülésen a megyei kiküldöttek abban foglaltak állást, hogy a zár alá vett sáloven- szkői endőbirtofcofcból a megyék is kapjanak valamit. Az ügy előadója Fóbry Pál dr. volt zsupán volt. Lapzártakor az ülés ta-rt. 1926 május 13, csütörtök. Kalózcsata a Feketetengeren az angol flotta elsülyedt kincseiért A kalózhajó és az őrnaszád ágyuharcot vívtak — Három búvár a csata áldozata — A P. M. H. tudósítójától — Szebasztopól, május 12. rAz elmúlt éjszaka valóságos tengeri csata játszódott le a szebasztopoli öbölben a szovjet feketetengeri flottájának egyik őrnaszádja és egy ágyukkal is felszerelt kalózhajó között. Az elbocsátott matrózokból verbuválódott tengeri rablók hetekkel ezelőtt hatalmukba kerítettek egy kisebb cirkálóhajót és az éj leple alatt lázas kutatásokat végeztek a tenger fenekén a krimi háborúban ronccsá lőtt angol hadihajók maradványai között, hogy felszínre hozhassák és birtokukba vegyék a tenger mélyén rejlő nyolcvan- ezer font aranyat, az angol haditengerészet elsüllyesztett kincsét, amelyet már a szovjet hadiflottája is hónapok óta kerestet búvárjaival a roncsok között. Az elpusztított angol hajók maradványai között valóságos polipcsordák tanyáznak és a tengeri szörnyetegek nem egyszer megtámadták az orosz hadihajók búvárait. A szovjet az utóbbi időben szünteltette a kutatásokat és inkább csak arra helyezett figyelmet, nehogy avatatlan kezek megelőzzék a temérdek kincs kiemelésében. Az aranyra éhes rablók azonban úgy látszik nem törődtek a halálveszedelemmel 8 kalózhajójukkal éjjelente megjelentek a roncsok fölött és buvárhajóikkal már napok óta szintén kutatásokat végeztek a tenger fenekén. A szovjet őrnaszádja tudomást szerzett a tengeri rablók titokzatos készülődéseiről §s az elmúlt éjszaka váratlanul rajtukütött. Fényszóróval bevilágították hajójukat és megadásra szólították fel őket. A kalózok között valóságos pánik keletkezett a szovjet-hadihajó megjelenésére, de főnökük nem vesztette le a fejét és következő pillanatban ágyutüzet vezényelt. Egyszerre lőttek egymásra és az ágyúgolyók úgy az őrnaszádot, mint a kalóz- hajót eltalálták. A csak könnyebben sérült kalózhajónak sikerült elmenekülnie az éj leple alatt. A tengeri csatának három halottja v>~ a roncsokhoz lebocsálott három búvár, akiknek légzőcsöveit a kalóztársaik elvágták, hogy könnyebben menekülhessenek és igy menthetetlenül odavesztek. A rablók hajójának megsemmisítésére a szovjet több csatahajót küldött ki a Feketetengerre. i ihhíii nmi rvBNi. *ti.rosaue^A^»aBgiaiMct»'asi^’ Parasztemigráció — arisztokrataemőgráoiő Az orosz menekültek terveinek két formája — A visszaállítandó Romanov-birodalom helyett egy alkotmányos parasztmonarchia kell — A párisi ur-oroszok s a bécsi paraszt-oroszok — A másik ellenforradalom — A P. M. H. tudósítójától — Becs, május 12. Most, hogy a LoöaraónáO. nean kisebb jelentőségű német--orosz szerződést megikötöttéík s igy az egész szovjetprobiémia megint az európai politika fókuszába sodródott, fokozott jelentőséget kapnak az ellenforradalmi törekvéseik is, amely ék az elmeneküli orosz emigráció részéről a szovjet kétségtelen hatalmának megdöntésére irányulnak. A német.—orosz szerződés legfrissebb igazolása annak, hogy a történelem utjai Mszámithatait- lanok s hogy a történelem eseményeinek indító- rugói között vajmi ritkám, vagy inkább sohasem szerepel a szeiutimenMitás. íme, a szovjet és a kapitalizmus őszintén (mert ez a szerződés őszinte mindkét részről ) egymásba öltik karjaikat, ha — kell. A szerződés olvasása közben ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor múltkor a bécsi Metteraidh- gasseban járván, azon vettem magam észre, hogy a Mettemiéhgassóból közvetlenül beléphetek a — Jaunés-utcába! íme, Becsben a legújabb időkben Jaurés-rói nevezték el a Metteimichgasseba nyíló egyik (még pedig egytől-egyig arisztokrata palotákkal ékeskedő) utcát. így találkoznak Becsben i 926-ban Metternich és Jaurés... A történelem utjai kiszámitbatatlamok... S amint hatalommá vált a szovjet, a jövőben épp úgy hatalommá válhat az a szovjetellenes orosz ©migrációs paraszímozgalom is, amely egyre fokozottabb tevékenységet fejt ki a szovjet ellen — újabban innen Becsből irányítva. Ez az egyre erősödő parasztmozgalom — melynek erejét a szovjet uralma alatt élő százmilliós parasztság adja meg — szöges elvi ellentétben él - a másik (polgári-arisztokrata) ellen- forradalmi mozgalommal. A polgiári-arisztokrata ellenforradalom vérit akar babzsoOmi, diktatúrát berendezni és Románo- vof restaurálni. Belpolitikaiilag. Külpolitikailag — legalább egyelőre, belpolitikai forradalmuk végleges keresztülvitelének és ellenforradalmi vivmá- nyaiknafc biztosítása ideijére — nem akarnak vért, elismerik az adott helyzetet és határokat és csakis Besszarábáa tekintetében vannak bizonyos követeléseik. Ez az ellenforradalom Parisból irányitódik, ahol legutóbb a különféle polgári csop ort ok kongresszust tartottak. Az orosz paraszti-orientál ó d ásu emigráció azonban lényegesen másra törekszik és lényegesen másképp akarja elérni célját. Mindenekelőtt nem akar bosszút állani és nem akar vért inná — a hatalmat most birtoklók letöréséhez és letételéhez esetleg szükségellető vérontáson kívül —, hanem csak le akarja dönteni uralmukat, le akarja tenni uralmuk birtokosait; de büntetni, elűzni semmilyen formában sem akar. Ez a módszerük és taktikájuk. A parasztti-orientálódásu, agrár ellenforradalom mottója és célkitűzése pedig körülbelül igy foglalható össze: Minden rosszat, amit a szovjeturalom a parasztságnak hozott, eliminálni; minden jót, amit a szovjet a parasztságnak hozott, konzerválni. A belpolitikában célja a pán orosz panasztfor- rad'áimat felidézni s a pánorosz parasztkormányt f-eOiállátanl. Monarchia kell, mivel ez a kormányforma az orosz népiéleknek a legmegfelelőbb, de nem Romanovot restaurálni, hanem egy külföldi uralkodóház tagját a trónra ültetni. A parasztkorimány legyen demokratikus; a' cár alkotmányos cár; teljes egyenlőség az állam minden polgárának, minden nemzetének, minden vallásának. Ellenőrző jogot és haltaimat követel a kormányzásban egy úgynevezett (létesítendő) „pánorosz paraszt-kongresszus‘‘ részére; az alkotmányos és föderatív monarchia minden részét (Szibéria, Turkesztán, Ukrajna stb) helytartók kormányozzák. A paraisztforradalom kitörésétől a „pánorosz paraszifcongresszus“ össze ülésé ig (amely szabadon választandó), a már most is létező „föderatív paraszttanács" gyakorolja a teljes kormányhatalmat. A parasztok között a szovjet alatt elosztott föld továbbra is — és pedig mindennemű váltságdíj fizetése nélkül — azok birtokában maradna, mostantól (vagyis a parasztforradalom utánitól) fogva ■azonban a magántulajdon szentségének elve újból az alkotmány egyik alaptörvényévé válna. A külpolitikában pedig: ellentétben a polgári-arisztokrata ellenforradalom egyáltalán nem agresszív külpolitikájával, igen agresszív követeléseket képvisel. Követeli a Németországgal való közvetlen országhatárt, az előbbi osztrák-magyar monarchiával való közvetlen országhatárt s a Bulgáriával való közvetlen országhatárt. Ennek megfelelően Besszarábiára vonatkozóan is sokkalta radikálisabb álláspontot képvisel, mint a polgári-arisztokrata ellenforradalom. Külpolitikailag általában főleg Németországra, Bulgáriára, Ausztriára, Magyarországra és Amerikára óhajt támaszkodni a paraszti ellen- forradalom. A paraszti-őrientálódásu emigráció ügyeit a már említett- „pánorosz föderatív parasztiamács" intézi. Becsben „Krestjanskaja Föderatia" cimen lapot is ád ki e föderatív tanács egyik tagja. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, hogy1 a szovjet bukói élben van. De a szovjet maga is jól ismeri belső erőtlenségéit és szurony-okra épített hatalmának múlandóságát. Ezért igyekszik hatalmát erősíteni és konzerválni: a német—orosz szerződés sem más Oroszország részéről, mint e törekvés egyik eszköze — s igen erős eszköze! De az ellenforradalom is egyre növekvőben van s a közel jövő nagy események magvát rejti. S kérdés, hogy az orosz ellenforradalom győzelme esetén ■‘■'nem fog-e a polgári-arisztokrata ellenforradalom a paraszti ellenforradalom fölé kerekedni? Gömöri Jenő. A színház Irta: Miklós Jénő ... A felvonás már a vége felé közeledik. Ami még jön... hiszen épp arra len- j nék leginkább kiváncsi! Hogy a közönség között már kissé összeforrtan az ezerfejü óriással, a végső küzdelemben lebirtam-e? Eddig csak — néztük egymást, ő a nézőtérről, én, szerző, a darabon át, a színpadról. Most kell átkapni és vinni... máris sejti — és várja- Nagy szemekkel figyel, kissé visz- szatorpanva, de szívesen áll be a szavak, a színpadi játék sodrába. Most kellene vele lenni. De a felvonás vége közeledik, a közönséget sértőn magára hagyom és a páholysorok mögött, a két világot elzáró vasajtőn, némán a színpadra lépek. A díszletek kopott hátát látom, nagy, iromba jelzésekkel, számokkal, ahogy más darabokban másféleképp tolták össze őket és más hátterek, képet adtak, össze-vissza vékony lánc, fúrók, kapcsok tartják össze, mint talán a lélekben azt az álomvilágot, amelyet most kifelé fordított mázolásukkal jelentenek. Kert, bokrok, messzi folyó és rétek, alkonyi táj, világosodó, elboruló horizont. Kék, sárga kis lámpasorok, elszórt reflektorok hol rájukgyuladnak és akkor felvetik festett zöldlombu szemüket, hol elhunynak és akkor rejtelmesen elzárják megint. Ügyelők, színpadi munkások, a színpadról már lesodrot színészek közé ülök le csendesen. Még van három-négy percem a nagy szembesítésig. Körülnézek. Kifestett idegen arcok, kopott színpadi ruhák, óriási szemek és szájak között a munkások tarka inge, fehér, fáradt emberi arca Csattos vászoncipők és ferde, sáros csizmák A ház mögött, amelynek vászon- falai hátul lelket fojtogató ürességet takarnak a bal első utcán kinézek a színpadra. Már áll a nagy, végső jelenet De milyen furcsa és idegen ... így oldalról még sose láttam. Elképzelésemben, a foganás első sétáin, aztán a puszta íróasztalnál és színpadon is, már a próbák alatt, mindig szemben álltam vele. Álomalakjaimat szemben láttam. A csoportot képszerű síkban. Most oldalt kapom rajt őket- Csak. a fél arcukat, fél karjukat látom... és valahová el, mesz- sze, idegenbe beszélnek. Alig hallani. Az egyik most feláll és átmegy — de nem látom, hová. Jobbra egy bokorhoz, de a bokor már kiesik az utcámból és ő eltűnt... Milyen különös. Mi minden eshetett igy ki az első elgondolásból, mikor épp szemben álltam kápráza- taimmal. Az élet minden oldalról körül folyja, mossa és paskolja az embereket- De melyik az igazi? Amelyet oldalról, vagy szemben látunk. Szemein most elfut a hátam mögött gubbasztó színészeken és művésznőkön, már kijöttek a színpadról, de még mindig lázban, merev faarccal mosolyognak rám. „Most már minden jó“ — integetnek. Menynyit dolgoztak, szenvedtek, vesződtek értem a próbákon! Hogy sajnáltam őket. Hányszor is megbántam, hogy ilyen kétes munkát szabtam rájuk. És milyen becéző szeretettel vettek mindig körül. Soha sehol ennyi jó emberrel nem találkoztam. Az egyik művésznő most átnyúl felém és megrántja a kezemet. Megcsókolom a kezét és eszembe jut, hogy volt egy mondat a szerepében, azt szerette a legjobban. Csiszolta, csillogtatta, mint az ékkövet Messziről várta, mikor fogja már felmutatni. Gyönyörűen csinálta. De a próbákon láttuk hogy bizony az ékkő hamis. Olcsó üveg. Nem is odavaló. Lefejtettük a szerepéről és eldobtuk, ö ott maradt árván a hosszú szereppel, anélkül a mondat nélkül, amelyet úgy szeretett. Akkor_ pöny- nyezelt. Most remeg a darab sikeréért... Azt az üveget is csak azért szeretteA főhős — még a színpadon ágál. Most áll végső nagy jelenete csúcsán. Csak néhány mondat még és a függöny összecsapódik. Erre az első jelzés végszavát most mondta ki. Milyen különös ember — fél éve még nem is ismertem. Most a lelkem legmélyéről kitört, véres szavakat mondja. Az emberi élet határán, ő a királyi viselője annak a híres álom- palástnak, amelyet a legnagyobb ködkirályra borítottam. — Tegnap este még csendesen ültünk egy kávéházban. A szerepéről beszélt. És kigyultak a poharak, a feketekávés csészék is lelkesedésétől. Simogatta a karomat. Ma ott ragyok a színpadon az álompalástban. Holnap lecsúszik válláról a palást és beállhat megint olcsó robotosnak. Hiszen a színpadi élet százszorta jobban rohan a külső életnél. Most mondja éppen: „Embernek, bábnak sorsa egy. Ma a reménység virágát ülteti, holnap kinyílik s színes virágival árasztja el s mikor azt hitte, szegény bolond, hogy a gyümölcs megért, leszárad és lehull" ... De elhangzott az első jelzés a füg- görnyesztésre, felállunk. Erős fények j gyuládnak ki a bokrokon és a háttérben, a festett tájék erősen világosodni kezd. A színpadon hajnalodik. Mindjárt vége a játéknak. Mindenki fülel. A függöny összecsapódott, taps. A függöny szétfut, csak a színészek mennek ösz- | szefogózva. Függöny össze. A rendező a há- jtam mögött áll, függöny szét, tuszkol kifelé: szerző, szerző! És kilépek álomalak jaimmaL j Megint együtt vagyunk. Előttünk fekete tár- I ség. A nézőtérből alig látni valamit. Te- 5 nyeremet a szemem alá — színpadon állok, minden visszás — kellene emelnem, i hogy a rivalda lámpasorától jobban lássak. | A messze elfutó páholysorok között mozgó, hosszú fehérkeztyüs asszouyi karok, egy fe- liérmellényü ur az emeleten egészen kika- j jól, úgy tapsol. Arcát nem látom. Az égé- szén sötét karzatok felől csak mint az erdő-l zugás hullámzik át a taps, az első sorok közt a kritikusok csendes sora... Ott szoktam rendesen én is közöttük ülni* és ilyenkor elnéző, összevillantott szemjátékkal nézni a szerzőt... Oh Istenem, a görögök, az északiak és a spanyolok, a régi spanyolok, mit tudtak azok! Azon az örök mérlegen ez itt... pehelyke! — De a függöny összecsapódott, már balra visszaindulok, de a jobboldalt mellettem álló művésznő izgatottan kap a kezem után: Maradjon! Ne mozduljon! Hová fut? Elrontja a csoportot! És a csoport pauoptikumos hajlongássai még marad egy ideig, fény, sötétség, fény sötétség ... aztán szétoszlunk, szétröpülnek a kulisszák, alakjaim az öltözőikbe bújnak, szedik le magukról maszkjaikat, ott hevernek ruhák, kócok, harisnyák körülöttük, hogy lassan visszakapják művészi életükön túl megint emberi méltóságukat. Egyedül, száraz torokkal állok a kavargó folyosón, égő szemem előtt párok suhannak el, köznapi lárma, a ruhatáraknál kabátjaikat húzzák, milyen jó a kapuoszlopok között a sötétben a melegítőén felparázsló, örök utitárs, olcsó drága-cigaretta! Mögöttem — a színház, az álom, a világ. Sötét, néma 'kőtömbjével. Előttem a város, az élet, a furcsa játék. Most lépek át megint szürke hétköznapjaimba, a nagy némaságba. Néhány rövid, elfutó percig tartott, felzengő világomból. De jó lenne . •. elindulni, feltürt gallérral, könnyű diáklépéssel gyorsan vonatra ülni és busz év után, húsz év után egy kis állomáson kiszállni, zörgő kocsin erdőkön, kizöldelő búzatáblákon, tavaszi friss fuvaloinban a régi, tanyai ház előtt leusrra- ni és benyitni az almaszagu, fehér szobákba, asztalhoz ülni és csendesen megsimo- gatni a soványka, remegő, forró kezet:’ — Mama! Madárkám. Mimtíc vártál... tűzön és vizen át.... Most hazajöttem. ^
