Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-11 / 83. (1121.) szám
10 minden erőlködésének. A XI. század és a következőnek eleje kizárólag ezekkel a harcokkal telt el s ezt a harcot a fiatal magyar állam úgy volt kénytelen megvívni, hogy saját állami élete is alig-alig volt még rendezve. A trónörökös regi rendje csatázott itt a kezdődő hűbériséggel. Királyok ellen királyok, pártos királyfiak váltogatták egymást az uralmon. Ha a század végén az uralkodói trónra nem olyan kimagasló egyéniség került, mint Szent László király, a megpróbáltatásoknak ezt az időszakát Magyarország ki nem birta volna. Vagy nyugati tartománnyá sülyed, vagy a háborgó kelet elönti és újra birtokba veszi. Erről a zivatros évszázadról számol be Karácsonyi János uj könyve: Szent László király élete, mely most jelent meg, mint a Szent István könyvek 36-ik száma. Hivatottabb tollat ez a korszak és ez a kérdés 'aligha találhatott volna, mint a Karácsonyi püspöké, áld az életrajz keretében megkapó korrajzot fest a magyar történelem legviharosabb századáról. A Magyar Nemzetségek nagytudományu szerzője ezt a könyvét is nemzedékrendi tanulmánnyal kezdi, hogy tiszta képet nyújtson az Árpádház már két ágba szakadt sarjairól, a sok véres dráma szereplőiről. És mint minden nemzedék rendjében, itt 'S meglepetésekkel szolgál. Koppányról, a Szent Istvánnal szemben az ősi hitért fellázadt nyakas somogyi űrről megállapítja, hogy tulajdonképpen első unokatestvére volt Szent Istvánnak és az uralkodó székért küzdött elsősorban. Az 5 fia volt Vászoly, akit a magyar történelem Vazul néven ismer és eddig István nagybátyjának tartott, holott Karácsonyi szerint unokaöccse. Ez az a szerencsétlen Árpádvér, akit Imre herceg halála után Péter hívei megvakítattak. Az ő fiai voltak Endre, Béla és Levente, nem a Lászlóé. A nemzedékrendi tanulmányon kívül tisztázza a szerző László gyermekes ifjúkorát, melyről egykorú források meg sem emlékeznek, uj nyomokon tárgyalja az erdélyi püspökség székhelyének áthelyezését, visszatér kedvenc témájára a több müvében annyiszor tárgyalt országvédő gyepük helyének megállapítására, ismerteti őseink családi életét és rokoni ösz- szeköttetéseit, lelki életét. Ugyanilyen pontos utánjárással szedett össze minden elszórt anyagot Szent László ereklyéinek történekről. Nemcsak a szentet és daliás hőst, a krónikások magasztalt alakját ismerjük meg könyvéből, hanem az embert és az alkotmányos királyt, aki gyarapítja országa földjét. ^ - V „A két Lászlónak.* A költői hivatást gyönyörűen méltatja, de az alkalomhoz mérve sok benne a superlativus. Lapunk nívója több objektivitást kíván a pusztán emiatt nem közölhettük a szép gondolatokban gazdag méltatást. — Megoldott talány, Falábon, A jobb leién. Kezdetlegesek külsőleg, belsőleg. — Don Yakasz. A három anekdota- stilusu elbeszélésben valóban sok az akasztófahumor, amely néihol már a szalonképesség határát is érinti. Az „Agyonlőtt nadrág** közelíti meg leginkább a tárcajelleget és nivót. A félreérthető vaskos humor miatt azonban nem kockáztathatjuk a közlését. — B. B. — A csönd szerelme. Átlagos vers, nem csendül ki belőle az egyéni hang. Nem közölhetjük. — L. D., Zsolna. A kárhozatos ének formája döcögős. A másiknak esetleg sorát ejtjük. — K. M., Tomasovce és M. A., Vinna. Áttettük a „Nagyasz- szony** szerkesztőségéhez. — K. E., Ligetfalu. Ima a kívánunk magától lehetetlent. Ha mégis áldozat volna, meg fogjuk hálálni. Zavartan köhécselt. Kicsit túl gyorsan árulta el szándékát, több fortéllyal kellett volna eljárni. Soká kotorászgatott a zsebében, mig kiszedte a takarékkönyvet. A lány meglátta és feldühödött. — Téved öregem, ha azt hiszi, hogy azzal a rongyos pár száz koronával lever a lábamról.. Hát mit akarnak. Nem vagyok én elég jó, elég szűz maguknak? Kicsodák, hogy úgy fennen hordják az orrukat? A hullamosó, akire a saját bátyja rá se köp. Ezt már nem birta hallani az anya. Felháborítóan sok volt a szitok. — Nna ,.. micsoda szemét! És ilyen nőt akar az én fiam elvenni. A lány elébe állt, már nem türtőztette magát és nem finomkodott. — Úgy, maga beszél! A fia boldog lehet, hogy hozzámegyek. Engem ugyan nem hozott ki senki a bordélyházból, azt nem mondhatják, Gyalázat, hogy ki meri nyitni a száját. Félreérthetetlen gesztussal ajtót mutatott. A szülők kábultan hátráltak. A kapuban megfogta Illés az asszony kezét. — Anna, nem mondtam; jobb lett folna maradni ... micsoda piszok, — vigasztalta gyámoltalanul. Nem használt semmi jó szó. Az anya sirt; ez volt az utolsó lecke, a legerősebb, az utolsó megaláztatás. Kétségtelen, ezért is csak ő tehet, az ő szegény nyomorult élete. Az ember vár és remél, de nincs felemelkedés, nincs szabadulás. Nincs megnyugvás és nincs menekvés, benn kell maradni a sárban: egyszer megjő a perc, mikor számon kérik a régen eltemetett éveket... Micsoda szomorú, vigasztalan öregség. Jobb volna nem lenni már. Kinn a temetőben valahogy megenyhült. Jó ez a temető, ez a csend, a halottak nem felelnek: ez a felejtés kertje. A ház is csendes, leginkább az estéken, mikor bezárul a temető kapuja és a sírok méla esőben fiznak. Illés napközben elvégzi dolgát, este, lefekvés előtt, a konyhában elsziv néhány pipa dohányt. Néha szóba hozza a látoga- fásd; a kudarcról, mint messzi évek kellemetlen emlékéről beszél. Nagyon csúnyát mondott az a lány, el keli felejteni. Szemérmetlen teremtés. Géza nem lehet boldog vele. A szerelem elmúlik ^RWíaii/VVACftAR-HrRIiAE 1926 április 11, vasárnap. A szegény Testvér, te, kinek neve: a földhöz ragadt, megbélyegző neved soha se szégyeld! Vagy olyan érték, mint azok, akik megvásárolnak, felhasználnak és megvetnek téged ... S talán hiába lenne bármi szépen írva az emberiség létének gyöngybetüs levele, soha sem lennénk kézbesíthetők, az Ur szeme elé soha sem jutnánk, hogyha nem lennél te is a földre ragasztva, mint a levélre a bélyeg. N. Jaczkó Olga. Lány, kinek szemei szépek — Róbert Walser — Munkások fehérre meszelik a pályaudvar csarnokát, ülök, problémáim meg vannak oldva, nyugalmat okád életem, de lám. szemben velem egy nőszemély s kacér pillantásokkal mustrál, ejha, igv lettem én a cél, a lány időnként elnéz, raffinálf, unalmat miméi, homloka mögött, mint vásznon, elvonulnak jövő s jelen, kezeimmel szeretnék most leikébe nyúlni, hazugságot olvasni rája, ő szemeivel igéz, a lány szemei szépek, idegesen járkál két pupillája; eszembe jut: müven jó mégis élni, alany ajkai kissé nagyok, összébb huzom kabátom, hideg van, végül még megfagyok, a lány, kinek szemei szépek, itt áll, három lépés az út, letépem, ha akarom, ágyat vetek neki s minden parancsát teljesítem szépen. Vozári Dezső fordítása. Végrendelet Ki hladokolok, csodára vártán Tékozló, pocsékolt magam. Gőgösségből bús hitre váltan lm: elosztom magam. Apám, neked hagyom a lelkemet Anyám, tied legyen a szivem S te Asszonyom, vidd a testemet, Melyben a vágy pihen. Kátai Lőrinc. Pirosszemü Sok szárnyad alatt melengeted Együgyü szebbik szivemet. Már hullnak a legpirosabb almák, ök is Visszagondolnak szemedre. Pirosszemü madaram, Hol vagy? Bejártam Sok fekete földet utánad. Repülj csak! Aztán gyere vissza. Én várlak. És sokat járkálok az utcán, keresem Piros nyomod a levegőben. Kavicsokat dobtam a folyóba, ő is itthagy most engem. Oly magos házak közt élek. El is vesznék, ha nem vigyázna rám Néhány ittfelejtett éneked. Pedig Szeretnék nagyobb lenni, mint a házak, Meglátnál messziről, amint Szemem fölé emelt tenyérrel Nézelődök és szomorú vagyok. Pirosszemü madaram hol vagy? Sok szép földet bejártam utánad. József Attila. A keresztutak útvesztőjén Boglyas, magyar hajamba tépnek elmúlt napok és régi álmok. Keresztutal* vad útvesztőjén néhány percig meredten állok. — Állok meredten s tekintgetek messze előre: az Időbe. .Tohbra-halra próbálok lépést, de a lábam csak beleverem minden lépésnél egy-egy kőbe. Nézek az útra s a cipőmre: jaj! nagyon sebzett már a lábom. Gyűrött a babát és az arcom és vasalatlan a nadrágom. — Messze-hagytalak régi élet: régi, éjszakás, pénzes urfi. — Bor, pezsgő, nóta, asszony n bolond zenék egy ablak alatt jaj! dé messze hagytalak futni. Sebaj! — Igv is: kicsit fáradtan jó leszek én még valakiknek. Elhozza őket majd az idő, Akik egyszer nekem is hisznek. Most várok. Mig a nagy-szájnak: mai-hiresck elnémulnak. Akkor fogok én elindulni. Akkor, hej! akkor nekivágok Annak a legsötétebb útnak. Kelembéri Sándor. Uijé! Ujjé! Mily isteni szép 1 elegáns selyemtrikotinból kom- I U plett, válszallaggal 110-től 120 $ 11 , cm. hosszú raktáron, fekete, fehér, I 11 lj I drapp, narancs, barack, világos'-ék, I 1 / halvány rózsaszín és orgona szín- i 7/ ben, reklám áron 1 Ke. 39.v Postai megrendeléseknek utánvéttel azonnal eleget teszünk. Meg nem felelőt szivesen kicserélünk. j JOSEF WIENER, PRAHA Václavské nám. 51. ggBna—n—■bt ii> 'imw. i».im . álom. Ez a vers álomnak is, valóságnak is rossz. Nem is vers, csat versezet. Az ősz Elnök iránti tiszteletérzés komolyabb, mélyebb és ami fontos: őszintébb és önérzetesebb megnyilatkozást érdemelne, semmint ilyen gyönge, gyerekes születés- napi rimes, lapos prózát. Avagy ön önérzetesnek, jellemesnek é3 magyarnak tartja az ilyes beszédet: ; .. egy moll jónál is többen vagyunk És csak egy a bűnünk, egyetlen nagy hibánk: ‘ Magyarok vagyunk, vagyhogy azok valánk. Vádoljuk az Isten, vádoljuk az eget, Mért nem tesz csodát, hogy lennénk jó csehek, Merthogy magyarnak szült a mi édes anyánk, Ha hiba is, de... akkor sem mi hibánk.** Hát legyen szives, tisztelt udvari költő ur, csak egyes számban vádolni az Istent, mert mi, egymil- liónyi többiek, nemcsak „valánk vagyhogy** magyarok, hanem „vagyhogy** még most is azok vagyunk és azok Í3 akarunk maradni. A születési hiba kizárólag csak önnel történt meg. S mindenkit, aki szeretné a „csodát**, hegy magyar helyett cseh, német, jenki, vagy hottentotta legyen: renegátnak tartunk. Ide tartoznak elsősorban a Békéii-íéle hrad- Z3ini gyászmagyarkák is, de ezek napidijas felvonulásuk alkalmával legalább ki is tűzték a renegátok nyílt jelszavát: Nyelvben magyarok, szeli emberi csehszlovákok. — K. S„ Kassa. A beküldött novella még nem üti meg a mértékünket. Stilusa erőltetett, nehézkes. Jő írást szivesen veszünk. — Nciu közölhetők: Vagyunk (vers), Szentelést kérek (vers), Egymásra akadás (vers), A spicli (próza). — S. B., Pozsony. Levelét megkaptuk. Az ügyet elintézés végett; átadtuk a Központi Irodának. keresztfánál című költeménye forrna érzékének erős ön nem írja, hanem gyártja a verseit. Vigyázzon, fejlettségéről tesz tanúságot, de tartalmilag széthulló, laposan rhetorikus. Csinos kis kerek vers a Pohárköszöntő. Alkalmas a megzenésítésre. Kiváncsiak vagyunk további fejlődésére. — Valér. A női szív kedves megnyilatkozásai, de nem ütik meg a P. M. H. mértékét. — Elszólrt rózsák. Ügyes beállítású téma, a stilusa azonban fejletlen. Több humort lehetett volna belevinni. — S. W. L., Kassa. Rigmusban irt levelének olvasása derűs perceket hozott a szerkesztőségbe, de arról tanúskodik, hogy ez a legrosszabb, amibe költő beletévedhet.. így csak döcögő rimelésü próbát fog könnyedén termelni és nem poézist. — Az összetört tükör. Bár a régi iskola nyomdokain halad, de azért kerek, egész dalt nyújt. Csak az a baja, hogy Tóth Kálmán is írhatta volna. Bármely vidéki lap leközölheti. — Ifj. T. J. joghallgató, Pozsony. Az arany utján cimü költeménye szép, bátor ígéret. Küldjön be mielőbb böbb kéziratot. — F. J., Mezőlaborc. Az „Idegenben** cimü verset esetleg közöljük. — Hradzsini Csontnélküli fűzök. Törvényesen védve. Az erős has és csípők teljesen eltűnnek; kényelmes viselet; nem szorít, nem vág; beteg hölgyek részére, (szülés, operáció, törés után, valamint lelógó hasnál stb.) nélkülözhetetlen. — Képes árjegyzéket ingyen küld; B. KonSelűíá Novákav® Fólia I. Mustek 9. Pozsony, Nám. RepukBiky 22 és aztán — — — ők mindent elkövettek, őket nem lehet hibáztatni. Az ember maga felel a sorsáért. Az anya némán hallgatta és sirt. ülés az életére gondolt. Nem volt könnyű sora, annyi bizonyos. Annak idején, mikor Annát feleségül vette, az egyházközség ki akarta tenni állásából, de Mihály közbenjárt és maradt. Nem rossz ember a Mihály se, hiszen önzetlenül segítette meg, ma is kijár.-a hozzá, ha nem tartaná vissza a felesége. Uram-isten, ő nem akart panaszkodni, meg volt elégedve a sorsával, az asszonnyal, aki követte ide, nem utálta soha a mesterségét és két gyereket szült neki. Itt, ebben a házban, ahol a szülei durva gyűlölködéssel eltelve kínlódtak halálukig, ahol nem múlott nap szitok és viszály nélkül, ő nyugalmat és odaadást talált. Halvány vonásokban felderengett benne az anya, egy szikár, még nyaranta is gyapjukendő- ben íagyoskodó melibetég asszony képe, aki életének utolsó esztendejében az ura puszta látására vért köpött... Nem, neki nem volt oka panaszra, még ha az életnek sok adóssága behajthatatlan is maradt és veszteségek értek. Megjött az öregség, nem lázadozott többé. * A november elmúlt, fagyok jöttek és zimén- ko~ éjszakák. Egy este Terka észrevette, hogy valaki a konyhaajtó előtt áll. Nem kopog, nem mer beljebb jönni. Idegen nem lehet, egy órája zárva a kapu. Akkor csak egyvalaki vár bebocsátásra, akinél a kapu kulcsa: Géza. Meglepetésében felkiáltott. Az anya meghallotta, kijött a konyhába és felrántja az ajtót.. És Géza bejön és anyja lába elé esik. Sir, olyan nyomorult, csupa víz és szenny, mintha havas sárban heinpergett volna. Az anya felemeli, mgához vonja, nem kérdez és enni ad a gyerekének. A fiú 'eltolja az ételt, sötéten mered maga elé. Az anya unszolja, mintha ez volna a legfontosabb és Géza lassan enni kezd. Az apa is kijön a konyhába és amint meglátja Gézái, elönti a méreg. Kiált és kezét emeli, do az anya lefogja. Olyan könyörgő szemmel néz rá. hogy ülés eler- nyed, sirás fojtogatja, ellágyul. Nincs már indulat benne, felejteni és megbocsátani akar ő is. Valami szörnyű, szégyenletes elmúlt az életükből; drága ára volt, éveket fizettek érte. S az any3 boldog, hogy igy történt és megint övé a gyerme ke... Géza másnap is szótlan maradt, rendesen munkába állt, este rendesen jött, de komor és szomorú. A házban mindenki látta, hogy szenved. Szinte csodálatos, milyen tapintatosan bántak vele, nem faggatták, hagyták dolga után menni, így múlt el három nap, akkor aztán este, vacsora után maga hozta szóba a történteket, a csalódását. Nem mondott többet, mint amennyit régen sejtettek a szülők. Akkor, azon a délutánon, a főmérnök lakásában végzett valami szerelésmunkát; korábban szabadult, mint máskor. A mennyasz- szonyához ment. Egy katonatisztet talált nála. Nem történt semmi, nem csinált botrányt — elment. Úgy mondta ezt, mintha idegen dolgáról beszélne, de az apa látta, hogy nagyon szerencsétlen. Rettenetes gyanú kapta meg: hátha azért olyan közönyös, mert már a végsőre gondol?!... Nem ment neki a tisztnek — az furcsa! És a lányról semmi szó, mintha nem élne többé. Hát ez nem lehel, ilyen könnyen nem végez az ember azzal a nővel, aki miatt a szüleivel szakit. Itt baj van, a seb mélyebb, semhogy itt hamarosan hegedne. El kell innen mennie, mennél előbb és messzire. — Nem volna jő fiam, ha kikérnéd az útleveledet? — kérdezte. Géza halvány arcán sápadt ragyogás ömlött el. Nem rossz ötlet.: elmenni egy esztendőre, bárhová, csak itt nem maradni. Svájcban, Párisban jól fizetik a tanult munkásokat. A szakmája jó, a nyelvvel is megbirkózik valahogy. Van kint ismerős, majd eligazítják. Igaz, némi pénz kellene az útra, az első időre. Nem sok, néhány száz korona. Ami pénzt az esküvőre félrerakosgatott, az a lánynál van, azt neih kéri vissza .. Illés elővette a takarékkönyvet, — Ez a tied, a te nevedre szól, — mondta . Két hét múlva Géza elutazott és az őrház egészen csöndes lett. Itt volt a ték a behavazott si- rok és a bolt mező fölött nagy-szárnyú fekete madarak keringtek és a csikorgó fagyban jajgattak a megkopaszod ott fák. Sok embert temettek ezen a télen, illésnek naponta dolga akadt. Egyszer egy akasztott ember hulláját kellett felravataloznia. Néhány pohár erős szilvapálinkát hajtott fel, hogy a hideget ne érezze, de meg a munka miatt is. Soká tartott a mosás s az öltöztetés. Aznap különben több esemény adódott életükben. Délben megesküdött a főjegyző fia a szép patikuslánnyal. Díszes esküvő volt. Délután levelet és csomagot hozott a postás. Két finom selyemkendő volt a csomagban, a világos Torkáé, a sötét anyáé, irta Géza a levélben. Sok másról is megemlékezett abban a levélben. Valami for- csanevii autógyárban kapott munkát, napi busz frank volt a bére. Különben nagyon jól van, lakása s élelme jő, már talált barátokat. Ha tavasz- szal Terkáék megtartják az esküvőt és boltot akarnak nyitni, ő is küld egy kis pénzt... Illés mámoros volt aznap, de a maga lábán mén ta házba, vacsorát ma se kért, korán lefeküdt és elaludt. Az anya a konyháján varrogatott Terka kelengyéjén. Terka a tűzoltók bállmulatságán volt; hajnal előtt alig hozza haza a vőlegénye. Olykor megpihent a munkában és elővette fia levelét. Már tizedszer olvasta, de mindig fft- lált benne újat. A selyemkendő az asztalon hevert, néha megtapogatta, simogatta. Milyen messzi idegenbe szakadt a fiú, mész- szibbre, mint a báborub an volt, ki tudja, látja-e még életében, tűnődött. Éjfélkor letette a varrást, elfáradt, elálmosodoít. Az ablakhoz ment, meleg leheltekével megolvasztotta az üveg vastag zúz-' maraját, soká nézte a fagyott földet, a keresztek sürü árnyékát és sóhajtott Géza idegenben, talán ott talál asszonyt, Terka is elmegy maholnap, üres lesz a ház, magukra maradnak, kelten, öregek ... Istenem, néhány esztendő és ők is kikerülnek. A sírjukat idegen fogja ásni és gondozni, de milyen megbékéltető ez a tuda'. . Megint elővette a levelet, álmosságában már nem tudta ldbetiizni öreg szemeivel az írást. Egy kicsit sirt és sajátságos álmos ellágyulás vett rajta erőt. A szeme könnyes volt, nem gondolt többé semmire, csak a kereszteket nézte és a kapunál hajbókoló satnya piniát. Odakint sürü nagy pelyhekben hullani kéz-, dett a hó.
