Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-11 / 83. (1121.) szám

<K^<2M-JVViVGfeaR-HÖaiAE 4 Gauguin és művészete Gauguin taJxiti-i magányából feljegyzései kö­zött azt írja Noa-Noa cimü, naptárszerüen veze­tett könyvébe: — Letelepedtem. Egyik oldalon a . tenger, má­sikon a magasba ugró hegy, félelmes hasadék, amelyet a mangófák óriási csoportja töm be. A hegy és tenger között készült kalyibám. — Az este kimentem cigarettázni a tenger­part homokjára. A gyorsan leszálló napot félig eltakarta Morea szigete, amely jobbra esett. A megvilágítás ellentétei tisztán és erősen kiemel­ték a Uizvörös ég háttere előtt a hegyeket, ame­lyek gei’incei ősi, párázatos várkastélyokként raj­zolódtak bele ebbe a háttérbe. Az éj gyorsan le­szállt. Morea aludt. A csend! — Kezdtem megismerni a tahiti-i éjszakák csendjét.... 9 * Ebbe a csendbe menekült Gauguin, a nyug­talan. kóborló, művészi lélek, aki vad, ataviszti- kus ösztönökkel küzdött minden ellen, ami aka­démikus. Aki mindig szabadon engedte át ma­gát ősi erejének. Anyja perui születésű, jónevü Írónő, aki ura halála után kiviszi gyermekeit is rokonaihoz a trópusok világába és a kis Gauguin itt látja elő­ször a ragyogó, tüzes színeket. Tenger, déli nap, zöld szigetek, forró kék éj­szakák — ezektől nem tud megnyugodni, amikor később megint visszakerül Párisba, majd beáll haj ősinasnak, újra tengerre száll, két évét tölt egy elhagyott szigeten, aztán hazatér, robosztus erejével, rokonok segítsége folytán tőzsdeügynök lesz, ezen sokait keres, megismerkedik Pissaróval és — festegetni kezd. Kitör belőle művészi ereje, megszállja és ra­gadja magával. Farag, ir, fest egyaránt, valami egyszerűsítő, freskószerü impresszionizmussal, Cezan, Manet és Renoir hatása alatt és azok biz­tatására, aztán egészen otthagyja a tőzsdéit, nyo­morba kerül, plakátokat ragaszt és falakat má­zol kis napi bérekért, de bevándorolja Boltaquet, Martinique szigetére hajózik és ott,.a színes em­berek között kigyulladnak különös, robbanó ere­jű képei, amelyeken egyre erősebb a színekbe keretezett rajz és az Ingres-féle vonalas erő. Valami freskószerü, az üvegfestéshez hason­latos egyszerű, tiszta szinrakás az ereje, káprá­zatos intenzitással. ♦ Gauguin újra hazajön, de nincs már mara­dása. Elmegy Tahitibe, megfesti élete nagy elhi­vatottságát és megírja a Noa-Noát, festők vallo- másos könyvei között egyikét a legérdekeseb­beknek, legőszintébbeknek és a legtanulságosab­baknak. — Egyszerűen kezdek gondolkozni — Írja magáról — s a szabad, állati és emberi élet min­den élvezetében részem van. Megszabadulok a mesterkélt séglől és azzal a biztos tudattal lépek be a természetbe, hogy a holnap a mai naphoz hasonló lesz, épp olyan szabad, épp oly szép; bé­ke költözik belém ás nincs többé hiú gondom! * Ennek a különös életű, az uj pikturára döntő hatású művésznek pályáját, munkásságát, egész korát és művészi jelentőségét méltatja az a na­gyon szépen kiállított könyv, amely a Révai Test­vérek kiadásában, Róbert Rey mély tanulmányá­val, Éber László fordításában és szerkesztésével megjelent. Nem kevesebb mint negyven nagyon szép mümelléklet mutatja be Gauguin főbb képeit, az árnyalatokat hűen visszaadó mélynyomásu máso­latban és érdekesnél érdekesebb részleteket kö­zöl a Noa-Noa feljegyzéseiből is. Kiváló művészi könyv, amely méltán sora­Bukarest, április 9. Nyolc éve már, hogy Románia annektáita a szövetséges Oroszország egyik legtermékenyebb tartományát, Besszarábiát, de a hódítók eddig nem nagyon örülhettek az uj szerzeménynek, mert az orosz nép n#m akar belenyugodni Bessz- arábia elvesztésébe és Besszarábia miatt nem engedi nyugalomhoz jutni Romániát sem. Sokszor volt már kritikus a helyzet az orosz-román hatá­ron, a Dnyeszter két partján sokszor nézett far­kasszemet egymással a két hadsereg és a helyzet annál veszélyesebb volt, mert az ellenségeskedé­sek megkezdéséhez még hadüzenetre sincs szükség. ■ Oroszország és Románia között ugyanis még mindig hadiállapot van, a két ország még nem kötött békét egymással, a Dnyeszteren — amely a lengyel határtól a Fekete tengerig 230 kilométeren át képezi a határt a két ország között — a levegőbe röpített hidak még mindig csonkán merednek az ég felé, a hajózás az egész folyón tilos, a két parton felállított őrök gyakran váltanak lövéseket egymással és bizony gyakr ^ megesik', hogy a lövöldözésnek áldozatai is vannak. A román közvélemény ideges félelemmel te­kint a Dnyszter partjai felé, mert a túlsó parton orosz csapatok vonulnak fel, egy lovas hadtest, kél gyalogos had­test, rengeteg tüzérség tömörül hadi , rendbe Tiraspol körül. Felvonul Odessza, Jekatermoszlav és Charkow helyőrsége, az offenzív célból alapított moldvai tanácsköztársaság autonóm hadserege, a levegő­ben 250 hadirepülőgép kering és a román Bender várának citadellájából a román vezérkar tisztjei idegesen nézik a vörös hadsereg szuronyainak csillogását. A moszkvai népbiztosok manővernek je­lentették be ezt a csapatösszevonást, de tekintve azt a feszült viszonyt, amely a két ország között fennáll, nem lehet tudni, melyik pillanatban alakul át ez a manőver nyílt háború­vá. Mert Oroszország vissza akarja kapni az el­ragadott Besszarábiát és csak idő kérdése, hogy mikor robban ki a háború vulkánja a Dnyeszter partjain... Midőn a párisi béketárgyalásokon Románia először jelentette ki, hogy Besszarábiára igénjd tart, úgy a cári Oroszország párisi megbízottai, mint, a forradalmi bolsevista kormány diplomá­ciai ügyvivői kijelentették, hogy ebbe nem nyugszanak bele és ha van valami, ami a régi és a forradalmi Oroszország lelkeit egyesíteni tudja, az a Románia elleni orosz támadás, Besszarábia visszaszerzésére. Ha ez a támadás egyszer meg­indul, akkor ütött Románia órája, mert a román kozik a Renoir, Cézanne, Pissaro munkásságáról ugyanebben a kiadásban már megjelent ugyanüy gazdagon és szépen illusztrált művészi sorozatba. Akiket magával ragad ez a küzdelmes kor, nagy tanulsággal és igazi örömmel fogják la­pozgatni. hadsereg nem képes megküzdeni a vörös had­sereggel. Az orosz vörös hadsereg békeállománya . 650.000 gyalogos, 100.000 lovaskatonából és 100.000 tüzérből áll, a technikai csapatok létszáma 200.000 főre rúg, tehát több mint egy millió fegy­veres ember áll a népbiztosok rendelkezésére — béke idején. Az uj orosz véderőtörvény bevezette az általános védkötelezettséget, minden orosz ál­lampolgár 19 éves korától 40 éves koráig védkö- teles és az aktív szolgálati idő a haditengerészet­nél 4 év, a repülőknél 3, a többi fegyvernemnél pedig 2 év. A vörös hadsereget cári tisztek veze­tik. Technikai felszerelés szempontjából a vörös hadsereg magasan áll a románok fölött, 17 gyár szakadatlanul gyártja a Heller-féle uj összetételű színtelen és szagtalan mérges gázokat, több orosz gyár hadirepülőgépgyártásra rendezkedett be, a puskákat, gépfegyvereket, lángszórókat és akna­vetőket is belföldön gyártják és ha az orosz had­erő egyszer megindul a Dnyeszter felé, Románia 137.000 főnyi békeállománnyal biró hadserege nem lesz képes komoly ellenállást kifejteni. Mert a román hadsereg állapotáról Bacalbasa, Románia egyik legkiválóbb publicistája mondott őszinte szavakat több cikkében. A felszerelés rossz, a mházai gyönge, az élelmezés hiányos, a muníció meg­bízhatatlan, a robbanások napirenden vannak, a technikai föl­szerelésről pedig — mondja Bacalbasa — jobb nem beszélni, hiszen „közismertek azok a pana­mák, amelyek — a közelmúltban lejátszódott repülőgéppanamához hasonlóan — annyiszor megbotránkoztatták a román közvéleményt". Ha Oroszország komoly támadást fog intézni Románia ellen, ez végzetes lesz a hirtelen, meg­növekedett királyság részére. Hogy ettől a táma­dástól mennyire félnek a románok, azt az Univer- sul hasábjain ismertetett orosz haditerv is bi­zonyítja. Eszerint az oroszok a vasútvonalak fel- robbantásával elsősorban Bukovinát akarják el­vágni a királyság többi részétől. Azután jönne az egyik orosz hadsereg előrenyomulása Jassy felé, a főhadsereg pedig Tatarbunaron keresztül Bessz- arábiában nyomulna előre G-alac ée Reni irányában. Románia 1916-ban bizonyára nem gondolt arra, hogy igy fog szembekerülni Oroszországgal. Akkor Oroszországba vetették minden bizalmukat a románok és midőn a német és magyar seregek előnyomulása fenyegette a fővárost, a román kor­mány a nemzeti bank 240 millió aranyleinyi érc­fedezetiét, a román állam és király összes kin­cseit és drágaságait Moszkvába szállította és ma már talán Románia is tudja, hogy ezeket a kin­cseket soha nem fogja visszakapni. A román közvélemény retteg az Oroszországgal való háborútól Oroszország és Románia között még liadiállapot van — Orosz liadmozdulatok a román határon A boldogság képe Irta: Fehér Árpád Fiatal éveinkben csapatostul jártunk Pá­risba, keserves, felejthetetlen teleket töltöt­tünk ott hideg, sötét műtermekben, hol csak szemünk rajongó tüze lobogott és a művészet­ben való bolond hitünk melegített. Teán és főtt tojáson éltünk heteken át (csodála­tos, mit ki nem bir a szervezet) és reggeltől estig a kiállításokat bujtuk meg az iskolák modelljeinek elkoptatott vonalait tanulmá­nyoztuk. Aztán vitatkoztunk, vitatkoztunk folyton, ébren és álmunkban, vitatkoztunk hajbakapásig, könnyes elérzékenyülésig, ökölmutató ordításig, dühös hallgatásig. Nem tudom, előbbre vittük-e valamelyest a mű­vészet szent ügyét, de a múltból elém mered Vihar János barátunknak, a „parasztinak cinikus megvető arca, aki csak nagyritkán szólalt meg, mikor mi már beletévedtünk az orditozásba. Jelszava egyszerű volt, mint ő maga: — Fogjátok be a szájatokat és alkossa­tok ! Vihar János, akit azért hívtunk, pa­rasztnak, mert valóban az volt, s rejtélyes módon szaladt föl valamelyik balatonmenti faluból egyenesen Párisba — csakugyan al­kotott is. irtózatosan nagy tehetség volt, ősi, rejtélyes és érthetetlen. A tanároknak is tágrameredt a szemük, olyan tájak és figu­rák születtek az ecsetjéből. Színek és vona­lak, amiket soha, semmiféle iskolában meg­tanulni nem lehet, erő, mely csak annak a leikéből sugározhat, ki erdöszélen, vad vi­harban jött a világra, mint a mi Vihar Já­nosunk. — Alkossatok! — dörögte a fülünkbe. Elől járt a jó példával, elképzelhetetlenül -mkat dolgozott és úgy beszélt róla mindenki, mint aki'nagy dologgal fogja még meglepni a világot. . ... _ A Vihar nevet az egesz földön fogjak maj d emlegetni - mondták suttogva azok a „ rajongói,akik valamilyen módón közel tudtak hozzá férkőzni és ellestek valamit a terveiből. Hamarosan elterjedt a hire, hogy a fel­tűnő tehetségű Vihar János mecénásra akadt. Dúsgazdag francia bankár vállalkozott arra, hogy a fiatal festőt elősegíti pályájáu. A bankárhoz az egyik festőakadémia tanára ajánlotta be Vihar Jánost. Tudnivaló, hogy az olyan mecénás, aki fiatal művészt támogat, kétfelé nemes cél miatt fáradozik. Nemcsak a művészetek érdekében cselekszik, de eset­leg saját magáéban is. (Amivel a nagylelkű mecénásokat meggyanúsítani világért sem akarjuk-) Kétségtelen azonban, hogyha a mű­vész viszi. valamire, akkor a tehetségekért rajongó gazdag ember a nála fölhalmozott művészettel kitűnő üzletet csinál. De hagyjuk a köznapiasságot, amikor az emberiség magasabb érdekeiről van szó. Nagy dolog volt és óriási izgalmat keltett közöttünk Vihar János szerencséje. Most legalább meg tudja valósítani életének hatal­mas tervét és a Boldogság képét megalkotja. A Boldogság képe lebegett mindnyájunk fan­táziájában és arról álmodott folyton Vihar János is. Egyszer, mikor véletlenül közlé­kenyebb Hangulatban volt, szakadozottan be­szélt róla: — A Boldogság képe ... ami az egész emberiség jóvoltát ábrázolja ... még nem tu­dom, miként fogom kifejezni, hogy fogom megcsinálni... de életre hozom, az bizonyos. Azt is tudták a beavatottak, hogy a fiatal festő már több mint ezer apró vázlatot ké­szített a nagy képhez és már csak megfelelő vászonra volna szüksége, hogy tervét megva­lósítsa. Most aztán, a bankár feltűnésével itt volt az alkalom. Vihar János előkelő ne­gyedben pompás műtermet bérelt és hóna­pokra eltűnt közülünk. Csak kósza híreket hallottunk róla, hogy az Isten alaposan föl­vitte a dolgát és a nagy művön szorgalmasan dolgozik. A témájáról, is meg tudtunk aztán egyetmást. Pompázó, buja erdő mélyén áll a Boldogság trónusa. A boldogságot álombéli, csudaszép nőalak ábrázolja és körülötte mindazok ;i jók, amik az emberiség testi és lelki kielégülésére alkalmatosak. Az elter­jedt hírek szerint Vihar János alkotásához akkora vászonra volt szükség, amit a bankár külön rendelt meg a gyárban és csupán a képhez szükséges festékért tízezer frankot fizetett. (Ami nem is olyan elképesztő ösz- szeg, ha meggondoljuk, hogy az egész em­beriség boldogságáról van szó.) Egyszer, mikor már a nagy kép befeje­zéséhez közeledett, Vihar János megjelent közöttünk, a kis zugkávéházban. Alaposan ki volt öltözködve, a modora sem volt már olyan nyers és szemelláthatóan sokat tanult az el­múlt hónapok alatt. Mintha a jómód föloldotta volna a nyelvét, szóhoz sem engedett jutni bennünket Folyton csak ő beszélt, a legna­gyobb nyíltsággal ismertette velünk terveit és a nagy koncepciót. A Boldogság képe va­lóban pompás műalkotás volt. Amilyen em­berfajta csak a földön elképzelhető, valami­lyen alakban mind rajta volt a képen. Rajta volt mindenfajta virág és gyümölcs, minden művészet szimbólizálása, a szerelem him­nuszai és a tudomány nagyszerűsége. Vihar azt tervezte, hogy mikor befejezi a képet, Párisban állítja ki, aztán Magyarországon és végül az egész világot bejárja vele. Még hozzá olyan módon, hogy mindenki ingyen megnézheti, mindenkinek ingyen megmagya­rázza. Legyen az a kép az egész emberiségé, mint ahogy azt a boldogságot is neki szánta, amelyet ábrázol. Tágrameredt szemekkel, bámuló áhítat­tal hallgattuk barátunkat. Tudtuk, hogy ilyen nagy ember lesz belőle, ha a szerencse is hozzászegődik. Mert hiszen azért az is kell a tehetséghez. Csak akkor komorult el egy kicsit ViharJános arca, mikor a bankár iránt érdeklődtünk. — Jó ember — mondta — csak korlátolt egy kicsit. Nem ért a művészetekhez. Ez sem lepett meg bennünket. Igazi művésznek nem lehet más véleménye a me­cénásáról. Vihar János aztán megint eltüut a kö­rünkből és mi tovább élveztük a teát és a lágy tojást, amiket néhanapján csak nagyra- törőgglmaink tüzén tudtunk fölforralni. Vi­har vanosból közben igen nagy ember lett. A hazai újságok is hasábokát Írtak róla és a francia lapok is sűrűn kinyomtatták a ne­vét. Mini mondani szokás: a hir szárnyaira 1926 április 11, vasárnap. Szlovenszkó legnagyobb üveg- és porceBláíiüzlefe Pausz T. Kosice, Fő-utca 19. sz. (Telefon 33.) A Rosenthal és Meissen porcellángyá- rak vezérképviselete. 5300 Románia helyzete Oroszországgal szemben még rosszabb lett az utolsó hetekben, mert már­cius 3-án lejárt a lengyel-román védelmi szövet­ség és a megújított szerződésben Lengyelország már nem vállalt védelmi kötelezettséget Romániá­val szemben egy orosz támadás esetére. A másik szomszéd, Bulgária is ellenséges szemmel nézi Romániát, mert nem tudja elfelejteni a Dobrudzsa elvételét. Csehországra s Jugoszláviára sem szá­míthat a román kormány egy orosz háborúban, mert e két állam egy orosz-román háború esetére kifejezetten fentartotfca magának a szabadkéz jogát. Jugoszláviával egyébként is konfliktusba ke­veredett Románia a román területen lakó szerb állampolgárok birtokának elkobzása miatt és em­lékezünk még azokra az időkre is, midőn Temes­vár körül egymásra akartak rontani a román és szerb haderők. Nem lehet tudni, hogyan fog visel­kedni Jugoszlávia egy orosz támadás esetén. — A prágai Központi Iroda uj cime. A szlo- venszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Központi Irodája április 1-én uj helyiségbe költözött. Az iroda uj cime: Prága, II., Poric 14 a. mez. Telefon­száma: 8—215—IV. — A kisebbségek nyelvi jogait ismertető füzet. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pállok prágai Központi Irodája egy több, mint 100 oldalas, könnyen kezelhető füzetben kiadta a csehszlovákiai nyelvhasználati jognak kimeritő ismertetését. A magyarnyelvű tüzet a szakszerű bevezetés, jegyze­tek és magyarázatok mellett magában foglalja tel­jes szöveggel a saintgermaini kisebbségi szerződés­nek és a csehszlovák alkotmánylevélnek a nyelvi jogra vonatkozó szabályait, a nyelvtörvényt, a nyelvtörvény végrehajtási rendeletét s végül a me­gyei képviselőtestületeknek, megyei választmá­nyoknak és járási választmányoknak nyelvhaszná­latát szabályozó kormányrendeletet. A füzet köz­vetlen husvét után hagyja el a sajtót és 4 koronás árban kerül forgalomba. Az egyesek és szerveze­tek (egyesületek) részére egyaránt nélkülözhetetlen füzet megrendelhető úgy a Központi Irodánál (Prága, II., Porié 14/a. mez.), mint a magyar pár­tok központjainál. A legcélszerűbb megrendelési mód: a füzet ára és a portóköltség fejében 4 koro­na 50 fillér értékű levélbélyeget beküldeni a Köz­ponti Iroda prágai címére. vette és a Boldogság képéről úgy beszéltek az emberek, mint ami páratlan az emberiség történetében. De egyszer aztán hallgatni kezdett Vihar Jánosról a krónika. Egyetlen szó sem hal­latszott felőle, a lapok is elhallgattak róla és azt sem tudtuk, hogy befejezte-e a nagy képét. Nagy művésznél az ilyesmi kiszámít­hatatlan. Végül egy szép napon barátunk újra megérkezett a lármás kis müvészkávéházba. Mintha megint a régi Vihar János lett volna. Újra torzonborz a haja, lompos a ruházata és könyökére támasztva fejét, mélyen hallga­tott. Senkisem zaklatta hát a kérdéseivel. Tud­tuk, hogy ilyenkor úgysem felel, meg kell várni, mig magától szólal meg. Végül ez a perc is elkövetkezett. — Gyerekek — mondta. — Most bámul­jatok... A jövő héten utazom haza... Itt hagyom Párist, művészeteket, múltat és jö­vőt, a Boldogság képét, mindent örökre. Me­gyek vissza a kenvesi tanyára parasztnak és soha többé ecsetet nem veszek a kezembe. Álmélkodva néztünk rá. — Beszélj hát, mi történt? — Nagyon egyszerű a dolog- A mecé­nás, mikor a Boldogság képe teljesen elké­szült, nem egyezett abba bele, hogy kiállít­sam. Mint mondotta, ő adta hozzá a tőkét, tehát az ő tulajdona. Azzal már el is szállí­totta a palotájába.. Mély megvetéssel hagy­tam ott a hitvány frátert és a nekem kínált pénzt is visszalöktem neki. Egy pár év múlva majd besavanyíthatja a Boldogság képét. Mert a kutya sem fogja már tudni, hogy ki az a Vihar János és a képről is ki fog derülni, hogy nem is olyan világrengető. Különösen, ha elzárva tartják és csak néhány ember számára hozzáférhető. Vihar János aztán többet nem is beszéli. Mi is mély gondolatokba merültünk. Furcsa érzéseink keletkeztek az életről, a művészei­ről és a boldogságról. Titokban ádázul iri­gyeltük Vihar Jánost, aki hazamegy parisai­nak. Néhány nap múlva el is tinit, hogy soha többé vissza ne térjen- Mi pedig tovább nyo­morogtunk a liking műtermekben és a Bol­dogság képéről álmodoztunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom