Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-10 / 82. (1120.) szám

7

1926 ánrilis 10, szombat.

iskolaidő alatt nélküle kell, hogy boldoguljon.

A továbbiakban nem hoz fel a szociális ügyek minisztériuma semmi bizonyítékot álláspontjának igazolására, s igy erre válaszolni sem kellene. Kénytelen azonban reflektálni a központ ezekben foglaltakra is az abban kifejezett nézetek miatt. A miniszté- iiura ugyanis azt mondja a továbbiakban, hogy az inasiskolák feladata és jelentősége a központ azon állítását, miszerint az inas munkaidejének bármily okból való megrö- víditése annak kiképzését a szakmában károsan befolyásolná, érthetetlen és alaptalan, sőt megfoghatatlan, milyen megfontolások vezették a központot ezen általános állításához. Erre vonatkozólag bátrak vagyunk felhozni, hogy ez a dolog mindenki előtt, aki a gyakorlati életben csak némileg jártas, világos. Az inas mesterségét nem az iskolában tanulja, legyen az elmélet szempontjából még oly bevált is, hanem mesterénél. Neki nem csak azt kell megtanulnia, hogy a külömböző műszerekkel, készülékekkel és gépekkel hogy kell bánnia, nem csak a feldolgozott anyag tulajdonságait, a szükséges nyersanyag feldolgozásának módját, hanem egyben a vevőkkel való érintkezés módját is tanulnia kell és bizonyos megfigyeléseket is kell sajátítania, melyek iparának jövőbeni gyakorlására és virágzására szükségesek. Az ezen kiképzésre szolgáló idő a 8 órai munkaidő törvény által ugyanis a mai igényeknek mcgfelelőleg leszorittatott a napi 8 órával, illetve heti 48 órával. A szociális ügyek minisztériuma még ezen úgyis elégtelen időt heti 8 órával, a valóságban azonban 12—14 órával meg akarja rövidíteni. Csoda-e azután, hogy a kitanult segéd az iparfejlesztő intézet által rendezett tanfolyamokon még befejező kiképzésre szorul? Nem jogosultak-e akkor az utánpótlás elégtelen kiképzettségekről szóló panaszok?

A szociális ügyek minisztériumának azon aggodalmára, hogy az inas egészségére a tul- erőitetés és tulfárasztás káros lehetne, csu- pát azt óhajtjuk megjegyezni, hogy a régebbi időben az inasok még sokkal jobban voltak befogva és az utánpótlás ezen nagyobb igénybevétel mellett nem hogy csökkent volna, sőt ezen nehezebb viszonyok edzeíték meg a tanóncnemzedéket.

A magunk részéről csupán annyit kívánunk hozzá fűzni ezen vitához, hogy ha az inas jobban be lesz fogva, úgy nem mehet majd az ifju-munkások szakszervezetébe, vagy más ilyen hasznos politikai nevelő intézetbe.

Talán erre kellene gondolnia a központnak, amikor a szociális ügyek minisztériumának álláspontját akarja megérteni. Azt hisszük, hogy itt van a kutya eltemetve.

Montc Carlo, Nizza é« Paris után Prágában is

üvegen járják a tánc újdonság okát.

A prágai közönség a

Cristal-Pavillonban már üvegen táncol.

A Daliborka kávéház Gristal-Paviüonja

Prahs IV., Badeního tf. 290.

Mindennap elsőrendű műsor

Szabad bemenet — Vasárnap 5 órai tea — Szabad bemenet

■*** ^ ' J- i‘., t-':C •

Teste

hetenkénti bedörzsöléssel való ápolásra szorul. Ehhez legalkalmasabb a világhírű

MENTHOL SÓSBORSZESZ.

Óvakodjon bármilyen utánzatoktól és utasítsa vissza a legerélyesebben, mert jogában áll saját pénzéért a legjobbat kérni és ez volt és marad is a valódi mentholos sósborszesz, az

Mindenütt kapható!

Általános szükségleti indexszám

Egyik cikkünkben megemlékeztünk, hogy a statisztikai hivatal az általános szükségleti indexszámot állapítja meg egy idő óta, s közöltük egy munkás és egy tisztviselő család elsőrangú szükségleteinek indexszámát összehasonlítva egyes külföldi államokéval is. Ugyanekkor azon kívánságunkat fejeztük ki, hogy szeretnők megtudni, milyen fogyasztást véve alapul állittatik össze ezen elsőrangú szükséglet és azt is, hogy a köztársaság külömböző vidékére nézve külön-külön volnánk kiváncsiak ezen adatokra. Most megszereztük mindkét kérdésünkre a választ s közölhetjük olvasóinkkal is ezeket.

Az öttagú munkáscsalád heti szükségletére fel van véve: 8.2 kg. fehér kenyér, 2.8 kg. buzafőzőliszt, 2.8 kg. fehér búza sütőliszt,

1-2 kg. marhahús hátulja, 0.6 kg. diszuóhus,

0.2 kg. knakwurst, 0.2 kg. kolbász, 0.1 kg. prágai szalámi, 0.1 kg. kiolvasztott disznózsír, 0.2 kg. margarin, 0.6 kg. indiai rizs, 0.3 kg. borsó, 7-5 kg. burgonya, 8 liter tej, 0.3 kg. túró, 7 drb. tojás, 0.5 kg. nyers káposzta, 0,25 kg. hagyma, 0.25 kg. zöldség, 0.5 kg. alma, 0.2 kg. szilvaiz, 1.8 kg. cukor, 0.09 kg.

babkávé pörkölve, 0.25 kg. rozskávé, 0.1 kg. cikória, 0.35 kg. konyhasó, 3 liter sör.

Ezen élelmi szereket 1 szoba és konyhás lakást s a legszükségesebb ruházatot s egyébb szükséges kiadásokat véve alapul, az elsőrangú szükségletek indexszámai a külömböző hónapokban és vidéken a következőképpen alakulnak:

>o

• « 7 . es & a g-s g

^ oá A

a £ £

1925 január 897 831 880 937

1925 julius 926 847 890 932

1925 szeptember 898 815 853 890

1925 október S88 800 892 887

1925 november 871 792 829 885

1925 december 874 800 832 896

1926 január 862 805 822 880

1926 február 850 793 817 872

Most még csak azt az egyet óhajtjuk

tudni, hogy miért a legkisebb az indexszám, tehát legolcsóbb az élet Prágában és miért legdrágább Szlovenszkón.

Az állami szállítási illetékek dzsungeljéből

Egy olyan területről irt nemrégiben Pis- kacs József dr., amely csakugyan a legsötétebb dzsungel vadon képét mutatja s ez az állami szállítások után esedékes illetékek útvesztője. Innen nincs szabadulás, aki egyszer beletéved s azt liiszi, hogy már kitalált, akkor az utolsó percben elzárja előle az utat egy újabb, vagy régibb törvény, vagy rendelet s ebbe beleakad s visszafordulhat. Érezte ezt tebb dzsungel vadon képét mutatja s ez az állami szállítások végrehajtási utasításában külön fejezetet kebelt a fizetendő illetékeknek szentelni, E fejezet bevezetésében mindannak dacára, hegy ez speciálisan ezen ügynek volna sznteive, mégis azt kellett mondani, hogy e fejezet csak a gyakrabban előforduló esetekre vonatkozik, miután az ügyek természete és az idevonatkozó rendelkezések sokfélesége nem engedi meg azt, hogy mindenféle felmerülhető eset ezen különlegesen az illetékszámitás módját megvilágító fejezetben felvétessék. Hol található hát az meg, ha esetleg szükség volna rá? Sehol, hanem bele kell ütközni valamelyik rendeletbe, aztán drága tandíjat fizetni s mikor azt hisszük, hogy már most tudjuk, egy másik rendelkezési; ütközünk s újra fizetünk tandijat. Ha ez r célja, úgy kitűnő a rendszer, de ha nem ez, úgy gyalázatos rossz s akik minden héten uj rendelkezést hoznak, ítéltessenek arra, hogy maguk is megtanulják azokat, akkor talán meg fogják gondolni a dolgot.

Ha csak a szerződések és nyugták illetékeit vesszük figyelembe s azok közül is csak azokat, ahol dologi és munka szállításról, anyaggal, vágj- anélkül van szó, melyeknél általában 3 százaléka az árnak, ha csupán munka anyag nélkül a szállítás tárgya, akkor 2 száza'éka az árnak az illeték. Ezt mindenik szállítónak az árba be kell kalkulálnia éppúgy, mint a munkabért, vagy a lehasznált anyagot készpénz értékben. A versenynél a többi tétel lehet olcsóbb, vagy drágább, de ez az egy tétel állandó módon terheli valamennyit Ebből az következik, hogy az ezen címen elkönyvelt bevétel csupán fiktiv, hisz az államháztartás egyik ága fizeti azt meg a pénzügyi ágnak, mert nem a szállító fizeti azt, hanem az államra hárítja vissza. De ezen elkönyvelt haszon ellenében még az a nagy haszon is származik, hogy ennek elszámolásával még igen sok munka merül fel s ezt nevezik egyszerűsítésnek és természetes államszámviteli módnak. Nekünk nem ez a nézetünk.

A pályázónak az illetéket be kell számítania az árba, az utalványozó hatóság újra számítja azt, a végelszámolás összegéből levonásba kell hoznia és a pénzügyigazgatáshoz átutalnia. E mellett az illetékrendelkezése! komplikált volta folytonos súrlódásokra ad okot és a különböző lapon eszközölt kiszámítások helyességének megállapítása ismét egy más hatóságnak ad terhes munkát. Megeshetik az is, hogy az utalványozó hatóság nem vonja le az illetéket a végösszegből s igy vagy az állam károsodik, vagy pedig utólag később zaklatják a szállítót követelésekkel, mert az ilyen szállításokra vonatkozó iratok számellenőrzésre a rendelő hatóság által benyújtandók a pénzügyi hatósághoz is. És mikor ke rül ez számellenőrzésre? Ez mind újra és újra munka s egy olyan összegért, melyet az állam egyik zsebéből a másikba tesz s a szállító csak elszámolja, de nem is látja azt.

Az 1925. évi április 3-iki 54. sz. törvény, ennek 1925. évi április 28-án 87. sz. a. kelt végrehajtási utasítása, a régebbi 1923. évi december hó 21-én 268. sz. a. kelt a forgalmi és fényüzési adóról szóló törvény, mely sze - rint még az állami hivatalok is kétféleképp birálandók el a szerint, mint Üzletszerűen, vagy nem Üzletszerűen vezettetnek azok, (de hát ki tudhatná, hogy melyik Üzletszerűen vezetett) hozzá az átalányozott forgalmi adójú dolgok szállítása, ezeket feleresztve az állami üzemek egy újabb megkülönböztetésével az 1925. év április 3-án 54. sz. a. keit törvény 16. §, illetve az 1922 december 18-án 404. sz. a. kelt törvény szerint, elegendően rávilágít arra, hogy itt kiismerni magát senkinek sem lehet és azt is mutatja, hegy ugyanazon állam egy másik szerve révén ugyanazon dolgot olcsóbban, vagy drágábban szerezheti be és végül sok-sok munka árán hozzájut az árdifferenciákra, melyeket önmaga önmagának fizet. Ez hát igazán egyszerűsítés. A mi egyszerű eszünk azt mondja, hogy hagyjuk el az állami szállításoknál az illetékeket s akkor a bevételek csökkeni fognak, de ezzel a kiadások ugyanannyival és ami fő, egy csomó ember munkája más, hasznosabb dologra szabadul fel, sőt szegény pályázónak is könnyítés lesz, ha nem kell mindig hibásan számított illetékek utólagosan helyesbíteti összegnek behajtásától remegnie. Ha azonban mindenáron felesleges munka kell, hogy legyen, mert a bevételi rovatot fiktiv számokkal valamely okból emelni kell, úgy vonják az összes állami szállításokat egy kalap alá és egy fixen meghatározott illetéki percent legyen mindenkinél számításba veendő. Inkább elfogadjuk azt. hogy az összes állami hivatalok és üzemek kereskedelmi szellemben vannak vezetve.

ADÓÜGYEK

Hírek az adóreformról

A pénzügyminisztériumban még mindig erősen dolgoznak az adóreformon és mindenki szorongva várja, hogy milyen lesz az újszülött.

Az eddigi előkészítést egészen felborította a most készülő uj tervezet. A Národni Politika a következőket írja az uj tervről: Az eredetileg tervezett egyenesadóreform novellája sok időt, ankétet és tanácskozásokat vett igénybe és végül most sült ki, hogy az alap, amelyen az felépült, nagyon bizonytalan és csak ezután lesz pontosan megállapítandó. Most fogják csak tudományosan és statisztikailag megállapítani, hogyan alakul ki az egész adóteher, hogyan emelkedtek, vagy csökkentek a hozamok, hogy az adóteher a síatiszlika és a hozam szerint, vagy pedig a teherviselők száma szerint állapittassék-e meg, mily eltolódások észlelhetők az egyes adónemeknél és az egyes foglalkozási ágaknál. A pénzügyminisztérium ezen célra egész külön bizottságot alakított, ami magában is bizonyítja, hogy ezen messze kiható működésnél minden gyakorlati komoly következményre tekintettel óhajtanak lenni. Nagyon sajnálatra móltó tehát, hogy ezen ügyek tudományos alapon csak most kerülnék felülvizsgálásra, amikor az egész ügy elodázásának veszedelme fenyeget. Attól kell félni, hogy ez az ügy is a lakás- és építési válság megoldásának sorsára kerül. (Mi még rosszabbtól tartunk, mert nagyon emlegetik a tudományos megállapításokat. Szerk.) Tényleg az a veszély fenyeget, hogy az egész gyakorlati gazdasági élet előbb fogja megmutatni az egyes adónemek elviselhetetlen voltát, még mielőtt, azt sikerülne elméletileg megállapítani, illetve indokolni. Éppen ezért szükséges hangsúlyozni, hogy az adóreform előkészítésére csak most megkezdett munka pontosan a tudományos megállapításokon épüljön fel, másrészt, hogy ezen ügy gyorsabb lépésben haladjon, mint eddig. Még attól is félünk, hogy az adóreform annál kevésbé lesz kielégítő, minél tovább tart annak előkészítése. Mert kétszer ad, aki gyorsan ad, és ez különösen áll itt, ahol az adó mérsékléséről van szó, annál is inkább, mert úgy hírlik, hogy az uj novella a mérséklést csekélyebb mértékben és terjedelemben tervezi, mint az eredeti javaslat. Ennek ellenében az uj javaslat nagyobb súlyt helyez az adőtehernek igazságos, a kereskedelemnek és a fogyasztásnak jobban megfelelő elosztására az adófizetők egyes osztályai között, miáltal a pénzügyminiszter nagy érdemeket szerez az adófizető polgárok, mint a jövő gazdasági fejlődése szempontjából nézve. — Eddig a Národni Politika.

Részünkről csak attól félünk, hogy a tudományos szót nagyon hangoztatják, pedig aki igazán tudományos, az nem igen büntet ezzel a szóval. Egyes újságok azt Írták, hogy az általános kereseti adó alá eső adózókat a reformtervezet három osztályba fogja sorozni s ezek szerint megadóztatni. Részletesebb értesülésünk szerint ezen ’ervek még nem jutottak a formulázás stádiumába és igy csupán megbeszélés tárgyát képezik.

Egészségügyi pótadó 1926. évre. Az 1926. évre az egészségügyi pótadót az 1925 december hó 22-én kelt 259. sz. rendelettel újra 7%-bán állapították meg.

Az értékemelkedési adó megváltoztatásának szükségessége ingatlan átruházások esetére. A Li- dové Listy írja ez ügyben a következőket: Már

egyszer korábban rámutattunk arra, hogy értékemelkedési adó az ingatlanok átruházásánál, úgy, ahogy az ma áll, egészségtelen fékezését jelenti az ingatlan birtokosainak egészséges váltakozására nézve, amely pedig a gazdasági fejlődés érdekében való. Az említett adó nemcsak észszerűden, hanem indokolatlan is és hála Isten, ez a felfogás kezd a mértékadó állami tényezőknél is tért hódítani Legutóbb Englis dr. pénzügyminiszter is két újságcikkben állást foglalt ezen kérdésben és kimutatta, hogy az erre vonatkozó határozatok megváltoztatása szükséges és pedig azon értelemben, hogy a valóságos és nem a fiktiv érték növekedése vétessék alapul, illetve állapíttassák meg. A Lidové No- vinyban azt Írja, hogy: Nézetem ellenkezik azzal, hogy a megadózós tárgya nem a tényleges érték- növekedés, hanem a vélt növekedés legyen. A pénzegység, amelyben az egyes ingatlan értéke ma kifejezésre jut, ma alacsonyabb, mint azon pénzegységé, amely az ingatlan előbbeni vételénél értékét kifejezte. Az árak különbsége a pénzérték változásában és nem az ingatlan értékének növekedésében jut kifejezésre. Általában feltételezik, hogy a föld és a ház értéke nem egyenlő arányban emelkedett a pénz értékének csökkenésével. Az ingatlan értékének kialakulása speciális okokból adódik. Tehát annak csupán reális értékéről és nem növekedéséről lehet szó. Az adókulcs azon értelemben, hogy a tényleges emelkedés nagyságát és gyorsaságát megkapja, a növekedés nagyságát progresszive a rányitja azon időhöz, amelyben a növekedés történt. Maga a miniszter is elismeri, hogy az emelkedés a mai gyakorlat mellett függvénye a pénz értéksülyedésének akkor is, ha az ingatlan tényleges értéke nem is emelkedett. Tehát az eladó olyant kell, hogy megfizessen, amije tulajdonképpen nem volt és ezért alapjában indokolatlan ez az adó. Ezen gyakorlat ellen úgy az eladó, mint a vevő érthető módon tiltakozik, amely utóbbira igen gyakran hárítják át az adó fizetésének kötelezettségét olyíormán, hogy kisebb vételárat ad neki az eladó, miáltal viszont az állam károsodik az átira- tási illetékben. Arról van tehát szó, hogy ezen adó, ha már nem hagyható el egészen, legalább igazságos módon állapítsa meg azon növekedést, amely a tulajdonosnak kizárólag a konjunktúrából eredő- lég esik javára. Nem volna igazságos az sem, ha ezen adó azon áremelkedés után igazodnék, amely a talajjavításból folyik, mint pl. melioráció. Egy esetben lehetséges és indokolt alap a megadóztatásra azon növekedés, amely a konjunkturaviszo- nyokból ered, pl. ha valaki földet vesz egy város közelében s aztán ezt építési telkekre parcellázva adja el. A jelenlegi értéknövekedési adó nem használ senkinek, de hátráltatja az egészséges cserét az ingatlanok jogában főleg a kis tulajdonosok közölt és ezért szükséges e téren változtatást eszközölni.

Magyar-orosz kereskedelmi társulat.

Már ismételten hallottunk bÍreket, hogy tárgyalások folynak a célból, hogy a magyar iparcikkeknek Oroszországban való elhelyezését lehetővé tegyék. Hir szerint Gratz Gusztáv dr. volt magyar miniszter vezeti ezen ügyeket. A Pester Lloyd-nak Gratz a következőkben nyilatkozott ez ügyről: „Már mintegy másfél éve folynak tárgyalások aziránt, hogy a magyar iparcikkek számára az orosz piac megnyíljon. Ezen tárgyalások néha rövidebb időre bár szüneteltek, de ismét folytatódtak s végre a megvalósulás stádiumába kezd az ügy jönni. Határozat jött létre, hogy egyrészt az orosz kormány kiküldöttei, másrészt a magyar ipar megbízottai vezetésem alatt mielőbb össze fognak jönni, hogy egy magyar-orosz kereskedelmi társulatot alapítsanak meg. Valósziuüleg a magyar ipar képviselői rövidesen Moszkvába mennek, hogy ott a helyszínén fejezzék be az eddigi tárgyalásokat. Ezzel óriási területű piac nyílnék meg azon magyar iparának számára, amelyek a kivitekre is tudnak termeim; ilyen például a gépgyártás, a malomipar stb.