Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-09 / 81. (1119.) szám

Hal számunk 10 otdail Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A kormány elejti a fürdőtörvényt ha az ellenzéki agráriusok megszavazzák a fix gabonavámokat A Balkán válsága A nyugateurópai politika erényeit mód felett lassan tanulta meg a Balkán; hibáit és hiányait annál gyorsabban vette át. Cso­dálatos módon éppen akkor, amikor a locar- noi egyezmény a nyugati hatalmak békés együttműködését nagyjában lehetővé tette, éleződik ki az egész Balkán egyetemes par­lamenti válsága, amely három országban — Jugoszláviában, Romániában és Görög­országban — már-már aggasztó méreteket ölt. Jugoszlávia lappangó kormányválsága husvót hétfőjén tört ki teljes erővel. Pasics lemondott, azaz inkább le kellett mondania; a Balkán Talleyrandját megbuktatták azok a homályos machinációk, amelyeket fia köve­tett el s amelyek eddigelé hü parlamenti többségének nem jelentéktelen részét ellen­zékbe kergették. Pasics bukása azonban végső soron Radics sikere. A horvátok vezé­re éppen abban a pillanatban buktatta meg a nagyszerb centralizációs politika képvi­selőjét, amikor az egész ország Pasics nyolc­vanadik születésnapjának ünneplésére ké­szült. Természetesen Radicsnak az ünnep­rontásnál meszebbmenő céljai vannak, — egyelőre azonban nem sok kilátás van a ju­goszláv kormányválság parlamenti megoldá­sára. A szerb—horvát koalíció pillanatnyi­lag nem forog még veszélyben, ez a veszély azonban bármikor bekövetkezhetik s akkor csupán a szkupstina feloszlatásával és az uj választás kiirásával lehet megmenteni a helyzetet, — ha Radics engedi... Romániában az Avarescu-kormány egye­lőre a hatalom mézesheteit éli, de a méz édességébe máris -ok üröm vegyült. Az uj kormány proklamáciőval fordult a néphez, amelyben a súlyos gazdasági és pénzügyi válságra való hivatkozással az egész lakos­ság egyetemes támogatását kéri s egyben programot is ad. Ragyogó ez a program: a lei árfolyamának emelését, a kisajátított bir­tokok ügyének revízióját, uj vámtarifát, va­lamennyi kisebbség szabad kulturális fejlő­dését Ígéri, s még külpolitikájában is békés ígéretekkel akarja megnyugtatni Oroszor­szágot. Nagyon kétséges azonban, hogy ez a szépen hangzó program akár egvtlen pontjá­ban is megvalósulhat-e? A román politiká­ban jólismert módszer az a sajátos parla­menti váltőgazdaság, amely Bratianut időről- időre Avarescuval vagy mással helyettesíti csupán azért, hogy a hangzatos jelszavak bukása után Bratianu „a kipróbált politi­kus” tekintélyével mentse meg a helyzetet. Félő, hogy ez a helycsere most sem fog el­maradni. Lupacs, Goldis és Lepadatu mi­niszterek tudvalevőleg a nemzeti párt tag­jai, azé a párté, amely kezdetben ellenezte az Avarescu-párttal való koalíciót s most is csupán együttműködésre hajlandó Ezt a fo­nák helyzetet az erdélyi miniszterek azzal igyekeznek magyarázni, hogy kizárólag Er­dély érdekében lépnek be a karmányba, mert Avarescu biztosította őket arról, hogy ezt az erdélyi külön programot teljes mér­tékben honorálni fogja. „Erdélyi program”, ebben természete­sen az erdélyi magyarság kívánságai is ben- foglaltatnak. Bizonyos, hogy a meghiúsult csúcsai paktum most igen jelentékeny elő­nyöket biztosított volna a magyarságnak, azonban a román parlamentirizmus ingatag voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az erdélyi magyarság vezetői — csak úgy, mint a többi pártok — méc a korma lyválság előtt néhány héttel sem látták tisztán a hely­zetet. Ilyen körülmények között érthető, hogy Ugrón István, az erdélyi magyar párt elnö­ke, aki a megbukott liberálisokkal az egyez­mény megkötését szorgalmazta, lemondott tisztségéről és ezzel teljes mértékben bizto­sította a párt akc’ószabadságát. Valószinü. hogy a román néppárt fel fogja használni azt az értékes támogatást, amelyet számára az er­délyi magyarság nyújthat. Nagy kérdés azon­ban, hogy mire e támogatás gyümölcsei meg­érnek, uralmon lesz-e még a román nép­párt? Görögországban a diktatúra halad előre, a diktatúrák megszokott utján: az első ábo- másoh. a fegyveres hatalom megszerzésén Pangalosz tábornok túljutott, s most a dikta­Prága, április 7. Parlamenti tudósítónk jelenti: Spina Ferenc dr., a német agráriu­sok vezére, a Scholle cimü folyóiratban irt cikkében bejelentette, hogy a német agrá­riusok a fix gabonavámok megszavazása mel­lett döntöttek és ebben a kérdésben a hiva­talnokkormány javaslatát támogatni fogják. A fix gabonavámok kérdésében különben is már régebben megegyeztek a parlament összes agrárpártjai. Róma, áprüis 8. A tegnapi nap a Mussolini- ellenes merénylet miatt a legnagyobb izgalommal telt el. Ámbár a könnyen megsebesült miniszterel­nök első szavai békére és rendre intettek, a föliz­gatott fascista fiatalság még sem tudott minden te­kintetben féket tenni haragjára. Kezdetben olyan hirek terjedtek el, hogy a merénylőnő szláv nem­zetiségű. A fascisták azonnal a .jugoszláv és orosz követségek elé vonultak s az utóbbinak néhány ablakát minden rendőri beavatkozás dacára, kőda­rabokkal betörték. A délután folyamán azután ki- szivárgott, hogy a merénylőnőt Violet Albina Gib- sonnak hívják, 50 éves és Írországból, Dublin kö­zeléből, származik. Tulajdonképpen igen előkelő családból ered, mert Lord Ashbouménak, Anglia volt lordkancel'lárának, harmadszülött leánya, de hosszabb idő óta excentrikus életet folytat e csa­ládja előtt csendes őrültnek számit. Mindenki tudta, hogy az éltes lady nem beszámítható, de mivel semmivel sem zavarta meg a társadalmi rendet, szabadon hagyták s a legutóbb is egy olasz zárdá­tura második etappját, a személyi diktatúra formai törvényitését készíti elő. Pangalosz elhatározta, hogy Görögország elnökévé vá­lasztatja magát és ezt az elhatározást minden erkölcsi akadállyal szemben keresztülviszi. Csvipán erkölcsi akadályról lehet szó; — minden egyéb nehézséget a görög diktátor régen megsemmisített. A görög ellenzék ve­zérei osztják olasz és spanyol társaik sorsát, — nagyobbrészt külföldön élnek és kevés sikerrel igyekeznek meggyőzni a külföldi ha­talmakat Pangalosz diktatúrájának végzetes voltáról. Egyelőre azonban semmi kilátás arra, hogv ez a diktatúra helyet adjon a tör­vényes parlament uralmának; a szerencsét­len háborúk sorozata, a lausannei béke s Ju­gabonavámok bevezetésénél kénytelen az el­lenzéki agráriuspártokra is támaszkodni, jól informált helyről azt az értesítést kaptuk, hogy Cserny rekompenzációképpen elhalasztja Marienbad kisajátítását és a fürdőtör­vény javaslatát is egyelőre leveszi a napirendről. A hivatalnokkormány ilyen módon akarja a fix gabonavámokhoz szükséges parlamenti többséget biztosítani. ba küldték. Évekkel ezelőtt lady Violet öngyilkos­ságot kísérelt meg Olaszországban, egyszer pedig, az írországi függetlenségi mozgalmak idején, hisz­térikus magaviseletével lehetetlenné tett egy par­lamenti ülést Düblinban. Amikor a merénylő kiléte kitudódott, a kedé­lyek kissé megnyugodtak. Mussolini a délután fo­lyamán Federzoni belügyminiszter és Turati párt- főtitkár (Farinaoci utódja) társaságában megjelent a Palazzo Quidoni erkélyén s a lelkesen éljenző tö­megnek kénytelen volt beszédet mondani. E be­szédben is nyugalomra és békére intett s főleg a külföld nevében s a külföld előtt való reprezentá- lás szempontjából kérte, hogy Róma fegyelmezett népe tartózkodjék a kilengésektől. Mindennek da­cára a fascisták egy csoportja megjelent a Mondo szerkesztőségében s tönkre zúzta a lap egész be­rendezését. A bécsi Arbeiterzeitung és a berlini Vorwárts tudósítóinak lakását is el akarták pusz­títani, de a rendőrség ebben megakadályozta a lázongókat. Ugyanígy nem sikerült a bosszút lihegő goszlávia állandó „Drang nach Süden“-je nagyra növelték az aggodalmat a görög nép­ben, amely egyelőre inkább elviseli a dikta­túra számos törvénytelenségét, mintsem hogy a tehetetlen pártok viszálykodásában fel­őrlődjék. A Balkán egész parlamentárizmusa a súlyos válságok lázában vergődik. Ma, közel nyolc éve a világháború befejezése után fe­szült bel- és külpolitikai konstellációk jel­lemzik a Balkán helyzetét. Ilyen körülmé­nyek között égetően szükség volna arra, hogy a Népszövetség hatalmasainak sokat hangoz­tatott terve, a középeurópai, illetőleg bal­káni Locarno végre megvalósuljon. fascista tömegnek a külföldi újságírók római szin­dikátusának helyiségeit tönkretenni, mert innen is visszaparancsolta őket az idejekorán mozgósítót* rendőrség. Mussolini sebesülése teljesen jelentéktelen. Lady Violet egy újságpapír alól rendkívül kis­kaliberű revolverrel lőtt a miniszterelnökre. A* angol nő határozottan jól célzott, de Musso­lininak szerencséje volt, mert az utolsó pilla­natban, barátjához szólva, félreforditotta fejét s igy a goly^ csak orreimpáját lyukasztotta át. Néhány napon belül a sérülés észrevehetetlenül beheged. Róma, április 8. Az európai kormányok egy­másután intézik üdvözlő távirataikat az olasz mi­niszterelnökhöz szerencsés megmenekülése alkal­mából. Chamberlain gratulációja különösen meleghan­gú s az angol külügyi államtitkár feleségével együtt fejezi ki szerencsekivánatait. A konzervatív londoni lapok, ugyanúgy, mint Chamberlain, isszonyodva utasítják vissza a me­rényletet, míg a liberális lapok és a munkáspárt orgánumai tartózkodnak minden kommentártól. A francia lapok inkább riportszerüen fogják lel a merényletet s nem fűznek hozzá politikai megjegyzéseket. A Quotidien az egyedüli, amely végtelenül jellemzőnek mondja az olasz történelem legújabb fejleményeit, ahol csak túlfűtött tempe­ramentumok, gyilkosságok és verekedések történ­nek, úgy, mint a guelfek éB a ghibilinnek korában. A Petit Párisién beszélgetést közöl a merény­lőnő Parisban élő rokonával. Lady Gibson csa- ládja szerint *i aaszony már évek óta elmebe- | teg. Állítólag sokáig foglalkozott azzal a gon­dolattal, hogy a pápát meggyilkolja. Bátyja szerint a nő hosszn idő óta vallási tébolyban szenvedett. —■ A lapok azt írjak, hogy a me­rénylet előtt Lady Gibson egy öreg, fehérsza­kállas férfival beszélgetett, aki tanácsokkal látta őt el. Egy szemtanú szerint a két ember ismeretlen nyelven beszélgetett. Beavatott kö­rök azt állítják, hogy a misztikus segítőtársat is sikerült már elfogni. Az olasz sajtó a legnagyobb elkeseredés hang­ján ir, de ugyanakkor határtalan örömét fejezi ki, hogy Mussolini megmenekült a haláltól. A lapok szerint a merénylet tipikus következménye volt a külföldről fűtött fascistaellenes mozgalomnak és bebizonyítja, hogy ez az aljas kampány tehetetlen s csak gyilkos fölbujtásokra alkalmas. A merény­let ismét megmutatta, hogy Olaszország utolsó em­beréig kitart Mussolini mellett. A Corrierre d‘Ita- lia szerint a kontinens államai is láthatják, mily aljas eszközökre vetemedik az olasz emigráció s ezért szükséges, hogy ők is szigorúan eljárjanak el­lene. A Vatikán orgánuma ugyancsak a legnagyobb elkeseredés hangján nyilatkozik a merényletről s hálát ad az Istennek, hogy komolyabb baj nem történt. Mussolini első szavai a béke és a nyugalom föntartásáről szólották és óva intették a népet a bosszútól. Ezek a jelenségek is mutatják, hogy mily óvatos, nagylelkű és bátor államférfin a duce. Mussolini nagy beszéde Róma, április 8. A Littorio-palotában tegnap bemutatták a fascista párt vidéki titkárainak az uj direktóriumot. Jelen voltak az összes miniszterek, az alállamtitkárok és a nemzeti milicia főparancs­nokai. Mussolini, aki ellen délelőtt merényletet kö­vettek el, vidáman és elfogulatlanul lépett a terem­be, ahol csaknem félóráig tartó, extahkus üdvöz­lésben volt része. A duce beszédében mindenekelőtt a direktórium szerepét vázolta. Majd a fascizmus méltatásába fogott. Szerinte Olaszországban sikerült végleg meg­szabadulni az idejétmúlt demokráciától, pluíokrá- ciától és szabadkőmivességtől. Olaszország olyan uj eszméket adott' a világ­nak a fascizmus réyén, mint Franciaország 1789-ben a forradalommal. „Nem vagyok közönséges optimista — jelentet­te ki Mussolini — és tudom, hogy még nehéz idők következnek, mégis bizonyos vagyok a sikerben és az eljövendő munkák csak büszkeséggel töltenek el. Minden diadalmas forradalom ellen föllázadt az egész régi világ. Ez történt ma Olaszország fasiz­musa ellen is, de Európa ma már mindinkább kénytelen látni, hogy a fascizmus megmentette, föl­Minthogy Cserny miniszterelnök a fix lltogadtÉle Abd el Krint békeajánlatát Rabatban lesznek a béketárgyalások — Közös francia-spanyol eljárás Páris, április 8. A francia és a spanyol kormányok gondosan megvizsgálták azokat a békeajánlatokat, amelyeket Abd el Krím teljhatalmú megbízottja az elmúlt napokban hozott a francia vonalakba. Beavatott körök szerint ezt a békeajánlatot valószínűen el fogják fogadni, mivel megfelelnek a két európai nagyhatalom biztonságának és érdeked­nek. A két kormány most a közös teendők megbeszéléséhez fogott, hogy mindent tisz­tázva kezdhesse meg a Rabatban tartandó béketárgyalásokat. Ha a rabatt tárgyalások sikertelenek volnának, akkor Franciaország és Spanyolország teljes eréllyel Abd el Krim ellen fordulna. Pillanatnyilag a két hatalomnak csak az a követelése, hogy ne egyedül Abd el Erimmel, hanem az összes fölkelő törzsek főnökeivel tárgyalhassanak a békéről. A MussoSini-merénylet európai hullámai Emelkedett a duce népszerűsége — A merénylőnő vallási tébolyban szenved — Mussolini Jelszava: Veszedelemben élek — A külföld elismerése

Next

/
Oldalképek
Tartalom