Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
10 Öntudatában éi a nemzet Irta: Alapy Gyula dr. A nagy Széchenyi Istvánnak híres mondását: Nyelvében él a nemzet, a kegyetlen időknek vaskényszere alatt módosítanunk kell, ha Trianon után körültekintünk a nég y részre szakadt magyar glóbusom Széchenyi idejében a magyar nyelv jelentette a magyar lelket, a magyar érzést, a magyar irodalmat Ma, sajnosán állapíthatjuk meg azt, hogy nem mindenki magyar azért mert magyarul beszél, mert érzésvilága nem magyar. Gondoljunk a nemzetköziség megváltása után futó tízezrekre, akik csak nyelvileg magyarok, de lelkileg távol estek mindentől, ami magyar és emlékezzünk azokra a félrevezetett szegény földmives és földmunkás testvéreinkre, akiket felvonultattak Prága utcáira és azt írták a tábláikra a kormány politikai ügynökei, földosztő vezéreik: nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok. A magyar öntudat az, amely a magyar embert fajához hűvé és nemzetéhez ragaszkodóvá teszi. A nemzet tehát öntudatában él. A hazájától elszakított magyarságnak tehát egyetlen kötelessége van: megőrizni és utódaira csorbittatlanul átszármaztatni nemzeti öntudatát. Ez a kötelesség elsősorban a családokra hárul, azután fokozottabb felelősséggel a magyarságnak egyházi, kulturális és politikai vezetőire, végül teljes mértékben a magyar sajtóra. A magyar öntudatot régebben a magyar iskola nevelte bele a magyar gyermekbe. Ma ez az iskola is keserű változásokon ment át és tanítói közt, sajnos, akadnak olyanok, akik ezt nem tartják fontosnak, mert ez nincsen benne a tanfelügyelői regulákban. Ezt a feladatot tehát a családnak kell átvenni az iskolától, a szülőknek, az idősebb testvéreknek kell a kis gyermek fogékony leikébe csepegtetni azt, hogy a magyar nemzet dicsőségben és bánatban ezer esztendőt élt, hogy a magyar fajta a népek nagy családjában tisztes helyre küzdötte fel magát jó tulajdonságaival és munkás igyekezetével. Két hatalmas forrásból buzog a magyar öntudat: nemzeti történelmünkből és irodalmunkból. Mindazoknak, akik a néppel érintkeznek és azzal foglalkoznak, ebből kell meríteniük támogatást munkájukhoz. A magyar ifjú nem tanulja nemzetének igazi történetét tőle, idegen nemzetek történetére tanítják, melybe vékonyan szövögetnek magyar vonatkozásokat, igen sokszor pedig meghamisított, vagy tendenciózus tényeket adnak elő ezek a tankkönyvek gyermekeinknek. Irodalmunk történetét is kiforgatták a nagy nemzeti hagyományok magyar köntöséből és destruált irodalmat tanul a magyar ifjúság. A mindezideig megakadályozott magyar szerves kulturális élet megteremtésének lesz a nagy feladata, hogy a tömegoktatás hatalmával helyes irányba zökkentse a közfelfogást és a magyar irodalomnak a feladata lesz az is, hogy ne analitikus regényekkel traktálja a szomjuhozó magyar lelket, hanem olyan könyvekkel, amelyből öntudata erősödik. Ilyen jő és szép könyv a Kazincy Társaság Könyvbarátai kiadványainak első kötete, Falu Tamás kis regénye, mely félig hegedt magyar sebeket tár fel s amelyben benne liheg a megsebzett magyar élet Ne csak az érzékeknek, vagy a képzeletnek Írjanak íróink, mert ez nem elég, ha a magyar lélek szomjúságát nem cltják dolgozataikkal. A kulturális ©let minden mozzanatában meg kell nyilvánulnia ennek a törekvésnek és fel kell használni erre az eseményeket, amelyek pazarul kínálják magukat, hogy példákul szolgáljanak nekünk. A fiukkal meg kell értetni, hogy a magyar cserkész a világversenyen második lett a nemzetek sorában és az angol után következik. Kardvivóink elsők lettek az Olimpiászon és futballistáinkat súlyos pénzeken szerződtetik nemzetközi csapatokba. A világ minden nagy városában a legjobb színházak műsorán magyar szerzők darabjait játszák. A magyar csipke és hímzés ma keresett világcikk. Mind ennek nagy tanitó és nevelő hatása van az öntudat képzésére. Ezt azonban egeszen elölről kell elkezdeni és a falvakon, városokon rendezendő előadásokon meg kell értetni a tanulni vágyókkal, hogy ki volt Petőfi, Jókai és Madách nekünk és a világnak. Hány nemzet nyelvén olvassák ezeket a nagy Írókat. Meg kell magyarázni, ki veit és mit jelentett korában Munkácsy, akinek világhíres festményeinek legnagyobb része amerikai milliárdosoknak van a tulajdonában; meg kell értetni, mit ért Liszt Ferenc, Reményi Ede és mekkora művészi és kulturérték a világ első zongorása, Dohnányi. Ha meg fogja érteni az egyszerű magyar ember, hogy milyen jeles feltalálóink vannak, a gyufát mi adtuk a világnak, az akkumulátorok titkára magyar fizikus jött rá elsőnek, 1926 április 4, vasárnap. a magyar liszt az első a világén ©s a budapesti, magyar mérnököktől vezetett Ganz gyár a világ első technikai intézetei sorába tartozik, hogy a mandzsu vasutat, a bagdadi vasutat sok derék magyar mérnök segített építeni, mindez emeli a nép egyszerű gyermekeinek magyar öntudatát. A leghálásabb feladat azonban történelmünk megismertetése és népszerűsítése. Az Árpádok dicsőséges történetéből elég annak a kiemelése, hogy tiz királykisasszonyt vittek arának a cseh hercegek és királyfiak. Az Árpádok nem hoztak onnét menyasszonyt. A magyar királyok nagy tekintélye' mellett bizonyít ez a történeti megfigyelés. A tatárjárás a mohácsi vész, a török hódoltság, a Jetiinkért való küzdelemnek ezernyi felemelő példájával szolgál. Nagy Lajos, Corvin Mátyás, Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, az aradi Tizenhárom, Deák Ferenc és a világháború, melyben a magyar katonát senki sem győzte le, megannyi hatalmas ébresztői ennek az öntudatnak. Ezeket kell megtanulnia és tudnia a magyar népnek, ha azt akarjuk, hegy fajához és nemzetéhez ragaszkodjék. Mért önálló életet csak eddig élhet Nagy feladatok hárulnak azokra, akik ma a magyar népet vezetik, de nagy felelősség is önmagunk és a felettünk Ítélkező történelem előtt. Állami épitéii-iortiesyeü j készpénz és részletfizetésre. Evenként Ke 16,000.000 i nyeremény sorsolása. Rendelje meg a sorsjegyet: : V. Hrabanek a spol. Praha II., Václavské nám. 56. j banküzletében. Ch^Ii/I t fkn.ri fi n T Air I a1«.A4#.4m ( hogy eQy hosszú, igen hosszú álmot aludjam — szabadságot veszek magamnak, ide mellékelve emlékül allegóriái arcképemet (célzás a levélhez csatolt pesti — Lánchíd — rajzára) Kegyednek átküldeni. Nem hasonlit egészen — aber nicht Ohne! Mély tisztelettel és egy atyafi, talán egy magasztos nagybátya rokonszenvével! Őszinte, de fölöttéb szerencsétlen barátja és szolgája Döbling 136. sz. ápr. 9. 1859. A döblingi halott Egykori feljegyzések Széchenyi István haláláról — Öngyilkosság, vagy gutaütés — Széchenyi levelei halála előtt A legnagyobb magyar utolsó órái Bach Sándort, Magyarország hírhedt „orga- nizátorát“, 1859 augusztusában, a sorferinói vereség után ugyan felmentette az uralkodó állásától a reakció azonban tovább tombolt s a nemzet tovább tűrt és hallgatott. Ebben a kétségbeejtő időben, 1860. április 7 és 8 közötti éjjelen minden eddiginél leverőbb csapás érte a nemzetet, Husvét vasárnapjára virradóra a döblingi elmegyógyintézetben levő lakásán halva találták Széchenyi István grófot. Halálának híre még aznap megérkezett a fővárosba, majd futótűzként terjedt el az országban s eleinte csak suttogva,' majd nyíltan is beszélni kezdték, hogy a nemes gróf a reakció áldozata. A család november 9.-én kiadott gyászjelentése szerint, szélhüdés okozta a családfő halálát, de a Pesti Hírlap már megemlíti, hogy a bécsi lapok szerint a nagy férfiú pisztollyal vetett véget életének. A lap főmunkatársa, Török János, husvét vasárnapjának estéjén vasúton Becsbe sietett és ott „alkalma volt az első forrásból annak rettentő valóságát hallani, hogy a nagy halott belülről elzárt szobájában és karszékében szétzúzott fővel ülve, előtte a pisztollyal találtatott," A hírlapok gyászjelentései között mutatkozó különbségek különféle találgatásokra adtak tápot s a bizonytalanságot csak növelte a Wanderer cimü lap közleményének a sorok közt olvasható gyanúsítása. „Szombaton este tizenegyedfél órakor .ment el tőle Kiss (titkára és egyben sakkpartnere volt Széchenyinek). Nemsokára a felügyelők is elmentek. Felötlő, hogy az agg gróf egyedül hált öt szobából álló szállásában... Mind a két cselédét, kik különben a hónap végén szokták fizetéseiket kapni, a gróf kevéssel előbb kifizette áprilisra; csodálatos, hogy ez sem tűnt fel." A cselédekre vonatkozó közlést az Ost- Deutsche Post nyomban megcáfolta, mondván: „Szolgálata két felügyelőből állt, kiket maga az intézet fizetett és igy a gróf nem tehette, hogy a végzetes esemény napján fizetésüket előre kiadta volna.'1 Azt a feltevést, hogy a pisztoly vízzel volt töltve (ezt az Ost-Deutsche Post hozta), megdöntötte a boncolás. A Fortschritt cimü bécsi lap cikke is őszintén megállapítja, hogy „Széchenyi gróf halála felől az idő, hely és körülményekre nézve, egymásnak ellentmondó közlemények" láttak napvilágot. A temetésnek a családi jelentés szerint tizenkettedikén kellett volna végbemennie. Különféle találgatásokra adott alkalmat az is, hogy „különös okok miatt egy nappal előbb, azaz már szerdán délután 4 órakor tartatott meg.“ A bécsi és nyomában a pesti sajtó a döblingi tébolyda igazgatóját, Görgen dr.-t hibáztatta, hogy a tébolyda előkelő lakója az öngyilkosságot elkövethette. Szemére vetették többek között az is, hogy a gróf mellett nem volt meg a kellő felügyelet. GÖRGEN VÉDEKEZÉSE. ’ Görgen dr. a maga védelmére négy nappal a haláleset után közzétett néhány levelet, amelyet Széchenyi feleségéhez, Görgennéhez intézett.1 Ezekkel akarta igazolni, hogy Széchenyi régóta készült tragikus elhatározásának a végrehajtására. A Morgenpost-hoz intézett védekezését a Budapesti Hírlap igy reprodukálta: — Görgen tudor ur, a döblingi magántébolyda tulajdonosa, egy a Morgenpost-hoz intézett levelében Széchenyi István gróf tragikus kimultáról következő észrevételeket közli: „Széchenyi István gróf elmebeli állapotáról az utolsó években igen sok ellenmondó és téves nézet volt elterjedve. Némely bel- és külföldi lapokban még teljesen meggyógyultnak is hirdették és az Augsb. Alig. Ztg. a magyar államférfi „állítólagos“ őrültségéről beszélt; sőt itt-ott azon gyanú támaszthatott, mintha a gróf házamat mindjárt eleinte azért választotta volna állandó lakhelyül, hogy ott háborítatlanul adhassa át magát politikai működésének és mintha én e célra adtam volna menhelyet. Én már többször hivatalos utón kijelentettem és most a leghatározottabban állítom, hogy Széchenyi István gróf házamba érkezése percétől fogva halála pillanatáig valósággal elmebeteg volt. Betegsége: egy gyógyíthatatlan öngyilkolási mánia, mely őt intézetemben telt 12 évi tartózkodása alatt soha el nem hagyta és a legvidámabb tréfák mellett és a legcsendesebb, legderiiltebb beszélgetés közben is kitört. Ezen tizenkét év óta tartó kedélyállapota bizonyságául álljon itt az elhunytnak néhány levele. Ezek feleségemhez vannak intézve, kit ő csaknem mindennap megtisztelt levelével, minden csekélységről és a pillanat minden eseményeiről. E levelek egyike 1858 november 5-ről kelt és igy hangzik: „Kedves Tekintetes Asszony! Meddig süt . még reám e világ napja s általában meddig maradok még kegyed házában, bizonytalan, — de érzem, hogy az többé nem tarthat soká! Addig: azonban szeretném fölöttéb szerencsétlen helyzetemet, amennyire csak lehet, magamnak elviselhetővé tenni. És erre — Kegyed itt e házban legtöbbet tehet. Szeretném egyszer magamai Kegyed előtt négyszemközt egészen kibeszélni. Kegyed látni fogja, hogy én igen raisonabilis és meglehetősen okos tudok lenni... Én Kegyed házában hajlékot és. barátságos fogadtatást találtam oly pillanatban, midőn az életei, a nap fényét alig voltam képes elviselni. Ha oly számos családom nem volna ... stb., gyűlölt, vigasztalan életemnek rég véget vetek; hogy eddig nem tevém, azon kíméletnek, humanitásnak, sze- retetreméltóságnak köszönhető, mellyel Kegyednél velem bánnak s azt utosó leheletemig el nem fogom felejteni, őszinte rokonszenvvel Nov. 5. 1858. Széchenyi István." 1859 ápril 9-én még mindenféle élces célzatokat ir napi szükségleteiről és az idő repüléséről. „Kedves Tekintetes Asszony! Megint kérek egy kis „Bonté"-t (szójáték: bonté jóság és bon thé jó tea), miért is szabadságot veszek magamnak, ide mellékelve a mindig használt porcellán iskatulyát Kegyednek azon kéréssel átszolgáltatni, hogy azt ismét töltse meg! „Kegyed tudja, hogy én a pedansságig rendszerető vagyok! Én mindent feljegyzek, hogy emlékemnek segítségére legyek — amit, fájdalom, az ítélő is képzelő erőnél, legalább mechanikai utón, nem tehetni. Kérek rendesen minden két hétben teát! Ha tehát ez ügyben Kegyedhez küldök, az annyit tesz: már ismét két hét merült le az örökkévalóság tengerébe! — Huszonhat küldés annyi, mint egy esztendő! — Kegyedre nézve az élet virágában á pen prés semmi — rámnézve: lnfam! Ma. tulajdonképen igen rosszul vagyok, fejem csiklánd körül; a fáj belül — csak már hamar vége volna — inkább ma, mint holnap! Nem volna okosság segítségemre jőni? Mi? Mivel, mint remélem és hőn óhajtom — Kegyedtől nemsokára búcsút fogok venni —, Széchenyi István.“ Példaképen álljon itt még egy levél 1859 november 17-ről: „Kedves Tekintetes Asszony! Ma megint igen nyomoruan érzem magamat. Öterem néha úgy megakad, hogy azt hiszem, szivem utolsó ütése már itt van! 6, csak egészen megállna; Meg fog kegyed ma ebéd után jelenlétével örvendeztetni? Vagy „kegyed is állni hágy ..." vagy inkább „feküdni?" — fejem „sivár" és szivem „hideg". de grace me tuez pás. Széchenyi" U. i. Semmit sem tudok csinálni------— se mmire sincs kedvem. Ó, csak már vége volna. így ment ez a végtelenig. Halálfenyegetések a legártatlanabb és szeszélyesebb tréfák mellett. Mint a gróf a fennidézett levelek elsejében igen helyesen megjegyzé és érzé is a humánus és szeretetteljes bánásmód, melyben részesült, kedvenc foglalatosságai é6 szokásaiban meghagyatatása, a szakadatlan érintkezés családja és barátjaival volt az egyetlen és legbiztosabb ut vele az életet megkedvelteim, az volt a tizenkét éven át megpróbált- nak talált liáritószer az öngyilkosság rajta uralkodó mániája ellen. így élt ő az utolsó években nyugodtan s aránylag boldogan. Annyira lön vive, hogy az öngyilkosság számos apró, egyszerű és szokott eszközeit, melyek minden háztartásban találtatnak, például kések, zsinórok, nyak-, vagy zsebkendők stb. fel nem használta. így fegyvereket vett fiai számára, őket azokkal megajándékozandó, anélkül, hogy magában ká# tett volna. Mart, 8-án felsőbb helyen szükségesnek találtatott szobáiban rendőri kutatást tenni; ezt követte az utolsó hetekben régi barátja, Jósika báró, aztán Meskő grófné halála, a hozzá közel álló udvari tanácsos Zsedényi elitéltetése — a csapások egész sora, melyek őt mélyen megtörték és betegsége alapgondolatának uj hatalmat adtak felette. Kedélye mélyen megrendült és a tizenkét év óta szakadatlanul nyilatkozott öngyilkossági eszmék konkrétebb alakot nyertek. Most bizonyára ideje volt a gróf ellen kényszerítő eljáráshoz nyúlni s vele úgy bánni, mint minden . más öngyilkossági mániában sinylő beteggel. De minthogy úgy a társadalom, mint a magas hatóság által épelméjű embernek tekintetett, nekem semmi jogom nem volt kényszerítőeszközöket alkalmazni s kénytelen voltam egyszerűen arra szorítkozni, hogy hitvesét és fiait ismételt beszélgetésekben sürgetőleg kérjem, hogy tőle pénzét és mindazon eszközöket, melyeknek segítségével szándékát végrehajthatná, szedjék el és igy a család gondoskodása pótolja az intézet szigorú felügyeletét. De mielőtt e fájdalmas ügyben elhatározás történt volna, a szerencsétlenség megesett. Ennyit azok alaptalan okoskodása ellenében, kik a viszonyokat nem ismerik. Döbling, április 11. 1860. Görgen, orvostudor. * Görgen mosakodását keményen elitélte a Pesti Röpivek. „Görgen e közleményét — írja Török János —> nemcsak gyengédtelennek, hanem határozott rosszalásraméltó ténynek nevezzük. Ártatlansága bizonyitgathatása miatt fészkelődve a leg- gyengédtelenebb módon oly levelek közléséhez folyamodott, miket helyesebb leendett annak idejében az üdvözültnek családjával közleni," Lázasan kutatják Széchenyi elhatározásának rugóit. Az egyik feltevés szerint Széchenyire rendkívül leverőleg hatott barátjának, Jósika Sámuelnek a halála; a másik szerint Thierry rendőrminiszter magatartása érlelte meg elhatározását. Ugyanis Thierry kevéssel halála előtt megfenyegette Széchenyit, hogy nem fogja sokáig tűrni, hogy a tébolydát asylumként használja, hogy állítólagos (!) betegségére való hivatkozással mindannyiszor kibújjék, amikor politikai ténykedéséért és irataiért (I. Blickl) felelősségre akarják vonni. Széchenyi halála előtt öt napig nem étkezett g kedves tárgyaihoz, kronométereihez sem nyúlt s galambjait ig egészen elhanyagolta az utolsó napokban. Nejétől pénteken igy búcsúzott: „Napjaim meg vannak számlálva". Szombaton meglátogatta mostohafía, Zichy Henrik gróf s „leirhatatlanul nyomott lelkiállapotban találta". Halála leírhatatlan gyászt keltett az egész országban s ezt csak fokozta az az egyre jobban terjedő gyanú, hogy nem önkezétől halt meg. A magyar hölgyek mind feketében jártak s a férfiak kalapján gyászfátyol lengett. A kolozsvári gyászmisére kibocsátott meghivő méltán idézte Metellusnak, Hannibál halála alkalmával fiaihoz intézett felszólítását: „Tte filii ad exsequias, nunquam eniro maio- rem pátriáé patrem in tumulum ire vidistis." .Menjetek el, fiaim, a temetésre, mert egy hazának nálánál nagyobb atyját nem láttatok sirbn szállni.) „Pfaff varrógépek" Alapitta tott: 1857-ben Államid nagy raktár. Kerékpárraktár és javítóműhely J. Mayer Kassa-KoSice Srobár u. 9.
