Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-29 / 98. (1136.) szám

V. évf. 98. (1136) szám ■ Csütörtök a 1926 április 29-ymGVARHIKMB

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 75, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Kő

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja

Felelős főszerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. —Te- lefon:303!1. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha

| Május elsejénf

V kezdi meg a PRAGRJ MRGYHR HIRLHP szenzációs V> ^ regénysoro.atát Lázár István nsgyszerü, fantasz- X É tlkus regényével. Rz

! ISTENEK HARCA1

vv af hér é sárga emberfaj*3 nagy leszárro ásának megdöbbentő megá modása. — Ez a regényünket V a világirodalom legkitűnőbb etedeti tér > ékel kö- ^ ^ vetik, amelyeket csak a Prága Magyr Hírlap ha- v i\ sáblalről Ism rhet meg a in gyár olvasóközönség \

3> 9>

Cseh kritika Benes külpolitikájáról

I.

(fi.) Prága, április 28. Modrácek Ferenc, cseh szociáldemokrata képviselő „Ve viru národu“ cimmel legutóbb megjelent könyvében beható kritika tárgyává teszi a csehszlovák külpolitika irányát és olyan eredményekhez jut el, amelyek teljesen igazolják azt a magatar-! tást, amelyet a prágai parlament ellenzéke 1 és a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek a Benesben megtestesülő rendszerrel szemben elfoglalnak. Ez a könyv megérdemli, hogy j részletesen foglalkozzunk vele.

Az első fejezet a fehérhegyi csatában j elbukott, régi cseh királyság külpolitikájával foglalkozik és reánk aktuális jelentőséggel nem bir. Annál figyelemreméltóbb azonban a „Ve viru národu" második fejezete, amelynek tárgya a csehszlovák köztársaság helyzete a háború utáni Európában. Modrácek szerint a népszövetségi akta ugyan biztosítja a csehszlovák köztársaság területi épségét és politikai függetlenségét minden külső támadás ellen, mindazonáltal csak morális értékkel bir, mert nélkülözi azokat a garanciákat, amelyek előfeltételei egy nemzetközi szerződés végrehajtásának. A békeszerződések sem nyújtanak elegendő biztonságot, mert a győztes államok 180 millió polgárával szemben 102 millió lélek, sőt — ha Oroszországot is hozzászámítjuk — 200 millió ember a legnagyobb mértékben elégedetlen a békeszerződésekkel és a „szunnyadó forradalom" állapotában van. A köztársaság sztratégiai helyzetét sem találja kedvezőnek. Reméli ugyan, hogy Magyarországgal a csehszlovák hadsereg el tudna bánni, azonban annál nagyobb veszélyeket lát közeledni Németország felől. Ezekről a veszedelmekről írva igen pesszimisztikusan látja a jövőt: „Már az első napon — igy ir — a köztársaság nagyobb részét kénytelenek volnánk harc nélkül átadni az ellenségnek, kü’önösen ha együttes északnyugati, észak- ke’eti és délkeleti támadásra kerülne a sor, és amellett állandóan ellenségek ásnának a hátunkban. Előttem rejtély, hogy hová vonulna vissza és hol szerveződnék át a mi hadseregünk az első vereség után, miként haitatnék vé^re a mozgósítás, ha az ellenség területünkre hatolna be, hogyan éleimeztetnék a hadsereg, stb."

Modrácek szerint a kisantant és a francia-csehszlovák szerződések sem nyújtanak teljes biztonságot, egyfelől azért, mert csak néhány évre szódnak, másfelől pedig azért, mivel csak addig bírnak értékkel, amig a szerződő felek azokat meg tudják, va.crv meg akariák tartani. A kisantant szerződések nem lépnek hatályba egy német— csehszlovák háború esetén. Franciaország pedig, miként a világháború tanulságai megmutatták, nem fog tudni megmérkőzni Németországgal akkor sem, ha a csehsz’ovák köztársaság ideig-óráig le is tudna kötni egy millió német katonát. Franciaországnak érdeke ugyan a csehszlovák állam fönnmaradása. azonban ez még nem jelenti azt, hogy hallandó volna magát érte tönkretenni és miatta elvérezni. A csehszlovák köztársaság kü’öuben olyasmire kötelezte magát Franciaországgal szemben, amit megtartani amúgy sem volna képes, mivel a hadüzenetSzocialista hadüzenet

az agrár-néppárti munkaszövetségnek

Május 6*án vagy 11-ón képviselőházi ülés — Döntő harc a koalíciós rendszer és a gazdasági alapon való pártcsoportosulás között

A cseh szociáldemokraták és nemzeti szocialisták közös föllépése az agrárius és cseh néppárti gazdasági front ellen a cseh politikai táborban ismét kiélesitette a helyzetet. A szocialista pártok nemcsak az uj védővámok ellen fogtak össze, hanem arra törekszenek, hogy számos szociális természetű javaslatukat is íetárgyaltassák a parlamenttel, mert csak ettől remélik pozicciójuk megerősítését. Ma még nem lehet tudni, hogy ez a szocialista blokk kibővül-e még a parlamentben, de mindenesetre sietteti a politikai helyzet tisztulását A parlament egybehivásának siettetése arra ösztönzi a kormányt, hogy a tisztviselőjavaslat részére mindenáron megszerezze a szükséges parlamenti többséget. A kormány a szakkérdésekben már meg is egyezett a pártokkal, politikai szempontból azonban a tisztviselőjavaslat különösen a kongrua rendezése miatt még egyáltalában nincsen biztosítva. Ha a szocialista blokk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kongrua rendezését mellőzzék, újabb kormányválság állhat be. A szocialista blokk vezéreinek Malypetr házelnökkel és Cserny miniszterolnökkel való tárgyalásai a tegnapi nap folyamán megtörténtek. A házelnökség a miniszterelnökkel egyetértve még ezt megelőzően elhatározta, hogy

a képviselőházat május 6*ára vagy 11-ére összehívja.

Malypetr házelnök a cseh szocialista blokk megbizottainak, Tömések és Franké képviselőknek kijelentette, hogy a május el- seji munkaünnep miatt a képviselőházat nem hívhatja össze május 6-ika előtt. Tömések és Franké ezt a terminust tudomásul vették. Ezután Soukup, valamint Klouda szenátorokkal együtt meglátogatták Qfcerny miniszterelnököt is, hogy a két szocialista párt álláspontjáról informálják. A küldöttség ismételten hangsúlyozta, hogy az agrárvámok kérdését csakis törvénnyel, nem pedig rendeleti utón szabad elintézni. Cserny miniszterelnök kijelentette, hogy ebben a kérdésben teljesen egyetért a két párttal. Tárgyalt még velük a tisztviselőjavaslatról, a kongruáról, a kollektív szerződések jogi viszonyairól, a hatvanötéven felüliek biztosításáról, valamint az adóreformról. A miniszterelnök bejelentette, hogy mindezek a javaslatok még nem készültek el, igy tehát azokat rövidesen nem tárgyalhatja a képviselőház, de ama reményének adott kifejezést, hogy a bópviselőház összehívásának hetében az aggok biztosításáról szóló törvény- javaslatát be fogja nyújthatni a kormány a nemzetgyűlés mindkét házának.

A vámjavaslat most már a parlamenti események központjába került.

A két szocialista párt a vámjavaslatra egy szocialista blokk megalakításával válaszolt. A németnyelvű félhivatalos ezzel kapcsolatban egy cseh szociáldemokrata vezető politikus részéről a következő információt kapta: Az agrárpárt és a cseh néppárt a vámkérdésben politikai paktumot kötött s a javaslatot a két párt közösen nyújtotta be. A szociáldemokraták és csehszlovák szocialisták erre ellenszövetséggel válaszoltak és elhatározták, hogy e kérdésben ugyancsak egysé gesen fognak eljárni.

Az újonnan alakított szocialista blokk két főirányban fog operálni: elsősorban védelmi frontot jelent a védővámok kérdésének merituma ellen, de védőfrontot egyúttal minden diktatórikus föllépéssel szemben is.

Az agráriusok és néppártiak eljárását a szó cialista körök nagyon veszélyesnek tartják. Ha a nevezett pártok a mezőgazdasági védővámok keresztülviteléhez a többséget német frakciók segítségével akarják biztosítani, akkor más javaslatoknál is ezen pártok segítségére támaszkodjanak. Teljesen téves az a remény, hogy ha a

vámokat a németek segítségével mindkét házban elfogadtatták, akkor a szocialista frakciók a történtek után hajlandók legyenek az agráriusokkal és cseh néppártiakkal ismét közös parlamentáris kormányba lépni s a régi koalíciót újjáéleszteni.

A szociáldemokrata politikus nyilatkozata tehát nyílt hadüzenetet jelent az agráriusoknak és néppártiaknak és — amint ezt már tegnap is jelentettük, elsősorban a nemzeti demokraták sovinizmusától remélik a cseh- német-magyar gazdasági front meghiúsulását.

A nemzeti demokraták természetesen azonnal reagáltak a szocialisták felhívására és bejelentették sajtóorgánumaikban, hogy egyáltalában nem szándékuk a cseh-német koalíció létrejöttét elősegíteni, hanem legfőbb törekvésük a régi koalíció visszaállítása.

Ezek után tehát nagyon is kétséges, hogy a gabonavámokat még most a tavaszi ülésszak alatt el lehessen intézni. A cseh iparospárt eadig ugyan semleges álláspontra helyezkedett, sőt közeledést keresett a német iparos- párthoz is, de ismerve sovinizmusát, nagyon valószínű, hogy ez a párt is Kramarék mellé áll.

A cseh lapok különféleképpen kommentálják a politikai helyzet alakulását. Az agrárius Venkov a szocialista blokk megalakulására azzal válaszol, hogy ezek után nem marad más hátra, mint hogy egységes mezőgazdafront létesüljön a szocialista - kommunista internacionáleval szemben.

A néppárti Lidové Listy a legélesebben támadja a szocialista blokkot és arra figyelmezteti, hogy maga fogja viselni a következményeket azért, ha a kongruarendezés megakadályozása miatt nem engedi a tisztviselőjavaslat letárgyalását sem.

A szocialista blokk sajtója most egyszerre egymásra talált. A Ceské Slovo azt írja, hogy egyedül a blokkalakulásnak köszönhető a parlament összehívása. A harc nemcsak a vámokért folyik és nemcsak a jelen pillanatért, hanem a szocializmus érvényesüléséért. A Právo Lidu biztosra veszi a szocialista blokk eljárásának sikerét és megjósolja, hogy az agrárius-néppárti egyesülés a polgári politika végleges összeomlását fogja meghozni.

,s. Locarnó tehát nem oldja meg a csehszlovák biztonság kérdését. A szláv államok kőiül egyedül Lengyelország jön tekintetbe 3gy német támadás esetén. Ámbár a lengyel —csehszlovák dualisztikus államot utópiának tekinti, nem tartja kizártnak, hogy Lengyel- ország keresni fogja a barátságot Csehszlovákiával. A lengyel—csehszlovák szövet: é- get mégis igen nagy rizikónak találja, mert ez adott esetben arra vezethetne, hogy a szövetségeseknek egyidőben kellene háborút viselniük a német és orosz nagyhatalommalA jelenlegi európai helyzet tanulmányozása alapján a szerző arra a következtetésre jut, hogy a szövetségesek keresése szükségképpen kiélezi Csehszlovákia viszonyát Középeurópa többi államaihoz, mivel mint egy katonai szövetség tagja kerül szembe velük. Véleménye szerint a csehszlovák köztársaság nem élhet Középeurópával, különösen Németországgal a maszkírozott ellenségeskedés viszonyában. A csehszlovák köztársaságnak a többi középeurópai államhoz való viszonya különben a legszorosabbban összefügg a nemzeti kisebbségek helyzetével. Ha a kormány meg akar egyezni a német és magyar kisebbségekkel, nem csinálhat kizárólag franciabarát vagy szlavofil politikát. A középeurópai kérdés megoldása kétféleképpen képzelhető: szövetség Németországgal, vagy a régi osztrák-magyar monarchiának valamilyen formában való pótlása. Az első lélektani okokból lehetetlen, ami pedig a dunai konföderációt illeti, aligha képzelhető, hogy Ausztria és Magyarország belépjenek egy olyan szövetségbe, amelyben a kisantant államai játszanék a vezető szerepet.

Modrácek ezért azt gondolja, hogy a csehszlovák köztársaság számára az adott viszonyok között az volna a legtermészetesebb külpolitika, ha a politikai és diplomáciai jellegű külügyi kérdésekben szigorú semlegességet tanúsítana. Olyan megoldás lebeg a szeme előtt, amely Svájc és Belgium példájára nemzetközileg biztosítaná a köztársaság semlegességét: a nagyhatalmak Németországgal együtt garantálnák Csehszlovákia semlegességét azzal a föltétellel, hogy lemond a külügyi politikába való minden beavatkozásról. Érdekes fejtegetéseinek ezen a helyén újból figyelmeztet arra, hogy a prágai parlamentben nem lehet összehozni azt a többséget, amely a hadüzenethez szükséges és igy a csehszlovák állam voltaképpen már ma is semleges államnak tekintendő.

Könyvének végén Modrácek valami'-el optimisztikusabb hangot üt meg és úgy véli, hogy a csehszlovák köztársaság helyzete még sem válságos. Az ui korszak ugyanis elismerte a kis nemzeti államok léi jogosultságát, amivel persze olyan fegyvert kovácsolt, amelyet a csehszlovák köztársaság ellen is lehet fordítani. Az önrendelkezési jog na^v veszélyeket rejt macában a köztársaság számára. Ugv véli azonban, hogy ez a jelszó már csak az«rt sem illik a magyar és német kisebbséghez, mivel „azok a területek, amelyeken érvényesek a nemzeti ön- rendelkezés eszméi, régóta integráns részét alkották a cseh és szlovák nemzeti birtok- állománynak és nemzeti jellegüket a két, többé-kevésbbé erőszakosan vagy mesterségesen elnemzetlenitelt testvértörzs százados szolgasága következtében változtatták meg". A német és magyar kisebbség önrendelkezési törekvéseit az európai közvéleménynek is figyelemmel kell kisérnie. Kérdés azonban, hogy Európának érdekében áll-e a csehszlovák állam létezése. Anglia és Olaszország viselkedése Locaméban azt hizonvitia, hogy Európának nem közvetlen érdeke, hogv a csehszlovák határok épségben maradjanak, közvetve azonban érdekelve van. mert minden német támadás európai pánikot váltana ki. A szerző, mintán néhány kirohanást intézett az irredentizmus 'agyréme ellen, szükségesnek tartia a kisebüsé- ! gek kulturális, polgári é* nyelvi jogainak tiszteletben tartását és elfogadja tónak tartja a nemzeti autonómia eszméiét, de r«alc azzal a föltétellel, h<y»v a csehszlovák köztársaság területi épségét nemzetközileg bizto- , sitják. J

ződés".

Locarnó a szerző szerint bebizonyította, hogy a nagyantant a csehszlovák köztársaság körül sokkal kevéshhé van érdekelve, amint azt náhmk elképzelték. Ezt bizonyatja az ott kötött szerződések különböző szóhangzata i

hez, az alkotmány 33. §-a értelmében szükséges többséget úgy sem tudja összehozni. „Franciaországgal kötött védelmi szerződésünk —- úgymond — inkább diplomáciai vívás Németország feje fölött, niint valóságps j és minden eshetőségre szóló hatalmi szer-