Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-04 / 78. (1116.) szám

^m«M-MACiVA13i*HTOT*aT> 1926 április 4, vasárnap. Husvet u iparban Rimaszombat, április 2. A tavasz immár szellős ruhában lebeg végig a téli dermedésből feleszmélt ugaron... Itt-ott már betűzd élt egy-egy hóvirágot* egy-egy már­ciusi ibolyát a parlag erdőszélen. A munkára váró paraszt ott áll az ősi barázda szélén és a tél, a köznapi élet viaskodása közben megkérgesedett barna arcokon néha-néha elsimulnak a redők: az ősi földbe vetett hit reménye, amig a messze mező barnuló rögét szemléli, felmelegiti szerető tekintetét, amivel mint gyermek az éltető anyát, simogatja a földet, az istenáldotta földet Felhőzo buja baja közt is minden tavasszal visszatér bujdosó hite: hátba ez az év kiadósabb lesz, mint volt a tavalyi. Talán egy pillanatra elfelejti a vállán nehezedő terhek mérhetetlen mivoltát is és dolga után lát a költővel suttogva a mérhetet­len magasságba: „Szegény ember sorsát, boldog Isten bírja ...“ A tavasz immár itt kacérkodik a kőfalakon a városokban is. A rengeteg telet kikoplalt kis­iparos is halvány bizodalommal tekint a ház ereszén hancurozó napsugárra, várva az üzleti élet jobbra fordulását: a munka forrásának fel- buzogását, amit valami titokzatos erő hajt az élni- akarás körforgásában, hogy alkotó keze után a jobblét enyhe békességü hajlékába, a megelége­dés asztalához ülhetne végre, annyi harcos év. sivár téli-gond után. Várja, hogy a Husvét a munkának megváltó feltámadási ünnepéve válna egyszer végre, amikor ujult erővel vethetné neki munkához szokott és munkára váró vállát a dólóg­nak, az alkotásnak, a kenyórszerzésnek. De az ipar mezején még most se enged a fagy, nem tud feltörni a hatalmi közöny köves talajából egy első hóvirág, egy zöldelő bokor. Az ipart örök halálba dermesztette a politikai élet konok sivársága. A vak hatalmi tultengés, ami az állam erejét külső befolyásokra pazarolja el, nem látja, vagy nem akarja látni a belső sorvadást; nagyhatalmi álmok mákonyo3 mámorában csak a centrális törekvések fantomja után fut a helyett, bőgj' minden erőt a közgazdaság utján való belső megerősödés szolgálatába igyekezne hajtani. Sőt! A gazdaságpolitika helyett a hatalmi érdek meg­mentésének kedvéért feláldoz minden az állam­polgárok vagyonosodására irányuló alkalmat és eszközt, ellenben nem mulaszt el felhasználni minden alkalmat arra, hogy az adózó polgárságot minél jobban elgyengítse a munkalehetőség elzá­rásával és az erején felül való megterheléssel. Ilyen szomorú nagyheíe következik az ipar­nak és kereskedelemnek egyaránt Nem irigyeljük földmives barátaink helyzetét a világért sem, de amig a föld gyermeke minden egyes tavasszal újra elveti a maga hitét az ősi rögökbe, mi a legteljesebb kétséggel nézünk a tétlenségre Ítélt tavaszba, a munkátlan nyár elé, amely munkain- ségnek a hatalmi, a militáris politika egyedüli és felelős okozója. És a helyett, hogy az államhata­lom külső és belső gazdaságpolitikával igyekezne munka alkalmat teremteni és ezzel teherviselő erőnket fokozni, mint egy oktalan gazdálkodó főldesur, vagy gyáros, erőnkön felüli teherrel nyomorít meg újra, meg újra. így hozza most el húsvéti piros-tojásnak a visszamenőleges jö­vedelmi adót, egy olyan adót, aminek alapját már régen elemésztette az egymásután sorakozott rossz gazdasági évek láncolata. Most töri a kormányzat fejét azon, hogyan lehetne könnyebben kibővíteni a forgalmi adó rendszert és behozni még egy pár' uj adót, vagy felemelni néhány régi adónemet. A kenyere után lótó-futő iparosnak, vagy ke­reskedőnek nincsen annyi ideje, hogy végig­tanulmányozhassa az adónemeknek ezt a szöve­vényes és gazdaghajtásu erdejét. De annál jobban csuklik alá a feje nap-nap után. Pedig éppen most kellene ezeket a fejeket magasra emelni és szemükbe nézni azoknak az uraknak, akik újra, meg újra egy uj adó-palántát ültetnek az adó-rengetegbe. Az iparos és kereskedő osztály elég érett arra is, hogy akár egy. országot vezes­sen gazdaságpolitikával, kell tehát, hogy be­leszóljon a saját sorsának intézésébe akár a par­lament utján, akár a parlamenten kívül. A tavaszi napsugár már itt játszadozik a vá­ros házainak ereszén. Az iparos és kereskedő hiába kémleli az időjárást: nem fordul az égen az a csillag, amelyik a munka megindulását je­lezné. Valami felületes rosszakarat, vagy tudat­lanság tartja fogva az alkotó élet elindulását, azért az iparosságnak közvetve vagy közvetlen magának kell hozzálátni sorsának megjavításához. Legyen minden iparos egy apostol, aki a munka jogát hirdeti és követeli; aki az egyenlő elbánás jogát hirdeti és követeli mindenhol és minden alkalommal. Telek A. Sándor, A magyar nemzeti párt egyházpolitikája Beszélgetés Giller Jánossal, a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályának elnökével. Losonc, április 2. A csehszlovák kormányok elszegényitö és elüemzetlemtö politikája ellen, amely már is katasztrofális pusztulásokat végzett a szlo- venszkói őslakosság soraiban, a magyar nem­zeti párt szakosztályokra tagozottan vonul­tatja fel erőit A gazdasági téren folyó ki­zsákmányolás ellen a párt mezőgazdasági szakosztálya, valamint az ipari és kereskedel­mi, már megkezdették hatalmas munkater­vüknek megvalósítását; kulturális sérelmeink orvoslásával nehéz munkáját a kulturális szakosztály vállalta magára, a közjogi, sza­badság és polgárjogok terén ért sérelmek elleni védkezésre az ország legkiválóbb jo­gászaiból megalakult a jogvédelmi szakosz­tály s végül — last nőt least — kiváló egyházi és egyházpolitikai szak- tekintélyek bevonásával megalakult az egyházpolitikai szakosztály is. Ezen ordre de bataille szerint veszi fel a magyar nemzeti párt, mint a legszámot­tevőbb parlamenti ellenzéki párt, a küzdel­met a szlovenszkói magyarság fenmaradá- sáért vivott gigászi harcban. Ebben az elke­seredett élethalál harcban azonban a pártnak joggal számítania lehetne fegyvertársakra is, mert hiszen amiért a párt küzd és amit elérni óhajt, az érdeke az egész szlovenszkói ősla­kosságnak. Különösen az egyházpolitikai szak­osztály az, amelynek legterjedelmesebb érintkezési felülete van más hasonló törek­vésű pártokkal. És nagyon sok, az egész szlo­venszkói magyarság sorsáért aggódó poli­tikusunk szivében él az a remény, hogy éppen ií az egyházpolitikai szakosztály lesz hivat­va megteremteni a magyar pártok — Locarnoját. Minden egyébtől eltekintve már az az egy momentum is igen fontos szerepet juttat poli­tikai életünkbe, az egyházpolitikai szak­osztálynál. Elfogulatlan és messze elterjedő horizontot áttekinteni tudó politikusaink eredményeket teremtő munkálkodást és poli­tikai jövőt jósolnak az egyházpolitikai szak­osztálynak. A magyar nemzeti párt intézőbizottsága nagyon szerencsésen választotta meg az egy­házpolitikai szakosztály elnökévé Giller János dr. losonci ügyvédet. Egész fiatal jogász korában a besztercebányai káptalan ügyész­ségénél ismerkedett meg az egyházügyekkel. Azóta állandóan képezte magát az egyház- jogbán és tökéletesítette ismereteit és ma már alig tatálkatunk hozzá fogható tudományos felkészültségű és ennek megfelelő gyakor­lati érzékkel is biró egyházjogászt és egyház­politikust. Évek óta hasznos tevékenységet fejt ki a katholikus közéletben. Ennek tud­ható be, hogy a múlt év végén, amidőn Rómá­ban járt, — az a kitüntetés érte, hogy a pápa külön kihallgatáson fogadta és őt, valamint feleségét is ezüst plakettel ajándékozta meg. De nemcsak egyházának, hanem nemzetének is törhetetlen lelkű bajnoka. Ölthatatlan faj- szeretetét nem törhette meg az a hathónapos martirfogság sem, amelyet Besztercebánya börtönében kellett eltötlenie. Ma is egyik lel­kes vezetője a magyar nemzeti pártnak, amely őt az egyházpolitikai szakosztály veze­tésével bizta meg. Losonci tudósítónknak alkalma volt Gil­ler Jánossal beszélgetést folytatni, az egy­házpolitikai szakosztály jövőbeli terveiről és feladatairól. Giller dr. az alábbi érdekes nyilatkozatot tette tudósítónk előtt: — A magyar nemzeti párt az egyház- politikai szakosztály megalakításánál — bár a dolog természete szerint pártintézményt létesített — tisztában volt azzal, hogy az egy­házak védelmének pártokon felül állő érde­kében nem csupán párttagjainak munkájára fog szorítkozni, hanem a párton kívül ügy­buzgó egyéniségekre is. Sőt ezeknek támoga­tására különös súlyt helyez. Éppen ezért az ideiglenes szervezeti szabályzatban megál- lapittatott, hogy úgy a szakosztály, mint az egyes alosztályok közös munkáiéra meghivat­nak olyan tiszteletreméltó, pártonkivüli egyé­nek is, akik munkájukkal a cél elérése érde­kében munkálkodni kivannak. — Már az alakulnál — de ezúttal isme­telten és kifejezetten hangsúlyozni kívánom, hogy célunk nem elsősorban pártérdek tehát nem irányulhat más pártok ellen sem, sót kimondottan közeledést kívánunk. Az egyházi érdek védelme a legalkal­masabb ut erre. — A magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályának létesítése politikai szükséges­ség volt, amit a közvélemény ezirányu kíván­ságának helyes felismerése indokolt. A cseh politika vallásellenes irányzata mellett be kell vonulnunk az egyházak védvárába. Olt kell pozíciót elfoglalnunk és az egyházak már meglévő és elérendő önkormányzatainak sán- cain belül kell szolgálnunk egyházainknak és ezutáu általában a magyarságnak kultúráls érdekeit. — Egyenesen felemelő hatású volt azon öntudatos és tiszteletreméltó egyöntetűség és. összhang, amely a rimasozmbati szakosztályi alakulás alkalmával a keresztény felekezetek képviseleti tanácskozásának menetét ural­lék. Minden ellentétes vita nélkül megalapí­tottuk a szakosztály egységes és az egyes alosztályok külön programjait. — Hiszem és remélem, hogy a magyarul érző zsidóság a maga jól felfogott vallási és magyarsági érdekének védelmében rövide­sen szintén megalakítja a zsidó alosztályt. A zsidóságnak már eddig is meg kellett arról győződnie, éppen a zsidóság küiön szervezke­dését célzó politikai mozgalmak sikertelen­sége után, hogy ezekkel önmagának és köz­vetve a magyarságnak ártott legtöbbet és törekvéseinek éppen az allenkezőjét. érte el. A zsidó alosztály megalakítása zsidó val­lási és magyar kisebbségi érdek. Egyébként a zsidóság kassai képviseletei máris bejelentették, hogy a zsidó alosztálynak megalakítását tervbevették és e célra az ér­tekezlet Kassára kívánják egybehívni. — Természetesen nekünk iWgyar katho- likusoknak van a legtöbb tennivalónk. Mig a több} felekezeteknek önkormányzata lega­lább papiroson biztosítva van, addig nekünk éppen hiánya a legégetőbb seb. A katholikus önkormányzat kérdése régen vajúdó kérdés, melynek megoldása legközvetlenebb célunk. A katholikus önkormányzat programjába be­leilleszthető minden szlovenszkói katholikus lakosság baja, sérelme, jövő fejlődése, vallási megújhodást érintő kérdés­— Egyébként munkánkat a közeljövőben megindítjuk- A Duna menti magyar vidéken már megalakított katholikus bizottság és az ennek nyomán Pozsonyban, mindenesetre a püspöki kar dicséretes támogatásával életre- hivott katholikus központi iroda, már eddig is értékes munkát fejtett ki. Ezekkel a szer­vezetekkel felvesszük az érintkezést. A hús­véti ünnepek után tervezzük Léván, vagy Érsekújváron a katholikus alosztály vezető férfiainak tanácsát megtartani, melynek égjük feladata lesz a szlovenszkói magyar katbolí- kus nagygyűlés előkészületi profrí'amjat kidoL gozni. Kristóf! Sándor. A legfinomabb német relief* batik és plasztikai festékek valamint gyöngyök, flitterek és bőrfestékek német művészfest é ek és vásznak Braun festéknagykereskedésében Koske, Halom útra 4. szám Postai szétküldés Én Egy furcsa festő iorzonborz ecsettel játékba kezdeti, mint pajkos gyerek és szólt magában: összekeverek fehérei, kéket lila s rőt színekkel, —• és lett belőle sirgaszinu, ember, meg zöld kutya és tarka fellegek, egy bronz kanári vígan csicsereg 8 zöld macska nyávog hangos szerelemmel,— és lettem En is: tarka-barka folt, megkezdett festmény, hol száz szín dalolt csodálatos zavart szimfóniákat... aztán elunta a festést, kifáradt, szivarra gyújtott s egy fanteuilbe ült, később egy canzonettát hegedült. Gogh Illés. A medve szive Irta: Lőrinczy György. Alkalmasint a végzet titkos ujjai szőtték a hálót, amelyben mindaketten megakadtak. Éppen- olyan ártatlan kék szeme volt a férfinek is, mint a leánynak. Mintha valahonnan a végtelenségből hullott volna alá szemük lágy kéksége, más nap­rendszerből, ahol minden kék, a nap, a csillag, az illat és a gondolat is. Szinte a mosolygásuk is kék volt. Ebben az ölelkező két kék világban termett a harmadik: a bimbó. Arany Péter is nevelte, a felesége, Tomory Iduska is nevette; ugyanaz a bámész kék derű ragyogott a jövevény szemében is, ami az apjáéban meg az anyjáéban. Más gye­rek vagy az apja vagy az anyja szemét, fejét, tes­tét örökli, a kis Arany Balázs inindakettőét örö­költe. Az ilyen örökséget a másvilágból küldik- Arány Péter, a maga álmos kék szemével tán nem is látta, milyen szép a felesége, a kis fia. Azokat, is éppolyan művészi víziókkal tartotta. mint a többit, ami ott settenkedik és játszik a vásznai, a palettája és az ecsetje körül. A kis Balázs már négyéves volt, mikor hideg téli estén bekopogtatott a hatalmas nagy T jégén. Itt vagyok. Érted jö.temt Viszlek. Az orvos a fejét csóválta, ő már ismeri ezt az álnok látoga.éi. — Várjuk meg, mivé fejlődik a dolog. Az orvos várhatott, de az Idegen nem várt. Másnap már a kis Balázs nyugtalanul hánykoló­dott. Fejére hideg borogatást tettek. Akkor meg a szeme gjuüladt ki. Úgy csilogott, mintha máris ott kószálna, ahonnét ideálmodták, a kék napok és kék csillagok között. Szájacskája is égett a láz­tól. Limonádét adtak neki; undorodva tolta el magától: nem kell! Az anya kétségbeesetten ri- mánkodott: — Mi kellene, drága csillagom? Mit kívánsz, kis madaram? A gyerek nyugtalan feje egy pillanatra meg- csöndesedett. Balázs nyilván töprenkedett: meg­mondjam? Ne mondjam? A deliriumon áttört a régi vágj'. Az elfojtott sóvárgás, amit minden gjre- rek ott rejteget a lelke mélyén, valami elérhetet­lenért. — A medve, anyuskám! A dörmögő medve! A nyáron, egyszer, a bolti kirakatban látta és hallotta a dörmögő medvét, azóta szünetlenül ott motoszkált a fejében, de kimondani sohase merte. Vakmerő álomnak hitte a dörmögő medvét, ami­hez csak kiváltságos boldognak van joga. Most, a halál kapujában a kis Balázs is kiváltságosnak érezte magát. A dörmögő medve ... A bolt ott volt. a közelben, Iduska leszaladt, öt perc múlva már hozta a dörmögő medvét. Oda- fektette a kis Balázs karjába. Lefektetés közben a medve dörmögött is, és Balázs nemcsak kiváltsá­gos, már boldog is volt. Balázs elmosolyodott. Úgy szorította kis szivéhez a drága jószágot, mintha játszótársa, sőt barátja volna. Aztán boldogan mo­solyogva lehunyta kék szemét. És nem is nyitotta ki többé. * ágyra néztek, könnybe lábadt a szer e a feríinek is, az asszonynak is. Az elszállott harmadik sze­líd kék árnyéka ott lebegett körülöüik, és amint összeforrasztotta, mig élt, úgy szétválasztotta őket azóta, mióta elköltözött. Az árnyék mindig borzasz­tó. Mind félelmes. Szemrehányást tesz. Vádol. Fenyeget. Semmit se látsz, de a torkodon fojto­gató kéz csontujját érzed. A szived verése olykor eláll. Karod elzsibbad, mikor ütnie vagy védekez­nie kellesne. ö az: azámyék. Arany Péter, hogy legkedvesebb álma itthagyta nem látta annak ár- nj'ókát, a valóságot meg nem akarta látni. Vász­nai és színei közé zárkózott. Tulvilági játékok ví­ziói között élt Képei már nem a valóságok szépí­tései voltak, mint azelőtt, hanem tündéri, babonás vagy misztikus képzelgések, melyeket egyetlen­egy kis kékszemü árnyék hord és lehel a palettá­jára és az ecsetjébe. Iduska olykor halkan föl- szepegett. Megcsókolgtatta a megmaradt ruhácská­kat; kiteregette, modellt csináltatott nekik, aztán felöltöztette a modellt és rámosolygott, mintha a kis Balázs is benne volna. A medve ott állott cse­csebecséi titkos szekrényében elzárva. Néha be­pillantott hozzá: ott van-e? Ott volt. Néha elővet­te: dörmög-e még? Dörmögött. És Iduska látta a Balázs mosolygó kék szemét, piroshamvas ar­cocskáját, két kis haldokló karját, amint.a drága játszópajtást átöléli és szívéhez szorítja, mintha magával akarná vinni. Az Iduska lelkében a med­ve lett a Balázs ittmaradt árnyéka. Kétségbeesve kérdezgette, miért is hagyta itt? De ezt ugj' értet­te, hogy miért is nem maradt itt vele ő maga is? Már szinte Iduska maga is árnyék volt: az önnön- maga árnyéka. Nem is járt, csak suhant. Idegélésének ebben az eraj'edségében talál­kozott aztán a másik férfivel, Várkonyi Pállal. Afféle közéleti nagyratörő, aki maga az erő, az akarat, az ur; konok ellentéte a puhalelkü Arany Péternek. A második tehát, vagy ahogy a föllob- banás futó mámorában mondták: az igazi, az Várkonyi Pál volt. Robusztus, erőszakos, tulaj­donképen durva, de az asszonyok a durvaságot szívesen és többnyire férfiasságnak tartják. Egy­szóval: Iduska mihamar a Várkonyi Pál karjaiba szédült. Az ilyen álmos Kék csillag talán nem is való egyébre, csak arra, hogy az erős fekete csil­lag körül bolyongjon. És a Várkonyi Pál szemé­ben ott volt az a sötét, fekete égő csillag. Tüzes és vakmerő villámot szórt. S a karja: acél, amiben összeroppan vagy védelmet keresve bújik meg az asszony fehér selyemkacsója. Iduska benyitott Arany Péterhez, a műterem­be. Azaz, jobban mondva: ajtóstul rohant be. Nem kerülgette a dolgot. Kereken megmondta: — Na, Péter, Isten áldjon! Én már megyek. Arany Péter föl se vetette a fejét. Nagyon el­merült valami bibliai kompozícióban. — Hová? Kérdezte álmosan vagy fáradtan. — Elválunk, Péter. — Elválunk? — El. De légy njuigodt, Péter. Aztán meges­küszünk, Várkon j'ival. Arra már aztán Arany Péter mégis csak hát­rafordult. Az asszonyra bámult, mintha most lát­ná azt először életébe. — Várkonyival? kérdezte. — Hát szereted? Iduska a vállát vonogatta. Játszotta a köny­nyelmüt. — Nem tudom. Nem is bánom. Úgyis mind­egy. Vagy nem? Arany Péter mentegetőzött. — Hiszen nem azért kérdeztem. Csak szeret­ném, ha jobb dolgod lenne. — Jobb dolgom lesz. — Hát akkor Isten áldjon. Iduska! Aztán ne felejtsd el... Balázs. Az asszony szája kissé pityergőre fordult. De erős volt. Most erős akart és erős tudott lenni. — Nem Péter. Nem felejtem el. Na, Isten áld­jon! Nem vitt magával semmit se. A ruháiért, a kalapjaiért majd elküld valakit. Egyetlenegy do­bozzal indult az uj élet elébe. De abban a do­bozban eddigi élete benne volt, mindenestül. Az első csók ós a kis Balázs. A gyerek utolsó, halálos mosolygása, amivel innen elröppent. Lehunyt kék szeme és lázas álma, ami az ő. az anya álmainak Néha egymásra, vagy az üresen maradt kis A csehszlovák köztársasági főképviselőt Prága II, Károdni ti. 10. Vezérképviseletek: Reichenberg, Karlsbad, Brünn, Pozsony, Kass*. MM" Általános Biztosító R. T., Becs­Szakítsák ! Í'ÜZ, betörés, szállítás, jég-, üveg-, gép törés, általános baleset és élet- adó és járadékbiztosítások. 6 I Staromistská Kavarna Pst-Pst Bar _ • ' Jazz — Tané — Saxofon. &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom