Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-24 / 94. (1132.) szám

w A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE Adókedvezmény meghosszabbítása az üzemek berendezésének modernizálására fordított összeg után Az európai gazdasági helyzet A prágai mintavásár megnyitása alkal­mából az Observer a következőket Írja. Te­kintettel arra, hogy egy éppen nem államelle­nesnek mondható testület véleménye nyilat­kozik meg ebben, ismertetjük ezt. Az európai gazdasági helyzet mind a mai napig nem jutott nyugvópontra, bár, ugylát- szik, hogy Daves tervének elfogadása ezt fcgja eredményezni. Amig az egyes államok háborús tartozásai rendezve nincsenek, addig a valutáris viszonyok sem jöhetnek egyen­súlyba s nagyon sok államban eső tendenciát mutatnak, pedig a nyugodt fejlődés érdeke a végleges stabilizációt kívánná meg. Német­országnak sikerült a Daves-terv elfogadása ál­tal úgy valutáját, mint pedig gazdasági vi­szonyait rendezni. Mint minden átmenet, úgy a stabilizálás is megkívánja a maga áldoza­tait, mert időt igényel az, hogy a gazdasági helyzet abba az egyensúlyba visszakerüljön, amelyből az infláció kimozdította. Ezen idő­ben él Németország, a csődök szaporodása bi­zonyítja ezt legjobban. Ezen állapot kihat természetesen a külföldi szállítókra s igy a csehszlovák köztársaságiakra is, mert nemcsak effektiv veszteségeket okoznak a vevőik csődjei, hanem a kivitel lehetősége is csök­ken ilyen időkben. Az ipari államok valutáinak esése ezen államok iparcikkeinek kivitelét prémiaszerüen mozdítja elő, ami viszont kedvezően befo­lyásolja a kivitelt. A vevő államok valutái­nak esése viszont az odavaló lakosok vásárló­képességét csökkenti, ami kivitelünk csökke­nését eredményezi és különböző kereskede­lempolitikai intézkedésekre kényszerít. Az ex­portőrök helyzetét ez is megnehezíti. Csak a múlt évidlyen intézkedésekre kell gondolni, amelyet Lengyelországgal szemben kellett foganatosítani és amelyek exportőr­jeinknek lényeges veszteségeket okoztak. Még egy olyan momentum van, amelyre rá kell mutatni, ami az egész európai háború utáni külkereskedelmi politikát jellemzi. Angolor­szág, ez a tipikusan szabadkereskedelmi or­szág szakított a régi iránnyal és a tarifare­form, amely a védővámok rendszerét jelenti, erősen halad az ellenkező irányt jelölve. Ju­goszlávia uj vámtételei a vámok nagyszerű emelését jelentik. Németország kis vámre­formja a vámokat másfélszeresre emelte. Románia vámrendezése is a vámemelés je­gyében folyik. Lengyelország múlt évi vámta­rifája is kétszeresét adja a régieknek. Ausz­tria is arra gondol, hogy vámtételeit emelje. Minden ugyanazon időben történik, amikor Csehszlovákia a vámszerződósek alkalmából vámtételeit mérsékli. A vázolt helyzet bizo­nyára nem járul hozzá a nemzetközi kereske­delmi összekötettések fejlesztéséhez és az egyes államokkal kötött kereskedelmi szer­ződések is veszítenek ezáltal anyagi értekük­ből. Ezen nehézségek mellett még azokra kell rámutatni, amelyekbe a kereskedelempoliti­ka nálunk beleütközik. A zavaros politikai helyzet lehetetlenné tette a múlt évben poli­tikai elintézését a felhatalmazási törvénynek és a kereskedelmi szerződések érvénybe ikta­tásának, melynek megkötésétől kiviteli ipa­runk igen sokat várt, mindezek későbbi idők­re tolattak ki. A jelenben egyes vámtételek, melyek egyes pártok által ajánltatnak, mig mások ez ellen tiltakoznak, teszik zavarossá a politikai légkört és képezik akadályát, hogy egyes államokkal a vámszerződés megköttes­sék, illetve azt, hogy az ezekre irányuló törek­vések bevezetést nyerjenek. Ezen viszonyok mellett gyáriparunk helyzete nem irigylésre- méltó. Kívánatos volna, hogy kereskedelem politikai kérdésekben, azon esetben, főleg ] ezek megoldása nálunk forog szóban, elsősor­ban a gazdasági szempontok s csak másodsor­ban politikaiak vétessenek figyelembe. En­nek szükségességét szakértői bizottság a Da­ves tervről való véleményében is nagyon he­lyesen állapította meg. A hűsíti vegyesipartársulat közgyűlése. Huszti tudósítónk jelenti: A buiszifci vegyesipartársulat a napokban megtartott közgyűlésén a következő el­nökséget választotta meg: Főnök Csedrik Miklós kereskedő, al-elnök Moskovics Zoltán asztalos, első főnök-helyettes Fried Antal cipész, másodfőnökhe- lyettes Spraoba István asztalos. Az 1921. évi március hó 3-án 102. sz. a. kelt törvény az üzemek modernizálására fordított összeg után adókedvezményeket engedélyez. Ezen törvény érvénye 1925. év­ben lejárt. Az 1922—23. évek egyáltalán nem vol­tak alkalmasak arra, hogy még csak gon­dolni is lehessen valamely üzemi befekte­tésre s a rá következő évek sem hoztak ja­vulást, mert ha egyik-másik üzem esetleg dolgozott is és talán veszteség nélkül műkö­dött, akkor az elmúlt évek különböző adói nyomták a mérleget, úgy hogy üzemének modernizálása kitolódott, vagyis ezen tör­vény által nyújtott kedvezményeket vajmi kevéssé tudták kihasználni, legfeljebb egyik- jnásik kivételesen kedvező helyzetben levő üzem. Érdekes volna ismerni a jegyzékét azok­nak a vállalatoknak, akik ezen idő alatt igénybe is vették a törvény nyújtotta kedvezményeket. Miután azonban az állam érdeke megkívánja azt, hogy az iparos állandóan fejlődve be­rendezés tekintetében és a jelen nívóján maradjon, természetszerűleg következik eb­ből, hogy az állam érdeke, hogy ezen fejlő­Amint már lapunkban irtuk, az angolok március 15-re értekezletet hívtak össze a 8 órai munkaidő megbeszélésére. Az értekezle­ten Baldwin angol miniszterelnök elnöklete alatt résztvettek az angol munkaügyi miniszter Sir A. Steel Maitland, a francia munkaügyi miniszter Dourafour, Wanters a belga, Braun dr. a német munkaügyi miniszter, De Michel- lis az olasz kiyándorlásügyi miniszter és a nemzetközi munkaügyi hivatal vezérlő bizott­sági tágja, valamint ezen hivatal igazgatója, Thomas Albert. Baldwin miniszterelnök meg­nyitó szavaiban a nemzetek gazdasági szolida­ritásának szükségességét hangoztatja azzal in­dokolva, hogy önkénytelen kétség fogja el az embereket a jövőt illetőleg, ha a mai gazda­sági állapotot a háboruelőttivel összehasonlít­ják s ilyen gazdasági krízisben a nemzetek szolidaritása az egyetlen, ami biztos bázist nyújt a jövőre nézve. Egy nemzetnek sem szabad és lehet ar­ra számítania, hogy egy másiknak szám­lájára meggazdagodjék és igy érje el jó­létet. A nemzetekre nézve a legnagyobb veszélyt a féktelen gazdasági verseny rej­ti magában. Csak az egésznek jóléte biztosíthatja a jövő kellő fejlődését. A programhoz híven az angol munkaügyi miniszter bejelentette, hogy ezen értekezletre csak azon államokat hívták mg, melyek an­nak előkészítésében részt vettek, miután szük­séges, hegy a nagyobb ipari államok egymás között előzetes megállapodásra jussanak, amely megállapodások a nemzetközi munka - ügyi hivatal utján, mely ezúttal a többi külön nem képviselt államokat is képviseli, nemzet­köziekké tehetők. A konferencia feladata kettős: az első rész a washingtoni konvenciók egyes ki­tételeinek értelmezése. Ha ebben megálla­podás létesült, akkor következik a feladat második része: az egyes államokba41 kö­vetendő módozatok az egyezménynek a gyakorlatba való átvitele. öt napi tanácskozás alatt csak a 14. rész értelmezése okozott nehézségeket. Ez arról szól, hogy mily esetekben függeszthető fel az egyezmény hatálya. Ez a pont szerint ilyen eset a háború, vagy olyan esemény, ami az ország biztonságát veszélyezteti. Németország ezt úgy értelmezte, hogy ha — mint 1923. é'-7- ben — általános gazdasági krízis áll be, ez is veszélyezteti az ország biztonságát, tehát elegendő ok a konvenció felfüggesztésére. Ezen magyarázat szerint meg is hosszabb* *ta annak idején a munkaidőt, de éppen ezen magyará­zat ellen aggályok merültek fel. A hosszú megbeszélések eredménye a német álláspont győzelme lett, mert kimon­dották, hogy olyan általános gazdasági krízis, mely az egész nemzet egzisztenciáját, veszélyezteti, szintén felfüggesztési okot képez. Az angol képviselő csak feltételesen járult eh­hez, amig kormánya e ügyben véglegesei; déshez s.egitő kezet nyújtson és még kedvez­ményekkel is lehetővé tegye azt. Ebből vi­szont az következik, hogy a berendezések modernizálására engedélyezett kedvezmé­nyeket nem szabad, hogy megszüntessék, sőt azok érvényét még igen hosszú időre kell kitolni. Ezen alapon a kereskedelmi és ipar­kamarák központja kérelmezte a fenn­idézett törvény érvényének meghosszab­bítását. Englis pénzügyminiszter helyes érzékkel bír aziránt, hogy mi hoz áz államnak többet és hajlandó egy kis engedményre az egyik adóbevételi tételen, ha az az államnak busá­san meghozza a kamatokat az ipar fejlődése folytán a jövőben. Meg is Ígérte azt, hogy ezen törvény érvényét meghosszabbittat- ja, azonban a kérdést a stabilizációs mér­leg törvényének keretében szándékozik megoldani. Ez az ígéret nem nagyon előnyös, mert azon időre, mig ezen törvénytervezet törvénnyé lesz és életbe lép, az üzemek elesnének az említett kedvezménytől. Ez pedig a mai za­varos politikai időben esetleg hosszabb idő lehet­nem nyilatkozik. A német képviselő még ma­gyarázatul azt tette hozzá, hogy Németország a békekötés címén rárótt nagymérvű kötelezettségeket már a német nemzetet egzisztenciájában veszélyeztető eseménynek minősiti s igy a 14. pont adta jogukkal élni is fog. A következő része a tanácskozásnak min­ket közelebbről is érdekel. Amint azt Bald­win már a megnyitáskor is jelezte, a washing­toni konvenció addig nem ratifikálható, amig teljes biztonság nincs aziránt, hogy minden ál­lamban ugyanolyan magyarázattal vezetik-e be az egyezményt. Mi, kis állam siettünk ezt elsőnek törvénybe iktatni és bevezetni, sőt há­la kormányunk bölcs előrenemlátásának, pá- pábbak akartunk lenni a pápánál és már a tu­lajdonosoknak is meg akarjuk tiltani, hogy 8 órán túl is gondolhasson a üzletére. A nagy ipari államok pedig még gondolkodnak rajta s előbb biztonságot akarnak látni a többi ipa­ri államok részéről, hogy azok is éppen ugv bevezetik a 8 órás rendszert s csak akkor hajlandók maguk is bevezetni azt. Mi eddig azt hittük, hogy csak mi, ma­gyarok voltunk mindig a ,.gimplik“ ... Most már legalább figyeljünk arra, hogy milyen magyarázatot adnak az egyezmény­nek a nagy ipari államok és ahhoz alkalmaz­kodjunk mi is, nehogy bevert fej legyen a nagy pápáskodás vége. Tehetjük ezt annál is inkább, mert a londoni konferencia csupán a konvenciók érts nézéséi és nőin ázik meg változtatását célozza s igy ezen értelmezéshez való hozzásimulás nem érinti kötelezettsé­günket, melyet a ratifikációval magunkra vet­tünk. De bárhogy akarnánk is saját értelme­zésünk mellett kitartani, az öt legnagyobb, ipari állam versenyét nem bírhatjuk, ha azok előnyösebb magyarázatot adnak annak, mint a mi értelmezésünk, mert ebben a verseny­ben mi maradunk alul. Az első fejezetet úgy fogadták el, hogy a konvenció minden ipari vállalatra vo­natkozik, tekintet nélkül az azokban fog­lalkoztatott munkások számára. A posta tdvirda és telefon a konvenció alá nem vonható. A második fejezet szerint a munkaidő alatt azon idők értendők, mely alatt a, munkás a munkaadó rendelkezé­sére áll. A szünetek és a, pihenő idők nem számíthatók a munkaidőbe. Az ötödik fejezetet, mely a kormányok­nak azon jogát biztosítja, hogy a munkaidőátlagot egy hétnél hosszabb idő alapulvétele mellett is számíthatják és ezt rendeleti utón léptethetik életbe, úgy értelmezték, hogy ez főleg az építő­iparban alkalmazandó, melynél, mint idényiparnál meg lesz a mód arra, hogy a szezon alatt napi nyolc óránál hosszabb ideig dolgozzanak. Ugyancsak az an­gol speciális viszonyokra való tekintet is meg­állhat, amikor - is a munka egyes héten csak öt napig tart (Weekend) s ez esetben 48 heti órát 5 napra osztva el egyes napokon 8 órá­nál hosszabb munakidő is lehet. A 6. fejezet a) pontját a megszakított munkaidő tárgyában úgy értelmezték, hogy a nyolcórai munkaidő rendelkezése nem vonatkozik házmester, kapus, tűzoltó, éj­jeli őr stb. hasonlókra, tehát olyan sze­mélyekre, akik a tulajdonképpeni terme­léssel semmiféle direkt összeköttetésben nem állanak és akiknek munkája megsza­kításokkal folyik, illetve, akiknek a mun­kahelyen csak éppen jelen kell lenniük. A b) pontot úgy értelmezték, hogy a túl­órák szabályozása az egyes államok törvény- hozásának jogkörébe vág, azonban a túlórák 25 százalékos honorálása ki­zárólagosan csakis azon túlórákra vonat­kozhat, melyek a 6. fejdzet b) pontja ér­telmében munkatorlódás folytán váltak szükségesekké. A vasárnapi munkát az egyes államok megfelelő törvényei szabályozzák. Vasárnapi munka alatt ezen értelemben, csak olyan munka értendő, mely a- heti 48 órát túlhaladja, valamint minden oly munka, me­lyet a washingtoni konvenció II. c., III., IV. és V. fejezeteiben nem engedélyeznek. Ezen minősítés szerint a külön vasárnapi munkapót­lék azon üzmekben nem járna, amelyekben a washingtoni konvenció 4. fejezete, tekintet­tel a folytonos üzemre, a rendeleti utón életbe léptethető heti 56 ólát megengedi. Továbbá azt is megállapították, hogy a konvenció a vasúti üzemre is vonatkozik, amennyiben a vasúti forgalom különleges szükségletei az 5. és 6. a. fejezetekben fog­lalt kivételeket nem indokolnák úgy a kor­mányok a 6. b. fejezet rendelkezéseit a túl­órákról kell hogy alkalmazzák. A 14. fejezet magyarázatát már előzete­sen említettük. Az egész értelmezés, mely e londoni konferencia eredménye, a követke­zőkben foglalható össze: 1. Azon munkásokra nézve, akik a ter­melésben vesznek részt a napi nyolcórai munkaidő rendszeresítendő, mindazonáltal legyen meg a módja annak, hogy a nyolc­órai átlag ne csak napra, vagy hétre, hanem hosszabb időegységekre is alapul \ ehető legyen. 2. A folytonos üzemű munkánál foglal­koztatott munkásokra nézve a nyolcórai munkaidő nem kötelező s a kormányok­nak szabad keze marad ezen munkák sza­bályozásánál. 3. A túlórákra vonatkozó határozmá- nyok az állami törvényhozás kizárólagos jogát képezik. A 25 százalékos különleges pótdij csakis azon munkákra vonatkozik, melyeket a 6. fejezet b. pontja ir körül, te­hát a munkatorlódásból származó túlórái munkákra. 4. A konvenciók oly gazdasági krízis esetében, mely az egész nemzet egziszten­ciáját veszélyezteti, felfüggeszthetek. » SZAKOSZTÁLYI HÍREK A magyar nemzeti párt ipari és keres­kedelmi szakosztálya fokozatosan fejlődik, mindig többen vannak azok, akik megértik, hogy magyar iparos és kereskedő érdekét a mai nemzeti irányzat mellett csakis egy nemzeti alapon szervezett nagy érdekkép­viselet védelmezheti meg csak kellő módon. Az eddig hatalmon levő cseh nemzeti pár­tok egyelőre ugyan lekerültek az uralomról, azonban a gazdasági érdekharcban, főleg ha az a magyar és német nemzetiségek ellen irányul, mindig hajlandók összefogni. Ezért szükséges, hogy mi is nemzeti alapon épít­sük fel szervezeteinket. Hogy ezt ma már a magyarok is mindjobban megértik, annak a jele, hogy az eddig megalakított helyi csoportokhoz rövidesen néhány nagyobb gócpont helyi csoportja járul. Pozsonyban a szervezési munkák a legjobb kezekben van­nak, a jelentkező tagok száma napról-napra emelkedik, úgyhogy a pozsonyi helyi cso­portot is rövidesen megalakítjuk. Felkér­jük pozsonyi magyar iparos és kereskedő társainkat, hogy amennyiben eddig még nem jelentkeztek volna, szándékukat közöljék vagy a párttitkárságsral, vagy a magyar nemzeti párt sajtófőnökségével (Carllou- s/álloda), akik jelentkezéseiket továbbítok. Ugyszinét Kassán és Losoncon is annyira előrehaladtak az előkészítő munkálatok, hogy a helyi csoport rövidesen ott is meg­alakítható lesz. így Szlovenszkő számottevő magyar városaiban létrejön a magyar ipa­rosok és kereskedők nemzeti alapon kié­pült érdekszervezetének helyi csoportja. A további cél azután Ruszinszkó hasonló érdekű megszervezése lesz! A londoni nyolcórai munkaidő' konferencia eredménye j

Next

/
Oldalképek
Tartalom