Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-23 / 93. (1131.) szám

1926 április 28, péntek. ^I«<M^/V\Atí^ARHTRLAI> 7 — Találkozó. Felkérem mindazokat, akik az 1916. évben a besztercebányai (Bán- áká Bystrica) kir. kát. főgimnáziumban érett­ségi vizsgálatot tettek, bogy a találkozó elő­készítése céljából címüket velem mielőbb tudassák. Radványi Titusz dr. ügyvédjelölt, Táváros (Komárom m., Magyarország). — Tisza-emléktábla a budapesti Keres­kedelmi Bank palotáján. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A Fürdő-utcai Kereskedelmi Bank palotáján ina délben leplezték le ünnepélyes keretek között a ház falába illesztett Tisza-enüéktáblát. Az ünne­pélyes leleplezésen a kormányzó is jelen volt kíséretével. A beszéded Hegedűs Lóránt mondta. xx Megvette már a gyermekirodalom gyöngyét, a Tapsifüles nyuszikát? 12 korona az ára az „Ifjúsági könyvtár" első kötetének, megrendelheti lapunk könyvosztályában. — Nagyszöllös akciót indított az állam- rendőrség felállítására. Nagyszőllősi tudósí­tónk jelenti: Nagyszőllősön aláírásokat gyűj­tenek ahhoz a kérvényhez, melyben állam­rendőrség felállítását kérik, mert a közbiz­tonsági állapotok állandó aggodalomban tart­ják a lakosságot. — öngyilkosok napja Budapesten. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A magyar főváros öngyilkossági statisztikája nap-nap után szomorúbb emelkedést mutat. Szerda délutántól csütörtök reggelig ismét tizenhármán dobták el maguktól az életet, melynek nyomorát nem bírták elviselni. Az öngyilkosok közül csak kettő volt férfi, a töb­bi nő. xx Ne vegyen elcsépelt, sablonos köny­vet gyermekének. A Tapsáfüles nyuszika ok­tat, szórakoztat és nemesíti a fogékony gyer­mekleiket. — Tifuszbetegség elől a halálba. Tornai­jai tudósítónk jelenti: Serke Etel 18 éves sajórecskei hajadon afeletti elkeseredésében, hogy az orvos tifuszgyamusnak jelentette ki, tegnap éjjel kiszökött szülei házából és az ud­varon lévő kútba vetette magát, Hajnal felé a keresésére indult család holtan találta a kút mélyén. — Tízparancsolat az influenza ellen való védekezésre. Az egyik bécsi újság, hi­hetőleg a tavaszi időjárásváltozással bekö­szöntő influenza-szezónra való tekintettel, olvasói testi jólétének érdekében, tízparan­csolatot közöl az influenza ellen való véde­kezés legbiztosabb módjairól. A reggel, es­te, valamint minden étkezés után kötelező hipermangános vagy hidrogénsuperoxidos szájöblögetéstől elkezdve egészen a hűvös időben viselendő melegebb öltözetig, a villa­moson, néptömegben, hivatalban és társa­ságban alkalmazott óvintézkedéseken, tele­fonkagylóknak a beszélgetés előtt való gon­dos letörölgetésén keresztül, nem is szólva a pénzszámlálás után történő kézmosásról, a szellőzésről, sétáról, vendéglőkben és kávé­házakban saját evőeszköz használatáról stb., stb. — minden bennefoglaltatik ebben a tíz­parancsolatban, ami egyszerű, praktikus és könnyen keresztülvihető az influenza meg­előzésére és elhárítására. Csak egy bibije van a dolognak, mindjárt rájövünk, micsoda. Képzeljük el, hogy Pedáns F. Jenő, meg­szívlelte ezeket a tanácsokat, reggel, mielőtt hivatalba menne, elvégzi a hipermangános vagy hidrogén-superoxidos szájöblögetést, amelyet megismétel délben, mielőtt törzs- vendéglőjébe menne ebédelni, ahol termé­szetesen a saját evőeszköze várja, utána törzskávéházában a saját csészéjéből fel­hajtván feketéjét, a borbélyhoz menne, hogy itt saját felszerelésével szörtelenittessék, majd — minden egyes helyen leszámolva a fizetséget és utána gondosan kezet mosva — telefonálni menne egy nyilvános állomásra, előbb letörölve a kagylót, utána, mivel fi­zetnie kell, ismét kezet mosva, ezuán pedig villamosra kellene szállania, de mivel zsú­folt kocsin nem volna kedve magát a fertő­zésnek kitenni magát, megvárná a negyed­óra múlva érkező üresebb kocsit, majd konstatálva, hogy eleredt az eső és lehűlt a levegő, hazarohanna sárcipőjéért és mele­gebb kabátjáért és igy tovább és igy tovább, — ... gondoljuk el, a szóbanforgó Pedáns F. Jenőnek mennyi időre volna szüksége eh­hez az egyszerű hadjárathoz, amelyet az in­fluenza bacillusainak miriádjai ellen viselni akar? Körülbelül napi 48 órára. De mond­juk, ha különös ügyességgel sikerülne is valamivel kevesebb idő alatt megvívni ezt a harcot, amely eredményes is volna, mígnem egy napon, kényszerítő körülmények hatása alatt, hősünk csak egyetlenegy parancsát is kénytelen volna mellőzni az influenza-elle­nes kódexnek és — amilyen pechje van — Pedáns F. Jenő pont ekkor kapná meg az influenzát, — nohát akkor meg mi értelme volna az egésznek? Mert még a legóvato­sabb embernek is eshetik tégla a fejére és erős a gyanúnk, hogy az influenzának, nem olvasván a bécsi lap tízparancsolatát, telje­sen mindegy, hogy az, akit kiszemelt magá­nak, hipermangánna! issza-e reggeli kávé­ját a saját csészéjéből vagy sem... Sorozatos tüzek egy nyitramegyei faluban Több mint ti* ház égett el — A kár minte gy félmillió korona — Gyújtogatás, vagy véletlen szerencsétlenség? — A P. M. H. tudósítójától ­Nyitra, április 22. A nyitramegyei Vicsapapüti községben néhány nap óta egymást érik a tüzesetek, me­lyek sorra pusztítják a falusi házakat. Mivel az a gyanú merült fel, hogy a tüzeket gyújtogatás okozza, a csendóTség erélyes nyomozást vezetett be. A jelek szerint a gyújtogatást egy szervezett társaság végzi. Legelőször Hecht Aladár birtokán ütött ki a tűz. Óriási erőmegfeszitéssel sikerült an­nak továbbterjedését .megakadályozni, azon­ban a kellő vizhiány miatt a ház porig leégett. A kár 40.000 korona. Tegnap délelőtt Mikus Verőn háza gyulladt ki. A tűz pillanatok alatt átterjedt a szomszédos szalmafödeles házak­ra, és rövidesen még négy ház borult lángba. A leégett házak értéke 75.000 korona. Az oltási munkálatoknál súlyos sérülést szenve­dett Kovács Balázs községi biró, ki egy létrá­ról lezuhant az égő gerendák közé. örák múl­tával a falu másik végén ütött ki a tűz. Molnár Antal szalmafödeles háza gyulladt ki. A nagy szélben fölő volt, hogy az egész falu a tűz mar­taléka lesz. Percek alatt Molnár házán kívül még három ház gyul­ladt ki. A kár 65.000 korona. Az utolsó tüzeset akkor történt, mikor a tűzoltók már holtíárad- tan szétszéledtek, Csulák Pál házában, azon­ban idejében észrevették és eloltották. Egy- időben gyulladt ki Szalakusz községben a ko- vácsmühely is, mely teljesen leégett. A nyo­mozás a legnagyobb eréllyel tovább főijük a titokzatos tüzek ügyében. Több vicsápapáti munkanélküli legény áll gyanú alatt s több örizetbevétel várható. Egy kis Európa Szlovenszkón — A P- M. H- kiküldött muarkatáTsátóI — Pöstyén, április 22. ötvenhat kulonböíö áálwpolgárságu, külön- böző nyelvű és különböző országban élő orvosok — Áh, áh, — látják meg a lányokat. Roham­nak a magyarázatéit. Köszönnek. A lányok vihog­keveréke. Angol, svéd, norvég, dán, német, francia, osztrák, jugoszláv, olasz, romám, magyar, svájci és csehszlovák. Ahogy keveregnek, beszélgetnek, cso­portokba verődnek, báméaz szemek állap irtják meg róluk, hogy idegenek. Sőt exótiikusak: az egyik angol skót nemzeti viseletben van. Egy piroakoc- kás szoknya, csupasz térd, a furcsa, szalagos sapka, — kész az exótikum. A legelső benyomásom, hogy nem azt veszem észre rajtuk, hogy orvosok- Ezt alig látni rajtuk. Lehetnének tanárok is, ha nem volna egyik-mási­kuk olyan egészséges piros. Tehát nem orvosok, csak idegenek. Tizenhá­rom országból. " ss A legtöbb angolul beszél. Ez lett « hivatalos nyelv. A kisegítő a német. Francián! kevesebben tudnak. Legtöbb közülük tényleg angol i*, vagy északi. Az angolokat meg lehet ismerni: mozgéko­nyak, merevek, kimértem udvariasak, kiváncsiak és ha nézni való akad, legelőre tolakszanak. Ez a nép nagy betűvel írja, hogy: én. Csak éppen, mert jellemző: mikor a séta so­rán a Vág partjára értünk, előre mentem, a társa­ság előosapata vagy húsz lépésre lehetett mögöt­tem. őket balfelé vezették, ém jobbra tértem és egy fa mögé mentem. Egy perc múlva csikorog a ka­vics. Nézem, ki az: hát két angol. Pardon, pardon — mondják —, azt hittük, itt is van valami nézni való, — teszik hozzá németül s elrobognak a töb­biek után. Nagyon akarnak mindent látni. SS A skótszoknyás meglát egy vizslát. Dogg? kálói. Hm, talán, talán nem- — Hen, mondja erre ő, igen érdekes, igen érdekes, mibe kerül egy ilyen állat? Ebben a percben egy varjú repül a Vág felé. Odarohan egy ötödrangu vendéghölgyhöz {bocsánat, hogy mi már igy osztályozunk idegen nőket). Halló, halló! Eredeti, eredeti. Nagy az öröm. A frandát csak az iszap érdekli. Neki otthon fürdője van. Az iszap az érdekes, meg kéne tudni a titkát, otthon jó üdét lenne, öreg napjaira kőny- nyebb lenne az élet, ha valamit ellesne. Meg kell fogni a dolgot, aztán vigan élni a gyümölcsből. Nem nyugszik, miig egy marékkai zsebre nem rak, otthon megvizsgálja összetételét. Az osztrák és a jugoszláv a hölgyekkel foglal­kozik: elegánsak, fürgék, ilyenkor látni, hogy a magyarok is jobban ruházkodmak és délcegebbek. Az olaszokat — véletlenül —> kevésbé tudom fel­ismerni: kevés a jelenlévőkön a jellegzetes vonás. A norvég méla, mindig messze néz, pipázik és mélázik, úgy jár, mint a medve, hűvösen, meg­fontolt nehézkességgel. Sf Fényes hatás: ott a temetvényi várrom. Eredeti, hamisítatlan, balkáni, romantikus vár­rom. Nagyon tetszik, erről lehet beszélni a klubban. Fokozás: elmondják a osejtei Báthory Erzsébet történetét. Száz fiatal lány vérében fürdőit, hogy fiatal maradjon. Egy felszisszené*. Egymásra néz­nek: originális, pompás, keleti. — Mennyi lány? — kérdi egy vendégnő. — Száz. — Nohát, — mormol valamit, de pontosan, mintha nohátot mondana. Bámulják a keletet, tisztán látni a romot. Mellettük két nemzeti ruhába bujtatott csinos pöetyéni szlováklány áll. Ezek meg őket bámulják, a nagy, fcáromoenti vastag gumiüpőket, az irdatlan esőköpeny egeket, a slampos dámákat és főleg a skótot, mintha bolondot néznének, hogy hát ez ugyan, uramisten, micsoda szerzet lehet. nnk. Közelebb, közelebb. Az egyik megfogja a lo­bogó ingujjat, tele sárga hímzéssel, és odahajol. — Szemnek minden, kéznek semmi, — szól egy magyar ur németül s az angol nevet, mini akit leforráztak s elsomfordái, a magyar ur meg odalép a lányokhoz: Forogjatok! — s arcul veri őket paj­kosan-, majd az engedelmes megforduláskor to­vább paskolja őket, a szoknyára omló szalagok esiklandva libegnék. Az angol a száját tátja. Kettrn előkapják a Kodakot. A lányok elko- molyodrak, esetien a gép, leveszik a kalapjukat s meghajolnak. Hercegnők? parasztlányok? — Ke­leten vannak, mindegy. SS Ebéd alatt cigány játszik. Örült tapsok a csár­dásra. A tizenhatéves prímás, Olóh Dani, érzi, hogy figyelik, csinálja a mókát. Nagyon tetszik­Ebéd végén két ur elősiet, a cigány ©lé men­nek, meghajolnak, nevüket mondják és kezet nyújtanak- Ez egyszer hallottam tőlük francia szót: merci, mondják, mintha éreznék, hogy a meleg­vérű vándoTuép fiának melegebb szó dukál, nem a ködös angol. Ebéd után egy norvég azt mondja, amikor kér­dezem, hogy mi a legérdekesebb benyomása: — Az, hogy itt mindenki boldognak látszik. Egy kicsit fanyarul nézhettem, mert hozzá­tette: — No, igen, maga fáradt, sok a dolga itt.-©• Hogy mit politizáltunk? Egy értelmes, fiatalabb francia orvossal ezt is megtettük. Elzászban született, német anyanyelvű, francia állampolgár, most svájci lakos. Félénken kérdezem: — Hallottak valamit rólunk, tudják, hogy itt élünk, mit tudnak az itteni állapotokról? — Hogyne, hogyne, több zürichi lap pontosan ismerteti a külpolitikai viszonyokat. Tudjuk, hogy sok a baj. Elgondolkozik: — Csak egy megoldás van: Svájc. Keleti Svájc. Abban a kamtomban, ahol én lakom, a nép még az ősi nyelvet beszéli. Ezenkívül tudnak németül és franciául. A hanton határán még mindezek főiébe olaszul i®. Azt hiszi, nem jó svájci állampolgár a négynyeivü? — Bolondság azt hinni, hogy a kultúra az egy- nyelvüeéghen van. — Prágában beszéltem több vezetőemberrel, azt hiszem, ha itt kitombolja magát a nacionaliz­mus, a konföderáció gondolata gyorsan megérlelő­dik s megoldják a kisebbségi kérdéseket is, mert annyit már tudunk mi is, hogy meg kell oldani. Ez lesz a fejlődés útja. ss A francia már megszerezte az iszapot. Az Ir­ma-fürdőben totyog. Néz, néz, figyel, de látni, hogy nem érti az angol magyarázatot Megmozdul. Egy fiatal pestyéni magyar orvos, aki mellet­tem hol csehül, hol németül beszélgetett, hibátlan franciául fordul hozzá. Aztán elmondja. — Morog az öreg, mert csak franciául ért. Egy kukkot se tud. Na, ez a Nyugat? Igaza van. ss összevissza: egy darab Európa — keleten, vagy ha úgy tetszik, a Balkánon. A környezet is az: a fürdő és a romantikus Vágvölgy: egy darab nyugat keleten. Az orvosokról mint orvosokról nem irháitok, nem értek hozzá. Ezekből az apróságokból is elég. Volna még egv csomó hozzáfűzni való gondolatom. De úgy se vonnám le a konzekvenciákat. Mire ezek a sorok Szlovénokéra jutnak, a megfigyelt áugliiusokkal pont befut a vonat — Londonba. Ez a mai világ. Györy Dezső. Az aerobusz A békés légi közlekedés égjük legfonto­sabb feladata a személyforgalom meggyorsí­tása A regülőgép minden más jármüvet fe­lülmúl sebességével s ezért, valamint mert jelentősebb kerülő nélkül, közvetlenül kö­zelítheti meg célját, nagy időnyereséget nyújt. A repülőforgalom ennélfogva a jövőben a vasutak személyforgalmának jelenté­keny részét át fogja venni, hiszen a repülőgép a siető utazóközönség legideálisabb jármüve, mely lehetővé teszi, hogy drága idejéből minél kevesebbet vesz­tegessen el az utazásra. A repülőtechnika nem elégedhetett meg azzal, hogy nagy gyorsaságú és teherbírású repülőgépeket szerkesztett- Különleges, utasszállitásra alkalmas aeroplánokra volt szükség, melyeket az előbbi tulajdonságok j mellet még gazdaságos működés, teljes ! üzembiztonság és kényelem jellemez. Biztonság tekintetében pedig a mai személyszállító repülőgép eléri a szá­razföldi és a vizi jármüveket. A motordefektusok a motorkonstrukciók ro­hamos fejlődésével egyre ritkulnak. A netán mégis előforduló kényszerleszállás vesze­delmei a repülőgép szerkezeti tökéletesedé­sével erősen vesztettek fólelmességükből. A modern repülőgép egy meghatározott ma­gasságból nagy távolságra képes álló motor­ral elsiklani s igy könnyen kikeresheti ma­gának a leszállásra legalkalmasabb helyet. A kockázatos gyors leszállítást és hosszú kifu­tást speciális szárnyszerkezetekkel (redős-, változtatható felületű-, profilú-, stb. szárny) mérséklik, melyek a leereszkedő gépet fé­kezik s rövid utón nyugalomba hozzák. A több motorral ellátott nagy repülőgépeket igen kevéssé, vagy egyáltalán nem fenyegeti a motordefektusból adódó azonnali kényszer­leszállás kockázata. A mai óriás-utasszállító gépmadár egy­szerű, harmonikus külső alkatával, hatal­mas, impozáns méreteivel első látásra meg- nyeri az utas bizalmát. Ebből a szempont­ból a kényelmi igények minél nagyobb mér­tékben való kielégítése is lényeges. A nagy aerobuszokon tágas kabinokat találunk, melyekben az utasok szabadon mozoghat­nak; kétoldalt széles ablakok mellett ké­nyelmes karosszékeket, melyek között fo­lyosó húzódik s vezet — rendszerint a mos­dó- és toilette-fülkékbe. Az utaskajüt sok­szor egy ajtón keresztül a pilóták és a sze­relő helyiségével is kapcsolatban áll. A ka­binok villamos világítással vannak ellátva s villamos árammmal vagy a motorok kifufíogó gázainak melegével, füthetők. Útközben az utasok az alattuk térképszerűen elvonuló tájék folyton változó szépségeiben gyönyör­ködhetnek, vagy beszélgethetnek, 6Őt újab­ban rádiót is hallgathatnak. Ezt lehetővé teendő, a motorok zaját hangtompítóval fojt­ják s a kabint gyakran kettős falazattal lát­ják el; a két fal közti szabad teret levegő, vagy más hangfogó anyag tölti be. Nem hiányoznak egyéb olyan apró kényelmi esz­közök és berendezések sem, melyek a vas­úti- és liajófülkékben is megtalálhatók: cso- maghálók az ülések felett, bőrfogantyuk a menyezeten; a falakon térképek, a válla­lat menetrendje, fényképfelvételek, hamu­tartók a dohányzók részére, tükrök, virág­vázák, stb. Gondot fordítanak a kezelősze­mélyzet kényelmére is, hiszen az üzem biz­tonságának egyik fő kelléke, hogy a gép személyzetét munkája ne merítse ki túlsá­gosan. A kormánynál rendesen két pilóta ül, akik időközönként felválthatják egymást (a forgalmi gépeket többnyire kettős kor­mánnyal járatják); a szerelési munkálatok­hoz külön szerelőt visznek magukkal, az aeroplán rádióállomását pedig egy rádióte- legrafus kezeli. Néha még egy, az utazókö­zönség szolgálatára kirendelt alkalmazott is van a gépen. A külföldön gjrors tempóban fejlődő lé­giforgalom az utasszállító repülőgépek gyár­tását erős lendületnek indította. A legkü­lönfélébb aeroplántypusok közlekednek a légi vonalakon; a kisebbek 3—6, a nagyob­bak 8—25 utas szállítására vannak beren­dezkedve. Európában Németország és Hol­landia, valamint Franciaország és Anglia dominálnak a forgalmi gépek épitése terén. Németországban többek között a Dornier, Seblatnig, Caspar, Dierich, Focke-Wulf, valamint a nálunk is jól ismert Junkers-ty- pusok a nevezetesebbek. Befogadóképessé­gük, pilótával és szerelővel együtt, többnyi­re 4—6 személy; a Junkers-gyár azonban nemrég hárommotoros, tizenkétszemélyes nagygépeket (Junker G23 és G24) épített. Legutóbb egy másik német nagyrepülőgépti- pus látott napvilágot: a négymotoros üdét monoplán, mely négyszáz lóerővel nyolc utast szállít kényelmesen kajütjében. A Dor- nier-gyár óriásgépeit („Wal") Olaszország­ban készíti; hasonlóképpen Rohrbach német mérnök is külföldön, Dániában gyártja ha­talmas kétmotoros duraluminium-vizaero- plánjait. Hollandiában a Fokker- és Kool- hoven-féle tiz-tizenkétszemélyes bárommo- toros monoplánok képviselik a nagy* aero- buszokat- A francia konstrukciók közül a 'Farman-féle utasgépek („Go!iath“. ..Jabiru") és L. Bregnet mérnök 900 lóerős 25 szemé­lyes kétfedelű légiomnibusza érdemelnek Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom