Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
^ESKM-iVVACíkflR-HÍRIjAB ]w.!.4 e-w t-go aíü'nuoan nemzetközi kérdésekkel foglalkozni. Állandó érintkezést teremt az államok között, amely érintkezés a kölcsönös megismerés és megértés legbiztosabb eszköze. Semmi kétség, hogy ha nem is akadályozza meg a nemzetek szövetsége a háború lehetőségét, de a tartós béke biztosítása éraekében a meggondolatlan háborus- kouas ellen nevezetes intézményes akadályokat állít fel. Háború előzetes közvetítő eljárás nélkül nem viselhető, időt enged ez az előzetes eljárás az újra és újra megfontolásnak, mielőtt az emberiség e nagy csapását, a háborút zúdítaná az emberi békés együttélésre. Különösen nagy reményeket fűzhetünk az ily előzetes békeköz vetítő eljárás sikeréhez, mert egészen bizonyos, ott meggondolják azt a lehetőséget, hogy a modern háború öldöklő kegyetlen technikai eszközei órák alatt embertömegeket, egész városokat fognak elpusztítani. DeimMng Berehtold német tábornok egy elmélkedésében nemrég tartott szemlét a jövő háború viselés technikája fölött. Nem katonaság kell többé — mondotta —, hanem technikai üzem. Mani- puláns, ki a gépeket és apparátusokat kezeli, melyekkel minden élet kioltható. Tüzérség, tank és az eddigi ilyen eszközök a hadi- in uzeumokba kerülnek, mert a háboruvise- íés a levegőben fog történni. A légiflotta, a Levesdte-gáz városokat és mindent elpusztíthat, ami él és mozog. Ez a gáz súlyosabb, mint a levegő, a földön terjed el és a mély-; ségekbe is benyomul. Forrásokat, kutakat, a | talajvizet, mindent megimérgez. DeimMng tábornok szerint, ha ez a mérges gáz lesz a modern háború főfegyvere, akkor néhány repülőgép elég, hogy minden szerves életet, egész országrészeket kipusztitson. Ezért a háborút viselt DeimMng elme"kedésében arra az eredményre jut, hogy béke legyen és jóakarat uralkodjék a népek között. A jövő háború valóban az emberi kultúra megsemmisítését jelentené. Fájdalom, ennek dacára mit tapasztalunk? Azt, hogy makacsul készülődnek a kultúra vezető államai is erre a borzasztó katasztrófára. A civilizáció élén haladó országok megkettöz- f.etik légi flottájukat, dicsekszenek, hogy már tiztonnás terhet bíró repülőgépeik is vannak. Ily helyzetben lehet-e eléggé nem méltányolni azt a feladatot, melyet a nemzetek szövetségének szervezete kíván betölteni, midőn intézményes biztosítékokkal óhajtja megakadályozni a rettenetes modern háborút, sőt a szövetség a lőszernek és hadianyagnak magánvállalatok részéről való gyártása ellen fölmerült súlyos ellenvetéseket mérlegelve, szükségesnek tartja az ilyen gyártásból származó káros következmények elhárítását is. A nemzetek szövetségének előnyei között legelső sorban kell említenem, hogy hosszú vajúdás után végre van állandó nemzetközi bíróságunk is, ha, fájdalom, a kőtelező nemzetközi bíráskodás nem valósulhatott is meg; de a nemzetek szövetsége valóságos lelkesítője és buzditója a kötelező nemzetközi bíráskodásra vonatkozó szerződéskötéseknek. Ezen az utón fokozatosan eljuthatunk a kötelező nemzetközi bíráskodáshoz. Fontos előnyül kell kiemelnem azt is, hogy tulajdonképpen a nemzetközi végrehajtó hatalmat hivatalosan éppen a nemzetek szövetségének egyezségokmánya kísérli meg legelőször kodifikálni. Van tehát szankció is, melyet eddig a nemzetközi jog tulajdonképpen nélkülözött, mert ha a szövetség valamelyik tagja a 12., 13. és 15. cikkekben foglalt megállapodások ellenére a döntést háború utján keresi, ezt a tényt ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a szövetség valamennyi többi tagja ellen. Erős szankció a kereskedelmi és pénzügyi összeköttetések haladéktalan megszakítása stb. Intézkedés van a fegyveres erő esetleges al- kalmazhatása iránt is. (15. cikk.) Igen természetesnek tartom, hogy ez lévén a legelső hivatalos kodífikáoiója a nemzetközi exetkuti- vának, nem lehet még tökéletes. A legteljesebb méltánylást érdemlik azok a nagy szolgálatok, melyeket a nemzetek szövetsége szociális és humanisztikus téren, a közgazdasági, pénzügyi, közlekedési, közegészségi nemzetközi kapcsolatok és a közművelődési együttműködés terén kifejt. A legkiválóbb szakemberekből összeállított komoly munkát végző bizottságokat is kapcsol keretébe. Szerény nézetem szerint semmi kétség se lehet már arra nézve, hogy a nemzetek szövetsége, mint a nemzetközi jog történetében legelső ilyen hivatalos természetű szervezet, meg- fogja állani a helyét, sőt a müveit világ leghatályosabb tényezőjévé válhatik, ha pártatlan igazságérzeítel és megértéssel munkálja a nemzetek szolidaritásának nagy érdekeit és nem zárkózik el a felismert szervezeti hiányok gyökeres orvoslása elől. Mi lehetünk legkevésbé azok, akik a népszövetség mai szervezetében és mai szellemében megnyugodhatunk. Ellenkezőleg, a népszövetséget megalkotó egyezségokmány több rendelkezése, mint fentebb kimutattam, az igazi népszövetségi eszmével egyenes ellentétben áll. A közfelfogás gyökeres átalakulásában bízunk, oly áralakulásában, mely a kétségen kívül gyengélkedő organizmust egészséges, uj szervezettel cseréli fel, mely az „igazi nemzetek szövetségét" jelenti, mely a müveit világ minden államát magában foglalja és különösen számol azzal a nagy rombolással, melyet az igazságtalap, természetellenes, nagy nemzeti kultur- és gazdasági értékekét elpusztító - kényszer- békék jelentenek. Keleti Locarno Irta:.Lukács György r>. b. t. L, volt miniszter, nemzetgyűlési képviselő | Húsvéti i latszer S COTILLON erősen parfümirorott, bármely illatban mindenütt kapható. Újdonság! Újdonság! Főelárusitóhely: „Siren“ FraSia-VinohracJy 1662. A békeszerződések a középeurópai hatalmakat teljesen lefegyverezték, ezt a lefegyverzést azonban maguk a békeszerződések (pl. Magyarországot illetőleg a trianoni szerződés V. "észének bevezető pontja) akkép minősítették, Impv az arra szolgái, hogy általa az öss es nemzetek fegyverkezésének általános ko:láb-zása előkészíthető legyen. A középeurópai legyőzött hatalmak lefegyverző- b-i tehát “ö -óU'les jellegű, ahhoz a feltételhez \an kötve, trgy ezt csakhama- k*»;e-‘-e az összes nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása. Ugyancsak e felfogásnak ad kifejezést a nemzetek szövetsége pactumának 8. §-a. melynek rendelkezése szerint: a szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fentartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, mely az állam biztonságával és a nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás utján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető. Azt a felbontó feltételt, amelyhez a legyőzőitek lefegyverzése fűzve van, a békeszerződéseknek és a paktumnak félremagya- rázhatatlanui világos parancsa ellenére mindeddig nem teljesítették. A legyőzött és előre lefegyverzett országok tehát évek óta végtelenül ki vannak szolgáltatva a nyakig felfegyverzett és fegyverkezésüket folyton tökéletesítő győztes hatalmak kényekedvének. Hogy meddig fog pz mégtartani, nem tudjuk, dje annyi kétségtelen, hogy amint egyszer végi ég megbizonyosodik az, hogy a békeszér2Ődé- sekben és a paktum 8. §-ában az általános és egyenlékeny lefegyverzést illetőleg foglalt rendelkezést a győztesek nem akarják végrehajtani, akkor a felbontó feltétel be nem következése folytán az előre lefegyverzett országok fel fognak szabadulni a lefegyverzési tilalom alól. Mi lefegyverzettek, akik minden áron békét akarunk, de olyan békét, amely egyenlő mértékkel mér mindenkinek, mi vagyunk a legutolsók, akik ennek a helyzetnek bekövetkezését óhajtjuk. Nekünk eszünkbe se jut, hogy szabadon és korlátlanul fegyverkezhessünk, de az ellen aztán a leghatározottabban tiltakozunk, hogy az egyoldalú lefegyver- zettségünkben megnyilvánuló óriási igazságtalanság beláthatatlan időkig fentartassék. Követeljük a nemzetközi szerződésekbe kebelezett azon ünnepélyes Ígéretnek betartását, amely szerint a mi lefegyvereztetésünk csak bevezetés, amelyet nyomon kell követni az összes államok, az összes nemzetek hasonló lefegyverzésének. Nézzük, mi történt a fegyverkezések korlátozására vonatkozó ünnepélyes Ígéretnek megvalósítására eddigelé? A nemzetek szövetségének kebelében évek óta folyt e részben a tanácskozás, az ösz- szes le nem fegyverzetek ékes beszédekben szavalják, hogy nincs hőbb vágyuk, mint hogy lefegyverkezhessenek, csakhogy — úgy mondják — előbb biztosítékokat kell kapniok abban a tekintetben, hogy lefegyverzett állapotukban nem válnak mások prédájává. Vájjon nekünk, lefegyverzetteknek adtak-e ilyen biztosítékot? A győzőknek eszükbe sem jutott, hogy a mi biztonságunkat garantálják, egyszerűen hatalom szóval lefegyvereztek. Mióta azonban önmagukról van szó, egyhangúlag megállapították, hogy garanciák nélkül nem fegyverkezhetnek le. És — szatírája a sorsnak — a garanciákat elsősorban a lefegy- verzettektől kérik és várják. A garanciák szabatos megállapítása először a genfi protokollumban történt A genfi protokollum általános egyezménynek volt tervezve, amely a nemzetek szövetségének összes tagjait kötelezze. A genfi protokollum azonban nem nyerte meg a hatalmak ratifica- tióját. Áttértek ennélfogva egy másik rendszerre. Arra a rendszerre, hogy egyes államcsoportok lépjenek egymással ilyen garanciális szerződésekre, ami könnyebben keresztül vihető, mint az összes államoknak közös szerződésben való megegyezése. Ezek a partikuláris conventiók azután a maguk összefüggésében ugyanazt a hatályt fogják képviselni, amilyen hatálya volna az összes nemzetekre kiterjedő genfi protokollumnak, ha az érvényre emelkedhetett volna. Ezen parciális egyezmények első sorát Locarnóban kötötték meg. A szerződő félek voltak: egyfelől Németország, másfelől Franciaország, Belgium, Csehszlovákia és Lengyelország. Németország Franciaországgal és Belgiummal biztosítási szerződést kötött, melynek értelmében kölcsönös kötelezettséget vállaltak a versaillesi szerződésben megállapított határaik fentartására. Ezenfelül Németország Franciaországgal, Belgiummal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal arbitrage szerződéseket kötött oly értelemben, hogy a felmerülő vitás kérdéseket nem fegyverrel döntik el, hanem döntés végett választott bíróság elé viszik. Mindezeket a szerződéseket a szerződő feleken kívül még Nagybritannia és Olaszország is garantálták. Igaz, hogy ezek a szerződések még életbe nem léphettek, mert az életbeléptetés feltétele Németországnak a nemzetek szövetségébe való felvétele, aminek most márciusban meg kellett volna történnie, de ami — amint közismeretes — a közben felmerült egyenetlenségek miatt pár hónappal elhalasztatott Feltéve, hogy ezen csekély halasztás leforgá- & után Németország tényleg tagjává válik a nemzetek szövetségének és a nemzetek szövetsége tanácsának, — a locarnói egyezmények a béke szempontjából .tényleg nagy vívmány jelentőségével fognak bírni és reményt nyújt hatnak $rra, hogy az általános , és egyenlékeny lefegyverzés még sem marad utópia. Ez az első határozott lépés az általános lefegyverzés előkészítése felé. A locarnói egyezmények Európa nyugatának olyan megértő álláspontra jutását jelentik, amelynél fogva az ezen egyezményekben érdekelt államok megóvottnak láthatják a maguk biztonságát, úgyhogy a leszereléshez hozzákezdhetnek. Vagyis Németország garanciákat nyújtott Franciaországnak és Belgiumnak a tekintetben, hogy határainak megvál- .oztatására nem fog törekedni, ezenfelül biz tositotta nemcsak nyugati, hanem keleti szomszédait is a tekintetben, hogy a felmerülő vitás kérdéseknek választott bíróság által való elintézéséhez hozzájárul. Logikai szükségszerűséggel merni fel már most a kérdés: a Nyugatnak ezen önbiztosi- tása után nem kell-e második lépés gyanánt arra törekedni, hogy a Kelet önbiztositása is létrejöjjön? Azaz, hogy miután Németország békés szándékairól biztosítást nyújtott a maga nyugati és keleti szomszédainak, nem kell-e már most a többi legyőzött középeuró- paiaktől is ugyanezt a biztositásnyujtást megkívánni? Más szóval mondva: Magyarországon a sor, lépjen Magyarország is hasonló biztosítási szerződésekre szomszédaival, az úgynevezett utódállamokkal. S tegye ezt Ausztria is, meg Bulgária is. Ez a kérdés komplexuma az, mit „keleti Locarnó" gyűjtőnéven emlegetünk. A csehszlovák külügyminiszter ur nem egyszer nyilatkozott már ebben a tárgyban, felette kívánatosnak jelezvén a keleti Locarnó létrejöttét Ebben a kérdésben a magyar álláspont nagyon világos. Magyarország a legnagyobb készséggel lép arbitrage szerződésekre szomszédaival, mert hiszen Magyarország a békét és az igazságot keresi. Magyarország most is mindenkor arra törekszik, hogy a közötte és az utódállamok között felmerülő konfliktusok elintézését (kisebbségi sérelmek, agrárkérdések, állampolgársági viták stb.) nemzetközi birói fórumok elé élhesse, lőrekvése mindeddig hiábavaló volt mert J nemzetek szövetségének egyoldalúan és körmönfont ügyeskedéssel megalkotott eljárási szabályai a gyakorlatban csak art a jók, hogy se a nemzetek szövetségének tanácsához, se a nemzetközi állandó bírósághoz ne lehessen hozzájutni, hogy mind a két főriiin mennél hermetiku- sabban el legyen szigetelve a jogkeresők elM. Hogyne üdvözölné tehát Magyarország örömmel az olyan újítást, amely abba a helyzetbe hozza, hogy szomszédaival való össze ütközési 926 április 4, vasárnap. •;' Művészi' fényk épeket készít. >'' WILDT, PRftHfl I. sei, jogvitái nemzetközi birói fórum által nyerjenek eldöntést. Az arbitrage szerződésekben nyugvó biztosítást tehát Magyarország kész örömest megadja szomszédainak. Egészen más kérdés a határ biztosítása. A trianoni szerződés erőszakkal, a népek megkérdezése nélkül csonkította meg Magyarországot, fosztotta meg azt területének két 1‘.armadától, állapította meg a mai határokat. A kifosztott és lefegyverzett Magyarország kénytelen volt az erőszaknak engedni és aláírni a trianoni szerződést. Tette ezt abban a tudatban, hogy a nemzetek szövetsége paktumának 19. §-a módot fog nyújtani arra. hogy az igazságtalan trianoni szerződés később békés utón revideáltassék és az erőszakkal diktált határok kiigazittassanak. Az idézett szakasz ugyanis kifejezetten statuálja az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek s olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálását, melyek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné. Az ebben a szakaszban kodifikált lehetőség igény- bevételének jogáról mondana le Magyarország akkor, ha a megkérdezése nélkül, önkényesen és igazságtalanul reá diktált határokat, melyeket kényszerből ismert el, önként, saját jószántából, szabadakaratből újból elismerné. Olyan határbiztositásról tehát, aininőt Elszász- ra nézve Németország Franciaországnak adott, szó sem lehet Magyarország részéről az utódállamokkal való vonatkozásban. Amint Németország megtagadta ezt a biztosítást Lengyelországgal szemben, úgy mi sem tehetünk önként újabb ünnepélyes Ígéretet az utódállamoknak kényszerhatáraink fentartása iránt. Mert mi igenis nemzetközi, törvényes utón törekedni fogunk igazaink békés elismertetésére. Arbitrage, sécurité, désarmement: ez a három szó az, ami kifejezi a genfi protokollum, majd a locarnói egyezmények szellemét. No hát, mi magyarok sem maradunk el a békének ettől a szellemétől. Arbitrage egyezményeket örömmel hajlandók vagyunk kötni minden szomszédunkkal. Sécurité-re, ami alatt a határok garantálását kell érteni, velünk szemben nincs szükségük az utódállamoknak, mert hiszen mi fegyvertelenek vagyunk, ők pedig állig feg erben állanak, de ezt á garanciát nem is \ agyunk hajlandók megadni, mert ez azt tenné, hogy igazságunkról lemondunk, pedig arról soha sem fogunk lemondani, azonban az igazságot mindenkor csak békés utón fogjuk keresni. A désariue^ ment pedig ránk nem vonatkozik, mert mi rég le vagyunk fegyverezve. Ez a jelszó szomszédainkra vonatkozik: nekik kötelességük beváltani a trianoni békében és a nemzetek szövetsége pactumában beígért fegyverkezés csökkentését. Magyarország szempontjából a keleti Locarnó jelenti az arbitrage kötését szomszédainkkal. Erre minden percben készek vas gyünk. Egyébként sécuritét mi, a lefegyverzettek nem adhatunk, követelni azonban bőven volna jogunk. Tudniillik sécuritét- abban a tekintetben, hogy az akarata ellenére az utódállamokba bekényszeritett magyarságot az utódállamok ne nyomják el, amint most teszik, hanem részesítsék abban a védelemben, azokban a jogokban, amely védelmet, amely jogokat az utódállamok a kisebbségeknek nemzetközi szerződések alapján megadni . telesek. A magyar kisebbségek elnyomása az utódállamokban: ez a mi fájó sebünk. Ezt orvosolják az utódállamok, ez volna a módja annak, bogy megalapozzák a locarnói szellemet, a béke szellemét. PORTOROSE Az istriai Riviéra legelegánsabb fürdőhelye. Tengeri és napfQrdCk. Palast hote* (Hotel Riviéra) Pension San I.orenzo Elsőrangú szállodák — Bővebb felvilágosítást ad: Cosulich Line, Praha II., Václavské nám. 67. és minden jegyiroda. így fiatalét és szépít a M Corali-Pütíer • Cwaü-szüppáa \ / I Fílerakrt a ó. S. R. ' rísríre: Vörös Rák gyógylár, Bratislava. 4
