Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-23 / 93. (1131.) szám

2

^T^GAI-yVVAG^ATlHIRIiAIÍ

1926 április 23, péntek.

A második Skrzynski-kormány

Forradalmi hangulat Varsóban - A baloldal államcsínynek tekinti Skrzynskl uj megbízatását — Pllsudskl az elnöknél

nek vissza annyira a demokrácia jelszavával, mint nálunk.

A koalíciós rendszer tönkretette a parlamentarizmust.

Az itteni parlament nem egyéb, mint mechanikus szavazógép. Svehla kitünően értette müvét. Az uj választásokkal operációt végzett a koalición. A műtét, sikerült, a beteg azonban meghalt. Svehla második kormánya csak három hónapot élt, most már jobblétre szenderült és mi békés nyugalmat kívánunk neki. Legnagyobb hiba ebben az államban az, hegy a nemzetiségi problémát nem akarják rendezni, sőt még meg sem kisérlik a rendezését. Pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nemzeti eszme badarság és csak arra; szolgál, hogy minél nagyobb űrt vágjon a csehek s a többi nemzetiségek között. A fascizmustól nem félnek a németek, mert hiszen a mai uralom sem más s legfeljebb csak erősebb formában kerülhet később hatalomra.

A jelenlegi havatlnokkormányt nem tartja hivatottnak arra, hogy a megértés politikájának útját egyengesse. Hiszen Cseray Svehla testamentumának végrehajtójaként lépett fel. A hatalmon levő politikusoknak egyszer már be kell látniok azt, hogy ez az állam nem nemzeti, hanem nemzetiségi állam. Ha ezt be nem látják, annak súlyos következményei lesznek, de a három és fél milliónyi németség nem fél a jövőtől. A németségnek nincs mitől félnie. He igen könnyen elkövetkezhetik az az idő, hogy a csehek meg fogják bánni, hogy a ki- ' sebbséggel való megértés nélkül akartak kormányozni. A javaslatot nem fogadja el.

Kovalik szlovák néppárti aktuális belpolitikai kérdésekről beszél, Követeli az adók mielőbbi leszállítását. A fix vámok kérdésében pártja a gazdák érdekeit fogja védeni. A mai válságos helyezetet a rossz rendszer idézte elő. Egyenjogúságot követel az összes nemzetiségek részére és Szlevenszkónak ugyanazokat a jogokat, mint amelyeket a történelmi országokban élveznek. Az autonómiát biztosította a pitsburgi szerződés. Az amerikai szlovákok ma is követelik annak megadását, azok a szlovákok, akik a csehszlovák állam felépítésére 60 millió kéronát adtak. Ma pedig a prágai csehek azt modják, hogy az amerikai szlovákok, mint külföldiek nem avatkozhatnak bele az állam ügyeibe. A szlovák néppárt nem adja el programját egy tál lencséért Szloven- szkó autonómiája nélkül nem lép be semmiféle kormáhybar Adják meg Szlovenszkőnak áz autonómiát akkor nem lesz válság, nem lesz szükség hivatalnokkcrmányra, nem lesz szükség fascizmusra és diktatúrára sem. Az autonómiával csak javulhat a helyzet és az ország konszolidációja.

Az ülés tart.

Varsó, április 22. Skrmnski lengyel miniszterelnök lemondását a Köztársaság elnöke nem fogadta el. A miniszterelnök tegnap éjjel a varsói sajtó képviselői előtt kijelentette, hegy a kormány ennek következtében mindaddig helyén marad, amig a legsürgősebb államügyeket el nem intézi. Ha a kormányko liciót nem sikerül újból megalkotni és még szélesebb parlamenti bázisra helyezni, akkor nem marad más hátra, minthogy újból lemondani.

Az egyes pártok különbözőként ítélik meg a helyzetet A keresztény demokratikus párt és a piaszt néppárt azonosították magukat Skrzynski elhatározásával. A nemzeti munkáspárt a tegnap esti órákban tartott konferencián szintén elhatározta, hogy képviselőit ,a kormányban hagyja. Ellenzékben csak a szociáldemokraták és a radikális néppárt maradtak Skrzynski második kabinetjével szemben.

Vprsó, április 22. A baloldali pártok közölt rendkívül nagy elkeseredés uralkodik amiatt, hogy a köztársaság elnöke nem fogadPrága, április 22.

Jelentette a P. M. H., hogy a cseh agráriusok tegnap a szenátusban egy javaslatot terjesztettek be, amelyben követelik, hogy a kormány az 1925 junius 4-én kiadott 111-es sz. rendelet 2. szakaszát, amely a kisérő vámokról szól, helyezze hatályán kívül, miáltal a rendeletnek a fix vámok bevezetéséről szóló, első szaíkasza érvénybe lépne s egyben követelik az önálló vámtarifának az év végéig való kidolgozását,

A cseh agrárius párt részletesen indokolja javaslatát e rámutat arra, hogy a kísérő várnék neín telelnek meg a mezőgazdaság követelményeinek s ez okozta a jelenlegi gazdasági válságot. A mezőgazdák e helyzet következtében nem képesek szükséges gazdasági igényeiket kielégíteni és ez a válság nemcsak a mezőgazdákat, hanem az ipart, a kereskedelmet, sőt az ipari munkásokat is érinteni fogja. A mezőgazdaság- s kereskedelempolitita el Skrzynski lemondását. A szociáldemokrata párt vezére kijelentette a köztársasági elnöknek, hegy minden civilizált uralkodó, vagy államfő tegnap okvetlenül elfogadta volna a lemondást — Az államfő eljárását hivatalosan úgy okolják meg, hogy május számára még nincs megszavazva a budgetprovizórium s mivel a gazdasági helyzet nem tűr halasztást, kénytelen meghagyni a kormányt, hogy a fontos gazdasági problémát elintézze.

Ennek ellenében a baloldal államcsínynek tekinti, hogy a köztársasági 'elnök a, jobboldali pártok eszközévé szegődött és a jobboldali minisztereket a parlament nagy részének kívánsága ellenére állásában hagyta. Az ellenzék valószínűleg nagy tüntetéseket rendez e határozat ellen és nem lehetetlen, hogy Varsó komoly napoknak néz elébe.

Az idegesség minden esetre a tetőpontra hágott és kérdéses, vájjon Pilsudski mai audienciája olyan megegyezéssel fóg-e végződni, amely a kirobbanást elkerülhetővé teszi.

kai viszonyok fejlődésére egyáltalában nem kedvező jelenség az, hogy

ma, nyolc év után sincsen még a köztársaságnak önálló vámtarifája és még mindig az 1906. évből eredő osztrák vámtarifával dolgoznak.

A cseh agrárpárt javaslata politikai körökben óriási feltűnést keltett és már a tegnap esti szenátusi ülésen alkalmat adott arra, hogy a volt koalíciós pártok egymás ellem foglaljanak állást. A szociáldemokrata párt szónoka, Dundr kijelentette, hogy pártja a legélesebben elutasítja a fix vámokat, ugyanezt tette a német szociáldemokrata Heller is, valamint Prusa kommunista szenátor.

A nemzeti demokrata sajtó pedig azért foglal állást az agráriusok javaslata ellen, mert ez a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések megkötésének nehezen elhárítható akadálya lehet.

A helyzet ennek következtében ismét rosz- szabbodott s értesülésünk szerint az agráriusok azért léptek fel most már nyíltan a szociáldemokraták ellen, mert Meissner szociáldemokrata pártvezér vasárnapi beszédében élesen kikelt az agráriusok ellen. A szociáldemokrata párt ugyan nem teljes terjedelmében hozta nyilvánosságra Meissner beszédét, azonban

az agráriusok megszerezték a beszéd eredeti szövegét és ez késztette őket a nyílt harc megkezdésére.

A belpolitikai helyzetet cseh körökben emiatt igen pesszimisztikusan Ítélik meg és kizártnak tartják, hogy a parlament belátható időn beiül eredményes munkát végezhessen.

Az ungvári vegyes ipartársuiat kálváriája

Ungvár, április 22.

(Ruszinszkói szerkeszti ségünk t ől) Az ungvári vegyes ipartársulat ügye ismét holtpontra .jutott. A legutóbb lefolytatott pucCsjisrj választások a társulat tagjai között nagy' felháborodást keltettek és két fellebezést is beadtak, úgy az ipartársulat választmányának, mint a puccsszerűen megválasztott elnökségnek választása ellen. Erre a városi főjegyzői hivatal a lemondott társulati elnök mellé három tagú direktóriumot nevezett ki és az autonómiájától megfosztott társulat ideiglenes vezetését erre a direktóriumra bízta.

A fellebezések elintézéséig az ipartársulat ügyeit ez a direktórium, a tagok megkérdezése nélkül csupán a saját belátása szerint, intézi s igy alig van remény arra, hogy az ipartársulat egyhamar visszakapja önkormám-zati jogát.

Igaz ugyan, hogy a zsupán a fellebezésnek helytadva, úgy' a választmány, mint pedig az al- elnök választását megsemisilette, de ez semmivel se viszi előbbre az ügyet, mivel az érdekelt felek a zsupáni határozatot is megfellebezték a kereskedelemügyi minisztériumhoz, ahol a fellebezés hónapokon át elpihenhet anélkül, hogy abban döntés történnék. Ez a késedelem óriási kárára van az amúgy is agyonnyomoritott és diktatúra alatt szenvedő ipartársulat belső életének, de a közérdek fölé került magánérdeknek viaskodása igy igen kedvére van az illetékes kormányzati hatóságoknak, mivel ezen a téren az ipartársülat ügyét még sokáig el lehet huzni és a diktatórikus állapotot fenntartani, amely egyedül az önkormányzati életet minden vonalon elnyomni akaró hatalomnak elsőrendű politikai érdeke.

— Gölnicbánya városmentő akciója.

GÖlnicbányai tudósítónk jelenti: Gölnicbánya képviselőtestületének határozata értelmében a város tanácsa csütörtökön küldöttségileg kereste föl a kerületi főnököt és a város nevében fölkérte őt a Gölnicbányán székelő állami hivataloknak Korompára tervezett áthelyezése ellen indított akció támogatására.

A szilárd vámok kérdése

megosztotta a cseh pártok táborét

Az agráriusok és szociáldemokraták éles nyílt harcot kezdtek egymás ellen — Kramarék a kereskedelmi szerződéseket féltik az agrárok javaslatától — A parlament munkaképessége

iránt ismét csökkent a remény

A kakas

Irta: Schöpflin Aladár

Puskalövés hallatszott a kert felől. Kálmán bácsi izgatottan szaladt le a verandáról és áthajolva az orgonabokrokon leskel ődött a kert vége felé.

— Megvan!/— kiáltota lelkendezve. — Ezt ugyan jól eltalálta.

A vén legény nem bírt magával, majdnem ugrált örömében.

— No, szomszédasszony, — kiáltott, — mit szól hozzá? Nem adnám egy pár csizmáért, ha hallanám, mit szól hozzá.

Néhány perc múlva jött István bácsi kipmosódva, izgatottan, puskával a vállán. Kálmán bácsi gratulált neki.

— Ezt ugyan eltaláltad, István. Mester-lövés volt. Én csak azt mondom, mesterlövés.

István bácsi kedvetlen volt, mintha bánta volna a dolgot.

— Hagyd abba Kálmán. Nincs azzal mit dicsekedni. Egy kakas...

— De mikor mindig itt kapargált a kertedben, elrontotta a spárga-ágyaidat. Ez aztán nem olyan akármilyen kakas. A szomszédasszony kakasa. Özvegy Kertainó kínai kakasa ...

István bácsi kedvtelenül ült le a veranda asztalához.

— Megszomjaztam, kiálts csak Mihálynak, Kálmán.

Kálmán bácsi elorditotta magát, azon a hangján, amely hires volt messze vidéken.

— Mihály! Bort!

Hozta is a Mihály a bort, egy pillanat múlva, fehér kancsőban és két poharat is hozott

mellé.

— Hát harmadik poharat mért nem hoztál, Mihály? — szólt, rá István bácsi.

— Megkövetem, tekintetes uram ... szabadkozott Mihály, a ki kocsis, ini3, szobalány, pincemester volt egyszerre az öreg-legény háznál.

— Aztán miből iszol? —- kérdezte István bácsi.

— Ha mégis megtisztel a tekintetes ur, — szólt Mihály és elővett a zsebiből egy poharat.

— Nahát, igyál, öreg, ha van poharad, —. mondta. István bácsi. Töltött neki, Kálmán bácsinak is, magának is- Csöndesen kortyolgatva ittak, még csak délelőtt volt, nem az ivás ideje.- - - y

Ez a jelenet igy folyt le szóról-szóra minden nap. Nem unták, mindennap újra csinálták, mint egy szertartást. Benne volt a rangkülöjnbség is. Meg a jóbarátság is. Mihály ugv kapta a bort mint egy szolga és úgy ihatta mint egy ur.

Kálmán bácsit a kakas érdekelte.

— Aztán mit csináltál vele?

— Átdobtam a kerítésen. Hazadobtam, — felelt István bácsi. — Mit csinálhattam volna egyebet?

— Kár. Jó leves lett volna belőle. Szép, nagy, kövér kakas volt. — Sajnálkozott Kálmán bácsi. Úgysem ettem még kínai kakast.

— Már ha eszem, a magamét eszem, nem szorulok a máséra, — felelte mogorván István bácsi. — Ezt jegyezd meg Kálmán.

Kálmán bácsi olyan öreg cimbora volt, tönkrement rokon, István bácsi házánál. Hát megjegyezte magának. Nagyon megjegyezte magának István bácsi kívánságait. Akart vele jóban lenni minden áron.

Mihály magukra hagyta őketj. A kért öreg cimbora, hallgatva pipázott a bora mellett.

— Mikor az első fácánt lőttem, annak jobban örültem, — mondta István bácsi, csöndesen.

— No, fiatalabb is voltál jó harmincöt esztendővel. Akkor még jobban tudtunk örülni.

— Meg, hogy az fácán volt. Isten szabad állatja, nem házi szárnyas. Kár volt lelőni

— Minek járt a kertedbe? Tönkretett* az egész spárgát.

Megint hallgatok egyet. De nem sokáig, mert jött ám Mihály nagyijedten.

— Tekintetes ur, a szomszédasszony. — Be- gyütt már a kapun, hozza a kakast, a lábánál fogva. Nagyon mérge*.

István bácsi a vállát vonta.

— Hátha hozza, csak hozza. Ha meggyiin, hát majd el is megy.

Jött is már a szomszédasszony, özvegy Ker- tainé. A gyönyörű, hatalmas testű, piros tollú kakas a kezében. Csak odacsapta a veranda padlójára.

— Elhoztam. Ha lelőtte, hát elhoztam. Ha van szive meggyilkolni, legyen szive meg is enni, — kiáltotta nagyon mérgesen.

— Nagyon örülök a szerencsének, szomszéd asszony, — mondta István bácsi, ügyet sem vetve a kakasra. — Tessék helyet foglalni, szerény házamban. Ha már megtisztelt.

A gömbölyded, kfrek képű asszony, meghökkent erre az udvarias beszédre, de csalt egy pillanatra. Azután szaporán jött belőle a szó.

— Könnyű esufolódni, nagy erős embernek,

szegény özvegyasszonyon. De engem nem hagy élni, kiüldöz a házamból. Mindennap kitalál valamit ellenem, a mivel a halálomat okozza. Most meg már a kakasomat. Hát ha olyan híres kakasvadász, ---------------Is

tván bácsi csak hunyorgatott a szemével. Nem felelt egy szót se, mit is felelhetett volna? Helyette Kálmán bácsi bátorkodott megszólalni.

— Minek járt a mi kertünkbe, spárgák közé, adta kakassa. Hiába kergettük, csak oda járt. Hát aztán lelőttük. Mért nem vigyázott rá jobban a tekintetes asszony?

— Maga kergette? — kiabált rá Kertainé, olyan hangon, amelyben benne volt a világ minden megvetése. — Maga az a hires? Hát nem maga szoktatta oda? Nem maga hintett oda neki kukoricát minden reggel? Odacsalják az Istenadtát és aztán lelövik orozva. — Szép úri emberek.

István bácsi komolyan felnézett Kálmán bácsira.

— Aztán igaz az, Kálmán? — mondta szigorúan.

— Asszony-fecsegés, — ki ad rá valamit? — felelt Kálmán bácsi, de kicsit kényelmetlenül fordult egyet ültében.

— Asszony-fecsegés? — Most már nagyon mérgesen kiáltott Kertainé. — Hát mutassa a zsebét, most is tele van kukoricával.

Csak nékiugrott Kálmán bácsi zsebének és hamar kiforgatta. Bizony, jó pár szem kukorica hullott ki belőle. Kálmán bácsi 7avartan húzta a fejét a válla közé.

— Mit kotorász becsületes ember zsebében? — mondta, de nem nagyon erélyesen, inkább ijedten.

Kertainé diadalmasan szórta az asztalra a kukorica-szemeket.

— Azt hiszi, nem láttuk? Megleste az én Katám ... Ilyen egy úriember maga- Ilyen barátja! vannak magának, — fordult István bácsihoz.

— Nahát Kálmán, ezt nem jól tetted, ez disz- nóság — mondta István bácsi röstelkedve. Ilyet nem tesz úri ember, még ellenséggel sem.

— Hát mért vagyok én ellenség? — kérdezte már szélidebben, az engesztelődéi némi szándékával Kertainó. — Miért üldöz engem, mióta csak haza került, tiz év óta? Mért keseríti meg minden napomat, pörrel, rosszak arat tál, szekatúrával?

i ,vi,.7.

István bácsi csöndesen ránézett az asszonyra. Úgy találta, még mindég jóképű asszony, meghervadt egy kicsit, hát Istenem, hiszen már túl van a negyvenen, nem csuda... De még mindég olyan, mint a töltött galamb, a szemében még van egy kis-tűz.

— Most már bocsásson meg, szomszédasz- szony, a kakasért. Sajnálom, hogy megfosztottam tőle. Cserébe én is megbocsájtom, amit ellenem vétett.

— Én vétettem maga ellen? — Csodálkozott Kertainé.

— Nem ma, és nem is tegnap, — mondta István bácsi. — Valamikor régen ...

Kertainé haragos merev tartása meglazult. Csöndesen, meghatva lépett egész közel István bácsihoz és megérintette a kezével a vállát.

—. Hát ezért haragudott rám? Azért a régi dologért, István? Harminc év óta mindig?

István bácsi nem szólt, csak lehajtotta a fejét.

— Istenem, — mondta Kertainé. — Olyan régen volt... Ostoba kislány voltam én akkor. Mit tudtam én, mit csinálok? Az anyáin úgy akarta... Aztán a Kertai itt volt, maga meg tudja Isten, hol járt, messze, hirit alig hallottam. Hát ne haragudjon már érte, no.

Nyújtotta a kezét, szép kis kövér tenyere volt, az ujjai tövén kedves kis párnácskák mosolyogtak. István bácsi megfogta s csontos, bütykös kezébe vette.

— Legyen hát békesség — mondta. — Én már nem haragszom senkire. Terád se, Kálmán. Tudom, a kedvemben akartál járni, amilyen szamár vagy.

Felállt, helyéről és megfogta két kezével a Kertainé- két gömbölyű karját. '

— Most aztán Isten áldja, szomszédassszony. Nem bántom többet se magát, se tyúkját, se kakasát.

Kertainé arca elpirosodott, megfiatalította a hervadt arcot ez a késői pirosság. Szégyenlősen lehajolt, fölvette a földről a kakast.

— Mégis ezt hazaviszem. Levest, főzök belőle.

Aztán félénken, szemérmesen tette hozzá:

— Jöjjön el maga is. István. Ha már lelőtte, hát egyen belőle.

s Odafordult Kálmán bácsihoz.

—_ Maga >.s eljöhet. Maga tömte kukoricával.

Mintha valami illetlenséget követett volna el, elsietett a kakassal a kezében.