Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-04 / 78. (1116.) szám

tuti ;; égyo; akarni. ma már mmdenik másfélét akar, inért mindeniknek más a hatalmi és gazda­sági érdeke. Akkor arra ment a játék közöttük, hogy a legyőzőiteket nem szabad megkérdezni, csak tönkre tenni. Ma már, miután a győzők is be­lepusztulnak győzelmükbe, azon versengenek, hogy melyik tudná a legyőzőiteket megnyerni szövet­ségesül volt győző társa ellen, vagy védekező, vagy támadó célzattal. Ma már nem hallunk másról, mint. újságokban és kulisszák mögött olasz—jugo­szláv—magyar, aztán francia—lengyel—magyar. Vagy angol—német—magyar szövetségről. Mindenik csak abban egyezik a másikkal, hogy uj Európát és más közép-európai térképet akar. És már minde­nik számol az elcsatolt magyarsággal is. A külpolitikai kaotikus helyzetnél nem különb a belpolitikai. Jelenleg pl. köztársaságunkban hiva­talnokkormány van, vagyis más szóval köztársa­sági abszolutizmus felelősség nélkül, tehát fából csinált vaskarika s igy ismét csak kaotikus állapot a belpolitikában. Ez szintén nem oldható meg a legyőzött magyarok és németek nélkül többé. E külpolitikai és belpolitikai káosz úgy tűnik fel nekem, mint a világ teremtése előtti zür-zavar, amikor egy gomolyagban volt a tűz a vízzel, a le­vegővel. Annyi bizonyos, hogy már a külpolitikában, belpolitikában számításba vesznek bennünket s al­kusznak velünk. Akivel pedig már alkusznak, aki­vel már minden áron jóban akarnak lenni, esetleg sző vetkezni, vagy pláne kormányba bevinni, az már többé nem lehet szolganép, nem lehet többé halott, az már feltámadott, az már él,. amelyik maga szabja meg barátságának, szövetségének, vagy kormánybalépésének árát és feltételeit. Ter­mészetesen szabadságunkat, nyelvi, nemzeti és val­lási javainkat s a magyarság földjét alku tárgyává nem tehetjük. Egyszóval ma már nincs egységes győztes ha­talom és ha a keretei az elnyomásnak meg is van­nak, de lényegében feltámadtunk. Ma még szeretik egyes antanthatalmak, azok csatlósai magukat győzőknek, minket harmadosztályú állampolgárok­nak — vagy még azoknak sem — tekinteni, de a sovinizmusnak, a militariamusnak ez elnyomó poli­tikája, úgy külpolitikailag, mint belpolitikáikig, megingott. Az őrzők még állnak sirunk mellett, de már nem félünk tőlük, mert nekik most már úgy a külpolitikában, mint a belpolitikában szükségük Van ránk, ma már nem tudnak sem külpolititailag, sem belp-olitikailag nélkülünk és ellenünk élni és cselekedni. Az Isten hatalma megpróbált bennünket hi­tünkben s aztán feltámasztott bennünket s az őr­zők sem fognak állni sirunk mellett, mert előbb- utóbb megunják azt. De hát hogyis ne támadtunk volna fel, hiszen mellettünk volt és van az Isten hatalma és volt- bennünk olyan hatalmas lelki és testi őserő, amely legyőzte és — amíg meglesz — le is fogja győzni nemzetünk halálát. Isten feltámasztotta a sokkal kisebb testi és lelki erejű nemzeteket is. Hát éppen most temetne el bennünket, éppen minket hagyna a sírban!? Nem lehet, hogy elpusztuljunk, amikor látjuk, hogy a magyar nemzet mindenütt és mindenben most támadt fel. Szétszíjggat.va is sok és nagy a teremtő erőnk. Az egész Európa és a világ csodálattal kénytelen elismerni, — mert hiszen csak kénytelenségből is­meri el — tudósainkat, művészeinket, íróinkat, költőinket. Iparunk még csecsemő és máris elég erős. Feltalálóinkra is büszkék lehetünk. Sportunk világrekordokért versenyez, politikusaink, állam- férfiaink annyi Scylla és Ckarybdis dacára, Európa tiszteletét s ellenségeink rettegését érdemelték ki. És — hála Istennek — mindez ma már igazán, ma­gyar ée nemzeti és nem kozmopolita. Lehet-e ilyen tények után magyar nemzetünk feltámadásában kételkedni? Nem! Ezerszer nem! Ily eleven erő birtokában s ilyen európai kaotikus állapotok mellett csak a judások hirdethetik a ma­gyar népnek a kishitűséget, a szolgaságba való be­lenyugvást, akik eladták az első Nagypénteken Jé­zusban Istenüket, most pedig eladják nemzetüket, annak jövőjét s nyelvét s mindenét s arcátlansá­gukban már a Judás-pénzt is nyíltan csörgetik és Ígérgetésekkel csábítgatnak hívőket a magyarság gyengelelkii, önző, kapzsi, gyáva tagjai közül. Most már csak rajtunk áll, hogy feltámadá­sunk után élni akarunk-e, vagy meghalni. A ma feltámadott Jézus kegyelme s a feltá­madt magyar nemzet ereje segítsen mindnyájunkat további utunkon! A volt koalíció a gazdasági csőd felé vezette az államháztartást Egy cseh államférfi súlyos kritikája Becska balkezes gazdasági politikájáról — A félmilliárdos deficit buktatta meg Svaitia kormányát Svehla nemzeti kormányának bukása olyan váratlanul történt, hogy annak ’gizi oka csak most kezd napiónyre üeruini. Az első pillanatokban úgy állították be a dolgot, hogy Svehla betegsege annyira komoly, nogy ke ^őeíen volt hosszabb időre külföldre utaz­ni. Mások viszont azt állították, hogy az ag­rárvámok kérdése borította fel és robban­totta szét a koalíciót. Mind a két állítást két­kedéssel fogadtuk és most végre alkalmunk volt egy cseh politikussal beszélgetést foly­tatni, akinek nagy befolyása van még ma is az állam vezetésében. Ez az államférfi a koa­líciós kormány bukásának igazi okáról és a hivatalnokkormány belpolitikai feladatáról munkatársunk előtt a következőket mon­dotta: — Ami a válságot illeti, meg kell állapí­tanom, hogy a cseh közvélemény általános­ságban megelégedéssel vette tudomásul a hivatalnokkormány kinevezését, mert már undorodott a koalíciós „fortwurstlizástól“ és minden bizalommal tekint a hivatalnokkor­mány munkája ©lé. A hivatalnokkormány agyán nem eszmé­je a demokráciának, de ez volt az egye­düli ut, melyet az államfő választhatott. — Amikor tavaly ÖsSzel az 1923. évi l^ölt-^ s égvetés zárszámadását tárgyalták, amely 1.004,000.000 koTona hiányt mutatott ki, a kormánypolitikusok nem tudták, hogy mit csináljanak az 1926. évi költségvetési elő­irányzattal és hogyan tüntessék el a három évvel azelőtti óriási hiányt. Miért? A politi­kuson; a választások előtt álltak, a pénzügy­minisztérium hivatalnokai pontosan összeállí­tották a költségvetést. A koalíciós machináció azonban kiadta a jelszót, hogy „Becska költségvetése 15 millió korona fölösleggel aktív.*4 ők azt gondolták, hogy ezzel a talizmánnal meg­nyerik a választásokat és a választások után majd csak elintézhetik a kényes pénzügyi kérdést. Úgy gondolkoztak, hogy ismét hat évig lesz idejük és ezen idő alatt a hostívári bűvész- mester (Svehla) ismét csak rendbehozza a pénzügyi mérleget. — A választások előtti idő már nagyon rövid volt és a koalíciós pártok paktumot kö­töttek egymás között, hogy a kényes kérdé­seket a választási népgyüiések elé nem vi­SZM. A választók tuljadonképpen nem is tud- hogy miért viszik őket az urnák elé. A koalíció ügyesen elhallgatta az összes gazdasági és pénzügyi kérdéseket és el­hallgatta az „anuv költségvetést is, mert számolt azzal is, hogy meggyengülve kerül ki a választásokból és igy hü választói­nak be fogja bizonyítani, hogy milyen szépen gazdálkodott a választások előtt — Mint cseh politikus, loyálisan meg kell állapítanám, hogy Svehla miniszterelnök na­gyon jól ismerte fel a helyzetet, mert már a vaiasztási kampány alatt az a hir terjedt el, 1926 április 4, vasárnap. hogy Englis. dr.-t fogja uj kormányában pénz­ügyminiszternek bevenni. Mit jelentett ez a hir? U nagyon tudta, hogy az elmúlt há­rom év alatt, amíg Becska ült a Clam­------.-palotában, a köztársaság pénzügyi és gazdasági válságba sodródott. S a kormányban nem volt senkisem, aki ezt a válságot meg tudta volna állapítani és a ke, ngálás útját ki tudta volna jelölni. Svehla tei. az uj kormány megalakításakor elej­tette K ram ár exponensét, Becska Bogdánt és egy szakembert a pénzügyi gazdálko­dás élére. Ez energikusan hozzáfogott a mun- kauoz. Elsősorban megállapitóttá a bajt. Meg­vizsgálta a költségvetést, megállapította a be­vételeket és kiadásokat, az adósságokat és kölcsönöket. A vizsgálat meglepő volt. Maga Englis pénzügyminiszter a szociál­politikai bizottság előtt leplezetlenül be­vallotta, hogy az aktív költségvetés, ame­lyet Becska pénzügyminiszter beterjesz­tett, csak iiktiv, a valóságban a passzíva meghaladja az ötszázmillió koronát. Englis nem elégedett meg a hiány meg- áiiapitásával, hanem pozitív munkához fo­gott. Elsősorban arra törekedett, hogy az ál­lam pénzügyi mérlegét valahogy egyensúlyba hozza. Ezért hangsúlyozta, hogy a forgalmi adót könyörtelenül be kell hajtani, szüksé­gesnek találta a cukor- és szeszadó felemelé­sét és követelte az állami gazdálkodás meg­szorítását. ^ „mikor energikusan hozzáfogott a mun­kához, a pártok nyíltan ellene fordultak. Azon a véleményen vagyok, hogy ez volt Svehla lemondásának igazi és főoka. ö belátta, hogy a koalíciós pártok, sőt a sa­ját pártja akarata ellenére Englis tervét keresztül nem viheti, mert hiszen a vá­lasztások utáni koalíció programjába ezt a pénzügyi tervet nem vette fel. — Ezért kellett egy bivatalnokkormány- nak jönnie, hogy a pártok önző céljait ke­resztezze. = Mi tehát az uj kormánynak belpoliti­kai feladata? — Azt hiszem — felelte informátorunk —, hogy ezt ma még nem lehet megállapitani. Bizonyos, hogy elsősorban helyre kellhozniá azokat a hibákat, amelyeket három év alatt az adóügyekben, az állami gazdálkodásban és pénzügyekben elkövettek. Englis eddig csak nagyon keveset árult el terveiből és égészen bizonyos, hogy a húsvéti ünnepek után fogják csak összeállítani a pozitív programot, amely­nek alapján az államot a súlyos pénzügyi vál­ság ují akarják kimenteni. (—per.) Kemény Géza Kassa, Fö-u. 32-34., Női divat különlegességek, luxus fehérnemű. a püspöki pa otáfean. Külön szőnyeg és függöny osztály. Perzsa szőnyegek. Pohár Mint poharat, mit múltból hoztak. Átadtam már egy messzi polcnak. Rajta színek, dátum, ciráda, És régi sóhajok homálya. Megrepedne, ha kézbe venném, összetörne, ha visszatenném, Mintha leejteném egy köre ... De messziről iszom belőle. Falu Tan, ___ Sz entgellérti kisasszony Irta Krúdy Gyula Amikor az őszi ködtől, az éji fagytól a legfiatalabb varjaiknak is megférfiasodott a hangjuk, Szentgellérti kisasszony, amint ez- időtájt a táncosnőt nevezték, idejét látta ama Luca széke elkészítésének, amelyről majd jövendőbelijét meglátja. * Szentgellérti kisasszony falusi származá­sú nő volt, bár erről nem szeretett beszélni a színháznál, amelynek színpadán mindenféle táncokat lejtett, amely táncok csak a ballet- niesternek eszébe jutottak. Az a verébhangu szárazmalom, amelynek nádfödele alatt Szentgellérti kisasszony valaha megpillantot­ta a napvilágot: bizonyára nem sejtette, hogy a falusi lányka egykor majd római baccháns­nőnek fog felöltözni, ha a rendező szeszélye igy kívánja. A táncosnő kis termetű volt, a lába is hajlamos volt az o-betüt utánozni, nagy orra volt, mint egy férfinak; ugyanezért nagyon szeretett ábrándozni mindenféle elérhetetlen dolgokról. Már ti zenhárom esztendős kora óta álmodozott arról, hogy valakihez férjhez megy. Most huszonhárom éves volt és az iálom még mindig nem akart valóra válni. Értsük meg: nem kedvest, szeretőt, párt­fogót vagy barátot keresett álmaiban a pesti táncosnő, hanem rendes férjembert, amilye­nek faluhelyen szoktak lenni. Amilyen a szomszédban lakó Felnyiik volt, — igaz, hogy csak csizmadia, de kis földje is volt a mester­ségéhez. Amilyen férj volt például a kántor- tanitó, aki hátratett pipaszárral sétált végig a falun, ha érdemes temetés volt: sütővassal fodorintott egyet-kettőt a bajszán, sokszor ré­szeg volt és ilyenkor szeretete jeléül az éne­keskönyvével verte a feleségét. Ilyen ko­moly, rendes férjembert áhítozott titokban Szentgellérti (kisasszony, ami ritkaság a pesti táncosnők világában. Más híján talán egy falusi sekrestyés-harangozöhoz is férjhez ment volna, hogy visszakerülhessen a gyer­mekkori falujába, de a harangozok nem jár­nak Pestre leánykérőbe. . Nem csoda tehát, hogy az ábrándozásra igen hajlamos táncosnő pontosan megtanulta az ádventi napokat, amelyek a karácsonyt megelőzik. Hajnalban kelt föl, amikor még olyan sö­tét volt, hogy nem lehetett megállapítani a fejpárnáről, vájjon nincsen-e aranyból, mert olyan kedves álmokat susogott az éjszaka. A magasszáru cipőt nem is fűzte be mindig az­zal a pontossággal, mint egyébkor. Volt még egy falusi kendője, amilyent Pesten a cselé­dek sem viselnek, ezzel bekötötte a fejét és titokban elsietett a Szent Teréziáról elneve­zett templomba, mert őt magát is csak egy­szerűen Terkának hívták. A templomoknak az eredetéről, történe­téről, jelentőségéről éppen azok tudnak a legkevesebbet, akik legsűrűbben látogatják.' (A tudósok, akik a templomok történetét a legpontosabban elmondhatnák, nem járnak templomba.) Szentgellérti kisasszony szívből megörült, amikor a téli hajnal íélálomjában megpillantotta a Teréz-templom kapujában őrködő kőangyalokat. Bizony nem kérdezte ő ezeknek a földöntúli alakolinak a nevét, pedig mindnyájan tudjuk, hogy az angyalok­nak is éppen úgy van nevük, mint az embe­reknek. Csendesen köszönt nekik, mint a nagyszakállu kapusoknak szokás a színházak épületében. És a kőangyalok nem kértek semmi igazolást, amikor a táncosnő hajnal­ban az ádventi miséhez belépett. Néhány gyertya egett csak a messzi oltá­ron, mint valami mennybéli hivatalban, ahol bizonyára mindenkinek beírják a nevét, aki nem lustálkodott a hajnali miséhez felkelni. A szenteitviztartóban olyan feketén csillant meg a viz, mint valamely mély kutban. A padsorokban oéklaarcu, havasbajuszu férfiak ülnek, mintha a városrész összes bakterei el­jöttek volna melegedni a templomba a hosz- szu éjjeli virrasztás után. Szerencsétlen arcu­latú nők jöttek, mintha mindenfelől találko­zót adtak volna itt egymásnak azok a nők, akik amugysem tudnak aludni a bánattól. De a táncosnő csak a maga bajával volt elfoglal­va, — egy félhomályos sarokba ment, ahol letérdepelvén a láthatatlan arcú szentkép előtt: csendesen, titokban, mint ahogy a fé­lénk madárka építi a fészkét: egy rozsdás bicskával fadarabokat kezdett faragni , me­lyeket a selyemiáskájában hozott magával. * Titokzatos ínüveíet volt ez a templom félhomályos sarkában, amely sarokba a sö­tétség miatt még azok sem mentek szívesén, akik vörösre sirt szemeiket rejtegették az emberek elől. Nem szívesen mentek uj, messzi sarokba még azok a szegény nők sem, akik rongyos szoknyáik, busuló folt­jaik miatt napközben nem hagyhatják el a lakásaikat, csak ilyenkor, a hajnali mise jó­tékony félhomályában. A cifrább nők pedig, akik éjszakai bálból, lelki ismerettől és c-r­OrinoL' nínPQ Q7l’llrQPO*P arra? ^0gy Sy°mor" és hélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz- j ÍAllHo oZUlvjCgC tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDi j keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meg- ! gátolja az érelmeszesedést Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IGIVÍÁMDI keserűviz elegendő. ' Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely: Igmámdi keserűviz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadókuak kívánatra l érmeiHve. * V.__---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------j 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom