Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-18 / 89. (1127.) szám

V í*Ai> 1926 április 18, vasárnap. li Felmentették a nagytapolcsányi bankbetörés vádlottjait A terhelő tanú hatszorosan elitéit tolvaj, akit vallomására nem eskettek meg — Ki volt hát a tettes? — Elegáns világfi a nyitrai kasszafuró Nyitra, április 17. A nyitrai törvényszék Mészáros-taácsa pénteken foglalkozott a nagytapolcsányi bank­betörés ügyével. A közönség zsúfolásig töltöt­te meg a termet. Szikora Géza és Tomovics József vádlottakat szuronyos fegyőr kisérte a tárgyalóterembe. A vádirat szerint a két vádlott ismeretlen társuk segítsé­gével Mindszentek előestéjén behatolt a nyitrai Általános Bank nagytapolcsányi fiókjának helyiségébe, ahol a kasszát megfúrták és 100.000 korona csehszlovák movicséknál aludt. A vádlott egész éjjel ott­hon volt Zajt nem hallott és Tomovics nem távozhatott el. Martinak Izidor bábi kocsmá- ros szintén igazolja Tomovics alibijét, mig Besáner Mária, aki Szikorával lakik egy ház­ban, Szikora mellett tesz vallomást. A bizonyítási eljárás befejezése után a perbeszédekre került a sor. A bíróság helyt adott a védelem érvelésének és mindkét vád­lottat felmentette a vád és annak következmé­nyei alól. Az ügyész felebbezett az ítélet el­len. m 75mclöll6H9Kt pl / * */ . A»> komplett. f /Érné josef WIENER, v / / * A * PRAG, Václavské nám. 51. és 30.000 korona idegen valutát loptak el. A vádlottak az egész eljárás alatt ta­gadtak és alibire hivatkoztak. A kihallgatott tanuk vallomásai között lé­nyeges eltérések voltak. Jónás, nyitrai csend­őrhadnagy lehetetlennek tartja, hogy Szikora színházban lett volna, mert kihallgatása so- ián azt sem tudta megmondani, hogy a szín­házban mit játszottak. Mikor Merczel pozso­nyi kereskedő közölte a csendőrséggel, hogy a betörés előtt Szikoráékat a nagytapolcsányi vonaton látta, majd a betörés után szintén ta­lálkozott velük, a gyanú Szikorára terelődött. A nyomozás megállapította, hogy Szikora Nyitrán szabályozható acélfurót akart vásárol­ni és amikor ilyet nem kapott, egyszerű acél- furőt vett. A házkutatáskor ez a fúró nem ke­rült elő, Szikéra arra hivatkozott, hogy a fú­rót egy barátjának adta kölcsön, barátja azon­ban ezt tagadta. Szikoráék a múltban a nyit- raujlaki községháza pénztárát is ki akarták fosztani és bár társai akkor is rávallottak, ő konokul tagadott. Szikorának nincs semmi foglalkozása, mégis fényesen él, elegánsan jár, gyönyörűen berendezett lakása van és nagy háztartást vezet. Olyan ruhatára van, amelynek ki­egészítése legalább havi 1000 koronájába került. Pasek dr. védőnek a tanúhoz intézett kérései közben heves vitatkozás támadt az el­nök és a védő között, mire az elnök megro­vásban részesítette az ügyvédet, ami ellen Pa­sek panaszt jelentett be. Arnold Gyula bankigazgató részletesen elmondja, hogy milyen körülmények között törtek be a bankba. Szerinte a kérdéses fú­róval a falat fúrták át, mig a kasszát az úgy­nevezett szakitásos eljárással törték fel. A bűnjelként lefoglalt 10 koronás bankjegy szá­mozásáról határozottan megállapítja, hogy az a bank pénztárában volt és a betörés alkalmá­val tűnt el. A bankjegyet egy kisfiú vitte egy kisbábi kereskedő üzletébe azzal, hogy Tcmo- vics bácsinak küldjenek kenyeret érte. Flórián csendőr Tomovics ellen tesz ter­helő vallomást és azt állítja, hogy a betörés éjjelén a bank épülete előtt látta ácsorogni. Hlavnicska Anna, aki Szikorával egy házban lakik, mentő vallomást tesz. A kérdéses este Szikora említette, hogy színházba megy. Éj­fél felé Szikopa hazaérkezett, sőt hozzájuk is bejött, mert hallotta gyermekének sírását. A vádlott tőlük lakásába tért vissza. Egy másik mentő tanú szintén látta 7 —8 óra között Szi- korát a színház irányába menni. Braun Éliás kisbábi kereskedő a kenyérvásárlásról tesz tanúvallomást. Mércéi Tamás pozsonyi gyümölcskeres­kedő tanúvallomása következett ezután. A vád koronatanúja Nagytapolcsány felé utaztában látta, hogy Nyitraludányon Szikora és Tomo­vics kiszálltak a vonatból. Szikoráról tudta, hogy közismert kasszafuró és rögtön gyanítot­ta, hogy valami készül. Ezért figyelte őket. Az állomáson egy társuk várta a vádlottakat és hárman gyalogosan Nagytapolcsány felé in­dultak. ö követte a társaságot. Chabranv ha­tárában leültek és tanácskoztak. Szikora pa­pírlapot tartott kezében. Az est leszállt s ő elvesztette a vádlottakat szem elől. A betörés utáni reggelen a hajnali vonattal utazott el Tapolcsányból és Szikoráék Nyitraludányban szálltak fel a vonatra, mikor azonban meglát­ták őt, átmentek egy másik kupéba. Szikora kabátja alatt csomagot szorongatott. A szembesítés során mind a két vádlott szemébe mondja a tanúnak, hogy hazudik. Szikora azzal gyanúsítja meg Merczelt, hogy a betörést ő követte el és csak azért vá­dolja őket, hogy a nyomozást rossz irány­ba terelje. Az ügyész kéri Merczel megesketését, amit a védők elleneztek. Lángé védő rámutat arra, hogy Merczel rablások és lopások miatt hat ízben jogerősen volt elitélve és igy alapos a gyanú, hogy a nagytapolcsányi betörést ’ ő követte el. A bíróság rövid tanácskozás után eltekintett a tanú megesketésétől. Juhász Piroska nyomorék leány igazol ja Tomovics alibijét. A kérdéses éjjelen Tö­bb Három ember borzalmas pusztulása a pozsonyi Mária Terézia korabeli kút mélyén Elpusztította őket a mocsárgáz — Hiányos felszereléssel ereszkedtek a busz méteres kút fenekére — A P. M. H. Pozsony, április 17. (Pozsonyi tudósítónk telefon jel öntése.) Meg­döbbentően borzalmas fekete szombatja volt teg­nap Pozsonynak. A Vármegyeház-téren lévő Mária Terézia-kora- beii kút javítása közben károm ártatlan ember pusztult el. Megölte őket a több, mint százéves kút mélyén fejlődött mocsárgáz és a földben bolygó világitógáz. Két városi munikás és egy, a szerencsétlenek segítségére siető hivatásos tűzoltó lett a rettenetes katasztrófa áldozatává. A városban futótűzként terjedt el a szeren­csétlenség hire, mindenütt megdöbbenést keltve és osztatlan részvétet a szerencsétlenek iránt. Kilenc óra tájban már százakra menő tömeg állta körül a szerencsétlenség színhelyét s különbözőiképp ma­gyarázták annak okát. Egyesek a véletlen müvé­nek mondották, mi azonban megállapítjuk, hogy a szinte páratlan szerencsétlenségnek az a vég­telen könnyelműség volt az oka, hogy előzetes szakvizsgálat raegejtésének mellőzésével, min­den szakképzettség nélküli embereket küldtek ki az ősrégi kút tisztítására — az eddigiek sze­rint — hiányos felszereléssel. • A hatósági vizsgálat lesz hivatva az esetet tel­jesen földeríteni. A katasztrófa előzményeiről és lefolyásáról a következőket sikerült munkatársunknak meg­tudnia: A vármegyeháztéri Szentháromság-templom előtt bérkocsisok, állanak, akik lovaik itatására és a kocsik lemosására használták a régi, rozoga szi­vattyús kút vizét. Talán tradícióból, talán szokás­ból, de mégis furcsa s egyben jellemző, hogy csak­nem fél évszázad telt el azóta, hogy Pozsonyban a vízvezetéket bevezették és a vármegyeháztéri bérkocsiállomás közvetlen közelében nincsen vízvezetéki kút, hanem csak ez a szinte történelmi, csaknem húsz méter mély, fúrt kút, amelyből még talán a régi postakocsisok itatták lovaikat, amikor „forspontot“ váltottak. Hetek óta azonban ez a kút is felmondta a szolgálatot ée a bérkocsisok panaszt tettek a városnál, hogy a kút vize itatásra nem alkalmas, azért kérik annak kijavíttatását. A városi majorból ma reggel nyolc órakor három munkást küldtek ki a javítási munkálatokra. A városmajori kutmester Polák István 39 éves segédmunkást, Novak Károly szerelőt és Trauten- berger József munkást bízta meg a munkával. A két első tegnap is hasonló kutat javított, igy azt hitték, hogy a szükséges felszerelésük — kötiél- hágcsó és egyéb javítóeszközök — meg van. A reg­gel hivatalba siető emberek még látták a munkáso­kat, amint a kutat fedő hatalmas kőtáblákat emel­gették. Egy7 darabig meg is álltak a fárasztó munka láttára. Majd munkájukba siettek és nem is gon­doltak arra, hogy rövid pár perc múlva mily ször­nyű sors vár a munkásokra. Röviddel kilenc óra előtt terjedtek el az első hírek, hogy a vármegyeháztéri kút javítása közben két em­ber halálát lelte. Munkatársunk azonnal kisietett a helyszínre, ahol még csak néhány százan állták körül a halál- lcutat, de arcukról a döbbenet jele tükrözött vissza. A rendőrkordon is fölállt már. A kút kőkockái föl voltak emelve, körülötte tűzoltók, mentők szomorú arca. Ekkor már három halottról tudták. Lassan odaszállingóztak a hivatalos férfiak is: Dusek vizsgálóbíró, Terebessy államügyész, Klíma rendőrigazgató, a rendőrség tisztviselői és Csemo dr. rendŐTorvos és megtartották a helyszíni szem­lét, valamint a mentési munkálatokban segéd­keztek. Megállapították, hogy a munkások közül kötélhágcsén először Novák szerelő ereszkedett le a mélybe, akit Polák kö­vetett. Trautenberg a knt szélén, fönt maradt és onnan figyelte társait. Alig telt el néhány másodperc, a két munkás egymásután bele- pottyant a mély vizbe és zuhanásukat fönt meg­tudósitójátől — hallotta Trautenberger. Polák hangját vélte fel­ismerni a mélyből: — Segítség, mentők! Utána csönd lett. A megijedt munkás azonnal értesítette a mentőiket, akik autón rögtön meg is érkeztek. Az egyik, Schmidt Károly 24 éves hiva­tásos tűzoltó, aki bátor munkájával több tüzeset alkalmával megsebesült már, mihelyt megtudta, hogy miről van sző, a kötélhágcsón azonnal a sze­rencsétlenül jártak segítségére sietett, hogy őket kimentse. Rajta sem volt gázálarc. Érdekes, hogy ugyanakkor véletlenül ott állt civilben Kalotay Gábor rendörtisztviselő. Schmidt után nézett és figyelmeztette őt: — Vigyázzon, gaz lehet odalenn! Pillanat müve volt és Schmidt, az önfeláldozó életmentő, szerencsétlen társai után bukott a vízbe. A megrémült emberek dennedten, tehetetle­nül állták körül a balálkutat. Az ijedtségből fel­ocsúdva, a mentőáüomástó újabb segítséget kér­tek. Krivos Zdenko vezetésével pillanatok alatt meg is érkezett az újabb mentőkülönitmény, már gázmaszkokkal felszerelve. Először hatalmas csö­veket engedtek le a mélybe e azon szivattyúzták ki a kút mélyén fejlődött mocsárgázt. Hosszú per­cekig tartott ez a munka, azután egy javdtómun- kás, akit történetesen ugyancsak Schmidt József­nek hívnak, gázálarccal, villanylámpával a mélybe ereszkedett s kapcsokkal és úgynevezett kutraaos- kákkal igyekezett a szerencsétlenül jártakat ki­menteni, vagy legalább a holttestüket megtalálni. Tizet ütött, már az írgalmasok toronyórája. A Vár megyeház-tér feketéiéit az ezrekre menő tö­megtől s mindenki meginduLtan várta a háláikul mélyéből érkező újabb jeleket. Schmidtnek kut- macskájával először névrokona, Schmidt Károly tűzoltó holttestét sikerült ki­fognia. Először egy tiizoltócsizma bukkant Jel a kutból, majd utána kiemelkedett a tűzoltó teste is. Szörnyű látvány volt: a szerencsétlen megfeketedett, arca eltorzult a haláltusától. A mentőorvosok rögtön munkához láttak, min­denféleképpen próbálták életre kelteni, de nem sikerült. Közben megjött a halottas kocsi is, az első szerencsétlent arra helyezték. Újabb tiz perc s a kút mélyén mentő munkás újabb holttestre bukkant. Novákot ismerték fel benne, arca neki is teljesen eltorzult, benne sem volt már élet. Harmadiknak Polák holttes­tét találták meg. Mindhármukat a hullaszáIlitókocsin a hullaház­ba vitték. A szerencsétlenül jártak közül Schmidt tűzoltó 24 éves volt, nős. Két kis gyermeke siratja. Az egyik alig pár hetes. Felesége a dohánygyárban dolgozik és állam- polgárságának kétes volta miatt éppen ma akarták elbocsátani. Polák István, 39 éves, magyarbéli születésű és illetőségű, ugyancsak két gyermeknek az apja. Novák Károly, 22 éves, pozsonyi születésű, nőt­len szerelő. A szerencsétleneket fel fogják boncolná. A rendőrség nyomban megindította a vizsgálatot a szörnyű katasztrófa okának kiderítésére. A déli órákig eltartottak a mentési munkála­tok s még kieső délután is ezrekre menő tömeg to­longott a Vármegyeház-téren. A mentőket is szerencsétlenség érte, ameny- nyiben Wohlleitner Károly a munkálatok közben rosz­szul lett és a kórházba kellett szállítani. Munkatársunk a szerencsétlenség színhelyén beszélgetést folytatott Nemessányi Ernő főmérnök­kel, a városi gázmüvek igazgatójával, aki a hálái­kul mélyén lévő gázokból próbákat vett. Szerinte kizárt dolog, hogy úgynevezett bolygó világitó­gáz okozta volna a szerencsétlenséget, ő kizá­rólag a mocsárgázt okozza és úgy hiszi, hogy meg lehetett volna akadályozni a szerencsét­lenséget, ha a munkások égő gyertyával eresz­kedtek volna le, mert az elaludt volna és igy rájöttek volna az őket fenyegető veszedelemre. A városban nagy a megdöbbenés a Szerencs 'i- íenség miatt és általános a iészvét a szerencsétle­nül jártak iránt. rillREK^ Furmányos históriák Bíró előtt Szögedében — Neve? — kérdi a birö. — Szélös Nagy János. — Született? — Csakis. — Hol született? — A méhösi tanyán. — Szegedhez tartozik az a tanya? — Fele Szögedéhö, fele Dorozsmáhó. — Hát most melyik felében született ma­ga? — Én bizony arra nem emlékezök. — Ne tréfázzon itt kend! — csattan fel a bíró. — Hol állították ki a keresztlevél. — Sárhelyen. —- Hódmezővásárhelyen? — Csakis. A birt elönti a méreg. — Hallja maga Szélös Nagy János. Ne kukoricázzon itt velem! — Mer teccik tűnni, az úgy vöt, — böki fel az ujját Szélös Nagy János, — hogy az idösanyám éppen a Csörgei Mancsa ángyik ha­lottas ágához mönt, oszt útközbe ... — Nem fontos! — int a birö. — Melyik esztendőben született? — Az okepációkor. — Szóval 1879-ben. — Csakis. — Családi állapota? — Köszönöm szives kérdésit, mögva- gyunk. A biró ráüt az asztalra. — Nős? — Mán húsz esztendeje. — Gyerekei vannak? — Három — biccent Szélös Nagy János. Aztán halkan hozzáteszi: — Mög jány is van kilenc... — Mivel foglalkozik? — Mikor hugyan, kérőm, ősszee szántok, tavasszá vetők... — Szóval földmivelő. — Csakis. — Büntetve volt? Szélös Nagy János gondolkozik. — Egyször aligha,nem ... — Mi miatt? — Még legénykoromba összegyűltem a szomszédok Andrisává. — Mit kapott érte? — A csendőröktü három, pofont... Erre már a biró is kizökken a szerepéből elneveti magát. De ismét szigorú arcot ölt é-s igy folytatja: — Figyelmeztetem, hogy igazat mondjon, mert vallomására esküt tesz, már pedig a, törvény a hamis esküt szigorúan bünteti. Megértette? — Mög. — Most pedig mondja el, hogy mit látott abból a tettlegességből, melynek folyamán De­res János földműves Szőmegi István földmű­vesnek tizennégy napon belül gyógyuló testi sértést okozott. Szélös Nagy János hosszasan töpreng. Egyszer csak megszólal: — A vereködést teccik érteni? — Azt. — Hm... — csóválja fejét az öreg tanú. — Biz én abbu sömmit se láttam ... — Mért jelenkezett akkor tanúnak? — fortyan föl a biró. — Azér, kérőm, — veti föl a fejét Szé­lös Nagy János, — mer tanúskodni akarok! — De ha egyszer nem látta. mit akar ta­núsítani? — Azt kérőm, hogy amikor Deres Já­nos körösztkomám a Szőr égi Istvánt kapa- nyéllé e feibecsapta, kéjesen cseleködött. — Jegyezze meg magának, kiált rá

Next

/
Oldalképek
Tartalom