Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-18 / 89. (1127.) szám
V í*Ai> 1926 április 18, vasárnap. li Felmentették a nagytapolcsányi bankbetörés vádlottjait A terhelő tanú hatszorosan elitéit tolvaj, akit vallomására nem eskettek meg — Ki volt hát a tettes? — Elegáns világfi a nyitrai kasszafuró Nyitra, április 17. A nyitrai törvényszék Mészáros-taácsa pénteken foglalkozott a nagytapolcsányi bankbetörés ügyével. A közönség zsúfolásig töltötte meg a termet. Szikora Géza és Tomovics József vádlottakat szuronyos fegyőr kisérte a tárgyalóterembe. A vádirat szerint a két vádlott ismeretlen társuk segítségével Mindszentek előestéjén behatolt a nyitrai Általános Bank nagytapolcsányi fiókjának helyiségébe, ahol a kasszát megfúrták és 100.000 korona csehszlovák movicséknál aludt. A vádlott egész éjjel otthon volt Zajt nem hallott és Tomovics nem távozhatott el. Martinak Izidor bábi kocsmá- ros szintén igazolja Tomovics alibijét, mig Besáner Mária, aki Szikorával lakik egy házban, Szikora mellett tesz vallomást. A bizonyítási eljárás befejezése után a perbeszédekre került a sor. A bíróság helyt adott a védelem érvelésének és mindkét vádlottat felmentette a vád és annak következményei alól. Az ügyész felebbezett az ítélet ellen. m 75mclöll6H9Kt pl / * */ . A»> komplett. f /Érné josef WIENER, v / / * A * PRAG, Václavské nám. 51. és 30.000 korona idegen valutát loptak el. A vádlottak az egész eljárás alatt tagadtak és alibire hivatkoztak. A kihallgatott tanuk vallomásai között lényeges eltérések voltak. Jónás, nyitrai csendőrhadnagy lehetetlennek tartja, hogy Szikora színházban lett volna, mert kihallgatása so- ián azt sem tudta megmondani, hogy a színházban mit játszottak. Mikor Merczel pozsonyi kereskedő közölte a csendőrséggel, hogy a betörés előtt Szikoráékat a nagytapolcsányi vonaton látta, majd a betörés után szintén találkozott velük, a gyanú Szikorára terelődött. A nyomozás megállapította, hogy Szikora Nyitrán szabályozható acélfurót akart vásárolni és amikor ilyet nem kapott, egyszerű acél- furőt vett. A házkutatáskor ez a fúró nem került elő, Szikéra arra hivatkozott, hogy a fúrót egy barátjának adta kölcsön, barátja azonban ezt tagadta. Szikoráék a múltban a nyit- raujlaki községháza pénztárát is ki akarták fosztani és bár társai akkor is rávallottak, ő konokul tagadott. Szikorának nincs semmi foglalkozása, mégis fényesen él, elegánsan jár, gyönyörűen berendezett lakása van és nagy háztartást vezet. Olyan ruhatára van, amelynek kiegészítése legalább havi 1000 koronájába került. Pasek dr. védőnek a tanúhoz intézett kérései közben heves vitatkozás támadt az elnök és a védő között, mire az elnök megrovásban részesítette az ügyvédet, ami ellen Pasek panaszt jelentett be. Arnold Gyula bankigazgató részletesen elmondja, hogy milyen körülmények között törtek be a bankba. Szerinte a kérdéses fúróval a falat fúrták át, mig a kasszát az úgynevezett szakitásos eljárással törték fel. A bűnjelként lefoglalt 10 koronás bankjegy számozásáról határozottan megállapítja, hogy az a bank pénztárában volt és a betörés alkalmával tűnt el. A bankjegyet egy kisfiú vitte egy kisbábi kereskedő üzletébe azzal, hogy Tcmo- vics bácsinak küldjenek kenyeret érte. Flórián csendőr Tomovics ellen tesz terhelő vallomást és azt állítja, hogy a betörés éjjelén a bank épülete előtt látta ácsorogni. Hlavnicska Anna, aki Szikorával egy házban lakik, mentő vallomást tesz. A kérdéses este Szikora említette, hogy színházba megy. Éjfél felé Szikopa hazaérkezett, sőt hozzájuk is bejött, mert hallotta gyermekének sírását. A vádlott tőlük lakásába tért vissza. Egy másik mentő tanú szintén látta 7 —8 óra között Szi- korát a színház irányába menni. Braun Éliás kisbábi kereskedő a kenyérvásárlásról tesz tanúvallomást. Mércéi Tamás pozsonyi gyümölcskereskedő tanúvallomása következett ezután. A vád koronatanúja Nagytapolcsány felé utaztában látta, hogy Nyitraludányon Szikora és Tomovics kiszálltak a vonatból. Szikoráról tudta, hogy közismert kasszafuró és rögtön gyanította, hogy valami készül. Ezért figyelte őket. Az állomáson egy társuk várta a vádlottakat és hárman gyalogosan Nagytapolcsány felé indultak. ö követte a társaságot. Chabranv határában leültek és tanácskoztak. Szikora papírlapot tartott kezében. Az est leszállt s ő elvesztette a vádlottakat szem elől. A betörés utáni reggelen a hajnali vonattal utazott el Tapolcsányból és Szikoráék Nyitraludányban szálltak fel a vonatra, mikor azonban meglátták őt, átmentek egy másik kupéba. Szikora kabátja alatt csomagot szorongatott. A szembesítés során mind a két vádlott szemébe mondja a tanúnak, hogy hazudik. Szikora azzal gyanúsítja meg Merczelt, hogy a betörést ő követte el és csak azért vádolja őket, hogy a nyomozást rossz irányba terelje. Az ügyész kéri Merczel megesketését, amit a védők elleneztek. Lángé védő rámutat arra, hogy Merczel rablások és lopások miatt hat ízben jogerősen volt elitélve és igy alapos a gyanú, hogy a nagytapolcsányi betörést ’ ő követte el. A bíróság rövid tanácskozás után eltekintett a tanú megesketésétől. Juhász Piroska nyomorék leány igazol ja Tomovics alibijét. A kérdéses éjjelen Több Három ember borzalmas pusztulása a pozsonyi Mária Terézia korabeli kút mélyén Elpusztította őket a mocsárgáz — Hiányos felszereléssel ereszkedtek a busz méteres kút fenekére — A P. M. H. Pozsony, április 17. (Pozsonyi tudósítónk telefon jel öntése.) Megdöbbentően borzalmas fekete szombatja volt tegnap Pozsonynak. A Vármegyeház-téren lévő Mária Terézia-kora- beii kút javítása közben károm ártatlan ember pusztult el. Megölte őket a több, mint százéves kút mélyén fejlődött mocsárgáz és a földben bolygó világitógáz. Két városi munikás és egy, a szerencsétlenek segítségére siető hivatásos tűzoltó lett a rettenetes katasztrófa áldozatává. A városban futótűzként terjedt el a szerencsétlenség hire, mindenütt megdöbbenést keltve és osztatlan részvétet a szerencsétlenek iránt. Kilenc óra tájban már százakra menő tömeg állta körül a szerencsétlenség színhelyét s különbözőiképp magyarázták annak okát. Egyesek a véletlen müvének mondották, mi azonban megállapítjuk, hogy a szinte páratlan szerencsétlenségnek az a végtelen könnyelműség volt az oka, hogy előzetes szakvizsgálat raegejtésének mellőzésével, minden szakképzettség nélküli embereket küldtek ki az ősrégi kút tisztítására — az eddigiek szerint — hiányos felszereléssel. • A hatósági vizsgálat lesz hivatva az esetet teljesen földeríteni. A katasztrófa előzményeiről és lefolyásáról a következőket sikerült munkatársunknak megtudnia: A vármegyeháztéri Szentháromság-templom előtt bérkocsisok, állanak, akik lovaik itatására és a kocsik lemosására használták a régi, rozoga szivattyús kút vizét. Talán tradícióból, talán szokásból, de mégis furcsa s egyben jellemző, hogy csaknem fél évszázad telt el azóta, hogy Pozsonyban a vízvezetéket bevezették és a vármegyeháztéri bérkocsiállomás közvetlen közelében nincsen vízvezetéki kút, hanem csak ez a szinte történelmi, csaknem húsz méter mély, fúrt kút, amelyből még talán a régi postakocsisok itatták lovaikat, amikor „forspontot“ váltottak. Hetek óta azonban ez a kút is felmondta a szolgálatot ée a bérkocsisok panaszt tettek a városnál, hogy a kút vize itatásra nem alkalmas, azért kérik annak kijavíttatását. A városi majorból ma reggel nyolc órakor három munkást küldtek ki a javítási munkálatokra. A városmajori kutmester Polák István 39 éves segédmunkást, Novak Károly szerelőt és Trauten- berger József munkást bízta meg a munkával. A két első tegnap is hasonló kutat javított, igy azt hitték, hogy a szükséges felszerelésük — kötiél- hágcsó és egyéb javítóeszközök — meg van. A reggel hivatalba siető emberek még látták a munkásokat, amint a kutat fedő hatalmas kőtáblákat emelgették. Egy7 darabig meg is álltak a fárasztó munka láttára. Majd munkájukba siettek és nem is gondoltak arra, hogy rövid pár perc múlva mily szörnyű sors vár a munkásokra. Röviddel kilenc óra előtt terjedtek el az első hírek, hogy a vármegyeháztéri kút javítása közben két ember halálát lelte. Munkatársunk azonnal kisietett a helyszínre, ahol még csak néhány százan állták körül a halál- lcutat, de arcukról a döbbenet jele tükrözött vissza. A rendőrkordon is fölállt már. A kút kőkockái föl voltak emelve, körülötte tűzoltók, mentők szomorú arca. Ekkor már három halottról tudták. Lassan odaszállingóztak a hivatalos férfiak is: Dusek vizsgálóbíró, Terebessy államügyész, Klíma rendőrigazgató, a rendőrség tisztviselői és Csemo dr. rendŐTorvos és megtartották a helyszíni szemlét, valamint a mentési munkálatokban segédkeztek. Megállapították, hogy a munkások közül kötélhágcsén először Novák szerelő ereszkedett le a mélybe, akit Polák követett. Trautenberg a knt szélén, fönt maradt és onnan figyelte társait. Alig telt el néhány másodperc, a két munkás egymásután bele- pottyant a mély vizbe és zuhanásukat fönt megtudósitójátől — hallotta Trautenberger. Polák hangját vélte felismerni a mélyből: — Segítség, mentők! Utána csönd lett. A megijedt munkás azonnal értesítette a mentőiket, akik autón rögtön meg is érkeztek. Az egyik, Schmidt Károly 24 éves hivatásos tűzoltó, aki bátor munkájával több tüzeset alkalmával megsebesült már, mihelyt megtudta, hogy miről van sző, a kötélhágcsón azonnal a szerencsétlenül jártak segítségére sietett, hogy őket kimentse. Rajta sem volt gázálarc. Érdekes, hogy ugyanakkor véletlenül ott állt civilben Kalotay Gábor rendörtisztviselő. Schmidt után nézett és figyelmeztette őt: — Vigyázzon, gaz lehet odalenn! Pillanat müve volt és Schmidt, az önfeláldozó életmentő, szerencsétlen társai után bukott a vízbe. A megrémült emberek dennedten, tehetetlenül állták körül a balálkutat. Az ijedtségből felocsúdva, a mentőáüomástó újabb segítséget kértek. Krivos Zdenko vezetésével pillanatok alatt meg is érkezett az újabb mentőkülönitmény, már gázmaszkokkal felszerelve. Először hatalmas csöveket engedtek le a mélybe e azon szivattyúzták ki a kút mélyén fejlődött mocsárgázt. Hosszú percekig tartott ez a munka, azután egy javdtómun- kás, akit történetesen ugyancsak Schmidt Józsefnek hívnak, gázálarccal, villanylámpával a mélybe ereszkedett s kapcsokkal és úgynevezett kutraaos- kákkal igyekezett a szerencsétlenül jártakat kimenteni, vagy legalább a holttestüket megtalálni. Tizet ütött, már az írgalmasok toronyórája. A Vár megyeház-tér feketéiéit az ezrekre menő tömegtől s mindenki meginduLtan várta a háláikul mélyéből érkező újabb jeleket. Schmidtnek kut- macskájával először névrokona, Schmidt Károly tűzoltó holttestét sikerült kifognia. Először egy tiizoltócsizma bukkant Jel a kutból, majd utána kiemelkedett a tűzoltó teste is. Szörnyű látvány volt: a szerencsétlen megfeketedett, arca eltorzult a haláltusától. A mentőorvosok rögtön munkához láttak, mindenféleképpen próbálták életre kelteni, de nem sikerült. Közben megjött a halottas kocsi is, az első szerencsétlent arra helyezték. Újabb tiz perc s a kút mélyén mentő munkás újabb holttestre bukkant. Novákot ismerték fel benne, arca neki is teljesen eltorzult, benne sem volt már élet. Harmadiknak Polák holttestét találták meg. Mindhármukat a hullaszáIlitókocsin a hullaházba vitték. A szerencsétlenül jártak közül Schmidt tűzoltó 24 éves volt, nős. Két kis gyermeke siratja. Az egyik alig pár hetes. Felesége a dohánygyárban dolgozik és állam- polgárságának kétes volta miatt éppen ma akarták elbocsátani. Polák István, 39 éves, magyarbéli születésű és illetőségű, ugyancsak két gyermeknek az apja. Novák Károly, 22 éves, pozsonyi születésű, nőtlen szerelő. A szerencsétleneket fel fogják boncolná. A rendőrség nyomban megindította a vizsgálatot a szörnyű katasztrófa okának kiderítésére. A déli órákig eltartottak a mentési munkálatok s még kieső délután is ezrekre menő tömeg tolongott a Vármegyeház-téren. A mentőket is szerencsétlenség érte, ameny- nyiben Wohlleitner Károly a munkálatok közben roszszul lett és a kórházba kellett szállítani. Munkatársunk a szerencsétlenség színhelyén beszélgetést folytatott Nemessányi Ernő főmérnökkel, a városi gázmüvek igazgatójával, aki a háláikul mélyén lévő gázokból próbákat vett. Szerinte kizárt dolog, hogy úgynevezett bolygó világitógáz okozta volna a szerencsétlenséget, ő kizárólag a mocsárgázt okozza és úgy hiszi, hogy meg lehetett volna akadályozni a szerencsétlenséget, ha a munkások égő gyertyával ereszkedtek volna le, mert az elaludt volna és igy rájöttek volna az őket fenyegető veszedelemre. A városban nagy a megdöbbenés a Szerencs 'i- íenség miatt és általános a iészvét a szerencsétlenül jártak iránt. rillREK^ Furmányos históriák Bíró előtt Szögedében — Neve? — kérdi a birö. — Szélös Nagy János. — Született? — Csakis. — Hol született? — A méhösi tanyán. — Szegedhez tartozik az a tanya? — Fele Szögedéhö, fele Dorozsmáhó. — Hát most melyik felében született maga? — Én bizony arra nem emlékezök. — Ne tréfázzon itt kend! — csattan fel a bíró. — Hol állították ki a keresztlevél. — Sárhelyen. —- Hódmezővásárhelyen? — Csakis. A birt elönti a méreg. — Hallja maga Szélös Nagy János. Ne kukoricázzon itt velem! — Mer teccik tűnni, az úgy vöt, — böki fel az ujját Szélös Nagy János, — hogy az idösanyám éppen a Csörgei Mancsa ángyik halottas ágához mönt, oszt útközbe ... — Nem fontos! — int a birö. — Melyik esztendőben született? — Az okepációkor. — Szóval 1879-ben. — Csakis. — Családi állapota? — Köszönöm szives kérdésit, mögva- gyunk. A biró ráüt az asztalra. — Nős? — Mán húsz esztendeje. — Gyerekei vannak? — Három — biccent Szélös Nagy János. Aztán halkan hozzáteszi: — Mög jány is van kilenc... — Mivel foglalkozik? — Mikor hugyan, kérőm, ősszee szántok, tavasszá vetők... — Szóval földmivelő. — Csakis. — Büntetve volt? Szélös Nagy János gondolkozik. — Egyször aligha,nem ... — Mi miatt? — Még legénykoromba összegyűltem a szomszédok Andrisává. — Mit kapott érte? — A csendőröktü három, pofont... Erre már a biró is kizökken a szerepéből elneveti magát. De ismét szigorú arcot ölt é-s igy folytatja: — Figyelmeztetem, hogy igazat mondjon, mert vallomására esküt tesz, már pedig a, törvény a hamis esküt szigorúan bünteti. Megértette? — Mög. — Most pedig mondja el, hogy mit látott abból a tettlegességből, melynek folyamán Deres János földműves Szőmegi István földművesnek tizennégy napon belül gyógyuló testi sértést okozott. Szélös Nagy János hosszasan töpreng. Egyszer csak megszólal: — A vereködést teccik érteni? — Azt. — Hm... — csóválja fejét az öreg tanú. — Biz én abbu sömmit se láttam ... — Mért jelenkezett akkor tanúnak? — fortyan föl a biró. — Azér, kérőm, — veti föl a fejét Szélös Nagy János, — mer tanúskodni akarok! — De ha egyszer nem látta. mit akar tanúsítani? — Azt kérőm, hogy amikor Deres János körösztkomám a Szőr égi Istvánt kapa- nyéllé e feibecsapta, kéjesen cseleködött. — Jegyezze meg magának, kiált rá
